Nem véletlenül választottam a közismert Hevesi Tamás dalt az interjú címének, mert Szentpéteri Gábor, népszerűbb nevén „Szepi”, közel negyven éve szenteli életét a televíziózásnak, és ma is az RTL Magyarország egyik kulcsembere a műszaki területen. Jelenleg Broadcast Lead Architect pozícióban dolgozik. Nagy tapasztalattal rendelkezik televíziós adásfolyamatok, stúdiótechnológia, nagy eseményközvetítések és technikai fejlesztések terén. A vele történt beszélgetést tartalmi és terjedelmi okok miatt két részletben tárjuk olvasóink elé.

SZENTPÉTERI GÁBOR: Az elektronika iránti szakmai érdeklődésem gyakorlatilag tízéves koromban kezdődött. A Deák téri általános iskolába jártam nyolcadikig, onnan az Apáczai Gimnáziumba mentem, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára. Ott végeztem 1987-ben. Volt egy nagyon kedves családi barátunk, Plózer József – nem tudom, mond-e neked valamit ez a név?

Soltész Rezső: Nem, igazából nem.

Ő az MTV 4-es stúdiójában volt műszaki vezető a nagy tévéjátékok időszakában. Gyakorlatilag ő volt az első mentorom. Megkértem, hogy segítsen, így már általános iskola nyolcadik osztálya után egy hónapot a Magyar Televízióban dolgoztam. Ott ugyan még csak a közvetítő garázsig jutottam, a közvetítőkocsik akkoriban még a Szabadság téren álltak a két oldalon. Udvart takarítottunk, és a kábeleket tekertük tízcentinként szigetelőszalaggal. Ez volt az indítás nyolcadikban.

Kérdezgettem őt, hogyan zajlanak a folyamatok a tévében. Teljesen odavoltam a történeteiért, abszolút magaménak éreztem ezt a világot, ezért mentem a Kandóra is, híradástechnika szak rádió-tévé szakágra. Mindent ennek rendeltem alá, megvolt a kijelölt vonal és minden nyáron egy hónapot az MTV 4-es stúdiójában töltöttem gyakornokként.

Hungaroring RF kamera teszt (2003)

Amikor végeztem a főiskolán, az MTV 2-es stúdiójában indult el a pályám képvágóként. Bánki István és Táskay Mihály voltak az akkori nagy mogulok, akiktől rengeteget tanultam. Ezután 1988-ban jött a katonaság majd vissza, ismét a 2-es stúdióba. Akkoriban itt olyan híres műsorok mentek, mint az Ablak, Hírháttér, Kékfény, Jogi esetek, Elmebajnokság, Van benne valami vagy a hétvégi nagy körkapcsolások. Rendkívül élveztem, fantasztikus dolog volt a részese lenni.

1991-ben Róna György, aki akkor a stúdiótechnikai osztály vezetője volt a televízióban, jelezte, hogy elkészült a Kunigunda utcai bázis, és új embereket keresnek az üzemeltetéséhez. Ez a bázis akkoriban egy űrhajónak számított, annyira új volt a technika: ez volt az első soros digitális stúdió. Ott használtak először D1-es magnókat. Ez a rögzítéstechnika azért volt forradalmi, mert az átírások során nem romlott a minőség több generáció után sem. Ez egy nagyon szép időszak volt, ami egészen 1997-ig tartott. Hálás vagyok a sorsnak, mert hatalmas műsorokban, tévéjátékokban vehettem részt, elképesztő nevektől szívhattam magamba a szakmát.

Közben másodállásban több helyen is dolgoztam. Számos külső produkcióban vettem részt. Volt, hogy egy hangmérnökkel és egy képmérnökkel, hárman csináltuk többek között Vámos Miklós Lehetetlen című műsorát, amelyben én voltam a képvágó és a rögzítős is egy személyben, majd Gyapjas László hangmérnök kollégámmal ketten montíroztuk meg az anyagot. Ott tanultam szakmai ízlést és látásmódot is. Vámos Miklós fantasztikus ember, a rendező pedig a hatalmas szaktekintélyű Bánki Iván volt.

Szentpéteri Gábor az RTL Való Világ Helikopterében (2002)

• De hogyan kerültél az RTL-hez?

Ez 1997-ben indult az RTL Magyarországon, ahová én is jelentkeztem. Behívtak egy beszélgetésre, ami után felvettek nonlineáris utómunka vágónak, promó készítés lett a feladatom. Izgalmasnak tűnt, bár fogalmam sem volt, hogy mit jelent ez pontosan, de biztos voltam benne, hogy klassz feladat lesz.

Kaptam egy 90 perces kazettát, hogy nézzem meg a filmet, és vágjak belőle egy promót. Ez viszont nem igazán ment nekem. Felhívtam egy barátomat, aki bejött hozzám, segített, és összehoztunk egy szuper jó promót. Másnap mondták, hogy ez kiváló lett, és adtak egy következőt. Ekkor jeleztem a csatorna promó vezetőjének, hogy ezt nem tudom folytatni, mert ehhez a kreatív részhez nem értek.  Azt hittem, hogy ezzel itt véget is ér az RTL-es a karrierem, de azt válaszolták, hogy egyáltalán nem baj, ha ezt nem akarom csinálni, mert akkor én leszek a Fókusz promó vágója. Ebben a feladatban segített nekem Szűcs Enikő szerkesztő, akivel a mai napig együtt dolgozunk. Ő mondta meg, mit mi után tegyünk, én pedig technikailag megvalósítottam. Ott ragadtam, ez 1997 és 1998 környékén történt.

• De ez nem tartott örökké, mert az RTL hamar a „saját lábára” állt…

Az MTV Kunigunda utcai bázisán indult el az RTL élete egy konténervárosban, a 9-es stúdiót béreltük, onnan ment az adás és a Híradó is.

Az RTL stúdióban a csapattal (2015)

Ezt követően 1999-ben költözött az RTL az első saját székházába, a Fehérvári útra.

Az akkori főnököm megkérdezte, nincs-e kedvem összeállítani egy műszaki stábot. Mivel sok embert ismertem a szakmában, és szerettem képviselni az emberek érdekeit, alkalmasnak találtak a feladatra. Castingot hirdettünk, és Pumer Imre kollégámmal meghallgattunk egy csomó jelentkezőt. Sokan voltak, akiket kifejezetten szerettem volna áthozni az MTV-ből az új csapatunkba. Végül felvettünk húsz embert, akik mind a mai napig itt vannak az RTL-nél. Úgy gondolom, jól válogattunk, mert ez a csapat ma is egy olyan magot alkot az RTL-ben, ami pótolhatatlan.  Egy igazi család vagyunk, ahol mindenki kedveli a másikat.

• Ez a helyzet azért már számodra is új szintet jelentett, hiszen egy csapat szervezését bízták rád…

Ezzel a lépéssel kezdődött el, hogy műszaki vezetővé váltam, addig ugyanis vágóként dolgoztam. Én lettem az első műszaki vezető – pontosabban a műszaki vezetők vezetője. Elkezdtem stúdióban műsorokat készíteni. Addigra már szinte mindent tudtam a szakmáról, hiszen végigjártam a ranglétrát a nyolcadik osztályos kábeles segédmunkától kezdve a gombok nyomkodásán át, és pontosan tudtam, kinek mit kell csinálni egy televízióban. Volt egy dolog, ami a Magyar Televízióban nem tetszett: az emberek közötti rivalizálás. Éppen ezért az elejétől fogva igyekeztem elkerülni, hogy ez kialakuljon nálunk.

