Beszélgetés Havas Judittal

 Az MTV Zrt. Sport Produceri Iroda vezetője vagyok. Tavaly január óta a négy közszolgálati médiumnak a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) gyártja a műsorokat, a négy Zrt.-é (MTV, Duna Tv, Magyar Rádió, MTI) a megrendelői, elfogadói szerep. Ezek a szervezetek kis létszámmal működnek, a műsortervezéshez, lebonyolításhoz szükséges adminisztratív munkatársakon kívül az egykori főszerkesztőségek egy-egy képviselője rendeli meg a műsorokat – természetesen előre egyeztetve az MTVA-val, hiszen az anyagi forrás, a kapacitás és a személyi állomány ott van –, azaz előfordulhat, hogy a válasz nemleges. Hogy konkrét példát mondjak: adva van egy sportesemény, amit közvetíteni szeretnénk, ennek időpontját egyeztetem a műsorigazgatósággal, tájékozódom a csatornát illetően, egyeztetünk, majd megrendelem a műsort. Elfogadni is nekem kell, de ez a sport esetében eléggé speciális, mivel nekünk gyakorlatilag csak élő műsoraink vannak, azaz a klasszikus elfogadásról nemigen beszélhetünk.

Amikor valami nagy sportesemény kerül a köztelevízió képernyőjére, akkor a nézettség jelentősen emelkedik, megközelíti, esetenként el is hagyja a kereskedelmi televíziók nézőszámát. Ilyen volt pl. a foci Eb, annak ellenére, hogy – sajnos – a magyarok nem jutottak a legjobbak közé.

Igen, a magyar néző szereti a sportot, persze elsősorban azt, ha a magyaroknak drukkolhat, de érdeklik a nagy világesemények is. Érdekes módon a hazai bajnokságok – egy-két kivételtől eltekintve – nemigen nézettek: miközben háromszoros olimpiai bajnokok vagyunk vízilabdában. Néhány éve az egyik kereskedelmi csatorna megvette a hazai bajnokság jogait de belebukott –, alig nézték, legalábbis az ő elvárásaik szerint.

Bár a közszolgálati tv-nek a magyar sport segítése lenne a dolga, de a nézettség nekünk is fontos, és bizony nem hozza a várt eredményeket. Az is igaz, hogy a hazai szövetségek néha irreális áron ajánlják a bajnokságok jogait – különösen a teljesítménnyel összehasonlítva -, amire a nagy sportesemények közvetítése mellett már nem jut sem adásidő, sem pénz.

A soron következő nagy világeseményre, a londoni olimpiára még visszatérünk, szerencsére ott jelentős a magyar részvétel is. Előtte azonban még egy személyes kérdés: a futás szóról mi jut eszedbe?

Rendszeresen futok, ma is teljesítettem már a 6 km-es penzumomat. Atléta voltam, igaz sprinter, de azért a futás szeretete megmaradt.

Mikor kezdtél el futni?

Későn. Második gimnazista voltam. De addig már nagyon sok mindent kipróbáltam: voltam ifi válogatott úszó, kajakoztam, kézilabdáztam, és általában egy percig nem maradtam nyugton.

Hogy jött aztán a futás?

Testnevelési órán kiválasztottak az egyik egyesülethez kézilabdázni. Gyors voltam, s jól ment minden, amíg nem jött a labda. Az nagyon zavart. Akkor ajánlották a futást. Közel laktunk a Pasaréti úti Vasas pályához, odamentem  atlétizálni. 1966-ban kezdtem és 1968-ban már kint voltam a mexikói olimpián, igaz csak tartalékként.

Úgy tudom, több mint tízszer voltál magyar bajnok.

Váltóval együtt biztos többször. Egyéniben? Nem tudom. Volt egy nagyon jó évem, amikor hármat nyertem, a három sprint-távon, ami atlétikában ritka. Ez 1973-ban volt, két évvel az első fiam születése után – egyébként 3 fiam van –, igazolandó azt az orvosilag is mondott tételt, hogy a nők a szülés utáni második évben a legjobbak.

