Minden bizonnyal a kereskedelmi televíziózásban Ő legrégebbi időjárás-szerkesztő, aki kezdettől fogva képernyőn van és hétről-hétre tájékoztat bennünket az éppen aktuális meteorológiai helyzetről.

 

– Abasáron a Mátra alján egy kis faluban születtem és ott is nőttem fel. Kezdi a beszélgetést Pataki Zita – ott ahol a közelben sehol sem működött se rádió, se tévé, viszont már kis gyermek koromban imádtam szerepelni és kihasználtam minden erre adódó lehetőséget a helyi iskolában. Később Miskolcra költöztünk, ahol a középiskolás éveimet töltöttem és oszlopos tagja lettem a Földes Ferenc gimnáziumban működő Diákrádiónak. A Diákújságírók Országos Egyesülete is ebben az időben kezdte meg tevékenységét, amit az akkori idők híres rádiósai alapítottak. A 15 éve működő szervezet azóta is működik, az érdeklődő diákokat tanítják a rádiózás mesterségére. Én magam többször is részt vettem a rádiós táborban, és mintegy két évig az iskolai Diákrádió műsoraiban is tevékenyen részt vettem. Itt azután egy kicsit felfedeztek, és az akkor induló miskolci kábeltelevízió adásához felkértek egy szombat délelőtti ifjúsági műsor vezetésére, amit egy fiúval (Ő jogászként dolgozik, civil lett, Németh László..ha kell)ketten csináltunk.  

Őszintén bevallom, bár Miskolcon már sok mindent megtudhattam a rádiózás és a televíziózás alapjaiból mégsem gondoltam, hogy rádiós, vagy tévés leszek. Automatikusan adtam be a felvételi kérelmemet az ELTE tanárképző szakára, ahova felvettek. Vagyis mindig volt egy civil része az én próbálkozásaimnak, ami csak úgy volt, és én örömmel csináltam. Oly annyira volt ez a hobbim, hogy közben elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát, majd végül a jogi egyetemet, vagyis egyáltalán nem készültem erre a pályára, noha közben még a Petőfinek is dolgoztam külsős tudósítóként és még két kereskedelmi rádiónál, vagyis benne éltem folyamatosan, miközben mindent megtanultam, amit erről a műfajról tudni kellett. 

Emlékszem, a gyermekvédelmi intézetben dolgoztam, amikor az akkori pszichológus kollégám, – aki tudta, hogy rádiózom és újsághirdetésben látta, hogy az induló kereskedelmi  csatornák képernyősöket keresnek – megkérdezte: Zita, te miért nem jelentkezel az RTL Klubnál, mert az én lányom jelentkezett és felvették. Mondta ezt Szalay László, aki Szalay Mónika – mi csak úgy ismertük meg, hogy Pokrivcsák Mónika – édesapja volt. Hallgattam a szóra, bemenetem az utcáról teljesen ismeretlenként és kerestem a hírigazgatót, aki akkor Kretz Tibor volt. Bemutatkoztam, kezet fogtam vele, és mondtam, hogy riporternek jeletkeznék, ha lehet. 

Azt mondta, hogy az már betelt, de kell egy időjárás-jelentő. Erre azt válaszoltam: jó. Mire ő így folytatta: Akkor két hét próba és utána képernyő. 

Tibor nyilván megérezte a bennem rejlő alkalmasságot, mert tényleg nem kérdezett többet, azt sem tudta, hogy ki vagyok, mit csináltam előtte, mégis felvett. Én pedig megkerestem az akkori társamat Bálint Antóniát, aki megtanította nekem a részleteket és utána egy éven át együtt dolgoztunk. 

 

Ez, amit elmondtál nagyon egyenes útnak tűnik a miskolci diákrádiótól az RTL Klubig, mintha közben minden más csak úgy lett volna az életedben. Nem voltak mellette más terveid? 

– Ha konkrétan nem is voltak, én azért közben mindig mentem előre és tanultam. Az Államigazgatási Főiskolát és a jogi egyetemet a tévézés közben végeztem. Ott tanultam a kanapén, miközben vártam az éppen aktuális felvételre. A tanárok az egyetemen, akik látták az én közszereplésemet és tudták, hogy mellette mást is csinálok, ezt méltányolták. Ez alatt az évek alatt még tanítottam is egy általános iskolában. Három dolgot csináltam egyszerre. A jogot estin végeztem, vagyis hétfőn, szerdán és pénteken délutánonként az egyetemre jártam, miközben reggel fél 8 -ra rohantam az iskolába, és vagy előtte hajnalban vagy utána este, mentem a  tévébe. Ez a négy év nagyon fárasztó volt, és amikor az utolsó évet végeztem az egyetemen, ami a legnehezebb év, akkor a tanítást  felfüggesztettem és csak az államvizsga után folytattam, igaz már egy másik középiskolában, ahol magyart oktattam és az iskolai könyvtárt vezettem.  

