Szerző: Média Technika | 2025. március 31. | Interjúk
4K HDR közvetítőkocsiját mutatta be az AH Média az IBC-n
Mindig nagy örömömre szolgál – valószínű, hogy ezzel nem csak én vagyok így – amikor magyar kiállító jelenik meg Amszterdamban a RAI Centerben. Az AH Média az új OB-7-es 4K HDR autóját mutatta be a broadcast szakmai nagyközönségnek az IBC-n. A közvetítő kamion teljes műszaki tartalmát és képességeit már ismertettük a MediaTech idei, télvégi számában. Most a jövőbeli tervekről, a kocsi tényleges felhasználásáról és az üzleti koncepciókról beszélgettünk Papp-Gerlei Gyöngyvérrel, az AH Média Zrt. vezérigazgatójával.
MT: Kezdjük az elején! Miért volt fontos az AH Média számára a 4K technológia adaptálása?
PGGY: Nem volt kérdés, hogy piacvezető hazai szolgáltatóként elsőként kell megjelennünk ezzel a technológiával is. Látjuk azt, hogy miként alakul a készülékek fejlődése, sok nézőnek van már otthon 4K-képes televíziója, egyre szélesebb lehet tehát az a közönség, ahol várják a még jobb tartalmakat, és még nagyobb felbontásban akarják élvezni kedvenc programjaikat. Ezzel kicsit elébe megyünk a trendeknek, hiszen a műsorok közvetítésében még nem terjedt el a 4K technológia, de azt tapasztaljuk, hogy a közeljövő rangos nemzetközi események közvetítési tenderének kiírásában egyre többször fogalmazódik meg ilyen elvárás. Elsősorban itt, a kelet-közép-európai régióban szeretnénk újabb versenyelőnyre szert tenni ezzel a fejlesztésünkkel, amelynek köszönhetően a kiállított közvetítőkocsink kimagasló technikai képességekkel rendelkezik. A tervezés és az integráció önmagában is komplex feladat, aminek eredménye ez az egyedi, a szakmai kiállításon sok érdeklőt vonzó közvetítőkocsi. A fejlesztés csapatmunkában valósult meg, ami során döntő részben támaszkodhattunk az AH Média munkatársainak tekintélyes, nemzetközileg is elismert szaktudására.
MT: Bérleti piacot vagy saját gyártást céloztok a 4K autóval?
PGGY: Amikor egy esemény – legyen az nagy hazai, vagy nemzetközi rendezésű – műsorgyártási feladataira pályázunk, az a legfontosabb célunk, hogy end to end szolgáltatást nyújtsunk a megrendelőnknek. Igyekszünk a legtöbb esetben úgy elnyerni a megbízásokat, hogy az autókat, valamint a technikai és a kreatív stábot is mi adjuk az adott produkcióhoz. De persze vannak olyan példák is, amikor pont a technikai hátteret nyújtó közvetítőkocsit, és annak technikai személyzetét biztosítjuk, és egy másik partnertől érkezik a szükséges kreatív stáb. Ennek a fordított felállása valósult meg az idei, dohai vizes-vb-n is, ahol az Al-Dawri & Al-Kass Sports Channel alvállalkozójaként a közvetítés tartalmát elkészítő kreatív stábot adtuk, amihez a technikai hátteret a rendező vállalat biztosította számunkra, mert az autóink eljuttatása a helyszínre költséges és feleslegesen komplikált lett volna.
MT: Mennyire ismert az AH Média, illetve a szakmai stábotok az európai broadcast piacon?
PGGY: Európában ismerik, elismerik a szolgáltatásaink minőségét. Tagadhatatlan előny számunkra, hogy Magyarország elkötelezett a nemzetközi sportesemények rendezésében. Mindez évek óta páratlan lehetőségeket biztosít a stábbéli kollégáimnak is, hogy a jelentős produkciókban fontos tapasztalatokat és referenciákat szerezzenek. Megfelelünk a legmagasabb szintű elvárásoknak és alkalmazzuk a legmodernebb eszközöket, amivel óriási, gyakran egyedülálló gyakorlatra tesznek szert munkatársaim. Ez az AH Médiának is előnyére válik, mert szerte a világon segít minket a nagy nemzetközi pályázatokon, amikor a vállalatunk és a kollégáink neve már ismerősen cseng a potenciális megrendelőinknek. Az ismertség árnyoldala ugyanakkor az, hogy a szakembereinket rendszeresen megkeresik a nemzetközi műsorgyártó cégek, hogy a nálunk megszerzett tudásukkal külföldre menjenek dolgozni. Ez ugyan megnehezíti a helyzetünket, ám igyekszünk jól kezelni, évek óta komoly hangsúlyt szentelünk az utánpótlás képzésnek és nevelésnek, részt veszünk több közép- és felsőoktatási intézmény szakmai képzésében.
Összességében a műsorgyártási szolgáltatásunk jól felépítetten, profitábilisan működik. Az AH-nál tudatos építkezésbe kezdtünk az elmúlt 5 évben, hogy szemmel láthatóan növeljük a nemzetközi jelenlétünket. Ez a munkánk mostanra nagyon szépen beérett, jelentős broadcasting projekteket valósítottunk meg és folyamatosan pályázunk az újabb nagy nemzetközi megbízásokra.
MT: Említenél párat a megvalósult és jövőbeli projektekből?
PGGY: Igen, idénről két nagyon komoly projektet emelnék ki. Az egyik a már említett vizes-vb Dohában. Ez azért is volt izgalmas, mert első ízben tudott az Antenna Hungária Európán kívül több, mint száz fős stábbal dolgozni. A nyíltvízi úszás, a műugrás és a toronyugrás versenyszámait a mi kreatív stábunk közvetítette, az egész világon az ő munkájuk képeit látták és dicsérték a nézők, amire méltán lehetünk büszkék. A másik nagy eseményünk január elején, a Németországban megrendezett férfi kézilabda Európa-bajnokság volt. Itt debütált az új 4K-s közvetítőkocsink és a kollégáim kiemelkedő munkájával is elégedettek voltak a megrendelők. Ami a jövőt illeti: a sajtóban is megjelent, hogy az RTL-lel stratégiai együttműködésbe kezdtünk és ez a csoportszintű megállapodás a műsorgyártási területre vonatkozó részt is tartalmaz. Az RTL elnyerte a következő három évre az UEFA Bajnokok Ligájának magyarországi közvetítési jogait és a magyarországi vonatkozású mérkőzések közvetítéseinek gyártója az AH Média lesz. Labdarúgásban hazai és nemzetközi mérkőzéseken is jelentős megbízásokat, átfogó tapasztalatokat szereztünk, például 2022-ben mi közvetítettük az itthoni rendezésű Európa Liga Döntőt. Kiemelkedő labdarúgó esemény lesz a 2026-os BL-döntő a budapesti Puskás Arénában, ahol az AH Média fogja ellátni a műsorgyártási feladatokat az RTL, mint host broadcaster partnereként. Nagyléptékű, kihívásokkal teli projekt, amiről azt gondolom, hogy egyértelműen a koronaékszere lehet a referenciáinknak. Az UEFA-val és a partnereivel közösen zajló felkészülésre kiemelt figyelmet fordítunk 2025-ben, hogy technikailag és a stáb tekintetében egyaránt jól szerepeljünk, kiváló szórakozást nyújtsunk a klubfutball legrangosabb mérkőzésének sokmillió nézőjének. Már említettem, hogy előnyünkre szolgál Magyarország elhivatottsága a nagy sportesemények rendezése iránt, ugyanis ezeken keresztül folyamatosan jelen tudunk lenni a színes nemzetközi broadcast vérkeringésben. Így a hazai piacon dolgozva szélesíthetjük és erősíthetjük nemzetközi kapcsolatainkat a sportágak és a partnerek tekintetében egyaránt.
MT: Úgy látom, jellemzően sportot gyártotok, ez tudatos volt, vagy spontán alakult ki?
PGGY: Azt gondolom, hogy a sportközvetítések területén van a legnagyobb igény arra a magas technikai színvonalra, amit az AH Média képes nyújtani. A sport nagyon fontos, de nem kizárólagosan, emellett dolgozunk színházi eseményeken, koncerteken, kulturális eseményeken és stúdiós munkáink is vannak.
MT: Ki vagy kik azok, akik megmondják, hogy gyerekek: most erre megyünk, arra megyünk, ezt és ezt fogjuk csináljuk! Ki a spiritusz rektor?
PGGY: Itt nem lehet egyetlen embert nevesíteni, ez is csapatmunka. Váradi Vilmost azonban szeretném kiemelni, ő a műsorgyártási terület irányítója. Vilmos évtizedek óta ebben a szakmában dolgozik, nemzetközileg elismert szaktekintély. Mondhatnánk, ő üzemelteti a gyárat. Amikor pedig arról van szó, hogy mi legyen a stratégiai irány, akkor jövök én. Sok mindenre ambicionálom a csapatot, feszegetem a határokat. Ekkor szoktam mondani Vilmosnak: ha ez szerinted túl sok, vagy kockázatos, akkor légy szíves szólj! A partnerek felé is maximumot kell nyújtani, itt nem lehet hibázni. Összességében koprodukcióban dolgozunk, de nem csak mi ketten. Már a koncepciók kidolgozásában is sokan részt vesznek, és a megvalósítás szintén egy komplex csapatmunka. Az IBC-re is azért jöttünk, hogy megmutassuk magunkat, ezt az innovatív autót és annak képességeit. Közben az üzletfejlesztésért felelős kollégáim járják a standokat, keresik az újdonságokat és törik a fejüket az új lehetőségeken azért, hogy a nemzetközi piacon stabilan meg tudjuk vetni a lábunkat. Egy ilyen nívós szakmai rendezvényen nagyon fontos, hogy ne csak hozzánk jöjjenek a partnereink, hanem mi is menjünk azokhoz a gyártókhoz, akik a technológiákat a rendelkezésünkre bocsátják. Velük is közösen gondolkodunk abban, hogy mit lehetne még magasabb szintre emelni.
MT: Sereg Imrével találkoztam itt az autó körül, ő egy élő legenda a szakmában, milyen munkakapcsolatot ápoltok vele?
PGGY: Imre egy fogalom, nemzetközi és hazai piacon egyaránt. Sokat dolgozunk együtt, kifejezetten nemzetközi produkciók kapcsán, például Dohában vagy a Hungaroringen. Szerves része a csapatunknak, azokban az esetekben, amikor nagy stábbal, komplex nemzetközi partnerekkel működünk együtt. A kiállításon segít bemutatni a fontos partnereknek, hogy mit tudunk, mert az IBC a legrangosabb esemény Európában, mindenki itt van, aki számít ebben a szakmában.
MT: Milyen személyes benyomásokat szereztél az IBC-ről, kiállítóként?
PGGY: Ez az a szakma, ahol nem lehet megállni. Az elmúlt években sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne ide eljönni kiállítóként. Mostanra érett meg a helyzet, most jutottunk el arra a szintre, hogy meg tudjuk mutatnunk magunkat! Ha itt végig megyünk a külső kiállítási területen, sok szép és modern közvetítőkocsit találunk a nemzetközi mezőnyből, akik között mi is abszolút megálljuk a helyünket. Az autó mellett arra is lehetőség nyílik, hogy az érdeklődőknek bemutassuk azt a jelentős referenciát, amit a hihetetlenül erős stábbal halmoztunk fel, mert ők azok, akik a technikával elkészítik azt a tartalmat, amitől ez az egész egy páratlanul magas minőségű produkcióvá válik. Sokat jelentenek nekem a kiállításon személyesen kapott pozitív visszajelzések, és még büszkébb vagyok a partnereinktől kapott számos köszönőlevélre, ami már nem része a protokollnak.
MT: Az interjú befejezéseként szeretném megkérdezni, hogy mit szabad rólad tudni? Hogy kerültél a broadcast iparba, milyen vállalatoknál dolgoztál az Antenna Hungária előtt?
PGGY: Közgazdász vagyok, közel 25 éve dolgozom a telekommunikációs iparban, végigéltem a 2000-es évek elején lezajlott konszolidációt, amikor a kis internet szolgáltatók és távközlési cégek összeolvadtak és sok felvásárlás történt. Dolgoztam a Pantelnél, őket aztán felvásárolta az Invitel, amiből később az Invitech is kifejlődött, majd az akkori munkahelyemmel, az Antenna Hungáriával együtt a 4iG Csoport tagjává vált. A számomra már történelmi távlatúnak tűnő előzmények tapasztalataira építhetek most, amikor a 4iG Csoporton belül zajló transzformáció lépésein dolgozunk, nagyon izgalmas a részesének lenni a hazai telekommunikációs szektorban kiemelkedő jelentőségű folyamatnak. Összegezve tehát már jó ideje ebben a szektorban dolgozom, és úgy vélem, az értékesítési területen szerzett szemléletemet sikerült jól konvertálni az olyan, még összetettebb feladatokra, amikor elsőszámú vállalatvezetőként kell megállni a helyem. Ismerem a technológiai vállalatok működését, struktúráit, a külső és belső motivációkat, és igyekszem jól felmérni a fejlesztési elvárásokat és lehetőségeket. Az Antenna Hungáriánál 2019 márciusa óta dolgozom, akkor a broadcasting még teljesen új terület volt számomra, igyekeztem a hasznomra fordítani, hogy szinte a nulláról kellett mindent megtanulnom, hogy vezetőként is jól átláthassam ezt a színes és kreatív világot. Már az első percben magával ragadott, óriási lendülettel vetettem bele magam, elmentem a közvetítésekre, sokat tanultam a kollégáimtól, akiknek ezúton is köszönöm, hogy segítettek. Egyre magabiztosabb vagyok így terepen is, közvetíteni vagy az EVS-en lassítani még nem mernék beülni, de dolgozom a technikai tudásomon. Beleszerettem ebbe a szakmába és azt hiszem, ezt csak így lehet és érdemes csinálni.
MT: Ennél jobb végszót aligha találhattunk volna. Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánunk, neked és az AH Médiának!
Seiler György
Szerző: Média Technika | 2024. december 08. | Egyéb, Interjúk
Mike Blackman - az ISE 20 éve
Médiatechnika | 2024. január 29., hétfő 18:00
Az ISE 20. évfordulója alkalmából leültünk Mike Blackmannel, az Integrated Systems Events ügyvezető igazgatójával, hogy megismerjük a belső történetet annak minden aspektusával. A legelején kezdtük…
Kik voltak az InfoComm, a CEDIA és az NSCA fő mozgatói, a show eredeti tulajdonosai? Kinek az ötlete volt az integrált rendszertechnológiát bemutató kiállítás?
Az igazi első lépést Randy Lemke tette, az InfoComm-tól (később AVIXA) – ővé volt az ötlet. Néhány évig tartottak egy InfoComm-show-t Németországban, a Photokina-val együtt, de nem igazán volt sikeres. Amikor elkezdték, voltak olyan kiállítóik, mint pl. a Kodak, az emberek több diavetítőt és hasonló dolgokat használtak prezentációkhoz, azonban az ipar megváltozott. A Photokina közönsége is inkább a fényképészeti, mintsem az AV-oldalon állt.
Ezért Randy úgy döntött, hogy érdemes az InfoComm számára önálló kiállítást rendezni, de a CEDIA-t és az NSCA-t is potenciális versenytársként azonosította a piac azon részein, ahol az ISE ténylegesen fejlődni fog. Ezért megbeszélést folytatott Billilynne Kellerrel a CEDIA-tól és Chuck Wilsonnal az NSCA-tól, és beugrottak, azt mondták: „Igen, rendben, ezt akarjuk csinálni”. És felmerült az ötlet, hogy tényleg megcsinálják a showt.
Ezután egy fejvadászon keresztül közeledtek hozzám. Miután megbeszéltük, és ránéztem, és arra gondoltam: „Ez jó lehet, ez jó móka lehet, ez megy valahova”, azt mondtam: „Igen, ezt akarom csinálni.”
Hol dolgoztál, amikor először megkerestek az ISE-vel kapcsolatban? Milyen volt az előéleted?
Először könyvelő akartam lenni. De valójában miután megszereztem egy helyet az egyetemen, és előtte gyakorlatot végeztem, úgy döntöttem, hogy ez nem nekem való karrier. Így hát átmentem a Financial Timeshoz, és folytattam: marketinget tanultam, diplomát szereztem nemzetközi ipari és fogyasztói reklám- és marketing szakon, majd egy kis időt publikációkkal töltöttem a Financial Times és a Personal Computer World magazinoknál.
Ekkortájt a Montgomery Exhibitions fejvadász útján talált meg, hogy építsem fel a Personal Computer World kiállítást. Így bekerültem ebbe a kiállítás környezetbe. Ezután ismét fejvadászat útján kaptam egy megbízást, hogy menjek Németországba számítógépes és technológiai rendezvénysorozatot indítani. Ezután rendezvény és marketingtanácsadóként alapítottam saját vállalkozást, és körülbelül 10 évet töltöttem ezzel: tanácsokat adtam cégeknek rendezvények lebonyolítására, rendezvényeket hoztam létre cégeknek, és segítettem a piacon, elsősorban Európa szerte. Az volt az érzésem, hogy ez az iparág növekedni fog, a piac fejlődni fog. És akkor megkeresett az egyik régi főnököm, aki egy fejvadász cég vezetője volt. Azt mondta nekem: „Mike, ezt a munkát neked találták ki.” Megnéztem, és hirtelen arra gondoltam, hú, ez izgalmas lehet – nos ez az ötlet indította el az ISE-t.
Mi volt az, ami miatt azt gondoltad, hogy izgalmas lehet?
A piac egy részét már ismertem. Ismertem néhány érintett gyártót. De tudod, én egy kicsit tech-rajongó vagyok. Szóval csak ránézésre azt sugallta nekem, hogy ez izgalmas dolog – ez engem személy szerint érdekel. Az volt az érzésem, hogy mindez nőni fog, a piac alakult fog. Egyre több olyan dolgot láttam, ami egyre inkább beépült az életmódunkba, és azt gondoltam: „Ez az idő előrehaladtával egyre fontosabb lesz.”
Megragadtad a lehetőséget, vagy meg kellett győződni?
Egy folyamaton mentem keresztül, a piac megismerésében. Amikor megláttam, azt mondtam: „Rendben, ez szerintem működhet”, és bezártam a tanácsadói üzletemet, és elekzdtem ezt csinálni. De az igazi dolog, ami igazán azt mondta nekem, hogy izgalmas lesz, az az volt, amikor néhány hónappal később meglátogattam az első InfoComm-ot, majd az első CEDIA Expó-t, és valóban láttam, hogyan fejlődik mindez, milyen cégek vesznek részt és valójában hol építhetnénk fel valami újat.
Mikor kezdtél az ISE-nél? Te voltál az egyetlen alkalmazott? Mik voltak az első lépéseid azon kívül, hogy megnézted a többi kiállítást?
2002 karácsonyán kerestek meg. És akkor és 2003 márciusa között végig mentünk az önéletrajzon. Majd márciusban voltak az első interjúim.
Amikor elindítottuk a céget, néhány hónapig egyedül voltam, de kaptam támogatást az InfoComm csapatától. Ők csinálták a könyvelésünket, de minden mást helyben csináltunk. Aztán kaptam egy Godwin Demicoli nevű srácot, aki ezután az InfoComm német közép-európai képviselője lett, és volt egy gyakornok is a fedélzeten. Tehát hárman voltunk, akik megcsináltuk. 2004 januárjában elkezdtünk mindent összerakni, hogy indíthassuk a showt.
Hogyan alakulhatott volna másként a magánéleted, ha nem dolgoztál volna az ISE-nek?
Ha azt nézem, amit csinálok, és az embereket, akiket ennek eredményeként ismerek – akikkel együtt dolgoztam, személyes barátokat, kapcsolatokat hoztam létre –, ezek közül sok valószínűleg nem lenne most itt. Talán lennének mások egy másik útvonalról.
Biztosan még mindig Németországban lennék, hacsak nem jön egy másik ajánlat, ami elég izgalmas ahhoz, hogy elhúzzak. Talán még mindig meglenne a tanácsadó cégem.
Akkoriban a BMW megpróbált rávenni, hogy én legyek felelős a Mini stratégiai marketingjéért. Érdekes munka volt, de nem tudom, hogy beleférnék-e egy ilyen céges munkakörnyezetbe.
Ó, és képzeld amikor ezt az állást felajánlották nekem, a Harley-Davidson volt az egyik ügyfelem. Éppen a 100. évfordulójukat szerveztem. Amikor megérkezett az ajánlat, fel kellett mondanom a Harley-vel kötött szerződést. Nos látod azért voltak izgalmas storyk az ISE előtt is.
Az ISE szervezetének fejlesztése
Mike Blackman ügyvezető igazgató elmeséli, hogy az Integrated Systems Events egyedüli alkalmazottként indult 2003-ban, majd az első években fokozatosan növekedett.
Hogyan indítottad be a gépezetet?
Amikor 2003 tavaszán elindítottuk az Integrated Systems Events programot, néhány hónapig egyedül voltam. Júliusra vagy augusztusra felvettem Godwin Demicolit, aki ezt követően az InfoComm német közép-európai képviselője lett. Volt egy gyakornokunk is, Emmanuel Simon – ő még tanulás közben került a fedélzetre, és jó kés volt a fiókban. Mi hárman elintéztünk itt mindent. Mi csináltuk a marketinget, az értékesítést, mi csináltuk az összes logisztikát.
Az InfoComm (vagy az AVIXA jelenlegi állapotában) csapata támogatta az adminisztrációt és a könyvelést. Jason McGraw, aki az InfoComm show-t vezette, nagyon sokat dolgozott velem, hogy elkészítse az első kiállítást az Egyesült Államok részéről. De minden mást helyben csináltunk. 2004 januárjában elkezdtünk mindent összerakni, hogy indíthassuk a programot.
Kik voltak az ISE kulcsemberei egy kicsit később?
Nos, akkor döntöttünk úgy, hogy egy kicsit erősebbnek kell lennünk a szervezetünkben, de továbbra is karcsúk szeretnénk maradni. Mivel kulcsfontosságú funkciók vannak az Egyesült Államokban, az időzónák problémát jelenthetnek.
2005-ben úgy döntöttünk, hogy Hollandián belül szeretnénk további támogatást kapni, pályázatot írtunk ki, több logisztikai céget megkerestünk. Ben Goedegebuure, a Congrex nevű cég értékesítési és marketing igazgatója nagyon gyorsan visszajött és ajánlatot tett nekünk. És végül is ez volt az az ajánlat, amelyet hozzánk illőnek éreztünk.
Csapatunk a Congrexen belül Sander Beunk, Farieda Ramautar és Suzanne Van Vliet volt. (Suzanne most tulajdonképpen a RAI-nál dolgozik.) Ők segítettek a logisztikában, és velem együtt csinálták a marketinget, és ott volt a könyvelési részlegük is.
Úgy döntöttünk, hogy mindig saját értékesítőt alkalmazunk. 2006-ban felvettük Thomas Haegert egy speciális feladatra, hogy segítsünk az ISE profi audio szektorának felépítését.
Hogyan fejlődött ezután a cég?
Néhány évig együtt dolgoztunk a Congrex-szel, majd elhatároztuk, hogy show-ként saját munkatársakra van szükségünk, és saját embereinket akarjuk, vagy legalábbis ugyanazokat az embereket, hogy folytonosak tudjunk maradni.
Amikor elkezdtük saját munkatársaink alkalmazását Amszterdamban, először Martine Niermanst vettük fel. Martine akkoriban a RAI-nál dolgozott projektmenedzserként, őt felvettük operatív igazgatónak. Aztán felvettük Daniëlle Inostrozát is. Így volt egy irodánk Martine-nal és Daniëlle-lel.
Akkoriban közös irodákban működtünk. Aztán épültünk és növekedtünk, és még néhány embert felvettünk Hollandiában a műveleti csapatba. Hollandián kívül csak én voltam, és Thomas Haeger, folyamatosan építettük a céget, ő 2008-ban Ian Morrish-t bízta meg a épületünk felépítésével, majd 2010-ben Elizabeth Kondakow is csatlakozott hozzánk, hogy elkezdje az építkezést Közép-Európában, különösen Spanyolországgal és Olaszországgal, valamint a dél-európai országokkal.
A szervezet nőtt és nőtt, mi pedig erősebbek lettünk azáltal, hogy szerintem inkább saját embereink voltak, nem pedig a túl sok kiszervezés. A marketing osztályra Dan Goldstein 2007-ben csatlakozott hozzánk, miután néhány évig a CMP-nél dolgozott az ISE Daily szerkesztőjeként, majd 2008-ban vettük fel Stefanie Hanelt.
Te mindig is az ISE nyilvános arca voltál a kiállítók, a látogatók és a média számára. Ez szándékos döntés volt, vagy csak spontán történt?
Szándékos döntés volt, mert három olyan egyesületünk volt tulajdonosként, akik kissé versenyképesek voltak egymással. Ekkor született meg az a döntés, hogy az egyesületek egyik ügyvezető igazgatója sem szólalhat fel a show nevében; az egyetlen szóvivő legyek én, mint ügyvezető igazgató. Nos így alakult ez ki. Természetesen továbbra is minden egyesület felső vezetése benne van a testületben, akiknek tulajdonképpen beszámolok, tehát továbbra is ők irányítanak. De akkoriban három egyesületünk volt, amelyek nagyon amerikaiak voltak – bár Európában voltak az emberek, az erősség az USA-ban volt –, és azt akarták, hogy európainak tekintsenek bennünket. Szóval ez volt a másik ok, amiért a nyilvánosság elé kerülte: angol voltam, Németországban éltem, és Svájcban vezettem kiállításokat. Szóval így nagyon európainak hangzott az egész.
Az első kiállítás Genfben
Lehet, hogy köztudott, hogy az ISE első kiadására 2004-ben került sor Genfben – de elgondolkozott már azon, hogyan és miért is választották éppen ezt a svájci helyszínt? Az Integrated Systems Events ügyvezető igazgatója, Mike Blackman elmondja, hogyan jött létre a show, és mi sült ki belőle.
Hogyan határoztátok meg az első helyszínt és időpontot?
Ez még 2002-ben történt, mielőtt engem beszerveztek.
Randy Lemke az InfoComm-tól (később AVIXA) és Cherif Moujabber – ő volt a régi főnököm és a fejvadász, aki beszerzett – körbejárták Európát, és helyszíneket néztek. Szép javaslatot kaptak Genfből, óriási kiállítóterem, remek infrastruktúra. Mivel Svájcról volt szó, úgy érezték, ez egy jó semleges helyszín.
De Svájc egyszerre van Európában is meg nem is. És ez volt az egyetlen dolog, ami Genf ellen szólt. Az, hogy a kiállítás olyan helyen zajlott, ahol az összes európai kiállítónak exportálnia és importálnia kellett felszerelését, sok ember számára újabb kihívást jelentett. És ez volt az oka annak, hogy utána el is költöztünk Genfből.
Mely bemutatókra jártál, hogy potenciális kiállítókat keress?
Néhány céget ismertem, amelyek az ügyfeleim voltak, amikor technológiai rendezvényeket szerveztem – Sony, Mitsubishi stb., de megnéztünk néhány szórakoztatóelektronikai bemutatót is. Nyilvánvaló, hogy a show alapjait az InfoComm, a CEDIA és az NSCA adta. És még azok a cégek is, akik még mindig a kölni Photokinában voltak érdekeltek, ahol az InfoComm-nak volt egy közös bemutatója, és a Prolight + Soundnak, és nyilván a Plasának is Londonban. Tehát ezek voltak azok a helyek, ahol sok ügyfelünket láttuk.
Az első kiállításra kimentem az útra, és minden egyes kiállítóhelyet magam adtam el. Emlékszem, körbe utaztam Európát, sok céget meglátogatva, és végül 120 kiállítót sikerült bevonzani. Jó néhányan az Egyesült Államokból, nagyon erős támogatást kapott néhány olyan cég, akik az NSCA, az InfoComm és a CEDIA elkötelezett tagjai voltak, mint például a Crestron és az Extron. Nagyon beálltak a show mőgé és segítettek a helyére tenni.
Hogyan emlékszel vissza a genfi kiállításra?
Az első érdekes dolog akkor történt, amikor megnyitottuk a regisztrációt. Minden nagyon-nagyon jól nézett ki, és több száz ember regisztrált olyan távoli helyekről, mint pl. Afrika. Így hát azt gondoltuk: „Hú, ez a kiállítás nagyon-nagyon nemzetközi lesz!” Aztán volt egy kis idegesség a körül, hogy valójában hány ember fog megjelenni, mert ezt a mai napig nem lehet tudni.
„Volt jó néhány vállalatunk, akik a pálya szélén ültek és nézték, hogy merre is tart a műsor.”
Az első kiállításra körülbelül 3500-an regisztráltak. Senki sem jött Afrikából, nagyon gyorsan megtanultuk, hogy a miénkhez hasonló kiállítások segítségével vízumot lehet szerezni Európába, és ez megváltoztatta azt a módot, ahogyan a jövőben a regisztráció kezeltük.
De volt más meglepetés is. Genfben az AV Stumpfl nagy standot foglalt a csarnok közepén, de még nem jelentek meg az építés utolsó napján sem. Pánikba estem: „Hogyan fogják felállítani azt a hatalmas standot nulla idő alatt?” És akkor hirtelen felbukkantak és bumm! Megcsinálták!
Átmeneti oktatási helyiségeket kellett építeni a héjrendszerből. Hatalmas termünk volt, de nem töltöttük meg. De a 120 kiállítóval és a közönségünkkel ez elég erős volt ahhoz, hogy mindenki bízzon benne, van jövője ennek a bemutatónak.
Az első év küzdelem volt. Ami viszont nagyon jó volt, az az volt, hogy volt jó néhány társaságunk, akik a pálya szélén ültek, – megnézték merre tart a show. A Sony eljött hozzám a kiállítás alatt; a felelős menedzser azt mondta: „Japán megkért, hogy nézzem meg ezt. Alapszabály: soha nem adunk először bemutatót.” (Ez akkoriban így volt.) „Azt akarják, hogy nézzünk az ISE-re, mert úgy érzik, egy ilyen show-nak Európában kell lennie, és ha sikeres, akkor ők is részesei akarnak lenni.” A következő évben hangsúlyos jelenléttel érkeztek, és ennek eredményeként sok más kijelzőgyártót is üdvözölhettünk a kiállítóink között. Azt hiszem, a 2004-es első bemutatón az egyetlen kijelzőgyártónk a Mitsubishi volt. De nagyon jól képviseltük ezt az iparágat a kiállításon.
Milyen tanulási pontokat tudsz a magadénak az első kiállításból?
Először is a regisztrációról – csak annak megértésére, hogyan is működik ez Európában. És azokra az emberekre tekintve, akik nem jönnek el. Sokat tanultunk arról, hogyan reagálnak az emberek az oktatásra Európában. Ez nem ugyanaz, mint az Egyesült Államok; az oktatás nagyon erős ott: sok sikert látnak abban, hogy behozzák a tanulókat, a technikusokat és azokat az embereket, akik szeretnének bejutni az órákra. Miközben azt tapasztaljuk, hogy inkább konferenciákat és gondolatvezetést kell csinálnunk, nem oktatást.
Mikor gondoltad először: „Valami nagy dologra készülünk itt?”
Közvetlenül az első kiadás után.
Csak az általad látott benne rejlő potenciál miatt?
