Itt és most folytathatnám számokkal, mint annyi ilyen eseményről szóló cikk, – egyébként idén 160 országból 1.600 kiállító és több mint 50.000 résztvevő érkezett az eseményre -, de inkább egy kicsit szubjektíven szeretnék áttekintést nyújtani az eseményről.
Az örök kérdés
Miért is zarándokol minden évben ide a szakma? Miért vett részt közel száz magyar média szakember, műszaki munkatárs, IT mérnök, kereskedő és rental cég képviselője az őszi amszterdami szakmai fórumon és kiállításon szeptember 9-13 között? Miért jött a szakma hazai bölcsőjének is tekinthető Budavári Schönherz Stúdióból is népes delegáció Amszterdamba? Különös örömmel töltött el, hogy láthattam ezt a csapatot. Bizonyosságot nyert számomra, hogy a jövő generáció tudatosan készül a szakmára, pénzt, időt nem sajnálva tájékozódnak, tanulnak. Nem véletlenül írtam a cikk elején, hogy esemény, hiszen az IBC évek óta nem csak egy kiállítás, vagy csak egy konferencia, hanem a műfaj olyan találkozója, ahol a jelen megismerésén kívül talán a jövő fejlődések iránya is eldől. De hol is tartunk most? Talán mindenki évek óta hallja, hogy paradigma váltáson esik át az iparág. Igen, elindult a broadcastból a broadcast IT átmenete, de hamarosan már csak az IT broadcast részéről fogunk beszélni. Itt bizony a szavak sorrendje is fontos. Hogyan is jutottunk el ide? Az elmúlt években nagyszámú új tartalom fogyasztási forma vált mindennapossá, gondolok itt a Multiscreen-re, VOD-ra, SVOD-ra, és a közösségi médiára.
Az átalakulás
Ezzel párhuzamosan természetesen jelentősen átalakult a média technológiája is. Gondoljunk csak a következő hívószavakra: IT, IP, COTS, Cloud, Virtualisation, Datacenter, de folytathatnám a sort. Ma már elképzelhetetlen a média a jól ismert OTT tartalom szolgáltatók nélkül, mint a YouTube, a hulu, a Netflix, a vudu vagy az Amazon. Ezzel egyidőben a médiafogyasztási szokások is változtak, változnak. A piaci elemzések szerint a 2012-ben kezdődő 6 éves ciklus alatt a tradicionális televíziós fogyasztás ideje közel 30%-al fog csökkenni. Az internetes, a mobil és a közösségi média hármasa előtt eltöltött idő pedig 30% növekedni fog. Azt hiszem ez nem is meglepő adat, illetve csak annyiban, hogy a várható növekedés csak 30%-os. A rádiózás időaránya is kismértékben növekedni fog, az írott és egyéb médiák csökkenésének közel azonos mértékében. Mind ezek mellett a napi médiafogyasztás várható időtartalma is kismértékben nőni fog. Fentiekkel párhuzamosan fokozatosan átrendeződik a reklámbevételek megoszlása is. Míg 2012-ben a lineáris televízióknál közel kétszer annyit költöttek a reklámozók, mint az új platformokon, addig 2018-ra valószínűsíthetően, a lineáris televíziós csatornák növekedő bevételi mellett is már több bevétellel kalkulálhatnak az új platformok üzemeltetői.
IT és IP alapú rendszerek
Az idei év talán legfontosabb kérdése a teljes IT alapon történő technológiai rendszerek térhódításának ideje és mikéntje. Az EBU ennek tárgyalására már korábban létrehozott egy munkacsoportot. A 2016-os IBC konferenciaprogramjában is fajsúlyosan szerepelt a téma. Rádiók esetében már komplett megoldások vannak, több gyártó termékei közül válogathatunk, és már Magyarországon is találunk csak IP kapcsolatokkal felépített komplett rádió stúdió megoldást. Egy szombat délelőtti szekció keretében arról beszélgettek a részvevők, hogy az IT és az IP valóban készen áll-e arra, hogy a teljes broadcast gyártási láncban alkalmazzák. Számos eleme a broadcast és média láncnak már ma is IT, IP alapú, de nem mindegyik. Bizonyára rövidesen bekövetkezik, hogy már a teljes lánc IT, IP alapú lesz, de mikor és hogyan? Ezekre a kérdésekre keresték a szekció részvevői a válaszokat. A fontosságot jól mutatta, hogy az előadók a Sony, a Grass Valley (a Belden Brand), a Broadcast Innovation, az Evertz és az Ericson IT és IP technológiával foglalkozó vezetői és szakértői voltak.
Egy másik, a SMPTE által támogatott szekció témája kifejezetten az IP alapú video stúdiók kérdésével foglalkozott. Az előadók úgy látják, hogy a teljesen IP alapú stúdiók elterjedése hamarosan és gyorsan megvalósul. Az egyik előadó azt hangsúlyozta ki, hogy az IP technológia stúdiókban történő bevezetésénél különösen figyelemmel kell lenni minden fontos elemre, megemlítette a tartalmat, a szinkronitást és a metaadatot. Egy másik előadó a SDVN (Software Defined Video Networks) és a megfelelő szabványok meglétének fontosságát emelte ki. A témakör fontosságát az is jól mutatja, hogy idén márciusban, az iparág több mint 50 piacvezető szereplője megalapította az AIMS-t (Alliance for IP Media Solutions, www.aimsalliance.org). Az AIMS, az IP Alapú Média Megoldások Szövetsége, egy nonprofit kereskedelmi szövetség, mely támogatja az olyan nyílt szabványokat, melyek segítségével broadcast és média vállalatok gyorsan és gazdaságosan változtathatják meglevő SDI alapú rendszereiket virtualizált, IP alapú struktúrává. Az IBC alatt számos szakmai beszélgetésen merült fel a kérdés, hogy a teljesen IP alapú technológia bevezetésekor nem csak a határidő a kérdés, hanem az is, hogy ezzel mit nyerünk és mit veszítünk. Ez utóbbi felvetés bizony engem is elgondolkodtatott.
A jövő nem veszélytelen
A sok IT technológia a biztonság kérdését is felveti a csatornák, a műsorgyártás, a play out, sőt még a disztribúciós láncban is. Bizonyára sokan emlékeznek e sorok olvasói közül arra, amikor nem is olyan régen a hackerek több órára megbénították egy teljes televíziós csatorna működését. Nem csak ez a veszély, hanem az adatlopás is! A broadcast technológiák IT irányba történő átmenete sok új lehetőséget ad a tartalmak eltulajdonítására, lemásolására. Itt ne arra gondoljunk, mint a régi időkben, hogy felvesszük VHS-re majd lemásoljuk a szomszédnak is. Ha ma valaki illegálisan hozzájut egy tartalomhoz, akkor az az internet által nyújtott lehetőségeknek hála, villámgyorsan elterjed a világhálón, és persze az eredeti mára már szinte kizárólagos HD minőségben. Ez az adatlopás egyes becslések szerint csak Európában euró milliárdokat vesz ki az iparág kezéből. Ebben az esetben nem csak az elmaradt reklámbevételekre gondoljunk, hanem a műsorelosztó hálózatok csökkent lőfizetési bevételeire is. Hiszen, ha a neten könnyen nagyszámú illegális tartalmat tudnak nézni, akkor nem fognak „drága pénzen” előfizetni a tartalmakért. Nem véletlen, hogy az EBU (European Broadcasting Union, Európai Közszolgálati Műsorsugárzók Uniója) is kiemelten foglalkozik az IT biztonsági kérdésével is. 2016. áprilisában az EBU R143-as ajánlásában adja meg azokat a sarokpontokat, melyeket a média szoftverek és rendszerek gyártóinak és felhasználóinak szempontjából különösen fontos kérdéseknek tart.
Az átalakulások kora
Másik mindenképpen említésre érdemes folyamat az iparági cégek átalakulása, sok esetben egyesülése. Számos cég cserélt gazdát, befektetők jöttek-mentek, de számos esetben régi nagymúltú cégek vásárolták fel egymást, vagy közös tulajdonosi háttérük miatt olvadtak össze. Összeolvadt a Snell és Quantel, és a jövőben SAM (Shell Advanced Media) néven folytatja tevékenységét. Az AVID nagy felvásárlásba kezdett, a sok vásárlás mellett legjelentősebb szerzeménye az ORAD. Talán az AVID tulajdonosai, vezetői is ráébredtek arra, hogy egy viszonylag szűk üzleti szegmensből, az utómunkából nem lehet már sokáig a piac vezető cégei között maradni. Az elmúlt években a Belden csoport is hatalmas változáson esett át. A „kis” kábelgyártóból, a broadcast piac jelentős szereplőjévé vált, hiszen a GVG, a Miranda és több kisebb vállalat is a csoport tagja lett. Talán még vagyunk néhányan, akik emlékszünk még olyan jól csengő nevekre, mint Thomson, Leitch, vagy a Harris. Az utóbbi évtized nagy átalakulásai elsodorták őket.
Összegzés
Kérem, hogy a cikk elolvasása után senki ne mondja, hogy a szerző az IBC kapcsán írhatott volna még erről és arról is, mert ez fontosabb, jelentősebb. Bizonyára igaza van az így gondolkodónak, de mint az elején is írtam az itt leírtak egy szubjektív beszámoló sorait ölelik fel. Azt, hogy egy teljes képet nyújtok az eseményről, a broadcast iparág helyzetéről, nem mertem bevállalni, hiszen erről beszélgettek a szakma nálam sokkal nagyobb tudású és tapasztalatú képviselői közel egy héten át, számos konferencia és szekció keretében. Nos, akkor miről is szólt idén az IBC? Egy mondatban lehetetlen megfogalmazni. IT-ről, IP-ről, szabványokról, trendekről, változásokról és természetesen a 4K-ról is. Rengeteg gyártó mutatta be a komplett 4K-s produkciós, utómunkálati, server vagy playout megoldásait, egyéb alkalmazásait. A Cinegy új jelmondattal rukkolt elő az évek óta hangoztatott „SDI MUST DIE” után: „HARDWARE IS DEAD”. Igen, talán hamarosan bekövetkezik, hogy a jól megszokott soros digitál is interface-k helyett mindenütt csak hálózatos kapcsolatok lesznek, de azért a standokon még mindig ott vannak a „vasak”, amelyek nem minden esetben standard IT eszközökön alapulnak.
Kenderessy Miklós
Egy ilyen hatalmas világesemény közvetítése igen sokrétű, számos fő – és alterületből épül fel. Te a Száguldó Cirkusz melyik területét menedzselted?
A televíziós Compound-nak voltam a supervisora, azon belül a magyar adás és a nemzetközi igények kiszolgálása tartozott hozzám. Ez a munka nem csak a verseny idejére korlátozódik, hanem van tervezési és kivitelezési fázisa is, ezeket mind figyelemmel kísérni, ellenőrizni kell, hogy aztán a tényleges verseny idejére minden úgy álljon össze, ahogy azt az igények megkívánják és ahogy azt megterveztem, valamint a FOM által is elfogadott. Mindez akkor lenne így, ha a Forma 1 egy szokványos televíziós esemény lenne, de nem az. Létezik ugyanis a FOM.
Mi tulajdonképpen a FOM/F1COMMS?
Ez egy mozaikszó, Formula One Management Limited/Formula One Communications. A FOM tehát a Forma 1 által létrehozott szervezet, amely magával a médiával és a média kiszolgálásával foglalkozik. Ők adják ki a Forma 1 lebonyolításának kézikönyvét, ha úgy tetszik bibliáját, amelyben leírtakat kötelezően végre kell hajtani. Ha egyéb nem tisztázott kérdés merül fel, amiről a FOM nem rendelkezik, akkor levélben kell rákérdezni tőlük, hogy az adott elképzelés kivitelezése lehetséges-e? A FOM előírásai minden rendező országra le vannak bontva, így a hazai és a nemzetközi igények is módosulhatnak, ellenőrizetlen rögtönzés tilos, a helyszínen és a képernyőn egyaránt. Mindezt nagyon szigorúan veszik, a magyar adást is figyelik, ha valami eltérés van, azonnal magyarázatot kérnek, hogy ez miért történt így, vagy úgy? Nagyon feszes, szigorú elvárások hatalmas halmazának kell megfelelnünk évről évre. Folyamatos egyeztetésben vagyunk a Hungaroringgel, hiszen ők fogadnak be minket és biztosítanak számunkra infrastruktúrát, illetve a televíziós közvetítőkkel (kommentátorállások) és az érkező külföldi televíziós társaságokkal is (TV-s compound). Valamint a hazai szolgáltatókkal (Invitel, Telekom).
Hogyan történik az igények felmérése?
Az igények begyűjtéshez egy kérdőívet küldünk ki, ebben tisztázzuk a közvetítést helyszínen végző partnerek igényeit, például: hely (TV-s compoundon méretek, kommentátorállás), kommentátorállás felszereltsége, konténerek felszereltsége, erősáram, milyen típusú videó és hangjeleket kérnek, ugyanis nekünk kell gondoskodnunk a nemzetközi jel szétosztásáról a külföldi közvetítők felé is. Valamint az un. unilaterális igények kiszolgálását is ellátjuk. Többféle videó jel kérhető, melyek mindegyike nemzetközi 5.1 és sztereó hanggal érkezik a felhasználókhoz (WIF – Wife International Feed, NIF – Narrow International Feed). Ők aztán tovább kezelik ezt a jelet és hozzákeverik a saját kommentátorállásuk hangját. A kommentátorállásokban a TV és Rádiótársaságok elhelyezésére javaslatot tettünk a FOM felé, amelynek elfogadása után vált véglegessé az elképzelésünk. A kommentátorállások felszereltsége eltérő lehet. Van, aki csak helyet kér. Létezik félig felszerelt kommentátor állás, ekkor csak monitort kap a tudósító, amelyen különböző jeleket lehet látni, kb. 8-10 DVBT csatornán érkeznek különböző technikai adatok (a kollégáim építik ki az igényeknek megfelelően az RF hálózatot). A teljesen felszerelt megoldás már tartalmaz hangtechnikai végberendezéseket is. Az energia és helyigények is felmérésre kerülnek, hiszen minden közvetítő más és más igényekkel jelentkezik.
A Compound befogadó képessége véges. A nagyobb Broadcasterek vagy közvetítőkocsit hoznak, vagy konténert kérnek. Vagy mindent hoznak és e mellé mindent kérnek. Hatalmas teherautókkal szoktak érkezni, általában kb. 45 tonnás kocsikkal. Érdekesség például, hogy a BBC-nek van két olyan autója, amik alig tudnak bejönni a Compound bejáratán. Amikor kinyitják az egyiket, lesz belőle egy 13,5×10 méteres alapterületű vezérlő, kihajtogatják a falakat és kialakítják a különböző munkahelyeket; képmérnök, rendező a képvágóval, hangmérnök stb. A másik BBC kocsi nem expandál ekkorára „csak” 8×10 méteres lesz, ez tárgyalóként funkcionál. Nos, mint látni, a Compound igen színes, amikor az összes igény beérkezett, akkor kell azt megtervezni. Fontos tudni a konténerek számát és a belső igényeket is, milyen klímákat kérnek, erősáram, asztal, szék, esetleg plusz klíma stb. Időben is koordinálni kell a dolgokat, a futam mindig vasárnap van, a stábok egy héttel korábban szoktak érkezni és akkor kezdik felépíteni a saját közvetítő egységeiket, kialakítani a forgatási helyszíneiket.
Hány televíziós társaságot kell ilyenkor kiszolgálnotok?
Ez változó, 20 és 30 között szokott mozogni ez a szám, tavaly annyian voltunk, hogy ki lehetett volna tenni a „Megtelt” táblát, emeletes konténereket kellett terveznem. Idén szellősebben tudtuk berendezni a rendelkezésre álló 87×39 méteres területet. Amikor ennyi „áru” szállításáról van szó, meg kell tervezni az érkezési időket is, figyelembe kell venni a kocsik és konténerek méreteit, sőt még a kocsik kanyarodási íveit is. Persze azzal is számolni kell, hogy megadnak 2,5 méter szélességet, aztán elkezdik szétnyitogatni a kocsit, és 5 méter lesz. Tavaly volt itt egy giga-autó, a brazil Movie Star színeiben. Amikor megláttuk a kollégákkal, majdnem sokkot kaptunk. Hogy fogjuk ezt elhelyezni? Ez a kocsi nem csak oldalra expandált, hanem először megemelkedett 8 méteres magasságra, majd ott szétnyílt 6 méter szélesre, az így kialakult térben egy beszélgető stúdió kapott helyet.
