Mesélj nekünk a kezdetekről…

 

Testnevelő tanár vagyok a végzettségem szerint és kezdetben a Budapest Sportirodánál dolgoztam, mint szervező. Ekkoriban Maracskó Sanyi volt a rendezvényfotós, aki most az Antenna Hungáriánál dolgozik. Neki morogtam, hogy már nem szívesen dolgoznék az irodánál, mert nemcsak a hétköznapok, hanem a hétvégéim is állandó munkával teltek. Ekkor szólt hogy az ő cégéhez éppen marketingest keresnek. Bevallom, nekem nem sok tapasztalatom volt, de belevágtam. Így kerültem a Sonyhoz, ahol Dobrányi Zsuzsa volt akkor az irodavezető. Mindez 1998 november-december környékén történt. Azért volt szerencsés ez az időszak, mert a Sony iroda pár éve már létezett, de rejtőzködő életmódot folytatott, nem volt még igazán marketing tevékenységük. Elkezdtem a munkát és gyakorlatilag végigkilincseltem az összes médiát, ahová volt esélyünk bekerülni. Részmunkaidőben dolgoztam, tartottam a kapcsolatot a dealerekkel, a nyomtatott anyagokkal foglalkoztam, online felülettel és persze sajtóval, no meg rendezvényszervezéssel. Ez volt, amihez értettem.

 

Mikor kezdett bővülni a feladatkör a Sonynál?

 

Nekem már a kezdetben sikerült a viszonteladókkal is olyan kapcsolatot kialakítanom, ami túlmutatott a munkakörömön. Anno a Sonynál nem csak a broadcastot vittem, hanem projektorokat, biztonságtechnikát és gyógyászati termékeket is. Volt olyan, hogy 8 országgal is dolgoztam, attól függően, ahogy a régiót központilag éppen hova sorolták.

 

Az első munkanapom viccesen telt, ugyanis beültettek a demoszobába, ahol még egy asztal sem volt, sőt hely sem nagyon, gyakorlatilag félig egy szekrényben ültem. Így érkeztem meg a Sonyhoz. Tapasztalatlanságomat jellemzi, hogy alig voltam ott pár hete, amikor elkezdett beszélni hozzám a tévé, kaptunk ugyanis egy váratlan videokonferencia hívást, ami akkor még ismeretlen fogalom volt a számomra és elég váratlanul ért.

Itt azért rengeteget tanultam, termékismeretet és marketingfogásokat egyaránt. Mind ehhez kellett azért egy kis önbizalom és szerencsés is voltam, mert a kollégáim partnerek voltak abban, hogy kipróbáljunk új dolgokat. A Sonynál 7 évet töltöttem a Szegedi úton majd később az Árpád fejedelem úti irodában.

 

Egyszer csak csöngött a telefon…..

 

Elkezdtem érezni, hogy jó a Sony, de limitáltak a lehetőségek. Pár közvetlen barátom a szakmából tudta, hogy szívesen váltanék. Mondhatni, elfáradtam, nagyon rutinszerüvé kezdett válni a munkám. Éppen az irodában ültem a kollégáim mellett, amikor megcsörrent a telefon az értékesítő kolléga asztalán és a hívó azt kérdezte, hogy bent vagyok-e. Átkapcsolták hozzám a telefont. Somos Attila volt és megkérdezte, érdekel-e egy jó állás.

 

Következő héten átmentem hozzá egy megbeszélésre, ahol az új munkaköröm szempontjából, meglepő módon szó sem volt marketingről, a feladat elsősorban megrendelések ügyintézéséről szólt. Átültem a Somos Videóba, a Mafilm épületének harmadik emeletén. Teljesen más tapasztalatok vártak, úgymond kinyílt előttem a világ, bejöttek más gyártók, ott voltak kézzelfoghatóan a cuccok, szóval izgalmas lett körülöttem minden, faltam ezt az egészet. Nekem nem volt olyan nagy műszaki tudásom, de a mérnök kollégák nagyon sokat segítettek. Olyan voltam, mint egy szivacs, szívtam magamba a tudást.

 

 

Itt már nemcsak papírmunkáról volt szó, hanem teret kapott a személyes kapcsolat is az ügyfelekkel.

 

Attilánál két dolog tetszett nagyon. Ha ügyesen csinálod a dolgokat, akkor hagy kereskedni, és nekem volt hozzá vénám. Attila hagyta, hogy adjak-vegyek dolgokat, külföldi partnerekkel is kereskedtem, plussz azokkal a vevőkkel is én foglalkoztam, akik nem igényeltek broadcast szintű tudást. Miután mi vagyunk a kizárólagos Arri képviselet, ebben is komoly feladat hárult rám, aminek a részleteit Attilától tanultam meg és idővel nagyon jó kapcsolatom lett a magyar filmes szakmával, akik gyakorlatilag rámszoktak.  

Hozzá kell tennem, hogy Attilának nagyon sokat köszönhetek, és végtelen hálával tartozom, amiért hagyta, hogy kinőjem magam a szakmában, megtaláljam a helyem, és szert tegyek olyan ismeretekre, aminek köszönhetően, ma már biztosan tudok mozogni a világban.  