Nos igen, láttam a potenciált, már mielőtt beléptem volna. Mivel marketingtanácsadóként sok nagy cégnél dolgoztam – akkori ügyfeleim olyan ügyfelek voltak, mint a BMW, a Texas Instruments, számos nagy kiadó, a Harley-Davidson –, az egyik dolog, amit meg kell tanulnod, az az, hogy belenézel a vállalkozásokba. Aztán felteszed a kérdést: ez egy olyan vállalkozás, amellyel kapcsolatban szeretnék lenni? Másodszor pedig: „Mi a hosszú távú potenciál?” És itt volt valami, amit úgy láttam, hogy hatalmas növekedési potenciállal rendelkezik.
Van valami, amit utólag visszagondolva másképp csináltál volna?
Tudod, én mindent evolúciónak láttam. A genfi indulás nem volt hiba. Nem ez volt a megfelelő hely az induláshoz, de segített, mert semlegesen tartotta a show-t. Ha Németországban, Franciaországban vagy az Egyesült Királyságban indítottuk volna el, valószínűleg német, francia vagy brit bemutatónak tekintenék. Tehát bár ez nem segített nekünk a fejlődésében, valójában segített abban, hogy semleges eseményként, multinacionális eseményként tartsuk meg.
Szóval bármit is másképp csináltam volna? Valószínűleg nem. Mindent, amit tettünk, legyen az jó vagy rossz, tanultunk belőle valamit. És ennek eredményeként valóban jobbat csináltunk.
Költözés Amsterdamba és (Brüsszelbe)
2004-es Genf után az ISE következő három kiadására Amszterdamban, Brüsszelben, majd ismét Amszterdamban került sor. Az Integrated Systems Events ügyvezető igazgatója, Mike Blackman elmagyarázza a helyválasztás mögött meghúzódó gondolkodásmódot.
Milyenek voltak a visszajelzések az első ISE kiállítás után?
A visszajelzések meglehetősen pozitívak voltak. Mivel minden kiállítónk ott volt, a kiállítás utolsó napjára összehívtunk egy találkozót. Meghívtuk az összes kiállítót, hogy üljenek le velünk és beszélgessenek az ISE jövőjéről. Nagyon világos üzenetet kaptunk, hogy mindenki egyöntetűen akarta ezt a show-t, és ott akart lenni, de nem akarta, hogy Genfben legyen. Így azt az utasítást kaptuk, hogy menjünk és keressünk egy közép-európai helyet.
Az eredmény az volt, hogy jómagam és Jason McGraw, aki az InfoComm show-t vezette, a következő héten útnak indultunk Európa-szerte. Készítettünk egy szűkített listát, különböző helyszíneket javasoltunk a csoportnak, és ebből a listából Amszterdam lett az új otthon legalább egy évre.
A kezdeti években voltak olyan célvállalatok, amelyekről úgy érezted, hogy hangadók, amelyeket sok más cég követne?
Abszolút. Nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a megjelenítő cégek megszerzésére. Így a második évben megkaptuk a Sony-t, a Barco-t, a Samsungot, a Philips-t, és még néhányat. Azt is láttuk, hogy a profi hangzás kulcsfontosságú terület. Tehát a következő fázis jött, hogy a professzionális audio piacvezetők közül néhányat kiállítókká szerezzünk meg, hogy segítsenek nekünk építeni a show ezen részét is.
Hogyan viszonyult az első amszterdami show a genfi bemutatóhoz?
A bemutatótér és a látogatottság több mint kétszeresére nőtt, mindez egy másik nagyon erős üzenet volt a show támogatására. A legtöbben már hallottak az ISE-ről.
„Az európai AV-piac erőssége abban az időben minden bizonnyal az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország. Volt egy helyszínünk, amely nagyon is ennek a közepén található.”
Egyre több céget kaptunk, akik azt mondták, hogy szeretnének részt venni a műsorban, és segíteni szeretnének a növekedésben.
Az ISE 2006-ban elhagyta Amszterdamot és Brüsszelbe ment, de a következő évben visszatért Amszterdamba. Miről szólt ez az egész?
Nos, nagyon sok minden közrejátszott abban, hogy 2006-ban nem tudtuk megszerezni a helyszínt. Az ISE-nél az a folyamat, hogy a következő évre a bemutató alatt elkezdjük az átfoglalást. Abban az időben egy másik show, amely szintén Amszterdamban volt, úgy érezte, versenyképesek lehetünk; ott volt a történelem, és az a személy, aki azt a show-t vezette, úgy döntött, hogy nem lenne jó nekik, ha ott lenne az ISE. A RAI-nak tehát döntést kellett hoznia arról, hogy ott maradhatunk-e a jövőben.
Mivel a bemutató előtt nem tudtuk meghozni ezt a döntést, el kellett döntenünk, mit tegyünk a következő évben. Ezért úgy döntöttünk, hogy Brüsszelbe megyünk, mivel valahol szintén elég központi helyen volt, és ott volt egy jó helyszín is. Küzdöttünk, hogy megszerezzük a francia közönséget, amit inkább kulturális és nyelvi dolognak éreztünk. Úgy gondoltuk Brüsszel jó, semleges hely lehet a francia nyelvűek vonzására.
Tehát a brüsszeli kiállítást terveztük, de az ISE 2005 alatt a RAI felvett valakit, aki tanácsot ad nekik, aki valójában a show irányítója, aki azt mondta: „Nem, nem látom az ISE-t versenytársnak, és nincs okuk arra, hogy ne maradjanak Amszterdamban.” Az eredmény az volt, hogy a RAI azt mondta: „Szeretnénk, ha visszatérnél.” Felajánlották nekünk a helyszínt 2006-ra, deakkor már elköteleztük magunkat Brüsszel felé, de azt mondtuk, hogy 2007-ben visszatérünk.
Saját technológiánk felhasználásával
Az ISE a professzionális AV-technológia vezető kiállítása – és ezért van értelme, hogy a technológiát saját céljainkra is használjuk. De ahogy Mike Blackman, az Integrated Systems Events ügyvezető igazgatója elmagyarázza, a kiállítók újrafoglalása néhány évbe telt.
Milyen módokon használta az ISE az AV technológiát saját céljaira?
Minden kiállítás valamilyen módon újra gondolkozik, ahol a kiállítók kiválaszthatják a helyet a következő évi kiállításra. Mi megtesszük a magunkét már az aktuális kiállítás alatt.
2005-től kezdve ott álltunk egy alaprajzos szobában, vonalzóval és ceruzával, és vonalakat húztunk, és volt radírunk is, ha valaki meggondolta magát. Néhány év múlva azt mondtam: „Tudod mit? Mi egy AV-műsor vagyunk – ehhez képernyőket kellene használnunk. A háttérben egyébként is a CAD-szoftvert kellene használnunk.”
Számos dolgot beépítettünk, hogy kifinomultabbá, felhasználó-barátabbá és kényelmesebbé tegyük kiállítóink számára a környezetet. Azok a srácok nem akarnak ott állni egy órát, hogy újra lefoglalhassák, hanem a standjukon akarnak beszélgetni az ügyfelekkel. Ezért fel kellett gyorsítanunk a rendszert. Amai az évek során fejlődött és kifinomultabbá vált.
Olyan helyzeteket láttunk, amikor az ügyfelek a képernyő előtt álltak a telefonjukon, és az Egyesült Államokban, Kínában vagy bárhol kollégáikkal vagy főnökeikkel beszélgettek, és megpróbáltak kiválasztani egy helyet, és megpróbálták leírni azt. Ezért aztán élőben feltettük mindent az internetre, hogy valóban azt mondhassuk: „Itt egy link. Kérem, menjen és nézze meg ezt.” Ha pedig a döntéshozó nem volt jelen a bemutatón, és látnia kellett, hogy mi történik, akkor élőben, valós időben követhették az átfoglalási folyamatot.
„Amikor a RAI Centerben voltunk, először betelepítettük a nagy képernyőt az Európa bejáraton belülre. Emlékszem az emberek arcára. Besétáltak, és azt mondták, „wow”. Ott kicsit forradalmiak voltunk. Az Egyesült Államokban működő testvér kiállításaink most ugyanezt teszik, de mi kezdtük el az elektronikus online foglalást.
Az egyik dolog, amit mindig is mondtam az ISE-ről, hogy papír helyett a tematikánkhoz tartozó technológiát kellene használnunk. Így egyre több a show körüli feliratok digitálissá válása. Olyan dolgokat lát, mint az újrafoglalás, vagy más, amit csinálunk, megváltoztattuk az AV-ipar termékeit és megoldásait. Ez egy kirakat, amelyet bárki megtekinthet.
És elkezdtük nézni az ehhez hasonló dolgokat, és azt mondtuk: „Rendben. Min változtassunk? Miért kellene megváltoztatnunk? Lehetséges megváltoztatni? Mi a haszna?” És ezt igyekszünk megvalósítani.
Sok mindent csináltunk a RAI-ban Amsterdamban. Az első digital signage-t a Sony-val közösen, 2008-ban, 2007-ben építettük be a kiállításon. A Sony irodájában voltam, és megmutatták az akkori digital signage-t, és azt mondtam, hogy jó lenne ezt betenni az ISE-be. A 8-as csarnokban voltunk, és ideiglenes digital signage-t helyeztünk el az egész csarnokban. A RAI vezérigazgatója odajött és azt mondta: „Mike, ez érdekes. Csináljuk ezt meg a RAI-ban?” Azt mondtam: „Természetesen.” Az eredmény az volt, hogy a RAI egy évvel később bevezette a digital signage rendszert.
Tehát csinálunk néhány dolgot, ami befolyásolja a történéseket. Néhány dolgot már megváltoztattunk a Fira Barcelonánál, és még sok új dologról beszéltünk a Fira Barcelona vezetőségével. Nagyon nyitottak és elfogadják az elképzeléseinket.
A növekvő kiállítás
Az Integrated Systems Events ügyvezető igazgatója, Mike Blackman megvizsgálta az ISE évek óta tartó növekedésének néhány okát – és azt, hogy miért fontos meghallgatni az ügyfeleiket.
Az Amszterdamban eltöltött évek során az ISE növekedése alapvetően egyenes vonalú volt – akár látogatószámot, kiállítási számot vagy standterületet nézünk. Szerinted melyek voltak az ISE azon kulcsfontosságú döntései, amelyek a növekedést előmozdították?
Meghallgattuk, mit mondanak kiállítóink és résztvevőink, és megadtuk nekik, amit akartak. Ilyen egyszerű!
Azt hoztuk, amit a résztvevők szerettek volna, ha a megfelelő kiállítókat hoztuk oda, és – ez a csirke és a tojás, de a megfelelő kiállítókat úgy szereztük meg, hogy egyre több megfelelő típusú résztvevőt hoztunk. Akkoriban volt egy csomó kiállítás, egy-két olyan, ami ma már nem létezik, beszélő boltok voltak, inkább a prospektusok kézbesítése volt, de nem vásároltak, nem találkoztak ügyfelekkel.
Mi odahoztuk a vásárlókat, így a kiállítók örültek, hogy ott lehetnek, mert a megfelelő emberekkel beszélgettek és találkoztak.
De biztosan mindenki hallgat a vásárlóira, ugye?
Ezt reméled. Csak azt tudom mondani, hogy csináljuk, és nyilván az eredmények azt mutatják, hogy elég jól csináljuk. Nyilvánvalóan nem tudunk mindent kínálni, amit ügyfeleink kérnek, de igyekszünk konszenzusra jutni, hogy mit akarnak a vásárlók, és megpróbáljuk teljesíteni. Ennek részeként megalakítjuk tanácsadó bizottságainkat, amelyek közül jelenleg több is van a show különböző technológiai szektoraiban. Meghallgatjuk őket, igyekszünk megérteni, kit akarnak elérni, mit kell tenniük, hogy a megfelelő módon mutassák be magukat, min kell változtatnunk, ha lehetséges, hogy lehetővé tegyük számukra a bemutatkozást és olyan ügyfélélményt nyújtson, amelyet a résztvevők szeretnének. Szóval ezért hallgatunk a jó szóra. És ennek meg is kapjuk az eredményét.
Nemrég arról beszéltünk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a kiállítók magukkal vigyék a közönséget.
A kiállítók számára az egyik legfontosabb dolog minden kiállításon az, hogy meg kell hívnia ügyfeleit, potenciális ügyfeleit és bárkit, akit a radaron talál. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy lehetőséget ad a négyszemközti párbeszédre, és talán olyan dolgokat is megtanulhatsz, amelyekről esetleg nem is tudsz. A második az, hogy nagy valószínűséggel a versenytársaid is meghívják őket, és nagyon furcsán fog kinézni, ha a versenytárs meghívta egy fontos ügyfelét, te pedig nem.
Még ha nem is jönnek el, érezni fogják ezt a linket hozzád – te hívtad meg őket egy ingyenes belépővel egy előadásra, ahol közel 200 eurót kellene fizetnie, hogy normálisan részt vegyen.
Ezáltal a vásárlók minősége nagyon magas, mert hisszük, hogy a kiállítóink csak azokat hívják meg, akikről úgy gondolják, hogy vásárlók. És mivel több mint 1000 kiállítónk csinálja ugyanezt, ez növeli a megfelelő emberek számát.
Szerinted fontos elemezni, hogy mi ment jól, és mi nem, egy show után?
Úgy gondolom, hogy az ISE csapatként az egyik legerősebb tulajdonsága, hogy leülünk a show után, és boncolgatjuk azt. Mindent megnézünk, amit tettünk – a jót is és a rosszat is. És úgy gondoljuk, hogy a jó dolgok jók voltak, mert jól csináltuk, vagy csak szerencsénk volt? És a rossz dolgok rosszak voltak, mert rosszul csináltuk, és megcsinálhattuk volna jobban is? Úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás minden évben segített abban, hogy fejlődjünk, hogy jobban csináljuk a dolgokat, és ez az oka annak, hogy még a nem működő dolgokból is tanultunk, és a jobb dolgok felé haladtunk.
Azt hiszem, ez az egyik olyan dolog, ami minden alkalommal segít abban, hogy tovább lépjünk. Ha minden egyes ISE-t megnézünk, az a show lebonyolítása szempontjából fejlődik. Ez aszerint alakul, hogy milyen cégeink vannak, és milyen technológiai területeket fejlesztünk, mert ezt nézzük, és azt mondjuk: „Rendben, hová vigyük ezt?”
Mindig azt gondolom, hogy a veszély az, hogy mi vagyunk a világ első számú kiállítása. Szóval mindenki kihívás elé állít minket. Ahhoz, hogy ott maradjunk, nem dőlhetünk hátra, nem csinálhatunk, hogy nem csinálunk semmit, és elfogadhatjuk, hogy ez tovább fog menni, és alulról felfelé bugyog. Nekünk kell vezetnünk. Mindig a szélen kell lennünk, és azt kell néznünk, és azt mondanunk: „Rendben, mit kell tennünk ezután, hogy ott tartsunk, ahol vagyunk? Mit kell tennünk ezután, hogy a versenytársaink előtt maradjunk? Mit kell tennünk, hogy ügyfeleink elégedettek maradjanak?”
Barcelonába költözés
2018-ban bejelentették, hogy az ISE a Fira Barcelonába költözik. Mike Blackman, az Integrated Systems Events ügyvezető igazgatója visszatekint a helyszín kiválasztására – és a bejelentésre adott reakciókra.
Mikor gondoltad először, hogy az ISE túlnőhet a RAI Centeren, és milyen lépéseket tett a RAI ennek enyhítésére?
Ez vicces, emlékszem, hogy 2007-ben Hans Bakkerrel, aki akkoriban a RAI vezérigazgatója volt, körbejártuk a területet. Ez akkor történt, amikor éppen visszajöttünk Amszterdamba, és azt mondtam neki: „Hans, egy napon mi leszünk a legnagyobb kiállításod.” Ő pedig nevetett, és azt mondta: „Mindenki ezt mondja.”
Tudtam, hogy valamikor kinőjük a RAI-t. Soha nem számítottam rá, hogy ilyen hamar következik ez be. A RAI bővült. Megépítették az Eliciumot, hogy több teret, több tárgyalót teremtsenek. Hozzáadták az 5-ös csarnokot is a létesítményhez. Lehetőséget adtak nekünk az általunk telepített ideiglenes szerkezetekkel, amelyek nyáron jól működnek, de télen nem ideálisak, amikor az ISE működik. Tényleg minden tőlük telhetőt megtettek.
De Dave Labuskes (AVIXA vezérigazgatója) azt mondta nekem: „Nem építhetsz templomot pusztán húsvétra és karácsonyra. Az év hátralévő részére kell tekintenie, és meg kell mondania, hogyan irányítja a vállalkozását?” És a RAI-nak nyilván ugyanazt kell néznie. Ha építenek, nem lehet olyan létesítményük, amit csak nekünk bővítenek. Más ügyfeleket kellett találniuk, akik ezt is elfogadják.
Más megoldásokat is megvizsgáltunk, hogy Amszterdamban maradjunk. Az egyik az volt, hogy az előadás egy részét egyéb Amszterdam környéki létesítményekben helyezték el. Vannak más, kisebb csarnokok is a városban, de ez ront abban, hogy legyen az az egy központi helyszín, ahol minden egy helyen van.
A nap végén úgy döntöttünk, hogy csak elodázzuk a problémát. Mert ha építenének is egy másik csarnokot, láthatnánk a növekedésünk pályáját, és azt, hogy mik az elvárásaink, azt jelenti, hogy öt év múlva újra szembesülünk a problémával.
Így aztán az a döntés született, hogy azt mondják: „Rendben, keressünk egy nagyobb létesítményt egy olyan városban, ahol van elegendő szállás, és amely megközelíthető.” A megközelíthetőség tekintetében nagyon nehéz legyőzni Amszterdamot. Van egy repülőtere, amelyen a legnagyobb a forgalom egész Európában, naponta több mint 200 úti cél.
Ismét láttuk, amikor Barcelonába jöttünk, hogy vannak itt más nagy show-k is, amelyek hasonló profillal rendelkeznek a résztvevők országokat tekintve, mint az ISE, és rendkívül jól működnek.
Milyen további helyszíneket vizsgáltatok Barcelona kiválasztása előtt?
Nos, először elvégeztük az asztali kutatást, hogy megnézzük, mely helyszínek elég nagyok.
A második fázis az volt, hogy megkérdezzük, van-e a városnak elég szállása ahhoz, hogy a résztvevők elégedettek legyenek, a harmadik pedig az volt, hogy oda tudunk-e juttatni embereket, és körbe tudnak-e járni a városban? Tehát sok tényező volt, és tényleg nagyon részletesen mentünk. Európa-szerte több nagyvárost tartalmazó listához jutottunk, de sok közülük lekerült a listáról, ha közelebbről megvizsgáltuk ezt a három tényezőt.
Barcelonában mindent kínáltak: elég nagy helyszínt, amely lehetőséget adott a növekedésre. A város, ahol volt elég szállás. A repülés megközelíthetősége jó volt.
De volt benne egy másik rész is, ami más városokban nem volt, vagyis van benne gasztronómia, éjszakai élet és minden más. Volt benne egy kis plusz, ami sok más városban nem, ami vonzóvá tette a résztvevőink számára.
Mielőtt bejelentettük, hogy költözünk, felmérést készítettünk kiállítóinkon és résztvevőinken. Névtelen információkat akartunk szerezni anélkül, hogy azt mondanánk nekik: „Az ISE költözésen gondolkodik, hova menjünk?” Ezért olyan kérdéseket tettünk fel a kiállítóknak és a résztvevőknek, mint például, hogy melyek a legfontosabb tényezők a kiállításon való részvételhez? Mi befolyásolja látogatottságát? Olyan válaszokkal tértek vissza, mint a szállás és a repülőjegyek költsége és elérhetősége. Éjszakai élet. A létesítmény.
Aztán miután megkaptuk a városok szűkített listáját, a korábban megválaszolt kérdések alapján megkérdeztük őket, hogyan értékelnék a különböző városokat? Az eredmény pedig minden tekintetben megvolt, kivéve egy Barcelonát, amely a középső vagy a csúcsra értékelt. Soha nem a középső alatt, kivéve egy kérdést, és ez a nyelv volt. Az egyetlen aggodalom, ami sok embert foglalkoztatott Barcelonával kapcsolatban, az volt, hogy az emberek hajlandók-e angolul beszélni. Azt hiszem, a múltban ez probléma volt; mondjuk 20 évvel ezelőtt szerintem küzdöttél ott, ha nem beszéltél spanyolul. Manapság szinte bárhol, ahol turistaként vagy üzleti ügyben érintkezik, bizonyos mértékig angolul beszélnek. Szóval ez volt az a valami, ahol azt hiszem, miután itt vagyunk, a legtöbb ember másképp válaszolna erre a kérdésre.
A legmagasabb pontszámot azonban a vendéglátás, a szórakoztatás és a szállodák szintjén érte el. Szóval ez nagyon erős ítélet volt a Barcelona javára.
Mióta bejelentették, hogy az ISE Barcelonába költözik, milyen volt a fogadtatás a helyi önkormányzatoktól és más szervezetektől?
Szóval a Barcelonába költözés… Amikor bejelentettük, az első dolog, ami történt, az volt, hogy megpróbáltuk titokban tartani, miközben még tárgyaltunk a szállodákkal, de az üzenet kiszivárgott. És ez zsongott egész Spanyolországban és az összes újságban, így nyilvánosan a bejelentés mögé kellett futnunk.
Az eredmény az volt, hogy a Barcelona nagyon izgatott lett. Abban a városban, ahol eddig csak egy igazán nagy bemutatót tartottak a Mobile World Congress-t, hirtelen valami más jött be, ami egyenértékű méretű lehet. És ez akkor történt, amikor a gazdaság nem volt itt a legmagasabb. Épp az egész helyzetük a függetlenségi akcióval volt kapcsolatban, ami ahhoz vezetett, hogy sok üzlet Madridba és máshová költözött, és ekkor hirtelen egy nagy show vonul be. Ez nagyszerű hír volt számukra.
A város reakciója fenomenális volt. A városi politikusok, a helyi és regionális önkormányzatok reakciója elsöprő volt. Mindannyian 100%-ban mögöttünk állnak, és azonnal kinyújtották a kezüket, és megkérdezték: „Miben segíthetünk?” Nálunk sehol máshol nem volt ilyen. Tehát ami a sínek zsírozását illeti, ez nagyon-nagyon jó volt abból a szempontból, amit csinálnak, és segítenek. Amit most látunk, az magában a városban van, az emberek hallanak az ISE-ről, és egy kicsit jobban megértik, hogy miről is van szó.
Most azt látjuk, hogy még több izgalom jön, ahogy a város szívesen lát minket és bekapcsolódik. Láttunk más intézményeket, sok helyen, ahol AV-t használnak, amikor kapcsolatba léptek, és azt mondták: „Hogyan kapcsolódhatunk be, hogyan lehetünk részesei ennek, hogyan támogathatjuk Önt?” Tehát egy szívélyes fogadtatás, ami elterjedt a városban. A show tartalmát illetően természetesen ott van az ACCIO és az AV Cluster és ehhez hasonló szervezetek. Valóban érzik, hogy ez egy fontos partnerség, amelyhez hozzá akarnak járulni.
Igen. És nem csak az ACCIO, hanem Barcelona városának is nagy kiállása az ügy mellett. Az ACCIO, amely a regionális kormányzat fejlesztési ága, komoly álláspontot képvisel, elindítja az induló vállalkozásokat, piacra lépő vállalatokat, vagy növekvő vállalkozásokat, hogy megjelenjenek az ISE részeként, és segít más területek fejlesztésében is az ISE-n belül. Úgy gondolom, hogy a közeljövőben nagyon erős fejleményeket fog látni az általunk kialakított helyi együttműködések eredményeként.
ISE és a pandémia
A COVID-19 világjárvány évtizedek óta a legsúlyosabb fennakadásokat okozott a munkában és a háztartásban. Mike Blackman arról beszél, hogy az ISE hogyan fordult az online és helyi események felé, és mit tanult belőlük a szervezet.
Az első COVID-19-zárlat közvetlenül az ISE 2020 után kezdődött, az utolsó évben Amszterdamban. A világjárvány idején az ISE néhány tevékenysége onlinera váltott, a szervezet két kis bemutatót tartott 2021-ben Barcelonában és Londonban. Mit tanultál ezekből a virtuális és valós eseményekből?
Így, mint minden más szervező, mi is igyekeztünk fenntartani üzletünket és fenntartani a kapcsolatot ügyfeleinkkel. Mivel a fizikai események nem voltak lehetségesek, az online megoldás tűnt az egyetlen lehetőségnek, és több ezer megoldást kínáltak a virtuális show-k köré. És ezeket próbáltuk ki. Tapasztalatunk az volt, hogy bár a virtuális rendezvények elégedettek lehetnek a résztvevőkkel, a résztvevők nem igazán hajlandóak sok pénzt fizetni azért, hogy részt vegyenek a virtuális eseményeken.
És a kiállítók, akik fizettek, nem kapták meg a befektetés megtérülését. Nem kapták meg azt az interakciót a résztvevőkkel, amit szerettek volna, és nem találtunk olyan megoldást, amely arra ösztönözné a résztvevőket, hogy többet lépjenek kapcsolatba a kiállítókkal.
A másik, amit megtanultunk, hogy ha valaki eljön egy szakkiállításra, akkor az az egész napot ott tölti, és ha szerencsénk van, akkor mind a négy napot. Az ISE átlagos látogatottsága körülbelül 2,5 nap.
A virtuális eseményekkel kapcsolatos tapasztalataink, és ezt minden szektor szervezőitől halljuk az, hogy az emberek nem hajlandók néhány óránál többet online tölteni, és többnyire ha hallgatnak is, akkor is több feladatot végeznek – lehet, hogy telefonálnak, esetleg e-mailt írnak egyszerre stb. Nem koncentrálnak teljesen az online eseményre.
És rájöttünk, hogy az online létből nem tudunk üzletet csinálni. Kiállítóink támogattak minket, kipróbálták, de megint sokan nem tudták elérni azt a ROI-t, amit szerettek volna egy online rendezvényen. Ennek eredményeként minden iparágban tapasztaltuk a személyes események fellendülését.
Származott valami kis előny a barcelonai és londoni élő showk-ból?
Nagyon sok kiállító jött el hozzánk és kérdezték, hogy szerveznénk-e helyi rendezvényeket? Az eredeti elképzelés az volt, hogy Barcelonában kezdjük, ahol a legkevesebb korlátozás volt, majd mindent teherautóval Münchenbe költöztetnek, Münchenben egynapos rendezvényt vezetnek, majd tovább Amszterdamba egy egynapos rendezvényre a RAI-ban, majd Londonba, és ott egy egynapos rendezvénnyel zárunk.
Nagyon erős jelenlétünk volt Barcelonában, mind a kiállítók, mind a résztvevők részéről, nagyon elégedettek voltunk. Ízelítőt adott a helyi közösségnek az ISE-ből, és fenntartotta a kapcsolatot néhány kulcsfontosságú érdekelt felünkkel is.
Münchenben és Amszterdamban az akkori korlátozások azt jelentették, hogy ott nem tudtuk lebonyolítani a rendezvényeket, és le kellett mondanunk azokat. De London megadta nekünk a lehetőséget. Sok emberünk nem utazhatott Londonba a korlátozások miatt. Tehát ismét csak egy helyi esemény volt, és ismét összejött a közösség néhány kulcsszereplője. Mindez kielégítő volt, de tátongtak rések a fedélzeten.
Szerinted megváltozott az általános étvágy a kiállítások iránt a világjárvány után?
Még 2021-ben is voltak aggodalmak, de minden iparágban láttuk a fellendülést a kiállításokon. Az iparági adatok azt mutatják, hogy mindenki erős számokról számol be, amelyek a 2020 előtti időkre térnek vissza. Számunkra minden bizonnyal pozitív, idén túlléptük a 2020 előtti szintet 58 ezer fővel. Szerintünk ez nagyon-nagyon jó eredmény volt.
A nem jelenlévők körében végzett felméréseink során pedig azt tapasztaltuk, hogy akik nem jöttek el, szeretnének jönni a jövőben, és 2024-ben részt kívánnak venni a kiállításon. Szóval igen, visszatértek a kiállítások. Az ISE visszatért. Nagyon-nagyon erős látogatottságot és elégedett kiállítókat látunk.
Van-e bizonyíték arra, hogy az emberek óvatosabban szánják idejüket a kiállításokra? Vajon válogatósabbak az események tekintetében, amelyeken részt vesznek?
Azt hiszem, korábban is volt ilyen. A járvány egyik negatív aspektusa az volt, hogy hányan kötelezték el magukat a repülőjegyekre, szállásra és utazásra, akik emiatt pénzt veszítettek – és ennek eredménye az, hogy az emberek sokkal, de sokkal később hozzák meg a döntéseket, mintsem. kockáztassák a pénzüket.
De természetesen azt gondolom, hogy az emberek általában egyre válogatósabbak ebben. Az ISE 2023-ról az volt a tapasztalatunk, hogy azok, akik nem jöttek el, akik nem jelentek meg, inkább a cégek fiatalabb emberei voltak. Ahelyett, hogy egész cégek nem jelennek meg.
Beszéltem egy németországi kiállítóval az ISE előtt, és figyelmeztettem, hogy a németországi regisztrációs szintünk alacsonyabb a vártnál. Ez a vezető menedzser pedig közvetlenül a bemutató után felhívott, és azt mondta: „Láttunk mindenkit, akit Németországból vártunk. Megnéznéd még egyszer a számaidat?” Amikor megvizsgáltuk a részt vevő cégeket, azt tapasztaltuk, hogy bár kevesebb volt a megjelent cégek száma, mint korábban, ez nem volt akkora csökkenés, mint a részvételünk csökkenése. Azt láttuk, hogy azok a cégek, akik talán 10-20 fővel jöttek, ezúttal csak négy-öt fővel jöttek. Tehát nyilvánvalóan egy kicsit nagyobb a válogatás a körül, hogy ki utazhat el egy kiállításra.
ISE és az iparág
Az AV és a rendszerintegrációs iparág és az ISE egymás mellett nőtt fel. Mike Blackman, az Integrated Systems Events ügyvezető igazgatója 20 évvel ezelőttre tekint vissza, és elgondolkodik arról, hogyan hatott az ISE az iparágra.
Milyen volt a rendszerintegrációs ipar az ISE indulásakor?
Attól függ, honnan nézzük. Az Egyesült Államok akkoriban sokkal fejlettebb volt, mint Európa, itt még mindig fejlődő piac volt, az amerikai cégek domináltak a szoftverek, a vezérlőrendszerek stb. terén. És nyilvánvalóan a projektor és a kijelző oldaláról, a japánok voltak jelen. A vezérlő oldalon nagyjából akkoriban csak Crestron, Kramer és Extron voltak.
Ami az integrátort és az felhasználói telepítő oldalt illeti, azt tapasztaltam, hogy az egyéni telepítés elég erős az Egyesült Királyságban, de nem igazán Európa többi részén. A rendszerintegrátorok esetében egyre gyakrabban fordult elő, hogy a cégek professzionális installációkat kerestek, elsősorban tárgyalóterekbe és vállalati környezetbe.
Az ISE kezdeti időszakában az emberek megértették, miről szól a show és mire való?
Az AV csatorna megértette, mi az ISE. De a lakossági oldalon voltak olyanok, akik nem támogatták határozottan a show-t, mert nem látták, hogy akkoriban hasznot húztak volna egy európai show-ból, mivel a CEDIA-nak volt egy bemutatója az Egyesült Királyságban, és ez egyre nőtt. Azt hiszem, az ott részt vevő cégek többsége úgy látta, hogy vállalkozása nagymértékben az Egyesült Királyságban működik. De ez később megváltozott.
Szerinted az ISE kialakulása jól időzített, figyelembe véve az iparág fejleményeit?