Szerencsére a 6 méter szélesség csak 4 méter magasság után indult, így az emelt stúdiótér alá is el tudtam helyezni eszközöket. Amire még nagyon oda kell figyelni, az az SNG kocsik elhelyezése, ugyanis a parabola tányéroknak rá kell látniuk a műholdakra. A mogyoródi Compound mellett van egy domb, oda már nem telepíthető SNG autó. De volt más is, ami zavarta a műholdas fellövéseket, ez pedig a helikopteres sétarepülés. Ez tavaly óta probléma. Rossz ívben berepülnek az SNG kocsik műholdas irányaiba és zavarják a jeltovábbítást. Ez évben már egyeztettem a repülésvezetővel, ami nem volt egyszerű, mert a pilóta repülési koordinátákat mondott a domborzathoz viszonyítva, én pedig SI mértékegység rendszerben próbáltam rávenni arra, merre repüljön. Végül egy próbarepülés során vizuális úton határoztuk meg a megfelelő magasságot, amit ők rögzítettek, így a későbbiek során már nem zavarták a műholdas jeleinket.
Milyen egyéb technikai igények merülnek fel egy ilyen közvetítés során?
Nagyon fontos, talán a legfontosabb szegmens az erősáram folyamatos biztosítása, hiszen ha nincs tápellátás, akkor nincs közvetítés. Folyamatos energiaellátást kell biztosítanunk éjjel nappal, a versenyt megelőző kedd reggel 8 órától a futamot követő hétfő 9 óráig. Ez egy folyamatos üzem az aggregátoroknak. Több berendezés párhuzamos üzemelése biztosítja a folyamatosságot és a szünetmentességet. Nagy melegben a rengeteg klíma jelentősen megnöveli teljesítményfelvételt. Túlméretezéssel és tartalékokkal kell nekiindulni ennek a közvetítésnek. Megtervezzük, hol mit ágaztatunk le, vastag erősáramú kábelek vannak lefektetve a földre, melyek hatalmas osztókhoz csatlakoznak. A közvetítő kocsik 125 vagy 63 Ampert kérnek 3 fázison. A konténer alapbetáplálásán kívül kérhetnek akár 63 Ampert 3 fázison (un. technikai áram), de teljesen eltérő igények is előfordulhatnak. Ugyanis ha egy televíziós társaság az MCR-jét, (Központi Kapcsolóterem) akarja felépíteni egy dupla konténerben, akkor oda már több klíma is szükséges, ez nagyobb energiafelhasználást jelent, nem a szokásos 2kW-ot, így akár 8 kW hűtési teljesítményt kell biztosítani.
Mire kell még odafigyelni ilyen hatalmas technikai tömeg szállításakor?
Az úgynevezett Shipping, vagy Behajózás, – amikor megérkeznek ezek a hatalmas kocsik, – sem egyszerű. A Compound megközelítése kétsávos közúton történik. Ha egyszerre érkezik több kocsi, akkor bizony koordinálni kell az érkezéseket és időt kell hagyni mindenkinek, hogy nyugodtan elfoglalja a neki kijelölt területet. Amikor a kézifék behúzva, akkor jöhet be a következő kocsi. Tehát ilyenkor kicsit közlekedési rendőrök is vagyunk. A kocsik állagára is van előírása a FOM-nak. Minden autónak patyolat tisztának kell lennie. Sáros, poros, koszos autóval tilos belépni a területre. Csak olyan tiszta autók jöhetnek be, mint amilyenek a kamionok a Box utcában. Érdekes előírás még a kocsikra vonatkozóan, hogy tilos a felségjel használata. Ezeket a felségjeleket, logókat, egyéb azonosító grafikákat a FOM letakartatja a társaságokkal, teljesen anonim módon kell a TV Compoundon megjelenni.
A nemzetközi igények után térjünk rá a magyar adás körülményeire, itt milyen megkötései vannak a FOM-nak?
A hazai adás esetében is igazodnunk kell a FOM „bibliához”. Meg van határozva, hogy milyen anyagok adhatók az eseményről, sőt még az is, hogy utána milyen konzerv anyagok használhatók. Előírás van arra, hogy a nemzetközi jel csak és kizárólag hol szakítható meg. Az nem a mi huncutságunk, hogy a reklámok úgy kerülnek adásba, ahogy kerülnek. Mi csak ott adhatunk reklámot, ahol a FOM és a mi médiatörvényünk egyaránt megengedi. Van egy másik megkötés is, ez az un. bélyegkép használata. Ezt akkor alkalmazhatjuk, ha egy versenyző kicsúszott a pályáról és ezután egy flash interjút készítenek vele a Boxutcában. De bármilyen fontos esemény is egy kicsúszás, akkor sem lehet megszakítani vele teljes mértékben az adást, hanem csak a jobb alsó sarokban lehet egy kis ablakot generálni az interjúnak, ennek a mérete, helye, alkalmak száma is szigorúan meg van határozva.
Milyen technikai igényei vannak a magyar adásnak és azt hogy biztosítjátok?
Az MTVA-nak sok berendezése van, de egy ekkora esemény közvetítéséhez nincs meg mindenünk. Ezért konténereket, aggregátorokat és RF kamerákat szoktunk bérelni. Az Antenna Hungáriával szerződésünk van, a közvetítő kocsit tőlük béreljük.
RF kamerákra azért van szükség, mert ezekkel tudjuk a Pitlane-t (Kifutó) és a Paddock-ot (Boxutca) közvetítéseit megoldani. Akik rendszeresen nézik a Forma 1-et, azok tudják, hogy a verseny indulása előtt az un. Grid-ről (Versenyrács) készítünk pár „benzinszagú” villáminterjút. Ez a pozíció hatalmas megtiszteltetés, és csak az adott ország egyetlen kamerája és riportere mehet fel ilyenkor a betonra, természetesen a FOM kameráin kívül. Ehhez a speciális feladathoz szintén RF kamerát alkalmazunk, melyre egyedi matricát kell ragasztanunk, csak ilyennel lehet felmenni a betonra. Ilyenkor persze hatalmas a zsongás, ha valaki megpróbál illegálisan feljutni a pályára, azt a biztonságiak elvezetik. Nemcsak a kamerát utasítják ki, hanem a stábtagokat is „feketelistára” teszik. A magyar adás színesítése érdekében további 3 ministáb dolgozik. A helyszínen konténerekben „vágják – editálják” a kollégáim az un. bejátszó anyagokat. A villáminterjúk, interjúk nem csak magyar nyelven készülnek, ezeket szinkron tolmács segítségével fordíttatjuk magyarra. A tolmács is egy konténerben ül a Compoundon.
Ha már az RF kamerák így előtérbe kerültek, felmerül a kérdés, hogy az a rengeteg rádiófrekvenciás berendezés, – ami ott szerepel kép, hang és interkom vonatkozásában, – nem zavarja egymást?
Jaj, dehogynem! A verseny előtti csütörtök délután tartunk egy teljes tesztet. Ekkor az összes berendezést, de főként az RF eszközöket be kell kapcsolni. Ilyenkor vizsgálható, ki-kit zavar? Természetesen ebben az esetben is a FOM-nak van prioritása, ők készítik a nemzetközi adást. Ha minket zavar a FOM egyik eszköze, akkor mi egy másik frekvenciát keresünk. Megjegyezném, itt nem elsősorban az azonos frekvenciákra gondolok, hanem a különböző sávhatárokra és un. felharmónikus és keresztmodulációs frekvenciákra. A zavaró jelek kiszűrését a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság több mérőkocsija is segíti a helyszínen. Érdekes még az adatforgalom is, legutóbb 34 db SSID-jű WiFi-t számoltam meg a 2,4 GHz-es sávban. Fantasztikus, hogy egyáltalán nem zavarták egymást. Technikai érdekesség, hogy az RF kamerák vevőegységeit és további segédeszközöket (teletuby) például egy darura szoktuk elhelyezni, ami kb.: 40 méterig emeli fel ezeket az eszközöket.
Hogyan néz ki a magyar adás virtuális blokksémája, milyen egységekből épül fel?
A már említett ministábok által készített anyagok editálásához két vágópultot telepítünk ki, amelyből az egyik adásból rögzít. A kész anyagok fájl alapon EVS-ről kerülnek bejátszásra a Compoundon lévő közvetítő kocsikon keresztül. Az adásgrafika illeszkedik a saját arculatunkhoz és illeszkedik a FOM trendjeihez is. Az utasító hálózat is bonyolult. Vezetékes és un. vezeték nélküli utasító rendszereket alkalmazunk több irányban. A kommentátorállásban is elhelyeztünk 2 vezetékes kamerát, ezt is jelezni kellett a FOM-nak. A kommentátorállásból kilátni a pályára, és mivel a pályát nem mutathatjuk, a kamerák a pályának háttal kell forduljanak. Az ember azt gondolná, hogy ezt senki sem ellenőrzi. De bizony nézik! Még azt is figyelik, hogy a riportalany ruháján milyen reklámfelirat van. Volt olyan eset, hogy élő adás közben jött az email, hogy ezt vagy azt a reklámot azonnal tüntessük el. Az is előírás, hogy a teljes élő adásunkról készíteni kell egy másolatot a FOM-nak.
A FOM állítja elő a teljes nemzetközi jelet, mit lehet tudni az ő rendszerükről?
Ez egy igen bonyolult és kifinomult közvetítés. RF kamerákat használnak a versenyautókon, előre és hátrafelé nézőt is. Egyeztetnek az „istállókkal” ebben a témában, mert akármilyen kicsi is egy ilyen fedélzeti kamera, megváltoztathatja a kocsi aerodinamikáját. Helikoptert is bevetnek, amely felső képeket közvetít a pályáról és van CableCam is, amely a teljes Boxutcát fényképezi, mintegy 200 méter hosszan. Ehhez jön hozzá a pálya körül elhelyezett rengeteg kamera. Az összes képforrást egyetlen központi helyre vezetik, majd innen keverik és állítják elő a nemzetközi jelet (képben és hangban). A hazai adáshoz kérhetünk izolált kameraképeket is a FOM-tól. Ezeket versenyen kívül használhatjuk, egy limitált listából maximum három kamerát választhatunk. Nem kérhetjük például:a Hamilton boxában lévő kamera képét. Időkorlát is van, az izolált kamerák általában az esemény előtt 20 perccel kezdenek dolgozni és ugyanennyi ideig működnek a verseny, vagy edzés után.
Ebben a hatalmas projektben kik a csapattársaid, akikkel együtt dolgoztok évről-évre?
Az előkészítésben és a kivitelezésben is hatalmas munkát tesznek le az asztalra a különböző területek. Például: Nemzetközi Kapcsolatok Osztályáról Kmety Ildikó és Szilágyiné Benke Éva. Erősáram témában Antal Jánost említem, aki a verseny előtt és alatt gondoskodik az energiaellátásról. A Műszaki Osztály dolgozói felépítik a mi kapcsolótermünket, kezelik a nemzetközi igényeket, unilaterális kijátszásokat bonyolítanak le, elvégzik a köteles példány rögzítést és megteremtik a kapcsolatot a Hungaroring és a Székházunk között.
A teljesség igénye nélkül megemlítenék még további MTVA-s kollégákat: Békási Zsolt, Kaiser Tamás, Komárik György, Molnár András, Pacz Bencze, Regián Zsolt, Sáfrány Gergő, Sinkó Máté, Szujó Zoltán, Varga Tibor, Vobeczky Zoltán. A Sereg Imrétől bérelt 3 RF kamera nagyon flottul, rugalmasan beépült a mi adásunk rendszerébe. Az Antenna Hungária részéről is hatalmas munkát végeztek az előkészítő és a kivitelezési munkákban professzionális módon: Váradi Vilmos, Semsei László, Szele Zoltán, Vámos Dénes, Kincses Tamás. A Hungaroring részéről pedig Richter Gábor.
Valóban sok ember összehangolt munkájáról van szó, annak érdekében, hogy színvonalas, zökkenőmentes közvetítés szülessen, csak gratulálni tudunk. Sikeres felkészülést kívánunk a következő évadra!
Bernáth Zoltán
1988. márciusában kezdett dolgozni a Magyar Televízióban, a Külső Közvetítések Osztályán. Dimitrov György vezetése alatt. Megtanulta a rögzítéstechnikát a Központi Rögzítőben, Vámos Sándor csapatánál. Dolgozott a II. program lebonyolítójában, Szamosvölgyi Gyula műszaki vezetőnél és Németh István hangmérnöknél, akiktől kép és hangtechnikát tanult. A „tanuló körjárat” végén az összes közvetítő kocsi megismerése után a Színes 7-es kocsira került Csáki István stábjába, ahol 9 évet dolgozott napi produkciókban. 1997-ben átszerződött a Duna Televízióba műszaki vezetőnek az akkor újonnan installált adáslebonyolítóba. Egy gyors pozíciócsere után a Duna TV közvetítő kocsijának műszaki vezetője lett. Tíz éven át ebben a munkakörben sport, egyházi, színházi, vetélkedő, politikai közvetítések gyártásával és lebonyolításával foglalkozott, határainkon innen és túl. 2007-ben az MTV felkérte, hogy legyen a Külső Közvetítések Osztályának vezetője, melyet nagy tisztelettel és alázattal fogadott el. 2008-ban részt vett a Pekingi Olimpia magyar vonatkozású eseményeinek műszaki lebonyolításában. 2009-től főosztályvezető. 2011-től az MTVA megalakulásától a Műszaki Műsor Készítők szervezeti egység vezetésével bízták meg. Felügyelete alá tartozott a Stúdiók és Közvetítőkocsik Kiszolgálása, a Hangmérnökség és a Színtértechnika szervezeti egységek szakmai vezetése. Átszervezés után, 2015 december közepétől műszaki tanácsadó napjainkig.
Iskolái: 1979-1983, Pataki István Híradásipari Szakközépiskola.
1984-1987 Kandó Kálmán Műszaki Főiskola, Híradásipari Intézet, Rádió – Televízió, műszaki akusztika Szak.
Seiler György
Az Experience Day gyakorlatilag egy kiállítás, ami nem csak broadcast eszközöket hozott, hanem nagyobb közönséget célozva a kis kézi kamkorderektől kezdve a szélesebb tömegeket érdeklő átfogóbb megoldásokat is prezentálta. A rendezvényen Hatfaludi József, a Sony vezető ügyfélkapcsolati menedzsere tájékoztatta lapunkat.
Napjainkban rengeteg digitális adat keletkezik, kép, hang, fénykép, dokumentum stb. formájában, ezeket az információkat tárolni, rendszerezni és kereshető állapotba kell hozni. Erre a feladatra született a Sony Navigator, ami egy MAM rendszer (Média Vagyon Kezelő). Teljes IT alapú megoldás, olcsó licencekkel, skálázható felépítés, teljes kompatibilitás a leggyakrabban használatos editáló szoftverekkel.
Media Navigator
Legfőbb képességek: archiválás, streamelés, állomás menedzsment. Komoly érdeklődők számára a Sony ki is helyezi ezt a rendszert pár hónapra tesztelés céljára. Így mindenki megérezheti, hogy valójában mire is képes a Navigator. Az ára elfogadható, annál is inkább mert a felhasználók már érzik, hogy szükséges egy ilyen megoldás a hatalmas mennyiségű adathalmaz kezelésre. Sok broadcaster még nagyméretű NAS szervereken tárolja a videó fájlokat, amelyek valamilyen elnevezése utal a tartalomra, egy ilyen halmazból elővenni egy anyagot nehézkes és időigényes, intelligens keresés nem lehetséges, a legfőbb memória egy rangidős kolléga emlékező képessége, aki ha lebetegszik, összeomlik a csatorna.
A következő tematikus sarok a vezeték-nélküli hírgyűjtést népszerűsíti. Ugyanis nálunk még kevésbé terjedt el, pedig nagyon hasznos és igazán gyors hírközlést tesz lehetővé. Ez a funkció megtalálható a legtöbb váll és kézi kamerában is. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a helyszínen felvett anyagot beépített wireless, vagy Dongle eszköz segítségével 3G, 4G hálózaton keresztül kétirányú kommunikációban kezelhetünk, egyrészt megnézhetjük okostelefonon, vagy tableten keresztül, hogy mi van a kártyára felvéve, majd meg is vághatjuk az anyagot, amit aztán streamelhetünk és beküldhetünk a stúdióba.
Wireless LAN adapter
A rendszer a már jól ismert kis felbontású Proxy fájlokkal dolgozik, csak a végleges nagyfelbontású anyagot kell beküldeni a stúdióba, ezzel a munkafolyamattal jelentős idő takarítható meg. Lehetőség van előre megtervezni a másnapi forgatást, kigondolni a snitteket és névvel is ellátni. Ebben az esetben a stáb már csak ezeket a képeket fogja felvenni, így elkerülhető a jelentős túlforgatás, amely nagymértékben megnehezíti az utómunkát. Sajnos sok híradó stáb még nem így dolgozik, pedig ez a rendszer igazán gyors hírközlést valósít meg.
Napjaink main streamje az élő gyártás, amelyben bemutatkozik egy új kompakt keverő az MCX-500. Kilenc bemenete van: 4X 3G-SDI, 2X HDMI, 2X CVBS, 1X RGB. Legfőbb jellemzők: RGB feliratozás overlay képességgel, kép a képben és kulcsolás, szimpla cut/mix/wipe átmenet effektek, 5 sztereo csatornás hangmixer XLR csatlakozókkal, program rögzítés SD kártyára, élő streamelés Ustream-en. Az eszköz három kamerát tud kezelni élőben, például az HXR-NX5R-el remekül dolgozik együtt, az adásjelző Tally funkció is működik az eszközök között. Korábban a mixer és kamera összeállítás, csak nagy képkeverő és nagy stúdiókamera összeállításban volt elérhető. Ezzel a megoldással hiánypótlást valósít meg a Sony, a kisebb regionális televíziós csatornákat, videó műhelyeket célozza meg.