 

 

 

Milyen projektekre emlékszel szívesen a Somosnál eltöltött idő alatt?

 

Ami igazi sikertörténet, az nekem az Origo Filmstúdió zöldmezős beruházása volt. A Market építette az épületeket és minden egyebet mi szállítottunk be, nemcsak a technikát, hanem a bútoroktól kezdve a beléptetőrendszerig mindent. Az éves árbevételünk sokadrésze volt akkor a bevételünk, de mindemellett komoly szakmai kihívást is jelentett. Az egész projekt nemzetközisége is nagyon tetszett és annak az egész menete, hogy látod, hogyan épül fel egy ilyen fantasztikus dolog szinte a semmiből. Nagyon jó volt együtt dolgozni a Róna Gyurival, Bárdos Tamással, Kerekes Eszterrel. Gyuri az Origo részéről, Tomo és Eszter a mi oldalunkról volt a megbízott. Nagyon szép időszak volt, rengeteg munkával járt, a hét minden napján napi 10-12 órában. Ráadásul éppen akkor építtettem a saját házamat is, így sűrű volt az időbeosztásom.

 

 

De van még egy munka, amire szívesen emlékszem, ez még az Origo előtt történt, és nagyon emlékezetes volt a számomra. 2008-ban Frei Tamás kitalálta a „Sztárok a fejükre estek…” c.  műsort, amiben nagyon örülök, hogy benne lehettem. Úgy nézett ki, hogy a tartalmi részt a Tamás és a szerkesztők megírták, és a technikai megvalósításhoz gyakorlatilag mindent a Somos Video biztosított. Élő adást kellett produkálnunk Afrikából. Volt egy összeépített járművünk ami rackszobaként és vezérlőként funkcionált, nyolc kamerát vittünk magunkkal és kint készült az utómunka is. Úgy nézett ki a menetrend, hogy kirepültünk Zambiába, utána átmentünk Bostwanaba, egy hetet töltöttünk átlagosan egy-egy helyszínen. Olyan szállítási körülményekre kellett készülnünk, amiket az ember csak filmeken lát, amik amolyan igazán afrikai módon történnek. Az első helyszín egy krokodiloktol hemzsegő folyó mellett volt, a második helyszínen hatalmas eső zúdult ránk, innen a Kalahári sivatagba mentünk. Egyszóval nagyon izgalmas volt, és emberileg annyira egymásra voltunk utalva, hogy az leírhatatlan. Nagyon összekovácsolódtunk, jó közösségi élet és nagyon jó hangulat alakult ki közöttünk. Utána még csináltunk pár műsort a TV2-nek, például a „Megasztár 5” szériáját, és az „Ezek megőrültek” produkciókat.

 

A Somos Broadcast Media Zrt-nél eltöltött évek – a szavaidból is kitűnik – kiemelkedő időszaka az életednek. Mi volt a fordulat oka?

 

 

Magánéleti szempontból akartam váltani. A másik, hogy egy picit levegőváltozásra is vágytam. 2012-ben egy volt Sony-s kollégám meghívott magához Dubaiba, aki 5 éves szerződését töltötte a Sonynál.

Dubai gyakorlatilag teljesen lenyűgözött! Úgy jöttem el onnan, hogy azt mondtam magamnak, hogy itt én is tudnék élni. Lett ott egy kedves barátom is, ami ráerősített erre. Megfogott a hely és adta magát, hogy felkeressem a régi Sonys kollégákat, akik most Dubaiban dolgoznak. Idén januárban találkoztam velük és azt a visszajelzést kaptam, hogy örülnének, ha kimennék dolgozni. Kapacitáltam őket, hogy nagyon szeretnék a salesben maradni, de mondták, hogy itt vannak azért kulturális különbségek, ez egy hosszú folyamat. Ez a központ látja el teljes Afrikát és az arab térséget, így most az a koncepció, hogy részben a kereskedelemben is benne tudok lenni, a többi pedig alakul. A jelenlegi feladatom a Sonyhoz érkező összes megkeresés menedzselése, lekezelése, és ehhez tartoznak még plusszban a marketing feladatok. Visszakaptam a korábban hazai Sony környezetben megismert összes termékkategóriát, és más szegmensek is bekerültek a feladatkörbe.

 

Mi a perspektíva, hogyan látod a jövőt?

 

Ami a távlatokat illeti, határozatlan idejű szerződésem van. Most elindult valami, ami minimum egy évet jelent. Azt tudom, hogy a kinti iroda egy nagyjából száz fős központ, nagyon sok indiai, japán, és angol kolléga dolgozik itt, igazi multinacionális közeg vár, amiben természetesen igyekszem maradéktalanul ellátni a feladatomat, és újra beilleszkedni a Sony világába.

 

Mind ehhez Spiegl Judynak nagyon sok sikert kívánunk – irány a napfényes Dubai!

 

( -sr- )