Rövidtávon versenyeztél?

Igen. És nagyon utáltam a hosszú futásokat a téli alapozás idején. Az edzőm arra sem tudott rávenni, hogy a Pasaréti térig elfussak – mostanában, hogy gyakran futok arra, már tudom, kb. másfél kilométerért hisztiztem. Ehhez képest azóta  mintegy 10-szer futottam le a félmaratont, és egyszer  nekigyürkőztem a maratoni távnak is.

Miért fut egy sprinter 42 kilométert?

Mert hiú, és mindhárom szülés után maradt rajtam felesleg, és mert annak idején elhatároztam, hogy 50 éves koromra lefutom. Igaz, hogy 56 lett belőle, megcsináltam, teljesítettem. Azóta 10-12 km-nél többre nem vállalkozom – a félmaratonra való felkészüléshez nincs már energiám. De a heti ötszöri 6-10 km futást még élvezem.

Hogy lettél televíziós?

Még versenyeztem, amikor Franciaországban Párizsból busszal mentünk Metzbe, és a buszon Radnai János mellé kerültem – akkoriban még az MTV sok atlétikát közvetített, és Gyulai mellett Radnai volt a másik kommentátor -, neki mondtam ott a pillanat hatása alatt, hogy televíziós szeretnék lenni. Ha jól emlékszem, az lett az utolsó „sport-évem”, mert addigra már felmértem, bár itthon az élvonalhoz tartoztam, nem lesz belőlem sikeres versenyző – ennél viszont többet akartam az életben elérni. Volt egy történelem-francia szakos tanári diplomám, jól beszéltem németül is – többre vágytam. Így aztán, amikor abbahagytam a futást, Radnai – a Sportosztály vezetőjeként – tartotta a buszon tett szavát, és engedett külsőzni a Sporton. Időközben megszületett a második fiam, és alig volt néhány hónapos, amikor kaptam egy levelet a televízió személyzeti osztályáról, hogy menjek be.

Ott kiderült, hogy Bokor Péter rendező történelem szakos asszisztenst keres a Századunk sorozatához, én életrajzom szerint ennek a kritériumnak megfeleltem. Belsős munkaviszonyt ígértek. Ugyan hezitáltam, mert  sportot szerettem volna csinálni, de Radnai János azt tanácsolta, hogy fogadjam el a lehetőséget, mert bentről könnyebb területet módosítani. Bokor tartotta a szavát, így 1977-től belsős lettem, a Művelődéspolitikai Főosztályon dolgoztam 1982-ig. Noha a sport volt a mindenem, nem bántam meg ezt a kitérőt, nagyon élveztem a Századunk forgatásait. Az egyéb munkáimat már nem annyira, így amikor Radnai 1982-ben hívott a Sportra, boldogan mentem, pedig váratlan ajánlatot tett: szüksége van egy nemzetközisre, és mivel időközben az angolt is elsajátítottam alapszinten, a három nyelv ismerete miatt rám gondolt.

Mit jelent ez a feladatkör?

Nagyon összetett feladat. Akkor azért lett nagyon fontos, mert az új Sportcsarnokban rengeteg világversenyt rendeztek, amit az MTV közvetített (azaz az MTV volt az ún. Host Broadcaster), amit  Európa,  sőt a világ sok-sok tv-csatornája átvett. Az eseményt ilyenkor ki kell ajánlani: mikor van, mennyibe kerül, mi a jogdíj, ki kér kommentátorállást, ki nem, hoznak-e önálló közvetítő kocsit stb. És persze ugyanennek a „pendant”-ja: vannak a  külföldről átvett események, ahol a nemzetközisnek kell megmondani, hogy mit tűz műsorra az MTV, küld-e kommentátort, átveszi-e a selejtezőket vagy csak a döntőt stb.-  mindezt letárgyalni, lelevelezni. Itt a sporthoz is konyítani kell, de ez inkább gyártási, produceri tevékenység.