Mixer bemutató
Képalkotó eszközökkel folytatva a bemutatót, megérkeztünk a PTZ HD és 4K kamerákhoz. De itt több dolgot is demonstrálunk. A rögzítés szerverre történik, a visszajátszás lassító vezérlővel valósul meg. A rendszerben a fő újdonság, hogy teljes mértékben IP alapú, a kamerák egészen távol lehetnek a rögzítés és visszajátszás helyétől. A stúdióban kap helyet a szerver és a vezérlés is, így nem kell kitelepülni a helyszínre a rengeteg berendezéssel, személyzettel, elég csak a kamerákat installálni a felvételi környezetbe. A kamera jelek IP alapon érkeznek a stúdióba. Az idei IBC-n volt egy hasonló rendszer kiépítve Hilversum és Amszterdam között, direkt fiber összeköttetésen mentek a jelek és mindössze 2 frame volt a késés, ami teljesen elfogadható.
PTZ kamerák
Egy másik újdonság a D70-es, üvegszálas kameralánc professzionális felhasználásra, kisebb stúdiók számára. A rendszer teljes mértékben támogatja a CCU-t és az RCP-t. Kiállítottuk a doboz kamera változatot is amit gyakran helyeznek robot kamera fejre, könnyen mozgatható, de ugyan úgy rendszerkameraként használható mint a HXC-D70.
D70 kameralánc
Az LCD monitorokat folyamatosan fejlesztjük, színben, dinamika tartományban, a panelban, és késleltetésben. Az LMD-A240-es modell, 24 collos képátlóval rendelkezik, full HD, nagyfelbontású LCD, széles nézési szöggel rendelkezik. A képminőségről a beépített, 10 bites processzor gondoskodik, késés 1 framen belüli. Természetesen elhoztuk az OLED monitorainkat is, amelyek magasabb minőségi és ár szintet képviselnek, fekete szintben verhetetlenek, ezért stúdiókban program kimenetre, képmérnöki felhasználásra, vagy igényes utómunka munkahelyekre a legjobb megoldás. 4K környezetben is a legideálisabb monitorok. Az új PVM-X550 OLED monitor a következő jellemzőkkel rendelkezik: 55 collos képátló, UHD felbontás: 3840×2160, 4K kompatibilis. Nagy dinamika átfogás (HDR) EOTF-n keresztül, S-Log2, S-Log3, ITU-R BT.2100 (HLG). SMPTE ST2084. Négy osztásos mód független EOTF és színtér beállítással. Támogatja a DCI P3 és ITU-R BT.2020 széles színtér ajánlásokat. Kiállítottuk még a Sony 50 collos, OLED 4 K monitorát, amivel nem csak a monitor képességeit, hanem a HDR-t is mint napjaink vezető kép technológiáját demonstráljuk. Ez a modell természetesen már tudja a HDR-t, így képes megjeleníteni a nagy dinamika átfogást.
HDR prezentáció
A képernyőt 4 felé osztottuk, hogy jól láthatóvá tegyük a 4 különböző jelforrás képét. A bal alsó a hagyományos dinamika tartomány limitált színekkel, a többi kép a különböző S-Log Gammákból származik. Az emberi szem 14 blendés átfogásra képes, a természet 24 stopban produkál számunkra árnyékokat és fényeket, a probléma az, hogy a jelenlegi kamerák még nem tudják azt az átfogást amit az emberi szem, erre született a HDR mint megoldás, ami kitolja a Gamma görbét, ez azt eredményezi, hogy a sötét részletek nem fognak becsukódni, a világos képek pedig nem fognak kiégni.
Az IBC-n mutattuk be az új, tartozékpapucsra felfogható, vezeték-nélküli, digitális, hangtovábbító rendszerünket, amely egy mozdulattal felszerelhető. A tápellátás és az adatfogalom azonnal létrejön a kamera és az audio adó között.
Digitális audio rendszer
Elhoztuk a rendezvényre az FS7 filmkamera kettes verzióját. Az elődmodell pontosan két éve jelent meg, amelyhez képest az update modell megkapta a BT.2020 színtér opciót, valamint néhány apróbb csiszoláson esett át a kezelőfelület felhasználói visszajelzések alapján. A kamerára a Sony FE PZ 28-135mm zoom lencsét szereltük, ami E foglalatos, teljes képkockás formátum. Blende tartomány f/4-f/22, optikai képessége révén támogatja a 4K felbontást. Ennek a lencsének most jelent meg a 18-110mm-es testvér modellje is.
FS7 update
Hasznos kiegészítőket kínálunk az F5 és F55-ös CineAlta digitális filmkamerákhoz, a kiállított dokkoló egységekkel ezek a kamerák rendszerbe állíthatók. A CA4000 segítségével a filmkamerák üvegszálas stúdió környezetbe integrálhatóak és CCU-zhatóak, gyakorlatilag a 4300-as rendszerkamera megjelenéséig, a CA4000 volt a 4K megoldás stúdió környezetbe. Létezik videós kivitel, ekkor egy kamera adaptert dokkolunk, filmes esetben egy 4K RAW rögzítőt.
Dokkoló egységek
Új memória kártyák is piacra kerültek, – a 4K igények kiszolgálására, az AXS-A1TS48 1 Terabájt kapacitással rendelkezik, garantált 4,8 Gbps írási sebesség mellett.
Új kártyák
Záró gondolatként Hatfaludi József elmondta, hogy Sony olyan rendezvényt kívánt szervezni, ami a potenciális felhasználók széles körét szólítja meg, alkalmazható technológiákat, ár/érték arányban akceptálható termékeket, új eszközöket mutattak be a százas nagyságrendbe eső közönség számára.
www.broadcast-solutions.de/hu
www.rexfilm.hu
www.studiotech.hu
Pár nappal később a legújabb RED kamerák máris bemutatásra kerültek Budapesten. A Rexfilm által rendezett bemutató után interjút kértünk Mike Grieve értékesítési igazgatótól, aki kérdéseinkre a RED Digital Cinema LTD. nevében válaszolt.
– MT: A RED bemutatkozó rendezvényén egy nagyon sikeres előadás után beszélgetünk. Kérem, mondjon pár szót a RED és a Rexfilm közötti új kapcsolatról!
RED: A RED mindig is közvetlen eladói kapcsolatban állt a felhasználókkal. De körülbelül 18 hónapja a cég úgy döntött, hogy viszonteladókat nevez ki az egyes országokban, hogy ezáltal is terjeszkedjen a rendszerben használt kamerák felé, mivel a RED csak kameratesteket forgalmaz. Azt szeretnénk, hogy a viszonteladóink kamera rendszereket építsenek és alapvetően referenciák legyenek a RED számára az adott országban. Ezért kezdtünk el viszonteladókat kinevezni az egész világon. Jelenleg körülbelül 80 viszonteladónk van világszerte és ezeket a cégeket általában a kamerák, optikák és kamera állványok területen felmutatott szakértelmük alapján választjuk ki. Az elképzelés az, hogy így a RED az adott ország sokkal több szegletét képes elérni. Be tudunk jutni filmiskolákba és el tudjuk érni a végfelhasználókat és a nagy bérbeadó cégeket is. Logikus az, amit csinálunk. Lehet-e továbbra is közvetlenül a RED-től vásárolni? Persze, főleg ha az adott vásárló országában nincs viszonteladónk. De az a célunk, ha a közvetlen vagy közvetett eladást nézzük, hogy viszonteladóinkon keresztül adjunk el.
– MT: Ezek szerint vannak már partnereik a környező országokban is?
RED: Igen. Vannak viszonteladóink a környező országokban is. Szlovákiában és Csehországban a Syntex képvisel minket és van kinevezett viszonteladónk Romániában is. A cél az, hogy minden egyes országban legyen partnerünk.
– MT: Hogyan látja a versenyt a RED és a konkurens gyártók között? És hogyan tudja pozícionálni a márkát a piacon?
RED: A RED termékfelhozatala eléggé szűk volt. Eredetileg a SCARLET és EPIC kamerái léteztek melyek a professzionális skála felső felébe estek. De hamarosan a termékfelhozatal a piac egészét le fogja fedni. Itt van a belépő szintű kameránk a RAVEN 11000 dollárért csomagonként, ez után jön a SCARLET-W 14500 dollárért. A pár hét múlva piacra kerülő EPIC-W a következő a sorban, amelynek különlegessége a Helium szenzor, majd piacra kerül a WEAPON elnevezésű kamera is, amely szintén Helium szenzorra épül. Ezen kívül pedig a RED összefogott a Panavision-nel melynek keretében a RED gyártotta le az új Panavision DXL, a már csúcskategóriába eső kamera egyes részeit. Szóval, míg eddig csak a piac egy részében voltunk jelen, most már sokkal szélesebb körben képviseltetjük magunkat.
– MT: A RED nagyon kompakt kamera. Viszonylag egyszerű, akár drónról is használható, a design-ja pedig az ARRI-ra hasonlít.
RED: A kamera konstrukciója eléggé sajátos. Eredetileg a Hasselblad egyes közepes és nagy képméretű kameráit imitálta. De ennek eredményeként egy olyan kamerát kaptunk, amely nagyon mozgékony, olyan helyekre is be tud jutni ahova a nagyobb kamerák már nehezen. Kifejezetten drone-oknál vagy stabilizáló szerkezeteknél és hasonló esetekben hasznos, és még a víz alatti felvételeknél is. Tehát ez a méret és a formátum elég népszerűnek bizonyult. Szóval az csak jó, ha más cégek is utánoznak minket. És igen, a konstrukció kialakítása elég céltudatos volt.
– MT: Ettől függetlenül a RED ONE volt az első, és az ARRI csak később, de az is nagyon hasonló kockaforma…
RED: Ha a történelmet nézzük akkor a RED ONE kamera a 2007-es NAB-n jött ki. Szóval igen, a RED ONE volt az első teljesen digitális kamera, mely saját beépített rögzítéssel rendelkezett.
– MT: Mi a véleménye a mai rendezvényről? Elsősorban a sok fiatal résztvevőre gondolok.
RED: Nagyon jó volt. Azért szervezzük ezeket az eseményeket, mert azt szeretnénk, hogy a viszonteladóink a lehető legnagyobb előnnyel startoljanak. Megkérjük őket, hogy hívjanak el mindenkit, akit csak tudnak, és mi oktatást nyújtunk nekik. Ezek között az emberek között lesznek olyanok, akik kamerát akarnak venni, lesznek diákok, akik most fejezik be a tanulmányaikat és mi szeretnénk kapcsolatba lépni velük és tájékoztatni őket a RED-del kapcsolatos aktuális fejleményekről. Szóval ezért csináljuk ezt. De egyébként is szoktunk olyan tájékoztató rendezvényeket szervezni ahol az elhívott embereknek megmutatjuk az új kameráinkat és új szenzorjainkat. Egyszerűen csak naprakész információt szolgáltatunk a RED tevékenységeiről. De ha nagy RED rajongó valaki, akkor az a www.reduser.net weboldalon is olvashat a RED-ről. De ha esetleg nem követi valaki az oldalt akkor nem jut el hozzád minden információ. A viszonteladóink segítenek az információ továbbításában a közönség felé, és az ilyen rendezvények szervezése is egyfajta lehetőség erre. Úgy gondolom, hogy mindig jó, ha a végfelhasználónak van lehetősége találkoznia a gyártóval. A viszonteladót bármikor felkereshetik, de a gyártóval nem mindig van lehetőség személyesen találkozni, csak ha elmegy az ember egy kiállításra. Azért, hogy ezt ellensúlyozzuk, mi nyitunk a piac felé és a viszonteladói rendezvényeken lehetőséget adunk az embereknek a találkozásra. Szerintem ez fontos. Főleg ha sok pénzt költesz egy termékre, mindig jó látni az embereket a termék mögött.
– MT: Akár egyéb, kiegészítő termék gyártóival együtt…
RED: Igen, jó ötlet volt összefogni az Angénieux-val erre a rendezvényre. Mivel a RED is, hasonlóan a többi kameragyártóhoz, független az objektívtől.
– MT: Ez azt jelenti, hogy szükség van valamilyen konverterre a kamerák és az objektívek között?
RED: Nem, nincs.
– MT: Ezek szerint a RED gyárt ilyen konvertert az összes objektív típushoz?
RED: Objektív foglalatnak hívjuk őket. A RED kameráknak, mindegyiknek a belépő szintű RAVENT kivéve, cserélhető objektív foglalatuk van, melyeket a RED gyárt. Ez azt jelenti, hogy különböző típusú objektívek csatlakoztathatók a kamerához mindenféle adapter és egyéb kiegészítők nélkül. És nem fog vizuális problémákat okozni a más típusú objektív.
– MT: De ez nem feltétlenül a kameragyártó feladata…
RED: Nem, nem. Olyan kamerákat akarunk készíteni, amelyik minden típusú objektívet befogad és ezért is van négy különböző objektív foglalatunk. Négy csavar és két perc múlva már a Canon helyett például IF típusú lencsét használhatsz.
– MT: Mit tudhatunk meg a RED és a Rexfilm közötti kapcsolatról?
RED: Több éve ismerem a Rexfilmet, még onnan, amikor a Filmlight-nak dolgoztam. Akkoriban a partnereink voltak. Már régóta jelen vannak a piacon, és nagyon jó a hírnevük. Ahogy már említettem, bármelyik viszonteladó közül választhattunk Magyarországon, de mi a Rexfilmet választottuk, mert rendkívüli szakemberek, jól ismerik a piacot, és a képviselt termékeikkel ki tudják egészíteni a kameráinkat. Én nagyon kedvelem Varsányi Gábort és a csapatát, nagyon jó emberek, ezért is választottuk őket. Előnyös partnerek számunkra, el tudják juttatni az üzenetünket a piacra, tájékoztatni tudják az embereket és biztosítani a műszaki hozzáértést, ami elengedhetetlen, ha kamera rendszerek összeállításáról van szó. Mi nagyon örülünk annak, amit ők nyújtanak.
www.rexfilm.hu
Csupán a mi szerencsénk, hogy olyan anyagot választottak, ami az elmúlt évezredek során nem semmisült meg, és még a rajta található jelek sem tűntek el róla. Belső-Ázsiában volt szerencsém látni több ezer éves sziklarajzokat és faragott kőoszlopokat, az eredeti helyükön. Ma is teljes szépségükkel gyönyörködtetik szemlélőiket. Biztos vagyok abban, hogy ebben a történeti korban jóval több minden született, ami viszont nyomtalanul eltűnt, minden bizonnyal azért, mert „nem jól választották meg” az alapanyagot.
A kőkor nem azt jelenti, hogy csak a követ ismerték és használták, hanem, hogy ebből a korból nem maradt ránk más, csak a kő.
Az ember a tudatos művészeti tevékenység megjelenése óta küzd azért, hogy a létrehozott alkotások örök időkre megmaradjanak.
Ugorjunk most néhány ezer évet. Amióta a mai modern értelemben vett festészet megjelent, nem sokkal az első ezredforduló után, folyamatos versenyfutásban vagyunk az idővel, hogy a festmények eredeti pompájukban legyenek megtekinthetőek. Jó ideje önálló szakma a műalkotások felfrissítése, állagmegóvása, megőrzése az utókor számára. A küzdelem azóta fokozódik, hogy a bennünket körülvevő légkör elveszítette vegyi semlegességét, és az általunk odajuttatott szennyezőanyagoknak köszönhetően egyre gyorsuló ütemben támad meg mindent a máskülönben éltető levegő. A festményeket ugyan elzárhatjuk klimatizált raktárakba, de mi legyen a köztéri szobrokkal, épületekkel? A savas levegő és eső szinte elemészti, főleg a mészkőből faragott alkotásokat, épületelemeket, de nincs kegyelem a márványnak, bronznak sem.
Az idén lesz 120 éve annak, hogy a nagyközönség mozgókép-előadáson vehetett részt. A fotó is alig múlt 180 éves. Tehát a fény optikai leképezéséről még rövid idejű tapasztalataink vannak. Azért azt biztosan tudjuk, hogy a nem megfelelően tárolt fotográfiai üveglemezek, filmtekercsek, papírképek hamar elveszítik a rajtuk tárolt információt. A helyzet tovább romlik a színes képek esetében, ahol is a színezékek szerves anyagok, melyek még a zselatinba (állati kötőszövetből előállított, 98-99%-ban fehérje, E441, más néven kocsonya) ágyazott ezüstnél is hajlamosabbak a megsemmisülésre.
