Még tíz éve sincs, hogy a nagy felbontású kép a mindennapjaink része lett, és máris leváltani készül a még nagyobb felbontás. Ez azonban elsősorban nem a családi nappali képernyőjét célozta meg, hanem továbbmasírozott, és ostromolni kezdte a filmszínházak celluloid szalaggal körülbástyázott falait. Ez a felbontás ugyanis már jó esélyekkel szállhat harcba a mozivászonért folytatott küzdelemben, és a jelen állás szerint a hadművelet sikeres.
A kamera fejlesztők újabb és újabb berendezésekkel bombázzák a mozgókép készítőket. Én két fő irányt különböztetnék meg: az egyik inkább a televíziós stúdiókba szánt, általam tévés kamerának nevezett csoport, a másik a mozivászonra készülő képek felvételéhez, általam filmes kamerának nevezett csoport. A köztük lévő alapvető különbség a képfelvevő érzékelő méretéből és felbontásából fakad.
A tévés képhez és ezzel a tévés látványhoz jobban igazodik a kisebb méretű érzékelő, amiből a jóval nagyobb mélységélesség-tartomány következik. Szintén a méretből adódóan lehetőség van a színek szétválasztására, azaz a 3 érzékelő elhelyezésére, ami telítettebb, élénkebb színeket eredményez. Mindezek együtt adják a televízióra jellemző képi világot.
A másik csoportnál az érzékelő mérete a filmszalagon található képkocka méretéhez hasonlatos. Ennek következtében sokkal szűkebb az éles kép mélységi tartománya. A terjedelem miatt már nem lehet prizma rendszerrel szétválasztani a színösszetevőket, így közvetlenül az érzékelőre kell a színszűrőket ráhelyezni, ami egy kicsit másféle színvilágot eredményez.
A tévés kamera talán kicsivel kevésbé érzékeny az élességállításra, mint filmes társa. Ez egyrészt adódik az érzékelő méretéből, ugyanis az objektív gyújtótávolsága szerepel abban a képletben, amivel a mélységélesség tartományt számoljuk. Ugyanahhoz a látószöghöz más gyújtótávolság tartozik, amennyiben különböző a leképzett kép mérete. Másrészt, a nagyobb felületű képen jobban látszik minden apró hiba, így az életlenség is.
Az elmúlt 8-10 évben, amióta teret hódított a nagy felbontású kép, a Sony sorra hozza ki a kamerákat mindkét csoportban.
A filmes kamerákat a nevükben szereplő „F” betű jelzi, F, mint film. Ide tartoznak a nagy filmes kamerák: F65, F55, F5, valamint a kisebb, de szintén filmes stílusú „FS” kamerák: az FS7 és FS5.
A tévés kamerák leginkább az XDCAM-nek nevezett családban találhatók. Ez többnyire „csak” HD kamerákat foglal magába. Most ennek választéka egy új kamkorderrel bővült, február végén jelentették be a PXW-Z150-et. A nevében az X jelenti, hogy ez a kamera már természetesen XAVC kódolást is használ, a Z pedig az XDCAM családon belül elfoglalt helyére utal. A „Z” csoportban eddig egy kamerát ismerhettünk meg, a PXW-Z100-at, ami közel három éve jelent meg. Azóta a 4K fejlesztése elkerülte az XDCAM családot. Mivel mindkét kamera 4K-s felvételre alkalmas, ezért a „Z” talán erre utal.
Mi minden került bele az új kamerába? Kezdjük az elején, de ezt most értsük szó szerint, és kövessük a fény útját.
Az objektív a Sonynál már jól ismert G sorozatba tartozik, gyújtótávolsága 9,3-111,6 mm, ami Leica-ra átszámolva 29-348 mm. Ez 12× optikai varió, ami a Clear Image technológiával 4K-nál 18× és HD-nél 24× tolható ki. Fényereje F2,8-F4,5. A gömbi eltérés, vagy más néven szférikus aberráció kiküszöbölésére aszferikus lencsetagot is tartalmaz, így a kép sokkal kontrasztosabb. Az alacsony szórású (ED) üvegnek köszönhetően a fény különböző színösszetevői pontosan egy azon pontban képződnek le, ezáltal eltűnnek főleg a széleken a jelentkező elszíneződő élek, és pontosabb a színvisszaadás is. Az objektíven mindhárom állítógyűrű megtalálható, és természetesen benne van az optikai képstabilizátor is. A legközelebbi tárgytávolsága 1 m.