Ó igen, határozottan jó időzítés. De még egyszer, semmi sem túl korai. Azt hiszem, akkor kellett kezdenünk, amikor megtettük, megalapítani a showt, és megmutatni, miért van ott, és miben rejlik a lehetőség. Az ISE illeszkedik a piachoz és az iparhoz, és az iparág fejlődik és változik. Vannak olyan dolgok, amelyek most nagyon erősek az ISE-nél, amelyeknek 2004-ben nem volt sok esélyük.
Ha a videokonferencia piacot nézzük akkoriban alapvetően két cég volt, a Tandberg és a Polycom, és mindegyik telefonvonalra épült – tehát nagyon drága és nem olyan elterjedt, mint most. Láttuk, hogy a kommunikáció IP-alapúvá válik, ami sokkal olcsóbbá és elérhetőbbé tette a videokonferenciákat. Az eredmény először is az, hogy a piacnak ez a része nőtt, másodszor pedig ezek a cégek az ISE-t találják a megfelelő platformnak. Szerintem soha nincs olyan, hogy túl korán. Azt gondolom, hogy öt év múlva minden másképp fog kinézni. Megint lesznek olyan dolgok, amik ma talán még nem is léteznek.
Szerinted az ISE szerepet játszott az AV és a rendszerintegrációs iparág fejlődésében? Vagy fordítva volt?
Azt hiszem, kezdetben az ISE volt az a hely, ahol sokan piacra dobták új termékeiket. Az első két évünkben az összes termékbemutató az Egyesült Államokban, az InfoCommnál történt júniusban. Amit láttunk, az a kutatás, fejlesztés folyamatban bekövetkezett változás, mivel egyre több vállalat januárra, februárra összpontosítja termékbevezetését. A display cégek számára ez nagyon logikus, mert bizonyos felszereléseket visznek a CES-re az Egyesült Államokban, majd közvetlenül az ISE-hez szállítják. Így pár héten belül lehetőséget kapnak arra, hogy két kontinensen is piacra dobják termékeiket. Ugyanezt látjuk profi audiocégeink esetében is. Segít nekik bemutatni termékeiket a piacon. Úgy gondolom, hogy az ISE egy olyan szakasz felé halad, amiko elkezdi befolyásolni az iparban ténylegesen zajló eseményeket. Szerintem még nem tartunk ott. De minden bizonnyal lehetőséget ad a vállalatoknak, hogy piackutatást végezzenek az ügyfelekkel és a potenciális ügyfelekkel, hogy megtudják, mit akarnak és mit tanuljanak.
Mike Blackman öt legjelentősebb technológiai fejlesztése az elmúlt 20 év során:
1. LED fejlesztések, beleértve a rugalmas LED-es és virtuális díszleteket
2. A felbontás és a pixelszám kérlelhetetlen növekedése
3. Videokonferencia és együttműködés IP-n keresztül
4. Magával ragadó hang
5. Távoli hozzáférés hálózati rendszerekhez.
6. Technológiai zónák és kiállítási tartalom
Az ISE 20 évét összefoglaló különleges interjú utolsó részében Mike Blackman, az Integrated Systems Events ügyvezető igazgatója arról beszél, hogyan és miért változott a show tartalma az idők során.
Mikor jelentek meg először a technológiai zónák a kiállításon?
Amikor elindítottuk az ISE-t, az volt az ötlet, hogy mindent összekeverünk, mert így az emberek megtalálják azokat a dolgokat, amelyeket esetleg nem is keresnek. És ha csak 120 vagy néhány száz kiállító van, akkor ez nagyon egyszerű. De aztán mindez kezdett növekedni.
A másik dolog, ami felmerült, az volt, hogy sok cég azt mondta: „Nem akarok a versenytársaim mellett lenni”, de aztán azt mondták: „A cég közelében kell lennem”. Így kezdtük látni, hogy a versenyképes vállalatok közül sokan mindenképpen klaszterbe akarnak kerülni.
Azt hiszem, 2008-ban döntöttünk a technológiai zónák mellett. Még minden vegyes volt, amikor 2007-ben visszatértünk Amszterdamba. De kezdtük azt mondani: „Rendben, hogyan összpontosítsunk? Hogyan hozzuk létre a növekedést a többi csarnokban, és hogyan tegyük azt mindenki javára?”
Nos akkor az évek során fokozatosan hozzáadtad ezeket a kiállításhoz? Hogyan döntöd el, hogy itt az idő egy új zóna létrehozására?
Ennek nagy része a piactérrel folytatott megbeszéléseken, a kiállítókkal való beszélgetéseken múlik. Azt látjuk, hogy a növekedés és a potenciális vállalatok klaszterei elég nagyot alkotnak ahhoz, hogy fontosak legyenek.
És ez olyasvalami, amit a kiállítóink is nagyon szeretnek. Együtt akarnak tömörülni. A legnagyobb cégeket – például a Samsungot és a Crestront – bárhol elhelyezhetjük a kiállításon, vonzani fogják a közönséget. A kiegészítő termékeket és megoldásokat kínáló többi vállalat számára előnyös, ha a nagy halak közelében tartózkodhatnak. A nagy halak pedig a kisebb cégektől is érkeznek az etetőre. Tehát mindenkinek vannak előnyei.
A második dolog a közönség, akit megpróbálunk bevonzani. Az ISE túl nagy ahhoz, hogy egy nap vagy néhány nap alatt mindenki láthassa, és úgy éreztük, hogy segítenünk kell a résztvevőinknek. Tehát a cél az volt, hogy először azokra a dolgokra koncentrálj, amelyek a legfontosabbak számodra, majd szánj időt minden másra. Ehhez pedig jobb volt megpróbálni a technológiákat klaszterezni, hogy megkönnyítsük résztvevőink dolgát. Ezért hajlamosak vagyunk először megnézni, és azt mondani: „Rendben, melyek azok a területek, amelyek növekednek az iparágunkon belül?” Az új, amit tavaly indítottunk el, a tartalomgyártás volt; ez évek óta növekvő terület az ISE-n belül, de addig nem láttuk elég erősnek. Aztán tavaly nagy fellendülést tapasztaltunk az iparág átalakulása miatt – azt látjuk, hogy a LED-falakat egyre gyakrabban használják tartalomkészítésre és filmezésre. És volt néhány fontos dolog az elmúlt néhány évben, mint például a The Mandalorian, ahol a virtuális stúdiók váltak az egyik fő hajtóerővé. Ennek eredményeként azok az emberek, akik tartalom létrehozásával foglalkoztak, sokkal, de sokkal relevánsabbnak látták az AV-t, mint korábban.
Az ISE évek óta tart fizetős konferenciákat, valamint ingyenesen látogatható vitaindító előadásokat és prezentációkat is. Mi a filozófia a háttérben?
A vitaindító előadásokat közönségvonzónak tekintjük, mindig érdekes gondolatvezetőket keresünk, olyan embereket, akiknek van valami mondanivalójuk, ami általában véve nagy érdeklődést kelthet az egész iparágban.
Mindig egy leírást használok: az ISE olyan, mint egy kiadvány, és minden kiadvány része a reklám és a szerkesztés. A reklámozást a kiállítók ellenőrzik; nem tudjuk megmondani nekik, mit csinálnak a standjaikkal. De mint szervezők felelősséggel tartozunk azért, hogy semleges szerkesztői tartalmat hozzunk létre, olyan dolgokat, amelyeket nem árulunk el résztvevőinknek, hanem több információt és hátteret adunk nekik az iparágról; és ennek egy része jó, érdekes történetek, amelyek relevánsak számukra. Itt jönnek be a vitaindítóink és a sok előadásunk. A többi rész a gondolatvezetés, hogy segítsen nekik megérteni, mi történik. És ez ismét visszatér ahhoz, amit show-ként próbálunk elérni. Ez nem csak azt tükrözi, hogy mi történik, hanem valami olyasvalami, ami segít a vállalatoknak abban, hogy fejlesszék azt, amit üzleti tevékenységük jövője érdekében tesznek, valamint segít a kiállítóknak olyan termékeket és megoldásokat kifejleszteni, amelyekre az iparág vágyik.
Szerző: Média Technika | 2017. január 06. | Interjúk
Egy ilyen hatalmas világesemény közvetítése igen sokrétű, számos fő – és alterületből épül fel. Te a Száguldó Cirkusz melyik területét menedzselted?
A televíziós Compound-nak voltam a supervisora, azon belül a magyar adás és a nemzetközi igények kiszolgálása tartozott hozzám. Ez a munka nem csak a verseny idejére korlátozódik, hanem van tervezési és kivitelezési fázisa is, ezeket mind figyelemmel kísérni, ellenőrizni kell, hogy aztán a tényleges verseny idejére minden úgy álljon össze, ahogy azt az igények megkívánják és ahogy azt megterveztem, valamint a FOM által is elfogadott. Mindez akkor lenne így, ha a Forma 1 egy szokványos televíziós esemény lenne, de nem az. Létezik ugyanis a FOM.
Mi tulajdonképpen a FOM/F1COMMS?
Ez egy mozaikszó, Formula One Management Limited/Formula One Communications. A FOM tehát a Forma 1 által létrehozott szervezet, amely magával a médiával és a média kiszolgálásával foglalkozik. Ők adják ki a Forma 1 lebonyolításának kézikönyvét, ha úgy tetszik bibliáját, amelyben leírtakat kötelezően végre kell hajtani. Ha egyéb nem tisztázott kérdés merül fel, amiről a FOM nem rendelkezik, akkor levélben kell rákérdezni tőlük, hogy az adott elképzelés kivitelezése lehetséges-e? A FOM előírásai minden rendező országra le vannak bontva, így a hazai és a nemzetközi igények is módosulhatnak, ellenőrizetlen rögtönzés tilos, a helyszínen és a képernyőn egyaránt. Mindezt nagyon szigorúan veszik, a magyar adást is figyelik, ha valami eltérés van, azonnal magyarázatot kérnek, hogy ez miért történt így, vagy úgy? Nagyon feszes, szigorú elvárások hatalmas halmazának kell megfelelnünk évről évre. Folyamatos egyeztetésben vagyunk a Hungaroringgel, hiszen ők fogadnak be minket és biztosítanak számunkra infrastruktúrát, illetve a televíziós közvetítőkkel (kommentátorállások) és az érkező külföldi televíziós társaságokkal is (TV-s compound). Valamint a hazai szolgáltatókkal (Invitel, Telekom).
Hogyan történik az igények felmérése?
Az igények begyűjtéshez egy kérdőívet küldünk ki, ebben tisztázzuk a közvetítést helyszínen végző partnerek igényeit, például: hely (TV-s compoundon méretek, kommentátorállás), kommentátorállás felszereltsége, konténerek felszereltsége, erősáram, milyen típusú videó és hangjeleket kérnek, ugyanis nekünk kell gondoskodnunk a nemzetközi jel szétosztásáról a külföldi közvetítők felé is. Valamint az un. unilaterális igények kiszolgálását is ellátjuk. Többféle videó jel kérhető, melyek mindegyike nemzetközi 5.1 és sztereó hanggal érkezik a felhasználókhoz (WIF – Wife International Feed, NIF – Narrow International Feed). Ők aztán tovább kezelik ezt a jelet és hozzákeverik a saját kommentátorállásuk hangját. A kommentátorállásokban a TV és Rádiótársaságok elhelyezésére javaslatot tettünk a FOM felé, amelynek elfogadása után vált véglegessé az elképzelésünk. A kommentátorállások felszereltsége eltérő lehet. Van, aki csak helyet kér. Létezik félig felszerelt kommentátor állás, ekkor csak monitort kap a tudósító, amelyen különböző jeleket lehet látni, kb. 8-10 DVBT csatornán érkeznek különböző technikai adatok (a kollégáim építik ki az igényeknek megfelelően az RF hálózatot). A teljesen felszerelt megoldás már tartalmaz hangtechnikai végberendezéseket is. Az energia és helyigények is felmérésre kerülnek, hiszen minden közvetítő más és más igényekkel jelentkezik.
A Compound befogadó képessége véges. A nagyobb Broadcasterek vagy közvetítőkocsit hoznak, vagy konténert kérnek. Vagy mindent hoznak és e mellé mindent kérnek. Hatalmas teherautókkal szoktak érkezni, általában kb. 45 tonnás kocsikkal. Érdekesség például, hogy a BBC-nek van két olyan autója, amik alig tudnak bejönni a Compound bejáratán. Amikor kinyitják az egyiket, lesz belőle egy 13,5×10 méteres alapterületű vezérlő, kihajtogatják a falakat és kialakítják a különböző munkahelyeket; képmérnök, rendező a képvágóval, hangmérnök stb. A másik BBC kocsi nem expandál ekkorára „csak” 8×10 méteres lesz, ez tárgyalóként funkcionál. Nos, mint látni, a Compound igen színes, amikor az összes igény beérkezett, akkor kell azt megtervezni. Fontos tudni a konténerek számát és a belső igényeket is, milyen klímákat kérnek, erősáram, asztal, szék, esetleg plusz klíma stb. Időben is koordinálni kell a dolgokat, a futam mindig vasárnap van, a stábok egy héttel korábban szoktak érkezni és akkor kezdik felépíteni a saját közvetítő egységeiket, kialakítani a forgatási helyszíneiket.
Hány televíziós társaságot kell ilyenkor kiszolgálnotok?
Ez változó, 20 és 30 között szokott mozogni ez a szám, tavaly annyian voltunk, hogy ki lehetett volna tenni a „Megtelt” táblát, emeletes konténereket kellett terveznem. Idén szellősebben tudtuk berendezni a rendelkezésre álló 87×39 méteres területet. Amikor ennyi „áru” szállításáról van szó, meg kell tervezni az érkezési időket is, figyelembe kell venni a kocsik és konténerek méreteit, sőt még a kocsik kanyarodási íveit is. Persze azzal is számolni kell, hogy megadnak 2,5 méter szélességet, aztán elkezdik szétnyitogatni a kocsit, és 5 méter lesz. Tavaly volt itt egy giga-autó, a brazil Movie Star színeiben. Amikor megláttuk a kollégákkal, majdnem sokkot kaptunk. Hogy fogjuk ezt elhelyezni? Ez a kocsi nem csak oldalra expandált, hanem először megemelkedett 8 méteres magasságra, majd ott szétnyílt 6 méter szélesre, az így kialakult térben egy beszélgető stúdió kapott helyet.
Szerencsére a 6 méter szélesség csak 4 méter magasság után indult, így az emelt stúdiótér alá is el tudtam helyezni eszközöket. Amire még nagyon oda kell figyelni, az az SNG kocsik elhelyezése, ugyanis a parabola tányéroknak rá kell látniuk a műholdakra. A mogyoródi Compound mellett van egy domb, oda már nem telepíthető SNG autó. De volt más is, ami zavarta a műholdas fellövéseket, ez pedig a helikopteres sétarepülés. Ez tavaly óta probléma. Rossz ívben berepülnek az SNG kocsik műholdas irányaiba és zavarják a jeltovábbítást. Ez évben már egyeztettem a repülésvezetővel, ami nem volt egyszerű, mert a pilóta repülési koordinátákat mondott a domborzathoz viszonyítva, én pedig SI mértékegység rendszerben próbáltam rávenni arra, merre repüljön. Végül egy próbarepülés során vizuális úton határoztuk meg a megfelelő magasságot, amit ők rögzítettek, így a későbbiek során már nem zavarták a műholdas jeleinket.
Milyen egyéb technikai igények merülnek fel egy ilyen közvetítés során?
Nagyon fontos, talán a legfontosabb szegmens az erősáram folyamatos biztosítása, hiszen ha nincs tápellátás, akkor nincs közvetítés. Folyamatos energiaellátást kell biztosítanunk éjjel nappal, a versenyt megelőző kedd reggel 8 órától a futamot követő hétfő 9 óráig. Ez egy folyamatos üzem az aggregátoroknak. Több berendezés párhuzamos üzemelése biztosítja a folyamatosságot és a szünetmentességet. Nagy melegben a rengeteg klíma jelentősen megnöveli teljesítményfelvételt. Túlméretezéssel és tartalékokkal kell nekiindulni ennek a közvetítésnek. Megtervezzük, hol mit ágaztatunk le, vastag erősáramú kábelek vannak lefektetve a földre, melyek hatalmas osztókhoz csatlakoznak. A közvetítő kocsik 125 vagy 63 Ampert kérnek 3 fázison. A konténer alapbetáplálásán kívül kérhetnek akár 63 Ampert 3 fázison (un. technikai áram), de teljesen eltérő igények is előfordulhatnak. Ugyanis ha egy televíziós társaság az MCR-jét, (Központi Kapcsolóterem) akarja felépíteni egy dupla konténerben, akkor oda már több klíma is szükséges, ez nagyobb energiafelhasználást jelent, nem a szokásos 2kW-ot, így akár 8 kW hűtési teljesítményt kell biztosítani.
Mire kell még odafigyelni ilyen hatalmas technikai tömeg szállításakor?
Az úgynevezett Shipping, vagy Behajózás, – amikor megérkeznek ezek a hatalmas kocsik, – sem egyszerű. A Compound megközelítése kétsávos közúton történik. Ha egyszerre érkezik több kocsi, akkor bizony koordinálni kell az érkezéseket és időt kell hagyni mindenkinek, hogy nyugodtan elfoglalja a neki kijelölt területet. Amikor a kézifék behúzva, akkor jöhet be a következő kocsi. Tehát ilyenkor kicsit közlekedési rendőrök is vagyunk. A kocsik állagára is van előírása a FOM-nak. Minden autónak patyolat tisztának kell lennie. Sáros, poros, koszos autóval tilos belépni a területre. Csak olyan tiszta autók jöhetnek be, mint amilyenek a kamionok a Box utcában. Érdekes előírás még a kocsikra vonatkozóan, hogy tilos a felségjel használata. Ezeket a felségjeleket, logókat, egyéb azonosító grafikákat a FOM letakartatja a társaságokkal, teljesen anonim módon kell a TV Compoundon megjelenni.
A nemzetközi igények után térjünk rá a magyar adás körülményeire, itt milyen megkötései vannak a FOM-nak?
A hazai adás esetében is igazodnunk kell a FOM „bibliához”. Meg van határozva, hogy milyen anyagok adhatók az eseményről, sőt még az is, hogy utána milyen konzerv anyagok használhatók. Előírás van arra, hogy a nemzetközi jel csak és kizárólag hol szakítható meg. Az nem a mi huncutságunk, hogy a reklámok úgy kerülnek adásba, ahogy kerülnek. Mi csak ott adhatunk reklámot, ahol a FOM és a mi médiatörvényünk egyaránt megengedi. Van egy másik megkötés is, ez az un. bélyegkép használata. Ezt akkor alkalmazhatjuk, ha egy versenyző kicsúszott a pályáról és ezután egy flash interjút készítenek vele a Boxutcában. De bármilyen fontos esemény is egy kicsúszás, akkor sem lehet megszakítani vele teljes mértékben az adást, hanem csak a jobb alsó sarokban lehet egy kis ablakot generálni az interjúnak, ennek a mérete, helye, alkalmak száma is szigorúan meg van határozva.
Milyen technikai igényei vannak a magyar adásnak és azt hogy biztosítjátok?
Az MTVA-nak sok berendezése van, de egy ekkora esemény közvetítéséhez nincs meg mindenünk. Ezért konténereket, aggregátorokat és RF kamerákat szoktunk bérelni. Az Antenna Hungáriával szerződésünk van, a közvetítő kocsit tőlük béreljük.
RF kamerákra azért van szükség, mert ezekkel tudjuk a Pitlane-t (Kifutó) és a Paddock-ot (Boxutca) közvetítéseit megoldani. Akik rendszeresen nézik a Forma 1-et, azok tudják, hogy a verseny indulása előtt az un. Grid-ről (Versenyrács) készítünk pár „benzinszagú” villáminterjút. Ez a pozíció hatalmas megtiszteltetés, és csak az adott ország egyetlen kamerája és riportere mehet fel ilyenkor a betonra, természetesen a FOM kameráin kívül. Ehhez a speciális feladathoz szintén RF kamerát alkalmazunk, melyre egyedi matricát kell ragasztanunk, csak ilyennel lehet felmenni a betonra. Ilyenkor persze hatalmas a zsongás, ha valaki megpróbál illegálisan feljutni a pályára, azt a biztonságiak elvezetik. Nemcsak a kamerát utasítják ki, hanem a stábtagokat is „feketelistára” teszik. A magyar adás színesítése érdekében további 3 ministáb dolgozik. A helyszínen konténerekben „vágják – editálják” a kollégáim az un. bejátszó anyagokat. A villáminterjúk, interjúk nem csak magyar nyelven készülnek, ezeket szinkron tolmács segítségével fordíttatjuk magyarra. A tolmács is egy konténerben ül a Compoundon.
Ha már az RF kamerák így előtérbe kerültek, felmerül a kérdés, hogy az a rengeteg rádiófrekvenciás berendezés, – ami ott szerepel kép, hang és interkom vonatkozásában, – nem zavarja egymást?
Jaj, dehogynem! A verseny előtti csütörtök délután tartunk egy teljes tesztet. Ekkor az összes berendezést, de főként az RF eszközöket be kell kapcsolni. Ilyenkor vizsgálható, ki-kit zavar? Természetesen ebben az esetben is a FOM-nak van prioritása, ők készítik a nemzetközi adást. Ha minket zavar a FOM egyik eszköze, akkor mi egy másik frekvenciát keresünk. Megjegyezném, itt nem elsősorban az azonos frekvenciákra gondolok, hanem a különböző sávhatárokra és un. felharmónikus és keresztmodulációs frekvenciákra. A zavaró jelek kiszűrését a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság több mérőkocsija is segíti a helyszínen. Érdekes még az adatforgalom is, legutóbb 34 db SSID-jű WiFi-t számoltam meg a 2,4 GHz-es sávban. Fantasztikus, hogy egyáltalán nem zavarták egymást. Technikai érdekesség, hogy az RF kamerák vevőegységeit és további segédeszközöket (teletuby) például egy darura szoktuk elhelyezni, ami kb.: 40 méterig emeli fel ezeket az eszközöket.
Hogyan néz ki a magyar adás virtuális blokksémája, milyen egységekből épül fel?
A már említett ministábok által készített anyagok editálásához két vágópultot telepítünk ki, amelyből az egyik adásból rögzít. A kész anyagok fájl alapon EVS-ről kerülnek bejátszásra a Compoundon lévő közvetítő kocsikon keresztül. Az adásgrafika illeszkedik a saját arculatunkhoz és illeszkedik a FOM trendjeihez is. Az utasító hálózat is bonyolult. Vezetékes és un. vezeték nélküli utasító rendszereket alkalmazunk több irányban. A kommentátorállásban is elhelyeztünk 2 vezetékes kamerát, ezt is jelezni kellett a FOM-nak. A kommentátorállásból kilátni a pályára, és mivel a pályát nem mutathatjuk, a kamerák a pályának háttal kell forduljanak. Az ember azt gondolná, hogy ezt senki sem ellenőrzi. De bizony nézik! Még azt is figyelik, hogy a riportalany ruháján milyen reklámfelirat van. Volt olyan eset, hogy élő adás közben jött az email, hogy ezt vagy azt a reklámot azonnal tüntessük el. Az is előírás, hogy a teljes élő adásunkról készíteni kell egy másolatot a FOM-nak.
A FOM állítja elő a teljes nemzetközi jelet, mit lehet tudni az ő rendszerükről?
Ez egy igen bonyolult és kifinomult közvetítés. RF kamerákat használnak a versenyautókon, előre és hátrafelé nézőt is. Egyeztetnek az „istállókkal” ebben a témában, mert akármilyen kicsi is egy ilyen fedélzeti kamera, megváltoztathatja a kocsi aerodinamikáját. Helikoptert is bevetnek, amely felső képeket közvetít a pályáról és van CableCam is, amely a teljes Boxutcát fényképezi, mintegy 200 méter hosszan. Ehhez jön hozzá a pálya körül elhelyezett rengeteg kamera. Az összes képforrást egyetlen központi helyre vezetik, majd innen keverik és állítják elő a nemzetközi jelet (képben és hangban). A hazai adáshoz kérhetünk izolált kameraképeket is a FOM-tól. Ezeket versenyen kívül használhatjuk, egy limitált listából maximum három kamerát választhatunk. Nem kérhetjük például:a Hamilton boxában lévő kamera képét. Időkorlát is van, az izolált kamerák általában az esemény előtt 20 perccel kezdenek dolgozni és ugyanennyi ideig működnek a verseny, vagy edzés után.
Ebben a hatalmas projektben kik a csapattársaid, akikkel együtt dolgoztok évről-évre?
Az előkészítésben és a kivitelezésben is hatalmas munkát tesznek le az asztalra a különböző területek. Például: Nemzetközi Kapcsolatok Osztályáról Kmety Ildikó és Szilágyiné Benke Éva. Erősáram témában Antal Jánost említem, aki a verseny előtt és alatt gondoskodik az energiaellátásról. A Műszaki Osztály dolgozói felépítik a mi kapcsolótermünket, kezelik a nemzetközi igényeket, unilaterális kijátszásokat bonyolítanak le, elvégzik a köteles példány rögzítést és megteremtik a kapcsolatot a Hungaroring és a Székházunk között.
A teljesség igénye nélkül megemlítenék még további MTVA-s kollégákat: Békási Zsolt, Kaiser Tamás, Komárik György, Molnár András, Pacz Bencze, Regián Zsolt, Sáfrány Gergő, Sinkó Máté, Szujó Zoltán, Varga Tibor, Vobeczky Zoltán. A Sereg Imrétől bérelt 3 RF kamera nagyon flottul, rugalmasan beépült a mi adásunk rendszerébe. Az Antenna Hungária részéről is hatalmas munkát végeztek az előkészítő és a kivitelezési munkákban professzionális módon: Váradi Vilmos, Semsei László, Szele Zoltán, Vámos Dénes, Kincses Tamás. A Hungaroring részéről pedig Richter Gábor.
Valóban sok ember összehangolt munkájáról van szó, annak érdekében, hogy színvonalas, zökkenőmentes közvetítés szülessen, csak gratulálni tudunk. Sikeres felkészülést kívánunk a következő évadra!
Bernáth Zoltán
1988. márciusában kezdett dolgozni a Magyar Televízióban, a Külső Közvetítések Osztályán. Dimitrov György vezetése alatt. Megtanulta a rögzítéstechnikát a Központi Rögzítőben, Vámos Sándor csapatánál. Dolgozott a II. program lebonyolítójában, Szamosvölgyi Gyula műszaki vezetőnél és Németh István hangmérnöknél, akiktől kép és hangtechnikát tanult. A „tanuló körjárat” végén az összes közvetítő kocsi megismerése után a Színes 7-es kocsira került Csáki István stábjába, ahol 9 évet dolgozott napi produkciókban. 1997-ben átszerződött a Duna Televízióba műszaki vezetőnek az akkor újonnan installált adáslebonyolítóba. Egy gyors pozíciócsere után a Duna TV közvetítő kocsijának műszaki vezetője lett. Tíz éven át ebben a munkakörben sport, egyházi, színházi, vetélkedő, politikai közvetítések gyártásával és lebonyolításával foglalkozott, határainkon innen és túl. 2007-ben az MTV felkérte, hogy legyen a Külső Közvetítések Osztályának vezetője, melyet nagy tisztelettel és alázattal fogadott el. 2008-ban részt vett a Pekingi Olimpia magyar vonatkozású eseményeinek műszaki lebonyolításában. 2009-től főosztályvezető. 2011-től az MTVA megalakulásától a Műszaki Műsor Készítők szervezeti egység vezetésével bízták meg. Felügyelete alá tartozott a Stúdiók és Közvetítőkocsik Kiszolgálása, a Hangmérnökség és a Színtértechnika szervezeti egységek szakmai vezetése. Átszervezés után, 2015 december közepétől műszaki tanácsadó napjainkig.
Iskolái: 1979-1983, Pataki István Híradásipari Szakközépiskola.
1984-1987 Kandó Kálmán Műszaki Főiskola, Híradásipari Intézet, Rádió – Televízió, műszaki akusztika Szak.
Seiler György
Szerző: Média Technika | 2016. december 22. | Interjúk
– Mi az amit ki kell emelni az idei IBC eseményeiből?
Sokszor látunk nagyméretű kijelzőt, amikor az embereket megpróbálják elkápráztatni különböző trükkökkel, de ilyen minőséget még nem láttunk, és ezt a vevők mondják, a másik fontos dolog, hogy ez egy termék hamarosan a piacon is kapható lesz.
– Itt azt látom kiírva, hogy 4K x 8! Ez mit jelent?
Ez azt jelenti, hogy 8-szoros lassítású a felvétel, ami a 4K-s HDC 4800-as lassítós kameránkkal készült és ami egyike a piacon fellelhető kevés olyan kamerának, ami valóban 4K-s felbontást tud. Ennek az eredménye ez a szép részletgazdagság. A Sony standon egyébként sok újdonság van. Számtalan új kamerát mutatunk be, és egyre több termékünk UHD 4K felbontású, doboz és lassítós kamera. Új PTZ (pan and tilt, zoom kamerák) 4K-ban egy colos érzékelőkkel és egy colos kamerák de HD érzékelővel. Stúdióban elhelyezve több mindent lát a stúdiótérből, a nagyobb képérzékelő miatt.
– Van valamilyen tendencia, amit érzékelsz a kiállításon a broadcast fejlődésével kapcsolatban?
A konsumer tévé készülékek is követik a broadcast termékeinket, például az új 4K-s konzumer kijelzők már tudják a HDR-t is, amelyek tökéletesen reprodukálják a low light és high light felvételeket is. A videokameráknál – ha ott volt mellettük az élőkép, – valahogy mindig más volt a színhatás, most viszont pont azt figyelhetjük meg, hogy nagyon élethűek a videoképek, részlet gazdagok a feketék, és a technika fejlődésével egyre közelebb kerülünk a valósághoz.
– Mi a helyzet az IP tévével?
Sokan beszélnek az IP TV-ről de még nincs kialakulva a hozzá való környezet, egyelőre még drágább mint az SDI kábel és ami a legrosszabb, hogy még mindig nincsenek meg hozzá a szabványok, ezért sok helyen még mindig konvertereket, átalakítókat kell alkalmazni.
A Sony aktívan részt vesz az átállásban, de szerintem az IP tévének ott lesz igazán szerepe, ahol nagy produkciókat kell kiszolgálni, mert a felvételhez nem kell kitelepülnie az egész stúdiónak. Kiviszik a kamerákat, összedugják a kábeleket és a stúdióvezérlő bent van egy technikailag magas szinten felszerelt helyen, és össze van kötve a helyszínnel. A routerek egy helyen vannak, és csak a kamerákat kell a vonalon bekötni. Ez lehet majd a közel-távoli jövő.
www.rexfilm.hu
www.studiotech.hu
http://www.broadcast-solutions.de/hu/
Szerző: Média Technika | 2016. december 19. | Interjúk
– Milyennek tartod az idei kiállítást?
Évek óta jelen vagyunk, és mindig van valami, ami más. Ezúttal a 9-es csarnokkal teljesen új bővülés történt, ami megbolygatta kissé a térkép nélküli közlekedést. A jól ismert nevek mellett új kiállítókkal, gyártókkal is találkozhatunk, és természetesen az Amsterdamba kilátogató partnereinkkel is. Az idei IBC-naptárunk kellőképpen megtelt.
– Nekem újdonság, hogy egy komplett közvetítő-kocsi áll a Studiotech standján…
A standon korábban volt már közvetítő kocsi, és az idén megint meg tudjuk tenni, hogy bemutatjuk a legújabbat, mivel a belga Studiotech ismét egy új kocsit épített, ami a mi mérnökeink hathatós segítségével éppen az IBC-re készült el.