Azután jött a digitális váltás (majdnem forradalmat írtam), és az addig kézzelfogható dolgok „elpárologtak”, és kézzel meg nem fogható számsorokká váltak. Na ezt őrizze meg valaki! A számok ugyan leírhatóak papírra, vagy esetleg kőbe is véshetjük azokat, de akár csak egy kicsinyke kép esetében is, több lapot töltene meg, ha ezzel próbálkoznánk. Álljon itt egy összehasonlítás arról, hogy a különféle, egységnyi felületű hordozó anyagok milyen sűrűségű információ befogadásra alkalmasak.
Látható, hogy fordítottan arányos az adatsűrűség a várható élettartammal.
Amióta a számítástechnika helyet kapott a mindennapi életben, a tudósok, mérnökök különféle ötletekkel álltak elő, az egyre meredekebben, már-már az ősrobbanás tágulási sebességét is utolérő bitrobbanás okozta (fölös) információtágulás tárolására.
Az egyik irányzat bizonyos fémek mágnesezhetőségén alapul. Vagyis nagyon kicsi, mikroszkopikus részecskék mágneses irányát forgatjuk, hol egyik, hol másik irányba. Ezek a mágneses adathordozók.
Másik megoldás, hogy megfelelő hőfokra történő melegítéssel, bizonyos fémötvözetetek kristályszerkezetét váltogatjuk a szabályos kristályrács és az amorf állapot között, ezáltal a fényt vagy visszaverik, vagy nem. Ezek az optikai adathordozók.
Legfrissebb próbálkozás a félvezetőkben történő tárolás. Ez a flash memória, ez az alapja a memóriakártyáknak és az SSD meghajtóknak. Feszültség alatt álló félvezetőkben már régen lehet tárolni. Az újdonságot az jelenti, hogy a tápfeszültségről történő lekapcsolás után sem felejti el a rábízott adatot.
Az adatok tárolásában ez a három módozat a legelterjedtebb. Ami ezeken kívül esik, az még nem hódított teret.
Mitől biztonságos az archiválás?
Először is nézzünk körül a környezetünkben, és vegyük sorba, amit akár a saját lakásunkban is tapasztalhatunk.
Nem árt neki a víz. Itt alapvetően nem az árvízre kell gondolni, bár az is eléggé romboló munkára képes, hanem az alig látható párára, ami alattomosan korrodálja az útjába kerülő fémet, és lazítja a kötőanyagokat. Ennek kizárása csak szabályozott (klimatizált) környezetben lehetséges.
Nem árt neki a por. Mindenféle, szemmel nem látható részecske lebeg folyamatosan a minket körülvevő levegőben. Ennek két káros csoportja van: az első a mechanikailag veszélyes, nagyon kemény, elsősorban kvarc kristály, ami megtapadva, a súrlódó felületeken hoz létre karcolásokat, ami egy idő után az adat visszaolvasást nehezíti meg, vagy teszi lehetetlenné. A másik veszélyes csoport a kémiailag aktív anyagok köre. Ezek olyan részecskék, amik reakcióba lépnek az adathordozóval, kémiailag bontják meg azt. Ezzel rombolják az adatokat. Védekezni ellene szintén a szabályozott környezettel lehet.
Nem árt neki a mágnesesség. Azt hiszem, természetes, hogy ha egy adathalmazt a hordozó mágneses állapotának tudatos megváltoztatásával hozunk létre, akkor ez megsemmisülhet, ha erős (esetleg változó) mágneses térbe helyezzük. A mágneses tér mindenhol jelen van, hiszen a bolygónkat is ez öleli körül. A veszélyt nem ez jelenti, hanem a hirtelen jelentkező, impulzusszerű változás, vagy a nagyon erős mágnes tér, legyen az váltakozó, vagy statikus.
Impulzusszerű például a villámcsapás, vagy egy elektromos szikra. Erős mágneses teret hoz létre egy nagy mágnes, például hangszóró mágnes, vagy nagyfeszültségű villamos felsővezeték, és egyéb erősáramú kábelek. Ezekkel jócskán körül vagyunk véve. Kivédése nem nagy feladat. A nehézséget az jelenti, hogy mivel érzékszervünk nincsen rá, nem biztos, hogy tudomásunk van a jelenlétéről.
Nem árt neki a hőmérséklet ingadozás. Ez szintén olyan környezeti tényező, ami nem rajtunk múlik. A hőmérséklet növekedése az anyagok öregedését gyorsítja. Elsősorban a szerves anyagok, például a hordozó anyagok tulajdonságait változtatja meg. Védekezni ellene csak a normál (20 °C körüli) hőmérséklet folyamatos biztosításával lehet.
Nem használódik el. Vagyis a folyamatos használat közben nem éri mechanikai behatás. Nem súrlódik, nem kopik, nem gyűrődik, nem deformálódik, nem szakad el.
Erős az adatbiztonság, megfelelő a hibajavítás. Ez azt jelenti, hogy „zajos” környezetben is biztonságosan elválasztható az információ a háttérzajtól. Biztonságosan megmondható, mi az „1” és mi a „0”. Szerencsére csak ezzel a két értékkel dolgozunk. Az adathoz íráskor némi többletinformáció is rögzítésre kerül. Ez egy matematikai algoritmus eredménye, ami abban segít, hogy olvasáskor felismerjük az esetleges hibát, és valamilyen szintig javítani is tudjuk azt.
A mentés megmentése, avagy időnként meg kell mozgatni az adatokat. Nem azért mert elgémberedtek, mint az ember lába, ha sokat ül a számítógép előtt, hanem hogy biztonságosan hozzáférjünk.
Talán még sokan emlékeznek a floppy lemezre. Ezek voltak az első információhordozóink. Ma már (és évek óta) nem tudok olyan számítógépet vásárolni, amiben ez a meghajtó beépítésre került. Ilyet már csak a fiókok mélyén találunk, vagy számítógép roncstelepen. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt, amikor még ez számított egyedüli tárolónak, rengeteg dokumentumot rögzítettünk ezeken a lemezeken. Az előrelátók a számítógép belső tárolóján is hagytak egy másolatot. Eltelt mondjuk húsz év.
A számítógépet azóta legjobb esetben ötször kicseréltük. Az adatmentés, átemelés vagy sikerült, vagy lemaradt valami (általában az, amire a legnagyobb szükségünk van húsz év távlatában), de nem baj, ott vannak a floppy lemezek. De hol van már a tavalyi hó, vagyis az a számítógép, amiben olvasni lehet ezeket? Szerzünk egy meghajtót, de már nincs olyan alaplap, amire csatlakoztatni lehet. Nagy nehezen megbirkózunk a feladattal, és akkor jön a kétségbeesés, hogy a hordozó már nem sok mindent hordoz, vagyis eltűnt róla az információ egy része. Persze ez a pesszimista végkifejlet, lehet, hogy minden hibátlanul olvasható. Ebben az esetben gyorsan, ismét elmentjük a szükséges fájlokat, és az egészet, ha nem feledkezünk meg róla, húsz év múlva, tíz év múlva kezdjük előröl.
Persze, mondhatná valaki, mi mozgóképészek nem floppy lemezeket használunk. Ez így van, de sajnos az összes adathordozónkra igaz az elavulás. A fizikusok és számítógép fejlesztők havonta állnak elő zseniális ötletekkel a tárolást illetően. Mi csodálatba esünk, mérlegelünk, beruházunk (nem is keveset), majd a gyártók még csak azt sem mondják, hogy „bocs tévedtünk, mégsem ez a legjobb”, és otthagynak minket, mint Szent Pál az oláhokat. Mi meg ott állunk egy nagy számhalommal, és retteghetünk, hogy mi lesz vele/velünk néhány év múlva. Ami biztos, hogy ismét a pénztárcánkat fogják nyitogatni. Az adatainkat pedig időről időre migrálni kell. Persze nem a manapság sokat használt értelemben, de valami hasonlóról van szó. (Migráció: a lakóhely megváltoztatása, elvándorlás egy területről, betelepülés egy területre, vagy egyszerűen csak vándorlás.)
Miután körülírtuk, hogy mitől érezzük biztonságban adatainkat, nézzünk egy kicsit körül a napi menüben, nézzük meg, napjainkban milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre.
Hogyan archiválunk?
Videoszalag: a legrégebbi, de még most is sok helyen használják. Azért fontos kihangsúlyozni, hogy videó, mert van egyéb is, arról később. Azt mondanám, ez az állatorvosi ló. Minden hibalehetőség fennáll a fent felsoroltak közül. Digitális rögzítés esetén talán a másolhatóság, ami a javára írható, de ez rengeteg időt vesz igénybe, mivel csak valós időben másolható.
Memóriakártya: Első ránézésre megfelelőnek tűnik, de igazából nem ismerjük a hosszú távú tárolhatóságát, azaz nem tudjuk, megtartja-e a félvezető az információt? A másik ok, amiért nem is kísérletezünk vele, hogy tárolókapacitás/ár arány ennél a tárolónál kiugróan magas, magyarul nagyon drága. Ezért ezt az eszközt jelenleg csak átmeneti tárolásra használjuk.
CD–DVD–Blu-Ray lemez: összefoglalóan 12 cm-es korong. Az első gondom vele, még mielőtt a fizikai tulajdonságait vizsgálnám, hogy tárolókapacitása, főleg a mai 4K-s világban csak tömörített(ebb) tárolásra ad módot. Márpedig főleg a hosszú távú mentés esetében, inkább az eredetihez legjobban hasonló, vagy muszter esetén az eredeti minőséget kell megőrizni. Az is kevés lesz néhány év múlva.
De nézzük a kritériumokat: Vízre nem érzékeny, porra is csak akkor, ha az sérülést okoz a felületén. Mágneses térre érzéketlen.
Van viszont egy rossz tulajdonsága. Az információt hordozó réteg egy 1 mm körüli vastagságú műgyanta hordozó anyagba van beágyazva. Ez szerves anyag, idővel változik. A legnagyobb gond, hogy a kezdetben tökéletesen átlátszó anyagban idővel – és ez rövidíthető a magas hőmérséklettel és a levegő vegyi anyag tartalmával – mikroszkopikus repedések keletkeznek.
Addig nincs is semmi baj, amíg a lézersugár áthatol ezeken az optikai töréseken, de amikor ezek mérete már a fénysugár hullámhosszának nagyságrendjébe esik, vagy meghaladja azt, nem biztos hogy az „1”-et „1”-nek és a „0”-t, „0”-nak olvassa. Még ez sem okoz gondot, amíg a hibajavítás elegendő tartalékkal rendelkezik. A probléma ezután kezdődik. A bajt tetézi, hogy semmiféle diagnózist, de még csak előrejelzést sem kapunk az állapot romlásáról. Ezért van az, hogy a leggondosabban kezelt lemezek is 5-10 év után nehezebben, vagy egyáltalán nem olvashatóak. Kicsit jobb a helyzet a préselt lemezek esetében.
Amennyiben biztosra akarunk menni 2-3 évente újra kellene írni lemezeinket, de kinek jut ez eszébe?
Merevlemez: winchester, HDD és egyéb névvel illetett tároló eszköz, ami ma legelterjedtebb a számítógép használók körében. Ez egy megbonthatatlan (körülbelül mint a népek barátsága) erős burkolatban elhelyezett mágneslemez csomag, mintha merev-hajlékony lemezeket (floppy) szerelnénk egy dobozba.
Portól garantáltan védett, talán víztől is. Viszont az erős mágneses tér már megbolygatja a tárolt adatokat.
Legérzékenyebb a mechanikai behatásokra.
Nagyon finom, precíziós szerkezete következtében nem szereti a rázkódást, ütést. Munka közben egyáltalán, de kikapcsolt állapotában sem tűr erős mechanikai behatást. A lemezek fölött repülő író/olvasó fejek, ha rázás következtében a lemezhez érnek sérülést okoznak. Mivel az adatsűrűség nagyon magas, a legkisebb felületi hiba is végzetes lehet.
Gyorsan forgó, mechanikailag erősen igénybe vett alkatrészeket találunk benne, amik egy idő után elfáradhatnak, ha meg nem használjuk rendszeresen, „beállnak”.
Azonkívül nem tudjuk, hogy a mágneses állapot, hogyan változik az (hosszú) időben. Tehát erről sem árt időnként visszaellenőrzött másolatot készíteni.
Merevlemez tömbök: Jó okunk van arra, hogy ne csak egy merevlemezt használjunk. Például az, hogy kevés a rendelkezésre álló hely. Ha már több lemezt használunk, akkor érdemes valamiféle kapcsolatba hozni azokat egymással. Például többet is teszünk a gépünkbe, és matematikai algoritmus alapján megosztjuk köztük a feladatot. Például úgy, hogy a folyamatos írást felosztjuk, így gyorsabb lesz az írás-olvasás. Ennek hátránya, ha egy ebben részvevő tároló megsérül, az egész adathalmaz használhatatlanná válik. Ha egy-két merevlemez kapacitását feláldozom, és az adatok mellett a hibajavításhoz is használható információt is tárolok megosztva, akkor egy egység meghibásodása esetén a csere után visszaállítható az eredeti tartalom. Ennek a számítástechnikában RAID (Redundant Array of Independent Disks) a neve.
A napi munka ma már elképzelhetetlen a RAID-ek nélkül. Hosszútávú tárolásra azonban nem alkalmasak.
Hálózati tároló: Ez valójában nem más, mint az előbb említett RAID hálózatba kötött változata. Ez elkerülhetetlen, abban az esetben, ha több helyről is szeretnének hozzáférni a fájlokhoz. Amennyiben nem csak tároljuk a videotartalmakat, hanem dolgozunk is vele, gyorsabb kapcsolatra lesz szükségünk, mint az otthoni gigabites ethernet hálózat.
A hálózati tároló nem szükségszerű, hogy a közelünkben legyen, sőt, még az sem szükségszerű, hogy a mi tulajdonunkban legyen, elég bérelni. Ezek a felhő alapú szolgáltatások. Erről akkor beszélünk, ha egy szolgáltatást a saját gépünkön veszünk igénybe, de a szolgáltatás infrastruktúrája tőlünk távol, számunkra ismeretlen helyen, nem a mi tulajdonunkban üzemel. Ezért a szolgáltatásért fizetünk. Fontos még, hogy a szolgáltatás bárhonnan elérhető, ahol csatlakozni lehet a világhálóra.
Vissza a szalaghoz? Most, hogy végre megszabadultunk a szalagos rögzítéstől, ismét kopogtat az ajtón, akárcsak a farkas a kismalac ajtaján, hogy engedjük be. De ez a szalag nem az a szalag. Most már úgy hívják: LTO (Linear Tape-Open). Ez egy a ’90-es években fejlesztett mágneses tároló. Azért, ha őszinte akarok lenni, ez mégiscsak ugyanaz a szalag, csak jobban vigyázunk rá. Ha csak tényleg adatmentésre használjuk, mint amire való, kevesebbszer kerül kapcsolatba az író/olvasó fejjel, mint videós elődje. Azonban pontosan ugyanaz a (le)mágnesezhető anyag található a borítás alatt, ami éppen úgy nyúlik, kopik és szakad, mint videós felmenője. Mégis sokan bízzák erre féltett felvételeiket. Az eddigi óriási tapasztalat alapján, azért el kell mondani, hogy a hiba lehetősége alacsony.
Talán nem is itt van a használhatóság korlátja, hanem abban, hogy rohamos ütemben fejlesztik ezt a tárolási technológiát. Az adatsűrűség többszörösére nőtt. Nagyából két évente megjelenik egy újabb generációja a szalagoknak is, de ami a mi szempontunkból lényeges, a meghajtóknak is. A gyártók eddig csak azt oldották meg, hogy az újabb eszközzel legfeljebb két generációt tudok visszamenni. Tehát, ha egy ma legújabbnak számító 6. generációs meghajtót helyezek üzembe, azzal legfeljebb egy 4. generációs szalagot tudok elolvasni, írni csak az 5. generációst. Valamikor beruháztam egy szalagos tárolóra, ha valami miatt újabb eszközre váltok, a régi szalagjaimat még azelőtt mentenem kell újra, mielőtt kidobom a régi meghajtót. Az adat költöztetése, ha jobban tetszik migrálása, idő, pénz és energia ráfordítást igényel, méghozzá nem is keveset.
Ha már az időnél tartunk, a szalagos tárolás másik kellemetlen tulajdonsága a rendkívül magas hozzáférési idő. Az adatokat egy szalagon, sorban egymásután tároljuk, ha az elején állunk és a végéről kell valamihez hozzájutni, akkor az egész szalagot át kell tekerni. Ha lassan teszem, a fél életemet a gép előtt töltöm, ha túl gyorsan, fennáll a mechanikai sérülés, szakadás esélye. Azonkívül számottevő idő, amíg a szalag a behelyezés után rendelkezésre áll.
Akkor most melyiket válasszam?
Aki ma „tuti tippet” ad, az látnok, és jobban teszi, ha a lóversenyen, vagy a lottón kamatoztatja természetfeletti képességét.
De hát egyre több a mozgóképfelvétel, és nekünk dönteni kell, méghozzá a lehetőségek közül valami olyat kell kiválasztani, ami nem csak rövid ideig, és viszonylag magas megbízhatósággal áll rendelkezésre. Az sem hátrány, ha nem olyan drága, hogy majd a következő váltásnál, ne sajnáljuk „kidobni”, vagy inkább csak elfelejteni az egészet.