Az érzékelője viszont érdekes, egyrészt a mérete miatt. A televíziós kamerákban megszoktuk az ⅓, ½, legfeljebb ⅔ hüvelykes átalakítókat, a PXW-Z150-ben viszont egy ezeknél nagyobb, 1.0-nak nevezett érzékelő található. De mekkora is az 1.0? Hasznos mérete 13,2×8,8 mm, ami ugyan 3:2 fotós oldalarány, de ebben természetesen benne foglaltatik a 16:9-es kép is. Ez első ránézésre a szuper16 mm-es filmkocka méretét juttatja eszembe, ami 12,52×7,41 mm. Ez tehát egy kikacsintás a filmesebb megjelenés irányába. Talán ahhoz hasonlíthatnám, amikor a televíziózás hőskorában a jobb minőségű kép érdekében, vagy más rögzítő eszköz nem lévén, kényszerből használták a 16 mm-es filmet. Ez a filmméret, pontosabban megnyújtott változata, a szuper 16 mm-es film, elsősorban anyagi okokból, betört a mozifilm gyártásba is. Ez a méret tehát átmenetet képez a televíziós és filmes felhasználás között.
Másik újdonság, hogy ez egy új fejlesztésű CMOS Exmor RS érzékelő. Az Exmort már jól ismerjük, hiszen ezzel a technológiával a Sonynak drasztikusan sikerült javítani a jel/zaj viszonyon. Az „R” megemelte az érzékenységet: a pixel méretét sikerült megnövelni azzal, hogy a „vezetékek” nem a beeső fény oldalán futnak, hanem a hátsó oldalon. Az „S” pedig megnöveli a kiolvasás sebességét, mégpedig úgy, hogy a jelfeldolgozó áramköröket, szendvics szerűen építik egybe az érzékelő lapkával. Stacked, azaz egymásra rakott, aminek köszönhetően nagyot ugrott a kiolvasási sebesség. HD felbontás esetén 120 kép/mp-es felvétellel közel 5× lassítás érhető el.
Maga a technológia nem új, már találkozhattunk vele, például a mobiltelefonok kameráinál, de ez az első alkalom, hogy egy magasabb szintre emelkedve, professzionális eszközbe került beépítésre.
A kép – miután elhagyja az analóg-digitális átalakítót, és már elektromos jel – következő állomása a kódolás, ahol lecsupaszítják róla a fölösnek ítélt információtartalmat, és ezáltal jelentősen csökkentik a szükséges átviteli csatorna szélességét. Ez a videokamerák következő kritikus pontja. Ugyanis nem mindegy, hogy mit tartunk fölöslegesnek. A PXW-Z150-es kameránál válogathatunk a különféle kódolási eljárások között: az AVCHD, ez egy régóta használt alacsony átviteli sebességet igénylő kódolás, mpeg-4 rokon. Az MPEG2 a nagyon megbízható, kisebb erőforrást igénylő kódolás. És a legújabb szintén mpeg-4 rokon XAVC. Ez utóbbi egy tág határok között állítható formátum, amit a rendkívül magas képminőséget biztosító intraframe-es változattól az alacsony adatátviteli sebességet igénylő Long GOP-os változatig tág határok között paraméterezhetünk. Azaz mégsem, mert van egy gyenge láncszem a képrögzítésben, mégpedig maga a rögzítés. Rendkívül sokféle memóriakártya fajta közül választhatunk, azonban a felhasználók szeretnek minél kevesebbet költeni a kamera-kiegészítőkre. Az olcsóbb tárolók viszont az alacsonyabb adatátviteli sebességet tudják csak biztonságosan kezelni. A PXW-Z150-es kamerában két kártyafoglalat található, SDXC és SDHC kártyák fogadására. Ezek nagyon olcsó hordozók, de garantált, folyamatos írási sebességük csak Long GOP-os felvételt enged.
4K (3840×2160 képpont) esetén, 4:2:0 színminta-vételezéssel, 8 bites színmélységgel 100 Mpbs adat sebességet, vagy HD felvételekor 4:2:2, 10 bit és 50 Mbps-ot.
Térjünk vissza egy kicsit a kettős kártyafoglalathoz! Amennyiben két kártyával rendelkezünk, úgy készíthetünk folyamatos felvételt, sőt a kártyák cserélésével tetszőlegesen megnyújthatjuk a felvétel idejét. De lehetőségünk van egyidejűleg két felvétel készítésére is. Ezzel a biztonságot növelhetjük.
Az exponált kép ellenőrzésére rendelkezésünkre áll egy hagyományos, lupés, 0,39 hüvelykes kereső, aminek felbontása 1440 Kpixel. Az OLED panelnek köszönhetően rendkívül kontrasztos, jól értékelhető képet mutat. De természetesen megtaláljuk a kihajtható LCD képernyőt is. Ennek felbontása 1550 Kpixel, átlója 3,5 hüvelyk.
Sokféle csatlakozó van a kamerán: 3G-SDI, HDMI, valamint kompozit (RCA) a videojel számára, USB az adatátvitelnek, XLR a bemenő hangnak, és egy MI azaz Multi Interface papucs, ami például a vezeték nélküli hangátvitel vevőjét köti össze, drótok nélkül a kamerával. Ide például lámpát is tehetünk. Mindkét berendezés a kamera akkumulátoráról is üzemel.