Az RTL első SNG kocsijának átvétele Luxemburgban (2003)

• Milyen változást hozott ez az új pozíció a számodra?

Idővel az RTL életében egyre több olyan feladat adódott, amit műszaki vezetőként már nem tudtam a stúdióból intézni, hiszen a műsorok alatt ott kellett lenni a vezérlőben. A kísérő feladatok és az adminisztráció miatt ki kellett mozdulnom ebből a szerepből. Kaptam egy irodát, beültem egy íróasztalhoz tervezni, és a feladatok folyamatosan nőttek. Lett saját közvetítőkocsink, műholdas autónk, ezeket mind ki kellett találni, menedzselni kellett, és fel kellett készülni a nagyobb szabású műsorokra. Így haladtam előre szép lassan a ranglistán.

• Ezt hogyan kell elképzelni?

Komoly mérföldkövek következtek, mint például a Való Világ. Akkoriban még nem volt ekkora stúdiónk, csak a kis Híradó-stúdió és a Reggeli díszlete állt rendelkezésre, úgyhogy a nagyobb szabású műsorokat külső helyszíneken valósítottuk meg. Ki kellett találni, hogyan épüljön fel a kapcsolat, az élő adás. Ezeket a feladatokat nagyon szerettem. Ekkor kezdtem el nagyon erősen foglalkozni a hangtechnikával is, mert az élő adásban a hang és a kommunikáció elképesztően fontos. Akkor szedtem magamra erről a területről azt a tudást, amire szükségem volt. Innentől kezdve még nagyobb feladatok találtak meg.

Szepi „szakérti” az RTL új SNG kocsiját (2003)

• Most kezdünk átmenni a szakmai életutad részleteibe. Ez egyáltalán nem baj, mert így szépen külön lehet választani a lépcsőfokokat. Elmesélnéd, hogyan vettél részt az RTL technikai fejlesztésében, a SD és HD átállásokban?

Szívesen. Amikor elindult az RTL, már digitális jelekkel dolgoztunk, viszont Digit Betára, vagyis szalagos, főleg lineáris környezetre építve. Ez egy nagyon jó minőségű és rendkívül stabil rendszer volt. Amikor még vágóként dolgoztam, a Quantel Newsbox nonlineáris vágó berendezés óriási dolognak és nagyon menőnek számított, de a kapacitása mindössze 60 perc volt. Hatvanpercnyi videóanyagot tudott tárolni, mi pedig azzal vágtuk a másfél órás Frei Dossziét. Megvágtam az elejét, kiírtam kazettára, majd megvágtam a végét, miközben folyamatosan ketyegett az óra. Én azért nem lennék újra vágó, mert az idővel való versenyfutásnál nincs nagyobb stressz. Lehet stresszelni a főnök miatt is, de amikor az ember tudja, hogy a műsor mindjárt adásba kerül, és még ki is kell írni az anyagot, az hatalmas nyomás. Van, aki ezt bírja, én viszont inkább abbahagytam. Bár imádtam csinálni, végül nem folytattam ezen a vonalon.

Gábor a Hungaroringen Kenderessy Miklós és Sztankovics György társaságában. (2003)

• Fontos, hogy az ember mindig felismerje a saját határait.

Mindig tudom, mikor kell nemet mondani. Ez a kazettás időszak egészen 2005-ig tartott. 1997-től végig a Digit Beta rendszert és a Quantel Newsbox-okat használtuk. A Híradónál 4 db kétgépes montírozóval, gyakorlatilag AB-rollban vágtuk az anyagokat. A vezérlőben aztán berakták a kazettát, és ment az adás, tökéletes híradókat készítettünk, nem volt vele probléma.
Aztán 2005-ben átköltöztünk az új épületbe. Ez volt az a pont, amikor lehetőség nyílt új berendezések beszerzésére, már nem olyat vettünk, mint a korábbiak voltak.

X-Faktor Hangasztal teszt. (2013)

• Most a budatétényi RTL székházról beszélünk?

Igen, ez Budatétény, ahova 2005-ben kiköltöztünk, de az előkészületek és a tervezés már 2003–2004-ben elkezdődtek. Emlékszem, kiállításokra jártunk, figyeltük a trendeket. Elemeztük az irányokat, és végül a Rexfilmmel közösen a Grass Valley mellett tettük le a voksunkat – mind a kamerák, mind a híradós környezetben használt tartalomkezelő (content management) szoftverek terén. Ez azt jelentette, hogy itt már a magnók helyét átvették a videószerverek. A Tektronix Profile szerver – ami ekkor már a Grass Valley-hez tartozott – volt az a kütyü, amivel gyakorlatilag elindultunk 2005-ben. Ez volt az első szerveralapú megközelítés az RTL gyártási folyamataiban. Ekkor mind a produkciós részen, mind a Híradónál a Digit Betákat szép lassan felváltotta a szerveralapú rögzítés. Ez volt az első nagy váltásunk a kazetta nélküli (tapeless) irányba, ami komoly feladatot jelentett.

Szentpéteri Gábor, a kommentátor állás kiépítése közben a Hungaroringen (2003)

• Mi volt a következő lépés?

A Való Világ produkciók olyan események voltak, amelyek 2002 szeptembere óta két-három évente menetrendszerűen extra feladatot adtak az RTL-nek. Ennek a műsornak irgalmatlan technikai igénye van: szükség van egy nagy vezérlőre, rengeteg streamet kell rögzíteni, és hatalmas a kameraarzenál a stúdiókameráktól a távvezérelt (hot Head) kamerákig. Kezdetben ezeket a berendezéseket külföldről béreltük. Későbbiekben a Való Világra vásároltunk be eszközöket, de a berendezéseket valójában már a leendő, új HD-s Híradóhoz terveztük. Úgy számoltunk, hogy a Híradóhoz szükséges négy kamerát először a három hónapos Való Világban teszteljük, majd a műsor végeztével bekerülnek a Híradó stúdiójába. Szegény Való Világ így sosem kapott teljesen önálló beruházást. Nálunk az a jellemző, hogy akkor vásárolunk új berendezést, ha megvan rá a tartalomfogyasztás. Nem úgy dolgozunk, hogy megépítjük a stúdiót, aztán ülünk benne, és várjuk, mire lesz jó. Ha valós igény mutatkozott, akkor megnyílt a pénztárca, és mi megvalósítottuk.
Ebben az időben, 2011 környékén vettük az első EVS rögzítőket is, és ekkor indult el a 16:9-es átállás. Ezek a kamerák már ugyan tudták a HD-t is, de kezdetben még csak 4:3-as SD-ben használtuk őket. A Híradóba is bekerült ez a négy kamera SD üzemmódban, sőt, a későbbi HD forgatószetteket is megvettük már, de az utolsó pillanatig minden maradt SD-ben.