A legtöbb tárolásban érintett gyártó nagy magabiztossággal érvel a saját portékája mellett. Közülük kevesen vannak, akik figyelembe veszik a mozgókép tárolásának különleges igényeit.
Ilyen például, hogy óriási méretű, nem ritkán több tíz gigabyte-os fájlokat kezelünk. Az írásnak, olvasásnak olyan sebességgel kell történnie, hogy biztonságos hozzáférést biztosítson, persze, csak ha nem kizárólag tárolunk, hanem esetleg bele is nézünk, ne adj Isten dolgozunk is a fájllal.
Mit mond erről a Sony?
Nekik van tapasztalatuk a számítástechnikában, médiatárolásban, és nem utolsósorban a videotechnikában is. A Sony a szavazatát a „tizenkét centis” korong mellett tette le. Első hallásra meglepő, hiszen fentebb nem túl sok jót nem írtam erről a lehetőségről. Lapozzon csak vissza a kedves olvasó!
A legnagyobb gondot a védelemül szolgáló műgyanta réteg okozza. Ezért a fejlesztők azt mondták: kerüljön az adatot tároló, hajszálvékony fémötvözet a műgyanta tetejére. Akkor a lézer sugárnak nem kell ezen a rétegen áthatolnia, tehát az olvashatóságot nem befolyásolja az öregedés. Viszont így az adat réteg nagyon sérülékennyé vált, annak ellenére is, hogy azért egy nagyon vékony lakk réteg védi. Ha elzárjuk az avatatlan kezek elől, és nem engedünk közvetlen hozzáférést a felhasználó számára, akkor ezt a hibalehetőséget szinte a nullára csökkentettük. Szerkeszteni kell egy megfelelő burkolatot, hozzá egy befogadó meghajtót és kész az új tároló eszközünk. Persze ügyes, erős emberek mindig voltak, akik képesek megoldani egy zárt doboz felnyitását.
Egy ideje használatban van már ez az optikai lemezes rendszer. A neve Professional Disc és jó néhány kamerában ez szolgál rögzítésre. Azt kell mondjam, teljesen megbízhatóan működik.
A Sony ezt fejlesztette tovább, és 12 darab lemezt csomagolt be egy pakkba. A korongokat egy mechanika emeli be az olvasás helyére, de ez nem a szemünk láttára történik, a rendszer teljesen zárt. A nem olyan régen megjelent első generációban a Sony, a Professional Disc-ből már ismert lemezeket helyezte el.
A rendszer neve Optical Disc Archive, röviden ODA. Mint mondtam, a rendszer már működő első generációjában a Blu-ray lemezekhez hasonló korongok helyezkednek el. Az így kialakított csomag legnagyobb tárolókapacitása 1,5 TB.
Az ebben az évben várható második generációs eszköz meghaladja ennek kétszeresét, és a legnagyobb tárhely 3,6 TB lesz. Előjelzések szerint lesz még egy harmadik generáció is, ehhez viszont lemezcserét kell végrehajtani. A legfeljebb 128 GB-os Blu-Ray lemezt felváltja majd az Archival Disc, ami egy szintén 12 cm átmérőjű korong. Ennek legnagyobb tárolókapacitása 1 TB. Az Archival Disc-ből 6 TB-os ODA csomag készül majd, várhatóan 2017-ben.
Mi történik az újabb generációk megjelenésekor a régi adatokkal? Ezt a kérdést teljes joggal teheti fel a kedves olvasó. A generációváltás eddigi tapasztalatai alapján ment minden a kukába. De gondoljunk csak a CD lemezekre, ami ugye az elő nemzedéke a 12 cm-es tárolásnak. Az első CD lejátszóink vagy működnek még, vagy már régen váltottunk DVD-re, és nem olyan régen Blu-ray-re. Ez utóbbi készülék, minden gond nélkül lejátssza a régi CD-ket is. Sőt a számítógépbe épített Blu-Ray meghajtó nem tiltakozik, ha CD-t szeretnénk írni. Vagyis azt mondhatjuk, hogy felülről lefelé kompatibilis. Mindent ír és olvas, ami a saját szintjén, vagy az alatt van. Ez az ODA alapfilozófiája is. A régebbi generációkból származó hordozókat írja és olvassa, tehát a tárolt információt nem kell újraírni a meghajtó cseréje után.
De vajon meddig maradnak olvashatóak az adatok?
Mivel még hosszú távú tapasztalatok nem állhatnak rendelkezésre, ezért csupán a mesterséges öregítés eredményeire lehet támaszkodni. Ez azt mutatja, hogy rendkívül magas hőmérsékleten (80 °C) az élettartama néhány ezer óra, szoba hőmérsékleten viszont 107 óra a várható élettartam.
A Sony előrejelzés szerint 42 °C hőmérsékleten – amit ha elér a globális felmelegedés, már nem az adatok megőrzése lesz a legnagyobb gondunk – 50 évig lehetünk biztosak abban, hogy visszanézhetőek lesznek felvételeink. Persze én is gond nélkül vállalok garanciát akár 100 évre is, kérjék majd rajtam számon! Azért mégis azt gondolom, abban biztosak lehetünk, hogy nem kell évente átmozgatni egy teljes archívumot. A lemezek tárolása nem igényel különleges környezetet. Nem érzékeny vízre, porra (zárt a rendszer), hőmérsékletre, mágneses térre.
Ez a rendszer ígéretesnek tűnik. A lemezcsomagok ára úgy tűnik, egyelőre a hasonló kapacitású merevlemezek árával hasonlítható össze. Reményeim szerint a gyártás növekedésével ez mérséklődik majd, de már így sem irreálisan magas.
Nagy archívumokban ennek a robotizált változata is használható. Egy modulárisan bővíthető rendszerrel akár 535 lemezcsomagot is kezelhetünk. Ez már jelenleg is több mint 800 TB tárkapacitást jelent.
Jelenleg itt tartunk. A választást a kedves olvasókra, kollégákra bízom. Úgy gondolom, hogy ezt a témakört nem zárhatjuk le. Talán nem is olyan sok időt kell várni arra, hogy újabb tároló eszközök megjelenéséről számolhassak be.
Csupán egyetlen dologban vagyok biztos: Navigare necesse est, vagyis ARCHIVÁLNI KELL!
Dénes Zoltán
www.studiotech.hu
Az IP forradalom vezetői világszerte több mint 50 szoftver definiált video hálózat (SDVN) installálásán vannak túl. Ma gyakorlatilag az Evertz szállítja az IP megoldásokat, és közben folyamatosan fejlesztik az IP átállás eszközeit, melyek nagyobb rugalmasságot, skálázhatóságot és gyorsaságot céloznak. Több nagy formátumú élő esemény gyártása, úgy mint Super Bowl 50, 2016 Masters és az US Open Tenisztorna is az Evertz SDVN rendszerén zajlott. Ez a formátumokra és szabványokra nyitott, időálló megoldás eljut az ipar minden területére, otthoni gyártáshoz, UHD (4K) nagy dinamika átfogással (HDR) készült produkciókhoz, virtuális szolgáltatásokba, amelyek működnek köz és magán Cloud alkalmazásban.
Megnövekedett az érdeklődés az UHD szolgáltatásokra, a nagy dinamika átfogásra, a magas frame rátára és a szélesebb színtér közvetítésére. Mindezek kiszolgálásra számos új termék volt látható a standjukon: a DreamCatcher, választható platform UHD IP alapú visszajátszáshoz, SDVN, valamint a legújabb 12G-SDI termékek, UHD integrált csatorna kijátsztó HDR-el, OvertureRT LIVE-UHD (OVRT-LIVE-UHD), amely teljes kijátszást kínál UHD csatorna támogatással és az új 3482TXE-HEVC, amely egy nagy denzitású HEVC kóder UHD jelek szétosztásához HDR jelekkel végfelhasználók számára.
www.studiotech.hu
http://www.evertz.com
Ezúttal a televíziós műsorok hangi világának titkaival ismerkedünk meg Kappel Márton segítéségével, aki az MTVA stábjának tagjaként olyan műsorok hangi világáért, élő megvalósításáért felel, mint a „Fábry Show”, „A Dal”, a „Magyarország, szeretlek!”, vagy a „Virtuózok” klasszikus zenei tehetségkutató show műsor. Emellett a Studer Vista 1-es rendszerekkel is megismerkedünk. Mélyvíz, nem csak úszóknak!
Hogyan kerültél a hangmérnök szakmába?
Tanulmányaim alatt fokozatosan a szakma irányába orientálódtam. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba jártam középiskolába, majd 2008-ban diplomáztam villamosmérnökként a BMF Kandó Kálmán villamosmérnöki kar stúdiótechnika szakirányán. Az utolsó évet sikerült egy gyakornoki program keretében belül az MTV-ben töltenem. Tehát pályakezdőként egyenesen a tévébe csöppentem, és azonnal beszippantott ez a világ. Az első találkozásom a Sennheiserrel is ekkor történt, mert az első mikroport, amit a kezembe vettem, pont az volt. Egy tapasztaltabb mikrofonos kollegám az első alkalmak egyikén egy ilyen csiptetős mikrofont adott a kezembe, azzal az instrukcióval: „Tessék, rakd fel a szereplőre!”
Most ott tartok, hogy itt az MTVA 1.-es stúdiójában egy STUDER VISTA 1 rendszeren keverem a fent említett műsorok hangját. A „Magyarország, szeretlek!” külső stúdióban készülő forgatására ennek a rendszernek az „ikertestvérét” építem ki, egy gurulós rackbe épített mobil változatot. A mikroport szett minden esetben Sennheiser. Azt már kezdőként is tudtam, hogy egy prémium termék, de azt például nem, hogy ezen a területen ipari sztenderdnek tekinthető. Ez hangozhat „marketingdumának”, de rengeteg helyen megfordultam már, és nem lehet véletlen, hogy komoly produkciókban legtöbb esetben Sennheiser rendszereket használnak.
Ha egy gyereket megkérdezünk, hogy mi szeretne lenni, nem feltétlenül az az első válasz, hogy hangmérnök. Téged mi inspirált erre?
A zene. Tizennégy évig tanultam zenét, három évig zongoráztam, közben az iskolai kórusban énekeltem, utána klarinétoztam, mellette fúvószenekarban is játszottam, tehát elég komoly zenei nevelést kaptam. De tanáraim szerint nem voltam elég szorgalmas, hogy ezen a pályán teljesedjek ki. Az iskoláim választásánál részben szüleim és zenetanáraim hatására is a műszaki pálya felé orientálódtam. Kezdetben még nem tudtam, hogy hangmérnök leszek, csak a főiskola utolsó előtti évében fogalmazódott meg bennem a gondolat, amikor már eldöntöttem, hogy miből írom a szakdolgozatomat.
Nem sokkal a tévés gyakornoki évem előtt, egy családtagom barátja, aki szintén hangmérnök, elvitt egy koncertre, ahol megmutatta, mit csinálnak a „hangászok”, ahogy ő mondta. Láttam, hogy a keverőállásban színes gombokat nyomogatnak nagyon komoly arccal, és ettől megszólal a zene a hangszórókból. Szóval, ha nem lehetsz a színpadon, de mégis szeretnél a közelében lenni, ez az ideális megoldás. Másrészt éreztem magamban ambíciót ahhoz, hogy felelősségteljes és kreatív munkát végezzek, innen indult az egész.
Amikor Zányi Tamással készítettem interjút, azt mondta, hogy egy jó hangmérnökben egyaránt meg kell lennie a zenei kreativitásnak és műszaki érzéknek.
Teljesen egyetértek Tamással. Egy tévés zenei produkcióval is együtt kell tudni lélegezni. Ugyanolyan csapatmunka, mint például egy prózai színházi előadás. Ha megnézel egy tévéstábot, van ötven, vagy adott esetben akár száz munkatárs, de ha csak a szűken vett hangstábot nézzük, akkor is tíz-tizenöt embernek kell együtt dolgoznia pontosan és összehangoltan. Ha ott ülsz a keverőpultnál, akkor, még ha csak ketten beszélgetnek is egy kis stúdióban, van egy rendezői elképzelés, amit a saját műszaki kreativitásoddal kell tudnod megvalósítani. Természetesen mindezt magas minőségű, megbízható technikai eszközökkel alátámasztva. Te vagy az az ember, aki kapcsolatba kerül az eszközzel, mondhatni a kapocs vagy a művészek és a technika között. A kettőt összhangba hozni, itt mutatkozik meg a kreativitás és a műszaki érzék. A tv műsor hangzásának is van egy íve: egyszer csak jön egy zenei betét, ezt tudni kell úgy keverni, hogy a néző szerves egésznek érezze a produkciót elejétől a végéig.
Mit kell érteni az alatt, hogy rendezői elképzelés?
Van olyan, ami egzakt, jól megfogható. Kifejezetten televíziós rendezői elképzelés az egyik kedvencem: „Nem akarom látni azt a mikrofont!”. Ez ugye inkább műszaki jellegű, mintsem művészi, de tévés területen, ahol a vizuális ingerek a fontosabbak, alapkövetelmény. Ezt meg kell tudni oldani. Minél kisebb legyen, minél esztétikusabb legyen egy eszköz mérete, kinézete. Itt jön a képbe, hogy a gyártók milyen termékeket tudnak nekünk ehhez biztosítani, milyen mikrofonokat, hangszórókat tudunk jól használni, és persze elrejteni anélkül, hogy a hangminőség rovására menne. Pár évtizeddel ezelőtt még bevett megoldás volt, hogy egy állványos mikrofonba beszéltek a szereplők, és ebből volt nyolc-tíz darab a stúdióban. Mára eljutottunk oda, hogy egy nagyobb tévés produkcióban kapásból tíz-húsz csatornától indul a vezeték nélküli eszközök száma. Az egyre kisebb mikrofonokat pedig a szereplők fejére tudjuk helyezni headset formájában, lehető legközelebb a hangforráshoz, diszkrét látvánnyal és a két kéz szabadságával párosulva, közben mindezt akár egy stadion méretű színpadon több ezer watton hangosítva.
A művészi elképzelés alatt azt kell érteni, hogy a hangzás minőségében és arányaiban hogyan szólal meg. Legyen hangos, vagy halkabb, de lágyabb, inkább színesebb, mint tompább. Hogy egy szakmabelit idézzek: „Legyen benne stenk!” Egy show műsornak, mint a Fábry például, jól áll, ha berobban az eleje: szólaljon meg a főcím hatásosan, ne legyen halk a taps, de még ne nyomja el a beszéd hangerejét, ússzon be az effektzene, vagy inkább legyen konkrét az indulása, sorolhatnám. Instrukcióik, elképzeléseik vannak arról, hogy milyen arányban szólaljon meg egy aláfestő zene, és egy konferálás egyszerre. Ez elsősorban a hangmérnök keze alatt és fülében születik meg, mondhatni: a mi ízlésünk a mérvadó.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha Fábry Sándor mond egy poént, és utána jön a zenei részlet, arra is van koreográfia?
Igen, ez is egy hangmérnöki feladat, amit tudni kell kezelni. De továbbmegyek: zenei jellegű shownál, például a Virtuózokban, van egy zenei rendező is a stábban, aki a produkciók zenei hangzásáért felel, és segíti a hangmérnök munkáját. De ha a hangmérnök rendelkezik ilyen kvalitásokkal, akkor ezt ő is meg tudja oldani, akár élő adásban is. A tévében inkább az utóbbi az elterjedt, a rádiókban jellemzőbb a zenei rendezők alkalmazása. Tévés területen inkább egy-két nagyobb műsornál jellemző ez.
Hogy lehet belevinni a kreativitást egy ilyen adás lebonyolításába?
Az előbb említett példa, amikor meg van szabva, hogy milyen típusú mikrofon lehet a díszletben, mert csak az illeszkedik bele tökéletesen képileg: ez a kreatív kompromisszum a látványért. Jól jön a tapasztalat, ha te már tudod, hogyan teljesít stúdiókörnyezetben, vagy a hangosítással együtt az a kiválasztott eszköz, mit várhatsz el tőle. A hangmérnöknek úgy kell a keverőpultban lévő potméterekkel, dinamikákkal, hangszínekkel, és millió más funkcióval létrehoznia hangzást, hogy a néző otthon a fotelban ülve a tv hangszóróin keresztül a legjobb minőséget kapja. Már érzem, hol vannak azok az értékek, beállítások a pulton, amiktől a műsor jól fog szólni a tévé képernyőjén keresztül. Ez az a fajta kreativitás, amikor elképzelem, mit szeretne a közönség, és mit kell hallania, valamint hogy ezt hogyan valósítom meg a rendelkezésemre álló eszközökkel. Nálam ez fajta beleérzés az élő adások hangkeverésénél jelentkezik erőteljesen.
Hogy zajlik ez a gyakorlatban?