Minderre azért volt szükség, mert a tanulmányaimat csak úgy tudtam elvégezni, hogy mellette a keresetemből, amit hol a rádiónál, hol a tévénél kaptam, el tudtam tartani magam, és ilyen értelemben nem szorultam a szüleim támogatására, hiszen mindig volt egy privát munkám is. A sok tanulás és munka után, az elmúlt három évben végre élvezem ennek a gyümölcsét, így most jelenleg csak a televízió van. Most időnként különböző rendezvények lebonyolítására kapok meghívást, vagy felkérnek, hogy vegyek részt a felnőttképzésben. Nem régen például szerte az országban egy számítógépes rendszerkezelést oktattam a magyar bíróknak. Ezt a munkát, ami a joggal és az oktatással állt kapcsolatban, nagyon szerettem. Jelenleg olyan pszichológiai kommunikációban mélyedek el szívesen, amivel cégek vagy más állami vállalatok bíznak meg. 

 

Sohasem merült fől benned, vagy a csatorna vezetőiben, hogy kikerülj a „felhők közül” és más feladatokat is bízzanak rád, hiszen három diplomával azért elég nagy luxus esténként időjárást jelenteni!? 

– Ez így nagyon érdekes kérdésfeltevés, de úgy érzem, hogy egészen addig, amíg nem ébredek fel úgy, hogy ezt én nem akarom tovább csinálni, unom és nem feszít szét az, hogy már mást szeretnék, addig miért változtassak. Ha ez a késztetés belülről jönne, akkor biztosan meglépném, ahogy a tanítást is feladtam egy időre. Hozzá teszem, hogy annyira jó az időbeosztásom a televíziós munka mellett, hogy egy csomó más területen is kipróbálhatom magam és sok olyan munka van, amiben ugyancsak jól érezhetem magam. Imádok például kertészkedni, mellesleg van egy kertépítő cégünk  és előfordul néha, hogy beállok a munkások közé fizikai munkát végezni, ami agyilag teljesen felfrissít, kitisztít. Számomra egyébként, úgy is mint nő számára, a karrier nem az első helyen szerepel az életemben. Elmondhatom, hogy nagyon jól érzem magam az RTL Klubnál, ahol tökéletes nyugalom uralkodik az időjárás fronton, és ez egyszerűen jót tesz a közérzetemnek.

Ami a szakmai részét illeti, már sokszor felkértek arra, hogy a Reggeliben vagy régebben a Delelőben helyettesítsek időszakosan műsorvezetőket. Tudom, hogy a csatornánál ismerik a képességeimet, csak sokan nem tudják, hogy amíg a Híradó az közszolgálat, addig a többi  képernyős munka kereskedelmi. Itt nincs nagyon átjárás, a törvény erre nem is ad lehetőséget. Azt is kevesen tudják, hogy ha és átmegyek mondjuk kisegíteni a Reggelibe, akkor ahhoz az én hírigazgatóm engedélye szükséges. Az is ide tartozik, hogy amíg a közszolgálati sávban egy bemondó huzamos jelenléte adja meg a dolog hitelességét, addig a kereskedelmi részben egészen más szempontok dominálnak. Ebbe a munkába az is fontos és számomra a belém helyezett bizalmat tükrözi, hogy például nekem nem szólnak bele a hajviseletembe, az öltözködésembe, de nyilván értelemszerű, hogy visszafogott stílusban kell megjelenjek  a képernyőn, hiszen a híradóban dolgozom, és ennek megvannak a maga természetes elvárásai.

 

Árulj el valamit az időjárás jelentés technikai titkaiból? Hogyan készül a „műsor”? 

 

– Az eltelt évek alatt sokféle technikát kellett megtanulnom, hiszen ez időről-időre változik és akkor mindig az újat kell alkalmazni. Egyébként erre nagyon odafigyelnek és általában két-három évenként mindig megújul az adás, benne a zene, a háttér, ráadásul nemrég új székházba költöztünk ahol teljesen új stúdiótechnika várt ránk, virtuális háttér és sok minden más, ami nagyon sok lehetőséget adott a számunkra. Ezzel nekem is meg kellett ismerkednem, kő keményen be kellett gyakorolnom, megszoknom az ebben való mozgást, hogy az megfelelő legyen és főleg természetesnek hasson a képernyőn. 

A műsor elkészítéséhez mindig kész adatokat kapunk az Országos Meteorológiai Szolgálattól, pont úgy mint bármelyik más rádió- vagy tévécsatorna, és nekem ebből megszerkesztem az aktuális időjárás jelentést. A titulusom egyébként meteorológiai hírszerkesztő. Tehát egyszerűen megkapom a puszta adatokat és ehhez szerkesztem hozzá a megfelelő körítést. Életem egyik legnagyobb dicsérete egészen váratlanul ért.  Az egyik újságban Bubik István, az autóbalesetben meghalt kiváló színész egy  interjúban a sajtóról és a kereskedelmi tévékről beszélt, nem éppen a legjobb véleménnyel. Mikor az újságíró feltette a kérdést, hogy egyáltalán van-e valaki akit szívesen hallgat, akkor azt válaszolta: „Pataki Zitát reggelente élmény hallgatni…” Ezen a pályán kevés dicséretét kap az ember, de ez igazán jól esett, ugyanis végre volt valaki, aki meghallotta, hogy ami elhangzik az szerkesztett, átgondolt szöveg,  ráadásul ezt olyan valaki mondta, aki értett is hozzá.  

