Oscar-díj 35 év után

A Saul fia megkapta a legnagyobb filmes elismerést. Szabó István Mephistoja után 34 évvel Nemes Jeles László vehette át az aranyszobrot. A fiatal rendező meghatottan vette át a díjat, amit megköszönt Magyarországnak és a támogatóknak. Az elismerést főszereplőjének Röhrig Gézának és fantasztikus alkotó stábnak ajánlotta, akik már akkor is hittek a film sikerében amikor még senki más. Ebből a remek alkotó csapatból külön figyelmet érdemel Zányi Tamás hangmérnök munkája, aki a film hangzásáért és zörejeiért elnyerte a  Golden Reel díjat.

„Az emberiség legsötétebb óráiban is van bennünk egy hang, ami segít abban, hogy emberek maradjunk. Ez a film ebben reménykedik.”

sgy

Audio-Technica ATUC-50 konferencia rendszer

ATW-T1007 System 10 asztali mikrofontalp adóegység

A szabványos 3-pólusú XLR-en fantomtáplált, kondenzátor hattyúnak mikrofonokkal kompatibilis ATW-T1007 asztali mikrofontalp adóegység a System 10 PRO (rack-be építhető) vagy a System 10 (asztali) vevőegységgel párosítva sziklaszilárd, 2.4GHz-es vezetéknélküli átvitelt biztosít.

Ár: 124 900 Ft áfával

Elérhető: 2016 Áprilistól

www.audio-technica-europe.com

Sony az IBC-n

Középpontban az IP Broadcasting Solution

Napjaink egyik legizgalmasabb broadcast kérdése, ami szinte kivétel nélkül minden televíziós szakembert foglalkoztat, az IP. – kezdi a bemutatót Hatfaludi József – ezért mondanák bevezetőben erről néhány szót.  A broadcast ipar most az IP szabványosításán dolgozik a hírgyártásban, MAM rendszerekben, a main stream produkciók készítésénél, és a Play Out-ban is már régóta IP infrastruktúra van. A munkafolyamat mentén fizikailag köztudottan fájlok mozgatása történik. Viszont akvizíciós oldalon, a kamerák vonatkozásában, és mixer környezetben a HD-SDI jelek még mindíg BNC kábeleken közlekednek. A mérnökök jelenleg azon dolgoznak, hogy a teljes gyártási folyamatban végig IP struktúra legyen. A Sony az utóbbi években, már technológia szinten is publikálta ezt az utat, sőt tavaly már egy 2×8-as mátrixot is bemutattak gyakorlati működés közben. 2015-ben elkészült egy 100×100-as IP switcher is „deszkamodell” szinten, de a végleges változatra még kb. Legalább egy évet várnia kell a piacnak.

A fejlesztés rohamléptekben halad előre, és a Sony 2016 tavaszán minden valószínűség szerint, már szállítja az első IP kamerát és switchert a piacnak. Itt a kiállításon már bemutatásra került egy félig működő, 4K -ás IP nagy mixer. Kicsit nehezíti az előrehaladást, hogy a szabványosítás a fejlesztéssel ellentétben kicsit lassabban halad. Van már pár szabványunk a broadcast IP-re, mint pld: az SMPTE 2022, aminek több válfaja is van, vagy az A/6 aminek minden gyártó megfelel, de ez csak az IP jelen belül a videó és audio csomagoknak a szabványosításáról szól. Ez azonban nem elegendő egy komplex működéshez, hiszen ugyanúgy követelmény a network management, vagy a device management is. Az eszköz menedzsmentre egy példa: elromlik egy monitorunk SDI környezetben, mit teszünk? Lehúzzuk az SDI kábelt, kicseréljük a monitort, rádugjuk a BNC kábelt és megy a szekér tovább. IP környezetben nem ilyen egyszerű a csere, lehúzzuk, a hálózati kábelt majd rádugjuk az új monitorra, egyáltalán nem biztos, hogy a rendszer felismeri az új eszközt. Ilyenkor be kell írni egy legalább 15 számjegyből álló IP kódot fejből, ami nyilván nem fog menni. A megoldás: hasonlóan a SDI világhoz, az eszközöknek csereszabatosaknak kell lenniük. Ezekhez a „finomhangolásokhoz” még nincsenek szabványok. De van itt egy másik eset is mondjuk a szinkronizálás.

„A” és „B” pont össze van kötve egy BNC kábellel, ha a kábel nem szakadt, 100%, hogy a jel megérkezik A-ból B-be. IP-ben ez nem ilyen egyértelmű, kellenek bizonyos megerősítő, kommunikációs „eszközök”pld. „Megkaptad a jelet? Biztos? Jó a minősége?” stb. Tehát olyan problémák léphetnek fel, amikkel korábban nem kellett foglalkozni, ezzel szemben viszont sok előnyt is kínál az IP infrastruktúra. A kiállított nagy mixeren is lehet látni, hogy mindössze 8 vagy 10 FTP kábel csatlakozik hozzá, plusz néhány BNC, mert a monitorokra még SDI jel megy. Korábban egy ilyen összeállítás BNC kábeleit szinte „át lehetett ölelni” annyi volt belőlük. Pláne ha belegondolunk, hogy 4K-ban egy kábelből négy lett!

Amiben a Sony elől jár az az, hogy a hiányzó szabványokat igyekeznek megalkotni, definiálni, valamint javaslatokat tesznek a megvalósításukra. Ehhez kapcsolódóban a Sony-nak van egy „Networked Media Interface” kártyája, ami mindenki számára elérhető. Ennek fejlesztésében 36 céggel dolgozunk együtt, olyan nagy nevekkel, mint az: Altera, Cisco, Evertz, Imagine, Matrox, Rohde & Schwarz, Vizrt stb. Az IP hatalmas kihívások elé állítja a szakmát, jelenleg a szabvány még azt mondja, hogy csak tömörítetlen jelek létezhetnek az IP-n belül, de mivel a sávszélesség nem végtelen, ezért nyilván minden gyártó szeretne valamilyen tömörítési eljárást alkalmazni.

A jövőt illetően, az már biztos, hogy nagyon sok előnye lesz majd az IP-nek, egyelőre azonban még drága, hosszú a beruházás-megtérülési ideje, de azért „első fecskék” bizonyosan hamarosan lesznek. Az sem titok, hogy a Sony gyártás szinten már idén tavasztól kezd foglalkozni az IP berendezésekkel, s az előnyök máris körvonalazódnak: kevesebb kábel kell, és sokkal rugalmasabbak lesznek a kameraláncok. De az előnyökhöz hozzátartozik majd a más gyártó termékeivel való együttműködés (interoperability) lehetősége is. SDI környezetben már természetes, hogy egy pld. Avid termék együtt dolgozik egy Sony eszközzel, de IP-ben ezt újra demonstrálni kell, ilyen demókkal is találkozhattunk az IBC Sony standján.