Nem titok, már a gazdája is megvan, de bármikor vállaljuk egy új OB VAN, vagy SNG-kocsi építését, ha megrendelés érkezik. A kiállított modell sportközvetítésre is alkalmas, mindennel felszereltük. A belga vonalról évek óta célozza a cégcsoport az afrikai kontinenst és a Közel-Keletet is. Erre van megfelelő kapacitás, így a lehetőségek kiaknázása Belgiumban ölt testet, de a feladatok elvégzéséhez sokszor alkalmazzák a mi kollégáinkat, mérnökeinket is.
– Mik a benyomásaid itt a kiállításon, mit figyeltél meg a szakmai trendekről?
Minden évben van valami jelmondat a kiállításon, az utóbbi években a 4K és HDR felé indult a piac, idén pedig az látszik, hogy tovább erősödik az IT vonal, és a klasszikus videotechnikai eszközök szinte „szükséges rosszként” vannak a rendszerben.
Onnantól kezdve, hogy a képfeldolgozás megtörtént, mindenki próbál áttérni az IP technológiára, és ez egy teljesen új irány. Ezen az elven alapulva változnak az alkalmazott megoldások, miközben a számítástechnikai eszközök, és a szoftverek hihetetlen gyorsasággal fejlődnek. Mindeközben a Cinegy Standján a régi „SDI must die” helyett már a „hardware is dead” volt olvasható.
Egyre dinamikusabban jelennek meg a virtuális stúdiók, szinte mindenki „vásárolt” már magának egy kisebb (vagy akár nagyobb) fejlesztő céget, és egyre egyszerűbb, elérhetőbb megoldásokat alkalmaznak a kamerák és virtuális terek együttes megmozgatásához. Virtuális stúdiók megvalósíthatóságának többféle szintű megoldását látjuk a kiállítók standjain, például az adásgrafikával jeleskedő ChyronHego cégnél is.
– Pár szóval kérlek, beszélj a Studiotech standjáról is!
A standunkon idén is látható a Studiotech által készített komplett mobilstúdió, de a tavaly kiállított rendszerhez képest azzal a szembetűnő különbséggel, hogy idén a kamerarész átalakításon esett át. A kamerához készült egy kamera-keret megoldás, amiben a kézi-kamerát elhelyezve, – alatta a Fiber Interface kommunikációs egységgel- , teljesen új és professzionális – kvázi stúdiókamerás – elrendezést kapunk. Készült tehát egy olyan Studiotech K4 névre keresztelt fémszerkezet, mely fészkében a kézikamera helyet tud foglalni, rajta ül a keresőmonitor, így egy nagyobb broadcast kamera megjelenését és egységét sugallja. Mivel a csatlakozások is átgondoltan szofisztikáltak lettek, így a megoldás az alatta lévő Fiber Interface-szel kombinálva lehetővé teszi, hogy a mobil stúdiótól egy darab hybrid üvegszálas kábelen keresztül továbbítsuk az adatokat a kamerához, itt működik a jeltovábbítás, a vezérlés, az intercom, stb… miközben továbbra is mindösszesen egy darab csatlakozóról és kábelről beszélünk.
– Említetted az üvegkábelt, erről mit érdemes tudni?
Ez az üvegkábel egy hibrid megoldás, tehát tartalmaz klasszikus réz érpárt, ami a kamerának a tápfeszültséget biztosítja, ezen kívül itt minden jelfolyamat üvegre van átalakítva. Cél volt, hogy legyen a kamera csatlakoztatása minél egyszerűbb, kvázi „plug and play”. Az interfészek és a kamera-keretek összeszerelése a magyarországi Studiotech épületében történik.
www.studiotech.hu
Szerző: Média Technika | 2016. december 07. | Interjúk
A kialakult új piaci helyzetben Somos Attilát kérdezzük, mi a mostani állapot és mik a tervek a jövőre nézve?
A mostani állapot az, hogy a Somos Broadcast Zrt. –vel maradtunk, és tovább dolgozunk a mindenki által jól ismert régi telephelyünkön, folyik a keresés, új embereket fogok magam mellé állítani a terveim megvalósításához, és tele vagyok új ötletekkel. Mindenek előtt természetesen tovább folytatom a korábban sikeresen működő használt piacot is, amiben még mindig óriási tartalékok vannak, amit ki kell használnunk.
– Pár héttel ez előtt egy személyes szétválás történt, és újra önálló lettél. Mi volt a konfliktus a nemrégen alakult német cég tulajdonosával, kérlek mondj erről néhány szót az olvasóinknak!
Somos Attila, Somos Broadcsast Zrt.
A fő probléma az volt, hogy sokkal több önállóságot szerettem volna, mert a magyar piacot én jobban ismerem mint a külföldiek, de erre nem kaptam lehetőséget, és ez szakításhoz vezetett. A döntéseimért mindig is vállaltam a felelősséget, persze ezek között volt rossz is jó is. De ha visszatekintek, akkor a kezdet a Somos Videóval, majd a Somos Broadcast Zrt-vel, ami folyamatosan sikeres pályát futott be, mind azt igazolja, hogy olyan sok rossz döntésem nem lehetett, de a dolgok a németekkel másként alakultak.
– Mik a kilátások a használt cikkek piacán, hogy áll ez az üzlet most a világban?
A kialakult új helyzet következtében sikerült újra feléleszteni a 20 évvel ezelőtti kapcsolataimat, aminek következtében már vannak eredmények és találtam új kapcsolatokat is. Ez az iparág szerencsére rettenetesen sikeres, és nyugodtan mondhatom, hogy majdnem heti szinten mindig van valami eszköz, amit el lehet adni.
– Kik a jelenlegi munkatársak?
Spiegel Gábor itt maradt mellettem, Kalmár Kati is erősíti az új gárdát, és van még négy újdonsült kollégánk, akikkel belefogunk egy új terület kiépítésébe, ami még nem publikus. Az új tervek megvalósítása egyre jobban körvonalazódik, amihez nagyban hozzájárul, hogy a használt kereskedői piacot nem a nulláról kell újrakezdenem.
– Mi az ami a használt eszközök között a leginkább keresett?
Bármilyen furcsa, ezen a területen a filmipar a húzóágazat, a filmkamerák és minden ehhez kapcsolódó kiegészítők a legkeresettebbek. A napokban is jött igény egy olyan eszköz iránt, amit hiába kerestek két éve világszerte, nekünk sikerült megszereznünk a partnernek. Komoly piaca van a filmiparban az optikáknak, amik iránt sokszor több éves sorban állás van. A használtcikk piacon a vevők egymásra licitálnak, hogy ki ad többet a keresett optikákért.
Ez egy teljesen más világ, mint a broadcast. Van szingapuri, és kuwaiti vevőnk is, és az IBC-n olyan emberekkel találkoztam akikkel ez előtt korábban még soha nem volt kapcsolatunk, de ismerték a Somos Broadcast vállalatot, ami márkanév lett a múltban, és kiérdemelt egyfajta bizalmat a szakmában, ami nagyon sokat segít, mert ebben a műfajban csak a kiérdemelt bizalommal lehet eladni és venni is.
– Tehát összefoglalva nyugodtan kijelenthetjük, hogy volt, van, és lesz Somos vállalat…
Természetesen. Az IBC kiállításon megkérdeztem az ismerősöket, hogy van-e még használt termékekkel kereskedő cég Kelet Európában és azt a választ kaptam, hogy nincs. A Rajnától keletre egyedül vagyunk, ami bizalommal tölt el, és komoly fejlődési potenciált jelent a számunkra a piacon. Rajtunk kívül egyébként még angolok, németek, franciák működnek, kevesen vagyunk, de összefogunk, és ami fontos, hogy ismerjük egymást. Drágák az eszközök, fontos a biztonságos szállítás, nagyon körültekintőnek kell lenni, itt nem szabad hibázni. Az utolsó problémánk 15 évvel ezelőtt adódott.
Ami ugyancsak jó hír, hogy van egy optikaszervizünk is, ami még inkább fokozza a cég iránt megnyilvánuló szakmai bizalmat.
Ehhez csak annyit tennék még hozzá, hogy nagyszámú eladásra váró broadcast és filmes optikával rendelkezünk, ezeket a szervizünkben fel tudjuk újítani, és értékesíteni is tudjuk őket. Úgy gondolom, hogy ez nagyban növeli a munkánk és a működésünk értékét.
– Megköszönve a beszélgetést, úgy gondolom, hogy a nemrégen bekövetkezett változások után, valójában csak le kellett porolni a Somos Broadcast Zrt. által képviselt használtpiacot, és most újra erre került a hangsúly! Lehet ez a beszélgetésünk végszava?
Így van, erről van szó.
www. http://sbmzrt.hu
(soltész rezső)
Szerző: Média Technika | 2016. november 18. | Interjúk
Töretlen lendülettel és számtalan új szolgáltatással bővítí az ÁSZ Bt. technikai aparátusát, ami a legmagasabb színvonalon áll a megrendelők rendelkezésére.
– Nagyon sok minden történt 4-5 évvel ezelőtt a csillaghegyi bázison tett látogatásom óta. Amikor beléptem ide, hátrahőköltem akkora a fejlődés, hogy azt nehéz leírni. Kérlek, foglald össze mi történt az átköltözés óta?
Kábelezés az új technikai bázison
Közel 2,5 éve, hogy átköltöztünk, kibéreltük itt a Szőlőkert közben ezt az 500 nm-es raktár helységet, 8-10 méteres belmagassággal. Mindezt az motiválta egyrészt, hogy kezdett már elég sok cuccunk lenni, másrészt belekezdtünk a speciális kamerák fejlesztésébe és kellett egy olyan hely ahol tesztelni is tudunk. Harmadrészt pedig a kocsik tárolását is meg kellett oldani. Korábban az MTVA-nál tartottuk a közvetítő-kocsikat de onnan el kellett jönnünk. Fontos szempont volt továbbá, hogy a lakáshoz, irodához képest, negyed órán belül elérhető legyen az új telephely.
– Az Ász Bt. 20. születésnapján találkoztunk utoljára, milyen fejlesztések voltak azóta?
Valóban akkor találkoztunk, az egy hatalmas buli volt, ott volt a szakma színe java, akkor készült el a 4-es közvetítő-kocsink, amit büszkén mutattunk be a vendégeinknek. Akkoriban még hatan voltunk, de bővültünk, ugyanis elkezdtünk speciális kamerákkal foglalkozni. Ebbe a munkába kapcsolódott be Barcza Robi és Mórotz Ádi, nekik már volt CableCam-es múltjuk és eszközeik is. Ezeket a berendezéseket megvásároltam tőlük, őket pedig állományba vettük. Tovább fejlődtünk létszámban is, így most már kilencen vagyunk.
CableCam a Gyulai istván Emlékversenyen
Azóta több féle CableCam-et fejlesztettünk, van akkumulátoros, egy kábeles, két kábeles megoldásunk, amiket több féle hosszúságban tudunk kifeszíteni. De ez még nem minden, megcsináltuk a SpiderCam saját verzióját is, amit CableCam Systems 3D-nek hívunk hivatalosan, de ez így elég hosszú, ezért hazai, rövid elnevezése „FeriCam” lett, viccesen szólva én vagyok a névadó. Éppen most készül ennek is egy update változata, amivel maximum 280X280 méteres területet tudunk lefedni 40 méteres magasságból. Szintén a speciális kamerák terén készítettünk többféle GoCam-et, de csináltunk víz alatti kamerát is a Vízilabda EB-re és még sok egyéb kisebb-nagyobb ügyes kütyüt, amikkel még érdekesebbé és izgalmasabbá tehetjük egy közvetítés képi világát.
– Ki az, aki megtervez egy ilyen kamerát, amit az említett Vízilabda EB-n használtatok?
Ha röviden akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy Mi, az egész csapat, de azért ez egy igen bonyolult kérdés, ugyanis hiába van 43 HD és 10 SD kameránk, önmagában azokból egyik-másik alkalmas csak speciális feladatokra, de további kiegészítőkkel kell kiegészíteni azokat. Amikor egy-egy ilyen nagy nemzetközi esemény volt, eddig többnyire az MTVA tendert írt ki, így volt ez a Vízilabda EB esetében is. Mi ott a tenderen elnyertük a SuperSlow szállítást, víz alatti kamerát és EVS-t is vittünk. Nekünk akkor már volt víz alatti kameránk, de az nem felelt meg az ottani elvárásoknak. Ezen a ponton jön az, hogy az ember elkezd körülnézni a piacon, elmegy kiállításokra és kiválasztja a célnak legjobban megfelelő eszközt, amihez aztán hozzáadja a saját fejlesztését. Így esett a választás Q-Ball 3 kamerára, amit meg is vásároltunk. Ez egy nagyon ügyes szerkezet, mivel mindkét tengelyén csúszógyűrűs ezért körbe-körbe tud forogni, ehhez Mi gyártottunk víz alatti tokot, amit le tudtunk súlyozni, és aminek segítségével ki tudtuk hozni a jeleket, és megoldottuk a távvezérlést is. Így már bele tudtunk nyúlni a kamera összes paraméterbe, amit a gyári CCU megenged: színekbe, sebességbe, íriszbe, feketeszintbe, pan/tilt mozgatásba.
– Visszatekintünk egy évre a produkciókra, fel tudnál sorolni néhány kiemelkedőt, amit ti csináltatok?
Az egyik, amire nagyon büszkék vagyunk, az a Maraton Kajak-Kenu Világbajnokság, amit Győrből közvetítettünk. A nemzetközi szövetség a valaha volt legjobb és legszínvonalasabb közvetítésnek ítélte, precedens értékűnek, új szemléletet és képi világot tártunk a nézők elé. Természetesen ez nem csak a Mi érdemünk és sikerünk, hanem a szövetségé is, és a rendezőé Halla Gáboré.
370 méter átfeszítés CableCam-el, a Kajak-Kenu Marathonon
Új kamera állásokat találtunk ki, dront adtunk be élőben, a CableCam-ünket 370 méterre kihúztuk keresztbe a Duna ág felett. Ezeket a fejlesztéseket főként saját erőből finanszíroztuk, de a szövetség is mellé tette a maga részét azzal, hogy megrendelte a szolgáltatást. Folytatva a sort, a tavalyi évünk nagyon sűrű volt és nagyon jól sikerült. Az egyik legjelentősebb a Judo GP az Arénában, itt 2 streamet kellett közvetítenünk, 19 kamerát szereltünk föl, plafonra szerelt GoCammel. Mi voltunk a Host Broadcasterei a Kosárlabda EB-nek, amit 5 helyszínről közvetítettünk. Budapestre az MTVA-ba juttattuk a jeleket üvegkábelen keresztül, majd innen történt a műholdas fellövés. A döntőn a SYMA Csarnokban használtuk a már említett FeriCam-et is nagy sikerrel. Augusztus 19-én közvetítettük élőben az „István a Király” jubileumi előadását az MTVA-án. Mi készítettük a Nemzeti Vágtát is 24 kamerával, voltak még koncertek, színházi előadások és sok egyéb más. Ami még jelentős volt főleg kameraszámban az az ITU Telecom World 2015 rendezvény. A Hungexpo területén 28 kamerát telepítettünk, ahol 12 termet kellett berendezni kamerákkal, mixerekkel, egyéb kiegészítőkkel. Szétszedtük a kocsikat, kivettük a kamerákat, vásároltunk 5 videomixert a meglévőkhöz, béreltünk is még plusz berendezéseket, szóval ez a projekt is nagy kihívás volt.
– Áttérve a 2016-os évre, Rúzsa Magdi koncertjén milyen eszközökkel dolgoztatok?
A Magdinál 11 kamerával dolgoztunk, volt egy GoCam ami a színpad elején működött, telepítettünk egy fahrt kamerát, amit gyakorlatilag a GoCam sínjére raktuk fel, de nem távvezérléssel mozgattuk, hanem a Czigány Gergő tolta, mint egy fahrtkocsit. Szerepeltek a nagy optikák, a 95-ös és a 100-as is, ilyen nagy variói csak a mi cégünknek van az országban. Bevetettük a nagylátszögű lencséinket is, két Jimmy működött és volt egy hátsó totál kameránk is. Csodálatos volt a koncert Magdi megőrizte az induláskori személyiségét, volt három száma Presserrel és Boban Markoviccal, emlékezetes szép este volt.
– Visszatérve a fejlesztésekre, most min dolgoztok és mire képes a jelenlegi flotta?
Pillanatnyilag a legöregebb SD autónk a jó öreg Mitsubishi már 24 éves ez 8-10-12 kamerával volt képes dolgozni, ennek a berendezéseit most kiszedtük és fixen stúdióba telepítettük a „Maradj talpon” című produkcióhoz. A 2-es kocsink szintén SD kocsi, ezt teljesen szétbontottuk már.
Az OB5 technikai rackjei
A 3-as HD kocsink alapból 12 kamerás, de fel tudjuk bővíteni 16-18 kameráig, persze ilyenkor a kezelő személyzet elhelyezésére már másik kocsit, vagy konténert szoktunk használni, különösen ha több EVS-t kell bevetni lassításokhoz. Koncert közvetítés esetében mindenki elfér a kocsiban. A huszadik születésnapunkra készült el a már említett 4-as autó, alapból 6 kamerás, 3,5 tonnás, gyors reagálású mozgékony HD autó, ami bővíthető 8 kameráig. Most építjük az 5-ös kocsit, ami kicsit a Luca székére kezd hasonlítani, – a karosszéria munkák csúszása miatt, meg nekünk is volt más dolgunk. Ez egy Angliából behozott autó, amit átalakítottunk úgy, hogy két oldalra expandálható legyen, a klímát is tudjuk benne mozgatni, szóval a kocsit teljesen szétboncoltuk és a saját igényeinkre szabtuk. 16-18 kamerára tervezzük, ehhez minden berendezésünk megvan.
Most vettünk 10 db. 1700-as Sony kamerát, ami megverte a konkurencia márkájának kameráit. Hangtechnikához megvettük Lawo mc²56, 5.1 hangmixert, ami 280 csatornáig tud dolgozni.
Lawo mc²56, 5.1 hangmixer
Van egy 128×128-as videó mátrixunk, egy 32-es multiviewerünk. Mindez adja a technika gerincét, ami minden szempontból megfelel a kor igényeinek és külföld felé is lehet vele mozdulni. A hazai piaci átalakulások és tendenciák nem túl jók, ezért is fontos számunkra, hogy határainkon túl is megálljuk a helyünket. Azt is mondhatom, hogy ezzel a kocsival egy kicsit menekülő útvonalat is építünk magunknak.
– Hazai környezetben, – a versenytársakat is figyelembe véve, – hova tudod pozícionálni ezt az 5-ös kocsit?
Az Antenna Hungáriának van most két jó HD kocsija Grass Valley kamerákkal, az egyikbe 11, a másikba 12 van beszerelve, ezen kívül ott van még két SD kocsi, továbbá az MTVA-tól átvett 12-es kocsi és a Dunás autó. A Schwindl Bandinak van még két kocsija, amibe Sony 70-es kamerák vannak, ami más kategória árban és minőségben is. Nekünk most pillanatnyilag van 3 HD kocsink és ez most a negyedik autó lesz.
Az OB5 képmérnöki munkahelyei
Van tehát 28 alapkameránk, 4 db Sony HDCP1, amiből rádióskamerát, GoCam-et, FeriCam-et tudunk kialakítani. Ezen túl van 2 db. Q-Ball 3-as mini kameránk, 5 db. Sony PMW-350-es kamkorderünk, amikhez megvannak az adapterek és a CCU-k, tehát gond nélkül rendszerbe állíthatóak, ha kell. Van még 2 db Sony Super Slow kameránk is és néhány apró effekt kamera. Az RTL-nek van még egy 8 kamerás HD autója. Nagyjából ezek az erővonalak, illetve vannak kisebb 4 kamerás kocsik is a piacon EX3-as kamerákkal, de ezek minősége nem vethető össze a mi minőségi szintünkkel.
– SD közvetítésre van-e még igény?
SD közvetítést már csak az MTVA rendel, ez bármilyen műsor lehet, koncert, sport stb. Én bízom benne, hogy ez a tendencia lassan ki fog kopni. Az MTVA-nak a gyártási kapacitást az Antenna Hungária biztosítja kizárólagosan, ahol van ugye a már említett 2-2 SD kocsi is. Ezen a héten például most mi is megyünk két helyre HD berendezéssel SD-t közvetíteni. Az SD közvetítés kicsit olcsóbb, ezért tud még pályán maradni.
– Magyarországon hány közvetítő kocsi van szerinted és ennek figyelembe vételével mekkora a Ti piaci részesedésetek?
Ez bonyolult kérdés. Az hogy mennyit tudunk egy évben közvetíteni, azt általában nem tudjuk előre. Vannak fix műsorokra keretszerződések, de sok váratlan dolog is bejön, amit nem lehet előre tervezni. Egy tény van: az MTVA-nak csak az Antenna Hungária szállíthat be. Tehát ha az Antenna Hungária kapacitása elfogy, akkor jövünk be mi a képbe, más egyéb alvállalkozókkal együtt.
Az OB5 három sorban elhelyezkedő munkahelyei
Van erre egy szerződésünk az AH-val, kötött árakkal. Az AH-nak van most 4 közvetítő kocsija, ehhez csatlakoztak az MTVA kocsijai és külső cégek. A kialkudott árak alapján, aki olcsóbb az kapja a munkát, a minőség itt most nem szempont, csak az ár. Ez szomorú, de így van! Nem vagyunk a legkedvezőbb szituációban. Amennyiben az AH kapacitását kivesszük a körből, akkor nekünk van a legtöbb és legjobb cuccunk, de ha a konkurencia olcsóbb, akkor ők kapják meg a munkát. Mondok egy példát: ha valaki EX3-as ½ collos CMOS-os kamerával száll versenybe a mi 2/3 collos CCD-s, sokkal jobb minőségű kameránkkal szemben, akkor képes megverni minket, mert ő olcsóbb, ez a tipikus magyar betegség, amikor csak az ár számit, a minőség csak nagyon a szempontok végén szerepel. De folytassuk a hazai HD kocsi leltárt, persze azért két HD kocsi között is jelentős műszaki különbségek vannak! Nagyon nehéz összehasonlítani. Az RTL-nek van 1 közvetítő kocsija 2/3-os képtechnikával ami jó minőséget képvisel, az Antenna Hungáriának 2, a Schwindl Bandinak 2, és nekünk lesz 4 ha elkészül ez az új kocsink, nos ez a krém, amit felsoroltam. Tehát a miénkkel együtt összesen 9 darab kocsi áll rendelkezésre, de itt is vannak minőségi különbségek a kamerák képbontóiban, azok nagyságában, jel-zaj viszonyában, mixerekben, mátrixokban, stb. Lehet azon vitatkozni, hogy Sony vagy Grass Valley, Én Sony párti vagyok.
– Beszéljünk a FeriCam 2-ről is, hogyan jött az ötlet?
Elindultunk egy nulladik szériától műanyag dobokkal. Összeraktuk a rendszert 2,5 kW-os motorral, azt hittük, hogy ez majd bírni fogja a terhelést. Kiderült, hogy nem mindegy milyen magasságból, hány fokos szögben tartjuk a kamerát, 4 oldalról, 4 kábelen. Erősebb motorokra volt szükség, most 4 db. 5,5kW-os motorral dolgozunk. A műanyag dobok is rejtettek hibákat, nem mindegy, hogy hidegben vagy melegben vagyunk, lelazul a kötél, ilyenkor újra fel kell tekerni stb. Ezekkel a gyerekbetegségekkel meg kellett küzdenünk, tényleg a nulláról indultunk, pedig egy ilyen rendszer értéke a 100 milliós nagyságrendbe esik, de az se biztos, hogy eladják, maximum csak kibérelni lehet. Minden nehézség ellenére Mi ebben láttunk fantáziát és üzleti potenciált, így töretlenül dolgozunk rajta. A második generációs FeriCam-nél, ami tulajdonképpen egy nagyteljesítményű Pók Kamera, már alumínium dobokat használunk, maximum 280×280 méteres terület lefedést tűztük ki célul, 40 méteres magasságból.
„FeriCam” – Az Operaház légterének meghódítása a Rocktropia amerikai produkcióban
A nagy sporteseményeket, futballpályákat, stadionokat, koncerteket céloztuk meg. Kicseréltük a mágnes fékeket, aminek az a szerepe, hogy áramszünet, vagy motorhiba esetén is megtartsa a magasban a kamera szettet. Itt már több száz kg-os erők ébrednek a rendszerben, amiket fékezni, tartani, ellensúlyozni kell. Új áttételeket építettünk a mozgató szerkezetbe, hiszen 20-25 km/órás sebességgel kell mozogni egy futballmeccsen, vagy futóversenyen a kamerával, a mostani maximális sebességünk 36 Km/óra. Nagy kihívást jelent a 4 fix pont megtalálása, kialakítása is, ahova kifeszítjük a rendszert. Az első tesztek a Puskás Stadionban zajlottak, ott a világítási hidakra vittünk fel TOMCAT elemeket, ezeket kötöztük hozzá a szerkezethez, az azon lévő csigán jön le a kötél, a dobok lent vannak a földön, a négy kötél végére van rákötve a kamera. Ahol semmilyen rögzítési pont sincs, például Szegeden a Kajak Kenu Világbajnokságon, ott nagy teherbírású darukat kellett használni, amik fixen tartották a négy függesztési pontot. Mindez nagyon fontos, hiszen alap esetben, amikor a kamera bent van a középpontban, akkor mind a 4 motor azonos erővel tart, de ha elindulunk valamilyen irányba, akkor lesz olyan motor ami húz, és lesz olyan aminek engednie kell. Azt, hogy melyik motor húzzon és engedjen, és azt milyen erővel csinálja, egy nagyon bonyolult matematikai algoritmus számolja ki és vezérli. Az eddig használt kötélszakító szilárdsága 900 kg-volt, de ezt biztonsági okokból meg növeltük, 1400-ra. Ezeket a speciális köteleket Olaszországban készítik számunkra, ahol még üvegszálat is beleszőnek a közepébe, így oldjuk meg a kamerajel továbbítását a magasból. Mint látható egy nagyon összetett és szofisztikált rendszerről beszélünk, amiben mi nagyon hiszünk, és nagy örömmel végezzük ezt a fejlesztő munkát.
– Ezt a hatalmas mennyiségű innovációt megérteni se egyszerű nem, hogy kivitelezni. Erre a hatalmas feladat mennyiségre hányan vagytok és kinek mi a feladata?
Ami nagyon fontos, és amire én nagyon büszke vagyok az az, hogy mi 24. éve működünk és még mindig betéti társaságként, ami komoly felelősség, mert a teljes vagyonunkkal felelünk, azért amit teszünk. Ezt mi nagyon fontos elvnek tartjuk, igyekezünk mindent tisztességesen megcsinálni, mert nem szeretnénk kockáztatni, elveszíteni azt a vagyont, a befektetett energiát, amit ebbe az egész vállalkozásba beleöltünk. Az Ász BT-ben pillanatnyilag 9-en vagyunk, ebben benne van a feleségem és én, mi vagyunk a BT beltagja és kültagja. Saci lányom 5 és fél éve dolgozik a cégben, ügyvezetői megbízást is kapott, így ketten vagyunk aláírók, ügyvezetők. Zsófi a legkisebb lányom is velünk dolgozik, így anyával együtt a lányok viszik az adminisztrációt, számlázást, pályázatok kezelését, elszámolását, valamint a diszpozíciókat.
Igazi családi vállalkozás, ahol a főnöknek is van főnöke
A műszaki részlegben Varga Ádám 7 éve dolgozik nálunk műszaki vezetőként. A másik műszaki vezetőnk Szmolár Zoltán, az ő feladatuk az eszközök összerakása, szétszedése, de a karbantartás is az ő hatáskörük. Nekünk minden bevétel fontos, ezért ha kell, bármely eszközt kiszereljük, átcsoportosítjuk az igényeknek megfelelően. Harmadik éve köreinkben van Barcza Róbert és Mórotz Ádám, az ő területük a már említett speciális kamerák fejlesztése és üzemeltetése. Tavaly szeptember 15-én vettük fel Benedek Gábort hangmérnöknek, aki a legfrissebb munkatársunk. De természetesen mindig a feladathoz igazodunk, így mindenki csinál mindent, ha kell csatornázik, ha kell húzza a kábelt. Mi időnként „csak” telepítjük az adott igényhez a rendszert de az operátori munkára érkeznek speciális szakemberek, pld. GoCam-hez, Jimmy-hez. A FeriCam-hez már két operátorra van szükség, az egyik vezérli a kamera helyzetét: jobbra, balra, le, fel, ezt a mi emberünk a Robi irányítja, és jön egy operatőr, aki a pan/tilt mozgást, a zoomot és a fókuszt irányítja. Arra is van lehetőség, hogy előre leprogramozzunk mozgás pályákat, ilyenkor már az operatőrnek csak a képpel kell foglalkoznia.
– Sok sikert kívánunk a FeriCam update változatához, aminek debütálásán szeretne a Médiatechnika is részt venni. Mikorra várható mindez?
Pontos időpontot még nem tudok mondani, de szorít az idő minket, ugyanis hamarosan egy filmforgatásra megyünk, ahol egy filmkamerát kell mozgatnunk a FeriCam frissült változatával.
Lejegyezte: Soltész Rezső
Beszélgetésünk óta eltelt némi idő, sok víz lefolyt a Dunán….
Elkészült az Ász Bt új közvetítőkocsija is, és a FeriCam is debütált az Operában egy amerikai produkcióban, rendkívül nagy sikerrel! A most készülő Wiskys produkcióban is bevetettük már, és várjuk az újabb kihívásokat!
http://www.aszbtacs.hu/
Szerző: Média Technika | 2016. október 22. | Interjúk
A Médiaechnika idei első számában megjelent interjúnkban részletesen beszámoltunk arról, hogy a Somos Attila által vezetett Somos Broadcast Média Zrt. miként tudott kilépni a broadcast ágazat világpiacára. Az írásban beszámoltunk arról is, hogy a korábbi magyar vállalat teljes, a szakmában már bizonyított állománya a német Broadcast Solutions zászlaja alá került és ejtettünk néhány szót az aktuális feladatokról, és a jövő terveiről is.
– Alig telt el néhány hónap az új cég megalapítása óta, amikor bombaszerűen jött a hír, hogy vezető váltást jelentettek be a Broadcast Solutions Hungary Kft-nél (BSH), ami alapvető változást okozott nem csak a cégnél, de a broadcast piacon is. De mik voltak az előzmények? – kérdeztük Tóth Kristófot a cég új ügyvezető igazgatóját.
– Az előzményhez hozzá tartozik, hogy a Broadcast Solutions Hungary Kft. egy önálló, induló cégként alapult tavaly szeptemberben és nem utódja másik vállalatnak. A német tulajdonos természetesen az SBM csapat minden tagjával tervezte el a jövőt, így kivétel nélkül mindenki az új zászló alatt dolgozhatott tovább 2015 szeptembertől. Egészen 2016 júniusáig az elvárásoknak megfelelően valósultak meg a kitűzött célok, a váratlan fordulat ekkor következett be, amikor a tulajdonosunk úgy döntött, hogy közös megegyezéssel megszünteti az együttműködést a cég akkori ügyvezetőjével, mivel nem egyezett az elképzelésük a cég működését és céljait illetően.
Tóth Kristóf ügyvezető igazgató
A Broadcast Solutions GmbH és természetesen mi is, akik a magyarországi leányvállalat csapatát erősítjük, hosszú távban gondolkodunk és egyetértünk abban , hogy a jelentős magyarországi piaci jelenlétünk mellett továbbra is erős bástyái vagyunk az anyavállalat nemzetközi munkájának. Így, mivel a kialakult helyzet ellenére mindannyian látjuk a lehetőséget a cég további működésében, illetve a rövid idő alatt elért eredményeink is ezt igazolják, örömmel vettem a tulajdonos megtisztelő felkérését a BSH vezetésére.
