– A Somos Videonak hogyan sikerült bekerülnie ebbe a projektbe?

Frei Tamás és Somos Attila személyes jó barátok, ami jó alapul szolgált az együttműködéshez. A Dosszié című műsorhoz évek óta a Somos Video szállítja a technikai berendezéseket. Az így kialakult jó munkakapcsolatra lehetett építkezni, ebben a mindenki számára kihívást jelentő produkcióban.

– Kinek az ötlete volt a kalandshow?

Az alapgondolat Frei Tamásé, neki segített két neves holland műsorfejlesztő, Kirsten van Nieuwenhuijzen és Mark van Berkel. Az ő nevükhöz fűződik a Big Brother, a Legyen Ön is milliomos és a Széf című műsorok ötlete is. Tehát ez a kalandjáték hazai ötletből született és mint ilyen az első. A nemzetközi fogadtatás igen reménykeltő, több külföldi csatorna máris érdeklődik a műsor iránt.

– A kreatív vonalról térjünk át a konkrét megvalósításra! Milyen eszközparkkal közvetítettétek a játékot?

A rendszer lelkét egy Land Rover Defender terepjáróba épített technika adta. Ez volt a produkció mobil, központi kapcsoló terme. A kocsiban kapott helyet az Avid Unity rendszer háttértára.

– Hány kamerát vittetek ki?

A kamera hadtest nyolc Sony kamkorderből állt, ebből négy XDCAM és négy HDV. Az XDCAM-ekből kettő PDW-510-es, a másik kettő PDW-530-as volt. A nagylátószög és teleoptikák mindegyike Canon gyártmány. A HDV-k HVR Z7-esek voltak. Alapvetően a szalagos rögzítést próbáltuk elkerülni, egyrészt a fájlok gyors rendszerbe helyezése indokolta ezt, másrészt a por és egyéb mechanikus behatás és a nehéz sivatagi körülmények. A lemez és a CF kártya mint média megbízhatóan kiszolgálta a produkció igényeit. Felmerültek speciális feladatok is pl. bungee jumping, vagy egyéb vizes körülmények, ezeken a helyeken a fejvédő sisakra erősített Panasonic kis kamerákkal dolgoztunk, melyekből négy állt bevetésre készen. Kivittünk még egy Steadycam-et a felkonfokhoz és az élő adásokhoz. Voltak még kis „gömböc” kamerák is melyek a szereplők arcát vették a veszélyes feladatok végrehajtása közben. A Panasonic kamerák SD, míg a gömböckamerák micro SD kártyára rögzítettek, így minden master anyag fájlalapú volt.

– Hogyan épült fel az utómunka szekció?

A digitális tartalom a forgatás után a Defenderben lévő 8 terabájtos háttértárra került, ahol a szerkesztőkkel és vágókkal előre egyeztetett könyvtárrendszer várta az anyagokat. A forgatott XDCAM lemezek beírását a háttértárra 2 darab a Defenderbe beépített Avid munkaállomás végezte. A kalandshow 33 forgatási napból állt, ezért nagyon precízen ki kellett találni, hogy milyen projekt és bin struktúrával mentjük le a fájlokat. Erre az ingest feladatra egy-egy ember váltásban volt rendszeresítve. A forgatott médiákat nem vettük újra használatba, – a Sony támogatásának köszönhetően, akik elegendő hordozóval látták el a produkciót – így az eredeti és a szerverre került duplikátumok biztosították a produkció oda-vissza biztonságát, de hogy mindenki nyugodtan aludjon, még hordozható merevlemezekre is mentettünk. Csak az utolsó három napban kellett a legkorábbi felvételekből törölni, amely már semmilyen érdeksérelemmel nem járt.

– Hány utómunka-állomás teljesített szolgálatot?

A kocsitól 30 méterre tudtuk leágaztatni a munka-állomásokat gigabites hálózaton, melyek praktikusan laptopok voltak, Avid Media Composer rendszerekkel. Hat vágó és három szerkesztői, leválogató munkahelyet installáltunk ilyen módon. A vágott anyagok aztán a nekik fenntartott binben várakoztak arra, hogy a finish-elő, kolléga és az adásszerkesztő összeállítsa a napi kb. 40 perces műsorfolyamot. Az így elkészült fájlt kiírták XDCAM lemezre, majd egy XDCAM deck játszotta ki. A tartalom aztán egy mobil SNG szett segítségével lett átlőve a TV2 adáslebonyolító stúdiójába.

