ProVideo napok 2014.

Szerző: Média Technika | 2015. február 06. | Interjúk

A rendezvény első napján voltunk jelen, és az aktualitásokról kérdeztük Kerekes Gábort, a Video Part igazgatóját.

–           Milyen témákkal találkozhatnak majd a meghívottak?

Több fókusztémánk van, ezek közül a 4K felbontás eszközei még sokáig újdonságnak mondhatók, kezdve a kameráktól a tévékészülékekig, de vannak apróbb jelentőségű kiegészítők is, melyek nagy érdeklődésre tarthatnak számot.

–          Kérlek, hogy mutasd be nekünk mit láthatunk?

A Panasonic TX5000-es kameráját tavasszal mutattuk be. Amit itt látunk ez most a TX800-as, ami hasonló felépítésű kamera, de árban sokkal olcsóbb, ami 12 ezer Euró környéken van, amiért a vásárló egy ultramodern kamerát vihet haza, a legújabb technológiát, ami csak létezik a Panasonic-nál. Magyarországon itt nálunk, és most kerül először bemutatásra, december végétől, pedig már sor kerül majd a forgalmazására is. Minden olyan broadcast feladatot tud, amit egy vállkamerának tudnia kell, de azon túl teljes IT felszereltséggel bír, be lehet kapcsolni a G és 3G modult is, tartalmaz egy Wifi adaptert is, ezáltal a rendező tableten is tudja követni a kamera mozgását. Azon túl rengeteg újdonság, egy nagyon jó menü is van benne, hihetetlen jó minőségű felvételt csinál.

Mellette állítottuk ki a kistestvért, a PX270-es kamerát, ami hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, csak mindezt kisebb szinten. A PX270 szintén egy AVC-ultra tudású univerzális kamera, és jó hír az is, hogy folyamatosan jelennek meg mindkét kamera upgradei. Gyakorlatilag ez nem más, mint egy számítógép, amit folyamatosan lehet frissíteni, ami nagyon egyszerű, csak az USB-re rá kell kötni és már frissíthetjük. Megjelentek, és mi is bemutatjuk az új Mikro P2-es kártyákat is. A kamera a hagyományos P2-es kártyát is tudja fogadni, alapban két hagyományos kártyát, plusz mikro P2 kártyát is be tudunk tenni. Így az operatőr, akár 10 órát is fel tud venni egy töltéssel.

Kicsit tovább haladva, itt látható a 3D-s nagy kameránk, amit korábban bemutattuk már, és amihez most egy sor új kiegészítő kezelői felület interface kapcsolódott. Egyik érdekessége a vezérlő, ami magyar gyártmány és nagyon megkönnyíti az operatőrök munkáját. A felvételek készítése 3D-ben több embert igénylő feladat, de ezzel a módszerrel egy ember is irányíthatja. A vezérlők közül fókusz, írisz stb… található, szóval az operatőr ezzel a vezérlővel a 3 D-s funkciókat is be tudja állítani. Mellette a legújabb Flatron Monitor van felállítva, ami egy holland cég gyártmánya. Ez is minden produkcióhoz, azaz 2 és 3 D felvételekhez is alkalmas. A terem távolabbi sarkában a régebbi kamerák kerültek felállításra. A 3D-s kamera felvételeit 3D-s monitorszemüveggel is lehet követni. Ha felvesszük egy pillanatra, rögtön meggyőződhetünk a teljesítményéről, érdekessége, hogy alapvetően a videó játékokra van kitalálva, tökéletes mozi hatást nyújt, és az operatőröknek is nagy könnyebbség, hogy egyből a felvett képanyagot.

Vezérlő rendszerek, monitorok

A Data Video termékeket is képviseljük, amihez a most bemutatott CSU (Central System Unit, központi kameravezérlő) nagyon előnyös lehetőség a kis stúdióknak. A kínálatunkban megtalálható a ViewZ cég terméke is, ami profi monitorokat gyárt. Itt most egy 9 és 21 colos monitort mutatunk be, teljes broadcast -ot lehet rajta beállítani, és terepre is vihető, kitűnően alkalmazható külsős körülmények között is. Ez a rekorder Full HD videomagnó, videokártyával működik, ezzel komplett produkciókat lehet felvenni és visszajátszani.

Fényforrások

De beszéljünk a lámpákról is. A Sweet márka arról híres, hogy nagyon jó broadcast termékeket gyárt. Ez a világítórendszer kamerára is szerelhető, és egy kis bőröndben benne van a komplett szett, az állványok, lámpák, melyek a legkorszerűbb Ledes lámpák, akkuról is működik és adapterről. Külső helyszínen az egész kompakt világító rendszer akár 3 perc alatt felállítható.

Robotkamerák

Jelenlétük nem számít ugyan újdonságnak, annál inkább a fejlesztésben történt óriási előrelépés megtöbbszörözte a robotkamerák alkalmazási területét. A Panasonic robotkamerákból nem is olyan régen nagy projektet sikerült összeállítani. Egy reality show alkalmával, mintegy 40 kamerát kellett felhasználunk. Full HD minőséget tudnak, ami egy tv stúdiónak tökéletesen elég. A robotkamera 10-50 pozícióig programozható, ez tudja a 1080 p-t is, csúcsminőség. A legújabb két hete jött ki, – hongkongi gyártmány -, csak a történelmi hűség kedvéért, az AMC már 20 éve gyárt ilyen kamerákat, elképzelhető, milyen tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren. A robotkamera bármilyen vezérléssel, és bármilyen irányba mozgatható. Felhasználási területe elsősorban konferenciák, tv stúdiók, reality show-k, illetve fix üléses tárgyalók, parlamenti üléstermek esetén nélkülözhetetlen.

 A Video Part bemutatójának egyik érdekessége egy teljesen új kamera, amit Amerikában a rendőrségnek terveztek. Olyan erős mágnese van, hogy az autóra lehet erősíteni és nem esik le  akkor sem ha 120-szal, vagy többel  megyünk! Full HD felbontású, 20 szoros optikai zoommal és speciális stabilizátorral van felszerelve, hogy bárhogy is rázkódik az autó, mindenképpen jó, és éles képet kapjunk.

Televíziók, monitorok

A kiállító teremben tovább haladva a 4K-s tévéket láthattunk, melyek alig 30%kal drágábbak, mint a Full HD –felbontásúak. Sok ember fél attól, hogy minek vegyen 4Ks tévét, holott szemmel láthatóan jobb minőségű a kép, mint a 2K-son.

4K Kamkorder – a szenzáció

Ugyancsak újdonság – folytatja Kerekes Gábor – az X1000-es kamera, ami nem más, mint egy 4K-s kamkorder nagyon kedvező árral, nettó 800.000.- Ft alatt, valós 4K-s felvételt csinál, és szinte mindent tud. Két kártyát is tud fogadni, és hihetetlen jó a képminősége. A kamerán AZDEN mikrofonok vannak beüzemelve, ezek japán csúcsminőségű gyártmányok. A teljes szortimentet kínáljuk, vannak a csiptetős és kézi mikrofonok és adóvevők is. Az áruk is megfizethető, a konzumér szett ára 50 ezer, míg a broadcast csomag 120 ezer forint körül van.

A bemutató egyik főszereplője a 65AX 800-as tévé volt, ami egy nagyon csúcskategóriás 4K-s készülék, ami a hagyományos felbontású képanyagokat os felskálázza, és szépen bemutatja. Bruttó 1 millió Ft az ára. A kiállított nagy mellett látható kisebb testvér, a 630-as széria, ami szintén 4K-s, itt 250.000.- Ft-tól kezdődnek az árak.

A Video Part bemutató kiállításán a jelenlévők szakmai előadás keretén belül tájékozódhattak a bemutatott termékekről, és kérdéseikre a jelenlévő szakemberektől megkaphatták a választ. A bemutató napok délutánján a rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező, és mondhatni legjobb kompakt kamera a Lumix GH4 reptetésére is sor került. Ezek a kamerák, kis súlyuk mellett a legmagasabb rögzítés-technikai szinten működnek, kis súlyukkal, egy speciális motorokkal ellátott helikopterrel könnyen a levegőbe emelhetők, és ezen a területen háttérbe szorítják a hagyományos felvevő berendezéseket. ( – )

www.video-part.hu

20 éves a magyar hangtechnikus oktatás

Szerző: Média Technika | 2015. január 13. | Interjúk

Hazánkban több mint 10 intézmény, kétszáznál is több hangmestert képez évente a hangtechnika szerteágazó feladatköreinek ellátására. Emellett nem csak Magyarországon, hanem globálisan is divatosak a hanggal kapcsolatos tevékenységek. A hangszeres zenélés, a producerkedés, a DJ-zés, a hangosítás, a stúdió munka, a filmhang készítés, vagy a sound design, mind-mind közkedvelt és szívesen választott tevékenységek, szakmák a fiatalok körében. A Hangtechnikus és Hangmester képzés alapjait több mint 20 éve tették le olyan szakemberek, akik ma is a szakma oktatásának szentelik az életüket.

A Hangmester képzéshez vezető úton még 1987-1988-ban tették meg az első lépéseket. Az OPAKFI (Optikai, Akusztikai, Film, és Színháztechnikai Tudományos Egyesület) szervezésében Kishonti István, Illényi András, Újházy László tanári kar közreműködésével szervezték meg az első Hangtechnikus tanfolyamot, mely akkoriban még csak 6 hónapos volt. Ez után egy évvel, 1989-ben kezdte el a hangtechnikával kapcsolatos szakmákat szakmásítani az OKJ-ben Kishonti István, aki akkor már az Akusztikai Szakosztály elnöke volt, később az oktOpus Multimédia Intézet igazgatója lett, aki akkor három csoportra osztotta a hanggal kapcsolatos szakmákat. Az alapfokú “Hangosító”, a középfokú “Hangmester/Hangtechnikus” és a felsőfokú “Hangművész” szakmai részekre. Majd pontosan 20 éve, 1994-ben elindult az első OKJ-s hangtechnikai tanfolyam az eurOpus Bt. szervezésében. Egy évvel később Kishonti István létrehozta a Hangkultúra Alapítványt, amelynek fenntartásával kezdett el működni az oktOpus Multimédia Intézet. Ez volt az első olyan iskola, amelyik iskolarendszerű hangtechnikai oktatást folytatott. Ezzel a momentummal hivatalosan is kezdetét vette a magyar hangtechnikus szakma szervezett képzése.

Újházi László

Az oktOpus-t sorban követték újabb oktató intézmények. OKJ-s képzés indult 1996 után a Magyar Rádióban, az Oktávban, a Vincotte-ban, az előző kettőben a képzés mára már megszűnt. Az elmúlt 15 évben pedig sorra léptek be a szakképzési rendszerbe az érettségi utáni képzést adó iskolák, melyekből sokan még ma is működnek. Időközben a felsőoktatás is nyitott a hangtechnika irányába. A Színművészeti Egyetemen 2000 táján indult kifejezetten filmhanggal foglalkozó Hangmester képzés, valamint a Műszaki Egyetemen és az Óbudai Egyetemen, a Kandón is van stúdiótechnikával kapcsolatos szakirány, mely részben az MA képzés része.

2005-ben az OKJ-s szakképzést folytató intézmények között egyedülálló módon kapta meg az oktOpus Multimédia Intézet az ISO 9001 minősítést, mely a Certop Tanúsítási Rendszeren belül működik. A Hangmester és Hangtechnikus oktatás keretein belül ezzel egyelőre egyedülálló, mellyel nemzetközileg is elismert oktatási intézménnyé lépett elő az iskola. Minden évben fogad tanulókat a környező országokból, de volt svéd, finn, amerikai, német nyelvterületről érkező magyar nyelvű tanulója is.

Illényi István

2006-2007-ben felülvizsgálták az OKJ-t, benne a hangtechnikai szakmákat, és új szakmaszerkezetet valamint egy új jellegű szakmai és vizsgáztatási követelményrendszert dolgoztak ki. A szakma gondozását továbbra is az oktOpus Multimédia Intézet végezte. 2009-ben adták ki az első hivatalos hangtechnikai tankönyvet, melyet az NSZFI (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet) kiadó jegyzett, és Kishonti István írt. Jelenleg a “Hangtechnikai Alapismeretek I.” a hangmester oktatás egyetlen tankönyve.

Végezetül 2011-2012-ben újra felülvizsgálták az OKJ-t, új szakmaszerkezetet alakítottak ki, létrejöttek a szakmai ágazatok, és bevezették a komplex szakmai vizsgát, ami a 2008-as OKJ sok vizsgarészből álló vizsgáztatási rendszerét váltotta fel. Az ágazati struktúrában a hangtechnika mellé a színháztechnika és a filmtechnika került.  Az újabb változtatásokat ismét az oktOpus Multimédia Intézet végezte el, létrejött az új jellegű OKJ szerinti szakmai és vizsgáztatási követelményrendszer, valamint az ágazati kerettanterv, ami a korábbi Központi Programot váltotta fel. Az OKJ minden egyes változtatásakor a hangtechnikai szakmák neve is változott, először Hangmester/Hangtechnikus, után Hangtechnikus, most pedig Hangmester lett a szakma neve. Mellette az egyéb hangtechnikai szakképesítések neve is folyton változott. Az elnevezések káoszában az utolsó szakmai elnevezések a következők: a már ismert Hangmester mellett a hozzá kapcsolódó rész szakképesítés neve Hangosító, és az OKJ-ban elismert továbbképzések, az úgynevezett ráépülések nevei Filmhangtervező, Stúdióvezető,  Hangtártervező és Hangosítórendszer tervező technikus.

Kishonti István

2013-ig a hangtechnikai szakmát érettségire épülő szakképzés keretében oktatták, de 2014 szeptemberében az oktOpus Multimédia Intézetben elindult az általános iskolát követő 9. osztályos médiaművészeti hangmester képzés.

2015 szeptemberétől a Nemzetgazdasági Minisztérium bevezeti a hangtechnikai szakmák létszámkorlátozását, sok más szakmáéval együtt. Becslések szerint Magyarországon, a hangtechnika területén dolgozók létszáma mintegy tízezer fő, és az elmúlt 20 évben körülbelül kettőezren szereztek hangtechnikai tárgyú szakképesítést.  Munkaerőpiaci felmérések szerint viszont egy évben az országban körülbelül 70 hangtechnikus tud elhelyezkedni. Ezért a jól meghatározott létszámkorlátnak értelme van. Az ezt előíró szakmaszerkezeti döntés még nem született meg. ( – )

További információk:

Hangmester wikipedia (http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangmester)

Kishonti István wikipedia (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kishonti_Istv%C3%A1n)

oktOpus Multimédia Intézet (hyperlink: http://oktopus.hu/)

Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar (hyperlink: http://kvk.uni-obuda.hu/)

Színművészeti Egyetem (hyperlink: http://www.filmacademy.hu/hu/)

Műszaki Egyetem (hyperlink:http://www.bme.hu/)

Spiegl Judit – Irány Dubai

Szerző: Média Technika | 2014. december 20. | Interjúk

Mesélj nekünk a kezdetekről…

Testnevelő tanár vagyok a végzettségem szerint és kezdetben a Budapest Sportirodánál dolgoztam, mint szervező. Ekkoriban Maracskó Sanyi volt a rendezvényfotós, aki most az Antenna Hungáriánál dolgozik. Neki morogtam, hogy már nem szívesen dolgoznék az irodánál, mert nemcsak a hétköznapok, hanem a hétvégéim is állandó munkával teltek. Ekkor szólt hogy az ő cégéhez éppen marketingest keresnek. Bevallom, nekem nem sok tapasztalatom volt, de belevágtam. Így kerültem a Sonyhoz, ahol Dobrányi Zsuzsa volt akkor az irodavezető. Mindez 1998 november-december környékén történt. Azért volt szerencsés ez az időszak, mert a Sony iroda pár éve már létezett, de rejtőzködő életmódot folytatott, nem volt még igazán marketing tevékenységük. Elkezdtem a munkát és gyakorlatilag végigkilincseltem az összes médiát, ahová volt esélyünk bekerülni. Részmunkaidőben dolgoztam, tartottam a kapcsolatot a dealerekkel, a nyomtatott anyagokkal foglalkoztam, online felülettel és persze sajtóval, no meg rendezvényszervezéssel. Ez volt, amihez értettem.

Mikor kezdett bővülni a feladatkör a Sonynál?

Nekem már a kezdetben sikerült a viszonteladókkal is olyan kapcsolatot kialakítanom, ami túlmutatott a munkakörömön. Anno a Sonynál nem csak a broadcastot vittem, hanem projektorokat, biztonságtechnikát és gyógyászati termékeket is. Volt olyan, hogy 8 országgal is dolgoztam, attól függően, ahogy a régiót központilag éppen hova sorolták.

Az első munkanapom viccesen telt, ugyanis beültettek a demoszobába, ahol még egy asztal sem volt, sőt hely sem nagyon, gyakorlatilag félig egy szekrényben ültem. Így érkeztem meg a Sonyhoz. Tapasztalatlanságomat jellemzi, hogy alig voltam ott pár hete, amikor elkezdett beszélni hozzám a tévé, kaptunk ugyanis egy váratlan videokonferencia hívást, ami akkor még ismeretlen fogalom volt a számomra és elég váratlanul ért.

Itt azért rengeteget tanultam, termékismeretet és marketingfogásokat egyaránt. Mind ehhez kellett azért egy kis önbizalom és szerencsés is voltam, mert a kollégáim partnerek voltak abban, hogy kipróbáljunk új dolgokat. A Sonynál 7 évet töltöttem a Szegedi úton majd később az Árpád fejedelem úti irodában.

Egyszer csak csöngött a telefon…..

Elkezdtem érezni, hogy jó a Sony, de limitáltak a lehetőségek. Pár közvetlen barátom a szakmából tudta, hogy szívesen váltanék. Mondhatni, elfáradtam, nagyon rutinszerüvé kezdett válni a munkám. Éppen az irodában ültem a kollégáim mellett, amikor megcsörrent a telefon az értékesítő kolléga asztalán és a hívó azt kérdezte, hogy bent vagyok-e. Átkapcsolták hozzám a telefont. Somos Attila volt és megkérdezte, érdekel-e egy jó állás.

Következő héten átmentem hozzá egy megbeszélésre, ahol az új munkaköröm szempontjából, meglepő módon szó sem volt marketingről, a feladat elsősorban megrendelések ügyintézéséről szólt. Átültem a Somos Videóba, a Mafilm épületének harmadik emeletén. Teljesen más tapasztalatok vártak, úgymond kinyílt előttem a világ, bejöttek más gyártók, ott voltak kézzelfoghatóan a cuccok, szóval izgalmas lett körülöttem minden, faltam ezt az egészet. Nekem nem volt olyan nagy műszaki tudásom, de a mérnök kollégák nagyon sokat segítettek. Olyan voltam, mint egy szivacs, szívtam magamba a tudást.

Itt már nemcsak papírmunkáról volt szó, hanem teret kapott a személyes kapcsolat is az ügyfelekkel.

Attilánál két dolog tetszett nagyon. Ha ügyesen csinálod a dolgokat, akkor hagy kereskedni, és nekem volt hozzá vénám. Attila hagyta, hogy adjak-vegyek dolgokat, külföldi partnerekkel is kereskedtem, plussz azokkal a vevőkkel is én foglalkoztam, akik nem igényeltek broadcast szintű tudást. Miután mi vagyunk a kizárólagos Arri képviselet, ebben is komoly feladat hárult rám, aminek a részleteit Attilától tanultam meg és idővel nagyon jó kapcsolatom lett a magyar filmes szakmával, akik gyakorlatilag rámszoktak.  