HDR / High Dinamic Range / a Sony standján

Az IBC Sony standján a konkrét technológiai újdonságok között találkozhattunk a HDR-el (High Dinamic Range) is. A dolog lényege, – kezdjük egy kis elmélettel – hogy 4K-ban a színspektrumból sokkal többet lát egy kamera, mint HD-ben. De ez még nem minden, a HDR segítségével olyan világos és sötét tartományokba juthatunk el, ahova szabad szemmel már nem lennénk képesek. Erre jó példa egy tó vízfelületére eső szikrázó napsütés, ezt a látványt az emberi szem már csak fájdalmas hunyorgással és könnyezéssel tudja valahogy feldolgozni. Ezzel szemben a 4K HDR kamera már gond nélkül képes kezelni ezt a hatalmas dinamika-tartományt. Sok kamera már tudja ezt az átfogást, történetesen, amelyikben van S-Log2, vagy  S-Log3, ott a „Knee” azaz videó-átvitel letörési pontot rugalmasabban kezelhetjük. De ezt a dinamika-tartományt monitorozni is tudni kell, sőt adott esetben továbbítani műholdon keresztül. A jelenlegi átviteli csatornák ezt a többlet információt ma még levágják, nem képesek továbbítani. Mint látjuk, bőven van újabb feladatuk a fejlesztő mérnököknek, hogy ezekre a kihívásokra is választ tudjanak adni a jövőben.

Sony újdonságok bemutatása Amsterdamban

Áttérve a konkrét termékekre, megjelent a Sony új boksz kamerája, amit egy új trend hívott életre. Ennek lényege, hogy a stúdiókban működő totálkép-kamerákat felváltják az u.n. boksz kamerákra, vagy robusztusabb Pan/Tilt/Zoom kamerákra. Ezeket a boksz kamerákat robot fejekre szerelve, szép totálképek fotografálhatók, ami nagyon feldobja az adásképet. A Sony HDC-P1 éppen ilyen feladatokra szabott High End modell. Ez az egyik legnagyobb Sony stúdiókamera dobozolt változata. Ebben a szegmensben van még egy ½ collos Pan/Tilt kameránk, valamint a HXC-D70-es kamera is, amit most hoztak ki dobozos változatban. Ebből azonnal fiber-jel jön ki, ami direktbe köthető a CCU-hoz. Újdonság még az PXW-FS5, ami a nagysikerű PXW-FS7 kistestvére, szerényebb képességekkel, de kiemelkedő tudással, mert ez is 4K super 35 mm-es rendszerben dolgozik. (Lásd előző MT 193 számunkban Dénes Zoltán bemutató cikkét!)

Archiválás Sony – Memnon

Archiválás területén is erősít a Sony, a közelmúltban felvásárolta a belga Memnon vállalatot, akik ipari archiválás szolgáltatást nyújtanak mindazok számára, akik már nem képesek kezelni hatalmas hang és videó állományukat. Szinte minden broadcaster hamarosan szembesülni fog azzal a ténnyel, hogy a meglévő videó és hanganyagainak digitalizálása emberöltő ideig tartana. Erre már nincs idő, sokkal gyorsabb és hatékonyabb megoldásra van szükség, ezt kínálja a Memnon, az ipari méretű tisztítóállomásaival, hangfelismerő technológiával, ami a meta adat feltöltést segíti.

A hagyományos tartalom másolása és digitalizálása viszonylag egyszerű eljárásban megtörténik, de a meta adatok hozzáadása már emberi, vagy kvázi emberi intelligenciát és jelentős időt igényel. A Memnon eszköztárában található még tárgyfelismerő technológia is, amely a videóból felismert tárgyakból generál további meta adatokat, de ez még nem minden, a médiafigyelő rendszer pld. évszám szerint képes figyelni az Interneten fellelhető tartalmakat melyek logikailag hozzáköthetők az adott témához és ezeket a többlet információkat is hozzáadja az aktuális anyag meta adat állományához.

A Sony 2015-ös amsterdami szereplése elsősorban a technológiák fejlesztéséről szólt, természetesen új termékek is bemutatásra kerültek a standon, melyek több órás, szakmai elmélyedést garantáltak az érdeklődőknek. ( – )

https://www.sony.hu/pro/hub/home

Máthé Tibor operatőr

– A legelső filmélmény?

Nem biztos hogy igaz, de amire emlékszem azt hiszem egy NDK film volt, a Kis Muck története. Annyira tetszett a varázslat, meg azok a nagy papucsok… azt hiszem az volt a film üzenete számomra, hogy lehet több is lenni annál mint amik vagyunk.

– Mi volt az, ami miatt elhatároztad, hogy operatőr leszel?

Ez egy igazi rejtély. Próbáltam már ezt összerakni magamban, de én egy folyamatos pályamódosító vagyok. A Képző gimiben fotószakra jártam, de nem nagyon szerettem, valami oknál fogva megvetett műfajnak éreztem a fotót, és nem becsültem sokra, miközben furcsa módon volt egy „Felszabadulás” nevű pályázat a gimiben az összes szak részére, amit egy fotómmal megnyertem. Érettségi után pedig már annyira nem akartam fényképezni, hogy elmentem inkább segédmunkásnak zsákolni, ebben az időben főleg a sport érdekelt. Persze elvittek engem is katonának, aztán felvettek az Iparművészeti Főiskolára, de a seregből nem engedtek el. Mire lejárt a 27 hónap katonaság, a felvételim is lejárt, és újra kellett felvételiznem. 1971-ben építésztervező művészként dicsérettel diplomáztam, de már akkor tudtam, hogy nem igen szeretném az életemet egy rajzasztal mellett eltölteni. Nagy volt a mozgásigényem, és a film az mindig is érdekelt. Én úgy jelentkeztem az operatőr szakra, hogy még nem láttam filmkamerát. Nálam tudatlanabb ilyen szempontból akkor nem volt a főiskolán. A felvételin szép storyboardot csináltam, pedig nem ismertem a rendszert, azonban a technika megtanulható dolog, és a rajztudásom ebben sokat segített.

 – Kik voltak a tanáraid?