Most itt vagyunk a londoni olimpia előtt – igaz mire a Médiatechnika megjelenik, már utána leszünk –, hány olimpiához volt közöd?

Ha az 1968-as mexikói „versenyzőit” nem számítom, akkor ez lesz a nyolcadik televíziós olimpiám. Moszkva volt az első, ott az Intervíziónak dolgoztam, Los Angelesről csak napi egy órás összefoglalót készíthettünk itthon, azt szerkesztettem, Szöulban nemzetközisként voltam kint, 1992-ben itthon voltam vezető szerkesztő, 1996-ban Atlantában nem csak szerkesztettem, hanem az atlétikai versenyek egyik kommentátora is lehettem.  A 2000-es év, mint televíziósnak kimaradt, mert akkor beleestem a csoportos leépítésbe (bár akkor az MTI Sportosztályán szintén olimpiai tudósításokat írtam), 2004-ben a Duna Tv is adhatott napi másfél órát, azt szerkesztettem, 2008-ban pedig főszerkesztő-helyettesként dolgoztam Pekingben. Most jön London, s még a téli olimpiákat nem is számoltam!

Mi változott televíziós szempontból, ha visszagondolsz az elmúlt olimpiákra?

Rengeteg. Olimpiáról olimpiára fejlődött a technika, ez a néző számára élvezhetőbbé teszi az olimpiát, a mi életünket – persze képletesen szólva – megnehezíti. Pekingben pl. 48 bejövő vonal között választhattuk ki, hogy mit mutatunk meg azonnal a nézőnek, vagy mit rögzítünk, hogy később megmutassuk. (Ez a szám Londonra már 54 lett!)  Gyorsvonati sebességgel változik négyévente a technika adta lehetőség, de erről szakszerűbben inkább a műszaki szekció tudna beszélni. Az én feladatom, hogy az adás tökéletes legyen, és ez egyáltalán nem könnyű.

Az olimpia mindig a szerkesztői munka non plus ultrája, ahol nagyon sok azonnali döntés kell, ugyanakkor előre fel kell készülnöd minden lehetőségre. Mondjuk, egy délelőtti 6 órás etapban legalább 15 sportágnak van eseménye, ebből 10 olyan, amit meg kell mutatni a nézőnek, vagy azért, mert magyar van benne, vagy azért, mert érdekli a nézőt, pl. a magyar vízilabda csapat következő ellenfelének a meccse, vagy az amerikai férfi kosárlabda Dream team. Ebből legalább 4 abszolút egyszerre van – és te csak egyet tudsz adni élőben, mondjuk egy kézilabda meccset, a többit pedig rögzíted, hogy majd a kézilabda szünetében, vagy az indifferens úszószámok alatt mindet megmutasd!  Viszont amint vége van a kézilabdának, leadod ezeket, de közben csinálod az összefoglalót a kézilabdából, mert gondolni kell azokra a nézőkre is, akik ilyenkor dolgoznak, és természetesen este 6-kor meg akarják nézni a fontosabb történéseket. És azért nézed az előtted lévő további 50 vonal képét is, hogy hol történik esetleg olyan, amit ugyan eszed ágában sem volt megmutatni, de összedőlt/megsérült/világcsúcsot ért el/ stb. – szóval valami váratlan történt. És persze közben csináltatsz riportot a medencéből kimászó Cseh Lacival, és azt is be kell szerkeszteni. Tudsz követni?

Külön nehezíti az életünket három olyan sportág, amelynek érmei egy nap alatt dőlnek el: cselgáncsban, vívásban, birkózásban a magyar versenyző kieshet már az első fordulóban 10-kor, délelőtt bármikor, és eljuthat az esti 7 órás döntőig is. De éppen ezek a sportágak amúgy nem érdeklik a magyar nézőt, tehát neked minden eshetőségre fel kell készülnöd, azaz mindig kell lenni egy egérútnak, egy olyan sportágnak, amit bevethetsz (azaz a nap minden szakában közvetít egy kommentátor valamely csapatsportágat, hogy vész esetén oda lehessen kapcsolni.)