A PXW-Z150 alkalmas vezeték nélküli átvitelre is, például egy FTP szerver közvetlen elérésére, de lehetőségünk van élő képfolyamot is továbbítani. A beépített Wi-Fi-vel a külső vezérlést is megoldhatjuk, csak egy táblagépre vagy okostelefonra van szükségünk, és az arra telepített Content Bowser Mobile alkalmazásra. Ezzel azután átvehetjük a vezérlést a kamera felett: állíthatunk élességet, rekeszt, variót, fehéregyensúlyt, és ami még fontos: látjuk a kamera képét is.
A PXW-Z150 kicsi kézi kamera, nem egész 2 kg. Energiaigénye sem nagy, csupán 6,3 W. Ergonómiailag jól illik a Sony kézi kamerák sorába. Külső megjelenése is a korábbi modellekre emlékeztet, jóformán csak a ráírt típusmegjelölések alapján lehet megkülönböztetni ezeket a kamerákat.
Meglepetés, hogy a kamera menüje már magyarul is olvasható.
PXW-X400
Néhány szót szeretnék még szólni egy, az ősszel megjelent kameráról is. A PXW-X400 szintén az XDCAM kameracsaládba tartozik. Volt már előélete PMW-400 néven, most egy kis fazonigazításon esett át. Belekerült minden, ami manapság egy jó televíziós kamerából nem hiányozhat. De nézzük sorjában!
A PXW-X400 egy mindkét irányban jól kiegyensúlyozott vállkamera, külső felvételekhez, például hírgyűjtéshez, de megfelelő kiegészítéssel egy stúdióban is rendszerbe állítható.
Érzékelője ⅔ hüvelykes CMOS Exmor, rendkívül jó, 62 dB jel/zaj viszonnyal.
Természetesen már ebben is megtalálható az XAVC kódoló. A rögzíthető legjobb minőség: intraframes, 4:2:2, 50p. Innen lefelé szinte minden változatot ismer. A felvételeket két S×S memóriakártyára írja folytatólagosan, vagy egy időben. Az egyik kártyán alacsonyabb felbontást azaz úgynevezett Proxyt is rögzíthetünk.
Található rajta a kamera felvételkori helyét pontosan rögzítő GPS egység is.
A legtöbb újdonság a kamera hálózati kapcsolódásában van. Először is ami szembetűnik, egy új adatátvitel csatlakozó, ami csupán a kamerák esetében újdonság, a számítástechnikában már régen ismerjük, a RJ-45, más néven Ethernet csatlakozó. Ezen mozgathatjuk a háttértáron lévő fájlokat, illetve lehetőségünk van egy webes felületen a kamera vezérlésére is.
A vezeték nélküli összeköttetést egyszerűsíti az NFC, ami egy könnyen kezelhető vezeték nélküli LAN kapcsolat. Természetesen a PXW-X400 is vezérelhető táblagépről vagy okostelefonról, és a kamera képét is látjuk a távolban.
A csatlakozás a hálózatra csupán egy gombnyomás: lehetőségem van a világhálón keresztül kapcsolódni egy PWS-100RX1 hálózati egységhez. Ennek küldhetünk élő adatfolyamot vagy proxy felvételeket, és a kamerát vezérelhetjük a távolból. Vagy a Proxy (XAVC, 4:2:0, Long GOP) felvételeket külön beavatkozás nélkül, a felvétel elkészítése után közvetlenül a világhálón keresztül feltölthetem egy FTP szerverre, esetleg az előbb már említett hálózati munkaállomásra. Amennyiben nem a Sony átviteli láncát használom, úgy MPEG2-TS jelfolyamot szolgáltathatok egy vezeték nélküli jelátvivőnek.
A hálózati átvitel minőségét a Sony QoS (Quality of Service) technológiája segíti, ami a vezeték nélküli átvitel minőségének függvényében szabályozza az adatátvitel sávszélességét.
Lehetséges az objektíveknél fellépő kromatikus aberráció kompenzálása (ALAC: Automatic Lens Aberration Compensation), amennyiben a használt objektív rendelkezik ezzel az információval, és azt átadja a kamerának.
A keresőben megjeleníthető a hullámforma és vektorszkop, valamint a már megszokott hisztogram. Többféle kereső közül választhatunk a 960×540 felbontású LCD-től a teljes HD OLED-ig.
Mint ahogy az már a Sony-nál megszokott, a kamerát kérhetjük objektív nélkül, illetve egy 16× vagy 20× objektívvel.
Ismét bővült tehát mind a tévés-, mind a filmes kamerák választéka. Már csak jó ötletekre van szükség, és hozzá jó fényre.
Dénes Zoltán