Hozzá kell tennem, hogy Attilának nagyon sokat köszönhetek, és végtelen hálával tartozom, amiért hagyta, hogy kinőjem magam a szakmában, megtaláljam a helyem, és szert tegyek olyan ismeretekre, aminek köszönhetően, ma már biztosan tudok mozogni a világban.  

Milyen projektekre emlékszel szívesen a Somosnál eltöltött idő alatt?

Ami igazi sikertörténet, az nekem az Origo Filmstúdió zöldmezős beruházása volt. A Market építette az épületeket és minden egyebet mi szállítottunk be, nemcsak a technikát, hanem a bútoroktól kezdve a beléptetőrendszerig mindent. Az éves árbevételünk sokadrésze volt akkor a bevételünk, de mindemellett komoly szakmai kihívást is jelentett. Az egész projekt nemzetközisége is nagyon tetszett és annak az egész menete, hogy látod, hogyan épül fel egy ilyen fantasztikus dolog szinte a semmiből. Nagyon jó volt együtt dolgozni a Róna Gyurival, Bárdos Tamással, Kerekes Eszterrel. Gyuri az Origo részéről, Tomo és Eszter a mi oldalunkról volt a megbízott. Nagyon szép időszak volt, rengeteg munkával járt, a hét minden napján napi 10-12 órában. Ráadásul éppen akkor építtettem a saját házamat is, így sűrű volt az időbeosztásom.

De van még egy munka, amire szívesen emlékszem, ez még az Origo előtt történt, és nagyon emlékezetes volt a számomra. 2008-ban Frei Tamás kitalálta a „Sztárok a fejükre estek…” c.  műsort, amiben nagyon örülök, hogy benne lehettem. Úgy nézett ki, hogy a tartalmi részt a Tamás és a szerkesztők megírták, és a technikai megvalósításhoz gyakorlatilag mindent a Somos Video biztosított. Élő adást kellett produkálnunk Afrikából. Volt egy összeépített járművünk ami rackszobaként és vezérlőként funkcionált, nyolc kamerát vittünk magunkkal és kint készült az utómunka is. Úgy nézett ki a menetrend, hogy kirepültünk Zambiába, utána átmentünk Bostwanaba, egy hetet töltöttünk átlagosan egy-egy helyszínen. Olyan szállítási körülményekre kellett készülnünk, amiket az ember csak filmeken lát, amik amolyan igazán afrikai módon történnek. Az első helyszín egy krokodiloktol hemzsegő folyó mellett volt, a második helyszínen hatalmas eső zúdult ránk, innen a Kalahári sivatagba mentünk. Egyszóval nagyon izgalmas volt, és emberileg annyira egymásra voltunk utalva, hogy az leírhatatlan. Nagyon összekovácsolódtunk, jó közösségi élet és nagyon jó hangulat alakult ki közöttünk. Utána még csináltunk pár műsort a TV2-nek, például a „Megasztár 5” szériáját, és az „Ezek megőrültek” produkciókat.

A Somos Broadcast Media Zrt-nél eltöltött évek – a szavaidból is kitűnik – kiemelkedő időszaka az életednek. Mi volt a fordulat oka?

Magánéleti szempontból akartam váltani. A másik, hogy egy picit levegőváltozásra is vágytam. 2012-ben egy volt Sony-s kollégám meghívott magához Dubaiba, aki 5 éves szerződését töltötte a Sonynál.

Dubai gyakorlatilag teljesen lenyűgözött! Úgy jöttem el onnan, hogy azt mondtam magamnak, hogy itt én is tudnék élni. Lett ott egy kedves barátom is, ami ráerősített erre. Megfogott a hely és adta magát, hogy felkeressem a régi Sonys kollégákat, akik most Dubaiban dolgoznak. Idén januárban találkoztam velük és azt a visszajelzést kaptam, hogy örülnének, ha kimennék dolgozni. Kapacitáltam őket, hogy nagyon szeretnék a salesben maradni, de mondták, hogy itt vannak azért kulturális különbségek, ez egy hosszú folyamat. Ez a központ látja el teljes Afrikát és az arab térséget, így most az a koncepció, hogy részben a kereskedelemben is benne tudok lenni, a többi pedig alakul. A jelenlegi feladatom a Sonyhoz érkező összes megkeresés menedzselése, lekezelése, és ehhez tartoznak még plusszban a marketing feladatok. Visszakaptam a korábban hazai Sony környezetben megismert összes termékkategóriát, és más szegmensek is bekerültek a feladatkörbe.

Mi a perspektíva, hogyan látod a jövőt?

Ami a távlatokat illeti, határozatlan idejű szerződésem van. Most elindult valami, ami minimum egy évet jelent. Azt tudom, hogy a kinti iroda egy nagyjából száz fős központ, nagyon sok indiai, japán, és angol kolléga dolgozik itt, igazi multinacionális közeg vár, amiben természetesen igyekszem maradéktalanul ellátni a feladatomat, és újra beilleszkedni a Sony világába.

Mind ehhez Spiegl Judynak nagyon sok sikert kívánunk – irány a napfényes Dubai!

( -sr- )

Zenefelvétel másként – Bemutatkozik az Andramedia Kft.

Szerző: Média Technika | 2014. május 28. | Interjúk

Az Andramedia Kft. munkatársai, módszerük több éves gyakorlati alkalmazása után tavaly egy kiállításon nyilvánosan is bemutatatkoztak – méghozzá méltó módon, nagy sikerrel.

 – A kezdet

Ott kezdődött el az egész történet, hogy édesanyám a zongorát szerette, édesapám hegedült, és az ő apja szintén zenész volt. Gyerekkoromban ők mutatták meg nekem, hogy milyen lemezeket érdemes megvenni, alakították a zenei ízlésem. – kezdi a történetet Andrasev Ákos (aki eredeti foglalkozását tekintve nyugdíjas pilóta). Ebben a zenei közegben nőttem fel, és komoly lemezgyűjteményt tudhattam magaménak már egészen fiatalon, amit rendszeresen bevittem az énekórákra, cserébe föl voltam mentve az éneklés alól – így mindenkinek jobb volt. Ebből (is) következett, hogy soha egyetlen zenei hangot nem tudtam kicsikarni sem magamból, sem semmilyen hangszerből. Sőt a hangjegyeket se ismerem, és azt sem tudom biztosan megmondani, hogy melyik mű milyen hangnemben szól, vagy milyen ütemben játsszák. Ez elsőre, főleg egy művész számára nem hangzik jól (nem is vagyok büszke rá), de érzem, hogy ez a hiányosság – mint gyengénlátót a hallása – sokat segít nekem abban, hogy maradéktalanul élvezni tudjam a zenét, és ne zavarjanak az apró hibák. Így lehettem „zenehallgató művész”. Ez tréfásan hangzik, de hiszem, hogy művészi szintre lehet fejleszteni a zenehallgatást, csak kell hozzá egy kis igényesség – és persze jó felvételek. Ahol viszont zavaró hiányosságok tapasztalhatók, amelyek a hangzás rovására mentek, az a technika. A bajok akkor kezdődtek, amikor a bakelit lemezeket leváltották a CD-k. Volt is egy mondás annak idején: „CD minőség”. Amikor visszakérdeztem, hogy ez jót vagy rosszat jelent, akkor nem igen értették. A mostani mp3-korszak a legalja – remélem! Szerencsére kezd teret hódítani a nagyfelbontású digitális rögzítés (és az új hordozók által lehetővé vált az otthoni lejátszás is), ami már praktikus közelségbe került a jó öreg analóg felvételek minőségéhez. A másik terület, ahol jelentős minőségromláshoz vezetett a technika fejlődése, az éppen a felvételi eljárások alkalmazása. A digitális technika elkényelmesítette a hangmérnököket, de a zenészeket is, sokkal kissebb ugyanis a felelősség, ha utólag korlátlanul lehet manipulálni egy felvételt.

És itt jöttök ti?

Az öcsém – aki hangmérnök – örökölt egy olyan hallást, ami egészen egyedi, nagyon jó a térérzéke. Mi úgy nevezzük, hogy „füllátása” van. Belép egy terembe és pontosan látja, hogy abban a szituációban hová kell helyezni a két mikrofont, hol lesz a legtökéletesebb hangzás. Ezzel az adottsággal nagyon kevesen rendelkeznek, ráadásul ő tanulta is, olyan tanároktól, mint például Kishonti István és Mocsáry Gábor, akik világviszonylatban elismert és sikeres szakemberek. Sokat álmodoztunk arról, hogy egyszer létrehozunk egy céget, és a világ legjobb hangfelvételeit fogjuk elkészíteni. Aztán úgy alakult, hogy Somogyi-Tóth Dániel barátom, aki kiváló orgonaművész és a Debreceni Filharmonikusok vezetője – mindemellett nyitott az új dolgok felé – egyszer csak felkért minket egy felvételre. Az esemény a békéscsabai reptér hangárjában volt 1000 fős közönség előtt. Az itt készült felvételünkből 1000 DVD és 2000 CD készült. Ez akkor elsőre nagyon nagy dolog volt. Ezután már Budapesten és más városokban is egyre gyakrabban hívtak minket különböző zenekarok, zenészek, hogy készítsünk felvételt a koncertjeikről.

  – Milyen energiákat igényel egy ilyen felvétel?

Gondoljunk bele: egy szimfonikus zenekari koncert előkészítése és előadása kb. 2000 emberórát vesz igénybe, mire a zenészek megtanulják, begyakorolják a darabot, próbálnak, összeáll az előadás. Ez egy ember egy teljes évi munkaidejének felel meg, ha napi 8 órát veszünk alapul. Másfél óráig tart a koncert, és utána az utolsó hanggal elszáll az egész, csak emlék marad. Olyan ez, mint amikor egy festő megfest egy remekművet, egyszer megmutatja, a nagyközönségnek, majd letörli az egészet, mint egy iskolatáblát. Így van ez a koncertek esetében is, hacsak mi fel nem vesszük. Nos, ez a mi munkánk és törekvésünk lényege: megőrizni az értéket, amit a zeneszerző és a zenészek megteremtettek. A mi hosszú idők alatt kikísérletezett felvételi technikánk lehetővé teszi, hogy ugyanúgy adjuk vissza az előadást – zeneileg és akusztikailag -, mint ahogyan az a helyszínen elhangzott, nem manipuláljuk, nem effekteljük.

– Mi a munkamegosztás?

Kicsi cég vagyunk, nálunk nincs főnök-beosztott viszony – folytatja Ákos. Milán a „fül”, aki már sok tapasztalatot szerzett a szakmában, jelenleg is hangmérnökként dolgozik a tv-ben. Ákos a minőség garanciája – veszi át a szót Andrasev Brigitta, aki a gyártási feladatok mellett – menedzseli a cég működését, lebeszéli a koncerteket, megköti a szerződéseket, intézi a könyvelést, vagyis az operatív munkát végzi. Ákos kreativitása a Kft. munkájában nélkülözhetetlen – teszi hozzá. A zenészek, karmesterek, szólisták gyakran eljönnek hozzánk, meghallgatni a felvételeiket, és azt érzékelem, hogy nem élvezik igazán a zenét, mert jobbára a technikai hibák keresése köti le a figyelmüket. Nagyon kevés olyan szakmabelivel találkoztam, aki hátra tud dőlni, és a hibái ellenére is élvezi a felvételt. Lássuk be, a koncertek és a felvételek végülis a közönségnek szólnak, a zenészeknek ott van a zenélés öröme!

Milán veszi át a szót – Van kb. 5 millió hang egy koncerten és ennek nagyon kis része az, amelyik nincs a helyén. Eleinte borzasztóan zavart engem is, ha például köhögnek a nézőtéren vagy a zenekarban, de most már ez a véleményem változott, mert ez is az élő felvétel varázsához tartozik. Nem töröljük ki, mert azzal sérül a zenei anyag is, itt nincs manipuláció.

– Milyen felvételeket hallhatott a közönség a bemutatón, és mi ezeknek a lényege,

hogyan készültek?

Több felvétel került bemutatásra, és ezek nem sztereó, hanem térhatású felvételek. Köztük volt a Kelemen Kvartettnek, a felújított Zeneakadémián elhangzott koncertje. Az egyik hallgató felismerte a felvételt. Elmondása szerint november 3-án ő is ott ült a nézőtéren, de szerinte nem olyan jó helyen, mint a bemutatóteremben, mert itt sokkal jobban hangzott – hiába, mi mindig kibéreljük a legjobb helyet. Gondolhatod milyen elismerés volt hallani a pozitív észrevételt.

A mi felvételi technikánkkal a hangzás nem csak széltében sztereó, hanem mélységében is. A koncertterem teljes terét adjuk vissza, így egy házimozi rendszeren is tökéletes térhatást lehet elérni különösebb beruházás nélkül. Persze minőségi berendezésen jobban szól, de az élményindex már az olcsóbb eszközökön is jelentősen növekszik.

– Mi az általatok alkalmazott felvételi technika lényege?

Az egyszerűség – vágta rá Milán.

– Kicsit bővebben?

Alapvetően nem új, amit csinálunk, visszatértünk a kétmikrofonos eljáráshoz, csak egy kicsit továbbfejlesztettük. Egyébként két mikrofonnal sokkal nehezebb jó felvételt csinálni, ezért is terjedt el olyan széles körben a multimikrofonozás – ami mindenképpen a természetes hangzás rovására megy. Mi nem a stúdióban alkotunk, hanem a hangversenyteremben, amikor beállítjuk a mikrofonokat. Utána sem manipuláljuk a felvételeket, nem „effektelünk”, nem zengetünk.

– Beszéljünk a technikáról, milyen eszközökkel folyik a munka?

Megpróbálunk a nagyon meleg és nagyon természetese hangzás felé elmenni, AKG és Telefunken csöves mikrofonokkal dolgozunk. Ha szólóhangszer van vagy olyan, amelynek könnyen elvész a zenében a hangja, ott muszáj 1-1 halkabb hangszert egy kicsit megsegíteni, de ezt nagyon minimálisan és ritkán alkalmazzuk. Volt olyan eset, amikor az énekes nem oda állt az előadáson, ahol próbán, ezért az eredeti mikrofonbeállítással halkan szólt, így nem lett elég jó a felvétel. Ebből okulva biztonsági megfontolásból ilyen esetekre alkalmazunk direkt mikrofonokat, de ezeket szerencsére nagyon ritkán és csak kis mértékben kell használnunk.

– Mivel veszitek fel az anyagot, használtok-e keverőt, és hol készül a mastering?

A felvételnél nincs keverőpult, lineárisan 24 bit 96 kHz mintavételezéssel rögzítünk, csak szintszabályzást alkalmazunk. Kizárólag egy RME hangkártyát és a Reaper szoftvert használjuk. Semmiféle szűrés vagy egyéb beavatkozás nem történik, azt adjuk vissza, amit a koncerten hallani. Néha elhangzik olyan kritika, hogy a felvételeink kicsit halkabbak a megszokottnál. Ez is azért van, mert nem kompresszálunk, hanem a felvétel során állítjuk be a legmagasabb gain-t, így a dinamikatartomány nálunk maximális, ezért kisebb hangerőn is ugyanúgy élvezhető. Ha valaki szereti „döngetni”, még mindig ott a hangerő gomb.

– Mi a sorsa ezeknek a felvételnek?

Körülbelül 100 koncertfelvételünk van jelenleg, ez mind itt van a „zenetárban” nálunk és persze a zenekaroknál. Egyelőre archiválás célját szolgálják, de tudjuk, hogy eljön az idő, amikor a közönség és a zenészek is belátják, hogy sokkal többet ér egy élettel teli koncertfelvétel – még ha vannak is benne hibák – mint egy unásig ismételt, stúdióban darabokból összevágott, mesterségesen panorámázott, utólag zengetett sterilizált műkoncert. Nem véletlen, hogy egy hibás bélyeg is nagyságrendekkel többet ér, mint egy egyszerű tucat darab – bár az elektromos levelezés időszakában ez a példa az „átlagos” zenehallgató rétegnek ugyanannyira kevéssé érthető, mint az analóg hangzás magasztalása a CD-vel vagy mp3-mal szemben – hiszen talán még nem is láttak, hallottak ilyeneket. Ez egy hosszú folyamat, nagyon sok türelem kell hozzá. Lehet, hogy mások már rég föladták volna, de szerencsére mi minden percét élvezzük a munkánknak. ( – )

(Lejegyezte: Soltész Rezső)

(Lejegyezte: Soltész Rezső)

Interjú Vass Tamással

Szerző: Média Technika | 2014. május 28. | Interjúk

– Milyen szerepet szánt Neked a Vitec ebben a munkakörben?

A Vitec rendkívül szerteágazó termékpalettával rendelkezik. Három jól elkülönülő részlegünk van. Ahol én dolgozom, az a VideoCom, ami főleg broadcast, produkciós és filmes területen kínál megoldásokat, ide tartozik a jól ismert Sachtler és Vinten márka is. A másik részleg az Imaging,  ide tartozik többek között a Manfrotto, amit főleg profi fotósok és félprofik használnak előszeretettel, míg a harmadik divízió, ami méretét tekintve ugyancsak jelentős, a  rental üzletágat bonyolítja, vagyis kölcsönzéssel foglalkozik. Ezt a csoportot Bexelnek hívják, főleg Amerikában működik, és nagyon fontos szereplője az ottani rental piacnak, de például a Londoni Olimpia bonyolításához is számos eszközt biztosítottak.

A VideoCom divízión belül is van 10-12 termékcsoport, némelyik nagyon ismert márkanévvel. A Vitec VideoCom három további alkalmazási szegmensre vagy “al-piacra” bontotta a felhasználási területeket, ezek a broadcast, cine és pro-video. Bár van olyan, hogy egyik-másik márka termékei jellemzően egy szegmensen belül kerülnek felhasználásra (pl. OConnor filmes kamera állványok, fejek és kiegészítők), azonban az egy-egy márkára koncentráló termékmenedzserektől nem elvárható, hogy átlássák az egy szegmensen belüli, termékvonalakon átívelő összefüggéseket, és a jövőbe tekintve új fejlesztési vagy akvizíciós irányokat kijelölni. Az én új szerepem a broadcast területre koncentrál, és itt a feladatom a hosszútávú piaci vagy technológiai trendek felfedezése, és olyan termékek vagy piaci rések bemutatása a divízió részére, amelyek jó üzleti lehetőségek, és hosszú távon megfelelően kielégítik vagy elébe is mennek a felhasználók igényeinek.

– Menjünk vissza egy kicsit a történelemben. Hogyan kerültél a Vitec-hez?

Az egyetem elvégzése után, köztudottan a Stúdiotechnél dolgoztam, majd a Leitch – akinek a termékeit forgalmaztuk – keresett meg egy ajánlattal, amit elfogadtam, és ezzel kezdődött meg az én külföldi karrierem. Azután a Leitch-et  megvette a Harris, itt dolgoztam egy ideig a Közép-Európai régióban, majd elmentem a  ClearCom-hoz ami akkor már a Vitec csoporthoz tartozott, ahol számos olyan emberrel dolgoztam együtt, akikkel  könnyen megtaláltuk a közös hangot, majd később ők hívtak vissza a csoporthoz. Közben még volt két kitérőm, a high-end utómunka (Digital Vision) és a fájl alapú produkciós szoftverek (AmberFin) területén. Az utóbbinál a teljes Europe, Middle-East. Africa regió értékesítési csatornájiért voltam felelős. A Vitec VideoCom folyamatos megújulásban van, hogy minél jobban tudjon reagálni az egyre gyorsuló piaci változásokra, és ez az innovatív, inspiráló környezet volt az egyik fontos tényező a döntésemben.