Hogy tudod megoldani, hogy minden magyar képernyőre kerüljön?

Nem könnyű, de megoldható. Nézzünk egy konkrét példát. Július 28. szombat délelőtt: Gyurta úszásával egy időben lesz tornában Berki selejtezője, vív Mohamed Aida és judózik Csernoviczky  Éva, de  amikor ezt az interjút adom  még nincs meg a tenisz, asztalitenisz és az ökölvívás sorsolása, tehát ad abszurdum előfordulhat, hogy a két magyar lány pingpongozik, hogy Szávay teniszezik és Harcsa bokszol – mindenki délelőtt, egyszerre! Tehát abban kell dönteni, hogy kit adunk élőben, kit adunk be a rögzítésből, mert mindent rögzítünk. És mindezek tetejében még vannak egyéb kötelezettségek is: sok támogatói spot, sok reklám – ráadásul utóbbiakat Budapestről sugározzák, azaz kb. óránként vissza kell adni a képet-hangot Budapestnek. Ugyanakkor a napi két Híradóval is törődni kell, egyeztetni velük, hiszen sokszor  előfordul majd,  nem tud eredeti időpontban menni, mert éppen akkor játsszunk vízilabda meccset, vagy nem tud a megszokott hosszúságú lenni, mert ütközik valami fontos eseménnyel.

Hány fős stáb lesz Londonban és hány dolgozik Budapesten azért, hogy mi nézők láthassuk az olimpiát?

Londonban nem tud több, mint 49, hiszen csak ennyi akkreditációt kaptunk, ez már a harmadik olimpia biztos kvótája. Ebből sok a műszaki, mivel kb. reggel 7-től este 11-ig dolgozunk (londoni időben), a technikai részleg csak két műszakban tudja a munkát jól elvégezni. Csak a szerkesztői és a rendezői csapat dolgozza végig a napot, mert nekik egészében kell látniuk az egész napot. Nagy stáb dolgozik Pesten is, hiszen az m2-n is adunk napi 13 órát – ott mást, mint az m1-en, hiszen nem lesz annyira magyar centrikus, azaz több, a magyar nézőt egyébként nagyon érdeklő csapatsportág lesz. És akkor még nem beszéltünk a Program, az ún. Lebony munkatársairól, a két csatorna műsorbonyolítóiról, vagy pl. a reklámosokról, akiknek naponta kell a mi előző nap elküldött adástervünk ismeretében a reklámokat megszervezniük.

Hol készülnek a műsorok?

Az m1 adása teljes mértékben Londonban készül. Az MTVA bérelt egy kb. 200 nm-es irodát, ahol a vezérlőn és a stúdiórészen kívül vannak szerkesztői szobák, technikai helyiségek, un. off tube helyiségek. Ez utóbbiakra azért van szükség, mert nincs minden helyszínen kommentátorállásunk, azaz bizonyos sportágakat az IBC-ből (nemzetközi televíziós központ) fogja a kommentátor alámondani – ilyen pl. a röplabda, asztalitenisz, tenisz, műugrás, kerékpár.

Az m2 adása Budapesten készül, az V-ös, ún. virtuális stúdióban, ahová bejön részint az m1 adása, részint önállóan is rendeltünk ide vonalakat: pl. az USA férfi kosárlabda csapata majd minden csoportmeccsét (magyar idő szerint) 22.15-24.00 között játssza – ez az m1 adásidejébe nem fér bele, de az m2-ébe igen.

Szakmai, üzleti titok, hogy mibe kerül a londoni olimpia?

Ez nem az én területem, ezért nem is beszélek róla.

Elképesztően komplikált feladatot vázoltál fel és ezt viszonylag kevés embernek kell elvégeznie, hogy lehet ezt bírni?