Hasonló, mint egy színházi előadás: „Három-kettő-egy- függöny szét!” És nyúlok a faderhez, amire az van írva, hogy „bejátszógép” és keverem be a főcím hangját. Mindig vannak próbák, bevett, rutinszerű dolgok, be van gyakorolva minden. De mivel ez mondhatni technikai sport, közben megy a folyamatos megfejtés, más néven hibaelhárítás. Természetesen azon dolgozom, hogy ezt egyáltalán ne kelljen adás vagy felvétel közben csinálni, de valami gikszer mindig bejöhet. Egy mikrofon recsegni kezd, a rendezői utasító pont adás előtt egy perccel szűnik meg működni, és a többi. A mai showműsorok már olyan bonyolult rendszerekkel működnek, hogy nem egy, hanem két hangmérnök is ülhet a hangasztal mögött, három-négy mikrofonossal támogatva, akik stúdiótérben dolgoznak. Egy, aki csak a keverést csinálja és egy, aki a hátországot biztosítja: programozza a keverőasztalt, az utasító rendszert, hibát hárít el. A digitális technikával számítógépek vették át az irányítást, a STUDER VISTA 1-et is az vezérli, csak van egy hatalmas kezelőfelülete, ami egy analóg keverőpultra hasonlít.
Mondanál egy pár szót az MTVA keverőpult állományáról?
2008-ban érkeztek az első teljesen digitális STUDER rendszerek. A 4-es, a híradó stúdiója, és az 5-ös „virtuális” stúdió kapott egy-egy VISTA 8-as keverőpultot. 2012-ben a londoni olimpiára vásároltunk egy 32 faderes VISTA 9-et, amit aztán az M4 Sport 2-es stúdiójába építettünk be. 2013-ban az 1-es stúdió kiszolgálására egy VISTA 1-es rendszert tudtunk beszerezni. 2015-ben megvettük ennek egy rack-be szerelt változatát is, illetve a meglévő pultot fejlesztettük egy méterhíd kiegészítővel. Ezenkívül a 3-as stúdiónk egy SSL C-100-as rendszerrel van felszerelve.
Milyen előnyeit látjátok a STUDER eszközöknek felhasználói szemszögből?
Nekem a STUDER a méltán híres és nagy múltú céget jelenti a piacon. Ez garancia arra a megbízhatóságra, hogy a legjobb minőségű eszközöket kapjuk tőle. A több évtizedes tapasztalat, megmutatkozik a termékeiben, amelyek pontosak, jól dolgoznak, folyamatosan követik a megnövekedett szakmai igényeket. Prémium minőséget képviselnek mind az anyagok, mind a szolgáltatások tekintetében. Olyan rendszert, és olyan egyénre szabható felületet nyújt számomra, ami könnyen átlátható és kezelhető egyszerre, szolgáltatásai pedig kifejezetten a broadcast felhasználásra készültek. Erre van szükségünk a tévéstúdió hangvezérlőjében.
Miben különbözik a broadcast felhasználásra való eszköz az általános hangosítási eszközöktől?
Ha ránézel két ilyen eszközre, a különbség a részletekben rejlik. Broadcast felhasználásban mások a prioritások, mint „csak” zenei vagy koncert eszközöknél. Természetesen mi is mikrofonokat, hangszórókat és keverőpultokat használunk, csak ezek speciálisan a tévés terület igényeire lettek fejlesztve. Ezeken a keverőpultokon azok a funkciók kaptak nagyobb hangsúlyt, gyorsabb, könnyebb elérést, amiket kizárólag ilyen környezetben használunk. A mikrofonok kisebbek, a szereplőkre diszkrétebben elhelyezhetőek, hogy vizuálisan kellemesebb hatást érhessünk el velük. A hangszórók szintén olyan paraméterekkel rendelkeznek, hogy egy stúdiódíszletben könnyen használhatóak legyenek.
Miért kell két digitális pult két kezelővel? Miért nem volt megfelelő a 24 csatornás analóg pult, ami egy kisebb koncerten simán megfelelne?
Az egyre növekvő igények kiszolgálása, és az erre épített rendszerek kezelése már túlmutat egy hangmérnök kapacitásán. Az adáskeverés szemszögéből nézve a feladatok növekedésével a munka több részre oszlott. Az egyikünk egy zenei felhasználásra szánt pulton csak a produkciók keverésével, és az ahhoz szervesen kapcsolódó folyamatokkal foglalkozik. Ez a rendszer csatlakozik a broadcast pultba, ahol a másik kolléga ezzel a jellel és a többi hangforrás jelével együttesen alakítja ki az adáshangot. Összesen ez akár ötven-száz hangcsatorna jelét tartalmazhatja a produkció méretétől függően. Egy harmadik mérnök is lehet a stábban, aki a háttérben adás alatt a technikai supportot, azaz a támogatást nyújtja: ha kell, elhárítja a hibákat, átlátja és segíti a hangrendszer működését, és ezzel a hangmérnökök munkáját.
Milyen mikrofonokat és mikroportokat használtok a stúdióban a showműsorokhoz? Miért használtok Sennheiser mikroportokat?
Az MTVA 1-es stúdiójában készülő műsorokhoz a Sennheiser 2000-es szériájú rendszereit használjuk. Ebben a rendszerben a kézi mikrofonok SKM 2000-esek Neumann K205-ös fejjel, a portok SK 2000-esek MKE 2-es kapszulákkal vagy HSP 2-es headsetekkel vannak felszerelve. Mindezek jelét AD3700-es antennákon és EM 2050-es vevőkön keresztül fogadjuk. Fülmonitorozásra EK 2000 IEM zsebvevőket használunk. A 2-es stúdióban van egy 3000-es rendszerünk, ami SK5200-as kéziadókból, SK 250-es portokból és két darab SK5212-es minizsebadóból áll. A Sennheiser élen jár a televíziós területre szánt termékeinek fejlesztésében, ezáltal a magas minőség garantált.
Az első eszköz, ami kapcsolatba kerül a hangforrással és megcsinálja az akusztikai-elektronikai átalakítást, az a kézi mikrofon vagy zsebadó, amit a szereplőre teszünk. Nem engedhetjük meg, hogy bármilyen veszteség érjen minket az átalakítás során, hiszen a célunk az, hogy a legautentikusabban adjunk át minden hangot a tévé képernyőjén keresztül.
(X)
Az idei IBC-n új jellemzőkkel enkoder és multiplex megoldásokat mutattak be: HDR kódolás mostantól HDTV-hez is. Az új k lehetővé teszi a szín-intenzív, HDR (Nagy Dinamika Tartományú) anyagok közvetítését UHD-ben és HD formátumban. Például DVB-T2 hálózaton keresztül ellátni a nézőket valóságos, megragadó televíziós élménnyel. A berendezés felépítése biztosítja, hogy a fejvégeken lévő operátorok kicseréljék a létező kódolásokat, vagy teljesen új multiplex rendszereket építsenek. Ezen túl az AVHE100 rugalmas megoldást kínál migrációs folyamatokhoz HD-be, UltraHD-be és HDR-be. Az összes funkció implementált a szoftver modulokba, így könnyű az integrációs bővítés a relatív új HEVC szabványoknak megfelelően.
A HDR kép sokkal vibrálóbb mint a HD, különösen akkor amikor a világos és árnyékos részletek között nagyon erős a kontraszt. A csúcs kategóriás, lapos televíziók számára a HDR technológia biztosítja, hogy megjelenítsék a nagyobb színteret (Rec. 2020) szemben a határolt színtérrel CRT tévék számára (Rec. 709). A HDR nagyobb átfogással jeleníti meg a világosságjeleket és részletgazdagabb képet kínál a világos és sötét képtartalmakban. A R&S innovációja ezt a képi minőség többletet engedi látni HD-ben is. Az The R&S AVHE100 szoftver segítségével beágyazhat HDR specifikus metaadatokat a transzport streambe. A HDR ki-be kapcsolható a rendszer felhasználói kezelőfelületén keresztül. Mint már szóltunk róla a platform teljes egészében alkalmas migrációs folyamatokhoz létező UHD és HD csatornákat menthetünk el HEVC-ben, vagy új UHD és HD csatornákat generálhatunk HEVC képességekkel. A rendszer opcionálisan bővíthető: titkosítással, monitorozással és innovatív redundáns megoldásokkal (hibrid redundancia és R&S CrossFlowIP).
https://www.rohde-schwarz.com
Az új MediorNet Control alkalmazás szimultán routolást és kommunikációt tesz lehetővé. Ezzel egyidőben a vállalt innovatív RSP-2318 SmartPanel multifunkcionális felhasználói kezelő felülete is bemutatkozott, így a Riedel Communications szorosabbra fogta a hurkot a kommunikáció és a valós idejű média routolás körül.
Ha a SmartPanelt direktbe a Riedel MediorNet média hálózatba kötjük, akkor egy dedikált vezérlő panelt kapunk, az új MediorNet Control alkalmazás, – kombinálva a meglévő Interkom alkalmazásokkal – szimultán Interkom funkcionalitást biztosít és lehetővé tesz routolást, vezérlést és kommunikációt egyben, mindezt 1 RU magas készülékházban. A MediorNet Control alkalmazással a SmartPanel jóval túl nőtt egy hagyományos, digitális Interkom megoldás keretein, mostantól biztosított a direkt kommunikáció a MediorNet hálózattal és az eszközvezérlés is megoldott. Nem szükséges szeparált vezérlő rendszerek használata, így Rack területet és pénzt takaríthatunk meg. A MediorNet Control App a második fejlesztés a Riedel SmartPanel interfészhez, így a felhasználók gyakorlatilag két panelt kapnak egyben, amely mindig gondoskodik a teljes Interkomról és funkcionalitásról.
Az Interkom és MediorNet párhuzamos működésével, a SmartPanel egy robusztus és igen költséghatékony A/V kontroll rendszerként szolgál. A MediorNet Controlt használta egyébként a Fox Sports Mexico Rióban az idei nyáron, valamint ezt a technológiát adoptálta a Sky Germany hét új műholdas hírgyűjtő autójához. A Riedel kontrol panelok rendelkeznek: 3 féle nagy-felbontással, napfényben is olvasható, sokérintős színes kijelzővel, prémium minőségű hanggal, soknyelvű karakter készlettel és 18 kulccsal, mindezt 1 RU készülékházban.
A hátlapon található szabványos AES67 és AVB csatlakozó, valamint AES3 CAT, vagy koax kapcsolódás opcionálisan. Jellemző még a cserélhető fejhallgató csatlakozó, az integrált tápegység, az egyedi hangerőszabályozás minden kulcshoz, két USB port, két Ethernet konnektor, GPIO, audio I/O, egy választható foglalat, leszerelhető gégenyak mikrofon, – a bőséges választékot egy SD kártya foglalat zárja.
https://www.riedel.net/
– Vass Tamással évenként nagyjából egyszer találkozunk, itt az IBC-n, és most a Pebble Beach Systems standján. Mi történt?
Korábban a VITEC-nél a broadcast piac változásait követtem, és stratégiai feladataim voltak, majd értékesítési igazgatóként az Európa és Afrika területekért voltam felelős, most pedig a Pebble Beach Systems-hez kerültem mint kereskedelmi igazgató, ahol azok a trendek állnak megvalósulás alatt, amikkel korábban a VITEC –nél is foglalkoztam.
A műsorgyártásban, és a streamelésben a virtualizáció, felhő használat, és az IP alapú struktúrák válnak egyre inkább meghatározóvá. Az SDI lassan kifelé megy és mi minél inkább szeretnék függetleníteni a broadcast operációt a speciális hardverektől.
– Kérlek mondj valamit a Pebble -ről, ahova “elszegődtél”
A Pebble Beach egy kijátszó automatikával foglalkozó cég, ami azt jelenti hogy a tv csatornák utolsó, legkritikusabb részét látja el, hogy az adás a megfelelő időpontban kerüljön kijátszásra. Mostanában van egy olyan trend miszerint szoftver alapon meg lehet valósítani olyan eszközöket melyek korábban csak speciális hardverként léteztek, és ez elvezetett az integrált csatorna struktúrákhoz, ami azt jelenti hogy egy nagyon erős számítógépnek van egy SDI be vagy kimenete, tárolóval rendelkezik, hangcsatornákat, digitális videóeffektet, grafikát, és sok más eszközt tudsz beletenni.
Itt már sincs szükséged az SDI bemenetre mert IP streamen keresztül érkeznek a csatornáid és azon keresztül lépsz tovább is, azaz virtualizálni tudod a csatornát. Hollandiában van az első installáció amit csináltunk, ahol privat cloud környezetben futnak csatornák, és minden szoftver eszköz virtualizált. Korábban egy – egy ilyen vonalat hónapokig kellett tervezni korábban, most 5 perc alatt tudunk egy csatornát építeni.
– Mi az újdonság, amit meg lehet fogalmazni az idei IBC-n?
Hatalmas változás van a piacon, de nincs teljesen igazuk azoknak, akik azt mondják hogy a broadcast leáldozóban van, valójában soha semmi nem marad ugyanolyan. Az IP az alapvető üzleti modellben hoz változásokat, az értékesítésben, és ez az ügyfeleinknek is hatlamas kihívást jelent, mivel a teljes munkafolyamat változni fog. Én ezt evulóciónak nevezem, és az a dolgunk, hogy a régi és az új IP környezet közötti hidat biztosítsunk a felhasználóknak.
– Lokálisan hol leszel?
Ez nem változik, többnyire Magyarországon leszek, de szerencsére nagyon szeretek utazni is.
http://www.pebble.tv/
Úgy tűnik, a nézők a képminőséggel szemben sokkal elnézőbbek. Üvölt a reklám, nem érthető a filmben a párbeszéd, a csatornák között nagy a hangerőkülönbség. Ezek a legjellemzőbb panaszok, de mi lehet a megoldás…
A megoldást pedig sokáig szinte kizárólag az állandó hangerő állítgatás jelentette. (Szerencsére, a tévékészülékhez már évtizedek óta távvezérlő is tartozik.) A hangerőszabályzó gombok a távvezérlő leggyakrabban használt gombjai. Nem meglepő, hogy ezeknek a gomboknak a felirata kopik le először, illetve hogy a távvezérlők cseréje is legtöbbször e nyomógombok meghibásodása miatt válik szükségessé. A hangosságszabályzás bevezetése a problémák jelentős csökkenését eredményezte, jóllehet teljes megszűnésüktől még messze vagyunk.
Hangosságugrások
A hangosság hibák csatornán belüli, és csatornák közti problémákra oszthatók.
A csatornán belüli hangosságugrások elsődleges forrása az agyonkomprimált reklámok és műsor-előzetesek. A figyelemfelkeltés módszere a reklámok és promók esetében is azonos; hangosan –, hogy mindenki odafigyeljen, – és jól érthetően igyekeznek felhívni a nézők figyelmét. Elmondható, hogy az elmúlt évtizedekben a spotok több, mint 99 százalékban agyon voltak komprimálva, csúcs-hangosság viszonyuk minimális volt. Az évtizedeken keresztül alkalmazott analóg vagy digitális csúcsnormalizált munkafolyamat következtében, az igen kicsi csúcs-hangosság viszonyú spotok hangossága zavaró módon kiugrott az őket közrefogó, normális dinamikai arányokkal rendelkező műsorrészek közül (1. ábra).
A reklámok, műsor-előzetesek hangossága sok esetben egyszerű szabályokkal, illetve odafigyeléssel csúcsmérő műszerek használata esetén is korrigálható lenne. Ugyanis az igen szűk dinamika miatt a spot effektív és csúcsszintje szorosan összekapcsolódik. Emiatt a csúcsszint megfelelő csökkentésével, jó közelítéssel helyére kerül a hangosság. Ezt a gyakorlatot rögzítette az Angliában már sok éve bevezetett BCAP code, mely előírta, hogy a reklámok QPPM szintje 6 dB-vel kisebb legyen a műsorjel maximumánál (0 dB QPPM). A problémát az jelenti, hogy a műsor lebonyolítás egyre automatizáltabb módon történik, és emiatt nincs, aki folyamatosan felügyelné az adóvonalakra kerülő jelfolyamokat. Hangosságra történő normalizálás esetén a nem megfelelő hangosságú spot-ok belesimulnak a műsorfolyamba, jóllehet a szűk dinamika, és az ehhez tartozó tranziensek hiánya miatt laposan fognak szólni.
1. ábra Az eltérő csúcs-hangosság viszonyú blokkok határán analóg (a) és digitális (b) csúcsméréssel történő szintezés esetén is hangosság ugrás keletkezik. Fülre történő keverés, vagy hangosságmérő műszer használata mellett a hangosság hibák minimalizálhatók (c)
Meglepő, mégis úgy tűnik, hogy a reklámok megrendelői nem néznek tévét. Ha néznének, akkor tisztában lennének azzal, hogy az üvöltő hirdetések kontraproduktívak, nem fejtik ki hatásukat. Megfeledkeznek arról, hogy a hangerőszabályzás a néző kezében van: amint jön a reklám szignál, a néző nyúl a távvezérlőért, lehalkítja, némítja a készüléket, vagy csatornát vált. Évtizedeken keresztül idegesítették a hirdetők a nézőket a tolakodó reklámokkal, míg néhány éve valaki rá jött, hogy egy normál hangosságú, vagy szándékosan halk reklám sokkal hatékonyabb lehet, hiszen nem ösztönöz némításra, csatornaváltásra. „Mi történt? Miért hallgatott el? ” A halk reklámra felkapja fejét a néző, odafordul a készülék felé, ha addig csak hallgatta a műsort.