– Ez így elmondva egyszerűnek hangzik, de az új helyzet azért gondolom okozott némi nehézséget, hiszen köztudott, hogy a BSH telephelye és a tevékenysége a régi irodaházban zajlott, ami nyilvánvaló, hogy ott tovább már nem működhetett.
– Ez így igaz. A „válás” technikai lebonyolítása nyilván nem volt egyszerű, többek között új helyet kellett keresnünk, ami eltartott egy kis ideig, de végül a XIII. kerületben, a Reitter Ferenc utcában új otthonra találtunk és július közepén a költözés is lezajlott. Az új telephelyen egy nagyobb, modernebb és professzionálisabb környezetben van lehetőségünk dolgozni és megvalósítani a kitűzött céljainkat. Az elmúlt 1 hónap alatt számos pozitív visszajelzést kaptunk az ügyfeleink részéről, ami bizonyítja, hogy bár ez egy új kezdet, de egyben annak az útnak a folytatása, amin tavaly ősszel elindultunk.
– Több éven át dolgoztatok együtt Somos Attilával, és számos eredmény fűződik ehhez az időszakhoz, többek között a BSH létrehozása is.
– Valóban sok mindent elértünk a kollégákkal az elmúlt években, ami a cég sikeréhez és fejlődéséhez hozzájárult és természetesen a Broadcast Solutions Hungary létrejötte is ennek a csapatmunkának az eredménye. Azt gondolom, hogy mind a múltbéli, mind a jövőbeni sikereinkhez a Csapat egészének a munkájára volt/lesz szükség, mert semmi nem egy-két emberen múlik. Én a tulajdonos és a volt ügyvezető döntését lezártnak tekintem, és csak a jövőre koncentrálok.
– Beszéljünk az új helyről, hogy érzitek magatokat?
– Átköltöztünk a 13. kerületbe, egy újszerű irodaházba, amit éppen ezekben a hetekben „lakunk be”. A cég belső struktúrája változatlan, a csapatunk tele lelkesedéssel a jövőt illetően. A fejlődésünk érdekében tervezünk némi változást, amit majd Amszterdamban az IBC-n fogunk bejelenteni, és ami részben érinti a magyar piacot is. Hiszünk abban, hogy a megfelelő irányba haladunk és fogunk még „meglepetéseket” okozni a hazai iparágban.
A BSH Székháza a 13. kerületben
– Csak a visszatekintés kedvéért, kérlek, néhány szóban összegezd, hogy mi az ami az elmúlt időben történt, milyen munkákban vettetek részt?
– Folyamatosan közreműködünk külföldi projektekben az anyavállalat zászlaja alatt, de voltunk pár hónapja a Közel-Keleten is, ahol egy rendkívül impresszív innovációs napon mutattuk be az elmúlt évek megvalósult projektjeit. Egyre dominánsabb a cégcsoport jelenléte a közel- és távol-keleten, ahol jelenleg is egy folyamatban lévő projekten dolgozunk. A hazai televíziós piacon továbbra is erős az együttműködésünk a TV2-vel, aki az egyik legnagyobb partnerünk, mi vagyunk a rendszerintegrátora és technikai támogatója az új TV2 csatornáknak is. Ezen kívül dolgoztunk és dolgozunk azon, hogy a gyártóinkkal való együttműködést megerősítsük és továbbvigyük. Ennek egyik eredménye, hogy továbbra is a Broadcast Solutions Hungary Kft az ARRI hivatalos képviselete Magyarországon.
Véleményem szerint a legfontosabb, hogy a kollégáim hozzáállása nagyon jó, lojálisak egymáshoz és a cégcsoporthoz és végül, de nem utolsó sorban lelkesek és motiváltak, ami a tenni akarást eredményezi. Úgy gondolom, hogy a közös célok és az egység, ami most jellemez bennünket meghozza a maga gyümölcsét és új kapukat nyit meg a számunkra.
www.broadcast-solutions.de/hu
Soltész Rezső
Szerző: Média Technika | 2016. június 21. | Interjúk
Az elmúlt években számtalan sikerfilm – sőt bátran mondhatjuk, világsiker – labormunkái köthetők a Magyar Filmlabor nevéhez, amely napjainkra a régió meghatározó intézményének mondhatja magát.
A tudatos építkezés, ami évek óta zajlik a Budakeszi úti filmes „fellegvárban”, mára meghozta gyümölcsét. Ebben komoly szerepet játszik az a világszínvonalú technikai felszereltség és szakmai tudás, amivel a Filmlabor rendelkezik, és amivel – úgy digitális, mint analóg módon – a legmagasabb szinten képes kiszolgálni hazai és külföldi partnereit. Két esztendővel ezelőtt egy riportban arról számolhattunk be, hogy lezajlott egy digitális váltás, amivel párhuzamosan megnyugtatóan rendeződtek a Filmlabor tulajdonosi viszonyai is. Mostani beszélgetésünkben Aradi Lászlót, a Filmlabor igazgatóját és Barta Szabolcs marketing igazgatót kérdezzük a Labor jelenlegi helyzetéről, feladatairól, valamint a jövő terveiről.
– Mi történt a digitális váltást követően, és milyen szerepe volt ennek a Filmlabor működésében? – kérdezem Barta Szabolcsot.
Gyakorlatilag beállt egy nagyon érdekes kettősség a labor életében, mivel újra megjelent egyfajta igény az analóg technika iránt, és mi nagyon reméljük, hogy a piaci környezet úgy alakul, hogy ezt hosszú időn keresztül ki tudjuk majd szolgálni. Ez egyébként komplex feladat, mert az, amit mi analóg technikával kidolgozunk, az természetesen később digitális fórumokon is megjelenik. Konkrétan most a Saul fiára gondolok, amit 35-ös negatívra rögzítettek, és ami teljesen analóg technikával készült, pont úgy, ahogy még a 2000-es évek elején a mozikban való vetítéshez gyártottuk a filmeket. A munkák során rendesen, fénymegadóval, egy úgynevezett direkt kópiát készítettünk. Amikor a film nagyon sikeres kezdett lenni, az volt a követelmény, hogy a forgalmazásban a film digitálisan is megjelenjen, amit itt a Filmlaborban minden további nélkül meg tudtunk oldani.
Minden egyes alkotó filmjét, amikor belép, mi úgy kezeljük, hogy az sikeres lesz, és hogy azt széles körben lehessen forgalmazni, digitális kópiát is kell gyártanunk hozzá. A Saul fiánál mielőtt az analóg vágást megkezdtük, a negatívról készítettünk egy 4K szkennelést, majd digitálisan is befényeltük, és ebből készült az a 4K-s digitális kópia, ami aztán a mozikba került.
– Az elmondottakból kiderült, hogy a Filmlabor analóg, illetve digitális labormunka- értelemben kivételes helyzetben van, hiszen felkészültségével minden feladatra tudja a megoldást. Mi a helyzet a régióban? – kérdezem Aradi Lászlót, a Filmlabor igazgatóját.
A legutóbbi beszélgetésünkkor 2014-ben az volt a legfőbb kérdés, hogy a digitális váltásnak a mai napig is legmagasabb szintű 4K-s megoldását hogyan, milyen kapacitással tudják a filmlaborok megteremteni. A Magyar Filmlabor is ennek az elvárásnak kívánt megfelelni, erre irányultak a beruházások, fejlesztések, melyek sikeresek voltak. Ennek eredményeként mára megteremtettük a digitális forgatások, és napi muszter készítések technikai feltételeit nagy kapacitásban, és megteremtettük – speciális Filmlabor-fejlesztésként – a web dailies-szolgáltatást is a partnereink számára.
– Ez azt jelenti, hogy a Filmlabor online tud fogadni és küldeni file-okat, musztereket a megrendelőknek?
Igen, ez így van, sőt, már sikeres teszteket folytattunk azzal kapcsolatban is – veszi át a szót Barta Szabolcs –, hogy úgynevezett remote grading vagy remote VFX supervisingot tudjunk csinálni, ami azt jelenti, hogy külföldi országokban tudták fogadni az itt 2K real time-ban lejátszott file-okat, ami sokkal gyorsabbá teszi a munkafolyamatot. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy széles sávú internetes kapcsolaton keresztül, az elkészített munkát 2K-s felbontásban, real time-ban demózta az operátor a partnerünk számára, amit külföldön néztek, és ha valami észrevétel volt, azt azonnal korrigálni lehetett. Ugyanez a megoldás jelenleg tesztelési folyamatban van fényelésre is.
Ezeknek a fejlesztéseknek az eredményeként – folytatja Aradi László – azt lehet mondani, hogy a Magyar Filmlabor a régió legfejlettebb, legnagyobb kapacitású digitálisutómunka-szolgáltatójává vált. A nagy kérdés most nem az, hogy ki milyen digitális szolgáltatást tud nyújtani, mert a szakmában nagyon erős felzárkózás történt. Valójában mi is felzárkóztunk, de nemzetközi szinten a legerősebbek vagyunk, tudásban és technikai felszereltségben egyaránt. Ezt igazolják az eredményeink, a sok tucat digitálisan forgatott és forgalmazott film és munka, ami mögöttünk van.
A nagy kihívás számunkra az elmúlt években az volt – folytatja Aradi László –, hogy hogyan lehet megtartani jelenlegi digitális technikai trend mellett a hagyományos kémiai alapú filmlaborálást. A közelmúlt változásai azt mutatták, hogy nagyon sok környékbeli neves labor Németországban, Ausztriában és szerte a világon kénytelen volt bezárni. A Saul fia, aminek a teljes körű labor- és digitális utómunkája nálunk készült, számunkra egy rendkívül komoly felhajtó erőt jelentett itthon és az egész világon is, mert felhívta ránk a figyelmet a filmre való forgatás tekintetében. Nemes László és Erdély Mátyás operatőr maximálisan celluloid-elkötelezettek. Külön említésre méltó mozzanat a film életében, hogy mindketten konzekvensen ragaszkodtak ahhoz, hogy azokon a fesztiválokon, ahol eddig bemutatták a filmet, mindenhol az eredeti, a digitális eljárás nélkül vágott negatívról készült pozitív kópiát mutassák be. Emellett persze elkészült a már korábban említett digitális workflow-val az a dubnegatív, ami a sorozat 35-ös printekhez készült, amiről azután elkészültek a 4K digitális mozikópiák, és ahol nincs 35-ös celluloid vetítési lehetőség, ott a DCP digitális kópiákat használják.
Ebben a helyzetben az a Filmlabornak az a stratégiája, hogy egy megfelelően rugalmas laborháttérrel, és olyan munkatársakkal, akik a laboron belül más területekre is dolgoznak, fenntartson egy bármikor bevethető kémiai háttérlabort. Ennek az egyik legsikeresebb munkája az elmúlt évben egy nagy francia produkció kiszolgálása volt, aminek során 180 ezer méter 35 mm-es felvett nyersanyag labormunkáit végeztük el – egy olyan szolgáltatást, ami megfelel a legmagasabb szintű filmlaborálási elvárásoknak, mert mint az imént elmondott példa is igazolta, van rá igény.
Ehhez a helyzethez sajnos azt is hozzá kell tenni, hogy az európai és a világtérképen hónapról hónapra változik a laborok elérhetősége. Szerencsére vannak komoly támogatói a filmre történő gyártásnak, így például a Kodak nagyon erősen mögötte áll filmre forgatásnak, ami mellett a filmfelhasználás, és a filmlaborálás egyik legkomolyabb célpiaca az archiválás. Már ezt megelőzően, de napjainkban is nagyon komoly archiválási munkákkal dolgozunk, és el lehet mondani úgy a 4K-s digitális, mint az analóg kémiai kapacitásunkról, hogy mindkettőt maximálisan használjuk a jelenleg futó játékfilm-produkciókhoz és az archiválási munkákhoz egyaránt.
– A beszélgetés során elhangzott, hogy a Saul fia sikere fellendítette a filmre való forgatás igényét. Van ennek valamilyen kézzelfogható jele a Filmlabor vonatkozásában? – kérdezem Barta Szabolcsot.
Van egy nem tipikusan magyar történet, amiről beszélni tudunk, és a kérdés kapcsán megemlíteném. Kialakulóban van egy trend, miszerint a fiatalabb generáció elkezdett érdeklődni a 35-ös és a 16 mm-es analóg filmes technológia iránt. Nemrég megkeresett minket egy fiatal, magyar származású hölgy, aki nagyon elszántan egy úgynevezett road movie-t szeretne készíteni, amit úgy képzel el, hogy 16-os negatívra forgat egy nagyon szűk stábbal, és a cselekmény olyan országokban játszódik, ahol még fellelhető a filmes laborálási technológia. Ezekben az országokban kidolgoztatja a felvett nyersanyagot, amiből majd a film elkészül. Emellé szeretné a Kodak-ot mint szponzort bevonni. Az ő elmondásából tudjuk, hogy a Kodaknak több olyan projektje is van, ami arra ösztökéli a fiatal filmeseket, hogy ismerjék meg, és használják a hagyományos analóg nyersanyagot.
– Már korábban sem lehetett megkerülni a kérdést, mert az archiválás mindig is fontos része volt a labor életének. Mi a helyzet ezen a téren?
Az archív filmek felújítása – folytatja Aradi László – nagyon is aktuálissá vált, mégpedig két ok miatt is. Egyrészt vannak azok a filmek, amik már olyan életkorba léptek, hogy egyrészt tönkremennének, megsemmisülnének, és ha nem kerülnének a laborba, és digitális felújítással, esetleg magasabb költségvetéssel filmre visszaírással megmentésre, akkor végkép elpusztulnának. Másrészt vannak azok a nem annyira régi filmek, korukat tekintve 20-30 évesek, amelyek az állapotuk miatt például fesztiválokon nem lennének bemutathatóak, ha nincs belőlük egy tisztességes, az eredeti negatívról újrafényelt, filmhibáktól megtisztított, 4K felbontásban digitalizált kópia. Ezek a korábban nagy sikereket megért magyar filmalkotások sorra szerepelnek a nagy nemzetközi filmfesztiválok programjában. Ilyen például Jancsó Miklós Szegénylegények című filmje, amely a 2015. évi Cannes-i filmfesztivál Classics programjában szerepelt. Előző évi nagy munkánk, Michael Curtiz (Kertész Mihály) Tolonc című filmje volt 1914-ből, ami a Müpában került bemutatásra nagyzenekari kísérettel, majd néhány nappal később levetítették a lyoni archív filmfesztiválon, majd eljutott Kínába is a shanghaji nemzetközi filmfesztiválra. Makk Károly Szerelem című filmje (1971) pedig ebben az évben kapott meghívást a cannes-i fesztivál Classics programjába. Ebben az évben szám szerint 5 filmalkotásra, köztük a Szerelem című filmre is közbeszerzési pályázatot írt ki a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet, amire együtt pályáztunk a Focus Fox Filmstúdióval, és el is nyertük azt. Az eredeti 35 mm-es filmek felújítása 4K digitális hordozóra a Magyar Művészeti Akadémia pályázati támogatásával, a MaNDA közreműködésével készül a két cégnél.
A 2016-évi Cannes Classics programban van egy másik filmalkotás is, ami hozzánk kötődik. A cseh filmarchívum (National Film Archive) megbízásából felújítottuk Jindřich Polák 1963-ban készült Ikarie XB 1 című alkotását. Fontos számunkra az a tendencia, hogy a restaurált filmek egyre fontosabb szerepet játszanak a nemzetközi fesztiválok programjaiban. Bolognában például minden évben van egy archív filmfesztivál, ahova rendszeresen dolgozunk, de még sorolhatnánk rengeteg más munkát is, ami egyben azt is jelenti, hogy a hazai felújítási feladatok mellett jelenleg döntően nemzetközi munkákat végzünk. Ez persze attól is függ, hogy mennyi támogatási pénz jut egy-egy ilyen munkára, aminek a kivitelezése nagy áldozatokat követel.
Az archiválásnak van egy másik vonzata is – veszi át a szót Barta Szabolcs –,ugyanis minden országban növekszik a broadcast piac, nálunk is újabb tévécsatornák beindítását tervezik, és ezeket mind tartalommal kell ellátni. Manapság amikor a HD az alap, akkor szükség van arra, és ez a mi esetünkben kézzelfogható dolog, hogy a magyar filmtörténet nagy alkotásait felújítsuk, hogy a nézők olyan minőségben lássák ezeket a filmeket a képernyőn, mintha tegnap történt volna a forgatás. Ez jó magának a csatornának is, mert relatív olcsón jut hozzá egy műsorhoz, és ahelyett, hogy drágán legyártana egy új műsort, ennek a töredékéből fel tud újítani professzionális módon egy olyan filmet, ami már bizonyítottan sikeres volt.
– Mindennapjait tekintve mennyiben változott a Filmlabor élete a tulajdonosváltás után, és történtek-e változások, technikai és humán értelemben? – kérdezem Aradi Lászlót.
Annak köszönhetően, hogy korábban, vagyis 2013-ban elnyertünk egy többszáz milliós műszaki fejlesztési támogatást, azóta újabb eszközök beszerzésére került sor. Sikerült egy különleges hangdigitalizáló berendezésre szert tennünk. A Sondor Resonances egy svájci termék, ami az archív világban ipari standardnek számít, és a régi filmek felújításához kitűnően tudjuk használni. Hozzáteszem, hogy aki úgy gondolja, hogy ezen a piacon sikeres akar lenni, annak rendelkeznie kell ezzel az eszközzel. A folyamatos fejlesztés mellett a közelmúltban intenzív csapatépítés is történt. A tradicionális szaktudást megőriztük, ami a nagy múltú Filmlabornál szinte kötelező volt. Bevontunk új, fiatal munkatársakat, elsősorban digitális szakembereket, akik nélkül semmit sem érnének a milliós beruházások. A restaurálási munkákon ma már több, a MOME-n végzett munkatársunk is dolgozik.
Visszatérve a gazdasági, és szervezeti kérdésekre, a Filmlabor onnantól kezdve, hogy 2013-ban beolvadt a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt.-be, napjainkban mint a Filmalap Filmlabor Igazgatósága, divízióként saját gazdálkodással és üzleti tervvel működik. A jogosan elvárt pozitív eredményt teljesítjük, de az eredményességet tovább kell növelnünk. A jelenlegi szakemberekkel, felszereltséggel, átgondolt stratégiával és piacépítéssel a kitűzött célokat sikeresen elérhetjük.
– Megköszönve az interjút, végezetül szeretném megkérdezni, hogy van-e a Magyar Filmlabornak valamilyen konkrét terve az analóg technológia népszerűsítését illetően?
Többek között van egy már nagyjából körvonalazott ötletünk – mondja Aradi László –, ami hasonlóan a Kodak szándékaihoz ugyancsak ösztönzést adna a fiatal filmes generáció tagjainak is, hogy a celluloidra elképzelt álmaikat megvalósítsák. Az elképzelés egy kisebb nemzetközi találkozó, vagy fesztivál keretei között valósulna meg, ahol azoknak az alkotóknak nyújtanánk megjelenési, bemutatkozási és találkozási lehetőséget, akik elkötelezettek a celluloid film iránt. Persze itt a még el nem készült filmötleteket is lehetne szondázni, és produceri szinten foglalkozni a jövő filmjeivel és a leendő alkotókkal.
Soltész Rezső
www.filmlab.hu
Szerző: Média Technika | 2016. február 11. | Interjúk
– A legelső filmélmény?
Nem biztos hogy igaz, de amire emlékszem azt hiszem egy NDK film volt, a Kis Muck története. Annyira tetszett a varázslat, meg azok a nagy papucsok… azt hiszem az volt a film üzenete számomra, hogy lehet több is lenni annál mint amik vagyunk.
– Mi volt az, ami miatt elhatároztad, hogy operatőr leszel?
Ez egy igazi rejtély. Próbáltam már ezt összerakni magamban, de én egy folyamatos pályamódosító vagyok. A Képző gimiben fotószakra jártam, de nem nagyon szerettem, valami oknál fogva megvetett műfajnak éreztem a fotót, és nem becsültem sokra, miközben furcsa módon volt egy „Felszabadulás” nevű pályázat a gimiben az összes szak részére, amit egy fotómmal megnyertem. Érettségi után pedig már annyira nem akartam fényképezni, hogy elmentem inkább segédmunkásnak zsákolni, ebben az időben főleg a sport érdekelt. Persze elvittek engem is katonának, aztán felvettek az Iparművészeti Főiskolára, de a seregből nem engedtek el. Mire lejárt a 27 hónap katonaság, a felvételim is lejárt, és újra kellett felvételiznem. 1971-ben építésztervező művészként dicsérettel diplomáztam, de már akkor tudtam, hogy nem igen szeretném az életemet egy rajzasztal mellett eltölteni. Nagy volt a mozgásigényem, és a film az mindig is érdekelt. Én úgy jelentkeztem az operatőr szakra, hogy még nem láttam filmkamerát. Nálam tudatlanabb ilyen szempontból akkor nem volt a főiskolán. A felvételin szép storyboardot csináltam, pedig nem ismertem a rendszert, azonban a technika megtanulható dolog, és a rajztudásom ebben sokat segített.
– Kik voltak a tanáraid?
Illés Papi volt a tanszékvezető operatőr tanárunk, és Vagyóczky Tibi az operatőr, főleg ő foglalkozott velünk szakmailag. A rendező tanárunk Szabó Pista volt, – valójában én tőle tanultam a legtöbbet a filmről, a gondolatokról, a formanyelvről.
A Papi mindig azt hangsúlyozta, arra törekedjünk, hogy az operatőr ne csak egy technikus legyen, hanem legyen gondolkodó lény, a rendező igazi alkotótársa, de igazából a filmes látásmódot Szabó Pista tudta nekem átadni.
– Mi volt, – ha van ilyen -, az életed legjobb szakmai tanácsa?
Több ilyen „legemlékezetesebb” is van. Közülük az egyik Illés Papihoz kötődik. A világítás megtanulása általában egy hosszú folyamat, ugyanúgy kell kezdeni a nulláról, mint ahogyan gyerekkorban írni tanulunk. Az alapokból semmit sem szabad kihagyni. Amire emlékszem, talán másodikban történt, egy szekrényt kellett megvilágítani! Éppen egy 500 W-os lámpával kínlódtam, mikor Papi bejött cigizve, és látta mit csinálok. Lazán, rám nézett és azt mondta: „mit kínlódsz? Nyomj oda egy 2000-est…”, majd kiment. Engem ez a nagyvonalúság, könnyedség, ami azzal a tudással párosult ami neki volt, annyira megragadott, annyira imponált, hogy meghatározó lett egész életemben: A részletek nem érdekesek, mindig a teljes egészet kell nézni.
A főiskolán nagyon jó volt, hogy Petrovics Emil tanította a zenét, nála zeneelméletet is kellett tudni, egyfajta zenei kultúrismeretre kellett szert tenni, megérteni, hogy a zenének is van dramaturgiája. Ez nekem nagyon jót tett.
– Mi volt az az első olyan filmes díjad, aminek nagyon örültél?
Valószínű annak örül az ember a legjobban, amikor nagyon megdolgozik valamiért és annak sikere van, de elsősorban a nézőknél. Bevallom, én a csapatmunkában nem igazán értékelem az egyéni díjakat. A játékfilmet nagyon sokan csináljuk, és a sikerben mindenki munkája benne van. Az igazi öröm számomra az, amikor az emberek szemében látom, hogy hatott rájuk a vetítés, és a film jó. Ez jelenti a legtöbbet. Az első jelentős fesztivál sikerem operatőrként 1984-ben, az „Uramisten” című filmhez kötődik, melynek rendezője Gárdos Péter volt. Nagy kár azonban, hogy Feleki Kamil ekkor sajnos érdemtelenül nem kapta meg a legjobb színésznek járó díjat. Ennek jobban örültem volna.
– A magyar operatőrök itthon csapatmunkában készítik a filmet. Mi a különbség munkamódszerben a magyar és a külföldi munkák között?
Külföldön pont ez nincs meg, a közös gondolkodás a film rendezőjével, ott az operatőr nem partner. Volt, hogy egy külföldi művészfilmeket finanszírozó producertől, mikor felkért egy film operatőri munkájára, megkérdeztem és ki a rendező, a válasz az volt, hogy az még nincs. Nekem viszont kell az érzelmi kapcsolat a történethez, az alkotótársakhoz, a stábhoz. Azt hiszem ez a fajta munkamódszer speciálisan kelet-európai, és remélem, hogy még nem idejét múlt.
– Most ráadásul egy külföldi produkcióban dolgozol…
Ez így nem teljesen igaz. Ugyan a filmet Angliában forgattuk, nagyrészt angol színészekkel, angol nyelven, de azért ez egy magyar-angol-német koprodukció, és a stáb egy része is magyar volt. A film magyar címe valószínűleg a „Gondozó” lesz, a rendezője Edelényi János.
Külföldi filmekben dolgozni… nem vonzott soha. Szerencsés vagyok, mert nagyjából mindig azt a munkát vállaltam el amit akartam. Operatőrként a világ számos országában forgathattam, és engem nagyon doppingolt, hogy ezek a filmek nagyobb részt nem külföldi, hanem magyar produkciók voltak. Az én lelkem nagyon is magyar. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt megtehettem. A magyar filmrendezőktől, és most elsősorban Enyedi Ildikóra, Gárdos Péterre, Szász Jánosra gondolok igen szép operatőri feladatokat kaptam, és én sosem vágytam másra.
– Milyen képrögzítési technikát alkalmaztatok? Milyen kamerával dolgoztál?
ARRI Alexa Plusz. Magyarországon jelenleg ez az elérhető legjobb kamera. Nekem volt szerencsém egyszer a Sony F35-tel forgatni, amit nagyon szerettem, csak sajnos azt Spanyolországból kellett behozatni. Ez az Alexa, amivel forgattunk, nagyon különleges volt számomra. A géptestre gravírozták az ARRI-nál, „Ez Zsigmond Vilmos kamerája”, nagy élmény volt minden nap erre gondolni.
– Milyen szempontok szerint választasz, kamerát?
A produceri döntés sokszor akörül forog, hogy a felvétel analóg, vagy digitális legyen, de ez a döntés soha nem lehet ösztönös, nagyon át kell gondolni, hogy adott esetben minek van értelme. A hagyományos a negatív-pozitív eljáráshoz igazi érzelmi kapcsolat fűz, fiatalon ehhez szoktam hozzá, és az analóg technika mindig a kedvencem marad. Engem, hogy a monitoron mindjárt ott van a kép nem nagyon szórakoztat, nincs benne semmi izgalom. Filmnél, ha forgattunk, a vetítőben mindig több méteres vásznon néztük meg a musztert. A digitális rendszerben a színész arca egy monitoron maximum 20-30 cm, és ez csak a végső kép illúzióját adja. Néha fél év is eltelik, mire mindenki meglátja vásznon a végeredményt. Ahol dönteni lehet, és jó minőséget választunk, az a film.
Talán hét éve csináltuk Moldoványi Ferenc rendezővel a „Másik bolygó” c. dokumentumfilmet 16 mm-es Kodak negatívra. A forgatás során Mexikót, Dél-Amerikát, Afrikát, Ázsiát, Szibériát is megjártuk, a nyersanyag cipelése igen bonyolult volt a + 40 C° és – 40 C° közötti hőmérsékleteken, sok nehézséget okozott, de a végeredményt látva ma is azt gondolom, hogy megérte. Ezt játékfilmnél sajnos nem lehet mindig megtenni, ilyen távolságokból nem lehet a laborba hazahozni a napi forgatott anyagot.
A „Gondozó” című film esetében ezért is esett a választás a digitális technikára.
– Amikor optikákat választasz, ebben az esetben hogyan történt?
Objektíveknél, két Angenieux vario-t vittünk, egy kicsit meg egy nagyot, sok időt spóroltunk ezzel. A kedvencem a 18-100 mm. Fix optikában a Cook S4-es sort vittük magunkkal, amit nagyobb távlatoknál, nagy totáloknál használtam. A film rögzítése 4K-ban történt. A digitális technika egyik hátránya szerintem, hogy a beállítások és átírások közben gyakran eltérő eredményeket mutathat a végeredmény. Az is nehézség, hogy szinte nincs két egyforma minőségű monitor. Érzelmileg a filmhez vagyok közelebb, mert azzal nem kell semmit sem csinálni, az mindig ugyan az marad.
A digitális rendszer előnye persze a gyorsaság. Szinte még aznap lehet megvágni a felvett anyagot és az azonnal látható kép megnyugtatja a stábot, könnyebb kiszűrni az esetleges hibákat.
Ami még nehézséget okozott a forgatás során, hogy egy olyan angol kastély volt a fő helyszínünk, ahol nem nagyon lehetett változtatni semmin. A márciusi hideg miatt a belső felvételekkel kellett kezdeni, így a nappali fényben elkezdett jeleneteket csak este tudtuk befejezni. Ehhez pedig különleges világítási konstrukciót kellett kikísérletezni, s ebben szerencsémre a magyar világosító csapat, és Romwalter Richy, mint fővilágosító igen nagy segítségemre voltak. Mivel egy több száz éves kastélyban, szűk helyen és színes falak között forgattunk, azt is be kellett lőni, hogy mi az a távolság, ahol már nem jön vissza a nem kívánatos színes reflexio. Alapkoncepciónk Erdélyi Jánossal az volt ennél a filmnél, hogy nézőbarát legyen.
– 1:1,85 volt a formátum, – mint azt megtudtuk – miért ragaszkodtál ehhez?
Ez közel van a 16:9 -hez és ez a méret az amikor a színészi játék még működik és a környezet is kellő jelentőséggel bír. Egyébként szerintem a színészi játék szempontjából a 4:3 arány a legszerencsésebb, színészekről igazán jó közeliket ebben a méretben lehet fotografálni. Magyarországon létezett még régebben az 1:1,66-os képméret, de ezt külföldön sok helyen nem tudták levetíteni.
– Amikor legelőször leültetek a Jánossal, miből merítettetek inspirációt?
A film maga volt az inspiráció. A szellemisége, a történet. Filmet azért jó többek között csinálni, mert abban a pillanatban, mikor nekikezdek tudatlan vagyok, nem tudom, hogy kell bizonyos dolgokat megoldani, gondolkodom rajta, tervezek. A forgatás nagyon komoly tempót követelt tőlünk, 28 nap alatt kellett leforgatnunk, ami inkább 25 volt. Mindent megpróbáltunk előre átgondolni, megtervezni, azt is, hogy mennyi lámpával indulunk el, s azokat hová tesszük. Ha az ember nagyon felkészül rá, akkor tud gyors lenni.
– Milyen arányban voltak a nappali és éjszakai felvételek?
Két harmad rész belső volt, nappal és éjszaka. Maradt egy harmad, ami két harmadban nappali külső, egy harmad külső éjszaka. A felvételek nagy része zárt térben, szobákban játszódott. Ami nehéz ilyenkor, hogy Angliában más volt a klíma, mint itthon, az időjárás nagyon változékony és szeles. Legtöbbször csak 1-2 órára sütött ki a nap, aztán meg esett, azután megint kisütött és megint esett. A forgatás kezdetekor még szinte tél volt, már délután 3-kor sötétedett, de nekünk este 8-ig kellett a nappali felvételeket forgatni. Műteremben legtöbbször azért jó dolgozni, mert ott nem vagy ennyire kiszolgáltatva a külső időjárási körülményeknek.
– A film egyik főszereplője Brian Cooks – milyen volt vele dolgozni?