Nagyon fontos az előkészítés precízsége, és kell, hogy a szerkesztők az egészet is átlássák, ne csak a közvetlen feladatra koncentráljanak. A mostani helyzet azért nehéz, mert zömében olyan munkatársakkal kell a feladatot megoldani, akik még nem voltak olimpián. Rendkívüli lesz a terhelés. Nagyon fárasztó olimpia lesz, hiszen fél hat körül el kell majd jönni a szállodából és éjjel egy óra előtt nem kerülünk ágyba. És biztos, hogy reggelenként még futni is fogok, mert másképpen nem bírom ki a napot, nekem fél óra futás, több mint fél óra alvás. De Pekingben is ilyen volt az életünk, ott is kibírtuk.

A Forma 1 Magyar Nagydíja is erre az időszakra esik…

Bizony a megnyitó napján kezdődik a Hungaroring.  Az a magyar stáb, amelyik ezt közvetíti, beleértve a kommentátort, műsorvezetőt, nemzetközist, nem is tud velünk utazni, csak a verseny után este jön utánunk, ami az első három nap londoni beosztását megnehezíti. És ha ehhez hozzávesszük, hogy ugyanezen a hétvégén indul a labdarúgó OTP Bank Liga, valamint, hogy – továbbjutás esetén – futballcsapataink az olimpia alatt játszhatnak BL- és El-selejtezőket, akkor kiderül, hogy nagyon nagy teher van a Sport Főszerkesztőségen, ahol ennyi munkához kevesen vagyunk. (Pl. az NB I-es meccsek első három fordulóját az olimpia alatt a Duna sugározza, külsős kommentátorokkal, hiszen, aki él és mozog, Londonban van.)

Van egy olyan futószám, ahol a stafétabotot át kell adni. Látsz arra esélyt, hogy nyolc olimpia tapasztalatodat valakinek átadd?

Valószínű, hogy nem lesz rá szükség. A következő téli és nyári olimpia közvetítési jogait ugyanis a NOB egy reklámügynökségnek adta el, amely információim szerint elképesztően magas árat kér majd, s amelyet várhatóan a mi műsorszolgáltatónk, az MTVA sem lesz képes finanszírozni. Még a gazdag közszolgálati tv-k (BBC, ARD, TF1) sem tudják majd megfizetni. Ráadásul azt tervezik, hogy nem összességében, hanem sportáganként árulják: úgyhogy lehet, ez az utolsó ilyen tv-s olimpia.

Mit fog csinálni egy ennyire aktív ember, ha tényleg nyugdíjas lesz és nem lesz több olimpia?

Nem tudom. Van egy alapmondásom: akkor megyünk át a hídon, ha elértük a folyót. Egyelőre egy sikeres olimpiával érjem el a folyót. Aztán vagy átmegyek a hídon, vagy még ezen az oldalon maradok…

Babiczky László

Studiotech az IBC 2012 előtt

Tavaly sikeres volt jelenlétünk a kiállításon, standunk szinte állandóan tele volt látogatókkal. Ebben nemcsak annak volt szerepe, hogy lengyel, belga, észak-afrikai és természetesen magyar cégeink partnerei nagyobb számban vettek részt a kiállításon, hanem annak is, hogy próbáltunk egy olyan barátságos légkört teremteni a nyüzsgő vásár közepén, ahol a vendégeinkkel egy ital, kávé, esetleg csokoládé társaságában kötetlenül tudtunk beszélgetni. Ezt szeretnénk ez évben is megvalósítani – kezdi a beszélgetést Orosz Károly.

Mi volt az eddigi tapasztalat?

A Studiotech Európa és a nagyvilág több országában jelen van, így amszterdami jelenlétünk valójában része egy közös marketing stratégiának. Ezzel elsősorban azt szeretnénk megmutatni, hogy mekkora lehetőség rejlik abban, ha egy viszonylag kis cég mögött nemzetközi szinten is komoly műszaki és pénzügyi kapacitás áll.  Mi elsősorban Magyarországon tevékenykedünk, és bizony egy ilyen kiállításon szembesülünk azzal, hogy más piacok, mint például a lengyelországi, mennyivel erősebb és nagyobb. A példánál maradva elmondható, hogy tavaly lengyel kollégáink szinte megállás nélkül fogadták a partnereiket, és bizony komoly, azóta már megvalósult üzletek alapjait rakták le.