Egyenpólóban a Reggeli stábban a hangszobában (2019)

• Ahogy értem, folyamatos technikai fejlesztés zajlott az RTL-nél, de volt-e valamilyen nagyobb újítás, ami „megrengette” a falakat?

Az első nagy ugrás a 16:9-es képarányra való átállás volt. Ez komoly fejfájást okozott nekem. Különböző ábrákat készítettem, mert technikailag nagyon bonyolult volt a folyamat, hogy a torz, „tojásfejű” képekből a végén normális arányú kép legyen, kezelve az alsó-felső fekete csíkokat és az anamorf formátumot. Komolyan meg kellett tervezni, hogy minek mi lesz a végeredménye. Az anyagok nagy része még a hagyományos 4:3-as formátumú volt, míg az újonnan forgatottak már 16:9-esek. Ezek vegyesen jelentek meg az adáslebonyolításban. Ezt különféle kódokkal kellett ellátni, hogy az adáslebonyolító szerver és a kijátszó rendszer tudja, éppen milyen formátumot ad le, és küldjön egy plusz vezérlőjelet a tévékészülékeknek, hogy mikor kell széthúzni a képet, és mikor nem. Ezeket a folyamatokat kellett nagyon alaposan átgondolni.

Gigawave training (2007)

• Mi volt a következő lépcsőfok?

Ez után a lépcsőfok után 2013-ban következett a 16:9-es SD-ről a valódi HD-ra való átállás, amikor el kellett kezdeni a HD anyagok gyártását. Addig ugyanis nem tudsz HD csatornát indítani, amíg nincs a tarsolyodban elegendő tartalom. A Híradónál a kamerákat már korábban megvettük, így ott gyakorlatilag csak át kellett kapcsolni a rendszert, ezáltal a Híradó azonnal elkezdett HD anyagot termelni. Viszont a stúdiókban is meg kellett teremteni ennek a feltételeit az X-Faktor és a többi nagy show-műsor számára, amiket mi gyártunk és rögzítünk. Ott nemcsak kamerát kellett cserélni, hanem monitorfalat, keverőpultot és a teljes infrastruktúrát is. Ez egy szép, fokozatos folyamat volt: egyik stúdió követte a másikat. Volt egy átmeneti időszak, amikor paralel működtek HD és SD stúdióink is, de végül eljutottunk a teljes HD-ig, ahol gyakorlatilag most is tartunk.

• Ez a technikai fejlődés sorozat minek, vagy kinek a hatására született meg? A menedzsment, vagy a műsorkészítők követelték a minőségi váltást, szóval honnan indult?

A kezdeményezés általában tőlünk, a műszaki területről indult, mert én személy szerint nagyon nyitott vagyok az újdonságokra. Szerencsére az RTL rendkívül támogató volt, és mindig biztosította, hogy eljussunk a nemzetközi szakmai kiállításokra. Ott látni a trendeket, és ha az ember figyeli, merre halad a világ, le tudja szűrni, mi az, ami tartósan megmarad, és mi az, ami idejét múlttá válik. Például biztosan tudtam, hogy a 3D televíziózás nem fog bejönni. Láttuk, hogy mivel mindenből kettő kell hozzá, nincs az a piaci szereplő, aki ezt ki tudná fizetni. Úgy látom, kissé hasonló a helyzet most a 4K-val is, az is megtorpant egy kicsit – bár ezzel most egy kicsit előreszaladtam…

Hungaroing (2007)

Szóval Pálya Robival eléggé nyitottak voltunk, figyeltük a szakmát, és utána közösen megvitattuk, melyik irányba érdemes elmozdulni. Mindig csapatban szeretek gondolkodni, bár sokat meditálok magamban is. Állandóan jár az agyam, még otthon, családi körben is képes vagyok úgy kikapcsolni, hogy a környezetem észre sem veszi, hol járok. Ilyenkor meg kell várni, amíg apa befogadó állapotba kerül. Járok úszni, és az uszodában például rendkívül jól lehet gondolkodni. Gyakorlatilag az egész új RTL-es technikai koncepciót az uszodában terveztem meg, miközben reggelente róttam a hosszokat.

• Mi volt az eddigi pályafutásod legemlékezetesebb pillanata?

Ezen sokat gondolkodtam. Amit soha nem fogok elfelejteni, az az első Celeb vagyok, ments ki innen! produkció volt Argentínában. Ez egy licencműsor, amit átvettünk, de nekünk az első ilyen jellegű munkánk volt. Felhívtak telefonon, azt hiszem szombaton, hogy ráérek-e másnap, mert hétfőn már utazni kell Argentínába; elképesztően hirtelen, őrületesen gyorsan jött a dolog. Jó, akkor menjünk. Kimentünk egy terepszemlére megnézni a helyszínt, ami fantasztikus volt. A feladatot mindig úgy fogalmazom meg, mintha egy Való Világ jellegű műsort kellene megvalósítani dzsungelkörülmények között, de fix stúdió és itthoni infrastruktúra nélkül. Nekünk kellett mindent kialakítani. Tudtuk, hogy a berendezéseket valószínűleg nem tudjuk itthonról kiszállítani, hanem a helyszínen kell partnereket keresni, akik bérbe adják a technikát, és segítenek összerakni. Én pontosan tudtam, hogyan kell Való Világot csinálni, de a kinti gyártócég emberei viszont nem.

Az argentin dzsungelben, 2008-ban

• Hogyan tudtátok megoldani a problémákat?

Amikor megérkeztünk a terepszemlére a dzsungel közepére – egy Tacuapi Lodge nevezetű helyre –, a csapat kettévált: a tartalomért felelős gyártási szakemberek elkezdték az egyeztetést a játékokról, én pedig a műszaki csapattal tartottam.

Az argentin dzsungelben, 2008-ban

Kiderült, hogy el kell mennem Buenos Airesbe egy közvetítőkocsis céghez megbeszélni a műsor technikai lebonyolítását. Egy Fiat Pandában ülve négyen mentünk Iguacu-ba, ahol aztán repülőre szálltunk. Elrepültünk Buenos Airesbe, és egy rövid alvás után másnap kimentem a technikai partnerhez. Műszaki felszereltségük elég alacsony szinten állt, főleg analóg technikával dolgoztak. A megbeszélésen leült velem szembe tizenegynéhány argentin szakember, hogy átbeszéljük, hogy s mint legyen.

Tacuapi Logde Argentína _ Baleset után (2008)

Le kellett rajzolnom a rendszert, és átbeszélni, mi az, amijük van, és mi az, amit nem tudnak beszerezni. Átnéztük a kulcspozíciókat, összeírtam a hiányzó eszközöket egy papírra, majd hazautaztam Budapestre. Körülbelül két-három hét állt rendelkezésemre az indulásig. Ez alatt az idő alatt beszereztünk egy videó mátrixot és a szükséges kártyákat, majd a kollégámmal két hatalmas, technikával teli bőrönddel elindultunk vissza. Életemben akkor utaztam először Business Class-on, mert azt a két nagy csomagot máshogy nem tudtuk volna kivinni; tök jó volt, onnantól kezdve már nagyon élveztem az utat.

• Mi lett a történet vége?