Kicsit magának való ember, ha azt mondtam egy átállásra, hogy több lesz mint 5 perc, akkor elment és nem jött elő a szobájából, legtöbbször csak 20-30 perc múlva. Rendes volt, mindent megcsinált, de ismételni nem lehetett. Igaz, nem esett nehezemre, mert ha hibázott, ő maga kért új felvételt. Csodálatos színésznek tartom, nagyon élveztem nézni az arcát a keresőben, nekem a forgatáskor a színészek az igazi energiatartalékok.
– A fényelés során mire ment el a legnagyobb energia?
A film fényelése a Magyar Filmlaboratóriumban, remek körülmények között Bartha Szabolcs colorist segítségével történt. Ezt nem lehet egyedül csinálni, ebben a filmben nagyon fontos volt a végső fázis. Sok jelenet világítását, ha nem tudtuk készre csinálni, mindig azt mondtam, na ezt majd fényeléskor fogjuk helyére tenni. Ebben a filmben a világítás befejezése az időszűke miatt sokszor az utómunkára maradt. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember pingál. Azt akartuk, hogy a filmben sok helyszín legyen, forgószínpad szerűen, mert a jelenetekben a szereplők viszonylag statikusak. A filmben volt egy színházjelenet, amiben telt házat kellett produkálni, de nem volt annyi pénz statisztára, ami megtöltötte volna. Ezt egy stoptrükkben oldottuk meg úgy, hogy a rendelkezésünkre álló 50-60 embert a színházterem különböző pontjaira ültettük. A végén a Filmlabor VFX részlege ezeket a felvételeket illesztette össze egy totál képpé, és így a végén megvolt a telt ház. Ez volt a trükk.
– Mire készülsz most?
Arról nem beszélhetek babonából, de ezen kívül tanítok az SZFE-n, egy operatőr mesterképző osztály osztályfőnöke vagyok.
Lejegyezte: Soltész Rezső
www.filmlab.hu
Szerző: Média Technika | 2016. január 05. | Interjúk
Zsigmond Vilmos 1930-ban látta meg a napvilágot Szegeden. Itt végezte el a Piarista Gimnáziumot. Már kora gyermekkorában rajongott a fotózásért és minden fajta vizuális művészetért. Ebből az érdeklődésből és hobbiból szinte egyenes út vezetett a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahol Illés György tanítványaként végzett 1955-ben. Nem sokkal később kipróbálhatta magát haditudósítóként. 1956-ban Kovács László és Vagyóczky Tibor operatőrök és barátok társaságában életüket kockáztatva Arriflex kézi kamerákkal forgattak Budapest romba döntött utcáin. Filmszalagra vették a poklot, melyből több mint tízezer méter nyersanyag került dobozokba. 1956 telén Kovács László és Zsigmond Vilmos a filmekkel a bőröndjükben elindultak új hazát keresni Amerikába. A világ gyakorlatilag ezekből a felvételekből tudta meg, hogy mi is történt valójában Budapesten 1956-ban. Az első tíz év nem volt könnyű az új világban. Filmlaborban dolgozott, fotózott, majd oktató, dokumentum és reklámfilmekben kamerázott. „Zsebében volt” a szovjet filmművészet, a francia és az olasz új hullám és a magyar filmiskola minden eleme és eszköze. Kiválóan tudott világítani, remekül játszott a fényekkel és árnyékkal, a színek is a kifejezés eszközei voltak. Egy festőművész gondosságával szerkesztett meg minden snittet. Mindezen tudásra a 60-as évek végén lett igazán vevő az amerikai filmipar.
Az első játékfilmes felkérés Peter Fondától érkezett 1971-ben. A „The Hired Hands” operatőri munkáira kérte fel az akkor már igen híres színész-rendező Zsigmond Vilmost. Innen aztán meredeken ívelt fel a pályája, következett Robert Altman. A 70-es évek elején már a csúcsra jutott, ekkor dolgozott először Steven Spielberggel a Sugarlandi hajtóvadászatban. Majd 1977-ben leforgatták együtt a Harmadik típusú találkozásokat, ez a film már az akkori Sci-fi őrület jegyében született. Ebben az alkotásban olyan képi megoldásokat alkalmazott és olyan képi világot tárt a nézők elé, amit az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjjal jutalmazott. Az aranyszobor után még rengeteg film következett csak a legismertebbek a teljesség igénye nélkül:
A szarvasvadász (1978)
Az utolsó valcer (1978)
Halál a hídon (1981)
Az eastwicki boszorkányok (1987)
Fat Man és Little Boy (1989)
Hiúságok máglyája (1990)
Cinikus hekus (1990)
Sztálin (1992)
Sliver (1993)
Vágyak vonzásában (1994)
Maverick (1994)
Menekülés az éjszakába (1995)
Bérgyilkosok (1995)
Ragadozók (1996)
Bánk bán (2001)
Melinda és Melinda (2004)
A fekete Dália (2006)
Ki voltál, lányom? (2006)
Kasszandra álma (2007)
Férfit látok álmaidban (2010)
A rengeteg filmet persze díjeső követte:
1974. Amerikai Filmkritikusok Szövetségének Díja, (A hosszú búcsú)
1978. Oscar-díj, (Harmadik típusú találkozások)
1980. BAFTA-díj, (A szarvasvadász)
1993. Emmy-díj, (Sztálin)
1993. Amerikai Operatőrök Egyesülete, (Sztálin)
1997. Camerimage – Életműdíj
1999. Amerikai Operatőrök Egyesülete – Életműdíj
1999. Cinequest San José Filmfesztivál – Maverick Tribute Díj
2002. Camerimage, (Bánk bán)
2006. Hollywood Filmfesztivál, az év operatőrének járó díj
2014.Cannes Filmfesztivál – Életműdíj
2014. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál – Életműdíj.
Zsigmond Vilmos sosem rejtette el tudását. Örömmel adta át titkait, mesteri ötleteit és képi elképzeléseit a fiatalabb generációnak. Sok esetben jött Budapestre, hogy az itt megrendezett mesterkurzusokon oktassa a fiatalokat. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy amit a hazai és nemzetközi filmoperatőrök ma tudnak a szakmáról az mind az Illés György, Zsigmond Vilmos, Vagyóczky Tibor, Koltai Lajos „köpönyege” alól került hozzájuk.
Ő volt hát a MESTER és az Ő 85 éve. 2016. január 1-én, Big Sur-ben örökre elaludt. Most biztosan szép képekről, beállításokról és filmekről álmodik.
Hiányozni fog Tanár Úr, hiányozni fogsz Vili bácsi…
Seiler György
Szerző: Média Technika | 2015. december 14. | Interjúk
– Örülök, hogy találkozhatunk, és köszönöm az interjú lehetőségét. Először jár Magyarországon?
Nem ez az első alkalom, voltam már itt pár évvel ezelőtt, Budapest gyönyörű város, viszont most a MediaNet-en adódott először lehetőség arra, hogy előadást tartsak a magyar broadcast szakembereknek. Ennek örülök, mert nagyon jó tapasztalatot jelent a számomra.
– A Rexfilm meghívására érkezett a konferenciára, ami számomra azt is jelenti, hogy jó kapcsolatokat ápol a céggel?
Igen, nagyon jó a kapcsolatunk. Immár jó pár éve dolgozom velük és ezalatt az idő alatt nagyon megnőtt a termékkínálatuk, szemmel látható a fejlődés, miközben a piaci helyzet nagyon megváltozott. Másfél évvel ezelőtt a Belden megvásárolta a Grass Valley-t és összevonta a Miranda-val, ami nagyon izgalmas az egész iparág számára. Az, hogy egy ekkora termékcsalád részese lehetünk, hatalmas lehetőségeket rejt magában.
– Az internetet nézve elképesztően gazdag életpályával rendelkezik. Hogyan alakult ez így?
Nagyon szerencsés voltam, Kaliforniában a Grass Valley otthonában nőttem fel. Az egyetem után, az első munkám az Atari-nál volt, a kutatás-fejlesztési csapatba kerültem. Ekkor alig múltam még 20 éves, programokat terveztem különböző projektekhez, ami nagyon jó buli volt egy magamfajta srácnak, miközben a diplomamunkámat és a tanulmányaimat végeztem. Később, mikor 1982-ben az Atari szétesett, néhány évig a Szilícium-völgyben is dolgoztam, majd állást kaptam a Grass Valley-nél, mivel nem akartam elhagyni a várost (nevet). Eltelt közben jó néhány év, és 2014-től megint itt vagyok a Grass Valley-nél.
– Különböző cégeknél dolgozott, miközben változtak az idők, a technológia is, és rapid sebességgel fejlődött a televíziózás. Elértünk egy fejlődési szintet, és a broadcast világban megjelent az IPTV, amit mindenki a jövő technológiájának prognosztizál. Hogyan látja ezt a kérdést?
Azt gondolom, hogy az emberek túlságosan félnek az újdonságtól, és azt hiszik, hogy az IP technológia valami ördögtől való rossz dolog. Olyasvalami, ami veszélyezteti az üzleteiket. Az IP viszont nem más, mint egy újabb módja a tartalom továbbításának, ami történhet analóg kábelrendszeren keresztül, műholdas műsorszórással és még sorolhatnánk.
– Az IP technológia elsősorban a közösségi média irányába mutat. Lehet, hogy ez lesz az ablak, ami kinyílik majd a nagy tömegek előtt?
Ha én egy tartalom tulajdonos vagyok, és abból csinálok üzletet, hogy azt a tartalmat terjesztem, akkor én nagyon jól ki tudom használni a közösségi média előnyeit.
Amikor egy műsorszolgáltató az IP technológiát vizsgálja, akkor annak a módját keresi, hogy hogyan használhatja fel rendszerében a legokosabban. Például, hogyan alkalmazhatja az adatbázis technológiát arra, hogy a lehető leggyorsabban juttasson el különböző formátumú tartalmat minél több felé, akár reklámokkal teletűzdelve. Ahelyett hogy egy kép jut el sok emberhez, sok kép jut el sok emberhez.
– Tehát az IP egy igazi lehetőség az információ, és a szórakoztatás eljuttatására a széles tömegekhez. Mi a véleménye a kép minőségéről, a képfelbontásról, és hogyan viszonyul egymáshoz a 4K, a 8K és az IP?
Tegyük fel a kérdést: hol is kezdődik a tartalom?
Számomra a tartalom a kamerával keszdődik. A Grass Valley kameráit pont Magyarországon gyártják. A fejlesztők mindig nagyon eltökélten törekedtek arra, hogy több különböző felbontású és nagy dinamikatartományú képeket biztosítsanak.
– Igen, de ez azért nagyon komoly váltás is a televíziózásban…
Valóban így van, de jelentősen más a helyzet, mint amikor a HD-ra váltottunk. Az új képpel és a nagy felbontásra váltással nehezebb a folyamat, most a felhasználónak kell akarniuk a változást. Nincs olyan állami befolyás, ami kötelezővé tenné, hogy lapos tévét nézzenek az emberek vagy, hogy egy két méter átlójú képernyőt tegyél az otthonodba. Szerintem azért olyan nagy az érdeklődés az UHD iránt, mert olyan tulajdonságok, mint a jobb színskála, vagy a nagyobb dinamikatartomány, láthatóan jobbá teszik a képet.
– Tehát jók az ipar kilátásai a következő húsz évre…
Igen, abszolút, sőt még annál is jobbak a perspektívák. A kérdést persze a fogyasztó dönti el. Ők azok, akik megmondják, hogy kell-e nagyfelbontás, esetleg hajlított kijelző vagy, hogy egyáltalán tetszik-e a televízió képe.
Én pedig megpróbálom minél tisztábban átadni a hallgatóimnak, hogy hogyan építsék fel a rendszerüket, és hogy ez IP-vel bármilyen formátumban lehetséges. Olyan lehetőségeket nyújt a sávszélesség menedzselésére, amik például SDI jelek esetében egyszerűen nem voltak adottak.
Korábban a legtöbb rendszer, még az USA-ban sem volt teljes egészében HD. Felvettek egy pár műsort és áttolták egy konverteren. Manapság is hasonló a modell az új rendszereknél. De ha építek egy teljes egészében IP rendszert, akkor minden sokkal egyszerűbb lesz. Ha az IP rendszerem 10 Gbps-et tud, akkor számos bitsebesség közül választhatok. Mindent megtehetek, amit csak akarok. Nem kell újjáépíteni a belső rendszert, vagy új formátummal kísérletezni. Ez csak még előnyösebbé teszi az IP-t. Egyszerűen jobb képem van. És azt is tudom, ha ezt a néző is látja, mert például rákattint az akár interaktív reklámokra. Már semmi sem akadályozza a műsorszolgáltatót abban, hogy ugyanazt a típusú technológiát használja, mint amikor böngészünk a neten. És ez értékes a szolgáltatók számára.
– Ok, de mi a helyzet a sávszélességgel? Nálunk bejelentették, hogy hamarosan minden háztartásba gyors internet kerül bevezetésre.
Ez azért nehéz kérdés még az Egyesült Államokban is, mert azok a lakosok akik Google Fiber városokban élnek, – mint San Antonio, Texas, vagy Kansas City – lehet, hogy kapnak egy gigabájtot, de a legtöbben nem kapunk. Műszaki oldalról így közelíthetjük meg a kérdést. Ott van az MPEG-2, amihez képest a H.264 kétszeres hatékonysággal tömörít, és a legújabb tömörítési eljárás, az HEVC, pedig még kétszer olyan hatékony. A legtöbb televízió MPEG-2. A H.264-et szinte kizárólag csak a weben használjuk. De ez internetes videó, nem IPTV.
Azért azt tudjuk, hogy sokan nem látják a 4K-s pixeleket. Nincs is elég nagy TV készülékünk hozzá. Szóval nekem 2K-nál nincs is többre szükségem, a 1080p untig elég. Viszont szükségem van a magas képfrissítési számra, mondjuk legyen 1080p120. Így már kétszeres a képfrekvencia és kétszer annyi a pixel, mint amit ma általában használunk.
– Mi a helyzet a képfrissítés és a tömörítés viszonyával?
A képfrekvencia nem feltétlenül rontja a tömörítési arányt. Használhatok például hosszabb GOP intervallumokat. Vagy ha megnézzük a használt színskálát lehet, hogy 12 bitet szeretnénk használni a jelenlegi 10 helyett. De ezt csak az „I” képkockáknál számít, a „P” és „B” képkockák nem változnak. A nagy dinamikatartomány pedig tulajdonképpen csak metaadat. A görbéjét kell eljutatnom a tévékészülékhez, ami már tudja, mit kell majd tenni velük. Valójában az a realitás, hogy a 1080p50-nek HEVC tömörítéssel ugyanaz a sávszélesség igénye, mint a jelenleg használt MPEG-2-nek.
Ha jól belegondolunk, a sávszélesség infrastruktúrája már létezik. Viszont még nagyon sok kérdés leng a HDR görbék körül, a HEVC enkóderek és dekóderek is még csak most kezdenek megjelenni a piacon. Nemsokára eljön majd az idő, amikor egy tartalomgyártó azt mondja majd, hogy felajánlok egy kiváló 4K szolgáltatást. A fogyasztó pedig azt mondja, képes vagyok egy jó UHDTV-t vásárolni. És az már mindegy lesz, hogy a tartalom kábelen vagy valamilyen internet szolgáltatón keresztül jut el hozzá, mert mind IP alapú lesz. Érezhetjük a lehetőségeket, amelyeket a nem túl távoli jövő rejt. Persze mindezt senki sem tudja garantálni, de ez mindenképp egy nagyon racionális gondolkodási mód erről a témáról. A lényeg az, hogy ahhoz, hogy ez megvalósuljon, senkinek sem kell nagy anyagi áldozatot hozni.
– … és a fejlődés nagyon gyorsan lesz érzékelhető?
A fejlődés, és a fejlesztés nagyon gyors lesz, mert azt a szórakoztató-elektronikai ipar húzza magával, nem pedig a kormányoknak kell megvalósítani, és főleg finanszírozni.
( – )
Szerző: Média Technika | 2015. november 24. | Interjúk
Az elmúlt év végén a vállalat immár 25. évfordulóját ünnepelte! Mivel korábban már részletesen feltártuk azt a 20 évet, most csak az elmúlt öt esztendőben történtekről szeretnélek kérdezni.
– Emlékszem, némi aggodalommal – bár a cég stabilitásának biztos tudatában – nyilatkoztál az akkori gazdasági helyzetről, a tévés reklámpiacon beállt bevétel csökkenésről, ami negatívan befolyásolta a piac, köztük a Rexfilm terveit (is). A reklámbevételek az óta is folyamatosan csökkennek, ráadásul az új adópolitika még jobban nehezíti a helyzetet. Hogyan befolyásolta mindez a Rexfilm terveit az elmúlt időszak alatt?
A legelején engedd meg, hogy megmagyarázom a reklámpiac alakulásának fontosságát. Mint tudjuk a TV állomások működésének finanszírozása jelentős mértékben a közvetített reklámok díjaiból történik. Ha ezek a bevételek csökkennek, csökken a televíziók mozgástere is. A csökkenő tendencia kihat a televízióállomások beruházási hajlandóságára és ily módon befolyásolja a broadcast beruházási piacot is. A konkrét számok azt mutatják, hogy 2007-ben a TV részesedése a reklám tortából 74,95 milliárd forintot tett ki és ez a teljes reklámköltés 40,08%-ának felelt meg. 2014-ben erre a szegmensre 50,02 milliárd forint jutott, ami 26,3%-os részesedésnek felel meg. Többek között ezekre a trendekre is gondoltam, amikor a 2009-ben készült interjú során arról beszéltem, tartunk attól, hogy az egész gazdaság láthatóan zsugorodik majd.
Eközben az elmúlt 5 év alatt az derült ki, hogy néhány akkori elképzelésünk nem állja meg a helyét, vagy legalábbis nem teljesen úgy érvényesült, mint ahogy mi gondoltuk. Miről is van itt szó? A fenti trendet látva lehetett volna feltételezni, hogy a broadcast piac méretében látványosan csökken, hogy ennek alapján csökken a piacon dolgozó cégek száma is. Minden évben figyeljük a broadcast piacot, és látjuk ki milyen eredményt ér el, így a piacon lévő kb. 16 nagyobb broadcast termékeket forgalmazó cég eredményeiből összeáll az adott év piaci helyzete és nagysága. A mi adataink 2009-ben csökkenést regisztráltak az előző évhez képest. Így 2008-ban 9,5 milliárd forintos volt az hazai broadcast piac bevétele, 2009-ben 7,8 milliárd, ezek után 2010 és 2014 között átlagban és stabilan 11 milliárd volt az összforgalom. Közben nem lehet azt mondani, hogy ilyen látványosan fellendült volna a gazdaság vagy, hogy a cégek többet kezdtek volna költeni reklámra. Jogosan felmerül a kérdés: mi állhat e tendencia mögött? Nagy valószínűséggel, azzal állunk szemben, hogy a TV állomások a csökkenő bevételek mellett is fontosnak tartották a működés stabilitásának biztosítását és a jobb minőség elérését, mint a siker egyik zálogát.
A tendencia mögött az is állhat, hogy a filmes- rádiós-tévés reklámpiac lassan zsugorodott, erőteljes átstrukturálódás ment végbe, és a tévés reklámbevételek fokozatosan lementek 75-ról 50 milliárdra, viszont ugyanakkor megjelentek egyéb reklámbevételi források. Például erőteljesen beindult a digitális média piaca, ahol csak 2014-ben húsz százalékot nőtt a bevétel az előző évhez képest, és így a digitális média piaca 2014-ben elérte a 47milliárd forintot (24,9% részesedés!), míg 10 évvel ezelőtt a piac nagysága alig volt 4 milliárd forint.
– Hogyan lehet reagálni ekkora méretű kilengésekre? Volt-e szükség a Rexfilm belső szerkezeti átalakításra, vagy más piacok felkutatására az elmúlt öt esztendőben, és mi az, ami biztosítja a folyamatos fejlődést – vagy éppen a szükséges működés szinten tartását?
Az a helyzet, hogy nekünk egyszerűen mindig ki kell találnunk, hogyan mozog a piac, és ez nagy odafigyelést igényel. A mi esetünkben az elmúlt 8 évben az átlag árbevétel meghaladta a 2,1 milliárd Ft-ot, ami azt jelenti, hogy elég stabil volt a működésünk. Így a korábbi aggályok nem bizonyultak tejesen igaznak, miközben a cég vezetése sokat tett a stabilitás érdekében. Foglalkoznunk kellett és kell a vélt vagy valós problémák megelőzésével, rendezésével, megoldásával lényegesen nagyobb intenzitással.
Így például 2,5 évvel ezelőtt elkezdtünk egy nagyon komoly hatékonyságnövelő programot, mert azt láttuk, hogy nőnek a költségeink annak ellenére, hogy nem vagyunk pazarlóak. Áttekintettük működésünket, kerestük és felszámoltuk a felesleges kiadásokat, kutattuk rejtett tartalékainkat. Ez a törekvés abból indult ki, hogy a piaci versenyben nem tudunk győzni, ha nem vagyunk hatékonyak. A Rexfilm hozzá van szokva ahhoz, hogy állandóan versenyezzen, tenderezzen, és ez próbára teszi a rugalmasságunkat és a szaktudásunkat egyaránt. Mondok egy olyan kiadást, ami korábban is volt nálunk, de az elmúlt években különösen nagy hangsúlyt kapott. Az elmúlt pár évben a vezető broadcast gyártók részéről megfogalmazódott egy olyan igény, követelmény, hogy a viszonteladó partnereik rendelkezzenek magasan képzett és a legmagasabb szintű minősítéssel bíró mérnöki gárdával. Ez azt jelenti, hogy a cégvezetés elküldi az embereit valahova külföldre, egy tanfolyamra, és ha utána sikeres vizsgát tesznek, akkor nemzetközileg is minősített szakemberei lesznek az adott broadcast szakterületen. Ha a cég rendelkezik ilyen minősített mérnökökkel, hivatalosan is használhatja az adott gyártó partneri státuszát, sőt a gyártó megbízásából dolgozhat külföldi projekteken. Ez szakmai presztízst és elismerést jelent, de ennek komoly anyagi vonzata is van. Így például volt olyan év, amikor 32 ezer dollárt költöttünk csak tanfolyami díjakra. Ezeket a költségeket vállalni kell, és ki kell gazdálkodnunk.
– A Rexfilm korábban több üzletágban is érdekelt volt. Célzok itt például a szinkronizálásra, vagy az adattárolással kapcsolatos projektekre, melyek az adott időszakban fontosnak és jónak bizonyultak. Volt-e szükség új tevékenység bevezetésére, vagy más piacok felkutatására az elmúlt öt esztendőben?
Hogy egy vállalkozás több lábon áll-e, ez nagyon fontos kérdés. Az útkeresés pedig a Rexfilm életében addig fog folytatódni, amíg létezik a cég. Korábban a storage üzletágat fejlesztettük, és a fő partnerünknek, a Sun MicroSystems-nek, mi voltunk a legnagyobb storage partnere. Akkor úgy gondoltuk, hogy a storage tudásunkra elsődlegesen a broadcast piacon lesz szükségünk majd. Ahogy változott az IT piac, rájöttünk arra, hogy az általános informatika területén való szereplésünk komoly erőforrásokat von el tőlünk, ezért úgy döntöttünk, hogy maradunk a broadcast területén, és ott érvényesítjük tudásunkat, mialatt, azt lehetett mondani, hogy az összes megvalósított storage üzletünk, mint például az OTP, vagy az akkori Matáv adatmentő rendszerének kiépítése, nagyon sikeres volt.
Úgy érzem most is zajlik az útkeresés és arra kell felkészülnünk, hogy miként tudunk reagálni majd arra a fejlődésre, ami a televíziózás előtt áll. Melyik irányba megy, hány képernyőben kell gondolkodni, hogyan osztódnak tovább a reklámbevételek, és ki tudja, hogy mi lesz a szerepe az ún. Internetes vagy social tévéknek. Melyik irányba indul el a piac? Egyelőre úgy látom útkeresés van, és vitathatatlan hogy a digitális média piaca – ami alatt a streamelhető tartalomszolgáltatást is értem – a reklámbevételeivel nagyon erősen nyomul. Szerintem a következő 2-3 évben eldől, hogy mi lesz az a terület, amivel egy olyan cégnek, mint a Rexfilm majd foglalkozni kell. Egy biztos: a tartalom közelében akarunk maradni, de erősen figyelnünk kell arra is, hogy hogyan alakul át a piac.
– A feladat óriási, mert a digitális média terjedése megállíthatatlan, ami nagy kihívást jelent minden piaci szereplőnek.
Ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani az olvasókkal egy elgondolkodtató adatsort, amely Paul Shotsbergertől származik. A rádió esetében 38 év kellett, hogy Amerikában az előfizetők száma elérje az 50 milliót. A tv esetében 13 év kellett ehhez, az internet esetében ez már csak 4 év volt, míg az iPod 3 év alatt, a Facebook kevesebb, mint 9 hónap alatt szerzett magának 100 millió ügyfelet, és ugyanakkor az iPhone 9 hónap alatt elérte az 1 milliárd alkalmazás letöltését. Ezek az adatok mind az események és a fejlődés gyorsulását igazolják. Mindez azért nagyon fontos, mert a szakértők azon vitatkoznak, hogy mikor lesznek többségben a smart tv-k, és hogy mikor jön el az a fordulópont, amikor 100 millió okos tv előtt 100 millió második képernyő (tablet) lesz majd a háztartásokban. A statisztikák szerint a fiatal néző, abban a percben, hogy reklámszünet van, máris fogja a telefonját. Ez a statisztika sejteti a fejlődési irányt, amire nekünk is fel kell készülnünk.
– Köztudottan változnak a televíziós szokások. Miben látod a fejlődési irányt, hova tartunk?
Tapasztalatból tudjuk, hogy a fiatal generáció tagjai egyre kevesebbet ülnek a tévékészülék elé, és ez a tendencia erősödik. Vagy ha ülnek, biztos, hogy a kezükben van a tablet, vagy az okostelefon. Ők egyszerűen több forrásból tájékozódnak. A diverzifikáció már évekkel ezelőtt elérte a jel disztribúciót is. Az IPTV terjedésével a video-on-demand szolgáltatás például már IP protokoll szerint valósul meg, és nem véletlen, hogy a broadcast iparban is egyre többet beszélnek az IP alapú broadcast megoldásokról, olyan óriások, mint a Sony, a Grass Valley, az EVS és még tovább sorolhatnánk. Ez a technológia megvolt évekkel ezelőtt is, csak most jött el alkalmazásának ideje.
A televíziós piac átrendezésében, nagy valószínűséggel beleszól a nálunk is hamarosan beinduló Netflix, ami a tartalmakat IP alapon szolgáltatja majd a nézőnek, lehetővé téve a műsorok szabad választását és sorba rendezését.
– Az, hogy mit fog behozni a piacra a Netflix, hogyan fogják majd csatornázni a nézőket, milyen technikát alkalmaznak, ez egyelőre még kérdés, de ez kihatással lesz majd megint a reklám piacra, újraosztáshoz vezethet majd?
108 magyarul beszélő csatorna van, de ha reklámbevételeket nézzük, azt gyakorlatilag 51 csatornára oszthatjuk ma. A nagy kérdés ott van: mi történik, ha belép erre a piacra egy nagy szereplő, mint a Netflix, amelyiknek a székhelye nem Magyarországon van és így értelemszerűen a reklámbevételeit nem itthon költi, hanem kiviszi az országból. Az adatokból jól látszik, hogy a digitális média területén a külföldi szereplők részesedése megközelíti az 50%-ot, ez pedig annyit jelezz, hogy hiába bíztunk abban, hogy csupán átrendeződés zajlik két piaci szegmens között – ami igaz -, de az a többlet, amivel erősödött a digitális média piaca, ki is vándorol az országból. Ezért mondjuk, hogy ha tisztában vagyunk azzal, milyen trendek érvénysülnek majd a piacon és azokra összpontosítunk, akkor elég sok kockázat kizárható. Az életben sok olyan téma van, ami minden pillanatban változik, de vannak fix dolgok is…
– Ha jól emlékszem, akkor a Rexfilm – mint erről korábban beszéltünk – 100%-os osztrák tulajdonú vállalat.
Amióta létezik a Rexfilm, azóta egy tulajdonos kezében van. Nálunk nagy változás nincs, de ebben a menedzsmentnek is komoly szerepe van, mert ahhoz, hogy egy tulajdonos el tudja fogadni, hogy más cégeket is képviselünk az anyavállalatokhoz képest, ahhoz nagy bizalomra van szükség irántunk.
– Milyen kihívásoknak kell megfelelni a jelenlegi broadcast piacon, egy egyre szigorúbb elvárásokkal terhelt szolgáltatói környezetben?
Talán a legfontosabb elvárás az általunk szállított rendszerek, megoldások megbízhatóságának és rendelkezésre-állásának kérdése. Egy példa. Amikor szállítottuk a MÜPA rendszerét, szembetaláltuk magunkat azzal, hogy az ügyfél hároméves garanciát kért. A tulajdonosunk megkérdezte, hogyan fog ez működni? Azt mondtuk, hogy ez aránylag egyszerű, a gyártó garantálja, hogy a gyártási folyamatban nem kerül be a termékbe hibás anyag. Ha meghibásodik valami, a gyártó jóhiszeműen azt mondja, hogy erről nem volt tudomása és önköltségi alapon kicseréli. Eddig minden a helyén van és érthető. De amikor az ügyfél megkérdezi, mennyi idő alatt történik ez a csere és hallja, hogy a gyártó 10-14 nap alatt tudja ezt a cserét lebonyolítani, megriad, hiszen nem tudja, hogy mi lesz addig a produkcióival, felvételeivel. Ilyen esetekben látjuk a Rexfilm értéknövelő szolgáltatásainak kezdetét, azaz amiről szó van az a magasabb rendelkezésre-állás kategóriája. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó arra vállalkozik, hogy olyan tartalékot képez tudásban és cserealkatrészben, ami lehetővé teszi, hogy az év 365 napján a rendszer 99 %-ban rendelkezésre tudjon állni, és meghibásodás esetén a vállalkozó azonnal meg tudjon jelenni egy cserealkatrésszel, vagy cserekészülékkel. A MÜPA-ban, ahol évente körülbelül 170 előadást felvesznek, nem mindegy, hogy milyen az általunk telepített rendszer, mennyire tud rendelkezésükre állni minden nap a megfogalmazott céljaik elérése érdekében.
– Melyek voltak a legsikeresebb projektek a múltban?
Az elmúlt időszak kiemelkedő projektjei közé kell soroljam az RTL Klub HD Playout-ját, időrendben visszafelé menve 2013-ban a MÜPA-t, és a Liga TV 3. közvetítő kocsi építését, 2011-ben az HBO installációját, 2009-ben az MTVA nagyberuházását. Idén elkészítettük az A38 második ütemét is, valamint az Akvárium felvételi rendszerét. Érdekes és fontos jelenség, hogy elindultak a fejlesztések a regionális televízióknál is, aminek kapcsán Nyíregyházán, a Kölcsey TV számára megépítettük az első HD stúdiót vidéken, de ebben a kontextusban meg kell említenem a Győr+ TV fejlesztését is.
– Milyen kapcsolata van a Rexfilmnek az oktatási intézményekkel, mennyire tudja kivenni a részét a szakmai után képzésből, most például tud – e alkalmazni egyetemről kikerült műszaki végzősöket a napi feladatokhoz?