 

Itt tenném fel azt a szokványos kérdést, hogy jártál-e kötelezően beszédtechnikára, ahova gyakorlatilag minden képernyőst elküldenek? 

 

Nem! Azért nem, mert magyar irodalom és nyelvtan szakon végeztem a főiskolán, nyelvészetet tanultam, és ebben benne foglaltatik a beszédtechnika is. Nekem ráadásul szerencsém volt, mert egy külön hírolvasó kurzust is elvégeztem a tanárképzőn, ahol Bényi Ildikó volt a tanárom, aki közismerten a MTV1 bemondó-műsorvezetője. Ő vizsgáztatott, de emellett úgynevezett „mikrofon engedélyt is szereztem, a Petőfi Rádióban csak ennek birtokában lehetet megszólalni. 

Természetesen a szerkesztés során arra pontosan ügyelnem kell, hogy a szóhasználat magyaros, egyszerű, világos legyen, lehetőleg ne legyen benne szóismétlés, hogy a ragozásoknál ne forduljon elő lemaradó szóvégi hangzó és még sorolhatnám. Azt pedig már végképp kevesen tudják, hogy a grafikai munka is az én feladatom, ami azzal jár, hogy beülök a számítógéphez és én választom ki, töltöm be az aktuális képi tartalmat, ami az adásban megjelenik. Vagyis én rakom össze az összes motívumot, a hátteret, a szöveget, az esőfelhőket vagy a napsütést is, ahogy azt a napi prognózis megkívánja.  

Az egész folyamatban az a nehéz, hogy szigorúan mindent időre kell csinálni. Ha bemegyek dolgozni a tévébe azonnal munkához kell látnom, mert tudom, hogy egy óra múlva föl kell állnom a kész anyaggal és mennem kell  a grafikába, ahol időre diszponált helyem van. Itt nem lehet megcsúszni, mert utánam is jön valaki. Ezután megyek az öltöztetőkhöz, ahol ugyancsak feszített a tempó, hiszen ők is bonyolítják a napi adást. Akkor még hátravan a smink, ahova ugyancsak időre érkezem. Innen egyenes út vezet a stúdióba, ahol Pataki Zita elmondja az időjárás jelentést, amire mindennel együtt 20 percem van. Ez nagyon feszített tempó és bevallom az első hat évben néha álmaim voltak, hogy Úristen – lemaradtam a felvételről, elaludtam, nem voltam ott időben, de ez mostanra már megszűnt, nincsenek rémálmaim. Valójában a tempó továbbra is fontos része a folyamatnak, hiszen hat különböző részfeladatot kell naponta összehangolnom és percre pontosan véghezvinnem ahhoz, hogy a dolgok rendben menjenek. 

 

Gondolom ez nem mindig volt így, és a technika fejlődésével hozzá kellett edződni a feladathoz. Mi az amit ma is alkalmazol a régi módszerekből? 

 

Valóban sokféle technikát használtunk az elmúlt évek során. Kezdetben élőben zajlott az adás, ami olykor roppant nehéz volt, hiszen a Reggeli studiójából jelentkeztem be, ahol állandóan jöttek-mentek a vendégek. Ebben az időben hajnal 2-kor keltem, hogy időben beérjek, mert még autóm sem volt. Én voltam a reggeles, Aigner Szilárd pedig a délutános, akivel így dolgoztunk sokáig. Azután volt egy periódus, amikor a Híradó előtt voltunk, majd megint felvételről, mert bekerültünk a hírek közé. Szóval ez mindig változik, attól függően, hogy milyen az aktuális szerkesztői elv. De az időjárással kapcsolatos hírszerkesztés attól is függ, hogy az OMSZ milyen híreket továbbít hozzánk. Ezzel együtt gyakran használok online információkat is, amire korábban nem volt lehetőség. Itt kell megemlítsem, hogy a RTL Klub webes felületén, a  HYPERLINK „http://www.rtlklub.hu/” _blankwww.rtlklub.hu időjárásplatformot is én szerkesztem, noha ez a szerkesztés más irányelvek alapján történik, hiszen itt mások az elvárások. Ami viszont a régi technikák közül ma is megmaradt, az a súgógép! 

Az általam szerkesztett időjárási hírek elmondásakor én tulajdonképpen a bemondó vagyok. Tudok úgy beszélni, hiszem megtanultam, hogy a szövegolvasás spontán szövegmondásnak tűnjön a képernyőn. A súgógép csupán technikai eszköz, egy mankó ahhoz, hogy flottul menjen a felvétel. A súgó biztonságot és biztos tudatot ad ahhoz, hogy egy időre beosztott stúdióban száz százalékos biztonsággal időre elvégezzem a  munkámat és egy esetleges indiszponáltság miatt ne csúsztassam meg az utánam következő kollégákat. 

-sr-