Minden zene pár éven belül a felhőbe költözik, addigra a csillogó lemez retró poháralátét lesz.
A zenefogyasztás átalakult, a hi-fi-tornyok mellől felálló fogyasztó a különböző hordozható eszközökön hallgatja már a zenét (Walkman, Minidisc, Discman, iPod), amit már nem CD-n vesz meg, hanem letölt, (legálisan, vagy illegálisan) a fizikai zenehordozó pedig megmarad a gyűjtőknek. Erre a folyamatra lehetett számítani. A Napsterrel kezdődött, majd az iPoddal folytatódott. A különböző fájlmegosztók, az illegális, vagy a hivatalos zeneboltok (iTunes, Amazon, stb.) pedig már régóta előrevetítették a CD halálát, ami állítólag hamarabb bekövetkezhet, mint azt gondoltuk.” – írta az Index 2011. november 19-i számában, a zene-rovatban.
A cikk további részében kimerítő történelmi adatokat is olvashatunk a hanghordozók elmúlásának történelméből, a jelenlegi kínálat példáival együtt. Akit bővebben érdekel, a cikk alján megtalálhatja az oldal linkjét. Ugyanitt nyilatkozik a Magneoton részéről Csontos Noémi Virág. Elmondta: mindenki tudja, hogy a CD-eladás folyamatosan csökken, de nem valószínűsíti, hogy teljesen leállna a következő évben. Bizonyos vélemények szerint a magyar piac az elkövetkező 4-5 évben biztosan nem fog még megválni ettől a hanghordozótól.
Egy korábbi Médiatechnikában – a 2007. év elején megjelent írásomban – melynek címe: 12 cm-es mostohalemezek, arra a kérdésre kerestem a választ négy mértékadó szakembertől, miért nincs hazai DVD-audio, és SACD gyártás. Egyszerűen fogalmazva a válasz: mindenki a másikra vár, senki sem akar kockáztatni eszközbeszerzéssel, illetve nagyobb arányú befektetéssel. Pedig e két hordozó tömeges elterjedése hatalmas minőségi ugrás lenne sokak számára, főképp ha az ezeket a lemezeket lejátszó készülékek is olcsóbbak lennének. Azért a feltételes mód, mert a felvételkészítésnél is minőségi ugrásra lenne szükség nem csak az eszközökben, hanem, a szakemberek tudását, hozzáállását, megfizetésének tekintetében is.
Ez a hajó már csaknem elment, hiszen a letöltés-mánia, a hozzá tartozó mobiltelefonok, és miniatürizált letöltő-, és lejátszó berendezések, a letöltő hálózati eszközök, melyeknek minőségi változatai is beszerezhetők, ma már százezer forint alatt is eluralták a piac egy jelentősebb részét.
A technikailag fejlettebb nyugati országokban, elsősorban az USA-ban tetszés szerinti fájlformátumban, és mintavétellel, mely lehet veszteségmentesen tömörített, vagy tömörítetlen is, hihetetlen mennyiségű zenei anyag áll rendelkezésre a megfelelő szervereken, amihez természetesen megfelelő bankkártya kell, ami az adott országban került kibocsátásra. (Maga az Internetes letöltés időarányos bevétele is hatalmas üzlet, ami még inkább gerjeszti az éterből jövő zene forgalmát.)
A fogyasztók túlnyomó része olyan fiatal, aki talán már soha nem fog minőségi hangfelvételt hallani, mert szoktatása, neveltetése révén nincs rá igénye. Ők élő, hangosítás nélküli koncertekre sem igen járnak, hiszen letölthetők a legjobb előadások is, méghozzá olcsón. S ezek meghallgathatóak azokon a fülbe dugható minőséginek kikiáltott, olykor igen drága fülhallgatókon is, melyek táplálása relatíve igénytelen elektronikákkal történik, tömörített, és olcsón beszerezhető hanganyagokkal.
Kaphatók olyan lehallgató eszközök, melyek bemenete nem csak a szilárdtest-memóriás foglalat, s a hordozó „csak” egy mozgó alkatrész nélküli kártya, hanem az internetre csatalakozó hálózatos perifériákkal, USB-, és egyéb informatikai csatlakozásokkal vannak felszerelve. Minek bíbelődni magnófej, vagy lézerforrás beállítással, CD játszók hangját jó irányba módosító eszközökkel elfoglalni a lakótér egy jelentős részét különböző hagyományos hordozók gyűjteményével? Ez már nem korszerű!
Műszakiak állítják, hogy megfelelően magas mintavételi frekvencián digitalizált, és lejátszott felvételek úgy, vagy akár jobban is szólhatnak, mint a békebeli, de hibáktól mentes analóg felvételek. Vajon milyen a részaránya e felvételeknek az egészhez képest? Mi uralja most az elképzelt, s a statisztikákból ismert haranggörbe középső tartományát? Mi minden örök értékű hangfelvétel jelent már meg a legmagasabb igényű hangfelvételi formátumokban? Ahogy én tudom, nem túl sok.
Bizonyos zenehallgatási alkalmakhoz, előadásokhoz tartozik egy hangulat, melynek az analóg, vagy CD lemez, annak borítója, annak tapintása fizikailag is része annak ellenére, hogy főleg az analóg lemeznek megvannak a maga minőségi korlátai. Az erre a hangulatra vágyó – jórészt idősebb – lelkek nemsokára már CD-n sem hallgathatják kedvenc műveiket, meg kell barátkozniuk a kártyás-, illetve informatikai készülékekkel, melyeknél olcsón, azonos időben egyszer, több pénzért a merevlemezre tárolhatóan tölthetik le vágyott zenéiket. A nagytöbbségnek sem pénze, sem igénye nem lesz arra, hogy a legjobb minőséget a szokásoshoz képest többszörös áron megvegye, és letöltse.
Nem került még szóba a CD-lejátszó készülékek gyártóinak, s azok tulajdonosainak életében bekövetkező változás. Mire ezek múzeumi tárgyak lesznek, arra még igen sokat kell várni. A mi életünkben ez már aligha következhet be, addig csak úgy lehet majd eladni ezeket, ha nem csak a CD-lejátszásra alkalmasak, hanem tartalmaznak a letöltéshez, a tároláshoz alkalmas informatikai részegységeket is. A címben szereplő három szó e cikk befejezésének Aldous Huxley-től kölcsönvett kifejezése kérdőjellel így hangzik: Szép új világ?
http://index.hu/kultur/zene/2011/11/19/mp3_kills_the_cd_star/
Hoffmann József