Az oktatási területen nagyon sok teendőnk van, és ez azért is nagyon fontos, mert vannak egyetemek, oktatási intézmények, ahol a diákoknak affinitásuk van a televíziózáshoz, és ahol a lelkes diákok összeálltak valamilyen önkéntes szerveződésbe, kisebb tévéstúdiók alakultak. Bennük látjuk a jövő broadcast mérnökeit, leendő kollégáinkat és ilyen szempontból egyáltalán nem mindegy milyen a szakmai tudásuk, milyen a képzésük. Komolyabb projektek esetében alkalmazunk ilyen diákokat, ha úgy tetszik az éles bevetésben, de előtte szabályos castingot tartunk, és azokat a diákokat választunk ki, akik tapasztalattal és megfelelő tudással rendelkeznek, akiket az után szakmailag felkészítünk arra, hogy hasznosan részt tudjanak vállalni a munkánkban. Dolgoztak velünk ilyen fiatal szakemberek korábban is, akik ilyen alkalmakkor fontos tapasztalatokra tesznek szert, amit később kamatoztatnak az életük során.
– Érdekelne, hogy a Rexfilm milyen viszonyban áll más hazai broadcast vállalatokkal, történetesen a konkurenciával, és hogy az érdekellentéteken túl van-e, valamilyen szakmai konzultáció egymás között ebben a műfajban?
A konkurenciával való együttműködés számunkra komoly filozófiai kérdés, mert mi azt mondjuk, hogy a piaci verseny nem azonos azzal a felfogással, ami az angolszász kultúrában létezik, hogy az üzlet egy háború. Persze mint minden piacon a broadcastban is vannak elemi szabályok, amiket be kell tartani, mert ezen a piacon holnap, és holnap után is itt akarunk lenni.
Pár éve volt egy beszélgetésünk a versenytársakkal és azt mondtam nekik, fogadjuk el, hogy vannak olyan esetek, amikor egy cég hónapokat fektet egy projekt előkészületeibe és ennél fogva valamiféle előnye van a megrendelőnél. Ezt nekünk tudomásul kell vennünk. De azt a helyzetet is el kell fogadni, és ebből van a több, amikor egy projektben mindenki egyenlő eséllyel indul, és a jobbik győz. Bár Buddhának tulajdonított mondás szerint: „A győzelem gyűlöletet nemz, mivel a legyőzött boldogtalan”. Ha így tudjuk kezelni a piaci helyzeteket, akkor nagy súrlódások nem lesznek közöttünk.
A hazai piacon általában a problémák akkor merülnek fel, amikor nagy projekt van láthatáron. Úgy vélem, hogy vannak olyan esetek, amikor félre kell tenni az „egót” és azt mondani, hogy együtt megyünk. Erre volt jó példa, hogy mi a Zeneakadémia tenderén a legnagyobb vetélytársunkkal, a Somossal és az Audmax-al fogtunk össze, mert tudtuk, hogy ez egy nagyon komoly projekt lesz, és együtt tudjuk igazán jól megcsinálni. De például 2013-ban a MÜPA projektben együttműködtünk a Studiotech-el. Tudatosan cselekedtünk így, mert tiszteletben tartottuk azt, hogy a MÜPA a Studiotech ügyfele volt, és értékeltük azt is, hogy komoly előéletük és kapcsolati tőkéjük volt a megrendelővel. Persze hozzáteszem, vannak olyan tenderek is, ahol ádáz küzdelem folyik a három vezető broadcast cég között.
– Azt nyilatkoztad korábban, hogy a Rexfilm életében, a hétköznapjaiban, a közösségen van a hangsúly, és ez hozzátartozik a cégkultúrához. Mennyire lehet a mai körülmények között lojálisnak maradni egy munkatárshoz, és viszont? Milyen mértékben érinti a céget a fluktuáció, hányan vagytok?
Van egy statisztikánk, miszerint az átlagos alkalmazási idő a Rexfilmnél 9,76 év. Hozzánk bekerülni nehéz, de tőlünk is nehezen mennek el az emberek. Nagyon körültekintően veszünk fel embereket és az egyik kiválasztási szempont, hogy mennyire integrálható a csapatba. A mérnöki gárda átlagban 10 éves munkaviszonnyal rendelkezik nálunk, persze vannak fiatalok is, de ők kiegészítik a felnőtt generációt, akiktől támogatást kapnak, nagyon gyorsan tanulnak, és ezzel a felelősségük is nő. Nagyon sokat beszélünk az emberekkel, jó a légkör és a problémákról is nyíltan próbálunk és tudunk beszélni, ami egy jó cégkultúra fontos része.
– Az elhangzottak alapján elmondható, hogy a Rexfilm egy stabil és sikeres vállalat, aminek van perspektívája, ugyanakkor kérdezem, hogy van-e egy jövőt érintő zárógondolat, ami a cég előtt álló feladatokat összegzi?
Úgy érzem, a Rexfilm kész arra, hogy a piaci változásokra tudjon reagálni. A társaság, s maguk a munkatársak is komoly tudással és tapasztalatokkal rendelkeznek, ami eddig is sok esetben átsegített minket különböző helyzeteken, és gondolom ez a jövőben is így lesz. Lényeges feladatunk, hogy nyitottak maradjunk a piacunkon bekövetkezendő komoly változásokra.
Lejegyezte: Soltész Rezső
Szerző: Média Technika | 2015. november 19. | Interjúk
– Hogyan került hozzátok az Alexa Mini tesztelésre?
Az elmúlt néhány évben megismertem néhány embert az Arrinál, – válaszolt Casey – és ennek kapcsán bemutattak minket Michaelnek, az Alexa termékmenedzserének, aki azt mondta, hogy van itt valami ami esetleg minket is érdekelhet. Tavaly a NAB-n találkoztunk vele újra, mikor szólt, hogy dolgozott valamin, és szeretne visszajelzést kapni a munkájáról, majd megmutatta nekünk az Alexa Mini egy nagyon korai verzióját. Michael összehozott minket Tabb Firchau-val, aki a Freefly Systems egyik tulajdonosa, akivel azután jól összebarátkoztunk. Az elmúlt esztendő azzal telt, hogy különböző dizájn és funkciónális ötleteket szállítottunk az Arrinak a kamera kialakításához. Például, hogy milyen bemenetek és milyen funkciók kellenének – szólt közbe Danielle.
Kicsi és könnyű kamerával akarunk forgatni – folytatta Casey, és a kezelőgombokat is más helyre képzeltük el. Mindketten egy kisebb és mozgékonyabb kameráról álmodtunk, amivel oda tudunk férni mindenhova, feltehetjük a MöVI –re amivel könnyen és gyorsan mozgatható. Professzionális audio bemenetet akartunk, egy teljes produkciós kamerát, ami amellett, hogy könnyű és kompakt, felszerelhető egy multirotor helikopterre is – tette hozzá Danielle.
Első kamerának akartuk használni, ami különleges felvételekre is képes, és volt kb. három hetünk az előkészületekre, ami nagyon rövid idő arra, hogy mindent kitaláljunk. A legkülönbözőbb helyzetekbe akartuk helyezni a kamerát, hogy megmutassuk miként lehet használni. Csigákkal és kötelekkel „felriggeltük” a plafonra, és elég sok mindent tudtunk megcsinálni vele.
– Milyen jeleneteket forgattatok ezzel a módszerrel?
Van egy jelenetünk Péterrel a hajóépítővel, amit a feje fölött látunk, miközben dolgozik. A MöVI-re (kézi kamera stabilizátor) tettük a kamerát, majd egy kötéllel felhúztuk és egyenesen lefelé fordítottuk.
– Voltak olyan jelenetek, amiket nem tudtatok volna megcsinálni ha nincs az Alexa Mini?
Elég sok jelenet igényelt volna hosszadalmas beállítást – mondta Casey, például a drónok esetében, ugyanis nem lehet más Alexa típust feltenni a drónra.
Klassz dolog volt, hogy miközben mi az előkészületekkel voltunk elfoglalva, a Freefly munkatársai egy új rögzitő szerkezetet és akku szerelvényt fejlesztettek speciálisan erre a kamerára. Például amikor azt mondtuk, hogy külsőben egy igazi helikopterről akarunk forgatni, ők képesek voltak csak erre a célra egy új felfüggesztést készíteni. Valójában Danielle és én egész időnket csak a film kreatív előkészítésével tudtuk tölteni.
– Miért lelkesedtetek annyira ezért a projektért,
Elősször is nagyon megszerettük a témát. Másodszor pedig megszerettük a kamerát, és élveztük a munkát a Freefly embereivel. Az egész olyan volt, mint egy álomprojekt. Együtt dolgoztunk egy fantasztikus kreatív és hozzáértő személyzettel, nagyon izgatott minket a feladat, és ezáltal még több energiát tudtunk belefektetni a munkába.
(- arri -)
www.somosbroadcast.hu
Szerző: Média Technika | 2015. július 28. | Interjúk
Aki látta a Lizát és egy kicsit ért a filmkészítéshez, abban számos kérdés fogalmazódhat
meg a film kapcsán, amit most mi tennénk fel neked, aki a kamera mögött állt, hiszen
azért egy kissé szokatlan képi világgal találkoztunk a vásznon. Milyen képrögzítési technikával készült a film?
Liza Arri Alexa Plus kamerával, ProRes444-es tömörítéssel készült, és 1:2.39 kroppolt képarányban vettük fel.
– Milyen szakmai szempontok szerint választottátok az adott technikát?
Az igazság az, hogy a filmbe a második héttől kerültem bele egy kényszerű operatőrcserét
követően, így a technika kiválasztásában én magam nem vettem részt. Tulajdonképpen
készen kaptam mindent, aminek legnagyobb részével elégedett is voltam. Nagyon szeretem az Arri Alexa kamerát, jelenleg nem is tudnék ennél jobbat ajánlani senkinek. A „megörökölt” Zeiss objektí-vekről viszont már nem merem kijelenteni ugyanezt. Amenynyiben én választhatok, nálam a Cooke S4- nek prioritása van,
de ha sok kulcsolás, trükk és CGI kerül az adott fi lmbe, akkor is inkább már a digitális szenzorra optimalizált Cooke S5, vagy a MasterPrime jöhetnének szóba.
– Mi a különbség az ARRI Alexa és más digitális kamerákközött?
A legalapvetőbb, hogy a Alexát valószínûleg olyan szakemberek fejlesztették, akik már láttak korábban filmkamerát, és biztosan jártak forgatásokon is. Ez a dolog érzelmi része, mert az én generációmban mindanyiunknak nagyon hiányzik a film, és az Alexa a „legtisztelettudóbban” mutat új alternatívát nekünk – eredendően filmes operatőröknek – úgy, hogy közben úgy érezzük, filmoperatőrök maradtunk. Nagyon megbízható, RAW rögzítéssel kiváló, de az itthon elterjedtebb, költséghatékonyabb ProRes tömörítése is kimondottan elfogadható minőségű. Az átfogása is megfelelő, és az Alexa XT Studio forgószektoros exponálással egészen filmszerűvé teszi a mozgóképet.
A képen Krámli Ferenc – grip technikus, Szatmári Péter -operatőr, Paluch Krisztián – fővilágosító és Gottmann István – focus puller látható forgatás közben.
– Beszéltünk a Zeiss optikákról, amikkel végülis a film készült. Melyek voltak ezek, és ha lehet indokolni, akkor miért ezekre esett a választás?
Mint ez kotábban elhangzott, klasszikus Zeiss lencséket használtunk 18mm – 135mm-ig abból a megfontolásból, hogy ennek a sornak a rajza és „színtorzítása” adja leginkább visza a hetvenes évek világának hangulatát. Érzékeny a „beverésre” és így „eredeti lens flare”-t produkál. Hozzá kell fűznöm, hogy később azután az utómunkánál ezek azért mind csak problémát jelentettek. Hiányzott az éles, könnyen „trükkölhető” brilliáns rajz, és fényelésnél is rengeteg energiát emésztett fel a sok különböző színű képfelvétel egységesítése, ami szintén ezeknek az öreg lencséknek volt köszönhető…
Szatmári Péter operatőr Balsai Mónival és Schmied Zoltánnal a Liza, a rókatündér forgatásán.
– Mi volt az alapvető vizuális koncepció?
Mindenképpen a hetvenes éveket szerettük volna felidézni a vásznon de semmiképen sem kopottan, porosan. Olyan színeket és formákat használtunk, amik napjainkban, a kétezer-tízes években is frissen hatnak. A kamerakezelés a klasszikus krimisorozat, a Colombo mintáját követte, nagyon kevés mozgással, főleg fixekkel operálva. Ez sokat segített költséghatékonysági szempontból is, mert így az eredeti helyszíneken elég volt csak a „pont a képbe kerülő” környezetet az építészetnek és a berendezésnek korhűvé tenni. A képek megkomponálásánál is sokszor idéztük az említett sorozat világát, sokszor kistotálokat és kettősöket használva. Forszíroztuk a képsíkra párhuzamos és merőleges síkok, felületek mutatását, ami viszont már legikább az amerikai Wes Anderson filmjeire jellemzô. A felső gépállások is lehetőség szerint, jobbára függőlegesen néznek lefelé.
– Hány kamerát használtatok a forgatásokon, és hogyan?
Kűlső-belsőben és a stúdióban végig két kamerával dolgoztunk. Ezeket mindig azonos tengelyen, jobbára egymás mellett állva, de két különböző gyújtótávolságú optikát használva működtettük, és egymásra jól vágható plánokat vettünk fel. Ez a helyzet a felvételkor bizonyos kompromisszumokra kényszerített bennünket, elsősorban világításban és kameramozgatásban, de viszont a vágásnál hatalmas jószolgálatot tett.
– Forgattatok-e stúdióban és ha igen, milyen részeket és miért?
Liza lakását stúdióban vettük fel, mert a kiválasztott ház alkalmatlan volt a belső felvételek elkészítésére. Elsősorban alaprajzi szempontból, másrészt egy ötvenfős stáb közel egy hónapos „bentlakását” nehezen viselte volna el a lakóközösség. Ilyen esetekben, amennyiben a költségvetés megengedi, én mindig a stúdió mellett voksolok. Ott nem függünk sem napszaktól, sem az időjárástól, és a díszletben még egy „százéves robosztus bérház” súlyos falai is erőfeszítés nélkül arrébb tolhatók, ha a beállítás miatt nagyobb helyre van szükség. Liza pici hálószobájában, annak valós fix méreteivel képtelenség lett volna a jeleneteket leforgatni. Eredeti belsőben ugyancsak lehetetlen lett volna, a filmben oly sokszor használt felső gépállás alkalmazása is.
– A sok CGI (Computer-Generated Imagery: számítógépen alkotott kép ), mennyi nehézséget okozott, mekkora stáb, és mennyi ideig készítette őket?
A film költségvetéséhez képest, de általában a magyar filmekhez képest is, szokatlanul sok volt a Lizánál CGI művelet. Nem is tudta egyetlen stúdió sem önállóan bevállalni. A munkák elkészítés-technikai szempontok szerint lettek szétosztva, mindenki olyan feladatot kapott, amihez hasonlóval már volt dolga korábban. Négy-öt cég dolgozott egyszerre a filmen, ki-ki a saját feladatán, egymástól függetlenül, és hosszú hónapon át. A folyamatot lassította, hogy nem elsősorban játékfilmre szakosodott stúdiókról volt szó – tudtommal itthon ilyen nincs is, és nem is tartaná el őket a hazai játékfilmes piac – , így ezeknek közben a rendszeres, mindennapi munkájukat is el kellett végezniük. Az eredmény így is kiváló lett, e-munkafolyamat alatt váltak néhányan igazi szakértőjévé egyes „anyagok” pl. a gomolygó füst, vagy a vörös rókafarok létrehozásának. A filmben összesen három-négyszázra tehető a szinte észrevehetetlen javítások, átrajzolások száma, amikre a korhűség miatt volt szükség. Ezek itt persze nem pár másodpercig látszanak (mondjuk a retusálásnál pont nem látszanak), mint egy reklámfilmben, hanem sokszor végig egy teljes jeleneten át, vagyis hosszú perceken keresztül. Ezzel is nagyon szaladt az idő…
Ujj Mészáros Károly – rendező, Szatmári Péter – operatőr és Gottmann István focus puller
– Mennyi időt szántatok az utómunkára, pontosabban meddig tartottak?
A vágás, a CGI és fényelés utómunkálatai, kisebb-nagyobb megszakításokkal legalább két évig tartottak.
– A fényelés során milyen nehézségekkel szembesültetek?
Sajnos nehézségből több is adódott. A fényelést egy olyan stúdióban kezdtük, ahol egy héten belül többször, újra és újra, gyakorlatilag mindig a nulláról kellett újra indítanunk, mert a rendszer, rendre megadta magát. Nappal dolgoztunk, ameddig a gép „engedte”, azután éjszaka a gyártó online megpróbálta feltámasztani, aminek az lett az eredménye, hogy másnap reggel valami egészen mást láttunk viszont, mint amit előzőleg csináltunk. Ez így ment napokon át, míg végül feladtuk a küzdelmet és átvittük a projectet egy másik helyre, ahol már „preset-ben” sokkal elfogadhatóbb volt a vásznon látott kép. Sajnos azonban ezzel sem lehettünk maradéktalanul elégedettek, mert a 3D filmek megjelenítéséhez szükséges „ezüst-szürke” vásznon (amikre időközben a legtöbb mozi lecserélte a korábbi hagyományos vásznát), a legjobb esetben is csak 60% -os a megjelenő 2D-s kép fényereje. Ezzel a helyzettel én is csak a tesztvetítésen szembesültem, és erre a problémára tudtommal még azóta sincs, és talán egyhamar nem is lesz megoldás…
– Milyen formátumban lehet látni a filmet?
Moziforgalmazásban DCP 1 : 2,39 képarányban, és remélhetôleg megjelenik majd DVD és Blu-Ray hordozókon is. A filmzene pedig már májususban megjelent mindenféle digitális platformon.
( mt )
Szatmári Péter operatőr
Több mint két évtizede áll a kamera mögött. Számtalan televiziós és kis filmes produkció mellett, operatőri pályafutásából a következő alkotásokat emeli ki, és tartja szakmai szempontból említésre méltónak.
tartja szakmai szempontból említésre méltónak.
Másodéves főiskolásként 1992-ben fényképezte Tímár Péter Csapd le Csacsi című fi lmjét. Ezután jött a Csinibaba, majd a 6:3. Az első szakmai díjat, a 2000-ben bemutatott Torzók c. fi lmért kapta, amit Sopsits Árpád rendezett. Pár évvel később készült a Dealer, ami az első hazai HD-re forgatott nagyjátékfi lm volt, és számos szakmai díjat is kapott. Első nemzetközi filmje a Fliegauf Bence által jegyzett Womb volt. Eddig közel húsz nagyjátékfi lmet
fotografált, három alkalommal érdemelte ki az „Aranyszem” díjat, és 2006-ban Balázs Béla Díjjal tüntették ki. Jelenleg a „Kincsem” című nagyjátékfi lmen dolgozik. A 2015-ben bemutatott Liza a rókatündér, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával, valamint német és dán segítséggel jött létre, az első hat héten több mint 74 000 nézőt vonzott Magyarországon.
A film nemzetközi sikere túlszárnyalta az alkotók legmerészebb álmait, ésa különböző fesztiválokon elnyert díjaival, az elmúlt időszak egyik legsikeresebb magyar fi lmje lett.
Szatmári Péter
2015 – Amszterdam Fantasztikus Filmek Fesztiválja
Ezüst Mélies-díj
2015 – Brüsszel BIFFF
7. Pálya szekció fõdíja, Pegazus Közönségdíj
2015 – Porto Alegre Fantaspoa
Legjobb színésznő díja Balsai Móninak
2015 – Porto FANTASPORTO
Fantasporto Nagydíj,
Legjobb vizuális effektek díja
2015 – Seattle Nemzetközi Filmfesztivál
Zsűri Nagydíj
2015 – Novi Sad. – Újvidék
Cineuropa díj
2015 – Madrid. Nocturna – Fantasztikus Filmek Fesztiválja
Abszolut nyertes – mind az öt kategória nyertese. A legjobb rendezés, forgatókönyv, férfi és női alakítás, és a legjobb vizuális effektek.
( – )
Szerző: Média Technika | 2015. július 22. | Interjúk
Az idén tavasszal készített rövidfilm a hőlégballon feltalálásának 200 éves évfordulójára készült, és célja az volt, hogy teszteljék az új ALEXA Mini-t, a Freefly Systems népszerű MOVI gimbaljával együtt, aminek sikeréhez a Cinestar légi multi-helikoptere is nagyban hozzájárult. Velük készült az interjú, melyben elmondják az első ALEXA Mini-vel történt találkozásukat.
Miért választottátok az Alexa-t ehhez a munkához?
Casey Warren: Korábban DSLR kamerákkal dolgoztunk, de feljebb akartuk emelni a szintet, és ehhez kerestünk új kamerát. A fő szempont a dinamikatartomány és a filmes bőrszin elérése volt. Megvizsgáltuk ebből a szemponból a létező összes kamerát a piacon, és ezek között az Alexa volt a legjobb. Kiválasztottuk az Alexa M –et, mert tudtuk, hogy azt simán fel tudjuk tenni majd egy kisebb Steadicamre, vagy Dolly-ra, az elöttünk álló forgatás során, és könnyen tudunk majd vele dolgozni.
Danielle Krieger: Nagyon lelkesek voltunk, amikor meghallottuk, hogy az Arrinál fejlesztés alatt van a mini Alexa, ami azt jelentette, hogy kötetlenül dolgozhatnánk, és új dolgokat próbálhatnánk ki anélkül, hogy bármilyen gyönyörű képről le kellene mondanunk technikai korlátok miatt, olyanokról, amilyenket az ALEXA M –el csinálnánk.
Miket mondtatok az ARRI-nak az ALEXA Mini-ről?
DK: A legtöbben valószínüleg a Mini bérlése mellett foglalnának állást, ami egy másod, vagy harmadik kamera lehetne a forgatásnál, de számunkra, akik tulajdonosok és üzemeltetők is vagyunk egyszerre, potenciálisan első kameraként lépett az életünkbe. Mi annyit kértünk, hogy legyen rajta egy audio bemenet, és legyen olyan kicsi amilyen csak lehet, a Freefly pedig azt javasolta, hogy a felfüggesztését optimalizálják gimbal használathoz is. Azt hiszem, az a tény, hogy a fejlesztés során az ARRI hallgatott egy csomó ember véleményére, sokat segtett abban, hogy az ALEXA Mini nagyban megfelel a forgatások során felmerülő legkülönbözőbb elvásároknak és követelményeknek – mondta Danielle Krieger rendező – producer.
Hogyan jött létre a BALLOON projekt?
CW: Ez a Mini prototípusának amerikai tesztelése volt, és mi azt javasoltuk, hogy a tisztán technikai tesztelést, – vagy ahogy ők hívták “műszaki vizsgát” – terjesszük ki, és csináljunk egy teljes forgatást, annak ellenére, hogy tudtuk, már csak néhány napjuk maradt az kamera összerakásához. A Freefly cég a Washington mellett lévő völgyben van, ahol nagyon sok ballon reptetés történik, ami tökéletesen megfelelne a céljainknak. Azt mondtam az embereknek, hogy a világ legnagyobb és legszínesebb ballonját akarom felvenni, és ezzel el is hallgattam, mert pontosan azt a ballont találták meg a fiúk, ami a szívárvány minden színében pompázott.
Mik voltak az első benyomások?
DK: Épp a Freefly főhadiszállásán voltunk amikor megérkezett a kamera, és én csak azon izgultam, hogy elég kicsi legyen. Az első három évben olyas valamilyen méretben reménykedtünk mint amilyen az ALEXA M, és hogy a Mini még ennél is kisebb lehet, az nagyon izgalmas volt a számunkra.
CW: Amikor felvettem, a könnyedsége komolyan meglepett. Emlékszem, a forgatás második napján kézbentartva futottam vele körbe, egy minimális beállítás változtatással, egy optikával, az MVF-1 keresővel, és egy akkumulátorral. Elképesztő élmény volt, és rájöttem, hogy ez az egész a kamerával együtt elfér egy hátizsákban, és minden további nélkül oda mehetek vele, ahova csak akarok. Azt hiszem igazán érdekes látvány lesz, ahogy az operatőrők felkapják majd a Minit és elindulnak vele forgatni a világba…
Hogyan lehetett egyensúlyban tartani az ALEXA Mini-t a kosárban?
CW: Annak, hogy a teljes súly a kameratest eleje, az objektív felé irányul, számos előnye van. Az egyik az, hogy ha felteszel egy optikát, akkor az egyensúly nagyon könnyen és pontosan beáll a gimbal, illetve a kamera-rotor mozgásának megfelelően. A másik pedig, hogy amikor felvétel van, a multi-rotor motorjai a gimbalt könnyebben tudják egyensúlyban tartani, mert a súlypontja nagyon közel esik az „össztömeg” súlypontjához.
DK: Az egész felvétel mindössze négy órán át tartott, miközben folymatosan váltottuk a különböző felfüggesztéseket és optikákat, mind ezt minden különösebb leállás nélkül, ami nagyon nagy segítség volt számunkra a forgatásnál.
( – arri – )
www.somosbroadcast.hu
Szerző: Média Technika | 2015. április 07. | Interjúk
Írásunkban Garas Dánieltől a Swing forgatásának technikai körülményeiről, a használt eszközökről, és a fényelés időszakában szerzett tapasztalatokról érdeklődtünk.
- Milyen képrögzítési technikával készült a Swing?
Arri Alexa Plus kamerával dolgoztunk, aminek számos előnye van, és ami integrált, vezeték nélküli távirányítóval rendelkezik. Egyszerű a kezelése, és nagyon megbízható extrém körülmények között is.
- Milyen szempontok szerint került kiválasztásra az Arri Alexa Plus kamera?
Első kőrben azt terveztük, hogy több kamerával is dolgozunk majd egyszerre, így az Arri elektronika választása egyértelmű volt. Ezen kívül az Alexa mellett a megbízhatósága és képminősége miatt döntöttünk. Ami pedig a rögzítést illeti, a ProRes 422 választásának anyagi okai voltak, mert ez a formátum HD minőségű video jelet tud tárolni jóval kisebb méretben.
- Milyen előnye és milyen hátránya van a ProRes rögzítésnek?
A ProRes előnye a szenzor érzékenysége és a kedvező ár, hátránya a komplikáltság és a rossz képminőség a filmhez képest. A ProRes egy tömörített formátum, amit alapvetően televíziós alkalmazásra találtak ki, előnye viszont az alacsony tárhely igény.
- Mi a különbség az ARRI Alexa és más digitális kamerák között?
Az, hogy az ARRI 90 éve gyárt kamerát, és óriási gyártási tapasztalattal rendelkezik, amivel más kameragyártók nem…
- A forgatáshoz milyen objektíveket használt az operatőr és miért?
Leica Summilux objektíveket használtunk. Ezt megelőzően azért alaposan körülnéztünk, hogy jó döntést hozzunk. Persze olyan nagy választékot nem kell elképzelni, de a rendelkezésre álló készleten belül, a Leica-nak volt a legtisztább képe, ezért választottuk ezt a sorozatot.
- Milyen felvételi tesztek készültek?
Első sorban az objektíveket teszteltük, hogy eldöntsük, melyiket szeretnénk használni.
Ez az egyik legfontosabb eleme a forgatásnak, mert a sminket nagyban befolyásolja a világítás, és a bőr színekre is kihatással van. Vagyis a válaszom igen, több ilyen tesztfelvételünk volt, és ezeken a teszteléseken fotóztunk is, majd a kapott teszteredményeket jobban ki is tudtuk értékelni.
- Mi volt a film képi koncepciója, voltak-e olyan filmek, vagy fotók, ahonnan inspirációt, ötletet lehetett meríteni?
Mivel a filmben komoly szerepet kapott a zene, értelemszerűen sok zenés filmet néztünk meg előtte, és főleg a színpadi jelenetek miatt.
- Milyen lámpapark állt rendelkezésre?
A helyszíneken hagyományos lámpákkal dolgoztunk, fém halogénekkel és sárgákkal. Még elég újnak számított a Kinoflo Celeb 200-as, amit sokat használtunk, elég praktikus a fényerő és színhőmérséklet szabályozási lehetősége! A zenés betéteknél pedig esetenként rendelkezésre álló helyi, illetve az általunk telepített színpadi fénytechnikát használtunk.
- Végül hány kamera forgott a helyszíneken?
A színpadi jelenetekhez két kamerát használtunk. Az egyik álltalában kránon, vagy dollyn mozgott széles látószögű objektívvel, a másik kamera statívon variózott, vagy fix totálokat adott.
Itt jegyezném meg, hogy a Swing mozikban látható képaránya szélesség – magasság tekintetében „anamorfikus”, 2.39 : 1, amit olykor Panavision, vagy Scope néven is szoktak szakmai körökben emlegetni.
- Milyen arányban voltak a filmben külsők és belsők, illetve a nappali és éjszakai felvételek?
Már csak a film cselekménye és az események hangulata miatt, sok volt a belső és az éjszakai felvétel, és ennek túlnyomó aránya miatt külsők, vagy nappali felvételek csak elvétve.
- Volt-e forgatás stúdió belsőben?
Azokat a jeleneteket, amelyek a szereplők fellépéseinek, a haknik helyszínének váltakozását hivatottak bemutatni, be kellett vinnünk a műterembe. Ilyenkor egy nap alatt, négy különböző fellépést tudtunk felvenni. Ahhoz, hogy ezeket eredeti helyszíneken készítsük el, jóval több statisztára, és főleg időre lett volna szükség, így ezt a megoldást választottuk, ami nagyon jól működött.
- Mennyi CGI – Computer Animáció van a filmben?
Minimális. A történet valós időben játszódik, és a szereplők is hús vér emberek, szinte mindent fel tudtunk venni „real time- ban.
- Mennyi időt vett igénybe az utómunka?
Ez egy jó kérdés… Addig fényeltük az anyagot, amíg úgy nem éreztük, hogy már nem tudunk többet hozzátenni. Ezt a folyamatot nem is lehet időben kifejezni…
- A fényelés során voltak-e nehézségek?
Csak az általános nehézségeket tudom említeni, előfordult, hogy bizonyos jelenetek nehezebben adták meg magukat. Ezeket a helyzeteket nem lehet kivédeni, ilyenkor a problémák legtöbbször a fényviszonyok, illetve a kamera beállításokból adódhatnak. Ezeknek a korrigálása, néha tetemes időt vesz igénybe.
Ki az, akinek a projektjéről szívessen hallana ebben a cikksorozatban?
Ha ez a beszélgetés egy kicsit kívánságműsor is egyben, akkor nagyon érdekelne a „Liza a Rókatündér” története, amit most a napokban mutattak be, és ami legalább már két éve elkészült. Kíváncsian várom…
( – )
Szerző: Média Technika | 2015. március 30. | Interjúk
Riportunkban azokkal az alkotókkal, televíziós kollégákkal beszélgettünk, akik a “kulisszák mögött” idén is a képernyőre varázsoltak egy nemzetközi színvonalú televíziós show műsort, “A Dal” -t
Koos György rendező
A Dal születése óta írányítja az adást, de ezen kívül hosszú évek óta rendezője, szinte valamennyi hasonló zsánerű tehetségkutató televíziós műsornak, és fiatal kora ellenére, ma már a szakma “nagy öregjének” számít.
– Mivel lehet megújítani egy négy éve futó produkciót?
Évről-évre próbálunk megújulni és megújítani a látványvilágot, idén elsősorban most a kivetítőkön megjelenő képi tartalomra, és a világítástechnikára helyeztük a fő hangsúlyt, ezeket az eszközöket fejlesztettük. A színpad maga most is ugyan az mint tavaly volt, de a látvány, a tartalom amivel felöltöztetjük sokkal maibb, modernebb, változatosabb, és jobban tud illeszkedni a produkciókhoz.