– Milyen áramellátással dolgoztatok?

A helyi hátteret biztosító kinti kollégáktól béreltünk egy 24 kW-os, 3 fázisú aggregátort, amit egy külön teherautó szállított. 
 

– A masszív technika után, mesélnél a kiutazásról, az ottani körülményekről és a helyszínekről?

Persze örömmel, amikor már biztos volt, hogy a műsor létrejön mi már két hónappal az indulás előtt megbeszéléseket tartottunk a legfontosabb stábtagokkal. Ebben a légkörben már érezhető volt, hogy ez a program abban az adott környezetben kihívásokkal lesz fűszerezve. Ugyan tartottunk egy főpróbát itthon, három héttel a kiutazás előtt, de nem tudhattuk, hogy ez a technika 50 fokos hőségben hogyan fog teljesíteni. A kocsi hátsó részét részben átépítettük, azért, hogy a szükséges három rack elférjen benne. Az így kialakított teljesen zárt rendszer háromszoros klimatizálást kapott, amire sok esetben nagy szükség is volt. Teljes felelősséggel állíthatom, hogy a rendszer plusz 50 fokot kibír. A nagy hőség mellett a másik nehézséget a folyamatos költözés jelentette, de már a kiutazás se volt átlagosnak mondható.

Előre ment egy nyolc fős stáb Botswanaba akik, felépítették az un. első alaptábort. A kocsit és a 12 roadbox-nyi technikát korábban elreptettük Johannesburgig, onnan a Defender lábon, ill. a többi eszköz teherautókon utazott az első állomásra. Ezután a gyártásvezető és a Somos Video technikai személyzete egy nyolcfős csapatként utazott ki. Az utolsó és egyben a legnagyobb hadtest a szereplőkkel, az összes operatőrrel, a nyersanyagokkal, extra felszerelésekkel, sisakokkal, vízálló kamerákkal stb. a zambiai Livingstone-ba érkezett. Itt forgattunk négy napot, onnantól dzsipekkel közlekedtünk. Zambia után következett Botswana, itt egy-egy táborban egy-egy hetet töltöttünk, ez volt a menetrend. Lement az élő adás a pénteki napon, utána szombat hajnalig összepakoltuk az összes kamerát, munkaállomást, a kilométerekben mérhető kábelezést, ez egy elég fárasztó momentum volt. Egyébként 3,5 km kábelt vittünk ki, ebben az összes erősáram, videó, hang, IT vezeték beleértendő. Szombat reggel indultunk a következő helyszínre, mi a műszak, vagy egyenesen odahajtottunk, vagy megaludtunk és vasárnap hajnalban kezdtük el kicsomagolni és installálni ismét a mobil technikát, hiszen az úton forgatott anyagokat máris be kellett vinni az általunk csak Unity Car-nak nevezett technikai központba. Minden perc fontos volt, ugyanis a 40 perces adásanyagot összevágni napról napra nem kis feladatot jelentett.

-Voltak-e speciális felvételi igények?

Igen, a hang vonatkozásában biztosan, mert a hangot azt folyamatosan rögzítenünk kellett. Erre a célra egy 16 csatornás Allen&Heath hangmixert és a mikroportokat, – amiket a sztároknak mindig viselniük kellett, – használtuk. A hangfelvétel nagyon fontos tényező egy ilyen kalandshow-ban, hiszen a verbalitás sok információt, érzelmet, reakciót árul el a szereplőkről.

Ide kívánkozik a kérdés, – hány főből állt a stáb?