Illés Papi volt a tanszékvezető operatőr tanárunk, és Vagyóczky Tibi az operatőr, főleg ő foglalkozott velünk szakmailag. A rendező tanárunk Szabó Pista volt, – valójában én tőle tanultam a legtöbbet a filmről, a gondolatokról, a formanyelvről.

A Papi mindig azt hangsúlyozta, arra törekedjünk, hogy az operatőr ne csak egy technikus legyen, hanem legyen gondolkodó lény, a rendező igazi alkotótársa, de igazából a filmes látásmódot Szabó Pista tudta nekem átadni.

 – Mi volt, – ha van ilyen -, az életed legjobb szakmai tanácsa?

Több ilyen „legemlékezetesebb” is van. Közülük az egyik Illés Papihoz kötődik. A világítás megtanulása általában egy hosszú folyamat, ugyanúgy kell kezdeni a nulláról, mint ahogyan gyerekkorban írni tanulunk. Az alapokból semmit sem szabad kihagyni. Amire emlékszem, talán másodikban történt, egy szekrényt kellett megvilágítani! Éppen egy 500 W-os lámpával kínlódtam, mikor Papi bejött cigizve, és látta mit csinálok. Lazán, rám nézett és azt mondta: „mit kínlódsz? Nyomj oda egy 2000-est…”, majd kiment. Engem ez a nagyvonalúság, könnyedség, ami azzal a tudással párosult ami neki volt, annyira megragadott, annyira imponált, hogy meghatározó lett egész életemben: A részletek nem érdekesek, mindig a teljes egészet kell nézni.

A főiskolán nagyon jó volt, hogy Petrovics Emil tanította a zenét, nála zeneelméletet is kellett tudni, egyfajta zenei kultúrismeretre kellett szert tenni, megérteni, hogy a zenének is van dramaturgiája. Ez nekem nagyon jót tett.

– Mi volt az az első olyan filmes díjad, aminek nagyon örültél?

Valószínű annak örül az ember a legjobban, amikor nagyon megdolgozik valamiért és annak sikere van, de elsősorban a nézőknél. Bevallom, én a csapatmunkában nem igazán értékelem az egyéni díjakat. A játékfilmet nagyon sokan csináljuk, és a sikerben mindenki munkája benne van. Az igazi öröm számomra az, amikor az emberek szemében látom, hogy hatott rájuk a vetítés, és a film jó. Ez jelenti a legtöbbet. Az első jelentős fesztivál sikerem operatőrként 1984-ben, az „Uramisten” című filmhez kötődik, melynek rendezője Gárdos Péter volt. Nagy kár azonban, hogy Feleki Kamil ekkor sajnos érdemtelenül nem kapta meg a legjobb színésznek járó díjat. Ennek jobban örültem volna.

– A magyar operatőrök itthon csapatmunkában készítik a filmet. Mi a különbség munkamódszerben a magyar és a külföldi munkák között?

Külföldön pont ez nincs meg, a közös gondolkodás a film rendezőjével, ott az operatőr nem partner. Volt, hogy egy külföldi művészfilmeket finanszírozó producertől, mikor felkért egy film operatőri munkájára, megkérdeztem és ki a rendező, a válasz az volt, hogy az még nincs. Nekem viszont kell az érzelmi kapcsolat a történethez, az alkotótársakhoz, a stábhoz. Azt hiszem ez a fajta munkamódszer speciálisan kelet-európai, és remélem, hogy még nem idejét múlt.

– Most ráadásul egy külföldi produkcióban dolgozol…

Ez így nem teljesen igaz. Ugyan a filmet Angliában forgattuk, nagyrészt angol színészekkel, angol nyelven, de azért ez egy magyar-angol-német koprodukció, és a stáb egy része is magyar volt. A film magyar címe valószínűleg a „Gondozó” lesz, a rendezője Edelényi János.
Külföldi filmekben dolgozni… nem vonzott soha. Szerencsés vagyok, mert nagyjából mindig azt a munkát vállaltam el amit akartam. Operatőrként a világ számos országában forgathattam, és engem nagyon doppingolt, hogy ezek a filmek nagyobb részt nem külföldi, hanem magyar produkciók voltak. Az én lelkem nagyon is magyar. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt megtehettem. A magyar filmrendezőktől, és most elsősorban Enyedi Ildikóra, Gárdos Péterre, Szász Jánosra gondolok igen szép operatőri feladatokat kaptam, és én sosem vágytam másra.

– Milyen képrögzítési technikát alkalmaztatok? Milyen kamerával dolgoztál?

ARRI Alexa Plusz. Magyarországon jelenleg ez az elérhető legjobb kamera. Nekem volt szerencsém egyszer a Sony F35-tel forgatni, amit nagyon szerettem, csak sajnos azt Spanyolországból kellett behozatni. Ez az Alexa, amivel forgattunk, nagyon különleges volt számomra. A géptestre gravírozták az ARRI-nál, „Ez Zsigmond Vilmos kamerája”, nagy élmény volt minden nap erre gondolni.

 – Milyen szempontok szerint választasz, kamerát?

A produceri döntés sokszor akörül forog, hogy a felvétel analóg, vagy digitális legyen, de ez a döntés soha nem lehet ösztönös, nagyon át kell gondolni, hogy adott esetben minek van értelme. A hagyományos a negatív-pozitív eljáráshoz igazi érzelmi kapcsolat fűz, fiatalon ehhez szoktam hozzá, és az analóg technika mindig a kedvencem marad. Engem, hogy a monitoron mindjárt ott van a kép nem nagyon szórakoztat, nincs benne semmi izgalom. Filmnél, ha forgattunk, a vetítőben mindig több méteres vásznon néztük meg a musztert. A digitális rendszerben a színész arca egy monitoron maximum 20-30 cm, és ez csak a végső kép illúzióját adja. Néha fél év is eltelik, mire mindenki meglátja vásznon a végeredményt. Ahol dönteni lehet, és jó minőséget választunk, az a film.
Talán hét éve csináltuk Moldoványi Ferenc rendezővel a „Másik bolygó” c. dokumentumfilmet 16 mm-es Kodak negatívra. A forgatás során Mexikót, Dél-Amerikát, Afrikát, Ázsiát, Szibériát is megjártuk, a nyersanyag cipelése igen bonyolult volt a + 40 C° és – 40 C° közötti hőmérsékleteken, sok nehézséget okozott, de a végeredményt látva ma is azt gondolom, hogy megérte. Ezt játékfilmnél sajnos nem lehet mindig megtenni, ilyen távolságokból nem lehet a laborba hazahozni a napi forgatott anyagot.
A „Gondozó” című film esetében ezért is esett a választás a digitális technikára.