– Elég nagy kitérőnek tűnik.  Hogyan működik ez most a gyakorlatban?

Ha jól számolom, közel húsz éve vagyok értékesítő vagy sales manager a profi audio és videotechnika területen. Ez idő alatt sokfajta rendszerrel foglalkoztam, és nagyon szerteágazó területeken kellett megoldásokat találnom, amelyek jól illeszkednek a felhasználók igényeihez, az egyszerű non-lineáris editoroktól a filmes fényelő rendszerekig vagy az utasító rendszerektől a komplett hírgyártó infrastruktúráig. Miközben ügyfelekkel beszélgettem az ő kihívásaikról és nehézségeikről, sokszor eszembe jutott, hogy “igen… sajnos, erre a problémára nincs jó megoldás… nem csak az én cégemnél, de sehol az iparágban… de jó lenne ezt az ötletet tovább vinni, és fejleszteni egy olyan rendszert, ami megoldást jelent.” Régebben elmondtam ezeket a felfedezéseimet cégen belül, aztán vagy meghallották, vagy nem. Most az én feladatom, hogy ha találok egy lehetőséget vagy igényt, akkor abból előbb-utóbb lehessen egy termék, legyen rá megoldás. Ez rengeteg beszélgetést igényel ügyfelekkel, partnerekkel, sales és marketinges kollégákkal, de mérnök kollégákkal is, akik jobban ismerhetik a technika legújabb lehetőségeit. Aztán egy csomó elemzést, hogy amit találtam, azzal érdemes-e foglalkozni üzletileg, és aztán az ötletet “el kell adnom” cégen belül, hogy sikeres lehessen. Elég complex feladat, de nagy izgalommal kezdek bele!

– Milyen területek tartoznak hozzád?

Az a döntés született, hogy az alkalmazási területeket (application market) három felé bontjuk, és egy személy lesz felelős a Broadcast piacért a teljes Európa, Közel-Kelet, és Afrika régióban, ez lettem én. Egy kollégám feladata a Pro-Video és Cine piac kézben tartása, ugyanilyen földrajzi elosztásban.

– Még csak február eleje óta vagy ebben a pozícióban, de azért megkérdezem: hogyan látod a magyarországi broadcast helyzetét, akár a saját aspektusodból is kivetítve?

Magyarországon komolyan jelentkeztek a máshol is látható válság jelei. Mind a TV társaságok, mind a produkciók vagy a dealer/rendszer integrator cégek jelentős kihívásokkal néztek szembe az elmúlt években. Elengedhetetlen a megújulás, a költség hatékony működés és az új technológiák (elsősorban a nagysebességű internetre gondolok) alkalmazása mindenki számára. Némi optimizmusra adhat azonban okot, hogy az Egyesült Királyság, Németország és Skandinávia piacai enyhe növekedési pályára álltak, és talán ez a következő években tovább gyűrűzik kelet felé. Azt gondolom, hogy a Vitec ismert márkái nálunk is vezető pozicíóban vannak, viszont van még a Vitec csoportnak egy sor olyan terméke, ami kissé mellőzőtt volt eddig a hazai piacon. A partnereink elsősorban azokat a termékcsoportokat részesítik előnyben, amelyeket aktívan keresnek a végfelhasználók. Közben talán kevesen tudják, hogy a Vitec napjaink nagy felvásárlóinak egyike, többek között már a csoportban tudhatja a híres “táskagyáros” Petrolt, vagy a csúcsminőségű LED fényforrásokat fejlesztő LitePanels céget. De itt egy másik példa, a nemrégen megvásárolt Teradek, aminek a termékei vezetéknélküli átvitelt biztosítanak a kamera és a közvetítő kocsi vagy studio között. Folyamatos feladatunk, hogy az új akvizíciókat pozicionáljuk a partnereinknél, majd  a végfelhasználóknál is. Például  fejlesztenünk kell a Teradek értékesítési hálózatát is, és biztosítani kell a partnereinknek a lehető legmagasabb szintű támogatást.

– Mi a konkrét feladatod. Meg kell jelenned az ügyfélnél, prezentációkat kell tartanod?

A lehető legtöbb csatornán keresztül kell információkat szereznem, majd rendszereznem és következtetéseket levonni. Például elkísérem az értékesítő kollégát egy tárgyalásra, ahol a beszélgetés közben felfigyelünk egy új fejlesztési lehetőségre, amiről addig nem tudtunk, és van rá megoldásunk, akkor ezzel megismertetem a jelenlévőket. Például a valóságshowkban és élő sportközvetítéseken alkalmazott Q-ball robotkamera fejlesztő céget (Camera Corps) a Vitec csupán néhány hónapja vásárolta meg, és a termékeit sikeresen szerepelnek szerte a világban (például a Téli Olimpián Szocsiban). Erről a helyi partnerünk szinte még nem is tudhat, mégis be lehet építeni egy adott rendszerbe. Az is lehet, hogy az ügyfél egy olyan problémát oszt meg velünk, amire nincs jó megoldás: ekkor jön az igazán érdekes feladat, és meg kell néznem, hogy más ügyfélnél is felmerül-e ugyanaz a probléma, és a Vitec jelentős innovációs vagy akvizíciós potenciálját felhasználva tudunk-e egy jó megoldást nyújtani közép vagy hosszú távon.

– Hogyan telnek a napjaid, hol van a munkahelyed?

Mióta továbbléptem a Studiotech-től,  az otthoni irodámból dolgozom, hiszen a szükséges eszközök nagy része (telefon, internet) ott is elérhetők. Fontos azonban, hogy személyes kapcsolatokat építsek ki, és ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha gyakran utazom, beszélek a végfelhasználóinkkal, és a saját szememmel látom, hogyan használják az eszközeinket. Nagyon jó helyzetben vagyok, mert eddig az összes cégem megadta nekem azt a lehetőséget, hogy én döntsem el, hogy mikor hova kell utazom, ami elsősorban bizalom kérdése. Viszont így egyértelműen eredményes munkát tudok végezni, és ezt mindenki értékeli…

( mt )  

(-)

Az internet nem felejt – egy gyermekbarát program

Szerző: Média Technika | 2014. április 24. | Interjúk

Balatoni Mónika államtitkárt a program lényegéről kérdeztük.

–        Célunk, hogy tudatosítsuk a fiatalokban az internet veszélyeit, visszaszorítsuk a világhálós zaklatás jelenségét. Az iskolai erőszak, valamint a verbális és internetes zaklatás sajnos már nagyon sok áldozatot követelt. A bántalmazásnak és a zaklatásnak két külön területe van: az egyik a fizikai bántalmazás, a másik az internetes zaklatás. Egy felmérés szerint minden második gyerek azt vallotta, hogy vett már részt fizikai bántalmazásban vagy érte őt bántalmazás. A fizikai tüneteket produkáló erőszak mellett szintén egyre növekvő a verbális, a lelki terrorral járó kiközösítés. Az igazi problémát azonban abban látom, hogy a fiatalok nem mernek beszélni arról, hogy kiközösítik, vagy éppen zaklatják őket. S ez rettentően aggasztó.

–        A társadalom, az iskola mellett a család felelőssége is óriási.

–        A család felelőssége valóban rendkívül fontos, ugyanis a gyerekek innen hozzák azokat a mintákat, amelyek a konfliktus-kezelés alapjai. A gyerekek interneten történő zaklatásának megelőzése érdekében a szülők ugyanakkor nem tudnak sokat tenni, hiszen sokszor nem is tudnak róla. Csemetéik ugyanis félnek nekik, vagy tanáraiknak elmondani a velük történteket. Miközben egyre több bizonyíték van az internet veszélyeire, egy felmérés szerint a szülők 87 százaléka gondolja azt, hogy az internet nem veszélyes gyermekére. A pedagógusok felelőssége, hogy az iskolai közegben felismerik-e a szinte minden osztályban megtalálható fizikai bántalmazást, vagy a lelki sérelmeket okozó kiközösítést.

–        Hogyan készítik fel erre a tanárokat?

–        A pedagógusokat továbbképzésen ismertetjük meg a közösségi média, a családon belüli erőszak, a 12 éves büntethetőségi korhatár, valamint a rablás és lopás kérdéseivel. Az internet veszélyeire már csak azért is fel kell hívnunk a figyelmet, mert a pedagógusok sem  ismerik ezt a világot, nem értik, hogy a gyerekek miért bújják állandóan a telefonjaikat, így az sem  ismert, hogy mi minden történik egy-egy közösségi oldalon, illetve mit jelent az egy fiatal számára, ha eltiltják ettől az internetes közösségi léttől.  A kutatások szerint gyakori,  hogy az érintettek azért nem beszélnek a zaklatásról, mert nem tartják megfelelő partnernek ebben a szülőt, pedagógust. Úgy vélik, nem értenék meg, miről is van szó. A képzés ezen a területen tehát létkérdés.

–        Konkrétan hogyan valósítják meg ezt a programot?

–        Január közepétől folyamatosan az országban összesen harminc középiskolába látogatnak el a foglalkozások vezetői, és intézményenként mintegy száz gyermek számára tartanak interaktív órákat. A másfél órás foglalkozásokat három előadó segíti, amelynek során a diákok játékos formában próbálhatják ki, milyen következményekkel járnak az internetes posztolások, s azt is megtudhatják, hogy akár saját maguk mikor követnek el például adatvédelemmel kapcsolatban jogsértést. Azzal is szembesülhetnek, hogy velük szemben milyen jogsértéseket követnek el a világhálón. Az adatok azt mutatják, hogy a tízéves gyerekek 97 százaléka naponta használja az internetet, ugyanakkor nincsenek tisztában azzal, hogy az egymással megosztott fotók, információk örökre nyomot hagynak, törölni nem lehet őket a világhálóról. Programunknak ezért választottuk Az internet nem felejt! címet. Tudatosítani kell a fiatalokban, hogy később is problémáik származhatnak egy rosszul kezelt közösségi oldal miatt. A munkaadók jelentős része ugyanis megnézi leendő munkavállalói közösségi hálón való bemutatkozását, és sokan elismerték, hogy az ott látottak miatt már utasítottak el jelentkezőket. Abban bízom, hogy a programban résztvevők a hallottak hatására óvatosabban és toleránsabban interneteznek majd.

–        A legnagyobb felelősség mégis a kormányzatot terheli. Mit tesznek azért, hogy a szolgáltatók figyelmét is felhívják ezekre a jelenségekre?

–        Egyrészt szabályozzuk az internetszolgáltatók által ingyenesen rendelkezésre bocsátandó szűrőprogramok kezelését, másrészt azt is előírjuk majd, hogy 2014 szeptemberétől a közintézményekben és a nyilvános könyvtárakban már ezen szoftverek használata által a gyermekek és a fiatalok ne juthassanak el olyan internetes tartalmakhoz, amelyek számukra károsak. Talán kevesen tudják, hogy a világon naponta átlagosan 172 millióan nézik meg Facebook-oldalukat és arra huszonnégy óra leforgása alatt csaknem 250 millió fényképet és 864 ezer órányi videót töltenek fel. Világszerte több, az internetezésre is alkalmas iPhone-t értékesítenek, mint ahány gyermek születik. Ezért nem kérdés, hogy szabályozni kell a gyermekek világhálón való aktív részvételét. Magyarországon a hatéves gyermekek ötöde netezik és átlagosan 10 és fél éves kortól már mindenki önállóan használja a világhálót. Tízből hét gyermek pedig sem tanárával, sem szüleivel nem beszél az ott megnézett tartalmakról. A 11 és 14 év közöttiek 91 százaléka játszik a neten, 82 százalékuk zenehallgatásra is használja azt és 77 százalékuk közösségi életet él a világhálón. Egy felmérés során minden harmadik gyermek azt állította, hogy a megelőző három hónapban legalább egyszer zaklatták az interneten keresztül kortársai, erről azonban csak tíz százalékuk szólt a szüleinek. Az egyre gyakoribb internetes zaklatásra az igazságügyi tárcának is oda kellett figyelnie, és a veszélyek mellett a lehetőségekre is fel kell hívni a figyelmet: az adatvédelemre, a személyiségi jogok érvényesítésére, vagy akár a szerzői jogok betartására.

–        A fenyegető e-mailek, a bántó kommentek vagy a közösségi hálón zajló kiközösítések miatt sajnos már hazánkban is követtek el öngyilkosságot.

–        Az elektronikus zaklatás, az úgynevezett cyberbullying olyan újszerű fogalom a jogalkotásban, amelyre a későbbiekben még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk. A dolgunkat jelentősen megnehezíti, hogy jelenleg sem a magyar, sem az európai jog nem tudja jogszabályokkal kezelni a felhő alapú szolgáltatásból adódó sajátosságokat, tehát amikor a szolgáltatást helyben vesszük igénybe, de az adatokat külső szerveren tárolják. Ami nagyon kényelmes, hogy bármikor, bárhonnan hozzáférhetünk pl. a munkahelyi ügyeinkhez, ugyanakkor ahány ország, annyiféle adatvédelemi szabályozás létezik. Erre egyelőre egész Európában keresik a megoldást.

–        Becslése szerint mekkora ma a veszélyeztetett gyermekek köre?

–        Szerintem nagy, elég, ha csak abból indulunk ki, milyen borzasztóan magas a naponta internetező gyerekek létszáma, s hogy milyen sokat töltenek a neten naponta. Az igazi probléma az, hogy a gyerek látszólag csak üldögél a szobában, internetezik, s a szülő nem aggódik. Örül, hogy a gyerek otthon van, hogy „elvan”, nem kell vele játszani, lehet a házimunkával foglalkozni. Csak éppen senki nem beszélget. Az internet túlzott használata egyrészt elszigetel minket, ugyanakkor kinyit egy olyan virtuális teret, amelyre nem a mindennapi érintkezés szabályai vonatkoznak: a névtelenség, a távolság bátorságot ad, új személyiséget is adhat, őszintébben nyilatkozunk dolgokról, amit személyesen lehet, hogy nem tennénk.

–        Milyen társadalmi közegből kerülnek ki?

–        Úgy gondolom, nem elsősorban a társadalmi közeg a meghatározó, inkább annak függvénye mindez, hogy ki milyen családban nő fel, mennyit beszélgetnek, leülnek-e például legalább egyszer egy nap közösen egy asztalhoz, mondjuk vacsorázni, ahol a napi történéseket meg lehet beszélni. Fontos, hogy ki milyen példát hoz magával otthonról, mit tanulnak meg a gyerekek a szüleiktől, hogyan kell a problémákat megbeszélni, a konfliktusokat megoldani.

–        Mennyire követik naprakészen az új alkalmazásokat. Mert van már olyan alkalmazás (igaz, nálunk még nem elterjedt), amely azonnal törli magát az üzenet vétele után. Laikus szemmel tehát nem követhető, de a gyerekek kommunikációjában például meghatározó lehet.

–         Eddig nem igazán követtem, de saját gyermekeim miatt muszáj lépést tartanom az újdonságokkal. A magam részéről nem örülnék egy olyan alkalmazásnak, ami azonnal törli magát, mert akkor eltűnik a bizonyíték a zaklatóról, a pedofil tartalmú üzenetekről nem is beszélve.Mindenesetre a legutóbbi genfi látogatásomkor az ENSZ Emberi Jogi Főbiztos Hivatalától ígéretet kaptam arra, hogy szakértőikkel megvizsgálják az internetes zaklatás jelenségét és támogatják egy nemzetközi konferencia megvalósítását is. Remélem, ott minden fontos kérdésre választ kapunk majd. ( – )

-a-a

Horváth Ádám

Szerző: Média Technika | 2014. március 31. | Interjúk

Az interjú – amit közel hat évvel ez elött Babiczky László készített a rendezővel – minden szava  (Horváth Ádám szerint is! A szerk.) vállalható, benne van az MTV elmúlt életének egy jókora darabja…

– A Magyar Televízió zenei műsorainak története szorosan összefügg munkásságoddal.

Kerekes János, az operaház karmestere, aki akkor a televízió zenei vezetője volt, és akivel 1956-ban a Honvéd Együttes kínai körútján ismerkedtem meg, hívott engem a televízióhoz, mert értettem a zenéhez. Kóruskarnagy voltam. Zsurzs Éva vett fel asszisztensnek. Aztán hamarosan önálló műsort kaptam Zenekedvelő gyerekek címmel, úgy 1959 elején. Ezt követően az egész pályámat végig kísérte a zene. A hangverseny közvetítéstől az operáig, a zene portrékon át mindent csináltam. Kihasználták, hogy tudtam a partitúrát olvasni és ez a színvonalas koncertközvetítésnél elengedhetetlen.

 – Karmesterverseny?

Fellner Andrea ötlete volt, a rádió hatos stúdiójából ment az elődöntő, a tv négyes stúdiójából a középdöntő, a döntő a Zeneakadémiáról. Ez a műsorsorozat nemzetközi rangot vívott ki magának. A zenei élet meghatározó egyéniségeivé váltak a nyertesek. De ilyen nagyszabású akció volt a Tévé Zenés Színháza is, melynek ötven adása páratlan a világ televíziózásában. Bánki László szerkesztő, aki kitalálta a Táncdalfesztivált, amikor egyszer vittem haza kocsival panaszkodott, hogy belefáradt a könnyűzenébe. Mondtam neki van dramaturgi végzettséged, szereted a zenét, miért nem csinálsz Zenés Színházat.

– Milyen volt a televízió és a politika kapcsolata?

Erről sok a tévképzet. Ahol szoros volt a kapcsolat az a híradó és az aktuális terület illetve a szilveszter. A szilveszter az mindig súlyos pártközponti felügyelet mellett zajlott. Én négy-öt szilvesztert csináltam, abból egyet Szirmai István szétvert, abból semmi nem maradt. Nem is én fejeztem be, hanem Deák István. Ezt Komlós János írta zömmel és az én első szilveszteri próbálkozásom volt. Ebből csak egyet sajnálok, készült egy húsz perces Latabár film, ami arról szólt, hogy van egy amerikai elnök, aki magyar és lelövik és ez pont egybeesett a Kenedy gyilkossággal. Ezért levették és ez a film elveszett. Nincs meg. Ez volt Latabár utolsó filmje. A politika és a televízió viszonyát az határozta meg, hogy milyen politikai súlyú személyiség volt az elnök. Ez határozta meg azt is hogy mennyi pénzt kapott a televízió az adott évben. Hosszú ideig Tömpe István volt a Rádió és Televízió elnöke és főosztályvezető vezette a tévét (Tamás István, Kulcsár Ferenc) majd tejhatalmú alelnökök vezették a két intézményt: Hajnal Kornél, Gódor Ferenc, Pécsi Ferenc. A szétválás után Nagy Richárd volt az első önálló elnök, akinek politikai tekintélye és a televíziózás iránti olthatatlan szerelme eredményezte a cég aranykorát. Ő kezdte először hangoztatni, hogy hamarosan elindul a sokoldalú televíziózás a fellőtt műholdakon keresztül és ezért nagyon kell az MTV fejleszteni, hogy versenyben maradjon. Az őt követő elnökök szintén pártemberek voltak, de ilyen nagy volumenű elnöke már nem volt a televíziónak. Ez megérződött a kapott pénz nagyságában és a technikai fejlesztés lehetőségében is.