Végül sikeresen megvalósítottuk az első argentínai produkciót, ami hatalmas siker lett. Akkor igazán megkönnyebbültem, hogy túl vagyunk rajta. Voltak olyan jelenetei ennek az egész sztorinak, amik biztosan végig fognak peregni előttem életem utolsó perceiben is, és ezek nem feltétlenül műszaki, hanem személyes élmények. Az argentinok rendkívül barátságosak és szimpatikusak, folyamatosan matéteát isznak. Volt egy nagyon ijesztő, kellemetlen esetünk is, amikor egy meredek lejtőn kellett lemenni a teherautónak, amely az operatőröket szállította, és az eső, és a sár miatt a jármű megcsúszott és felborulva beleesett egy kisebb szakadékba. Teljes volt a pánik, nagyon megijedtünk. Végül szerencsére valakinek csak a keze tört el, nagyobb baj nem történt. A közlekedés is kalandos volt: pickup-ok hátuljára felkapaszkodtunk, és ott álltunk menet közben a dzsungelben sokszor kilométereken át, mint a filmeken. Vagy ahogy a sofőr menet közben az Iveco szivargyújtójáról főzte a matéteát: megkóstolta, hogy jó-e, majd átadta hátra, és a járműben ülő tizenöt ember mind ugyanabból a csészéből, ugyanabból a szívószálból kortyolt. Megkérdezték tőlem is, hogy kérek-e, mondtam, hogy nem, köszönöm. Felejthetetlen élményeket szereztem erről a forgatásról.

A Nemzeti Vágtán 2011-ben

Ezt a küldetést később megismételtük Dél-Afrikában 2014-ben és 2017-ban is. Bár ott a körülmények már lényegesen jobbak voltak, mégsem nyújtott akkora élményt, mint az az első, argentínai út. De a technikai kihívások ott is tömegével jelentkeztek; Dél-Afrikában például Pálya Robi hozta utánam repülőn a szinkrongenerátort, mert a helyszínen derült ki, hogy az nekik nincs, elfelejtették. A feleségem mindig mondja nekem, hogy ha valakivel, akkor velem szívesen menne egy lakatlan szigetre hajótöröttként, mert biztos benne, hogy mindent megoldanék. Valószínűleg ezt a fajta problémamegoldó, improvizációs képességet tudtam kamatoztatni ezeken a helyszíneken is.

• Mi jár a fejedben, amikor ismeretlen helyszíneken kell egy teljes adás lebonyolításához szükséges profi rendszert összeraknod?

Amikor installálunk egy rendszert, én mindig úgy állok hozzá, hogy jót csinálni minimum kétféleképpen lehet. Az egyik út az, amikor megvan rá a megfelelő költségvetés és a fedezet; ez is egy szép szakmai kihívás, megtalálni a létező legjobb megoldást, persze figyelve arra, hogy feleslegesen ne költsünk pénzt. A másik eset pedig az, amikor egyáltalán nincs keretünk. Ilyenkor kinyitod a virtuális hűtőt, bemész a raktárba, és számba veszed, milyen meglévő eszközöket tudsz felhasználni, miből tudsz főzni. Ez szintén egy hatalmas kihívás, amit ugyanolyan mértékben élvezek. Egyébként az argentínai projekt volt az egyik legnagyobb szakmai csúcspont az életemben, a másik, és talán a legjelentősebb mérföldkő viszont az RTL Liget új épületének megvalósítása és a költözés lemenedzselése volt.

A Nemzeti Vágtán Ács Ferivel 2009-ben

RTL LIGET CENTER

2022 szeptemberében tudtam meg – folytatja a beszélgetést Szentpéteri Gábor -, hogy új épületünk lesz, és két évvel később, 2024 nyarán már be is költöztünk ide a teljesen felújított Liget Centerbe.  Az volt a vágyam, hogy a két épületet úgy kapcsoljuk össze, hogy senki ne érezze a fizikai távolságot; teljesen mindegy legyen, hogy valaki az egyik vagy a másik helyszínen van. Úgy gondolom, hogy ez tökéletesen sikerült, az IP, videó- és hangjelek áramlása olyan közvetlen, hogy nem lehet érezni, hogy egy egész város és a Duna választja el egymástól a két pontot. Hagyományos esetben fel kellett volna építeni egy teljesen új rendszert az új helyen, miközben a régi még működik az RTL stúdiókban. Mi egy másik, sokkal költséghatékonyabb megoldást választottunk, átálltunk a távoli gyártás (remote production) elvére, tehát az új helyszínen kis túlzással csak a vezérlés és a gombnyomogatás történik, a tényleges hardveres, szerveres háttér pedig a Nagytétényi úti székházban üzemel.
Amikor a néző otthon a Híradót nézi, Szellő István itt ül bent a Liget News stúdióban. A műsor indulásakor a rendező a video mixeren megnyomja az egyes szerverhez tartozó gombot, a rögzítős indítja a bejátszót, és abban a pillanatban Budatétényben, a székház szerverén elindul a kijátszás. A videójel onnan megérkezik ide, a Ligetbe, és megjelenik a vezérlő monitorfalán. A Ligetben lévő feliratozó rendszerrel rákerül a felirat, majd a kész jel visszamegy a másik régi épületbe az adáslebonyolításba, ahonnan végül adásba kerül a nézőkhöz. Ebből a folyamatból semmilyen késleltetés nem érzékelhető, valós időben zajlik az egész.

Épülő Newsroom a Liget Centerben

• Ehhez nyilván komoly optikai összeköttetés kell az épületek között.

Igen, a székházak között egy redundáns DWDM rendszer működik, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen optikai szálpárral több tíz különálló adatfolyamot továbbítsunk. Minden egyes hullámhossznak megvan a maga dedikált, saját feladata. A különböző csatornák az egyik oldalon egy prizmával össze van gyűjtve egyetlen optikai szálba, és a túloldalon pedig, szintén egy prizmával szét vannak osztva. Ez egy zseniális technológia.
Mi egy zárt hálózati gyűrűben (ring) vagyunk, amelybe a BIX (Budapest Internet Exchange) is be van kötve, hiszen az RTL-es jelek szétosztása ott történik. A gyűrű magában foglalja Liget székházat, a budatétényi székházat és a BIX-et. Ez rendkívül jó döntés volt. A nagy telekommunikációs szolgáltatók nagyon szerették volna, ha tőlük vásároljuk meg szolgáltatásként az összeköttetést az épületek között. Mi viszont a „sötét szál” mellett döntöttünk. Saját végberendezéseket tettünk a hálózatra, mert így nem szolgáltatásként fizetünk a sávszélesség után. Így is van bérleti díj, de hosszú távon jóval olcsóbban tudjuk tartani az árakat, és ami a legfontosabb: a felelősség és a felügyelet is egy kézben, nálunk marad.

Elkészült Newsroom a Liget Centerben

• Ez teljesen megfelel az RTL belső szabályzatának is.

Igen, pontosan, ez az RTL Policy.

Liget News vezérlő Óré István kollégámmal (2024)

BAJNOKOK LIGÁJA DÖNTŐ KÖZVETÍTÉS

• A Bajnokok Ligájával kapcsolatban teljesen új hír, hogy 2031-ig minden BL-döntőt az RTL közvetít, ami szerintem hatalmas szakmai elismerés nem csak tv társaságnak, de a hazai stábnak is. Hogyan jött létre ez a megbízás?