A csatornán belüli hangosság ugrások azonban nem kizárólag a spotok miatt keletkeznek. Csúcsnormalizálás esetén a hosszabb műsorelemeknél is gyakran tapasztalhatók a hangosság különbségek, hiszen az egymást követő műsorok csúcs-hangosság viszonya – a műfajtól, művészeti koncepciótól függően – jelentősen különbözhet.
A televíziózás másik hangosságproblémája a csatornák közti hangosságkülönbségekből származik. Az eltérő szintezési ajánlások és különböző típusú kivezérlésmérők használatának következtében, a csatornák programhangossága között gyakran nagy, akár 10-15 dB-es különbségek is tapasztalhatók (2. ábra). Az ekkora eltérések már önmagukban is igen zavaróak. Figyelembe kell azonban venni, hogy normális dinamika esetén a műsorok rövididejű hangossága jelentősen eltérhet a programhangosságtól. Emiatt a csatornaváltáskor a programhangosság különbségnél lényegesen nagyobb hangosságugrások is előfordulhatnak. Egységes hangosság célérték bevezetésével a csatornaváltáskor fellépő hangosságugrások teljesen megszűnni nem fognak, várható viszont, hogy mértékük jelentős mértékben csökken.
2. ábra Tévéadások digitális (piros) és analóg (sárga) csúcs-, illetve hangosságszintjei (kék)
Televíziós hangosság célértékek
Az európai országokban bevezetett szabályzások jellemzően az EBU R128 számú ajánláson alapulnak, mely a műsorkészítésre és a sugárzásra is egységesen -23 LUFS hangosság célértéket ír elő. Rögzített műsorok esetében –, melyeknél van mód utólagos hangosságkorrekcióra – a megengedett tűrés ±0,5 LU. Az élő közvetítések esetében – tekintettel az előre nem látható történésekre – a tűrés ±1 LU. Az ajánlás a hangosság célértéken túl rögzíti a megengedett legnagyobb valódi csúcsértéket is, mely lineáris PCM rendszer esetén -1 dBTP, veszteséges hangtömörítő algoritmus használata mellett -3 dBTP. A műsorgyártással, műsorterjesztéssel kapcsolatos részletes információk a 3341, 3342, 3343, 3344 számú EBU Tech útmutatókban, illetve az R128S1 dokumentumban találhatók.
Az amerikai ATSC A/85-ös előírás által definiált célérték -24 LUFS ±2 LU. Ausztráliában szintén -24 LUFS a célérték, de a tűrés csak ±1 LU. (Hasonlóan az R128-hoz, ez utóbbi ajánlások is az ITU-R BS. 1770-es ajánláson alapulnak.)
Fizikai normalizálás vagy meta-adatok?
Normalizálni fizikailag és meta-adatok segítségével is lehet. Az előbbi esetben effektíve módosításra kerülnek a hangminták, míg az utóbbinál szintleíró információt kell az érintetlenül hagyott hangjelhez mellékelni, a szintezést pedig a meta-adatok felhasználásával a lejátszó-eszköz végzi majd el. Az EBU a fizikai normalizálást részesíti előnyben, mivel az biztonságosabb. Ha a műsorjel hangossága már a jelút elején megfelel a célértéknek, akkor az erősítést nem tartalmazó lánc végén is annyi lesz. A meta-adattal történő normalizálás rugalmasabb, ugyanakkor fennáll annak veszélye, hogy a meta-adatok a lánc valamely pontján elvesznek, vagy hibásan értelmeződnek, és emiatt a hangosság nem lesz megfelelő.
A meta-adattal történő szabályzást alkalmazó rendszerek tipikus példája a Dolby Digital (AC-3), melynél a DialNorm paraméter írja le a hangosság értékét. A DialNorm eredetileg dialógushangosságot ad meg, de az átlag tévéműsorok esetében, melyeknél a beszédhangosság a programhangossággal azonos érékű, jól használható a programhangosság megadására. A célértéktől eltérő hangosságú műsorjel esetén a Dolby dekódoló a célérték és a Dialnorm érték különbségének megfelelő szintkorrekcióval dekódolja a jelet, ami így már helyes hangossággal fog megszólalni. (A korszerű adatredukciós algoritmusok – AAC, AC-4, stb. – mindegyike lehetővé teszi a meta-adatok történő normalizálás alkalmazását.)
Beszédérthetőség és a komfortzóna
Televíziózásnál a beszédérthetőség meghatározó. A néző igyekszik olyan hangerőt beállítani, mely mellett a halkabb dialógus részletek jól érthetőek, de a műsor hangosabb részei sem zavaróak. Kísérleti tapasztalatok szerint egy televízió program hangossága akkor megfelelő, ha a rövididejű hangosság (SL) a programhangossághoz viszonyított +3LU és -5…-6LU szélességű tartományban mozog (3. ábra). A két határértékből adódó kb. 8-9LU hangosságátfogáson (LRA) belül változó hangosság esetén a nézők általában nem akarják változtatni a hangerőt. A dialógus hangosságátfogása jellemzően szűkebb a komfortzónánál.
3. ábra Optimális esetben a televízió-műsorok rövididejű hangossága a célhangosság közrefogó komfortzónában mozog
Eredmények és problémák
A hangosságszabályzás bevezetése óta a televízió műsorok hangossága terén jelentős javulás tapasztalható. A szubjektív hangosság kiegyenlítettebb, egy-egy csatornát hosszabb idei nézve, a nézőnek viszonylag ritkán kell a hangerőt módosítania.
Csatornák közti hangosságkülönbségek azonban hangosságnormalizált adáslebonyolítás esetén is felléphetnek. Tapasztalatok szerint forgalomban vannak olyan, – nem megfelelően tervezett – vevőkészülékek, melyek a különböző kódolású (AC-3, AAC, MPEG L2) audió jelfolyamokat akár több dB-lel eltérő kimeneti jelszinttel dekódolják. További hibalehetőség, ha a jelfolyammal továbbított meta-adat (pl. AC-3 DialNorm érték) nem felel meg a műsorjel hangosságának, esetleg a dekóder figyelmen kívül hagyja a műsorszolgáltató által továbbított meta-adatot.
Mozifilmek és showműsorok problémái
A nagydinamikájú mozifilmek televízióban történő sugárzása több szempontból is kritikus.
Míg a tévés produkciók esetében a programhangosság és a dialógushangosság általában jó közelítéssel megegyezik, addig a mozifilmeknél a dialógushangosság jellemzően több dB-vel az átlaghangosság alatt van. A néző a hangerőt mindig a beszédérthetőségnek megfelelően állítja be. Emiatt a mozifilmeket megszakító, hangosságnormalizált reklámok túl hangosnak fognak hatni, jóllehet, korrektül vannak szintezve (4. ábra). Hasonló probléma jelentkezhet showműsorok közvetítése esetében is. A dialógusszint, közönséghangosság, effekthangosság tévécsatornánként más és más. Ez azt jelenti, hogy a dialógushangosság és programhangosság ennél a műsortípusnál sem azonos, tehát két showműsor közti átkapcsoláskor – nagy valószínűséggel – korrigálni kell a hangerőt.
A mozifilmekkel kapcsolatos másik nehézség a sourround-sztereó downmixelésből adódik. Egy hangosságnormalizált 5.1 vagy 7.1-es filmből készült sztereó változat hangossága akár 4,5 dB-lel is eltérhet a térhang változat hangosságától. Sztereósításkor a középső és hátsó csatornák jelét szintmódosítást követően a bal és jobb csatornákéhoz adják. (Bizonyos rendszerekben fázismódosítás is történik.) A sztereó végtermék kialakuló hangossága a térhang felvétel csatornahasználatától, a sztereósításkor alkalmazott szintezési együtthatóktól, és az összegzési módszertől függ. A downmixelésből származó szinteltolódás valósidejű sztereósítást végző kábeltévé, és műhold szolgáltatóknál fordul elő.
4. ábra. Ha a film dialógus és integrált hangossága (DL, ill. PL) eltérő, a reklámoké viszont azonos, programhangosság szerint történő normalizálás esetén hangosságugrás keletkezik
Nagydinamikájú filmek televíziós sugárzásra való alkalmassá tétele gyakran komoly hangmérnöki kihívást jelent, ugyanis a surround filmhang dinamikáját úgy kell sztereósítani, illetve tévés dinamikára szűkíteni, hogy az effektek hatása és a beszédérthetőség is megmaradjon. Ezt különösen nehéz a nagy beszéddinamikájú filmek, mint pl. a Titanic, esetében megvalósítani.
Az intelligens downmixelésre több módszert is kidolgoztak. Példaként a HIPFLix Clarity algoritmust, illetve a 2015-ös IBC újítási díjával jutalmazott Dynapt eljárást említjük.
Hazai szabályzás
2012. óta a televízióknak idehaza is hangosságnormalizálva kell műsoraikat a nézőkhöz eljuttaniuk. Az NMHH szúrópróbaszerűen ellenőrzi, hogy az egyes szolgáltatók műsorfolyamai megfelelnek-e a hazai előírásnak, mely szerint az egymást követő műsorrészek (filmrészlet, reklámblokk, műsorelőzetes, stb.) átlagos hangossága legfeljebb 3 dB-vel térhet el egymástól. A szabályt megsértők pénzbírságra számíthatnak. A Médiatörvényhez kapcsolódó előírás az EBU előírásnál lazább, pl. nem rögzíti a hangosság abszolút szintjét. Emiatt az egyes csatornák között jelentős hangosságkülönbségek lehetnek. Szerencsére a televízió társaságok igyekszenek az EBU előírás szerinti -23 LUFS szinten sugározni.
(folytatjuk)
– Mi az amit ki kell emelni az idei IBC eseményeiből?
Sokszor látunk nagyméretű kijelzőt, amikor az embereket megpróbálják elkápráztatni különböző trükkökkel, de ilyen minőséget még nem láttunk, és ezt a vevők mondják, a másik fontos dolog, hogy ez egy termék hamarosan a piacon is kapható lesz.
– Itt azt látom kiírva, hogy 4K x 8! Ez mit jelent?
Ez azt jelenti, hogy 8-szoros lassítású a felvétel, ami a 4K-s HDC 4800-as lassítós kameránkkal készült és ami egyike a piacon fellelhető kevés olyan kamerának, ami valóban 4K-s felbontást tud. Ennek az eredménye ez a szép részletgazdagság. A Sony standon egyébként sok újdonság van. Számtalan új kamerát mutatunk be, és egyre több termékünk UHD 4K felbontású, doboz és lassítós kamera. Új PTZ (pan and tilt, zoom kamerák) 4K-ban egy colos érzékelőkkel és egy colos kamerák de HD érzékelővel. Stúdióban elhelyezve több mindent lát a stúdiótérből, a nagyobb képérzékelő miatt.
– Van valamilyen tendencia, amit érzékelsz a kiállításon a broadcast fejlődésével kapcsolatban?
A konsumer tévé készülékek is követik a broadcast termékeinket, például az új 4K-s konzumer kijelzők már tudják a HDR-t is, amelyek tökéletesen reprodukálják a low light és high light felvételeket is. A videokameráknál – ha ott volt mellettük az élőkép, – valahogy mindig más volt a színhatás, most viszont pont azt figyelhetjük meg, hogy nagyon élethűek a videoképek, részlet gazdagok a feketék, és a technika fejlődésével egyre közelebb kerülünk a valósághoz.
– Mi a helyzet az IP tévével?
Sokan beszélnek az IP TV-ről de még nincs kialakulva a hozzá való környezet, egyelőre még drágább mint az SDI kábel és ami a legrosszabb, hogy még mindig nincsenek meg hozzá a szabványok, ezért sok helyen még mindig konvertereket, átalakítókat kell alkalmazni.
A Sony aktívan részt vesz az átállásban, de szerintem az IP tévének ott lesz igazán szerepe, ahol nagy produkciókat kell kiszolgálni, mert a felvételhez nem kell kitelepülnie az egész stúdiónak. Kiviszik a kamerákat, összedugják a kábeleket és a stúdióvezérlő bent van egy technikailag magas szinten felszerelt helyen, és össze van kötve a helyszínnel. A routerek egy helyen vannak, és csak a kamerákat kell a vonalon bekötni. Ez lehet majd a közel-távoli jövő.
www.rexfilm.hu
www.studiotech.hu
http://www.broadcast-solutions.de/hu/
– A Canon standon vagyunk, kérlek szólj néhány szót az újdonságokról…
Alapvetően a 18-80-as T4.4-es fényerejű új Cine objektívünk az egyik fontos újdonságunk, amit novemberben kezdünk értékesíteni. A Prime sort fogja kiegészíteni, ezért már most komoly érdeklődés mutatkozott iránta. Itt van újdonságként a C700-as kameránk, ami most a nagyágyú, 4K-felvételre képes és felszereltségben három verziója létezik. Ebből lesz Global shutteres is, de ez majd csak jövőre érkezik, viszont ami jó hír, hogy lesz hozzá B4-es adapter, mely lehetővé teszi broadcast objektívekkel is a kényelmes használatot.
Természetesen bemutattuk a sima C700-as kameránkat is, ami bármely broadcaster vagy esküvői videós kedvence lehet. Az új 4K-s XC15-ös kamerát elsősorban igényes consumer felhasználóknak szánjuk, annak ellenére, hogy ez már egy PRO termék, mely az XC10-et fogja leváltani. Ebben a modellben van már SD csatlakozó, így operatőrök igényeit is kielégíti stúdió körülmények között is. Itt az IBC Canon standján, nagyon széles választékot láthatunk az objektívekből, nemcsak fotó hanem broadcast alkalmazásúakat is, köztük a Cinema sorozat mellett, itt látható a Digi Super sorozat is. Az elmúlt időszakban nagyon megerősödött a Canon broadcast vonala, így ma már teljes körű megoldást tudunk nyújtani a kameráktól az objektíveken át egészen a külső mikrofonig vagy a kontroll-monitorokig.
– Mi a benyomásod a kiállításról?
Én első alkalommal vagyok itt Amszterdamban, nekem egy kicsit olyan mint a Photokina de sokkal szakmaibb, elsősorban nem a hobbyfotós szintjén mutatják be a termékeket, sőt rengeteg olyan kiegészítő látható, például kábelek, IT megoldások stb., ami egy átlag felhasználónak szakmai értelemben már magas lehet. Nyilván lehet csemegézni, nálunk is vannak olyan eszközök melyeket félprofi környezetben is lehet használni, de hogy a videojel éppen milyen optikai kábelen fut, az már szakmai szempontok alapján dől el, és nem biztos, hogy egy átlag felhasználónak szüksége van erre a tudásra.
Magasabb amatőr, illetve már profi igényeket elégít ki az 5D Mark IV is hiszen 4K felvételi tudásával a legmagasabb technikai szintre képes, ami indokolttá teszi az IBC-n történő bemutatását, hiszen tudásával, és szolgáltatásaival profi színvonalat képvisel.
www.canon.hu
– Milyennek tartod az idei kiállítást?
Évek óta jelen vagyunk, és mindig van valami, ami más. Ezúttal a 9-es csarnokkal teljesen új bővülés történt, ami megbolygatta kissé a térkép nélküli közlekedést. A jól ismert nevek mellett új kiállítókkal, gyártókkal is találkozhatunk, és természetesen az Amsterdamba kilátogató partnereinkkel is. Az idei IBC-naptárunk kellőképpen megtelt.
– Nekem újdonság, hogy egy komplett közvetítő-kocsi áll a Studiotech standján…
A standon korábban volt már közvetítő kocsi, és az idén megint meg tudjuk tenni, hogy bemutatjuk a legújabbat, mivel a belga Studiotech ismét egy új kocsit épített, ami a mi mérnökeink hathatós segítségével éppen az IBC-re készült el.
Nem titok, már a gazdája is megvan, de bármikor vállaljuk egy új OB VAN, vagy SNG-kocsi építését, ha megrendelés érkezik. A kiállított modell sportközvetítésre is alkalmas, mindennel felszereltük. A belga vonalról évek óta célozza a cégcsoport az afrikai kontinenst és a Közel-Keletet is. Erre van megfelelő kapacitás, így a lehetőségek kiaknázása Belgiumban ölt testet, de a feladatok elvégzéséhez sokszor alkalmazzák a mi kollégáinkat, mérnökeinket is.
– Mik a benyomásaid itt a kiállításon, mit figyeltél meg a szakmai trendekről?
Minden évben van valami jelmondat a kiállításon, az utóbbi években a 4K és HDR felé indult a piac, idén pedig az látszik, hogy tovább erősödik az IT vonal, és a klasszikus videotechnikai eszközök szinte „szükséges rosszként” vannak a rendszerben.