– De ne kerüljük meg azt a kényes kérdést, hogy a dokumentumfilmnél Radványi Dezső, akinek állítólag direkt kapcsolata volt a rendszerváltás előtti politikai hatalommal, vagy dr. Váradi György, akinek ügyészi múltja ismert volt és a színházi területet vezette, állítólag számtalan ilyen munkatársa volt a televíziónak. Mégis miért tűnik úgy, hogy egy szakszerű televíziózás volt a jellemző a rendszerváltás előtti korszakra?

Az, hogy az induláskor a gyártási vonalon volt katonák jelentek meg: Járai Béla, Szente László, Baji Tibor, az, hogy a politikai területek élére Kós Béla, Radványi Dezső került, aki az AVH módszertani osztályáról jött, Ipper Pál, aki AVH-s őrnagy volt, az tény. A televízióban mindig voltak ilyen típusú ejtőernyősök, ez nem a rendszerváltás utáni korszakra jellemző csak, de Ipper Pál, aki ENSZ tudósító volt mielőtt a rádióhoz került és a 168 órát vezette, azt állította, hogy nagyon megváltozott a véleménye a világról azokban az években. Ezek az emberek kétségtelenül televíziós szakemberekké váltak. Ennek ellenére a művészeti területeket egyfajta szabadság jellemezte. Én pártonkívüliként végigcsináltam egy életutat és nem szólítottak fel, hogy lépjek be. Liszkay Tamás főosztályvetőként nem volt párttag.

– Bánki László párttag volt, de ez a munkáján szerintem nem látszott.

Ő egy tipikus pesti polgár volt, aki ifjú éveiben belesodródott a mozgalomba, nagy MADISZ funkcionáriusból lett ORI rendező, majd rádiós, majd televíziós. Ő párttag maradt, de felesége Lehel Judit sosem lett párttag. De Czigány György kifejezetten nem állt közel a párt ideológiához, de Vecsernyés János a zenei terület másik jó szakembere meg párttag volt. Chrudinák Lajos, Peták István pártvezetőségi tag volt, Gombár János nem volt párttag.

– Amikor televíziós tevékenységedről beszéltél nem érződött, hogy folyamatos harcban álltál a politikával, vagy az azt képviselő munkatársakkal, inkább szakmai ellentétekről beszéltél.

Nekem nem volt politikai ellentétem, nekem személyes háborúim voltak, elsősorban Szinetárral. Ez is olyan kimondatlan utálat volt. Ő élt a hatalmával, én ettől nem ijedtem meg. Szerettem műsort készíteni, nem tartoztam bele sem a drámai rendezők klikkjébe sem más csapatokba. Magányos harcos voltam, igaz az is akartam lenni.

– Mennyiben képviselte Szinetár Miklós az aktuális kultúrpolitikát?

Aczél György kedvence volt, sok mindent el tudott érni, ami a televíziónak jó volt. Nem utasításra, de tartott ő egy határozott politikai vonalat, de meglehetősen liberálisra nyitotta a kaput. Az alkotóknak nagyon nagy száma kapott feladatot: színházi rendezők, filmesek. Nem élt vissza a hatalmával. Most úgy tünteti fel mintha az egész művészeti termés az ő érdeme lenne. Nem, mert az őt megelőző korszak Szűcs Bandi, Dobos István, Cserés Miklós időszakban is sok értékes törekvés volt. Cserés Miklós (1957-1958) főrendezői ténykedését Apáty Imre (1958-1959) követte, ezután lett Szinetár a meghatározó. A főrendezői funkció elsősorban a drámai területre volt hatással. A többi műsorterületet máshol felügyelték. Ez kezdetben a Zsurzs Éván a stúdió osztály vezetőjén múlt, mert egy csapatban voltak a rendezők és csak később osztották szét műfajok szerint. A két fő terület a művészeti és az aktuális volt.

– Horváth Ádám ebben a struktúrában hol helyezkedik el?  Úgy tűnik speciális önálló volt az utad.

Igen, én Szinetárral sohasem voltam jó viszonyban, másrészt mindig igyekezetem, hogy ne ragadjak le egy műfajnál, mert abban elfásul az ember, ezért a dráma, a dokumentumfilm, az élő adás állandó váltakozásában, a televízió minden területén dolgoztam. Így aztán amikor ő úgy látta, hogy túlfoglalkoztatott vagyok, és ezt az egyik terület elfogadta, a másikak nem, így folyamatosan tudtam dolgozni. Ma már nyugodta elmondhatom, hogy nagyon nagyszámú és igen különböző műsorban dolgoztam.

– Rendezési munkamódszered, ez híres, hírhedt volt a televíziósok között, nem az improvizálásra, a művészi rögtönzésre, hanem a pontos megtervezettségre épült.

Ezt a munkamódszert a Főiskola elvégzése után a BBC három hónapos akadémiáján megtanultam. Ez a módszer a rendezők fantáziáját otthon az íróasztal mellett igyekszik működtetni és aztán a gyakorlatban már a műre lehet koncentrálni.

– Mi volt a szerepe a Veszprémi Fesztiválnak a Magyar Televízió történetében?

Veszprém megálmodása Mihályfy Imre, Lénárt István, Szántó Erika nevéhez fűződik. Kettős célja volt, egyrészt, hogy a televízió alkotói megmérkőzzenek, megmérettessenek másrészt a nemzetközi szakemberek vendégül látása a televízió műsorainak, filmjeinek bemutatása. Ekkor már 1971-ben a világ minden részéből érkeztek vendégek, akik kíváncsiak voltak alkotásainkra. Az egyiknek egy ünnepélyes gálán való díjkiosztás volt a vége, a másiknak pedig az eladott alkotások sora.

– Miért nem kapcsolódott ez a televíziós szándék össze az akkor már létező magyar filmszemlével?

Akkora különbség volt érzelmileg is, meg tartalmilag is és nem utolsó sorban technikailag a televíziós művek és a játékfilmek között, hogy ez fel sem merült ez akkoriban. Nem lehetett például a televíziós alkotásokat, tévé-játékokat elvezhető formában, moziban levetíteni. A miskolci dokumentum szemlén is külön mérettek meg a televíziós és a mozi forgalmazásra készült alkotások. Összehasonlíthatatlan volt a két műfaj pénzügyi és kapacitásbeli okok miatt. De hamarosan létrejött a kőszegi fesztivál a gyermekfilmek, gyermekműsorok számára. Ott együtt volt a televízió és a játékfilm.

– Kik voltak a zsűriben, képviseltette-e magát a hatalom, hogy a díjakkal is irányt mutasson?

Nem igazán. Az azonban gyakorlat volt, hogy egy napra valamelyik vezető politikus lelátogatott. Aczél György, Berecz János itt lehetőség volt az eszmecserére. E mellett volt a kritikusokkal is szervezett találkozás, ezek nem voltak igazán jóízű beszélgetések, talán itt szűrődött be leginkább a politika. Az alkotók ebben kényszeredetten vettek részt, s igyekeztek a demagóg megszólalásokat óvatosan hárítani.

– Horváth Ádám neve összefűződik a televízió nagy akcióival, vetélkedőivel, körkapcsolásaival, az első karmesterversennyel.

Két nagy körkapcsolásos műsort találtunk ki Vitray Tamással. Jó estét Magyarország címen, ahol négy különböző nagyságrendű települést kötöttünk össze. Ezt követte tíz adásban a Hazai esték. Mely két településen négy közvetítő kocsival zajlott. Ilyen rendezőkkel, mint Simó Sándor, Szabó István, Gábor Pál, Kalmár András. A centrumban volt Vitray meg én, és kint olyan riporterek, mint Vértessy Sándor, Szilágyi János, Szegvári Katalin, Wisinger István. Boldizsár Miklós és Kóthy Judit voltak a szerkesztők feldolgozták a két települést. Négy tanárképző főiskola növendékei játszottak és a nyeremény egy autóbusz volt a győztes főiskolának. Ezeket az élő közvetítéseket én nagyon szerettem, de a színházból és az operából is közvetítettem előadást élőben. Aztán jöttek kiemelkedő politikai események, melyeket közvetíthettem. Március 15-i adások, Nagy Imre temetés egész napja, ami nagy technikai felvonulást jelentett, de volt olyan szilveszter is ami hét helyszínről ment.

– Nem félt az akkori televíziós vezetés az élőtől, hisz itt bármi történhetett…

Nem, nem merült fel ilyen probléma, sőt az egyik Jó estét Magyarország adásánál, mely az egyik választást megelőző nap ment Sárospatakról, hogy Wisinger István volt ott a riporter és szóltunk neki, hogy hagyja ott a mikrofont és beszélgessenek a Máriagyüdiekkel. Kontrolálatlanul beszélgettek az iskolások.

– Egy másik műfaj az irodalom

Indult egy irodalmi folyóirat Fáklya címen Lendvai György szerkesztette, ennek a konstrukciója nagyon szerencsés volt, mert volt benne egy egyfelvonásos, ami erre íródott: Hubay Miklóstól, Rónay Györgyön át Csurkáig volt benne egy klasszikus novella adaptáció, Mórától föl és le, az akkor szabadult Déry Tiborral készült riport, de készült Kassák Lajossal beszélgetés. Ez egy jó ügy volt. Aztán voltak olyan portré lehetőségek, mint az akkor már nem élő Sárközy Györgyről, aki nekem nevelő apám volt. Illyésről csináltam Domonkos Mátyással portréfilmet. De készültek külön portrék is: Kolozsvári Gandpierre est, Karinthy Ferenc est, Hubay est, Heltai est, Molnár Ferenc est ezek kisebb nagyobb írások dramatizációi voltak, ehhez Lehel Judit kiváló irodalmár, szerkesztő volt.

– Ha már Lehel Judit szerkesztő nevét említed, kikre emlékszel még úgy, hogy sokat tettek a színvonalas magyar televíziózásért?

A kezdeteknél ki kell emelni Zsurzs Éva szerepét. Azt az operatőri, asszisztensi csapatot, melyből kiváló vezető operatőrök és rendezők lettek: Szőnyi G Sándor, Nemere László, Eck T Imre, Czabarka Görgy és a többiek, amikor én 1957 végén érkeztem. Évának volt egy nagyon nyitott, emberközpontú vezetői attitűdje, ami aztán az ő egész rendezői tevékenységének is meghatározója volt és sikereinek záloga. Szerették munkatársai, szerették színészei és műveit szerette a közönség. Kerpell Róbertet feltétlenül meg kell említeni, aki az egész televíziózásnak a technikai alapjait megteremtette, már 1954-től rádiós főmérnökként dolgozott a televíziózás megteremtésén, igen jó szervezőképessége is volt, Szűcs Andor a drámai terület vezetője volt és Dobos István, aki szintén e területen szerzett kiemelkedő érdemeket a kezdeti időszakban. Az hogy a zene és színház ez a két nagyon fontos terület ilyen nagy szerepet kaphatott az azoknak a szerkesztőknek illetve dramaturgoknak volt köszönhető: Virág Kati, aki a színházi területből végig vitt bő húsz évet. Itt egészen kiváló emberek dolgoztak: Katkó István, Ascer Gabriella, Farkas Katalin az irodalom területén, a képzőművészetben: Papp Gábor, D. Fehér Zsuzsa, Zsigmondi Boris, B. Farkas Tamás. A képernyősök: Balogh Mari, Vitray Tamás, Gyulai István, Szegvári Katalin, Wisinger István, vagy olyan nagy szerkesztő egyéniség, mint Békés József, aki kitalálta a Ki Mit Tud-ot és ifjusági dramaturgiát teremtett és működtetett évtizedekig, Bánki László, aki a Táncdalfesztivál szülőatyja és a Tévé Zenész Színház is a nevéhez fűződik. De persze ez a felsorolás nagyon hiányos és szubjektív, de az biztos, hogy sok szakmai felkészültséggel rendelkező ambiciózus vezető és munkatárs színvonalat teremtett és ebben Szinetárnak is volt érdeme, mert hagyta a kibontakozást. És persze egy hosszú sikeres korszakban a védőernyőt Nagy Richárd jelentette, aki aztán Sára Sándor Donkanyar sorozatába bukott bele. De ezt is a Magyar Televízió hozta létre. Vegyes tehát a kép, de azt tudom, hogy ilyen televíziózás nem lesz, olyan szellemi összefogás, ahol Kézdy Lóránt a díszlettervező, Sík Igor, Bornyi Gyula, Bíró Miklós az operatőr, ezek világrangú művészek. A Scheffer Judittól a Wieber Mariannig, Mátay Liviáig… Volt itt egy művészeti alázat. Nem azt mondom, hogy mindenki szerette egymást, mert verseny volt a feladatokért, a lehetőségekért mind a siker, mind a pénz, mind a hatalom tekintetében, de ennek egy magas színvonalú végterméke volt. Ezt verte szét a médiatörvény, a politika.

– Az egy múló pillanat volt a magyar televíziózás történetébe, hogy ilyen nagyságrendben van jelen a kultúra: zene, irodalom, képzőművészet…

Negyven év nagyon termékeny volt, ez a mostani káosz megítélésem szerint átmeneti, de a közszolgálati televízió üzemképessé válása után minimum tíz év kell, hogy megteremtődjenek a műhelyek és újra rendszeresen kulturális értékek születhessenek. Hamarabb nem, mert ennek a szakemberei kiöregedtek, elküldték őket. Ennek ismételt megteremtéséhez idő kell. A fénykorban Turzó Gábor, Karinthy Ferenc, Mészöly Dezső, Mészöly Tibor, Deme Gábor voltak belső dramaturgok. A fiatal kinevelődött generációt most nem említem.

– Ezeket a televíziós műfajokat, mint néző is szerettem, és mint rendező is csináltam, de kiszabadítottál a palackból egy ördögi műfajt, a szappanoperát. Hogyan jött a szomszédok ötlete? Valóban ördögtől való az ilyen sorozat?

Czető Bernát László fiatal kollegám ötlete volt és abból alakítottam ki azt a típusú teleregényt amelyik a Szomszédok lett. Először három hónapra kértek fel és a kétheti megjelenéshez ragaszkodtam, hogy alaposan fel lehessen készülni egy adásra. Ez egy társadalmi igényt kielégítő teleregény volt. Kicsit elemelve, kicsit stilizálva, de nem elszakadva a valóságtól. Azok a kollegák nem szerették, akik súlyos drámákat szerettek volna látni és a rá költött pénzt elfecséreltnek tekintették. De ez 13 évig igen népszerű sorozata lett a magyar televíziónak. A közönség megszerette. Azóta is már számtalanszor ismételték.

– A népszerűség oka talán az etikai tartása a sorozatnak, melyben a forgatókönyvíró Horváth Ádám még a szentenciákat is felmerte vállalni.

A józanabb és etikusabb hangra volt közönségigény. Ne felejtsük el, hogy a sorozat átívelt a rendszerváltás évein. Kiváló színészek játszották, akik ezt a publicisztikát, mert ez nem irodalom, megtöltötték élettel.

– Rendezőasszisztensként kezdted, a legtöbbet rendező alkotóvá váltál, főrendezőként minden műfajban dolgoztál, dolgozhattál magad válogatva meg a feladataidat s végül, ha rövid ideig is de az MTV elnöke is lettél. Ez az etika szemlélet az oka a feladat elvállalásának és a lemondásnak is?

A fő vonal az lett volna, ha a politika nem gátolja meg, hogy a kereskedelmi televíziózással párhuzamosan – mert ennek a televíziózásnak a magyarországi megjelenése törvényszerű volt – hogy a magyar televízió úgy alakuljon át, hogy versenyképes maradjon a maga műfajaival, de kisebb költséggel. A terveim kész voltak, leányvállalat megteremtésével, új székház terveivel. És akkor lett Bokros Lajos a pénzügyminiszter és miniszterségének harmadik napján átjött a televízióba és azt mondta: Akar László államtitkártól tudom, hogy nagyon jó terveid vannak, de nem engedélyezem. Innentől kezdve tudtam, hogy hiába vállaltam el az elnökséget, a másik, hogy a két és fél milliárd deficitet (az egyik egy APEH per, a másik az Antenna Hungáriás per) szanálják. Ez írásban meg volt ígérve, Horn és Pető aláírással. Ezt meg Békessi negligálta. És akkor jött a médiatörvény, amit én még kéziratban olvastam novemberben és rögtön tudtam, hogy ezek a tényezők nem teszik lehetővé a televízió átalakítását. Pedig csak egy kilencmilliárdos hitelgaranciára lett volna szükség. A székház építésének költségeit vállalta az építkezési vállalat, bajor cégek. Hét –nyolcszáz személyes, plusz kétstúdiós, kis székházat föl lehetett volna építeni másfél év alatt. És a dolog technikája az lett volna, hogy akkor indul el a kereskedelmi televíziózás, amikor már üzemel az új székház. Ezt az elképzelést a médiatörvény meghiúsította.

– Hogy ítéled meg a Duna televízió megalakítását?

A Duna indítása törvényellenes volt. Moratórium volt, nem lehetett volna csatornát indítani, de az Antal kormány tudomásul vette, hogy elindul a Sára Sándor által irányított, de a Csoóri Sándor által forszírozott csatorna. És senki nem merte azt mondani, hogy a határon túlra ne sugározzunk, hisz a Magyar Televízió adásait Kolozsváron is csak a magas dombokon lakók tudták fogni és a felvidéknek is csak egy kis része, és három közszolgálati csatornát Magyarországon fönntartani luxus.

– Az MTV műszaki paramétereit kivel tervezted? Ki volt a műszaki szakembered?

Altmann Judit. Már akkor ő a többedik székházterven volt túl. Nahlik egy óriás székházat akart terveztetni. Tizenhét tizennyolc milliárd építési költséggel. Ez irreális volt. Szemben az én kilencmilliárdos hitelgaranciámmal. Nahlik nem hitte, hogy a kereskedelmi televíziók ilyen nagy hatalmak lesznek. Én tudtam, hisz jártam a világban és láttam a tendenciákat.

– Úgy látod, hogy az utánad következő elnökök bukása kódolva volt függetlenül személyes képességeiktől?

Az elnökök felelősek azért, hogy a közszolgálati televízió tönkrement, de elsősorban a médiatörvény felelős a közszolgálat ellehetetlenüléséért!

– Már az 1980-as években írt a szakirodalom a műholdak adta televíziós kihívásokról, a kereskedelmi televíziózás megállíthatatlan előretöréséről és a Magyar Televízió szakemberei is több fórumon jelezték a felkészülés szükségességét és irányát. Az MTV fiatalja küzdöttek a racionális ember és technika kihasználásáért, a mini stábért. A System vállalattal még alapos szervezeti átvilágítást is végeztettek a megújulás érdekében. Miért nem történt végül semmi? Úgy tűnik, ha a változások fele megvalósul az ezredforduló utánra nem tart itt a köztelevíziózás.

Én máshol látom az alaphibát. A Magyar Televízió szoros együttműködésben dolgozott a filmgyárral (MAFILM) az egyik intézmény volt a másik állami vállalat. A vállalti struktúrából adódóan szabályos rezsivel dolgozott. Minden költséget fölszámított. Az MTV az intézményi működésből adódóan semmilyen költséget nem számított fel. Az alapvető eszköz amortizáció számolása, ami az újratermelést biztosítja, ami gátat szab annak, hogy valaki azt mondja, hogy én 47 napig fogok forgatni és 217 napig fog vágni. Az hogy itt az épület, az eszközök az infrastruktúra ingyen volt ez tömérdek pénzbe került.