Picit még visszamennék az időben 2024-re, amikor az RTL meghozta a döntést a közvetítési jogokról. Korábban az Európa-ligát közvetítettük az MTVA-val közösen.
Azok a csütörtöki meccsek jelentették számunkra a tanulófolyamatot, de az a project még nem volt ekkora volumenű. Csütörtökönként egy vagy két meccset adtunk le, de azzal a munkával kicsit megágyaztunk ennek az egésznek, és végül 2024-ben – közösen az AMC-vel  – megnyertük a Bajnokok Ligája közvetítési jogait.

BL döntő – Mediapro fő közvetítőkocsi (2026)

• Amikor a május végén a Rexfilmnél találkoztunk, hallottam röpködni a BL döntővel kapcsolatban olyan mondatokat, hogy ezt nem engedték, azt nem engedték. Az UEFA képviselője állítólag folyamatosan ott járkált egy mérődobozzal a kocsik között.

Igen, UEFA képviselői nagyon szigorúak, de ez érthető, hiszen a legjobbat akarják.
A 2026-os döntővel kapcsolatban 2025-ben elkezdtük az egyeztetéseket. Első körben ki kellett választani azt a céget, amelyik a közvetítőkocsikat biztosítja a közvetítéshez. Felkértük az Antenna Hungáriát – illetve a mai nevén ONE Broadcast-ot –, a közreműködésre, hiszen nekik ebben lényegesen nagyobb szakmai tapasztalatuk van.  A ONE pedig a barcelonai székhelyű MediaPro nevű spanyol céggel mint alvállalkozóval együttműködve biztosította a nemzetközi jel előállításához szükséges kocsikat.. Ez egy irgalmatlan méretű médiakonglomerátum, rengeteg közvetítőkocsival, saját stúdióikkal, amikben filmeket is forgatnak. Flottájuk nagyságát jól mutatja, hogy a döntőre az 57-es és a 65-ös számú kocsijuk érkezett. A stáb portugál volt, és a közvetítőkocsi is Portugáliából jött.
Először online formában egyeztettünk a ONE és a MediaPro szakembereivel. Bemutatkozott a stáb és a közvetítés ibériai rendezője is, aki rengeteg ilyen kaliberű nemzetközi közvetítést csinált már, úgyhogy jó kezekben volt a projekt.

BL döntő – Jelek továbbítása (2026)

Később sor került egy budapesti találkozóra is. Decemberben eljöttek hozzánk, és az UEFA képviselőivel közösen tartottunk egy helyszíni bejárást a Puskás Arénában. Kameráról kamerára végig kellett menni, hogy mi hol lesz elhelyezve, milyen infrastruktúrát építünk ki, hol fognak repülni a drónok, és hova kerüljön a 70 méter gémhosszúságú óriásdaru az ún. external beauty kamerával. Ezen a darun különösen sokat gondolkodtunk, mert olyan pontot kellett találnunk, ahonnan tökéletesen be lehet látni a stadiont és a környezetét. Végül a TV compound mögött, a Récsei Center irányában körülbelül száz méterre találtunk egy megfelelő, kibetonozott területet, ahol stabilan ki tudott talpalni a szerkezet. Egy 70 méter magasra nyúló darunál ez kritikus kérdés. Ez a kamera adta a lenyűgöző felső képeket a stadionról.
Minden technikai eszköz a rendelkezésünkre állt: speciális kamerák, helikopter, drónok, stb. Helikopterrel követtük végig a két csapat érkezését a stadionhoz. A Paris Saint-Germain például a Hiltonban lakott, és a játékosok szállodának a várfal alatti kijáratánál szálltak be a buszba. Helikopter végig kísérte az útjukat a városon keresztül, egészen a megérkezésig. Fantasztikusan megtervezett és ütemezett légi felvételek voltak.
A drónos felvételekért vezető operatőrünk, Csendes Zsolt volt a felelős. Még a játékosok öltözőjébe is csinált felvételeket egy egészen pici, úgynevezett FPV drónnal, mielőtt a csapatok megérkeztek volna. A drón berepült az ajtón, bemutatta a teljes belső teret, majd elegánsan kiszállt a helyiségből. Mindenki – a sportfőszerkesztőtől a gyártási részlegig – maximálisan teljesített.

BL döntő – Győzött a PSG (2026)

A másik komoly kihívást a jelek továbbítása jelentette. Két közvetítőkocsi készítette a world feed-et (nemzetközi adást), egy elsődleges (main) és egy tartalék (backup). Ez a megoldás nemcsak a biztonságról szólt, hanem a feladatok megosztásáról is. A két kocsiban két rendező dolgozott. Az egyikük magát a futballmérkőzést rendezte, a másik pedig a meccs előtti nagyszabású megnyitó show-ért felelt, ami teljesen más jellegű megközelítést és látásmódot igényelt. A kamerák képei mindkét rendező pultján elérhetőek voltak. Ha az egyik kocsi meghibásodott volna, a másik azonnal át tudta volna venni a teljes adást, persze némi kompromisszummal.

BL döntő – MCR jelszétosztás (2026)

Mindkét közvetítőkocsiban dolgoztak magyar szakemberek is. A közvetítés HDR (High Dynamic Range) formátumban készült, amiből egy automatizált rendszer konvertálta át a kameraképeket  hagyományos SDR formátumba. Egy képmérnök négy-öt kamera képét szabályozta. Mögöttük, egy supervisor pozícióban még két szakember ült, akik folyamatosan ellenőrizték a munkájukat. Ha kellett, odaszóltak a kollégáknak a fülesre, hogy „nyissál még a rekeszen”, vagy „tekerj bele egy kis pirosat”. Ez egy rendkívül precíz, folyamatos csapatmunka.
A közvetítő kocsik mögött helyezkedett el az MCR (Master Control Room). Ez a helyiség gyakorlatilag két összetolt konténerből állt, benne egy monumentális monitorfallal, ahová az összes létező videójel befutott. Ide érkeztek a kameraképek, és itt kezelték a különböző tévétársaságok egyedi közvetítési jogait is. Fontos megérteni, hogy ez a két portugál közvetítőkocsi kizárólag a nemzetközi programot, az úgynevezett world feed-et állította elő – vagyis azt a tiszta meccsképet, amit a világon minden néző látott.

