Miközben számos kutatás foglalkozik a fikciós műfajokban jelenlévő erőszakkal, a valós történésekről szóló tudósítások ritkábban képezik tanulmányok tárgyát. Ugyanakkor az erőszakos hírek különösen magas arányáról általában megegyeznek a nézői vélemények. Egy, a ’90-es évek elején készült németországi tartalomelemzés[1] szerint a teljes műsorkínálatban előforduló erőszakos események nem egészen egytizede a hírműsorokban realizálódik. A kutatók (többek között Fiske) ennek kapcsán abból indulnak ki, hogy az emberek általában erősebben reagálnak a negatív információkra, miután ezek a saját cselekvési célok esetleges veszélyeztetettségére utalnak[2]. A negatív információkra adott intenzív kognitív, emocionális és szociális reakciók úgy működnek, mint a pszichológiai figyelmeztető rendszerek: ezeken keresztül a veszélyek gyorsabban felismerhetők és hatásosan leküzdhetők. Ebből következőn az erőszaktartalmú információk a televíziós hírműsorokban általában nagyobb figyelmet kapnak, mint a nem erőszakosak. A kifejezetten hírműsorokkal foglalkozó kutatások ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy a nézők nemcsak tájékozódás céljából nézik a híradásokat, hanem olyan szándékok is közrejátszanak ebben, mint a szórakozás és a kikapcsolódás. Ezen a felismerésen alapszik a közönség érdeklődésére számot tartó információk szórakoztató formában való prezentálása, amelyet az angol kifejezéssel élve – az information és entertainment szavak összevonásával – infotainmentként is szoktak emlegetni.

A hírműsorokkal kapcsolatos kutatásokra különösen jelentős befolyást gyakorolt Galtung és Ruge 1965-ben készült The structure of foreign news című tanulmánya…

A teljes tanulmány letölthető Adobe Acrobat formátumban a Média Technika weboldaláról: ORTT tanulmány