– De Horeczky László és csapata kidolgozta a forintosítást. Abból sem lett semmi.

Ezek részkérdések. Egy vállalati gondolkozás kellett volna. Az racionalizálta volna a létszámot, módosította volna a szakmásítást, összevont volna feladatköröket. A sok „kis” ötlet, mint a mini stáb, a Horeczky László kezdeményezte forintosítás nem volt megoldás. Átfogó gondolkozásmód váltásra lett volna szükség. Ezt csak fölülről lehetett volna megoldani abban a politikai struktúrában. A rendszerváltás előtti időkben vagyunk! Minden döntést egyeztetni kellett a minisztériummal s ott nem engedtek abból, hogy az intézményi jelleg megszűnjön, hogy a szorosan vett költségvetésben rögzített működéstől, keretszámoktól, elszámolási módoktól eltérni lehessen. Itt mindenki közalkalmazott volt ez bebetonozta a létszámgazdálkodást. Amikor a részvénytársaság megalakult, akkor már késő volt átalakítani, mert már ment a kereskedelmi televíziózás Magyarországon, és egy újfajta versenyhelyzet jött létre. Ennek csak vesztese lehetett a Magyar Televízió. Ehhez jött hozzá Peták István helyismeret hiánya, fantáziátlansága. Hiányzott egy korszerű gazdasági szemlélet. Csak egy jellemző példát említek: a hihetetlen méretű gépkocsi park és szerviz, ami akkora volt, mint három Volkswagen szerviz együtt, ahol személyre kiosztott autókon szaladgáltak a középvezetők is – államköltségen -, hogy ezeket meg lehessen szüntetni.

– Lehet, hogy a sok új vezető kinevezésével egy-egy pártnak akart kedvezni?

A rendszerváltáskor ott ült a szobámban, hogy őt ki fogják rúgni és akkor Ő most el fog menni. Elment újságot szerkeszteni. De Hankiss Elemér visszavette a kettes program intendánsának, ami Kóthy Juditték jóvoltából sok jót is csinált, de ez alatt Peták kiépítette korrupciós holdudvarát, az egyes programon Bányai Gábor-ék a filmkereskedelem korrupciós mechanizmusát építették ki. A filmkereskedelem az egyik legsikamlósabb területe a televíziózásnak. Wisinger István, aki a filmterületet vezette – jól, és olyan remek sorozat fűződik a nevéhez, mint a „Százéves a film” Szabó István bevezetőivel – ezt te is jól ismered, hiszen ezeket a bevezetőket Szabó kérésére te rögzítetted – nem tudta, hogy minden beosztottjának családtagja filmkereskedelemmel foglalkozik.

– De térjünk vissza ahhoz az állításodhoz, hogy a közalkalmazotti helyzetből adódódóan nem lehetett elbocsátani senkit és nem lehetett vállalati gondolkozásmódot bevezetni, de itt olyan alkotók is dolgoztak, akiknek tehetségét, szakértelmét nem lehet megkérdőjelezni.

Nehéz kérdés, mert amikor a megváltozott helyzetben ezer embert küldtek el – nem szakmai szempontok alapján – és a bérköltség alig tíz százalékot csökkent. Ez azt mutatja, és ebben a politikának nagy szerepe volt, hogy felvettek olyanokat, akik igen magas bérekért lettek televíziósok. Ők politikai ejtőernyősök voltak! Különösebb szakértelem nélkül. Ez lett a közszolgálat veszte. ( – )

(Lejegyezte Babiczky László)

Utóhang…

(Mata János beszélgetéséből átvett gondolatok…)

Szomszédok 332 adás.

Apámat lecsukták. Ő a Népszava főszerkesztője volt. Szüleim elváltak, ezért családi kapcsolatom nem volt vele, a politikáról is más véleményünk volt, de miatta nem vettek föl sehova. Egy kertészetben talicskáztam követ, a Józsefvárosban szenet, majd egy vállalatnál tisztviselő lettem. Onnan hívtak be munkaszolgálatosnak 1950-ben. Nem zsidó munkaszolgálat volt, hanem Rákosi munkaszolgálata. Ez apám népszavás tevékenysége miatt volt. Anyám közbenjárására leszereltek a munkaszolgálatból és behívtak a katonasághoz tűzszerésznek. Szedtem aknát. Ez jó trénig volt a televíziós életemhez. És énekeltem a „budapesti kórusban”, ez egy nagy amatőr kórus volt. Később bekerültem a Honvéd Művészegyüttesbe. Ekkor már közel két éve voltam katona. Amikor leszereltek polgári alkalmazottként maradtam az együttesben. A forradalom kitörése előtt elutaztunk az együttessel Kínába. Ott vendégszerepeltünk négy hónapig. Visszatérésünk után az együttest felszámolták. Kerekes János karnagy, akivel Kínában összebarátkoztunk. Ő lett a televízió zenei vezetője, és Ő hívott a televízióhoz. Zsurzs Éva vett fel. Így indult televíziós pályafutásom. Apáty Imrének asszisztáltam egy József Attila estben, ő volt a televízió első főrendezője. Aztán Zsurzs Évának asszisztáltam, Katkics Ilivel dolgoztam. Így kezdődött. Aztán kaptam az első önálló feladatot. Első műsorom a Hét könyve. Hajnóczy Líviával. Egy ember beszél. Ekkor tanultam meg milyen távolságra kell lenni a kamerának a beszélőtől. Olyan messze kell legyen a kamera, amilyen messze a televízió néző ül a képernyőtől. Ez ma hivatalos tananyag. Ekkor fogja úgy érezni, hogy hozzá beszél. Aztán következett a „zenekedvelő gyerekek”

Elnöki évek…

Illegitim találkozók a pártokkal. Elhívtak különböző pártok, hogy legyek az elnök. Éttermek konyhája, MDF..Monarchia étterem, menjek a Kazinczy utcába SZDSZ, aztán volt egy különbeszélgetés a Hornnal és a Pethővel. . ..És aztán fölkértek!

( – )s

Rák József: Ha képben akarsz maradni, az munka…

Szerző: Média Technika | 2014. január 28. | Interjúk

Hogyan indult életed, mennyiben volt ez a kezdet hatással pályaválasztásodra?

Faluhelyen és rendkívül zavaros időkben születtem. Vámosmikola rendkívül izgalmas hely az Ipoly kanyarulatánál. Két híd is volt ott akkoriban, fontos átkelőhelynek számított. Az egyik híd anyám egyholdas földjének a végén volt. Ez a híd vasúthoz vezetett, mert az állomás a túloldalon volt, de át lehetett sétálni. A háborúban is olyan hely volt, hogy az egyik héten a németek, a másik héten az oroszok vezérkara volt tőlünk három házra. Többszörös helycsere jellemezte a fronthelyzetet. Engem imádtak az orosz katonák. Nálunk mindig volt cukor, mindig volt kenyér, mert a kisgyereknek hozták. Nagyapám egész tűrhetően beszélt oroszul. Nem véletlenül, mert öt évig volt hadifogoly Szibériában. Vámosmikolán jártam általános iskolába.  Remek tanítói gárda volt itt. Bakajula, Júlia néni, aki a betűvetést tanította, de az igazi, aki mindenki tanítója volt, s már anyámat is tanította „a Szathmári tanár úr” volt. Nagyon fontos ember volt, mert aki Vámosmikolán járt iskolába azt Szathmári tanár úr vezette be a természettudományos gondolkozásba. Számtan, mértan, fizika…

Akkor szerencsés voltál, mert ezekkel a tantárgyakkal nem volt gondod a középiskolában.

Ambiciózus gyerek voltam. Az asztalosok munkája tetszett, de a paraszti munkától féltem. Vác volt a legközelebb – ahol középiskola volt – ide íratott be anyám. Matematika, fizika, kémia, de különösen a kémia vonzott. 1957 tavaszától kaptunk egy vendégtanárt Neményi Kázmért, az ő hatására olaszt kezdtem tanulni. Megszervezte a gimnázium önképzőkörtét, lett saját folyóiratunk ahova írogattam is, festegettem, rajzolgattam. Mindenáron olasz-magyar szakra akartam menni. 1959-ben, amikor érettségiztem nem indult ilyen szak csak Szegeden. Mamám sírva fakadt, hogy akkor „édesfiam” nem foglak látni csak egy évben egyszer. Jó, akkor beadtam a jelentkezésemet az ELTE-re matematika-fizika szakra. Közben egy pékségben dolgoztam s jött a levél, hogy mehetek felvételizni. A sikeres írásbeli után behívtak minket szóbeli beszélgetésre és ott azt kérdezte az egyik felvételiztető tanár: „Igaz, hogy maga nem KISZ tag? Miért nem lépett be?” Nagyapám azt mondta, hogy 1956-ban forradalom volt, a KISZ-ben ezt másként gondolták. Egyébként a gimnáziumban ezt tudomásul vették. Soha senki ezért nem bántott. Az ELTE-re is felvettek. Amikor a negyedik év végén – közel egy éves felvételi „tortúra” után – átjöttem a Filmművészeti Főiskolára, akkor ezt itt már meg sem kérdezték.

Miért nem fejezted be a tanulmányaidat, miért nem lettél tanár?

Eltérített a mozgókép, eltérített a mozi. Már Vácott is sokat jártunk moziba, az olasztanárunk, aki az olasz kultúra megszállottja volt, filmvetítéseket is szervezett. Így ért az Országúton filmélménye. A Természettudományi Karon is rendkívül jó csapatba kerültem. Nagyon széles sávú volt az érdeklődésem: a differenciálegyenletektől a művészetfilozófiai kérdésekig. Alig kerültem fel Pestre már ott voltam Rátkay Endre festőművész látogatói körében. Oda sok író és költő járt. A másik kapcsolódási pont, hogy megalakult egy amatőr filmklub az egyetemen és én ott az első generációban Szekfű (Karafiáth) Andrással filmeket készíthettem. Ráday Misi, B. Révész Laci, Perényi Bandi és később még igen sokan az ELTE amatőr film klubjából lettek hivatásosak. A másik fontos hatás az Egyetemi Színpad. Rengeteg filmvetítés, köztük számtalan rövidfilm is. A hatvanas évek elején Európában a rövidfilmeknek virágkora volt. Különösen a lengyel filmeket szerettem. Ekkor szerettem bele

a rövid filmek világába, azóta se jutott soha eszembe, hogy játékfilmben dolgozzak. Az nem az én világom. Itt ért utol a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételi hirdetése.

Ez a felvételi hirdetés volt a végső lökés a váltáshoz?

Egy barátom noszogatása is belejátszott, aki mondta, hogy úgyis keveset jársz be az órákra, inkább mozizol, próbáld meg! Az amatőr filmklubból nagyon sokan jelentkeztünk, s előbb-utóbb szinte mindenki bekerült a Főiskolára vagy a szakmába. A Herskó-Illés osztályba kerültem.

Illés papi barátod is lett.

Nem rögtön. A végzés után jó pár évvel alakult ki a mi barátságunk. Nem voltak ezek könnyű évek, annak ellenére, hogy ez egy barátságos intézmény volt. Mi, kollégisták a Vas utca 2/c–ben laktunk az emeleten és ebéd után jöttünk a Szentkirály utcai épületrészbe, ahol folyt az oktatás, ahol a laborok voltak. A mi évfolyamunk nem készíthetett diplomafilmet, mert már harmadévben elfogyott az erre szánt pénz. Kaptunk három évet, hogy ha valaki csinál valamit, amivel úgy érzi lediplomázhat, az hozza be. Sokaknak volt állás lehetősége, nekem még nem. A televízió külföldi forgatásokhoz keresett „reprezentatív” operatőröket. Matúz Józsefné vett szemügyre néhányunkat, küllemre, öltözködésre megfelelünk-e a kívánalmaknak, majd közölte, hogy előtte hosszabb ideig segédoperatőrködni is kell. Ez akkor nekünk nagyon nem tetszett és a második beszélgetésre már nem is mentünk el. Én a Könyves Kálmán kőrúti filmgyárat céloztam meg, ahol a Dokumentum és a Népszerű-tudományos Stúdió is volt. Kezdetben három hónapos szerződéseket kötöttek velem, és csak jó esztendőre szerződtettek végleg.

Vannak-e olyan rendező kollegák, akik meghatározók voltak életedben, vagy olyan filmek amiket kiemelnél?

Ahogy nézem ezt a listát, melyet kezembe adtál, ez egy válogatás a Filmművészeti Egyetem honlapja számára: az első az Öcsém (1966), mely még vizsgafilm, Szurdi András rendezte öccséről. De itt van az amatőr filmesként készített Pókháló (1963) is amit Karafiáth (Szekfű) Andrással készítettünk az ELTE Amatőrfilm Klubban. A következő: A gímszarvas (1970/71)) azért is érdekes, mert –  egyébként ezzel diplomáztam – ezért kaptam az első operatőri díjat (Miskolc, 1972) Három film is készült a Budapesti Nemzetközi Vadászati Világkiállításra. (A gímszarvas, A dámvad, Az őz) és Czigány Tamás volt a rendezője. A „háromhónapos” szerződések világában, amikor a régi-új kollégák bizalmatlanul nézegetik a „betolakodót” nem könnyű érdemi feladathoz jutni: „Vagyunk mi elegen, el tudjuk látni a Stúdió feladatait!” mondogatták. Ugyanakkor itt ismerkedtem meg olyan emberekkel, mint Bodrossy Félix operatőr, Vass Judit rendező, Vitéz Gábor dramaturg, akikkel sokat beszélgettem és jóba lettünk. Czigány Tamással is egy ilyen beszélgetés hozott össze, meg egy két kicsi oktatófilmes feladat. Így határozta el, hogy kipróbál. Ez azért is emlékezetes volt számomra, mert Kodak Eastman Color filmet akkor kapott először a rövidfilmgyártás. És mind a három filmet erre a csodálatos anyagra forgathattam.

Ez nem egy nyersanyagkímélő műfaj.

Valóban! A természetfilmekre általában tízszeres túlforgatást ítéltek meg, a vége tizenkétszeres lett, de született egy nagyon szép lírai természetfilm is  a három filmből kimaradt felvételekből. Ehhez a filmhez megkaptuk az akkor újdonságnak számító nagyvariót (f=25-250 mm) , valamint egy 300mm-es és egy 560 mm-es telét. Ez egy természetfilmnél nagy lehetőség. Türelem persze kell. Az embert kiteszik Gemencen az ártér mellett a nagyréten éjjel kettőkor és azt mondják, hogy reggel hat és hét között, itt és itt fog jönni egy csodálatos szavas, és ott kell várni mozdulatlanul. Egyszer egy hajnali lesen elbóbiskoltam és lecsúsztam a fa törzse mellett, kiugrott alólam egy róka, aki ott aludt a fa tövében. Volt nagy riadalom mindkettőnk részéről. Nem véletlen, hogy a vadászok nagyon szeretik az erdőt!

Egy különc úr naplója (1972) Háy Ágnes animációs Balázs Béla Stúdiós filmje. Volt ott a Stúdiónak egy kis Debrie-kamerája és egy nagyon jó trükkasztala. Az oktató filmeknél szükség volt trükkökre, animációra. Volt ott egy trükk csoport, három grafikussal, az ilyen feladatokra. Ezzel a világgal is hamar megismerkedtem, kitanultam minden csínját-bínját és Ágnes filmjét ezen a trükk asztalon készítettük el.

A Véletlen (1975), ez reklámfilm. A Könyves Kálmán körúton sokféle filmet készítő ember verődött össze. A műhelybeszélgetések, a közös büfézések lehetővé tették egymás terveinek megismerését. Sas Pista keresett meg, aki akkor már egy elismert reklámfilm rendező, dramaturg volt. Van itt egy Állami Biztosító számára készítendő reklám, csak annyi a megrendelés, hogy különleges legyen. Egy ötletem van; Párizsban láttam egy filmecskét: valaki fent az emeleten kiejt valamit az ablakon és őrülten rohan le a lépcsőn és lent elkapja. Találj ki valamit, kezdj valamit ezzel a gondolattal. Ebből lett aztán az, hogy a huzat becsapja az ablakot, az ablakpárkányról leeső muskátlis cserép zuhan-zuhan. Lent látjuk a gyanútlanul járkáló embereket és nem esik senkinek a fejére. Az elején a cím: Véletlen. A végén kiíródik Állami Biztosító. Ez volt a szocialista tábor első olyan filmje, mely a Velencei Nemzetközi Reklámfilm Fesztiválról elhozott egy Bronz Oroszlán díjat. Ennek van egy szomorú-vidám története. Amikor a MOVI-t felszámolták Sass Pista megkeresett: Jóska itt az oroszlánod, ugyanis addig a stúdió vitrinjében lakott. Most már nálam van.

A darazsak elszállnak (1986) Kabdebó György filmje. Ez nehéz film volt. De nem csak ez, mert sok kutatás, könyvtárazás előzi meg a legegyszerűbb feladatot is. És aztán jött a neheze, a feladat filmnyelvre való lefordítása. Én mindenbe beleszóló operatőr voltam és megtanultam érvelni. Ezek elsősorban megvalósítási problémákra vonatkoztak. A látvány lehetőségeinek oldaláról közelíteni a tartalmat. Ez egy másfajta szemléletet jelent. Ebben jól egymásra találtunk Gyurival. A darazsaktól kezdve minden filmjét velem csinálta. Bátran nevezhetem ezt szakmai barátságnak. A tudományos háttere ennek a filmnek kidolgozott volt, sok szép fotó is rendelkezésünkre állt, de a mozgókép egészen más. Nekünk itt nagyon sok problémát kellett megoldani. Itt zömében makro felvételekről van szó. Nehéz kamerával megközelíteni élőhelyüket. A rovarok a közeledő tárgyaktól megijednek, felröppennek. A kürtösdarázs, mely a filmben egy icike-picike rész, de mi ehhez a tihanyi löszfalon egy hatalmas állványt építettünk ahova le lehetett tenni a kamerát és hónapokon át jártunk oda le és lestük, hogy elkezdik építeni a kürtőjüket és berakják a petéiket. Talán egy perc se a filmben, de legalább egy hónapi munka. Úgy kellett megkeresni a helyet, hogy azokban a napszakokban, amikor esemény van jó irányból jöjjön a fény. Nagyfokú odafigyelés az előkészületben eredményez egy szép látványos pillanatot.

Alexander Belenkij rendezővel több rövidfilmet is készítettem. Őt a látvány lehetőségeinek teljes kihasználása érdekelte, izgatta. Hajlandó volt ezért eredeti elképzeléseit akár a forgatások során is módosítani. Így történt ez a Korga György festőművészről készült Utazás c. portré film esetében és Darvas Iván főszereplésével készült Őszi lárma c. kisjátékfilmnél is. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Táncok Erdélyből, Erdély üzenete (1990-1991) Ez a két film úgy lett rendezőként is az enyém, hogy a film eredeti rendezője Kis József az előkészületek, a forgatókönyv megírása után meghalt. Ott volt a rengeteg kiválogatott archív anyag, a leterepszemlézett helyszínek, a közösen kialakított forgatókönyv. A stúdióban úgy gondoltuk, hogy a rendező lánya – Kis Klára rendező – befejezi a filmet. De Klári nem vállalta a feladatot ezért én forgattam le és fejezetem be a filmeket. Ezek nagyon fontos kultúrhistóriai anyagok, nem kiemelkedők, de nagyon fontosak. Ugyanakkor készítette elő Jóska Vikár László népzenekutatóról készítendő filmjét, ehhez engem kért fel operatőrnek. Egy nagy interjút elkészítettünk, de az érdemi forgatások és a film megformálása halála miatt rám maradt. Vikár tanár úrral ellátogattunk a „csitári hegyek alá”, Karádra, korábbi kutatásai helyszínére és Kanadába, ahol a Calgary-i Egyetemen néprajzkutatást tanított. És ebből kikerekedett egy Filmszemle-díjas portréfilm, amire én nagyon büszke vagyok. Élmény volt számomra Vikár Lászlóval ez a közös munka, mert megmutatta hogyan kell a világhoz szerényen, de nagyon igényesen viszonyulni.