– Amikor optikákat választasz, ebben az esetben hogyan történt?

Objektíveknél, két Angenieux vario-t vittünk, egy kicsit meg egy nagyot, sok időt spóroltunk ezzel. A kedvencem a 18-100 mm. Fix optikában a Cook S4-es sort vittük magunkkal, amit nagyobb távlatoknál, nagy totáloknál használtam. A film rögzítése 4K-ban történt. A digitális technika egyik hátránya szerintem, hogy a beállítások és átírások közben gyakran eltérő eredményeket mutathat a végeredmény. Az is nehézség, hogy szinte nincs két egyforma minőségű monitor. Érzelmileg a filmhez vagyok közelebb, mert azzal nem kell semmit sem csinálni, az mindig ugyan az marad.

A digitális rendszer előnye persze a gyorsaság. Szinte még aznap lehet megvágni a felvett anyagot és az azonnal látható kép megnyugtatja a stábot, könnyebb kiszűrni az esetleges hibákat.

Ami még nehézséget okozott a forgatás során, hogy egy olyan angol kastély volt a fő helyszínünk, ahol nem nagyon lehetett változtatni semmin. A márciusi hideg miatt a belső felvételekkel kellett kezdeni, így a nappali fényben elkezdett jeleneteket csak este tudtuk befejezni. Ehhez pedig különleges világítási konstrukciót kellett kikísérletezni, s ebben szerencsémre a magyar világosító csapat, és Romwalter Richy, mint fővilágosító igen nagy segítségemre voltak. Mivel egy több száz éves kastélyban, szűk helyen és színes falak között forgattunk, azt is be kellett lőni, hogy mi az a távolság, ahol már nem jön vissza a nem kívánatos színes reflexio. Alapkoncepciónk Erdélyi Jánossal az volt ennél a filmnél, hogy nézőbarát legyen.

 – 1:1,85 volt a formátum, – mint azt megtudtuk – miért ragaszkodtál ehhez?

Ez közel van a 16:9 -hez és ez a méret az amikor a színészi játék még működik és a környezet is kellő jelentőséggel bír. Egyébként szerintem a színészi játék szempontjából a 4:3 arány a legszerencsésebb, színészekről igazán jó közeliket ebben a méretben lehet fotografálni. Magyarországon létezett még régebben az 1:1,66-os képméret, de ezt külföldön sok helyen nem tudták levetíteni.

 – Amikor legelőször leültetek a Jánossal, miből merítettetek inspirációt?

A film maga volt az inspiráció. A szellemisége, a történet. Filmet azért jó többek között csinálni, mert abban a pillanatban, mikor nekikezdek tudatlan vagyok, nem tudom, hogy kell bizonyos dolgokat megoldani, gondolkodom rajta, tervezek. A forgatás nagyon komoly tempót követelt tőlünk, 28 nap alatt kellett leforgatnunk, ami inkább 25 volt. Mindent megpróbáltunk előre átgondolni, megtervezni, azt is, hogy mennyi lámpával indulunk el, s azokat hová tesszük. Ha az ember nagyon felkészül rá, akkor tud gyors lenni.

– Milyen arányban voltak a nappali és éjszakai felvételek?

Két harmad rész belső volt, nappal és éjszaka. Maradt egy harmad, ami két harmadban nappali külső, egy harmad külső éjszaka. A felvételek nagy része zárt térben, szobákban játszódott. Ami nehéz ilyenkor, hogy Angliában más volt a klíma, mint itthon, az időjárás nagyon változékony és szeles. Legtöbbször csak 1-2 órára sütött ki a nap, aztán meg esett, azután megint kisütött és megint esett. A forgatás kezdetekor még szinte tél volt, már délután 3-kor sötétedett, de nekünk este 8-ig kellett a nappali felvételeket forgatni. Műteremben legtöbbször azért jó dolgozni, mert ott nem vagy ennyire kiszolgáltatva a külső időjárási körülményeknek.

– A film egyik főszereplője Brian Cooks – milyen volt vele dolgozni?

Kicsit magának való ember, ha azt mondtam egy átállásra, hogy több lesz mint 5 perc, akkor elment és nem jött elő a szobájából, legtöbbször csak 20-30 perc múlva. Rendes volt, mindent megcsinált, de ismételni nem lehetett. Igaz, nem esett nehezemre, mert ha hibázott, ő maga kért új felvételt. Csodálatos színésznek tartom, nagyon élveztem nézni az arcát a keresőben, nekem a forgatáskor a színészek az igazi energiatartalékok.

– A fényelés során mire ment el a legnagyobb energia?

A film fényelése a Magyar Filmlaboratóriumban, remek körülmények között Bartha Szabolcs colorist segítségével történt. Ezt nem lehet egyedül csinálni, ebben a filmben nagyon fontos volt a végső fázis. Sok jelenet világítását, ha nem tudtuk készre csinálni, mindig azt mondtam, na ezt majd fényeléskor fogjuk helyére tenni. Ebben a filmben a világítás befejezése az időszűke miatt sokszor az utómunkára maradt. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember pingál. Azt akartuk, hogy a filmben sok helyszín legyen, forgószínpad szerűen, mert a jelenetekben a szereplők viszonylag statikusak. A filmben volt egy színházjelenet, amiben telt házat kellett produkálni, de nem volt annyi pénz statisztára, ami megtöltötte volna. Ezt egy stoptrükkben oldottuk meg úgy, hogy a rendelkezésünkre álló 50-60 embert a színházterem különböző pontjaira ültettük. A végén a Filmlabor VFX részlege ezeket a felvételeket illesztette össze egy totál képpé, és így a végén megvolt a telt ház. Ez volt a trükk.

– Mire készülsz most?

Arról nem beszélhetek babonából, de ezen kívül tanítok az SZFE-n, egy operatőr mesterképző osztály osztályfőnöke vagyok.

Lejegyezte: Soltész Rezső

www.filmlab.hu

VIDEOTECHNIKA: Avid 2016

Azt is kevesen tudják, hogy ez a cég ma már úgy a broadcast mint a videós és audiós iparágazat meghatározó nagyvállalata. Termékportfóliója lefedi a média üzletág majd minden elemét. A mindenki által ismert videó vágó szoftvere és az audio területen piacvezető ProTools munkaállomásain túl, professzionális utómunka konzolgyártó, koncertek hangosítására alkalmas keverőpult gyártó, hírszerkesztő rendszerei Amerikától Európán át Ázsiáig segítik a friss anyagok előállítását. Legújabb cégfelvásárlásából adódóan a világvezető grafikai portfóliójának birtokosa, mely grafikákkal nem csak a televízióinkon keresztül, de stadionok lelátóin a hatalmas kijelzőket nézve találkozhatunk.