Onnantól kezdve, hogy a képfeldolgozás megtörtént, mindenki próbál áttérni az IP technológiára, és ez egy teljesen új irány. Ezen az elven alapulva változnak az alkalmazott megoldások, miközben a számítástechnikai eszközök, és a szoftverek hihetetlen gyorsasággal fejlődnek. Mindeközben a Cinegy Standján a régi „SDI must die” helyett már a „hardware is dead” volt olvasható.
Egyre dinamikusabban jelennek meg a virtuális stúdiók, szinte mindenki „vásárolt” már magának egy kisebb (vagy akár nagyobb) fejlesztő céget, és egyre egyszerűbb, elérhetőbb megoldásokat alkalmaznak a kamerák és virtuális terek együttes megmozgatásához. Virtuális stúdiók megvalósíthatóságának többféle szintű megoldását látjuk a kiállítók standjain, például az adásgrafikával jeleskedő ChyronHego cégnél is.
– Pár szóval kérlek, beszélj a Studiotech standjáról is!
A standunkon idén is látható a Studiotech által készített komplett mobilstúdió, de a tavaly kiállított rendszerhez képest azzal a szembetűnő különbséggel, hogy idén a kamerarész átalakításon esett át. A kamerához készült egy kamera-keret megoldás, amiben a kézi-kamerát elhelyezve, – alatta a Fiber Interface kommunikációs egységgel- , teljesen új és professzionális – kvázi stúdiókamerás – elrendezést kapunk. Készült tehát egy olyan Studiotech K4 névre keresztelt fémszerkezet, mely fészkében a kézikamera helyet tud foglalni, rajta ül a keresőmonitor, így egy nagyobb broadcast kamera megjelenését és egységét sugallja. Mivel a csatlakozások is átgondoltan szofisztikáltak lettek, így a megoldás az alatta lévő Fiber Interface-szel kombinálva lehetővé teszi, hogy a mobil stúdiótól egy darab hybrid üvegszálas kábelen keresztül továbbítsuk az adatokat a kamerához, itt működik a jeltovábbítás, a vezérlés, az intercom, stb… miközben továbbra is mindösszesen egy darab csatlakozóról és kábelről beszélünk.
– Említetted az üvegkábelt, erről mit érdemes tudni?
Ez az üvegkábel egy hibrid megoldás, tehát tartalmaz klasszikus réz érpárt, ami a kamerának a tápfeszültséget biztosítja, ezen kívül itt minden jelfolyamat üvegre van átalakítva. Cél volt, hogy legyen a kamera csatlakoztatása minél egyszerűbb, kvázi „plug and play”. Az interfészek és a kamera-keretek összeszerelése a magyarországi Studiotech épületében történik.
www.studiotech.hu
A rendezvényen legalább 100 résztvevő volt jelen. Az Experience Day gyakorlatilag egy kiállítás, ami nem csak broadcast eszközöket hozott, hanem nagyobb közönséget célozva a kis kézi kamkorderektől kezdve a szélesebb tömegeket érdeklő átfogóbb megoldásokat is prezentálta. A rendezvényen Hatfaludi József, a Sony vezető ügyfélkapcsolati menedzsere tájékoztatta lapunkat. Most csak felvillantjuk a legfontosabb szegmenseket a rendezvényről, de hamarosan elérhető lesz a teljes anyag nyomtatott formában a Médiatechnika hasábjain, valamint a Médiatechnika weboldalán.
A napjainkban keletkező óriási adathalmaz intelligens kezelésére született a Sony Media Navigator, ami gyakorlatilag egy MAM rendszer. Egy ilyen rendszer létjogosultságát ma már senki nem vitatja. A következő összeállítás a vezeték-nélküli hírgyűjtést prezentálta, amikor is a felvett anyagot a helyszínről azonnal bejátszhatjuk a hírszerkesztőségbe 3G, 4G hálózaton keresztül. Bemutatkozott a kilenc bemenetes kis kompakt keverő az MCX-500, a Sony ezzel a megoldással a kisebb regionális televíziós csatornákat, videó műhelyeket célozta meg. Láttunk PTZ HD és 4K kamerákat, ezeket IP hálózaton keresztül vezérelhetjük, rögzíthetjük képüket és visszajátszhatjuk a felvételeket akár lassítva is.
Ez egy igazi IP alapú architektúra volt. Elhozták a rendezvényre a D70-es kamerákhoz az üvegszál alapú teljes kameraláncot, CCU-val, RCP-vel, valamint a D70-es kamera box változatát is. Monitorok terén szerepelt az LMD-A240-es modell, 24 collos képátlóval rendelkezik, full HD, nagyfelbontású LCD, 10 bites processzorral. Csúcsmodellként az új PVM-X550 OLED monitor ejtette bámulatba a résztvevőket, a képminőség bemutatáson túl, ezen a monitoron prezentálták a HDR technológiát. Volt még a kiállításon wireless audio jeltovábbító rendszer és még sok más érdekesség. Részletes beszámoló hamarosan…
www.rexfilm.hu
www.studiotech.hu
www.broadcast-solutions.de/hu
Az F-Control egy hardver keverő felület, amely USD kábelen keresztül csatlakoztatható a Zoom F4 és F8-hoz. Jellemző: a fém készülékház, a kilenc 60 mm-es fader (8 csatorna + 1 master), 12 szegmenses LED műszer csatornánként és a masterhoz, Trim/Pan gombok és dedikált kezelőszervek a fő funkciókhoz. Egy hagyományos USB számítógép billentyűzet csatlakoztatásával gyorsan editálhatjuk például: a sáv nevét, a jelenet nevét, a felvétel verziószámát, a megjegyzéseket és a hibákat.
Ezen felül metaadatokat is bevihetünk a rendszerbe a felvétel elkészülése után. Az F-Controll tápellátása lehetséges 4db. AA elem segítségével, (kb. 12 órára elegendő), külső tápról 4 tűs Hirose csatlakozón keresztül, vagy USB kábelen keresztül a rögzítőből. Az F-Control elegendően kicsi és könnyű ahhoz, hogy hátizsákban, szett táskában minden felvételi környezetben velünk lehessen, súlya éppen 1 kg. 2017 első napjaiban már elérhető lesz.
http://www.sound-service.de/en-gb
Ingest File-Based Media through the Source Browser
The Source Browser allows you to import or link your file-based media from a single window. You can also preview your file-based media in the Source Browser window before you commit the clip(s) into a project. Within the Source Browser window you can easily navigate to files and then choose to link or import with the appropriate settings. Get all the details on the new Source Browser in the What’s New document.
Native Support for Panasonic AVC-LongG
Media Composer 8.6 now provides native support for the Panasonic AVC-LongG format. Installing the latest Panasonic Plugin, you can now link and consolidate, as well as create native AVC-LongG media. Supported formats include Panasonic AVC Long-GOP G12, G25 and G50 for project formats 720p/50, 720p/59.94, 1080i/50 and 1080i/59.94.
Audio Ducking
Audio Ducking is a feature that allows you to quickly and easily create an audio mix. Using the Audio Ducking tool you can automatically reduce the audio level of one or more audio tracks against other audio track(s). This is useful when you want to “duck” the volume of music or natural sound under dialog, and then ramp it back up.
New Select Menu Items Easily Select and Identify Segments
Media Composer 8.6 has now more ways to automatically make selections in the Timeline. Quickly select all segments based on clip color, or find all offline clips within Timeline. In Media Composer 8.6 you can select clips with same source color, same local color, no color, offline clips, to the left or right of the Blue Bar or reverse the selection.
Create a Sequence Based on Timeline Selection
Select this option to create a new sequence based on selections made in the current Timeline. For example, you could choose to select all the Clips with same Source Clip Color in the current sequence and then create a sequence with just those selected clips preserved in their original position.
Audio Track Names in the Audio Mixer Tool
When you rename an audio track in the Track Selector Panel, the corresponding name along with the Track ID appears in the Audio Mixer Tool.
Nested AudioSuite Effects
Now you can stack AudioSuite effects, allowing you to step in and out to manipulate each individual effect as well as render the effect stack as one segment on the track.
Default Pan
A sequence created entirely in Media Composer v8.6 or later will have pan information on every clip, so that when moving this sequence to another user’s workstation, it will play with the same pan as the originator, ignoring how the second user has configured the default pan (“Default Pan for mono tracks” remains a user setting).
SMPTE Channel Order
The order that individual channels of 5.1 and 7.1 surround audio tracks that are shown in the Audio Mixer window and in the waveform display in the Timeline, can be selected between SMPTE and Pro Tools. Prior versions were always in Pro Tools order. With this release, SMPTE order is the default, but it can be changed back to Pro Tools in a new Display Channel Order option in Audio Settings.
Audio Grouping
You can now group audio tracks. This might be useful when working with a large number of audio tracks and want to group them according to their purpose. Simply access the Group option in the Audio Mixer tool and setup your audio groups.
Export with Mask Margins
You can export your sequence with mask margins burned in. When you choose Export to File, go to the Options dialog window and choose Enable Mask Margins. You can also choose to AMA File Export the sequence with Mask Margins enabled.
www.snittstudio.hu
A kifejezetten kézikamera megjelenésű képfelvevő professzionális dokumentaristáknak, független videósoknak és szakembereknek készült. A kamera 24 mm-es objektívvel, 20-szoros optikai zoommal és 1 collos képérzékelővel van felszerelve, így ideális választás profi videósoknak. A HC-X1 kamera új fejlesztésű LEICA DICOMAR 4K objektívvel rendelkezik, gyors, 20-szoros optikai zoommal. A látószögtartománya a kivételesen széles, 24 millimétertől akár a 480 mm-es telefotóig terjed.
Az eszközben egy nagyméretű, 1 collos MOS-érzékelő működik (9,46 megapixel 4K 24p módban / 8,79 megapixel UHD/FHD módban). Ez a világ első olyan videokamera-megoldása, amely beépített objektívvel ilyen kiváló képminőséget és érzékenységet képes nyújtani bármilyen felvételi helyzetben. A HC-X1 a hivatásos kameramanok igényei szerint készült és sokféle funkciót, kialakítási megoldást kínál a videózás leegyszerűsítése érdekében. Az objektív tripla gyűrűs kivitel a zoom, a fókusz és az írisz kézi beállításához. A videokamerán 13 kezelőgomb áll rendelkezésre, ebből 9 a burkolaton, 4 pedig az LCD-panelen. A felhasználó igénye szerint programozhatja a gombokat, a kívánt funkciót rendelve mindegyikhez a gyors kezelés érdekében. Ezzel még egyszerűbbé válik a kamera kezelése.
Az eszköz a rögzített kép kiváló minősége mellett professzionális hangminőséget is biztosít, ami megfelel a legigényesebb filmgyártási követelményeknek is. A kamera 2-csatornás XLR audiobemenettel rendelkezik külső mikrofonok számára és a +48 V-os fantomtáp is elérhető. A hang kétcsatornás 16-bites lineáris PCM (MOV/MP4) vagy Dolby Digital (AVCHD) rendszerben.
A vezeték nélküli kezelést biztosító opcionális modul (AJ-WM50/AJ-WM30) lehetővé teszi az eszköz távoli vezérlését iPad-ről, az AG ROP alkalmazással szabályozhatóak a kamera beállítások és vezérelhetőek az objektív és egyéb funkciók. Tovább jellemző a két SD kártya foglalat, átfedéses hosszú felvételekhez, vagy szimultán rögzítéshez. Képjellemzők között található a 16 tengelyes független színkorrekció, a 8 féle Gamma görbe és a színtelitettség állítás lehetősége. Az LCD-n és az elektronikus keresőn elérhető a zebra funkció, a hangműszer és az oszcilloszkóp.
www.panasonic.com
www.videopart.hu
( – )
Ha már nem ARRI kamerát választott a stáb legalább kiegészítőkkel legyen ott a filmforgatáson az a bizonyos négy kék betű.
A Pro Camera tartozékok terméksorában lévő eszközök professzionális beállítási funkciókat és biztosabb fogást kínálnak a felhasználóknak. Az új kiegészítő készletet a Canon máris jóváhagyta és a cég következő, hivatalos kamera bemutatóján már szerepelni is fognak. Az ARRI minőség és megbízhatóság mostantól elérhető a CANON C700-as kamerákhoz: kameratalpak, follow fókusz, matte box, fogaskerekes meghajtások, kereső felfogatók stb. tekintetében.
ARRI kameratalp Canon C700-hoz
Ez a hibrid alaplemez tartalmazza a dokumentumfilmes készenlétet, csakúgy mint a hagyományos, általános bérleti konfigurációt. Pontos egyensúly beállítás biztosít vállra helyezés esetére, valamint csúszásmentes, kényelmes vállpárnát és stúdió összekötőt foglal magába, amelynek segítségével a kamera a szokásos statívokra felszerelhető.
ARRI felső kamera befogó adapter Canon C700-hoz
Ez a könnyűsúlyú, alacsony kivitelű lemez, beépített rúd támogatással érkezik, így képes befogadni a lencse motorokat és a kereső konzolokat is. A legvékonyabb kivitel sokoldalú pozíciókat kínál a kiegészítők felszereléséhez, valamint biztosítja az ARRI eszközök használatát is. Az eredeti Canon kiegészítők, mint a fogantyú és mikrofon konzol szintén kompatibilisek ezzel a kamerabefogóval.
ARRI kereső felfogató Canon elektronikus keresőkhöz
Ez a kereső-adapter az eredeti kereső mechanikus felfogatójában foglal helyet. A befogókeret gyors oldó rendszerrel szerelt és kompatibilis az összes jelenlegi kereső felfogó mechanizmussal az ARRI kamera terméksorából.
arri.com/pca/c700
http://www.broadcast-solutions.de/hu
Virtuális rádió termékek között bemutatták a díjnyertes RƎLAY VRX virtuális rádió keverőt és az RƎLAY VPB virtuális Patch panel szoftvert. Ezek a termékek Best of Show díjat nyertek az idei NAB kiállításon, mivel pénzt és időt takarítanak meg a felhasználónak azáltal, hogy olcsó szoftverekkel kiváltják a költséges Rackbe szerelt audio processzorokat, telefon rendszereket, kodekeket és streaming kodereket.
Az RƎLAY VRX szoftver egy többérintős, virtuális keverő, kifejezetten virtuális rádiós környezethez alkalmazkodik és szükségtelenné teszi a drága hardver perifériákat. Így a fizikai keverők és Rack szekrények helyett egyszerű asztali számítógépet vagy laptopot használhatunk a rádióstúdiónkban. Az RƎLAY ideális megoldás távvezérelt alkalmazáshoz, gyors reagálású helyszíni közvetítéshez, web broadcastinghoz. Létezik a RƎLAY VRX4 (4-faderes) és VRX8 (8-faderes) változat, amelyek használhatók önállóan, vagy kötegelve a Lawo OnAir 4 audio interfésszel professzionális mikrofonokhoz, vagy vonalbemenetekhez, AES3 és RAVENNA / AES67 I/O-hoz. Létezik kemény igénybevételhez hátizsákos megoldás, amelyben helye van a laptopnak, mikrofonoknak és fejhallgatónak is.
A Patch panelból kiinduló kábel erdő látványa minden broadcaster rémálma. A nyugodt alvás jegyében született a Lawo virtuális Patch panelja az RƎLAY Patch Bay. A szoftveres megoldás kiváltja a hatalmas kábelkötegeket és sokkal átláthatóbb struktúrát biztosít a létesítményünk teljes területén. Az azonnal ismerősen megjelenő kezelőfelület kezeli és koordinálja a Lawo partnerek költséghatékony broadcast alkalmazásait – több vonalas VoIP telefon alkalmazásokat, távvezérelt kodekeket és kifinomult többsávos hang processzálást. Az RƎLAY VPB használható szerverekhez, amelyek audio feldolgozást, telefont, kodeket vagy streaming szolgáltatást kínálnak egy teljes rádiós létesítmény mentén, vagy bevethető az RƎLAY VPB dedikált szerverekhez amelyek majdnem teljesen kiváltják az összes hardver perifériát egy stúdióban.
Eltérően a drága hardver eszközöktől, a szoftvere alkalmazások könnyen skálázhatók, amikor több szolgáltatásra van szükség. Ha több telefonvonalra van szükség, csak egy másik alkalmazást kell adni az RƎLAY VPB telefon szerverhez. Vagy szükséges lehet több Web audio stream kódolására, ugyan azon a bitrátán. Létrehozhatunk mérőműszer összeállításokat EBU R128 és ATSC A/85 hangosság szabványokkal. Teljes rádiós környezetet teremthetünk, csak egy PC-re kell feltölteni a RƎLAY VPB-t, a kedvenc kijátszó rendszerünket, editáló szoftverünket, kodeket és audio processzort. Az RƎLAY VPB képes routolni oda- vissza audio forrásokat hagyományos hardveres környezetben, vagy AoIP eszközök között és még képes az audio jelek kapcsolására is az alaplapi I/O kártya felé.
www.rexfilm.hu