A televíziós csapat 31 emberből állt, ebből a műszak mindjárt nevesítve: Somos Attila, mint műszaki igazgató és producer, Orbán Zsolt aki a teljes informatikai hátteret adta, Albert Tamás és ifj. Albert Tamás a videotechnikáért feleltek és még világítottak is, Kriskó László rendező és Csincsi Zoltán vezetőoperatőri igényeinek megfelelően. Jómagam, Spiegl Judit a technikai koordinációt és az utazásoknál a műszaki logisztikát intéztem. Skultéti Csaba volt a másik loggoló, – ifj. Albert Tamás mellett – és az SNG fellövéseket is ő csinálta. Velünk volt még Greg Donoghue skót broadcaster, aki a Linx Productions-től jött, ő hozta és működtette Csabával a bérelt satelite berendezést. A Somos Video kötelékében még két hangmérnök gondoskodott a hallhatóságról, Blaskó György és Rajna György, így kilenc fő tette ki a szorosan vett technikai személyzetet. A maradék, 22 fős alkotó magot, az operatőrök, vágók, szerkesztők, Somogyi Zsuzsi főszerkesztő, Frei Tamás producer és a már említett Kriskó László rendező tette ki. Ezen felül voltak természetesen a szereplők, induláskor 11-en és a 2 műsorvezető Liptai Claudia és Kovács Áron. A kalandshow-t elkísérte még három újságíró is.

Ugyan távol esik Botswana Magyarországtól, de azért elmondanád mely helyszíneken estek a sztárok a fejükre?

Az első állomás a már említett Zambia volt. Ezt követte a botswanai Chobe folyónál található Nemzeti Park Kasane közelében, a sztárok tábora a folyóparton volt felépítve, ami tele volt vízilovakkal és krokodilokkal. Innen aztán az Okavango Delta, a vadon közepe következett, majd a Kalahári Sivatag, ez a két helyszín volt legtávolabb a civilizációtól, mintegy 55 km-re volt az első műút. Az utolsó helyszínt, – Mokolodit – 900 km-es autózás után értük el, Botswana déli részén, a fővárostól Gaboronetól húsz percre. Ez egy dimbes-dombos, sziklás vidék volt. Izgalmas volt számunkra, hogy minden helyszín más és más jellegű volt és ennek megfelelően új és új megoldandó technikai feladatokat kaptunk az élettől.

 
-Voltak-e váratlan események, technikai meghibásodások?

Klasszikus készülék meghibásodás nem történt, azonban a körülmények okoztak nehézségeket. Az egyik ilyen eset a Chobe folyónál történt, ahol is, hogy ne járjon át a technikai stáb a sztárok táborán, egy kis patakon átkelőt kellett létesíteni, – amelyben mellesleg krokodilok tartózkodtak – ezt a helyi segítőink egy kiékelt kenuval oldották meg. Az ideiglenes híd pár napig jól szolgált, azonban a sok járkálástól egyre jobban kilazult és ingataggá vált. Történt aztán, hogy Balassa Laci az egyik operatőr, vállán az egyik 530-as kamerával, megbillent, elvesztette egyensúlyát és beleesett a patakba. Ez a kamera innentől kiesett a produkcióból, de szerencsére hazaérkezésünk után sikerült megjavítani. Egy másik malőr is történt kamera fronton: az egyik kamkorder lebillent a Steadycam-ről, elkaptuk ugyan esés közben, de a kereső tartó konzolja sajnos letört. Alberték aludtak egyet a problémára. Másnap megkérdezték a helyi stábot, hogy levághatnak-e flex-el az egyik Land Rover fellépő lemezéből egy pár centis darabot? Mondták, hogy persze, nos így megszületett a megmentő keresőkonzol.

– Ha már az autóknál járunk, – milyen szállító járműveitek voltak?

A Land Rover „Unity Car-on” kívül volt a már említett helyi kiszolgáló stábunk, ők biztosították a terepjáró személy-gépjárműveket és néhány nagyobb méretű teherautót. Egyébként ők még mostak ránk, főztek ránk és a lakósátrainkról meg fürdővízről is gondoskodtak.

– Mi lesz a sorsa a Unity Car-nak, visszaalakítjátok normál terepjáró személyautónak?

Szándékaink szerint nem, szeretnénk ha hasonló produkciók bérbe vennék, addig pedig biztonságos helyen tároljuk.

Seiler György
Fotó: Veres Viktor