Cikksorozatunk első részében szeretnénk bemutatni, hogy hol tart ma a videóvágás, milyen a múltban gondolati síkon sem megfogalmazott lehetőségek valósultak meg 2016-ra, és milyen irányok fogalmazódtak meg a nem túl távoli jövőképről.      

Januárjában volt szerencsém részt venni az Avid évindító értekezletén Los Angelesben. A mint egy félezer meghívott tájékozódhatott a nagyvállalat jövőképéről és a 2016-ra tervezett elképzeléseiről. A terveket, irányvonalakat látva elmondhatom, hogy a vállalat nagyon jó irányban halad a különböző területeken az egységes általa elképzelt jövőkép megvalósítása felé. 

 Louis Hernandez, Jr. (Chairman, President and Chief Executive Officer, Avid)

A video-vágás területén az Avid-et az alábbi szavakkal lehet a  jellemezni 2016-ban:

-nyitott

-kooperatív

-platform és felbontás független

-modern

NYITOTT: mert még idejében felismerve a felhasználók igényeit illetve alkalmazkodva a fájl alapú rögzítések kihívásaihoz megalkotta az Avid Media Access technológiát. Ezzel a módszerrel a kameragyártóknak valamint a független fejlesztőknek lehetőséget teremtett, hogy az általuk rögzített fájl-ok és az Avid Media Composer közé egy plugin segítségével szinte bármely fájlhoz azonnali hozzáférést biztosítson, lejátszhatóvá téve azt – fájl átalakítás nélkül – a vágószoftver számára. Kezdetben a Sony és a Panasonic, majd az AVCHD rendszerű fájlok, Quicktime, Canon, Drastic, Phantom, ARRI, MPEG2 (Hamburg Pro Media), RED gyártók által létrehozott fájlok azonnali feldolgozása vált elérhetővé. Az imént ismertetett technológia nem csak a Media Composer-be került beépítésre, hanem az Avid nagyvállalati környezetében alkalmazott központi ingest server/kliens megoldása, a Media Director is ezt használja.

NYITOTT: mert alkalmazkodva az iparági átalakulások trendjéhez lehetőséget biztosított más hardvergyártók részére, hogy a Media Composer-hez videó be-kimeneti (video IO) eszközöket ajánljanak. A technológiát OpenIO-nak hívja az Avid. A külső gyártók között olyan nevek vannak, mint az AJA, Blackmagic Design, Matrox, Bluefish444, MOTU.

KOOPERATÍV: mert felismerve a fentebb említett trendeket és vásárlói elvárásokat, kifejlesztette a Blackmagic Design-nal közösen azt az eszközt, amely válasz lehet a 2015-re nyilvánvalóvá vált, és 2016-ra pedig szükségszerű új követelményre a 4K-ra.

KOOPERATÍV azért is mert ezzel az eszközzel az Avid feladta azt a korábbi elképzelését, hogy csak a saját szoftverei használhassák az Avid hardvereket és párhuzamosan engedélyezte, hogy a konkurens szoftverek – Adobe Premiere, FinalCutX, Fusion Studio, DaVinci Resolve – problémamentesen használhassák ki és bemeneti eszközként az így megkalkotott Avid Artist DnxIO-t. Ezzel a lépésével az Avid nem csak egy gesztust gyakorolt a vásárlók felé, hanem meg is nyerte azokat, hiszen például egy Avid-en vágó és egy DaVinci-n fényelő vásárlónak ily módon akár órákkal is megrövidülhet egy adott projectre fordítandó munkaideje.

KOOPERATÍV: mert az Avid ISIS1000 típusú megosztott háttértárát úgy alkotta meg, hogy az Avid mellett az Adobe, az Apple, vagy a Blackmagic Design szoftverei is élvezhetik a csoportmunka által nyújtott előnyöket és az Avid megbízható támogatását.

PLATFORM ÉS FELBONTÁS FÜGGETLEN: mert a Media Composer 8.4 megjelenésével az Avid megteremtette a lehetőséget a HD felbontáson túli világ felé. Az Ultra HD valamint a 4K már-már követelmény az új technológiákat felvonultató cégeknél, de kiállításokon láthatjuk 8 K vagy az annál nagyobb felbontások megjelenését. Ma már az Avid világában a video-vágás nem csak a Media Composer-t jelenti. 2016-ban elmondhatjuk, hogy legyen az PC, MAC, vagy Linux, vágószoftver vagy web-es platform, asztali vagy mobil operációs rendszer, az Avid mindenhol jelen van. 

MODERN: mert a fenti tulajdonságokat ötvözve egy olyan platform létrehozásán fáradoznak a fejlesztők ahol nem számít hogy a felhasználó egy adott vágószobában egy Oscar díjra esélyes filmet, vagy a tudósító saját tablet-jével egy hír esemény közvetlen közeléből készíti tudósítását, vagy a szerkesztő otthoni laptopjáról szemezgeti a televízió csatorna archívumát. Az Avid Media Central UX platform mindezekre lehetőséget biztosít, s a végtermék azonnal elérhető az arra jogosult felhasználóknak, továbbítható adásba vagy egy közösségi médiafelület felé.  

(Szarka Attila – Snitt Studio)

GV STRATUS: A Grass Valley mérföldkövet ünnepel

Az eltelt öt évben az STRATUS elindítása óta nem kevesebb, mint 200 rendszert telepítettek, szinte hetenként egyet világszerte. A felhasználók nagyban támaszkodnak a GV STRATUS tudására, amely a munkafolyamatokat teljes mértékben, és rugalmasan segíti a szerkesztést, a tartalomkezelést, és a streamelést a play-outok során…

Az új, ebben a hónapban megjelent 4.5-ös verzióval a GV STRATUS (Video Content Management System) az egyik legszélesebb körben használt rendszer lett az élő programozásoknál. Az eddig telepített GV STRATUS –ok nagyjából felét hírműsorokhoz használják, míg a másik fele sport, és egyéb műsorgyártási alkalmazásokhoz lett integrálva.  A STRATOS az egyszerűség, a hatékonyság és a gyorsaság érdekében lett tervezve, egy sor olyan alkalmazással, ami segíti a műsorszolgáltatók műsorainak on-air működését, a gyártási média munkafolyamatokat, és hogy a média versenyképes maradjon a piacon.