Nincs lehetőségünk, hogy gazdag életpályád filmjein végigmenjünk, de életműved egy másik vetületéről feltétlenül szólni kell. Szakmai életutad a fekete-fehér celluloid világától a digitális robbanásig húzódik. Mint a film, a mozgókép technika iránt különös figyelmet fordító és ezt három évtizede tanító operatőr hogyan látod ezt a változást?

Hogy a jelennél kezdjem. Már itt van a digitális mozi. Ez már filmszerű technikai paramétereket jelent. Én azért az gondolom, hogy a filmszalag – mint archiváló anyag – megmarad, de a moziban biztosan nem! A „biztonságos” vetítés, és itt a jogdíjakra kell gondolni, erre a digitális vetítési forma elég nagy biztonságot nyújt. Biztosítja a bevételek tervezett realizálását. Ennek pedig a mozgókép szakma számára döntő jelentősége van. Ez a technológia a biztonságos adatvédelemről is szól, eddig még nem sikerült feltörni ezt a rendszert. A filmszalagról történő vetítés a mozikból pillanatok alatt el fog tűnni Magyarországon is.

Menjünk vissza időben. Amikor a főiskolára jártál a te tanáraid egészen más technológiai ismeretet kellett, hogy oktassanak.

Ez az ezüstalapú filmtechnológia volt. A digitálisnál meg a szilícium és számítástechnikai alapú a technológia. A szilícium alapú technológia a matematika világa, az ezüst alapú technológia a kémia világa. A fotóemulzió lassan 200 esztendős lesz. Ez alatt az idő alatt bőven volt idő finomítani, hogy nagyon sokat tudjon, nagyon gazdagon tudjon színt reprodukálni, nagyon magas legyen a felbontóképessége. Egy idő után megszületik a televízió egészen más közelítés móddal. Az volt a feladat, hogy egy valós esemény képét azonos időben át lehessen küldeni egy másik helyszínre. Azt kellett kitalálni ezeknek az úttörőknek, hogy egy képet fel lehessen bontani nagyon kicsi részekre, és ezekből továbbítható elektromos jeleket létrehozni úgy, hogy a vételi oldalon a kép visszaalakítható legyen. Így alakult ki a televíziós kép. A lencse által bevetített képet le kell tapogatni és jelet csinálni belőle. Soronként letapogatjuk és ez a jelfolyam már továbbítható. Rádiózás már volt, tehát a továbbítás technikai eszközét már ismerték. És megszületik a fekete-fehér televízió.  Aztán azt is ki kellett találni, fogy a filmekben rögzített ezerféle, gazdag tartalmakat hogyan lehet beemelni az új rendszerbe. Ezt a filmbontó berendezést is nagyon hamar feltalálták.

Számodra mindig kitüntetett szerepe volt a technológia ismeretének. A lencsék, a kamerák, a trükkök világának. Amit feltaláltak a kutatók, hogyan lehet a mozgókép világában az operatőrnek hasznosítani.

A Könyves Kálmán körúti stúdiók világa, a kihívások világa volt. Jött egy gyógyszergyár és valami kristályos szerkezetről akart oktató filmet. És akkor elmentünk és megnéztük hogyan van ez a laborban. És akkor a látottakat át kellett fogalmazni filmben megvalósíthatóra. Valamit mindig ki kellett találni. Ez lehet például a trükkök, az animációk világa. Létrehozni valami olyan képet, ami nem fotografálható, mert nincs is, csak a tudós, vagy a rendező agyában. Az operatőrnek ezt meg kell valósítani. Volt bennem egy ilyen késztetés. Nekem az egyetemen is a kedvenc tárgyam a kísérleti fizika volt, ahol számtalan dolgot kipróbálhattunk. Volt az ember fejében egy sor tapasztalat s akkor megismered a filmnyersanyagot, rájössz arra, hogy az kétszer vagy háromszor is befűzhető a kamerába. Megtanultad, hogy mi az expozíció, hogyan viselkedik erre a nyersanyag. Ezekre az ismeretekre menet közben jön rá az ember. Ez olyan, mint egy kézikönyv, ismereteink kézikönyve. De a könyvespolcomon rengeteg technikai szakkönyv található, mert a tapasztalataihoz hozzáolvas az ember. Ha utaztam a világban soha nem kerültem el a könyvesboltokat és mindig kerestem a szakkönyveket.

Évtizedeken keresztül, ha valamelyik cég kihozott egy új kamerát vagy lámpát, te ott voltál a bemutatóján.

A kíváncsiság mindig bennem volt. Ha volt lehetőségem nemzetközi kiállításokra eljutni, mindig ott voltam. Megérezni a konkréton túl a trendeket. Belelátni a fejlesztési irányokba. Be is jött néha, hogy mi következik. A videokamerákkal ellentétben a filmkamerák mechanikus szerkezetek, „finommívű” órák. Úgy tűnt ez már csak finomítható. Majd jött egy új igény a tudomány felől. Hogyan lehet lefilmezni szabad szemmel nem látható gyors folyamatokat. Ez hagyományos módon nem volt lehetséges. Itt sokkal kisebb időegységekről volt szó. Itt kellett száz esetenként esetleg több ezer kocka másodpercenként. Azt kellet a kameraépítő mestereknek, gyáraknak kitalálni, és olyan kamerákat szerkeszteni, amelyek a filmszalagot ilyen nagy sebességgel tudják mozgatni. De ez a megtalált technológia alkalmas volt arra is, hogy megmutassuk, hogyan repül egy méhecske, hogyan munkálkodnak a szárnyai. Rájött az ember, hogyan lehet a gyors folyamatokat időben szétteríteni vagy a lassúakat felfoghatóvá gyorsítani. Az egymásra épülő kölcsönhatások izgalmasak.

Mindig nyitott voltál az új találmányokra? Nem érezted, hogy ez a megszokott halálához vezet?

Sokáig hittem abban, s talán még most is hiszek, hogy ez a két irány együtt több lehet. A kétfajta technológia kiegészítheti egymást. Ez hosszan így is volt. Most megjelenik a HD egy újabb képformátummal és ennek egy egyenes következménye, hogy a harmincöt milliméteres film és a 4K-s mozgókép már nagyon rokon. Ez már majdnem egyforma technológia. A műfaj adta különbségek a döntőek. A film oda tudja adni a digitális technikának azokat a képességeit, amit több mint 100 év alatt kifejlesztett, és amit a digitális technika nem tud. De az igazság az, hogy egyre többet tud. A digitalizációban az a nagyszerű, hogy a másolatok nem járnak minőségromlással. De ha körülnézel, azt láthatod, hogy itt nincs szabvány. Millióféle tömörítés van. Millióféle raktározási formátumban. És bizony-bizony ha az egyiket átkonvertálod a másikba, döbbenten tapasztalod, hogy romlik a minőség, ami nem méltó a digitális technikához. A szabványok hiánya nagy hátrányokkal jár. 1895-ben azt mondták, hogy a harmincöt milliméteres film kockájának mindkét oldalon négy perforáció van. Ezt elfogadták világszabványnak. Ez a filmvilágnak akkora előnnyel járt, hogy az egész világon csak ilyen „egyforma” vetítőgépeket kellett felállítani, és a világ bármely részén gyártott film mindenütt vetíthető volt. A digitális világban nagyon hiányzik az ilyesféle megegyezés. Mindenki fejleszti a magáét és az ezerféle technológia sok-sok problémát okoz. A gyakorlatban sok a hibalehetőség, van bőven bizonytalanság. Talán a nyers (RAW) formátumok valamit enyhítenek ezen. Még itt sincs igazi szabvány.

A szakember így látja. A felhasználó, az operatőr pedig azt tapasztalja, hogy szinte minden tudás nélkül működnek ezek a kamerák. Felesleges ezeknek az ismereteknek a birtokába lenni. Ma technológiai tudás nélkül létre tudom hozni azt a képet, melynek megteremtéséhez a filmtechnikánál, kamera, nyersanyag és laborismeretek voltak szükségesek.

Azok a mérnökcsapatok, akik ezeknek a „gépeknek” a vezérlőegységeit, automatikai szolgáltatásait tervezik, azok egy technikai átlagot biztosítanak az automata beállítással. Amit így felveszünk a kamerával az technikai értelemben használható lesz.

Ezt a minőséget általában elfogadják a televíziók.

Ez a híradók és gyorsinterjúk világa.

A Filmművészeti Főiskolán, ma már egyetem, 1983 óta tanítasz. Átadható-e a mai fiataloknak az a technológiai szemlélet, amit képviselsz?

 Az, hogy a filmkép a filmszalagon van képként vagy valamilyen digitális adathordozón adatformátumban az mindegy. Nekem az a feladatom, hogy rávilágítsak arra a technológiai útra, mely elvezet a kívánt eredményre. Az alapokat a számítástechnikai ismeretek bevezetésével kezdtük, a digitális képről írtam egy cikksorozatot, majd a Magyar Operatőrök Társasága szervezésében évenkénti konferenciák következtek, melyek feladata volt a változások nyomon követése. Itt a filmtechnikai változásokon túl mindig figyelemmel voltunk az új videotechnika, majd a digitális filmtechnika újabb és újabb eredményeire. A folyamatosság érvényesült. A „Mindig van új a nap alatt” konferenciái tavaszonként tükrözik nyitottságunkat az új digitális lehetőségek felé. A nyitó előadás általában az én feladatom ezeken a konferenciákon. Azt azonban látni kell, hogy a fejlesztői demonstrációkon, amit a világcégek tartanak, azokban mindig van egy fejezet, melynek jelmondata: „párbeszéd az operatőrökkel”. Itt a cégek bemutatják azokat a változtatásaikat, melyeket az operatőrök kérései alapján fejlesztettek. Azt tapasztalhatjuk, hogy ezen fejlesztések nyomán megyünk „vissza” a filmkép tulajdonságai felé, miközben a digitális technika olyan lehetőségek kapuit nyitja meg az alkotók számára amire a filmszalag nem képes. A végeredmény tekintetében egy közeledésnek vagyunk a tanúi. A két tudás, a két tapasztalat összeér egy magasabb fokon. De a naprakészség itt nehéz feladat, olyan gyors a változás. Ha képben akarsz maradni, az munka, nagy munka! 

Újévi koncert Bécsben – Interjú Sereg Imrével

Szerző: Média Technika | 2013. április 10. | Interjúk

Egy évvel ez előtt, a bécsi Újévi koncertet még a SIVision stábja bonyolította a Musikverein-ból. Akkor is Te voltál a technikai igazgató és most is itt vagy. Mi történt az eltelt idő alatt?

A volt cégemet egy svájci vállalat vette át, ami nagyon jól indúlt, de sajnos hamar olyan problémák kerültek előtérbe, amit már nem lehetett kezelni, ezért én kiszálltam. Nem volt egyszerű döntés, de meg kellett tennem. Közben már kerestem a megoldást, a továbblépés lehetőségét, körülnéztem a piacon, több ajánlatom is volt, végül is egy svéd vállalat mellett döntöttem. Kimentem Stockholmba, megismerkedtem velük, tetszett a lehetőség, aláírtuk a szerződést, így 2012 április óta én vagyok a Mediatec Broadcast cég értékesítési és technikai igazgatója Németországban.

Sereg Imre

A munkát két nagy Golf esemény közvetítésével kezdtem Hamburgban és Münchenben, majd egy igazi mérföldkő, a Salzburgi Ünnepi Játékok következett, ahol engem neveztek ki technikai igazgatónak, ami nagy szakmai elismerés volt számomra. Összel is volt jónéhány munkánk, és végül az évet a bécsi koncerttel zártuk.

Mediatec OB VAN a Musikverein művészbejárata előtt

A bécsi Újévi koncert közvetítése már a sokadik alkalom volt az életedben. Hogyan készültél rá az új helyzetben és a Mediatec milyen technikai készültséggel rendelkezett a feladat lebonyolításához.

Sorban a nyolcadk Újévi koncertem volt az idei, és szerintem az eddigi munkám alapján kaptam a bizalmat és a lehetőséget az ORF – től újra. A Mediatec egyébként egy nagy vállalat, 16 HD közvetítő kocsival rendelkeznek, a 10 kamerástól egészen a 36 kamerás kiszerelésig, így a közvetítés lebonyolítása egyáltalán nem jelentett technikai gondot számunkra. Nem volt más dolgunk, mint hogy a rendelkezésre álló parkból, kiválasszuk a feladatnak megfelelő legjobb kocsit.

Mediatec rögzitő – kocsisbelső

Kik a jelenlegi munkatársaid, és vannak – e közöttük magyarok, hiszen korábban gyakran egészítették ki a stábot a hazai tévés szakemberek?

Természetesen a stáb összetétele bizonyos értelemben változott, de miután én 90% -ban szabadúszó kollégákkal dolgozom, így nem volt probléma, és szinte ugyan azokat a kollégákat tudtam szerződtetni akikkel egy évvel, vagy az előtt dolgoztam. Valamennyien nagyszerű szakemberek, ami személyes garanciát jelent a megrendelő – ez eetben az ORF felé – hiszen jó tapasztalatokkal rendelkezünk, a munkájuk és a produkcióban való résztvételük egyben a siker záloga is, ami fontos biztosíték egy ilyen méretű világprodukció számára.

Ami a magyar kollégákat illeti, szerintem felkészültek jó szakemberek, és jól lehet velük együtt dolgozni. Jónéhányan dolgoztak már a stábbal, a Halla Gábort és kollégáit a jövőben is szívesen látjuk a különböző produkciókban.

Az AF kamerák kezelőbázisa 

Mivel új zászló alatt üdvözölhettünk az idei koncerten, kérlek mond el mi a különbség a tavalyi és az idei közvetítés technikai lebonyolítása között, van -e olyan újdonság, vagy változás, ami a 2012-es koncerthez képest újításnak számít.

Az Újévi koncert nagyszerű feladat, egyben problematikus is, mert miután évente kerül megrendezésre, és ugyan abban a teremben, nagyon nehéz a közvetítésben technikai újdonságokat csinálni. Idén beépítettünk két minikamerát, olyan helyekre, ahol eddig még nem szerepelt, és ami más aspektusból mutatta a “back staget”. Az egyik a karmestert mutatta a színpad mögött. Emocionális, érdekes képeket tudtunk mutatni vele, a másikat pedig az üstdobok fölé helyeztük. Jól bejöttek, hamar megszerette a rendező.

Az egyik feladatunk az u.n. tapeless recording azaz a koncert szalagnélküli rögzítése volt, amit három EVS XT 3-as rögzített, ugyancsak három XT Access bemeneten keresztül hard discre.

A Mediatec OB VAN kamera vezérlője

Alapjában véve – mint az köztudott – az ORF a megrendelő, és ők adják az operatőrők javarészét is, Te pedig a közvetítés technikai lebonyolításának igazgatója vagy. Milyen külsős partnerekkel működtél együtt a közvetítés, illetve a felvétel során?

Évek óta összeszokott csapattal dolgozom, akik segítenek a produkcio lebonyolításában: a Sony Deutschland adja a HD Beamer-t, Videor Technical – Axon Glueval és TV Logic monitorokkal, a Sono Studiotechnik Harris X 85 gepekkel, az LMP LuxMediaplan – új kiskamerákkal, de itt van az NHK Japan is, aminek ugyancsak én vagyok a technikai igazgatója, akikhez meghívtam a HDSATCOM céget, akiknek a közeműködésével a Japán Satelite signált továbbítjuk Tokióba. A felsorolással csak érzékeltetni szeretném, hogy mekkora volt a feladat, hiszen valamenyi embert és céget én kordináltam, minden, az en irányításom alatt működött, az egész technikai lebonyolításért én voltam felelös.

Nézőtér a Balkonról, előtérben a K 13-as robotkamera amit külön vezéreltek

Ha már itt tartunk, kérlek ejts pár szót, a felvétel-technikáról, milyen formátumban került rögzítésre az anyag, és mit látott ebből a nagyvilág?

A világ televíziói 5 fajta különböző jelet kaptak az adásaikhoz. Az ORF, az EBU német, és az EBU nem nemet nyelvü adók, USA, és Japán HD 1080i 50-ben kapták a jelet és hozzá 5.1 Dolby Digital audiót, amit a Japánok és az USA átváltanak 1080i 60-ra. Itt van még a ZDF is ami viszont mint mindíg, most is 720p –ben ad.

 Repül a kolibri a nézők feje felett

Nagyon érdekelne, hogy volt – e már szó a technikai megbeszéléseken a 3D közvetítés lehetőségeiről, szerepel-e esetleg a jövő tervei között egy ilyen rögzítési elképzelés?

Emlékszem, hogy tavaly még komolyan gondolkoztunk a 3D rögzítésről, de idén ez már szóba sem került. Ez azt is igazolja – ami az én véleményem is, – hogy amíg szemüveggel kell nézni a 3D-ét, addig nem fejlődik semmi. Az igazi szemüvegnélküli 3D megjelenéséig még eltelik egy kis idő.

Az előző kérdésből adódik a következő is, vagyis a jövő technikai lehetőségeit feszegetem. Az idei CES -en minden sarokból a 4K felbontás köszöntött a látogatókra. Olyan régen vagy a szakmában, hogy szinte ki sem lehet számolni az éveket. Hogyan látod a jövőt, a változás, a fejlődés ütemét – most kifejezetten a nyugat-európai broadcast esélyeit latolgatva?

Igen, a 4K és újabban a 8K gyorsan érkezik, de csak bizonyos értelemben, és csak egy nagyon kis réteg számára, hiszen akinek van rá pénze, az meg tudja venni a készüléket, amihez viszont adás is kell, méghozzá 4K -ás felbontásban, ehhez viszont sávszélességre is szükség van, és ez nem egyszerű. Ez pedig még a HD-nél is sokszor problémát jelent, hiszen nem véletlen az sem, hogy a német adók is mind 720p –ben adnak, amihez kisebb sávszélesség kell. De ez egy nagyon érdekes téma ami az idei NAB egyik vezérgondolata lesz, ezért most én is kimegyek Las Vegasba mert közvetlenül érdekel, kivancsi vagyok mi a helyzet e témában a vilagpiacon.

Megszokott helyén a 3-as kamera

Rendelkezik-e a Mediatec 3D-s közvetítőkocsival? Valójában rossz a kérdés, hiszen minden HD kocsi képes lenne erre, ez csak kiépítés kérdése – gondolom nem tévedek! A kérdés arra vonatkozik, hogy csináltatok-e már 3D-s közvetítést, és mi volt annak a tapasztalata?