BL döntő – ONE Broadcast OB3 – itt készült az RTL adás (2026)

Ehhez kapcsolódott egy kiegészítő szolgáltatás, a service feedek is. Ez a rendszer szolgálta ki azokat a külföldi tévétársaságokat, amelyek plusz pénzt fizettek azért, hogy a saját pályaszéli riporterük külön kamerákkal bejelentkezhessen a helyszínről. Ezt a feladatot a ONE Broadcastközvetítőkocsija látta el. A service feed és a world feed jelei mind befutottak ebbe a központi elosztó konténerbe, ahol a jogosultságok alapján szétválogatták őket, majd innen továbbították a megfelelő nemzetközi tévétársaságoknak.
Maga a TV compound egy hatalmas terület volt, amelyet egy hosszú konténersor választott ketté. A konténersor előtti részen zajlott a tiszta jelfeldolgozás: ott állt a két portugál MediaPro autó és a service feed–kocsi, amelyek előállították az alapanyagot. Magában a konténerrendszerben történt a jelek fizikai elosztása, a konténersor túloldalán pedig körülbelül 19 hatalmas és összesen közel 60 különböző közvetítőkocsi sorakozott fel. Ott helyezkedtek el a világ legnagyobb tévétársaságai, például az amerikai CBS is.
A CBS irgalmatlan technikai arzenállal érkezett Budapestre: három darab óriási közvetítőkocsijuk volt, és a műsoruk házigazdája David Beckham volt. Ők a központi elosztó konténertől megkapták a tiszta meccsképet, de a műsoridőt a felvezetésben és a szünetekben teljesen feltuningolták a saját tartalmukkal. Mini stúdiókat béreltek a lelátókon és a pálya szélén, és ezek a kocsik semmi mást nem csináltak, mint a meccshez kapcsolódó exkluzív, kiegészítő műsorokat gyártották, ami színesítette a közvetítést.
Az RTL-nek pontosan ugyanez volt a stratégiája. Mi a ONE Broadcast OB3-as kocsiját használtuk, ami egy gyönyörű, hatalmas, modern közvetítőjármű. Mi is megkaptuk a nemzetközi világprogramot, azt adtuk ki a nézőinknek, és erre építettük rá a saját kommentárunkat. A meccs előtt azonban volt egy kétórás, nagyszabású élő felvezető műsorunk, amelyhez több wireless, azaz kábel nélkül szaladgáló kamerát használtunk a stadion különböző pontjain. Ha az ember megnézi a compound alaprajzát, elképesztő látványt nyújtott ez a rengeteg autó.

BL döntő – Mediapro főkocsi – HDR suvervisor (2026)

Szakmai szemmel nagyon érdekes volt, hogy a kocsik körül kialakított környezetből és az infrastruktúrából pontosan meg lehetett állapítani a stábtagok nemzetiségét. Ha ránéztél a kábelezés kultúrájára, azonnal tudtad, hogy ezt melyik nemzet munkatársai fektették le. Nagyon sok magyar szakember is szerepet kapott a projektben. Külföldi tévétársaságok keresték meg a hazai kollégákat, például Ács Ferit és csapatát, akik kint dolgoztak a helyszínen a nemzetközi stáboknak.

• Hallottam, hogy az elején volt egy kis pánik, mert a hazai kocsikat is fel kellett emelni az UEFA által megkövetelt technikai szintre.

Igen, ez valóban így történt. Amikor megérkeznek az UEFA szigorú szakemberei, az erősáramú ellenőrzésen a kocsik sora akadt el.

BL döntő (Puskás Aréna) – A fekete erősáramú kábeleket németek fektették (2026)

• Ahogy hallgatom a részleteket, nekem ez olyan, mintha ez az egész egy komoly katonai hadművelet lenne.

Valóban az. Volt olyan közvetítőkocsi, ahol a stáb egész éjszaka szerelt és dolgozott, hogy átalakítsák a rendszert, és másnapra tökéletes rend legyen a felülvizsgálaton. De a hazai szakma felnőtt a feladathoz. A privát szférából a magyar közvetítőkocsik színe-java ott volt a helyszínen. Varga Ádámék a Broadcast Hungary-től például brazil és mexikói tévéknek dolgoztak, amiből kiderül, hogy ez egy komoly nemzetközi piac.

• Erről a projektről összességében elmondható, hogy gyakorlatilag a hazai szakma igazi ünnepe volt.

Ahogy mondod. Abszolút, egy igazi ünnep. Bárkivel találkoztam a helyszínen, szinte mindenki ismerős volt. Bajnokok Ligája–döntő minden évben van, csak mindig más európai városban. Előző évben Münchenben rendezték, és a visszajelzések alapján a budapesti szervezés, logisztikailag és technikai infrastruktúra szempontjából is jobb, gördülékenyebb volt, mint a müncheni. Minden flottul ment, az infrastruktúra tökéletesen kiszolgálta az eseményt. Ez óriási dicsőség a hazai szakmának, a ONE Broadcastnak és mindenkinek, aki beleadta a maximumot. Komoly, feszült koncentrációt igényelt.

• Mi volt a legnagyobb technikai nehézség, ami a BL-közvetítés kapcsán felmerült?

Nagyon érdekes, mert magával a stadionon belüli közvetítéssel semmilyen komoly probléma nem adódott. Számomra a személyes izgalmakat a háttérben zajló kísérőesemények jelentették. Például kevesen tudják, de a mérkőzést az ország összes Cinema City mozijában élőben vetítették. A mi feladatunk és felelősségünk volt biztosítani, hogy a stream hibátlanul eljusson a mozikba. Emellett Budapest-szerte négy-öt nagy szurkolói zóna működött – például a Millenárison –, ahová szintén nekünk kellett eljuttatnunk a tiszta jelet, alvállalkozók bevonásával.

BL döntő – Hősök tere – szurkolói zóna (2026)

Miután a jelet kint a stadionban megkaptuk, beküldtük az RTL székházába, ott elosztottuk, és elindítottuk a különböző külső helyszínekre. Nekünk kellett kiszolgálnunk például a Városligetben összegyűlt Arsenal-szurkolókat is. Fantasztikus hangulat volt. Elképesztő mennyiségű ember jön ilyenkor össze, néznek egy óriási kivetítőt, együtt vannak, és amikor gól van, tombolnak az örömtől.
A technikai csapda ott rejlett, hogy ezekre a szurkolói helyszínekre nem mehetett ki a magyar nyelvű kommentár; az UEFA előírása szerint a hivatalos angol nyelvű kommentátorsávot kellett biztosítanunk. Mi beállítottuk a jeltovábbítást (route), pontosan tudtuk, melyik sávon kellene érkeznie az angol hangnak. Körülbelül fél óra volt hátra a kezdésig, de az angol kommentátor nem szólt bele a mikrofonba, így nem tudtuk ellenőrizni, hogy valóban az a sáv él-e. A 16 hangsávunkon különböző nyelvek – köztük például az orosz – futnak, és megengedhetetlen blama lett volna, ha az Arsenal-szurkolók előtt a ligetben az orosz kommentár szólalt volna meg.
Az volt a szerencse, hogy a kollégám, Sztankovics György is kint dolgozott a stadionban, a kommentátorállás környékén. Megkértem, hogy maradjon ott, és felhívtam telefonon. Megszereztem a kommentátori alaprajzot (layout), 122 darab kommentátorállás volt kiépítve a stadionban. Megtaláltam, hol ül az UEFA hivatalos embere. Mondtam Gyurinak a telefonban: „Menj fel három sort, fordulj jobbra, ott találsz egy palit, aki ott ül a mikrofon előtt, csak éppen hallgat.” Megkértem, hogy szóljon neki, kezdjen el beszélni vagy számolni a mikrofonba, hogy mi itt bent az RTL székházában le tudjuk ellenőrizni a hangsávot. A nemzetközi vonalon mindenki hallotta ezt az egyeztetést. A kommentátor angolul elkezdett számolni a mikrofonba, mi megkaptuk a jelet, és hatalmas kő esett le a szívemről. Nagyon izgultam, mert ha ott 50 ezer ember előtt elnémul vagy elromlik a hang, azt élő adásban szinte lehetetlen menet közben korrigálni. Végül minden stimmelt.