Milyen országokban van jelen a Studiotech?

Jelenleg 7 országban működnek Studiotech vállalatok. Elsőként Belgiumot említem, ahol az anyavállalatunk van, Lengyelországban és Magyarországon már régóta jelen vagyunk, emellett Algériában és Marokkóban is van egy-egy irodánk. Idén tavasszal Sydney-ben nyílt egy képviseletünk, két hete pedig Párizsban kezdte meg működését a francia iroda. Természetesen az IBC Studiotech standján velünk együtt ők is képviseltetik magukat.

Hol találják meg az érdeklődők a Studiotech standját az IBC-n?

Ez évben két standunk lesz, az egyik a 8A 68–as csarnokban lesz, ahogy a mellékelt térképen be is jelöltük.  A másik a 11D 39-es csarnokban külön kuriózumnak ígérkezik. Egy kisméretű 8 kamerás HD DSNG közvetítő kocsi bemutatása gazdagítja a Studiotech jelenlétét az idei IBC-n.

Milyen várakozással tekint a magyar Studiotech az idei IBC elé?

Arra számítunk, hogy egy letisztultabb piaci környezetben, nagyobb sikerrel tudunk részt venni a kiállításon, és lehetőségünk nyílik a hazai befektetőkkel és broadcast szakemberekkel konstruktív megbeszélésekre, amiből később konkrét eredmények is születnek. Ugyanígy nyitottak vagyunk a környező országok stúdiótechnikai beruházásaiban való részvételre is, ahol jól tudnánk hasznosítani az eddig szerzett hazai és nemzetközi tapasztalatainkat.

Kik utaznak szeptemberben Amszterdamba?

Idén legtöbb munkatársunk elutazik az IBC-re, igaz nem egyszerre. A csapatból az értékesítő kollégák – Gyengő István, Tóth Attila, Vécsei István és Billédi Géza, illetve a technikai kollégák – Kovács Máté és Perneczky Miklós végig kint tartózkodnak, tehát mobil telefonjaikon, vagy standunkon a hostess lányok közvetítésével bármikor elérhetőek, hívhatóak. Én természetesen ott leszek elejétől végéig, innen a vásár zárása után Brüsszelbe utazom a Studiotech cégcsoport évi ülésére, majd onnan vissza az Evertz területi igazgatójával Magyarországra jövök, ahol folytatjuk az előttünk álló feladatokat egyeztetésével.

Mi indokolta a Studiotech számára az új képviseletek beindítását?

Új piaci lehetőségeket keresett a vállalat és ezeken a piacokon volt rá igény. Az új leányvállalatok rendszerintegrációval foglalkoznak. Vezetőik nagy szakmai tapasztalattal és kapcsolati tőkével rendelkeznek. A Párizsban alakult irodánk vezetője Gerard Maisan a Snell korábbi vezetője volt, több mint 20 éve van a szakmában. Az ausztrál irodánk vezetője Michael Bentsen pedig a Grass Walley–nél hosszú éveken át mint rendszermérnök dolgozott. Mindkettőjük feladata, hogy bevezessék a Studiotech-et a francia, illetve az ausztrál piacra.

Tartogat-e valamilyen meglepetést a Studiotech cégcsoport az IBC-vel kapcsolatban?

Amiről beszéltem, a 8 kamerás HD DSNG közvetítő kocsi bemutatása annak tekinthető.  Ez jelen pillanatban még gyártás alatt van, és bizony egész mostanáig kérdéses volt, hogy lesz-e szabad stand, ahol bemutatható.  Szerencsére sikerült helyet kapnunk, így már nincs akadálya annak, hogy bemutathassuk a szakmai közönségnek ezt az újdonságot. ( – )