Velem ez megtörtént a RED megjelenésekor: biztosan éreztem, hogy ez lesz az a pillanat, amelyhez köthetjük majd a hagyományos film és a digitális film csatájának fordulópontját – és ez így is történt. Ugyanakkor nem éreztem meg a Canon 5D fotogép megjelenésekor, hogy az a gép mekkora – máig tartó – forradalmat fog okozni az alacsony költségű filmek területén, és lényegében elindítja a mozgóképkészítés demokratizálódását, megnyit egy teljesen új utat a filmkészítők számára. De abban, hogy ezt nem ismertem fel, azt hiszem nem voltam egyedül, ez legtöbbünket meglepetésszerűen érte, magát a Canont is.
Aztán megjelent az Arri Alexa a profi digitális kamerák piacán, és átvette, illetve épp átveszi a vezetést ezen a területen. Ezt talán ismét nem volt olyan nehéz megjósolni.
És most itt van egy újabb dolog, amiről ki merem jelenteni, hogy ismét jelentősen át fogja strukturálni a filmezést: a Canon C300-as kamerája.
Mint már utaltam rá, az 5D filmes sikere magát a Canont is meglepte, és váratlanul érte. Valamiféle űrt töltött be mind technikailag, mind anyagilag. Pótolta azt a „filmes” mélységélesség érzetet, amelyre addig a digitális kamerával forgatók csak irigyen vágyhattak, ugyanakkor a kamerát gyakorlatilag egy hétköznapi ember is képes volt megfizetni, miközben annak segítségével a mozivászon is elérhetővé válhatott számára. Amikor a kamera ezt a váratlan világkarrierjét megkezdte, mások is, és maga a Canon cég is elkezdte kisebb-nagyobb változtatásokkal továbbfejlesztgetni, amit az 5D tudott, hogy alkalmasabbá tegye a filmforgatásra, de valahogy egyik ilyen fejlesztés sem tudta túlszárnyalni az eredeti gép sikerét.
Pedig lett volna mit fejleszteni! Hiszen az 5D-vel gyakorlatilag lehetetlen volt korrekt élességet állítani, nem lehetett jól megfogni és megtartani egy folyamatos filmfelvételhez, nem lehetett a keresőjében képet látni a felvétel alatt, csak a hátsó kijelzőjén, amit viszon nem lehetett elfordítani. És még sorolhatnánk. Nem véletlen, hogy egész iparág alakult a különböző kiegészítő felszerelések területén, amelyek mind a gép hiányosságait voltak hivatva korrigálni.
Most viszont megjelent a Canon egy olyan kamerával, amely a szándék szerint továbbviszi azt az előnyt, amelyet az 5D jelentett a piacon, miközben alkalmassá tették arra, hogy valóban filmkameraként funkcionáljon. Ha ez a két szempont tényleg egyesült, akkor egy újabb forradalom elé nézünk.
Volt alkalmunk a kezünkbe venni és kipróbálni a C300-as egyik prototípusát, amely pár napot Magyarországon „vendégszerepelt” mielőtt továbbutazott volna egy németországi kiállításra. A BKF (Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola) kameraman szakos hallgatói körében Gulyás Budával közösen próbáltuk ki a kamerát. Ha nem is készítettünk részletes technikai tesztet, de arra alkalmunk volt, hogy néhány dolgot kipróbáljunk, és hogy egy első benyomást szerezzünk róla. Ezt próbálom most megosztani.
Először is néhány fontos jellemző és újdonság a kamerával kapcsolatban:
– ami a fókuszálást illeti, ebben a következők segítenek: a keresőben felvétel közben is látható kép; nagyméretű külső kijelző, ami minden irányban elfordítható és szükség esetén le is szerelhető; bekapcsolható fókusz-segéd (peaking);
– sőt kábel nélkül, iPhone-ról vagy tabletről távolról is lehet állítani az élességet (és még más kamerafunkciókat is);
– különböző képformátumokat tud a kamera, amelyek a kijelzőn is megjeleníthetők: 4:3; 14:9; 1,66; 16:9; 1,85; 2,35;
– beépített ND szűrők, amelyek külsőben is megengedik a nyitott íriszt;
– expozíciós idő 1/3mp, 1/6, 1/12, 1/25, normál, a rövid expozíciók pedig szektorzárással érhetők el;
– csatlakozások: HDMI, szinkronkimenet, timecode, HD sdi, headphone, mic;
– felszerelhető a korábbi DSLR tartórendszerekre, de van saját markolata is, amely szintén leszerelhető;
– programozható a kezelőgomb-kiosztás;
– kétféle foglalattal szállítják: PL foglalattal, amely lehetővé teszi, hogy a profi filmes objektívokat csatlakoztathassuk, vagy az eredeti fotós EF foglalattal. Ebben az esetben képstabilizált lencséket is használhatunk;
– lehetőség van olyan pre-record üzemmódra, amelynél a felvételgomb megnyomásakor a gomb megnyomása előtti 3mp is a felvétel része lesz, ami nagy segítség lehet elkapott események felvételekor.
Tehát számos kedvező változás segíti a filmes feladatokat, és azt még nem is említettem, hogy a kamera fényérzékenysége a tesztünk alapján nyugodtan felvihető 1600 ASA-ra anélkül, hogy zavaróan megnövekedne a képzaj. Az expozíció átfogása is jelentősen megnövekedett. Van egy „filmes” üzemmódja a kamerának, ahol LOG-os formában rögzíti a képeket, és ebben az állásban a tónusátfogás megközelíti a profi testvérek átfogási adatait.
Talán két hiányérzetem volt. Az egyik, hogy felvétel közben csak lépcsőzetesen, 1/3 vagy ¼ blendénként lehet íriszt állítani, a másik, hogy nem lehet automata fókuszt használni, pedig ez a kamera „profiljában” forgatott filmekben nagyon hasznos lenne.
Viszont jó kézbe venni a kamerát, sokféleképpen lehet tartani az adott felvételnek megfelelően, és jó, hogy az embernek visszatér az az érzése az előd-kamerához képest, hogy ismét filmfelvevő kamerával forgat.
Szóval adottságait tekintve megvan minden okunk feltételezni, hogy a C300 legalább olyan népszerű lesz, mint az 5D, ha nem még inkább. A kérdés legfeljebb az lehet, hogy elég jól sikerült-e „belőni” az árral a célközönséget, hogy tényleg eljut-e a kamera azokhoz, akik használni szeretnék. ( – )
Szabó Gábor, HSC
operatőr