Világszerte vezető tévétársaságok, mint a Los Angeles-i székhelyű KCBS, Shaw Communications Inc., a Pepsi Center, Sky Racing, maori Televízió, Tencent, TV Cultura, Nova TV, VC Medios és a Canal 9 használja a  STRATUS –t élő programok közvetítésénél a helyszíneken, vagy a szerkesztőségekben. A felhasználók képesek hatékonyabban dolgozni az u.n. távfunkciók felhasználásával, az egymáshoz kapcsolódó munkafolyamatok megoldásában, mert a rendszer képes bonyolult feladatok automatizálására is.

A sok testre szabható funkció, és képesség, amivel zökkenőmentesen bővíteni lehet az alkalmazások skáláját a műsorgyártás során felmerülő igények miatt, a GV STRATUS -t az ideális és leghatékonyabb megoldássá tették a broadcast szakmában. Könnyen integrálható más gépekkel, és nagyon könnyű megtanulni a kezelését, ami csökkenti az üzemeltetési költségeket, és létrehoz egy sokkal hatékonyabb gyártási környezetet.

A GV STRATUS a legkülönbözőbb környezetekben tud működni és funkcióit a felhasználó feladataihoz személyre lehet igazítani ” – mondta Mike Cronk, a Grass Valley stratégiai marketing alelnöke. ” – majd hozzá tette: „Arra számítunk, hogy egyre több műsorszolgáltató fedezi majd fel a GV STRATUS hosszútávú előnyeit. A 200. STRATUS eladása izgalmas mérföldkő számunkra, és tanúsítja, hogy a Grass Valley szenvedélyes mérnökcsapata kiemelkedő munkát végzett”. ( – )

www.rexfilm.hu

Angenieux: Optimo zoom objektívek a Seasons forgatásán

Az „Évszakok” egy sor új kihívás elé állította a produkciót – 500 óra forgatás, egy 10 fős operatőrből álló csapat, és szüntelen rohanás 2013 júniustól – 2014 decemberéig. Mind ez nem kevesebb, mint negyven helyszínen, többnyire Franciaországban, de Finnországban, Lengyelországban, Norvégiában, Skóciában, valamint Románia, Svájc és Amerika vidékein, – egyáltalán nem volt kis feladat, amit 26 millió eurós gyártási költségvetésből kellett megvalósítani.

A korábban szerzett tapasztalatokra alapozva, Jacques Perrin és Jacques Cluzaud úgy döntött, hogy egy elképzelt 15.000 éves európai krónikát visznek filmre, kizárólag a vadon élő állatok szempontjából. A film felidézi az állatokkal benépesülő Európát, akiknek alkalmazkodniuk kellett a környezethez, az éghajlatváltozáshoz és az ember egyre növekvő dominanciájához egyaránt. A legjobb felszerelés kiválasztását az „Évszakok”, eredeti operatőre Luc Drion kezdte, aki sajnos meghalt egy tragikus balesetben. 2012-ben a gyártás előkészítések során Nicolas Vanier, és közeli barátja – Eric Guichard AFC folytatták a munkát a dokumentumfilm forgatásához szükséges legjobb berendezés megkeresésében.

Jacques Perrin,- állandó aggodalma ellenére – végül kiválasztotta a Sony F65 –öt, mert meggyőzte a magas felbontás, a színtér, és a kamera mozgásrögzítése.  

A lencsék kiválasztása is alapvető fontosságú volt az operatőr számára. Nem volt kérdés, hogy zoom –okat kell használni, még akkor is, ha rendező el akart szakadni a természetfotósok által produkált szuper-közeli felvételektől, mert az biztos volt, hogy legtöbbször nem lehet majd a kamerával az állatokhoz közel férkőzni. Eric Guischard a „Belle and Sebastien” című filmnél Angénieux zoomokkal forgatott – „Azt hiszem, hogy lesz a tökéletes optika az Évszakokhoz is” – mondta. Lassan mindannyian úgy ítélték meg, hogy az Angénieux a legjobb választás, nem beszélve arról, hogy egyetlen rental cég sem tudott 18 hónapra öt zoom objektívet nélkülözni Párizsban. Végül a forgatáson folyamatosan 10 zoom optika volt jelen, a felvételeknél a teljes Angénieux Optimo tartományt használtuk: ezek az Optimo 24-290, Optimo 28-340, Optimo 19,5-94, Optimo 45-120, Optimo 28-76 és az Optimo 15-40 voltak.

18 hónap forgatás után, végre elkészült a film, amit január 27-én mutattak be Franciaországban, és aminek sikerében jelentős szerepet játszottak a jól kiválasztott technikai eszközök, köztük az Angénieux Optimo sorozat objektívjei. ( – )

www.rexfilm.hu

Elemental szoftver alapú videofeldolgozó

A prémium fokozatú streaming-szolgáltatásokat bevezető műsorszolgáltatók megerősíthetik piaci pozíciójukat, valamint lerövidíthetik a piacra kerüléshez szükséges időt, ha következő generációs rendszereiket szoftver alapú videofeldolgozó architektúrára alapozzák.

Mivel a szoftver alapú videofeldogozást alkalmazó (software-defined video, SDV) megoldások esetén az egyes funkciók vagy kodekek aktualizálása szoftveresen elvégezhető, a rendszerfrissítés miatti kiesés minimálissá válik. A szolgáltatás folyamatos fenntartásához nincs szükség a rendszert alkotó hardverelemek lecserélésére; a megnövekedett igényt kiszolgáló szoftverpéldányok könnyen elindíthatók a készenlétben lévő egységeken vagy éppen a felhőben. Azáltal például, hogy a szoftver alapú H.264 és HEVC kodekek valódi fizikai feldolgozóegységeken és a felhőben is futhatnak, az új szolgáltatás indításához kapcsolódó kockázatok jelentősen csökkennek. Az Elemental SDV-rendszerei HEVC alapú, teljes képsebességű, 4K Ultra HD felbontású videofeldolgozást tesznek lehetővé, ennek a számítási kapacitásnak köszönhetően pedig az ügyfelek az új tömörítési megoldásokat már a megjelenéskor támogatni tudják.

