A könyvről már itt-ott hallani lehetett, hogy ki mindenkit emleget fel benne Sándor, hogy milyen sztorikat mesél el stb. Ez a fajta promóció telibe talált engem, ugyanis én is közel 30 évet töltöttem el abban a közegben amiről ez a könyv szól. Nagy várakozással kezdtem falni a könyvet és a bevezető sorok olvasása közben az motoszkált bennem, hogy vajon hogyan fogom megválaszolni azt az egyszerű kérdést, ami így hangzik: Te elhiszed azt ami itt le van írva? A kérdés teljesen jogos, hiszen én soha nem dolgoztam Friderikusz Sándorral, nem is ismerem személyesen, csak a televíziós műsorain keresztül tudok róla képet alkotni. Szóval annak eldöntésére, hogy a könyvben leírtak igazak-e vagy sem – azt találtam ki, hogy megnézem azokat az embereket akiket én is ismerek, aztán elolvasom mit mond róluk Friderikusz és a kettőt összevetem, majd eredményt hirdetek. Nos ennek az összehasonlításnak az lett az eredménye, hogy a Friderikusz féle leírás és a saját tapasztalatom teljesen egybevág, vagyis a közös ismerőseinket, vagy ahogy Sándor mondja, – szaktársainkat teljesen hasonló módon ítéljük meg.

Ezen a ponton azt mondtam magamban, hogy el kell hinnem a számomra ismeretlen történeteket és a szereplőikről készült friderikuszi interpretációkat. A könyv nagyon őszinte, soha nem hallott dolgokat tudunk meg Sándorról. Nekem az édesanyjával való viszonya különösen megható volt, csakúgy mint bőkezű adakozásai arra rászorulóknak. Az első nagy áttörést egy könyvsiker hozza, aztán jönnek a televíziós sikerek, a legnagyobb világsztárokkal, regisztrálják a soha nem látott nézettségi csúcsokat és persze jönnek az intrikák, a szakmai féltékenység, a fúrás, a keresztbe tevés, a hazudozások és a perek. Megtudhatjuk, hogy micsoda grandiózus munka folyt egy-egy Friderikusz Show forgatása körül, mekkora reklámbevétele volt a Magyar Televíziónak.

Természetesen Friderikusz is keresett, nem is keveset, de csakis tisztán, üzleti alapon, nézőszám-arányosan. Senki ne gondolja, hogy ez csak szerencse kérdése, nem, ezek mögött a sikerek mögött folyamatos tanulás, hallatlan elszántság és munkabíró-képesség húzódik. A könyv a média világába, szűkebben a hazai televíziózás berkeibe tekint be, azonban sokkal mélyebb igazságok is meghúzódnak a sorok között. Kiderül sajnos, hogy Magyarországon nagy bajok vannak az emberek fejében, a korrupció, a gátlástalanság és a dilettantizmus virágzik az elbulvárosodott talajban. Mi magyarok híresek vagyunk arról, hogy milyen rosszul gazdálkodunk az emberi agyakkal. E könyv olvasása kapcsán ismét belém hasított eme keserű igazság. Itt van egy ember, aki bizonyítottan tud televíziós műsort készíteni, legyen szó politikáról, vagy könnyedebb show kategóriáról, aki a producertől a riporterig átlátja egy produkció teljes ívét, aki kiemelkedő nézettségi adatokkal büszkélkedhet. Nos ez az ember, ezzel a kvalitással és ezzel a múlttal nem kap méltó feladatot a hazai televíziózásban, – ez finoman szólva szégyen!

Seiler György