Igen, a Mediatec -nek négy nagyobb kocsija van, ami fel van készítve technikailag erre a feladatra, és amivel képes 3D közvetítés bonyolítására. Konkrátan már készítettünk Svédországban egy koncertfelvételt 3D –ben. A valóság viszont az, hogy ezt nem kéri senki. Ennek anyagi okai vannak, sok pénzbe kerül és nincs megfelelő megtérülés – pillanatnyilag. A zenei koncertek felvételeit jelenleg többnyire DVD kiadásra készítik, ami 8 kamerával megoldható és kíváló minőségben. Ez ma a valós piaci igény és nem több!

Mivel sokan ismernek itthon Magyarországon – tévések, zenész kollégák – kérlek pár szóval beszélj most az idei feladatokról, milyen munkák várnak rád és a csapatodra 2013-ban? Ez mindenkit érdekel!

2013 kemény év lesz a Mediatec számára, mert nagyon sok feladatunk van. Mindjárt kezdődik a jégkorong világbajnokság, majd jön az Atlétikai Európa-bajnokság és utána máris Malmő-ben a Eurovision Song Contest ami kivétel nékül nagy produkciónak számít. Ezeket mind hiba nélkül kell megoldanunk. De a sor még nem teljes, mert szeretnénk immár hagyományörző módon megkapni a Salzburgi fesztivál technikai bonyolításának jogát, és nem titkolom folytatni szeretném azt a sikersorozatot, ami talán számomra az egyik legnagyobb szakmai kihívás, egyben elismerés is, és amire nagyon büszke vagyok, a következő bécsi Újévi koncert technikai igazgatását 2014 január 1-én.

(sr)

Csillag Ádám: A hitelesség a legfontosabb

Szerző: Média Technika | 2013. március 26. | Interjúk

Mennyiben határozta meg a szülői otthon a te világlátásodat?

Nem volt igazi értelmiségi környezet. Ha édesapám életben marad, akkor lehetett volna, de nem voltam hat éves, amikor meghalt. Édesanyám magyar tanár volt, tőle kaptam értelmiségi impulzusokat, de nevelő apám nem szívesen hallgatott értelmiségei beszélgetéseket.

Hogyan fogalmazódik akkor meg benned a gondolat, hogy filmes leszel?

Rengeteg filmet néztem, akkoriban olcsó volt a mozijegy, ez minden diáknak kedvenc szórakozása volt. Egykorú vagyok a Fellini Országútonjával, de a Hamu és gyémántok, a Bergman filmek a Fábri filmek meghatározó élményt jelentettek.

És a dokumentumfilmek?

Dokumentumfilmekről nem tudtam. Az a kor nem viselte a dokumentumfilmezést, hiszen feltárt volna egy csomó olyan dolgot, amit a rezsim nem akart látni. Számos tabu téma volt ebben az időszakban. De korán meghalt édesapám útját követtem akaratlanul, akiről anyám beszélt időnként, aki prózaíró volt. Első kötete akkor jelent volna, meg, amikor meghalt, és ő szeretett volna filmrendező lenni. Szabó István Apa filmjére úgy emlékszem vissza, hogy az nekem egy „aha” élményt jelentett. Agy apa nélkül felnőtt nemzedék ábrándozásának élményszerű ábrázolása mélyen belém vésődött.

Érettségi után felvételiztél a Főiskolára?

Nem rögtön, mert ugyan indult akkor osztály, de nekem semmi előképzettségem, gyakorlatom, vagy egyetemem nem volt. Ekkoriban ez általános elvárás volt, ha voltak is kivételek, ahogy azt később megtudtam. Elmentem a filmgyárba dolgozni és ott jó pár évet lehúztam, a produkciós hivatalsegédi poszttól az első asszisztensig végigjártam a ranglétrát. Első igazán emlékezetes munkám Szörény Rezső Tükörképek filmjében volt. Szörény nagyon rokonszenves egyéniség volt, aki maga mellé állította stábtagokat. Nagyon oda voltam azért a barátságféleségért, ami köztünk kialakult, annak ellenére, hogy sokkal fiatalabb voltam. A film végén kaptam egy könyvet, amiben megköszönte a munkámat, akkor elolvadtam a gyönyörűségtől. Aztán emlékezetes még Sándor Pál Szabadíts meg a gonosztól, de dolgoztam Mészáros Mártával, Révész Györggyel. Ezzel a filmgyári tapasztalattal felvételizem aztán és Fábri Zoltán- Gábor Pál osztályában végeztem. Évfolyamtársaim voltak: Janisch Attila, Enyedi Ildikó, Can Togaj, Tolmár Tamás, Oblath Péter rendezők és Hartai László, Dér András, Klöpfler Tibor, Sas Tamás, Halász Gábor operatőrök.

Vizsgafilmjeid a dokumentarizmus jegyében teltek?

Egyáltalán nem. Bár első vizsgafilmem az öngyilkosságról szólt, másodévben egy saját írásból csináltam filmet Táncolj velem címmel, ami nagyon nem nyerte meg a bírálók tetszését, bár azok az elemzők akik később az osztályról írtak kiemelkedőnek ítélték, harmadévben meg biztonságira vettem a dolgot és Hrabal anyagból csináltam mozit, Mi szeretnék lenni címmel. A diplomafilmem ismét saját írásból született In line a címe.

Hol kattant át ez a játékfilmes, fikciós szemlélet dokumentumfilmessé?

Két fontos momentum volt. Az első, amikor elment a kedvem játékfilmes stúdióhoz kapcsolódni. Marx József olyan mértékben alázott meg, hogy elment a kedvem az egésztől. Megnézte a diplomafilmemet a Pasaréti filmgyár vetítőjében, s amikor felgyulladt a fény a film után, se szó se beszéd felállt és kiment a teremből. Ott maradtam egyedül, s rohantam utána hogy a filmgyár kapujában utolérve szóra bírjam. Azt kérdezte, ki volt a dramaturg tanárom, mondtam Bacsó Péter, látszik mondta és ott hagyott. Természetes lehetőségként maradt a Balázs Béla Stúdió. Itt minden végzett rendezőnek jussa volt részt venni a stúdió munkájában. Ekkor futottam bele dunai vízlépcső rendszer építésének témájába. Éveken át jobbára titkon forgattam az eseményeket. 1988-ban fejeztem be és addigra elindult a rendszerváltás folyamata, aminek fő katalizátora éppen a Bős-Nagymaros felülvizsgálatáért folyó mozgalom volt. Az 1989-es Filmszemlén mutatták be a Dunaszauruszt egy csonkított, kitakart verzióban, mert az eredeti változatot Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató utasítására bemutatni nem engedték. A versenyfilmek közül kitiltva, a hatalmat reprezentáló szereplőket kitakarva mutathattuk be. A televízió a Duna Kör, az MDF és az SZDSZ követelésére a kitakart változatot végül levetítette volna, végül a teljes változatot vetítették, mert a vízügyesek ellem indított perét két nappal a vetítés időpontja előtt megnyertem.

Ennek a filmnek akkor most több változata van?A filmszemlén bemutatott, a televíziós vetítésre átalakított?

Nem tudok biztosat a butított kópiák sorsáról. Az eredetit se sokszor vetítették azóta. Ment a Dunán és az MTV-n is néhányszor, nem igazán jó időpontokban. A rendszerváltást követő években tovább forgattam a vízlépcsőről, ez a Dunatorzó, ami 1990-1993-ig azt a folyamatot követi, hogy nem sikerült megakadályozni, hogy a szlovákok a maguk oldalán megépítsék az erőművet. Ezt igen kevesen látták, mert valamikor augusztus 20-a után késő este ment, amikor az emberek nem ülnek a képernyők előtt. Ezzel párhuzamosan külsősként már dolgoztam a Magyar Televízióban. Magazinokba készítettem hosszabb-rövidebb dukumentumfilmes bejátszásokat. Egy darabig a Panorámának is dolgoztam.

Itt készült a „bársonyos forradalom” anyagod?

Kétszer-háromszor voltam forgatni a Panoráma stábjával Csehszlovákiában, amikor összeomlott a rezsim. Akkor olyan érdekei voltak a főszerkesztőségnek, hogy úgy nézzen ki az anyag, hogy a Panoráma filmje indította el az 1989-es csehszlovákiai változásokat. Ez persze korántsem volt így. Én meg arról hoztam anyagot, ami ott történt. Négy órányi anyagot forgattam, Varga Györggyel, a későbbi prágai magyar nagykövettel. Minden fontos momentumnál ott voltunk, Varga nagyon jó helyi kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Ez egy nagyon komoly film anyaga lehetett volna. Sajnos csak az maradt meg, ami adásba került. Ezt nevezem most Bársonyos forradalom filmnek. Sajnos ez csak töredék. De vannak más veszteségeim is, mert a Dunaszaurusz négy év alatt forgatott harmincórányi anyagát, a filmgyár privatizációjánál kidobták. Korábban nem engedték elhozni, mert állami tulajdon. Ezek nagyon fájdalmas részei a szakmának.

Hogy él ezekben az években egszisztenciálisan egy dokumentumfilmes?

Ebben az időben volt filmgyári fizetése az embernek, kicsi, de volt. Ezt lehetet kiegészíteni a filmekért kapott gyártási pótlékkal, televíziós munkákkal, reklámfilmekkel. A Balázs Béla Stúdióban szemben az összes többi munkatárssal, a rendezőnek a filmért nem járt pénz. A Dunaszauruszt amikor egy másik stúdió a végén át akarta venni akkor a forgatókönyvért kaptam valamennyit.. De ez négy év munkája után volt. Fizetésünk 1993-ig volt. Az ezt követő két évtized a folyamatos elszegényedést jelentette azoknak a figuráknak, akik erre tették az életüket.

Térjünk vissza a művészetre. A te dokumentumfilmjeidből, filmdokumentumaidból hiányzik mindenféle hókusz-pókusz, nézőcsalogató trükk.

Az én estemben a hitelesség és a hatás közötti ellentmondást mindig a hitelesség jegyében oldom fel. Komolyan veszem a műfajt: dokumentumfilm. Nem dokumentum elemeket is használó szórakoztató mű. Én a film minden egyes percéért vállalom a felelősséget. Ez ez egyik dolog. A másik a szereplők sorsa a filmben. A dokumentumfilmben szereplő emberek valamilyen szinten vásárra viszik a bőrüket. Míg egy játékfilmben a film végén a színész leveti a szerepét, mindenki tudja, hogy nem azonos a szerepével. A dokumentumfilm szereplője nem tudja levetni magáról „filmbeli szerepét”, lehet buta és okos, mondatai csenghetnek hitelesen és hamisan, sőt a film szerkezetében egyszer így és egyszer úgy. Nekem értük is felelősséget kell vállalnom, minden percben hitelesnek kell lennem. Ezért ragaszkodom én jobban a hitelességhez, mint a hatásossághoz.

Most egy igen kemény ars poeticát hallottunk. Ez vitt el téged ahhoz a vállaláshoz, amiért most alternatív Pulitzer díjat kaptál? Sokan azt állítják, hogy ez nem dokumentumfilm, hanem filmdokumentuma a valóságnak és ebben van az értéke.

Ez részben pont olyan munka, mint amikor egy filmhez anyagokat forgatunk, de kivárjuk azt a pillanatot, amikor úgy érezzük, hogy történetünk végére pontot lehet tenni, meg van filmünknek az íve. És akkor befejezzük a forgatást, megvágjuk, majd bemutatjuk. A most forgatott anyagoknak a nagy része a velünk történő történelem folyamat, ami azért nem ér rá, mert olyan egyoldalú tájékoztatási rendszerbe kerültünk bele, ami az én fiatalkoromat jellemezte. Az egypártrendszer keretei között a megszűrt információk juthattak el a nézőkhöz. Most mások a lehetőségeink, más technológia áll a rendelkezésünkre, amivel élni lehet. Van mód az egyoldalúság ellen valami mást felmutatni. A technológia demokratizálta a lehetőségeket, nem csak a felvételek elkészítésében, de a közreadásában, az érdeklődőkhöz való eljuttatásában is!

Sok rendező kollegánk, még a dokumentumfilmesek közül is, ódzkodik attól, hogy a neten, ingyen közzé tegye anyagait.

Ezeknek az anyagoknak a képi és hangi minősége nem éri el azt a szintet, amit egy profi stáb forgatott. Itt mindent egy személyben én csinálok. Nem vagyok operatőr, mégis az én kezemben a kamera annak ellenére, hogy gyermekbénulás miatt csak fél kézzel tudok dolgozni, nincs mellettem, hangmérnök és segédoperatőr, se felvételvezető, se sofőr, nem vagyok vágó, mégis én állítom össze közzé teendő anyagaimat a számítógépen, bár ebben gyakran kapok segítséget, Palotai Éva és Kovács Eszter vágóktól. És elküldhető minőségben kell feltennem a szerverre, hogy letölthető, megnézhető legyen. A másik dolog a megélhetés, hozzá voltunk szokva, hogy ez egy szakma és mi ebből élünk, hogy ezt csináljuk. Ahogy a munkájából él a tanár, a sebész, vagy az esztergályos. Az ilyen jellegű krónikás tevékenység, mert én ezt ennek nevezem. Ebből „Magyar zuhanás 2011”címen csináltam már egy összeállítást a tavalyi filmszemlére. Mégis úgy gondolom, hogy ellensúlyozni kell azt az egyoldalú tájékoztatást, ami a mai médiát jellemzi. És most már úgy tűnik számomra is – eleinte ebben nagyon bizonytalana voltam – hogy sok embert érdekel a valóságnak általam bemutatott szelete. Anyagaimat sokan nézik. Megosztják linkjeimet egymással. Van anyagaimnak közönsége. Bár nem könnyen emészthető, hosszú anyagok ezek éppen a hitelességre törekvés miatt. Úgy éreztem van egy feladatom, és fogtam a kamerámat, mentem és csináltam. Nem nagyon néztem körül, hogy milyen helyzetben is vagyok. Ezért is örültem ennek a díjnak, mert kimentett anyagi csődhelyzetemből, ahová krónikás létem sodort.

Hogyan tovább Csillag Ádám?

Fogalmam sincs. De az most kiderült, hogy sok ember számára fontos, amit csinálok, sokan szeretik anyagaimat, és engem is szeretnek. Ez erőt ad.

Sennheiser: Interjú Gerrit Buhe-val

Szerző: Média Technika | 2013. március 07. | Interjúk

Buhe Úr, közel tíz évet töltöttek a Digital 9000 rendszer kutatásával és fejlesztésével. Visszatekintve erre az időszakra, mi jelentette a legnagyobb kihívást?

A legnagyobb kihívás az volt – mely ugyanakkor egy állandó kihívást is jelent -, hogy egy olyan digitális átvitelt és valóban rendkívüli hangzásbeli jellemzőket kínáló vezeték nélküli mikrofon rendszert kifejlesszünk ki, mely a fizikai megvalósíthatóság határait súrolja. És amint elérjük ezeket a fizikai határokat, az egységes műszaki megoldás – pozitív értelemben – a darabjaira hull. Számos területen menünk el a legapróbb részletekig, és sok olyan kis megoldást fejlesztettünk ki, melyek lehetővé tették számunkra, hogy az audio jelek esetében a megszokottnál nagyobb adatátviteli sebességet érjünk el.

Gerrit Buhe – az elektronikai és jelfeldolgozó rendszerek fejlesztési vezetője

Analóg vezeték nélküli rendszereinket olyan eseményeken és show-műsorokban használják, melyek rendszerint nagyszámú csatornát alkalmaznak – és digitális vezeték nélküli rendszereinknek minden tekintetben legalább annyira jól kell teljesíteniük! Azért kell az UHF-tartományon belül működnünk, mivel ez az egyetlen olyan frekvencia-tartomány, ahol jelenleg nagyméretű, több-csatornás installációk felállítása lehetséges. Mindamellett ahhoz, hogy egy vezeték nélküli rendszer engedélyt kapjon az UHF tartomány használatára, a vezeték nélküli kapcsolatnak nem szabad túllépnie egy bizonyos csatorna sávszélességet. Ez határt szab az adatátvitel sebességének. Sőt mi több, a nagy adatátviteli sebességhez egy jó jel-zaj viszony is abszolút elengedhetetlen. Ez fizika, melyet nem lehet megkerülni. Figyelmünket ezért arra összpontosítottuk, hogy az UHF sávban megbízhatóan megvalósítható, lehető legjobb adatátviteli sebességet biztosítsuk, mely egyben optimális hangminőséget és nagy dinamika-tartományt is eredményez. Ezt mindenekelőtt a legmodernebb és legnagyobb frekvencia-hatékonyságú modulációs módszerek saját igényeinkhez igazításával értük el. Másodsorban pedig a nem audio adatok arányának minimálisra csökkentse érdekében nagyszámú kifinomult extrát fejlesztettünk ki.

Úgy gondolja, hogy Önnek és csapatának most az ideális digitális vezeték nélküli mikrofont sikerült kifejlesztenie?

(nevetés) Tökéletesen ideális digitális vezeték nélküli mikrofon nem létezik – de úgy gondolom, nagyon közel vagyunk hozzá! De komolyan, nem létezik olyasmi, hogy minden alkalmazás számára ideális mikrofon, mivel az előbb említett fizikai korlátoknak köszönhetően egy digitális mikrofonnak mindig ésszerű kompromisszumokat kell kötnie például a működési időt, a méretet, a tömeget vagy a hatótávolságot illetően. Mindamellett a mi rendszerünk kétféle üzemmódot kínál a vásárlók számára, és ezért az alkalmazások és forgatókönyvek nagy sávszélességét képes lefedni. Eddig nem sikerült még az UHF tartományban vezeték nélkül olyan kiváló hangminőséget elérni, mint most a Digital 9000 rendszerrel.

Melyik két üzemmódot kínálja fel a rendszer?

A nagy-felbontású (High-Definition) üzemmódot és a nagy-hatótávolságú (Long-Range) üzemmódot. A HD üzemmód kompromisszumoktól mentes hangminőséget kínál, az audio jel tömörítése nélkül – pontosan úgy, mintha egy vezetékes mikrofont használna. Ez még új alkalmazási területeket is nyit a vezeték nélküli mikrofon számára. Például a magas igényeket támasztó jazz koncerteken csak vezetékes mikrofonokat használtak, mivel az analóg vezeték nélküli rendszerek zaj-elnyomó kompandere elfogadhatatlan volt ennek a zenei stílusnak a hangzásához. A Digital 9000 rendszer – azon túl, hogy szükségtelenné teszi a kompanderek használatát – tömörítés nélkül továbbítja az audio jelet, más szavakkal a teljes adatmennyiség átvitelre kerül. Eddig még egyetlen más gyártó sem próbálkozott ilyen nagy-felbontású üzemmód felkínálásával, ebben teljesen egyedülállók vagyunk.

A nagy-hatótávolságú LR üzemmód a mi ‘igáslovunk’, mely minden kritikus helyzetben megállja a helyét. Ez az üzemmód sok interferencia forrással rendelkező, nehéz RF körülmények között is magasfokú stabilitást biztosít. Ez az üzemmód a Sennheiser saját Digitális Audio Kodekjét használja, melyre méltán vagyunk büszkék, mivel ennek is köszönhető a rendkívüli hangminőség.

Miért olyan különleges ez a kodek?