Az öröklött megoldásokkal szemben a rugalmas, skálázható, könnyen frissíthető videoarchitektúrát előnyben részesítő, szoftver alapú megközelítés lehetővé teszi a tartalomszolgáltatók számára, hogy szoftvereiket magán és nyilvános adatközpontokban elhelyezett, dedikált és virtualizált célrendszerek optimálisan kialakított kombinációjára telepítsék. Fizikai és felhő alapú erőforrásokat alkalmazva a tartalomszolgáltatók megfelelő egyensúlyt alakíthatnak ki a videofeldolgozó rendszerekhez kapcsolódó tőkekiadások és a működési költségek között.

Az integrált, felhő alapú platformok segítségével az erőforrások az igényeknek megfelelően kapcsolhatók be és ki, nincs tehát szükség többleterőforrásból fakadó többletbefektetésre. A szolgáltatók videofeldolgozó és szétosztó rendszerük magját céleszközökből alakíthatják ki, a felhő alapú erőforrásokat pedig a csúcsidőszakok megnövekedett igényeinek kielégítésére, új szolgáltatások tesztelésére, valamint redundancia biztosítására használhatják. A virtuális gépek a videofeldolgozás és -szétosztás mellett hagyományos üzleti feladatokat is elláthatnak, például CRM és BSS/OSS szolgáltatást nyújthatnak. A felhő alapú infrastruktúra feldolgozási és tárolási kapacitásának javulása együtt jár a videofeldolgozási teljesítmény növekedésével, így a későbbiekben a hagyományos, fizikai hardverelemek felszabadíthatók kevésbé számításigényes alkalmazások számára.

Az Elemental szoftver és felhő alapú megoldásait nap mint nap használják a média meghatározó szereplői – például a délkelet-ázsiai Astro –, illetve ezen megoldások segítségével jutottak és jutnak el a közönséghez a legnézettebb események, többek között a 2014-es labdarúgó-világbajnokság.

Videofeldolgozási nehézségek kiküszöbölése a felhő segítségével

A világbajnokságot közvetítő műsorszolgáltatók számos multimédiás szolgáltatást tudtak elérhetővé tennie a közönség számára: a nézők például először választhatták meg, hogy milyen nézőpontból tekintik meg a mérkőzéseket. A kameraelrendezést megjelenítő alkalmazás segítségével a megfelelő kamera képét mobil eszközükön vagy számítógépükön kiválasztva a szurkolók bármely pillanatot a kívánt nézőpontból élvezhettek.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (Fédération Internationale de Football Association, FIFA) a HBS (Host Broadcast Services) szolgáltatón keresztül a licencjogosultak (media rights licensees, MRL) számára több kulcsrakész alkalmazást és videolejátszót tett elérhetővé, melyek segítségével a licencjogosultak által kiszolgált nézők csatlakoztatott eszközükön megjeleníthették a multimédiás tartalmat. Az alkalmazások kinézete az egyes licencjogosultak igényeihez igazítható volt. A FIFA által felhatalmazott HBS az EVS Technologies-t kérte fel a 2014-es labdarúgó-világbajnokság élő tartalmának számítógépekre, tabletekre, televíziókra és egyéb okos eszközökre történő eljuttatására.

A 2014-es labdarúgó-világbajnokság C-Cast szétosztási munkafolyamatának FIFA és HBS számára történő megtervezésekor az EVS világosan látta, hogy a rendszer magját jelentő videofeldolgozási erőforrások gyorsan szűkössé válhatnak. A 64 mérkőzésből álló esemény során összesen 4500 (mérkőzésenként 61,25) órányi anyagot kellett előállítani az élő műsorok és az ismétlések számára.

A hagyományos, hardver alapú videofeldolgozási megoldások nem rendelkeztek az EVS által elvárt rugalmassággal, így az EVS az Elemental Cloud rendszert választotta. Az EVS 2014-es labdarúgó-világbajnokságra tervezett rendszerében az Elemental Cloudban futó Elemental Live 48 darab, egyenként 10 Mbit/s adatsebességű bemeneti HLS-adatfolyamot alakított 9 programos, programonként 0,4 Mbit/s-től 2,5 Mbit/s-ig terjedő adatsebességű HLS-adatfolyammá. A 64 mérkőzéses esemény során összesen 35.280 órányi videoanyag készült.

2014. június 13. és július 12. között a brazíl helyszínek között szétszórt kódolók az Akamai tartalomszétosztó hálózatán (Content Delivery Network, CDN) keresztül juttatták el a tartalmat az IBC Rio de Janeiro-i központjába. Ezek után az adatfolyamok üvegszálon keresztül utaztak Rioból az AWS S3 dublini telephelyére, ahová az EVS C-Cast és Elemental Cloud rendszerét telepítették. Itt az Elemental bevételezte a bemeneti adatfolyamokat, és előállította belőlük a regionális műsorszolgáltatók számára szintén CDN hálózaton keresztül továbbított kimenetet. Innen a tartalom a műsorszolgáltatók saját hálóztán keresztül jutott el a nézőkhöz.

Az Astro többfelbontású, Elemental Cloud alapú szolgáltatása

Az Astro, Malajzia és Délkelet-Ázsia egyik vezető médiacsoportja különféle fizetős televíziós, rádiós és egyéb digitális tartalmat állít elő és juttat el ügyfeleihez. A Kuala Lumpurban székelő Astro nézőbázisa 4,2 millióra tehető, ezzel a vállalat a maláj nézők 60 százalékát tudhatja ügyfelei között. Az Astro 180 televíziós csatornát – köztük 48 nagy felbontásút – állít elő és oszt szét műholdas, IPTV vagy OTT szolgáltatáson keresztül.

A fizetős televíziós szolgáltatások tekintetében az Astro-t valódi újítónak és úttörőnek tartják. 2009-ben ő indított először nagy felbontású szolgáltatást Malajziában, illetve szintén az ő nevéhez fűződik az első nem előfizetés alapú műholdas televíziós szolgáltatás. Az Astro on the Go nevű OTT szolgáltatást a vállalat 2012-ben indította el, melyen jelenleg VOD- és lineáris élő tartalom érhető el. A fontos és népszerű tartalmat kínáló csatornák körének folyamatos bővítése érdekében az Astro partnerségi megállapodást kötött az Elemental vállalattal, hogy többfelbontású (multiscreen) szolgáltatások biztosításához közösen dolgozzanak ki megbízható munkafolyamatot.