• Mekkora csapattal dolgoztatok ezen a projekten az RTL részéről?

Kérdés, hogy hova húzzuk meg a határt: ha az Antenna Hungária és a külső broadcast cégek szakembereit is beleszámoljuk, akikkel szorosan együttműködtünk, a létszám bőven meghaladja a 100 főt.

BL döntő – Díjátadó madártávlatból (2026)

TELEVÍZIÓS JÖVŐKÉP

• Milyen irányba fejlődik jelenleg a televíziós közvetítéstechnika? Gondolok itt a 4K, 8K formátumokra és a mesterséges intelligencia (AI) szerepére. Kérlek segíts ebben a kérdésben eligazodni.

A 8K formátumról határozottan kijelenthetem, hogy egyelőre nem kopogtat az ajtón, de a 4K-nál vagyis inkább az UHD-nál is látok megtorpanást. A legnagyobb probléma a kezelhetetlen adatmennyiség. A végtermék, a tűéles kép fantasztikusan néz ki, de a technikai háttér kiszolgálása rendkívül problémás. Már az említett 50p-s (progresszív, 50 képkocka/mp) HD közvetítés is kétszeres adatmennyiséget jelent a hagyományos, HD 50i formátumhoz képest. A tömörítési formátum miatt ez kb. négyszeres tárolókapacitást igényel, a UHD pedig erre még egy négyszeres szorzót tesz rá.
A japánok a tokiói olimpián kísérleteztek a 8K közvetítéssel, ami elképesztően gyönyörű látványt nyújtott. Egy korábbi IBC kiállításon mi is láttunk egy japán bemutató sarkot a Future Zone-ban, ahol 8K felbontást demóztak. Hihetetlenül részletgazdag volt.

Liget Riedel látogatás (2025)

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a 1080p50 HD formátum egy teljesen optimális és jó méret az otthoni televíziókhoz. A „P”, vagyis a progresszív jeltovábbítás a kulcs. Amikor az ember Netflixet vagy más streaming szolgáltatást néz, a kép a progresszív letapogatás miatt olyan szép. Ha egy nagy, 65 colos tévén hagyományos, váltottsoros (interlaced) tévéadást nézünk, és túl közel megyünk a képernyőhöz, már tisztán látni a minőségromlást. Mindezidáig az UEFA sem követelte meg kötelezően az UHD felbontást a megnövekedett költségek miatt.
A HDR (High Dynamic Range) technológia szintén egy érdekes kérdés, mert ez már valóban itt van velünk. Nekem azonban vannak fenntartásaim az elterjedésével kapcsolatban. Egy méregdrága OLED televízión a HDR tartalom gyönyörűen jelenik meg. De a valóság az, hogy az átlagos háztartásokban nem ilyen tévék vannak. Emiatt úgy gondolom, hogy a HDR egyelőre a tehetősebb réteg kiváltsága marad. Nem hiszem, hogy a hagyományos, lineáris tévéadások átállnak HDR-re; sokkal valószínűbb, hogy egy külön fizetős extra opcióként lesz elérhető azok számára, akik rendelkeznek az ehhez szükséges technikai háttérrel.

RTL Stúdiók tetején Hoós Jánossal (2024)

• Hogyan látod az RTL belső műszaki fejlődését, milyen irányba halad tovább?

Mi technikailag minden téren fel vagyunk készülve. Ma már nálunk alapvető szabály, hogy ha új eszközöket – kamerákat, keverőpultokat vagy útmunkarendszereket – vásárolunk, azoknak gyárilag tudniuk kell a 4K felbontást. Sok esetben a hardver tudja ezt a szintet, de mi egyelőre csak a HD licencet vásároljuk meg hozzájuk. Fenntartjuk a lehetőséget az azonnali frissítésre (upgrade): amikor a piac és az üzlet megköveteli a 4K-t, egy szoftveres licenckulcs megvásárlásával azonnal aktiválni tudjuk az UHD felbontást. A szakma egyértelműen ebbe a feliratkozásos (subscription) irányba halad, ahol a vágószoftvereket és a technikai funkciókat is havi lebontásban bérli a cég.
A költözésünk során a legnagyobb szakmai dilemmát az IP (Internet Protocol) alapú jeltovábbítás jelentette. Az IP technológia nagyon divatos volt, szinte cikinek számított, ha egy televízió nem ezen az alapon építette fel az új infrastruktúráját. Hosszas egyeztetéseket folytattunk a Rexfilmmel és a szakemberekkel. Nekem volt egy erős megérzésem: az IP világban a megbízhatóság érdekében mindenből kötelezően kettő kell – egy teljes piros és egy teljes kék kábelezési hálózat. A hagyományos videótechnikában használt broadcast berendezések ezzel szemben önmagukban is rendkívül stabil lábakon állnak. Nem rendelkeztünk akkora IT-specifikus szakembergárdával, ami egy ekkora IP rendszer üzembiztos működtetéséhez szükséges lett volna. Ez egy teljesen más szakma. Úgy éreztük, hogy túl nagy technikai kockázatot és rizikót jelentett volna számunkra a teljes átállás. Én a biztonságos és megbízható megoldásokat szeretem: lehet, hogy egy lépéssel a legújabb trend mögött maradunk, de a rendszerünk garantáltan, stabilan működik. A televíziózásban a megbízhatóság a legfontosabb érték.

Új székházunk a Ligetben

• Hogyan foglalnád össze, mennyiben változott meg a televíziós és a közvetítéstechnikai munka szakmai jellege a kezdetekhez képest?

Nekem még volt szerencsém a Magyar Televízió legendás 4-es stúdiójában dolgozni. Az egy teljesen más világ volt. Ma, ha bejövünk a munkahelyünkre, a kamera be van kapcsolva, működik, és azonnal el lehet kezdeni dolgozni. Régen ez másképp volt, mert a régi, csöves kamerákat a hatalmas energiafogyasztásuk miatt használat után le kellett kapcsolni. Amikor elkezdődött a műszak, a bekapcsolás után legalább fél órára volt szükség, amíg a technika rendesen „befűtött” és stabilizálódott.
Ezt követően két képmérnök összehangolt munkája következett: az egyik lement a stúdióba a fizikai kamerához, a másik pedig fent ült a központi gépteremben, és egy monitoron állította a kamera három belső elektronágyújának a konvergenciáját. Ez kulcsfontosságú feladat volt. Nem volt azonnal kész, tökéletes színes kép; a piros, zöld és kék elektronágyúk képének hajszálpontosan fednie kellett egymást. Egy rácsábrát vetítettünk ki, és a képernyőn a három különböző színű rácsvonalat kellett tökéletesen egymásra tolni. Ehhez speciális látásra, szakmai szemre és tudásra volt szükség; a mérnök azonnal tudta: ha a vonal balra görbül, melyik potmétert kell finoman eltekerni a kamerán. Ez a fajta manualitás ma már teljesen eltűnt a televíziózásból.