– Hogyan született meg az ötlet, a LED-es felületek alkalmazása.
A mostani LED-es színpadképet, díszletet közösen találtuk ki, ez onnan indul, hogy van egy alapmegbeszélés, amikor átbeszéljük a feladatot a látványtervezővel. Ő hoz egy ötletet és mi elkezdünk róla beszélgetni. Az első változatokban például egy kör alakú színpad volt az elképzelésünk, ez időközben teljesen átalakult. Végül egy jobban hasznosítható alpzatra kerültek azok a LED falak, melyek a színpad két oldalán, egymástól eltolt helyzetben lettek elhelyezve. Mind ez optikailag kellő mélységet adott a színpadnak, ami a képernyőn rendkívül tágas teret varázsolt a produkció köré, amit még jobban ki tudott emelni például egy stadycam mozgás, ami körbefordulásnál hatalmas hátteret adott. Ugyan akkor a nagy szélességben mozgó kameráink egymással kapcsolódó mozgása, nagyon mozgalmassá tudta tenni a színpadon zajló eseményeket. Összesen négy speciálisan mozgó kamerával – GoCam, Supertechnocrane, JimmyJib és a Stadycam – válik teljessé a 12+2 kamerából álló lánc, és szerintem ebben a díszletben ezzel a technikával egyedülálló látványt tudtunk produkálni.
– Hogyan látod magát a produkciót, akár összehasonlításban is, az előző évekhez képest?
A Dal minden évben más, mások a dalok, és egy kicsit mi is mások vagyunk! Két egyforma évad nem volt és nem lesz sohasem, viszont nagy előnyének tartom, hogy szemben a mellettünk futott, vagy futó többi zenei versennyel, itt már többnyire érett produkciók kerülnek a képernyőre, vagyis már nem kell a szereplők alap oktatásával törödnünk, mert ők tudják a dolgukat, és ez lényeges könnyebbség a produkció kezdetekor. A Dal esetében a mi dolgunk, hogy a megfelelő színpadra állítást és grafikai hátteret biztosítsunk a versenyzők számára, hogy produkciójuk ne csak zeneileg, hanem látványban, megjelenésben is a lehető legtökéletesebb legyen. A színpadi látványtechnika külső szolgáltatók által kerül a műsorba. Idén számos friss dolgot tudunk felhasználni és beépíteni a látványvilágba, amit eddig még nem látott a közönség, és amivel ott tudunk lenni az európai televíziós műsorok élvonalában. Összegzésként úgy is mondhatnám, hogy tavalyhoz képest nagyot fejlődtünk, és sikerült a Dal 2015 színvonalát televíziós értelemben mindenképpen magasabb szintre emelni.
– Ami a produkcóban “hagyományos”, hogy az adás rendezése egy külső egységben zajlik…
A megvalósításban jelentős szerepet visz az MTVA 12-es színes kocsija, ami a Dal születése óta áll a produkció rendelkezésére. Technikailag kíváló berendezés került itt beépítésre, úgy is mondhatnám, hogy ez az 1993-as születésű szines 12-es kocsi, az SD televíziós technika csúcsa. Igazi előrelépés ezen a téren talán majd akkor várható, amikor az MTVA a felvételtechnika vonatkozásában is áttér a HD-re.
Stenszky Gyula vezető operatőr
– Két ével ez előtt beszélgettünk a Dal kapcsán. Van-e valami, ami az akkori adáshoz, vagy megoldásokhoz képest változott?
Az idei Dal sok szempontból más, mint az előzők. Van egy új kameránk, a Go Cam, ami egy színpad elötti sínen mozog, és távirányítással működik. Korábban a színpad előtt középen egy nagylátőszögű kamera állt fixen, ami csak variózni tudott, ez viszont lényegesen látványosabb elem a mostani adásban, képével csatlakozni tudott a többi mozgó kamerához. A GoCam technika valójában egy fahrt sínen mozgó önjáró kamerakocsi, amire ez esetben egy Sony kamerát szereltünk. Magát a technikát elsősorban sportközvetítésekre találták ki, az általunk használt szerkezet egy rövidebb pályán mozgó egység, egyébként Ács Feri saját fejlesztése. Én magam először 96-ban láttam először ilyet, amikor az Atlétikai EB volt Budapesten. A pályát végigfutotta a kamera, és tudta azt a sebességet tartani amit a futók verseny közben! Félelmetes volt. Ezzel együtt, ez egy új képi látványelem, amit most sikerrel tudtunk alkalmazni és bemutatni a nézőknek a Dalban.
– Hány kamera dolgozik a produkcióban?
Itt a stúdióban 12 kamera dolgozik, és kettő pedig a backstage-ben van. A mozgó kamerák közül, jelentős szerepet kap a színpad bal oldalán elhelyezett 30 láb hosszú Supertechnocrane, ami már tavaly is “szerepelt” a Dal-ban. Két éve még csak a JimmyJib volt, ami a saját tengelye körül mozog kőrbe, ez pedig a kőrmozgáson kívül, kifele is tud fahrtolni, tíz méter hosszú a mozgási pályája, ami nagyon látványos. Persze, ebből van nagyobb és kissebb méret is. Magát a szerkezetet a németek tervezték, ez egy Szlovákiában gyártott darab.
– Milyen optikákat használtok a közvetítés során?
Ha gyorsan számba vetem a készletet, akkor 4,5-4,6 os Canon optikákból öt-hat darab van a kamerákon. Itt azért egy kicsit átverjük a nézőket! Az összes elől mozgó kamerán ugyanis nagylátószögű optika van, ami persze trükkös, mert ennél fogva minden olyan óriásinak látszik, így sokkal nagyobbnak tűnik a studio mint valójában. Maga az épület 25 évvel ez előtt épült és elsősorban tévé játékok felvételéhez tervezték. A poén az, hogy azóta csak arra a célra nem használták. Most több különböző produkció is igénybe veszi az u.n. “Operett stúdió” épületét, ami ideális esetben, jó lenne ha 5m-rel hosszabb és szélesebb lenne, és 2m-rel magasabb. Ez persze irgalmatlanul sok pénzbe kerülne. Amire eredetileg készült ez a studió arra tökéletesen megfelelt!.
– Létezik egy kamera kiosztás, ami a rendezés, képvágás szempontjait figyelembe véve készül – erről mit lehet tudni?
Igen, ezt a rendező készítí, és ez adja az alapot a kamerák elhelyezésének. Egy-egy szám, ami a versenyben képernyőre kerül, a közvetítés szempontjából nagyjából 60-80 snittet igényel, ami nem kevés, és ezért is van szükség ennyi kamerára. De van még egy Stadycam-ünk is, ami kézben van, körbe megy a szereplő körül, ott van a színpadon, közeli képeket ad, ami mögött ott van a kitágult háttér – ez is nagyon látványos eleme az adásnak.
– Kérlek beszéljünk a többi kameráról is.
Dolgozunk két mozgó kamerával, aminek a statívja legalább 25 éves. Ezek annak idején fantasztikus statívok voltak. Persze a rajtalévő kamerák már modernebbek, és tény ami tény, a mai korszerű technikák sokkal könnyebbek mint ez, és mozgatni könnyebb őket. Ezeket a régi stativokat egész nap tologatni komoly fizikai munka. Próbáljon az operatőr olyan finom mozgásokat produkálni ezekkel, mint amit a Supertechnocrane tud, miközben a képeit a modern statívokon mozgó kamerákkal vágják az adásba. Nem kis feladat.
– Kik az operatőrők? Csupa fiatal arcot látok a kamerák mögött…
Annyira azért már nem fiatalok, többen közöttük a régi televízió szülöttei. Egy nagyon összefogott stábról beszélhetünk, aminek persze megvan a belső hierarchiája. Reitmeyer Árpád, aki a legtapasztaltabb operatőr, tökéletes harmóniában dolgozik a rendezővel, neki van a legtöbb snittje, ővé az u.n. “közvetítő kamera”. Csörnyei Tomi szintén régi motoros, itt van Czigány Gergő, és Csendes Zsolt, aki az 5-ös kamerán van, és relative a fiatalabb generációhoz tartozik.
Pallaghy Koppány dolgozik a 6-os kamerán, a GoCam -nél Tiszttartó Szilárd van. A legfiatalabb kollégánk Simonics Balázs is, és van egy hölgy is közöttünk a csapatban Gesztesi Beatrix, aki szintén régi motoros, és végül, de nem utolsó sorban nem hagyhatjuk ki a névsorból Téglási Zsoltot sem.
A speciális technikák közül a legnagyobbat a Supertechnocrane-t Turay Feri operálja Krámli Feri segítségével, aki a gémkezelők legjobbja, és a csapathoz tartozik a JimmyJib-es Németh Zsolt is, akit az MTVA delegált az adáshoz. Ezzel együtt bevallom neház átlátni a teljes stábot, van közöttünk olyan kolléga is, aki már 20 éve itt van ebben a stúdióban. Egy a lényeg, mindenki aki ma a Dalban dolgozik, a maga területén a legjobb a produkciós szakmában.
Talán a Dal az egyik legjobb példa arra nézve, hogy 2015-re átalakult az egész televíziózás. Ma a díszletet ezek a LED falak adják, ezek nélkül semmi sem történne, csak egy üres színpadot látnának a nézők. Amint viszont rákerül a színes animált videóanyag, azonnal életre kel, megmozdul az egész. A Dalban a LED falakon megjelenő video anyag, külön a szereplőkkel történt egyeztetés alapján készült, személyre szabottan, amit Rajcsányi Balázs csapata készített. Tegyük azért hozzá, hogy a stábban azért még jónéhányan dolgoznak, mint például Grőger Zoli a főgyártásvezetőnk, a produkció fővilágosítója Csomós Bandi, és a mozgó lámpák programozását Szabolcsi Tivadar végzi. Ő is már több éve együtt dolgozik a csapattal. Remélem senkit nem hagytam ki, ha igen elnézést kérek érte…
Rajcsányi Balázs: díszlet és látvány
Az idei Dal nagyot durrant látványtechnikai szempontból, ami annak a kétszáz LED elemnek köszönhető, ami mozgó képi világot teremtett a szereplők köré. A videófalakból álló “LED díszlet” ötlete és alkalmazása alapvetően Rajcsányi Balázstól ered, ami nagyon látványos megjelenést biztosított a produkciónak.
– Mi volt az elvárás?
Azt kérték tőlünk hogy, a 30 színpadra kerülő produkciónak legalább 30 különféle helyszínt, illetve hátteret, látványi világot teremtsünk, és ezzel dobjuk fel az egészet. Ez nagy kihívás volt, egyben izgamas feladat is, aminek a tartalmi részét a szereplőkkel egyeztettük, majd megpróbáltuk az ötletekből a maximumot kihozni.
– Hogyan működött a LED falak, illetve az egész rendszer vezérlése?
Szidor Ákos és Füzesi Zoltán (Visual Creative) rakta össze a falak vezérlését, és mi egy folyamatos kommunikációval úgy terveztük meg a ” díszletet”, hogy a különböző vizuális tartalmak, ezzel a vezérléssel pontosan, és hiba nélkül működjenek. Technikailag 50×50 cm-es modulméretekből álltak össze a LED falak. A leghátsót 110 elem alkotja, a következő sorban oldalanként 45-45 darab LED kocka található, míg a legelső sorban oldalanként 30, azaz 60 db és a teremben hátul a nézőteret 25-30 darab LED elem fogja körül.
A színpadon, egy kiegészítő elem állítja formára, pontosabban fogja keretbe az elemeket. Az első sorban pedig, a fal tetejével egyvonalban, egy hajlított díszletelem optikailag íveltnek érzékelteti az egyébként sík LED felületet. Az elemek látószöge nagyon jó, és ezért nem látszik színelváltozás a felületeken akkor sem, ha történetesen az elemek befordulnak.
Supertechnocrane 30
– Az adás egyik legfontosabb képelemét a Supertechnocrane adta, amit
– Krámli Ferenc irányít. Mit tud ez a gép?
Ez egy olyan kameramozgató szerkezet, vagy ahogy azt a szakma nevezi – krán – ami 2,5 m-től 9,6 méterig tud hasznosan kinyúlni. Ketten dolgozunk vele, Turay Feri kollégám komponálja a képet, mozgatja a kamerafejet, élességet húz, én meg magát a krant, a mechanikát mozgatom.
– Az adás alatt a Stúdióban jószomszédok módjára, közvetlen egymás mellé települt a Technocrane csapat és a Go Cam –et irányító kollégák, Tisztartó Szilárd operatőr, és Mórocz Ádám technikus, akiknél a GoCam-ről érdeklődtem.
A kamera a színpad előtt, egy félkör alakban lefektetett speciális “fahrt” sínen gurult az adás során. A kocsi guruló mechanikája úgy van kitalálva, hogy fejjel lefelé is föl lehet függeszteni, és nem esik ki a sínből. Most egy Sony HDCP1 es kamera van rajta, aminek a fejét wireless, azaz zsinór nélkül irányítjuk. A kamerafej vezérlése rádiós frekvenciával működik, ugyanígy a kamerakocsi távirányítása is. Magán a kamerán egy 4,3-as Canon objektív van, de bármilyen más objektívvel is fel tudjuk szerelni. A GoCam-et sporteseményeken, de pl. a Felszállott a páva, vagy a Szombat esti láz című produkcióban is használtuk, ahol pl. átlósan mozgott a plafonon egy kb. 10 fokos meredekségben. Az a jó a használatánál, hogy a sínpályát nem kell végig alátámasztani, mert a két méteres tagoknak olyan a toldása, hogy az megtartja az egész szerkezetet.
A Dal hagja legalább annyira fontos, mint a kép. A hangmérnöki szobában Kappel Márton adáskeverő hangmérnököt, és Dózsa Pétert a zenei rész hangmérnökét kérdeztük a részletekről, aki elsőként válaszol.
– Kérlek azt vázoljátok fel, hogyan áll össze hangmérnökileg a produkció?
Kezdeném a mikrofonoknál! Az igény “mikrofonügyileg” rádiós volt, ezért felsőkategóriás konzendátorfejes Shure KSM97-es mikrofonokat adtunk a fő énekeseknek, míg a vokalistákat, hogy minél kevesebb zajt szedjenek össze, dinamikus mikrofonokkal láttuk el. Az adás során három helyen folyik a hangkeverés, itt nálunk a hangmérnöki helységben a zenék adáshangját csináljuk és a többi kollégák egymástól függetlenül keverik a hangot a stúdiótérben ülő nézők és a zsűri számára.
Sikerült a kontrollhang kérdését is tető alá hoznunk. Mindenkivel fülmonitorozni szerettünk volna, mert meggyőződésem, hogy ez a legjobb megoldás, és nincs annál jobb, mint hogy az előadó a fülébe azt kap amit kér, még akár a közönség zaját is.
– Volt-e valamilyen kritikus dolog, vagy ami jobb lett idén, mint tavaly volt?
Összességében kis finomságokról van szó, de azt hiszem, minden évben egyre jobbak tudunk lenni. Évről-évre vannak kis változtatások, de alapvetően ugyan arra a koncepcióra van felépítve az adás hangtechnikája. Korábban például nem volt ennyire minden kitalálva. Idén kaptunk két nagy monitort, amin a különböző kameraállásokat is láthatjuk adás közben. Így ha én pl. egy teresedést hallok, akkor azonnal láthatom, hogy ez azért van, mert az énekes pont kihajol a mikrofonból mondjuk tánc közben, és rögtön tudunk szólni neki, hogy vigyázzon, figyeljen oda erre.
Nagyon hasznos, – ez idén új volt, – hogy bent a fiúk keverik az énekesek fülébe a kontroll hangot, ami egy külön auxon ki van vezetve hozzám, és én ezen keresztül bele tudok hallgatni, hogy az énekes mit hall a fülében. Tudunk szólni, illetve a próbák után meg tudjuk velük beszélni a problémákat. Ez például már sokszor volt az idei adás során a segitségünkre. Nyilván nem mindenki tudja, hogy az Eurovíziós fesztivál szabályai szerint, a zenei alapokon nem lehet emberi hang, így vokálok sem. Ezért a vokalisták, minden énekesnél meg kell hogy jelenjenek élőben is a színpadon. Ezért nekünk, a leadott zenei masternek megfelelően élőben kell “összegyúrnunk” a a versenyben elhangzó számokat.
A Dal kapcsán nekem az a legfontosabb feladatom, hogy minél inkább az a hangzás kerüljön adásba, mint az anno leadott eredeti dal. Az is a folyamat része, hogy miközben élőben megy a produkció, közben szinkronban fut a master, amibe ha kell belehallgatok, hogy élőben ugyanolyan hangzás alakuljon ki, mint az eredeti felvételen.
Kappel Márton adáskeverő hangmérnök veszi át a szót: A Péter zenei keverésén kívül minden más hangforrást én adok az adáshoz. Elsőként az ő általa kevert zenét küldöm az éterbe, de az összes többi hangforrás is rajtam keresztül jut el a televízió nézőkhöz. Ami a technikát illeti, én itt egy Studer Vista1-es pulton dolgozom, ami kíválóan működik, és ami a korábban használt nagy Studer egy kompaktabb változata, Péter pedig egy Digidesign D Show pulton keveri a hangot.
Bámulatra méltó együttműködés, és profi szakértelem az, ami egy jól összekovácsolódott csapat kimagasló munkája nyomán került a képenyőkre. Az alkotók, – a stáb tagai – akik több évtizedes tudásukat, tapasztalatukat teszik hozzá a produkcióhoz, futballhasonlattal élve, igazi aranycsapatot alkotnak. Olyan “gólokat” rúgnak a néző szórakoztatására, amit az, akinek a műsor készül, sohasem fog megérteni, pedig a Dalban elhangzó produkciók sikere, de legalábbis a felcsattanó tapsok fele, valójában őket illetné meg.
( – sr – )
Szerző: Média Technika | 2015. február 09. | Interjúk
A helyszínen felállított AVID S6 M40 konzolt Stefan Elbert, az AVID munkatársa mutatta be a jelenlévőknek, akivel a bemutató előtt sikerült néhány szót váltanunk.
„Az AVID audio keverők értékesítésért vagyok felelős egész Európában – kezdte a bemutatkozást a német szakember. A mai bemutatón az S6-os digitális keverőpultot mutatjuk be a magyar szakembereknek, és üzleti partnereknek, ami teljesen új, és kompatibilis a Pro Tools szoftvereivel, de valójában minden más hasonló rendszerrel is, amit az S6 vezérelni tud.
– Milyen új szolgáltatásokat nyújt az S6 a felhasználóknak?
Természetesen mindent, amit a korábbi fejlesztésű S5 nyújt, de hozzáteszem, mielött az S6-ot a piacra dobtuk volna, elötte a Euphonix –tól átvett két hasonló rendszert futtattunk egymás mellett. A ProControl-t ami egy nagy kezelői felület a Pro Tools fehasználók számára, és a System 5 –ot, hogy felmérjük a tudásukat. Nem mennék bele a részletekbe, mert ezt gyakorlatban lehet csak érzékelni, de kijelenthetem, hogy számottevő különbség van a rendszerek között a S6 javára, amit a mai bemutatón a meghívottak részére bemutatunk.
– Ami most zajlik az egy bemutató körút része, vagy pedig egy direkt utazás Budapestre?
Mivel a termékeinket minden országban a kereskedőinken keresztül értékesítjük, itt Magyarországon a Snitt Stúdió a partnerünk, akik autorizált forgalmazói az S6 konzolnak, s mivel én vagyok a AVID részéről a magyar területi felelős, most azért jöttem ide, hogy a Snitt Stúdió rendelkezésére álljak. Egyébként Németország mellett Ausztria, Svájc, és a Kelet-Európai országok, úgyis mint Románia, Bulgária, Szlovákia, az ex Jugoszláv területek országai tartoznak hozzám egészen Oroszországig.
– Hol kerül sor még hasonló bemutatóra ebben az évben?
Berlinben készülünk még egy nagy bemutatóra, amit a Dolby –val közösen rendezünk, ahol a System 5 / S6 / és a Dolby Atmos lesznek a témák. 2015-ben az év elején újra Oroszországba utazok, ahol az S6 -ot mutatom be az orosz kollégáknak. Egyébként ugyancsak hozzám tartozik a System 5 is ami hasonlóan fontos termék, úgyhogy nincs megállás, van elég dolgunk egész évben…
Az AVID S6 december 5-i bemutatóját a Snitt Kft. szervezte, Szarka Attila ügyvezető kérésünkre felvázolta a disztribúciós háttér hazai vonatkozásait, illetve néhány szóban beszélt az eddig elért sikerekről.
Az Avid termékek magyarországi értékesítése termékcsoportonként van felosztva a viszonteladók között. Cégünk a Snitt Studio kft elsősorban a videós területekért volt korábbiakban felelős, a hagyományos hang vonulat a Digital Pro-hoz tartozott. Számunkra 2 éve nyílottak meg az audió termékek értékesítésének lehetőségei, s egy éve döntöttük az Avid-nél külön területként létező professzionális mixing terület képviseletéről.
Az Avid S6 konzol számunka egy teljesen új terület.. Hozzáteszem, hogy ennek nagyon kemény anyagi feltételei voltak, de beleugrottunk, és tudomásom szerint Magyarországon senki más nem foglalkozik a termékkel, amelynek az ára az itt bemutatott konfigurációban 130 ezer dollár, és a forgalmazásának is nagyon szigorú követelményei vannak.
Annyit tudni kell a történethez, ami a mostani bemutatóval is összefügg, hogy az Avid-nél átalakították a teljes viszonteladói hálózatot, amiben a ránk vonatkozó helyzet abban nyilvánul meg, hogy mi visszük tovább az eddigi vonalainkat, és intenzívebben foglalkozunk az újonnan forgalmazott termékeinkkel..
Ennek egyik eklatáns példája a most megrendezésre került bemutató, ahol az Avid legújabb és ma legjelentősebb professzionális keverőpultját mutatjuk be itt a Filmlaborban. Elsősorban hangmérnököket hívtunk meg a rendezvényre különböző stúdiókból, olyan potenciális konzolfelhasználókat, stúdió tulajdonosokat, akik a munkáik során a legmagasabb szintű elvárásoknak kell megfeleljenek. Azok számára rendeztük ezt a bemutatót, akiknek külföldi kiállításokon nem volt lehetősége megismerkedni a termékkel. Ez egy kiemelt esemény, ami azt a célt szolgálja, hogy hazai környezetben megismertessük a szakmával az S6 -ost, leendő vásárlóink közvetlenül is kipróbálják annak tudását, kezelői felületét, és élvezzék az előnyeit.
Annak nagyon örülök, hogy közel 20 meghívott érkezett a meghívásunkra, ami egyben azt is jelenti, hogy a hazai szakma fogékony az újdonságokra, és érdekli őket a technika fejlődése.
– Milyen hazai sikerekről lehet beszámolni az Avid S6 konzol kapcsán?
Már vannak eladásaink, a Művészetek palotájának két ilyen konzolt sikerült eladunk, ők az S6-os kisebb konfigurációját az M10-est választották 25 féderes változatban. Ez volt az első értékesítés, de egyben referencia is a további partnereink számára. Annak pedig csak örülni tudok, hogy vannak további tárgyalásaink, de azt hiszem nem árulok el azzal semmiféle titkot, hogy ebből a termékből nem tízesével fogunk vásárlókat találni a hazai piacon. Úgy szoktam fogalmazni, hogy ennek az M40-es nagykonzolnak a célcsoportja itthon Magyarországon, egy kezemen megszámolható – mondta Szarka Attila.
( Soltész Rezső )
Szerző: Média Technika | 2015. február 06. | Interjúk
A rendezvény első napján voltunk jelen, és az aktualitásokról kérdeztük Kerekes Gábort, a Video Part igazgatóját.
– Milyen témákkal találkozhatnak majd a meghívottak?
Több fókusztémánk van, ezek közül a 4K felbontás eszközei még sokáig újdonságnak mondhatók, kezdve a kameráktól a tévékészülékekig, de vannak apróbb jelentőségű kiegészítők is, melyek nagy érdeklődésre tarthatnak számot.
– Kérlek, hogy mutasd be nekünk mit láthatunk?
A Panasonic TX5000-es kameráját tavasszal mutattuk be. Amit itt látunk ez most a TX800-as, ami hasonló felépítésű kamera, de árban sokkal olcsóbb, ami 12 ezer Euró környéken van, amiért a vásárló egy ultramodern kamerát vihet haza, a legújabb technológiát, ami csak létezik a Panasonic-nál. Magyarországon itt nálunk, és most kerül először bemutatásra, december végétől, pedig már sor kerül majd a forgalmazására is. Minden olyan broadcast feladatot tud, amit egy vállkamerának tudnia kell, de azon túl teljes IT felszereltséggel bír, be lehet kapcsolni a G és 3G modult is, tartalmaz egy Wifi adaptert is, ezáltal a rendező tableten is tudja követni a kamera mozgását. Azon túl rengeteg újdonság, egy nagyon jó menü is van benne, hihetetlen jó minőségű felvételt csinál.
Mellette állítottuk ki a kistestvért, a PX270-es kamerát, ami hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, csak mindezt kisebb szinten. A PX270 szintén egy AVC-ultra tudású univerzális kamera, és jó hír az is, hogy folyamatosan jelennek meg mindkét kamera upgradei. Gyakorlatilag ez nem más, mint egy számítógép, amit folyamatosan lehet frissíteni, ami nagyon egyszerű, csak az USB-re rá kell kötni és már frissíthetjük. Megjelentek, és mi is bemutatjuk az új Mikro P2-es kártyákat is. A kamera a hagyományos P2-es kártyát is tudja fogadni, alapban két hagyományos kártyát, plusz mikro P2 kártyát is be tudunk tenni. Így az operatőr, akár 10 órát is fel tud venni egy töltéssel.
Kicsit tovább haladva, itt látható a 3D-s nagy kameránk, amit korábban bemutattuk már, és amihez most egy sor új kiegészítő kezelői felület interface kapcsolódott. Egyik érdekessége a vezérlő, ami magyar gyártmány és nagyon megkönnyíti az operatőrök munkáját. A felvételek készítése 3D-ben több embert igénylő feladat, de ezzel a módszerrel egy ember is irányíthatja. A vezérlők közül fókusz, írisz stb… található, szóval az operatőr ezzel a vezérlővel a 3 D-s funkciókat is be tudja állítani. Mellette a legújabb Flatron Monitor van felállítva, ami egy holland cég gyártmánya. Ez is minden produkcióhoz, azaz 2 és 3 D felvételekhez is alkalmas. A terem távolabbi sarkában a régebbi kamerák kerültek felállításra. A 3D-s kamera felvételeit 3D-s monitorszemüveggel is lehet követni. Ha felvesszük egy pillanatra, rögtön meggyőződhetünk a teljesítményéről, érdekessége, hogy alapvetően a videó játékokra van kitalálva, tökéletes mozi hatást nyújt, és az operatőröknek is nagy könnyebbség, hogy egyből a felvett képanyagot.
Vezérlő rendszerek, monitorok
A Data Video termékeket is képviseljük, amihez a most bemutatott CSU (Central System Unit, központi kameravezérlő) nagyon előnyös lehetőség a kis stúdióknak. A kínálatunkban megtalálható a ViewZ cég terméke is, ami profi monitorokat gyárt. Itt most egy 9 és 21 colos monitort mutatunk be, teljes broadcast -ot lehet rajta beállítani, és terepre is vihető, kitűnően alkalmazható külsős körülmények között is. Ez a rekorder Full HD videomagnó, videokártyával működik, ezzel komplett produkciókat lehet felvenni és visszajátszani.
Fényforrások
De beszéljünk a lámpákról is. A Sweet márka arról híres, hogy nagyon jó broadcast termékeket gyárt. Ez a világítórendszer kamerára is szerelhető, és egy kis bőröndben benne van a komplett szett, az állványok, lámpák, melyek a legkorszerűbb Ledes lámpák, akkuról is működik és adapterről. Külső helyszínen az egész kompakt világító rendszer akár 3 perc alatt felállítható.
Robotkamerák
Jelenlétük nem számít ugyan újdonságnak, annál inkább a fejlesztésben történt óriási előrelépés megtöbbszörözte a robotkamerák alkalmazási területét. A Panasonic robotkamerákból nem is olyan régen nagy projektet sikerült összeállítani. Egy reality show alkalmával, mintegy 40 kamerát kellett felhasználunk. Full HD minőséget tudnak, ami egy tv stúdiónak tökéletesen elég. A robotkamera 10-50 pozícióig programozható, ez tudja a 1080 p-t is, csúcsminőség. A legújabb két hete jött ki, – hongkongi gyártmány -, csak a történelmi hűség kedvéért, az AMC már 20 éve gyárt ilyen kamerákat, elképzelhető, milyen tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren. A robotkamera bármilyen vezérléssel, és bármilyen irányba mozgatható. Felhasználási területe elsősorban konferenciák, tv stúdiók, reality show-k, illetve fix üléses tárgyalók, parlamenti üléstermek esetén nélkülözhetetlen.
A Video Part bemutatójának egyik érdekessége egy teljesen új kamera, amit Amerikában a rendőrségnek terveztek. Olyan erős mágnese van, hogy az autóra lehet erősíteni és nem esik le akkor sem ha 120-szal, vagy többel megyünk! Full HD felbontású, 20 szoros optikai zoommal és speciális stabilizátorral van felszerelve, hogy bárhogy is rázkódik az autó, mindenképpen jó, és éles képet kapjunk.
Televíziók, monitorok
A kiállító teremben tovább haladva a 4K-s tévéket láthattunk, melyek alig 30%kal drágábbak, mint a Full HD –felbontásúak. Sok ember fél attól, hogy minek vegyen 4Ks tévét, holott szemmel láthatóan jobb minőségű a kép, mint a 2K-son.
4K Kamkorder – a szenzáció
Ugyancsak újdonság – folytatja Kerekes Gábor – az X1000-es kamera, ami nem más, mint egy 4K-s kamkorder nagyon kedvező árral, nettó 800.000.- Ft alatt, valós 4K-s felvételt csinál, és szinte mindent tud. Két kártyát is tud fogadni, és hihetetlen jó a képminősége. A kamerán AZDEN mikrofonok vannak beüzemelve, ezek japán csúcsminőségű gyártmányok. A teljes szortimentet kínáljuk, vannak a csiptetős és kézi mikrofonok és adóvevők is. Az áruk is megfizethető, a konzumér szett ára 50 ezer, míg a broadcast csomag 120 ezer forint körül van.
A bemutató egyik főszereplője a 65AX 800-as tévé volt, ami egy nagyon csúcskategóriás 4K-s készülék, ami a hagyományos felbontású képanyagokat os felskálázza, és szépen bemutatja. Bruttó 1 millió Ft az ára. A kiállított nagy mellett látható kisebb testvér, a 630-as széria, ami szintén 4K-s, itt 250.000.- Ft-tól kezdődnek az árak.
A Video Part bemutató kiállításán a jelenlévők szakmai előadás keretén belül tájékozódhattak a bemutatott termékekről, és kérdéseikre a jelenlévő szakemberektől megkaphatták a választ. A bemutató napok délutánján a rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező, és mondhatni legjobb kompakt kamera a Lumix GH4 reptetésére is sor került. Ezek a kamerák, kis súlyuk mellett a legmagasabb rögzítés-technikai szinten működnek, kis súlyukkal, egy speciális motorokkal ellátott helikopterrel könnyen a levegőbe emelhetők, és ezen a területen háttérbe szorítják a hagyományos felvevő berendezéseket. ( – )
www.video-part.hu