Az ipari tendenciák fenntartása és az ügyféligények tőke felélése nélküli kielégítése érdekében az Astro úgy döntött, hogy szoftveres irányba nyit, és tartalomszétosztó munkafolyamataiban felhő alapú megoldásokat kezd alkalmazni. A több mint 6000 órányi VOD-tartalmat és 34 lineáris csatornát biztosító Astro on the Go szolgáltatásához a vállalat az Elemental háló alapú videofeldolgozási megoldásait választotta. Az Elemental Cloud biztonságosan, skálázható módon és rugalmasan birkózik meg a nagy mennyiségű videotartalommal, aminek köszönhetően a felhasználók egyetlen percnyi élő vagy VOD-tartalomról sem maradnak le.

A szoftver alapú videofeldolgozáson innen és túl

A szoftver alapú videós megoldások segítségével a a műsorszolgáltatók és fizetős televíziós szolgáltatók feloldhatják a hosszú távú, technológiai célú befektetések és a rövid megtérülési idő között feszülő ellentmondást.

Az Elemental szoftver alapú videós megoldásai lehetővé teszik az átjárást a helyileg telepített és a felhőben található erőforrások között. A világszerte 600 ügyféllel rendelkező, vezető médiacsoportokat is ügyfelei között tudó Elemental tisztában van vele, hogy a tartalomszolgáltatók ugyanazt akarják, mint ügyfeleik: a választás szabadságát. Az új, szoftveres megoldások megjelenésével, a felhasználói szokások megváltozásával és a technológia fejlődésével a szoftver alapú megközelítésre történő átállás előnyei még szembetűnőbbé válnak. ( – )

Keith Wymbs, marketingvezető. ( Elemental Technologies)

www.elemental.com

www.medianetworks.hu

ATSC 3.0 sugárzási szabvány: új korszak

Az LG Electronics (LG) 4K Ultra HD televíziói segítségével alkalmazták a HDR sugárzásra alkalmas az ATSC 3.0 sugárzási szabványt a CES 2016 szakmai kiállításon. Az LG, a digitális televíziózás úttörőjeként a földfelszíni sugárzás új korszakát nyitja meg a technológia segítségével, amely lehetőséget ad 4K-felbontású, HDR (High Dynamic Range, azaz magas dinamikatartományú) videótartalmak továbbítására is.

A technológia fejlődésében mérföldkövet jelentő sugárzás a Las Vegas-i KHMP-TV adótornyáról, a nevadai Black Mountainről érkezett az LG új, ATSC 3.0 szabványú jeleket fogadni képes vevőegységeire, korábban sohasem látott 4K felbontású HDR videókkal. A technológia kivételes részleteket képes megjeleníteni, hiszen a 4K a jelenlegi HD televíziók felbontásának négyszeresét jelenti,  a teljesen élethű képet pedig a HDR magasabb kontrasztja, fényereje és az árnyékos jelenetek részletgazdagsága teszi tökéletessé.

A DNV Spectrum Holdings tulajdonában lévő KHMP televízióadó, amely az ATSC 3.0 sugárzási standard tesztelésére kapott engedélyt az amerikai hatóságoktól. A 4K HDR sugárzás első alkalommal most, Las Vegasban indult el,  a szabvány kulcselemeit az LG technológiai fejlesztései adják.

A CES-en zajlott teszt eredményei alapján az új szabvány komoly átviteli lehetőségeket és sávszélességet ígér a 4K tartalmak sugárzása számra. Mindez ráadásul először vált lehetővé az Advanced Television Systems Committee által fejlesztett, következő generációs ATSC 3.0 sugárzási szabvány segítségével.

„Büszkék vagyunk arra, hogy a jeleket továbbító, úgynevezett fizikai réteg rendszerének legtöbb eleme mögött az LG technológiája áll” – mondta Dr. Skott Ahn, az LG Electronics elnöke és technológiai igazgatója. „Az ATSC 3.0 szabvány létrejötte számos, a sugárzással foglalkozó szakértő közös munkájának eredménye, a rendszer tizenöt eleméből tízet az LG technológiája biztosít” – tette hozzá.

Az ATSC 3.0 LG-eredetű technológiai elemei közé tartozik a kódoló berendezés (scrambler), az előremutató hibajavítás, a légköri hibák ellen bevetett ún. interleaver,a mapper, a többszörös streamet használó MIMO (multiple input, multiple output), a zajsugárzástól védő time interleaver, az OFDM framer, a frequencia-interleaver, referencia vivő és a tone reserve, illetve a védelmi intervallum.

„Az LG technológiájának segítségével az új szabvány korábban nem látott rugalmasságot ad a szolgáltatóknak, illetve izgalmas, új szolgáltatásokat a nézőknek. Az ATSC 3.0 mindezekkel a földfelszíni sugárzás új aranykorát hozza el” – tette hozzá.

Az új szabvány új alapokra helyezi a televíziós műsortovábbítást, ezzel is meghatározva a digitális földfelszíni sugárzás elkövetkező évtizedeit. A szabvány által biztosított nagyobb kapacitás lehetővé teszi a 4K UHD-szolgáltatások bevezetését, kiváló vételt biztosítva a televíziókon kívül akár mobileszközökön is, ráadásul hatékonyabbá teszi a frekvenciatartományok kihasználását is. A rendszer elemeinek növelt kapacitása, kombinálva a HEVC (High Efficiency Video Code) kodekkel – a videótömörítés következő generációs megoldásával – minden korábbinál szélesebb lehetőségeket ad a tartalomszolgáltatók kezébe.

„Az LG vezető szerepet tölt be az ATSC 3.0 szabvány fejlesztésében és kereskedelmi modelljének kialakításában, nemcsak az Egyesült Államokban, de Koreában is” – hangsúlyozta Ahn. A mostani tesztet több előzetes amerikai és koreai teszt előzte meg az elmúlt másfél évben, az LG, illetve amerikai kutatás-fejlesztési laboratóriuma, a Zenith, valamint a televíziós jeltovábbításhoz szükséges eszközök vezető gyártója, a GatesAir részvételével.

„A Szöulban és több amerikai városban zajlott tesztek fontos fejlődési irányt adtak az LG innovációi számára, megteremtve az ATSC 3.0 szabvány alapjait” – mondta Ahn. „A Las Vegas-i éles teszt pedig ismét rámutat az LG törekvésére, hogy szakmai együttműködéseivel elősegítse a földfelszíni sugárzás legújabb generációjának megteremtését.”

Az ATSC 3.0 szabványt az LG, a Zenith és a GatesAir közösen fejlesztette, a három vállalat együttesen alkotta meg az ATSC A/153 Mobile Digital TV Standard szabványát, amelyet ma már az iparág egésze használ. A technológia központi elemét adó átjátszó rendszert a Zenith szakemberei találták fel, még 1996-ban. ( – )

www.lgnewsroom.com