Új News stúdió (2026)

• Emlékszel még milyen kamerák működtek az MTV 4-es stúdióban?

Hogyne: kezdetben Bosch Fernseh kamerák voltak, Az országban az első színes stúdiókamerák ott álltak szolgálatba. Később lett Philips, majd az 1-es stúdióba már Thomson kamerákkal készültek a műsorok.
A szakma dinamikája hatalmasat változott. Ma már nincs szükség erre a hosszas reggeli mérnöki kalibrációra a kamerákon, cserébe viszont megjelent a vizuális effektek elképesztő tárháza. Olyan bonyolult digitális trükköket, video mixeres átmeneteket és grafikai előmunkálatokat valósítunk meg, amelyek a hőskorban technikailag kivitelezhetetlenek lettek volna. Ma az RTL-nél a műszaki vezető egy rendkívül aktív, sokoldalú szakember: ha a helyzet megkívánja, kezeli a kamerát, a feliratozót, kezeli a számítógépes rendszereket, vagyis a gyártási lánc minden egyes fázisához magas szinten kell értenie.
Én operatívan akkor kapcsolódom be a folyamatba, ha komoly elakadás, technikai krízis van. Bevezettünk egy automatikus belső fórumot, egy napi jelentési rendszert. Minden műszaki vezetőnek a nap végén kötelezően ki kell töltenie ezt a digitális űrlapot: rögzíteni kell, mi történt aznap, milyen technikai hiba lépett fel, akár egy hibás fülhallgató szintjéig lebontva. Ebből áll össze a napi hibalista, amit én minden reggel átnézek. De a legkedvesebb e-mailem az, amikor a jelentésben az áll: „Nem történt esemény, nincs hiba.”

Való Világ (2024)

• Mit üzensz ennyi esztendő és ennyi tapasztalat után azoknak a fiataloknak, akik most érkeznek a szakmába nyári gyakornokként?

A legnagyobb problémát abban látom, hogy nincs utánpótlás. Nagyon kevés az a pályakezdő, akiben megvan az elhivatottság. Sajnos a szakmánk jelenleg anyagilag sem elég vonzó a fiatal generáció számára. Nekem annak idején nem volt olyan fontos, hogy mennyit keresek az MTV-ben. Annyira szerettem ezt a világot, a kamerákat és a stúdiók hangulatát, hogy semmi más nem számított. Persze ehhez otthon rengeteg segítséget kaptam.
Engem a kollégáim és a főnökeim a mai napig bármikor, a nap 24 órájában felhívhatnak telefonon, ha baj van. A legrosszabb érzés, ha nem hívnak fel, amikor probléma adódik, és másnap reggel szembesülök azzal, hogy valami nem működik. Pedig, ha időben felhívnak, lehet, hogy tudok segíteni. Esetleg javaslom, hogy melyik eszközhöz nyúljon, mit állítson át, vagy belépek otthonról a hálózatba, és távvezérléssel módosítom a beállítást. Másnap reggelre a kis parázsból hatalmas tűz lehet, amit már sokkal nehezebb eloltani.

• Létezik-e olyan új, távvezérlésű technológia vagy eszköz, amely szakmailag különösen izgalmas és a jövőben itthon, hazai körülmények között is szerepet kaphat?

Ezen a téren egyértelműen a mesterséges intelligencia (AI) alapú fejlesztésekre kell gondolnunk, ilyenek például az automatikus szövegfelismerő rendszerek. Sajnos a legprofibb AI feliratozó szoftverek sem képesek hibátlan, adásbiztos élő feliratozást produkálni magyarul.
Vannak viszont fantasztikus, működő funkciók a gyártáselőkészítésben. Például a NEWS rendszerek, vagy a nagyszabású reality műsorok forgatásánál egyes rögzítő szerverek a háttérben valós időben készítenek teljes írásos leiratot (transcript) a szereplők beszélgetéseiből, és ezt elmentik egy sima szövegfájlba. Ez elképesztő mértékben megkönnyíti és felgyorsítja a vágást és a szerkesztők munkáját, és ez a jövőben óriási hatékonyságjavulást fog hozni.

Liget News hangszoba (2024)

• Évekkel ezelőtt láttam az IBC kiállításon a Sony egyik kísérleti projektjét, ahol a kamera által rögzített szöveget a rendszer azonnal digitalizálta és indexelte.

Igen, a kamerák terén is komoly fejlődés látható. Ez a technológia természetesen angol nyelven tökéletesen működik, a magyar nyelvvel mindig meggyűlik a baja a rendszereknek.
A Sony mérnökei rendkívül jó érzékkel tapintanak rá ezekre a valós piaci igényekre. Két legújabb fejlesztésük kifejezetten tetszik. Az egyik a fejlett arcfelismerő (Face Detection) rendszer, amit beépítettek a legújabb kamerákba. Mivel rengeteg reality műsort készítünk, ahol a stúdióban vagy a helyszínen az operatőröknek folyamatosan és gyorsan kell követniük a mozgó szereplőket, ez a funkció hatalmas segítség. Nem a kamerakezelőnek kell manuálisan svenkelnie és fókuszálnia: a rendszerrel felismertetjük az adott szereplőt, az eltárolja, és automatikusan, tűélesen leköveti a mozgását, bárhová megy a térben.
A másik, talán még fontosabb mérföldkő a Sony legújabb 300-as kiskameráiban megjelent biztonsági funkció: egy olyan egyedi digitális aláírást, metaadatot kódolnak bele a nyers videójelbe, amit utólag semmilyen szoftverrel nem lehet kitörölni vagy módosítani. Ez a technológia garantálja, hogy a rögzített felvétel egy valódi, eredeti kamerafelvétel (original reel), és nem a mesterséges intelligencia által generált hamisítvány (deepfake). Úgy gondolom, hogy ez a megoldás rendkívül gyorsan el fog terjedni a globális médiaiparban, mert lassan lehetetlen emberi szemmel eldönteni, mi a valóság és mi a hamisítvány. Léteznek olyan online tesztek, ahol meg kell tippelni, melyik igazi; az 50 százalékos találati arányt már jónak számít.

Való Világ vezérlő (2024)

Nem vagyok jós, nehéz pontosan megmondani a jövőt, de mi az RTL-nél mindig a létező legjobb képminőségre és a legmegbízhatóbb technológiai megoldásokra törekszünk. Az IP alapú stúdiótechnika is új lendületet kapott mostanában: az olcsóbb gyártók is megjelentek a piacon a saját IP-s eszközeikkel. Korábban a teljes IP átállás pénzügyileg elérhetetlenül drága beruházás volt, de ahogy a technológia tömegtermékké válik és csökken az ára, a közepes és kisebb televíziók számára is ez lesz a kijelölt út. Hirtelen ennyit tudok elmondani a szakma jelenlegi technikai állásáról.

Köszönöm szépen az idődet és a részletes, izgalmas beszélgetést! Nagyon élveztem az interjút. Sok sikert, kellemes nyarat és jobbnál jobb projekteket kívánok az RTL-lel.

(Soltész Rezső)