Ennek a kodeknek a használatával az LR üzemmód pontosan olyan stabil átvitelt biztosít, mint a hagyományos analóg FM átvitel, de sokkal jobb hangminőséget kínál. A Digital 9000 rendszer számos egyéb alkatrészéhez hasonlóan ennek a kodeknek is saját előtörténete van, mely teljesen szokványos módon akkor kezdődött, amikor elkezdtük áttekinteni a piacon kapható összes kodeket. Úgy találtuk, hogy ezek egyike sem felel meg az általunk támasztott magas szintű követelményeknek, ami a késleltetési időt, a dinamikai jellemzőket, a műtermékek hiányát, stb. illeti. Ezt egy hosszú ideig tartó intenzív együttműködés követte az ezen a területen érdekelt és érintett egyetemek és szakértők részvételével – többek között a hamburgi Helmut Schmidt Egyetemen oktató Zölzer professzorral.

Sajnos, ezen a ponton nem sikerült döntő áttörést elérnünk, de több különféle kérdésre is fontos megoldást találtunk, és az audio adattömörítésben elég tapasztalatot szereztünk ahhoz, hogy egy saját kodek kidolgozásával folytassuk a munkát. És állhatatosságunk meghozta gyümölcsét: a SeDAC hangminősége nagyon-nagyon magas szintű, és stabil működést biztosít még hibák előfordulása esetén is, ami rendkívül fontos a digitális átvitelnél, mivel az nem olyan „elnéző”, mint egy analóg rendszer. Annak érdekében, hogy digitális rendszerünket bizonyos mértékű ‘elnéző jóindulattal’ ruházzuk fel, a kodeket egy speciális hiba elrejtő funkcióval láttuk el, mely saját eljárásunkat a Zölzer professzor által kifejlesztett eljárással ötvözi. A hiba elrejtő funkció biztosítja, hogy a rendszer az audio jelet akkor is megbízhatóan vegye, ha az a lefedett terület határán van, így a Digital 9000 egyéb rendszereknél jobban és hosszabb ideig képes működni.

Milyen módon ‘elnéző’ egy analóg rendszer és hogyan működik a hiba elrejtő funkció?

Jól példázza az analóg rendszerek elnéző természetét az, ahogy azok a térerő hézagokkal találkozva viselkednek. Ilyen gyors visszaeséseket okoz a vételi jelben a többutas terjedés, mely csaknem mindig jelen van. Egy analóg rendszerben ezek a hézagok a jel-zaj viszony  arányos csökkenését okozzák, melynek pszichoakusztikus okokból rendszerint nincsenek súlyos következményei. Egy digitális rendszerben mindamellett nagy figyelmet kell fordítani az intelligens diversity és hibajavító eljárásokra vonatkozóan, hogy kivédjük a kimaradásokat az adatfolyamban vagy ami még rosszabb, az audio jelben.

A hiba elrejtő funkció esetén azt is mondhatjuk, hogy emberi tulajdonságokkal ruháztuk fel az algoritmusokat. A rendszerben több fix és egy adaptív előrejelző működik egyszerre, és ezek mindegyike előrejelzi, hogy a következő minta valószínűleg hogyan fog kinézni. Ha a jel interferenciája miatt hiányzik az audio adat, az előrejelzésben addig legsikeresebb előrejelző engedélyt kap az audio jel kijavítására. Ezek a hibák egy milliszekundumnál jóval rövidebb ideig tartanak. Az audio jelben jelentkező hosszabb hibák esetén további eljárás során vizsgálja a rendszer, hogy érdemes-e javítani a hibát, vagy a rendszer inkább óvatosan elnémítsa azt. Az összes ilyen eljárásnak további késleltetés nélkül kell lezajlódnia, ami az egyik legnagyobb megoldandó kihívást jelentette számunkra.

A Digital 9000 rendszer használatával többé nincs szükség keresztmodulációs számításokra. Miért van ez így?

A Digital 9000 több, mint egy digitális mérföldkő – jelentősen javította a vezeték nélküli átvitel minőségét is. A rendszert olyan nagy körültekintéssel terveztük – a maximális linearitás megtartásával a tervezés minden szakaszában -, hogy a két közeli rádiómikrofon között rendszerint fellépő erős keresztmodulációs interferencia, már a múlté. A Digital 9000 rendszer által használt digitális moduláció miatt az adóegység kimeneti szakaszainak különösen lineárisan kell működniük, mivel máskülönben a rendszer nem tudna különbséget tenni a biteket szállító számos amplitúdó és fázis státusz között. Ez a linearitás csökkenti a hatékonyságot és ezáltal az adóegység üzemidejét, cserébe viszont – a rendkívül alacsony modulációs torzítás mellett – kiküszöböli a keresztmodulációt. Emellett az adóegységek olyan izolátorokkal vannak felszerelve, melyek az RF jelet csak a jeltovábbítás irányába engedik haladni, miközben a érkező RF jelek is „ártalmatlanításra” kerülnek.

A digitális technika mindent megkönnyít?

Inkább azt mondanám, hogy a digitális technika egyike azon modern csodáknak, melyek a dolgokat egyszerűnek tüntetik fel – ami vagy ténylegesen így van, vagy rendkívül összetett belső folyamatok eredményeként jön létre. Az egyik kihívás például a stabil jelátvitel. A stabil adatátvitelt biztosító szokásos módszerek legtöbbje nem használható mikrofonokhoz, mivel tovább növelné a rendszer látenciaidejét. Azok a művészek, akik előadás közben a monitor rendszeren keresztül is hallják magukat, nemcsak egyfajta visszhang-hatással, hanem a tíz milliszekundumos késleltetésből adódó, elfogadhatatlan hang elszíneződéssel is meg kéne birkózniuk. Ezeket az elszíneződéseket a bizonyos audio frekvenciáknál jelentkező fázis-kioltások okozzák (fésűs-szűrő hatás), és rendkívül zavaróak.

Hogyan biztosítja a rendszer a stabil átvitelt és a hibák elleni védelmet, ha a szokásos módszerek nem alkalmazhatók?

Szabadalmaztatott megoldásaink egyike az ún. relevancia-alapú RF-csatorna kódolás. Mivel optimális hibák elleni védelmet kívánunk elérni, de ehhez a lehető legkisebb adatátviteli sebességet akarjuk alkalmazni – máskülönben az inkább az audio adatokhoz használni kívánt helyet foglalna el -, a továbbított biteket a rendszer értékeli és csoportokra osztja. Ezek között vannak ún. ‘kevésbé jelentős bitek’, melyeknél egy hiba nemigen jár következményekkel. Ezeknél teljesen elég egy alacsony szintű védelem a hibák ellen. A magasabb besorolású, jelentősebb bitek esetében a hibák elleni védelem lineárisan nő. Minél nagyobb energiájú interferenciát képes egy potenciális hiba generálni, annál erősebb lesz a hiba elleni védelem.

A digitális átviteli lánc másképpen viselkedik, mint az analóg?

Az RF terjedés fizikai jellemzői természetesen azonosak, de miközben az analóg FM kapcsolatokra vonatkozóan több évtizedes gyakorlati tapasztalattal bírunk, nem létezik olyan elméleti adat, mely a ránk vonatkozó terjedési útvonalakat modellezné. A mobil kommunikáció esetében már régóta létezik ilyen adat. Például dombos területen, 50 km-es sebességnél is hozzá tudok férni számos profilhoz, és adatokhoz is jeltovábbítás céljából. A mi alkalmazásainknál azonban először be kell gyűjtenünk ezeket az adatokat. Így megnéztünk néhány koncerttermet és rendezvény helyszínt a világ különböző tájain, és méréseket végeztünk – pl. azért, hogy lássuk, milyen torzulások jelentkeznek, és megvizsgáljuk, hogyan tudnánk orvosolni a problémákat, stb. Azután modelleztük ezeket a ‘terjedési csatornákat’, hogy optimalizáljuk az általunk alkalmazott átviteli eljárások algoritmusait. Algoritmusok segítségével egyenlítjük ki az audio jeleket, illetve ezeket használjuk a diversity technikánál is.

Ami a diversity technikát illeti: a rendszer vevőegysége True-Bit Diversity vételi technikával működik. Miben különbözik ez a True Diversity technikától?

A vezeték nélküli átvitelben a több-utas terjedés eredményeként (más szavakkal a falakkról, szerkezetekről vagy tárgyakról való visszaverődés miatt) különösen nagy kioltások jelentkezhetnek. Ezért két antennát és két teljes vételi útvonalat használunk, és mindkét útvonalat teljes mértékben demoduláljuk, egészen bit-szintig. Továbbá a vevőegység útvonalanként kiértékeli mindegyik demodulált bit megbízhatóságát. Míg a hagyományos True Diversity rendszer csak a vételi jel erősségét vizsgálja, a Digital 9000 minden egyes bit minőségét megvizsgálja és az értékelés alapján kombinálja a két vételi útvonal bitjeit. Ez elősegíti a hiba felismerést és javítást, így több hiba javítható ki. Jelentős plusz erőfeszítéseket tettünk ennek a diversity módszernek a tökéletesítése érdekében. Azzal, hogy az adatátvitel minden egyes elemére részletes aprólékossággal figyeltünk, egy olyan rendszert alkottunk, mely tényleg tökéletesebbé teszi a digitális vezeték nélküli átvitelt.

Interjú: Zih Zsolt

Szerző: Média Technika | 2013. január 18. | Interjúk

Nem Zih Zsolt volt a családban az első televíziós

Édesapám 1959-ben világosítóként kezdett a Magyar Rádió és Televízióban. Eredeti szakmája villanyszerelő volt. És lépegetett szép lassan előre, fővilágosító lett, majd a Híradó elindulásakor Szurok János operatőr mellé került, mint világosító. Sokat jártak együtt forgatni, segédkezett mindenben így lett segédoperatőr, majd kezdett önállóan dolgozni. Járt a Filmművészeti Főiskolára operatőr szakra és 1990-ben, mint a híradó operatőrje ment nyugdíjba.

Balról: Zih Zsolt és a cikk szerzője Babiczky László

Így ismerted meg a televíziózást, édesapádon keresztül?

Apu sokszor vitt forgatásokra, sokszor ücsörögtem órákat az operatőr tartózkodóban, de ott is nagyon érdekes volt, mert jöttek a többiek nyitogatták a szekrényeket, előkerültek a kamerák. Sőt forgatás is volt, mert ott vették fel a rajzos időjárás jelentést. Aztán lementünk a laborba, megmutogatták azt a világot is. Otthon is volt fotólaborunk, apám szeretett fotózni, és laborálgattunk a fürdőszobába bátyámmal együtt. Később ő is televíziós lett. Én 1974-ben végeztem a fényképész iskolában. Szerencsém volt, mert akkor indult egy kameramani tanfolyam. Olyanokat képeztek, akik a stúdióban álltak a kamerák mögött. Esténként mi csináltuk a híradókat, persze csak külsősként. Apu jóban volt Varga Zoltánnal a fotóosztály vezetőjével, Ő apuval együtt járt régebben az Újságíró iskolába. Megkérte, hogy néha hagy dolgozhassak nekik is. És itt nyílt lehetőség rá, hogy státuszba kerüljek.

Kik dolgoztak akkoriban a fotóosztályon?

Zafír Herbert (ha jól emlékszem a nevére, nem ismertem személyesen), ő még Zoliék előtt érkezhetett, Varga Zoltán volt a főnök, Vörös Ili, Lippay Ági, Komáromy Gábor, Sárospataky Györgyi, aki egy-két évvel előttem érkezett és a laboros kolléganők: Orbán Róbertné Hermina. Mellettünk volt a híradónak egy külön fotósa Chochol Károly és segítője Kovács László nevű fotós, aki ma már szintén nyugdíjas. Aztán jött a 80-as évek elején Tóth Gyuri a fotóművészet nagyja és színes laboránsnak Simon Gyuri az MTI-ből és Witner Géza majd Csicsay Claudia fotós a filmgyárból. Körülbelül ez volt a csapat.

Az MTV fotós csapata már megfogyatkozva 1996 karácsonyán, az alapítók nélkül. Balról: Zih Zsolt, Simon Gyuri, Sárospataki Györgyi, Bernáth Attila, Orbánné Nádasky Hermina, Komáromi Gabi, Lippay Ági, Tóth Gyuri, Tamás Kati

Mi volt akkoriban a televíziós fotós feladata?

Első munkáimnak az volt a neve, hogy bejátszó kép készítése. Nem küldtek mindenhová kamerát, egyszerűbb volt csak egy fotós küldeni és ez a kép került be az adásba az eseményről. Egy művelődési ház gyermek előadásáról kellett fotókat készítenem. Egri János vetélkedőjéhez érkező levelezőlapok fotózása is feladatom volt. Ezeken érkeztek a megfejtések. Sok-sok TSZ-ben jártam fotózni. A másik feladattípus a klasszikus standfotósi munka, a stáb munkáját fényképezni. Egy-egy film készítésének végigkísérése. Készültek jelenetfotók és werk-fotók. Ebből aztán szép albumok készültek.

Ezek a jelenetfotók azt is szolgálták, hogy a stáb, elsősorban az asszisztencia pontosan lássa, milyen ruha volt a színészen, milyen volt a frizurája, volt e valami a kezében, hogy később, sokszor napok, hetek multán ne legyen kapcsolódási probléma. Beszéljünk egy kicsit a technikáról. Mi volt az első géped magánemberként és mi volt televíziósként?

A papa hozott a Szovjetunióból egy Zenit E gépet. Jó képeket lehetett vele készíteni, de az volt a hibája, hogy gyakran beszakadt a film, továbbításnál, aztán lett egy kelet német Praktica gépem s ennek sok változata. A televízióban akkoriban mindenkinek más-más gépe volt. Amit először kaptam az egy kisfilmes Yashica volt. Aztán Praktica gépeket vett a televízió és azzal küzdött mindenki. Ebben az időben a hetvenes évek végén a nyolcvanas évek elején már az MTI és az összes lapok nyugati gépekkel dolgoztak

A Julianus barát című film forgatásán. A kamera mellett Hirtling István főszereplő, Koltay Gábor rendező, Illés János operatőr, középen Zih Zsolt fotós

Milyen volt a sebessége akkoriban a fotózás folyamatának?

A fotósok maguk dolgozták ki az anyagaikat. Hosszú tankok voltak, amibe be kellett lógatni a filmet, ezek eleinte nem voltak még temperálva. A nap elején próbahívást végeztünk és belőttük a folyamatot. Nem zajlott ez olyan precízen, ahogy az iskolában tanultuk, attól is függött, hogy milyen friss volt a hívó. A szárítás után a papírkép nagyítása is a mi feladatunk volt. Igen tempósan dolgoztunk, hajtott minket a pontos határidő. Csak akkor volt más a munkamenet, ha pl. egy könyvet kellett végig reprózni, vagy egy egész kiállítást ledokumentálni, ilyenkor kapcsolódtak be a munkába a laboránsok. De ez nem is volt olyan sürgős munka. A papírképek 30×40 –es méretben készültek. Ez volt az úgynevezett inzert méret. A munkakörülményekről: egy négyszer ötös helységben négy nagyítógép volt beállítva. Nehezen fértünk el.

Milyenek az emlékeid azokról a produkciókról, melyeket végig fotózhattál?

Hatalmas művészek közé csöppentem be. Váradi Hédi, Latinovits Zoltán, Inkei Laci bácsi és ott jöttek-mentek anekdotáztak és az ember hallgathatta őket. Életem legnagyobb élménye a velük való együttlét. Nem mondom, hogy ez barátság, mert nem az, de amikor vinni kellett a képeket és elkunyerálták az borzasztóan jó érzés volt. Nekem nagyon jó kapcsolatom volt a művészekkel. Megéreztem azokat a pillanatokat, amikor lehet fényképezni, nem zavarom meg az átélés pillanatait és a kép mégis tükrözi a jelenet lényegét. Különösen nehéz helyzet volt a Vers Mindenkinek felvételénél. Áll veled szemben a művész hatalmas a csend és mégis meg kell találni azt a pillanatot, amikor lehet fényképezni.

Haumann Péter színművész a kedvencem, sokszor volt szerencsém őt fotózni. Ez a kép is egy film forgatásán készült.

Szoros együttműködésben dolgozik a fotós az operatőrrel?

A jelenetfotónál szinte egy helyen állunk az operatőrrel, a fényképnek is az optikai tengely mellől kell készülnie, lehetőleg olyan kivágásban, amilyet a kamera mutat. Így komoly barátság, de legalább jó kollegalitás alakul ki, mert közös az érdek. Egyszer viccből Gurbán Miklós operatőr kinyúlt a kamera mellől és lenyomta az exponáló gombot a jelenet egy fontos pillanatában. Olyan közel álltunk egymáshoz. Ebben az időben igazi stábtagok voltunk, minden forgatási napon jelen voltunk. Igen szép időszak volt. Fontosak voltunk.

Ezek a tévéfilmek, televíziójátékok, de az életrajzod szerint rengeteg vetélkedőben is dolgoztál.

Ki Mit Tud, Ki Miben Tudós, Táncdalfesztivál, Játék a betűkkel, Karmesterverseny, Vonópárbaj, Lurkó kupa, Játék határok nélkül. Ez megint másfajta feladat?

Ezek nagy élő műsorok. Itt megy az esemény percről-percre, nem lehet semmit megismételni, ez inkább fotóriporteri feladat. Itt nem az albumnak dolgoztunk, hanem az újságok számára. Ez inkább a marketing munka része volt.

Volt ekkoriban egy sajtóosztálya a televíziónak…

Vermes Erika volt ott a kulcsszereplő. Ő hozzá futottak be a külföldi filmekhez kapcsolódó fotók, ezt mi repróztuk és ő szétküldte az újságoknak, de mi is neki jutattuk el képeinket. A Film Színház Muzsika, a Filmvilág, Ország Világ, Tükör, Rádióújság voltak azok a sajtótermékek melyeket hétről hétre elláttunk fotóanyaggal. Ez azért volt fontos, mert akkor a főnökeink még elismerték a jogdíjat. A megjelent képekért fizettek. Nem volt mindegy kinek hány képe jelenik meg. Jó kapcsolatunk volt a képszerkesztőkkel, ha egy komolyabb kép elkészült azt azonnal jeleztük.

Nekem 2100 Ft. volt a fizetésem, egy címlapképért 300 forintot lehetett kapni. Első címlapom a Rádióújságban jelent meg és Kovács Katit ábrázolta. Ha valaki sokat dolgozott és ügyes is volt még egy fizetésnyit meg lehetett keresni. És akkor a hírnévről, a szakmai büszkeségről nem is beszélek!

Egy kép a Szabadság tér 17 épületből. A régi tévéseknek nosztalgikus hely, talán a régiek szelleme még ott mászkál. Ez a kép kicsit misztikus is, Soós Mari a remek rendező és filmes mindenes van rajta, bár nem igen ismerhető fel. Sajnos Ő már nincs köztünk. Véletlen, hogy pont Ő jött akkor a folyosón, amikor exponáltam?

Vannak itt még a sorozatok: Zenebutik, Ablak, Kék fény, Családi kör, Stúdió 80, Parabola, Szó Zene Kép ,Cimbora, Szeszélyes évszakok, Szilveszterek…

Bizony az a felsorolásokból is látszik, pedig mennyi minden kimaradt, hogy ez nem napi nyolcórai munka. Ez egy pörgős életforma, 10-12 óra minimum. De nem panaszkodom, szerettük csinálni. Ez volt az életünk. A Szabadság téri épület negyedik emeletén nagy-nagy zsúfoltságban dolgoztunk, fizikailag alig fértünk el egymás mellett, 1980-ban aztán a televízió vezetése kitalálta, hogy létrehoz egy rajzfilm-trükk stúdiót és az alagsorban találtak neki helyet és a fotó terület is ide költözhetett. Itt lényegesen nagyobb volt a tér, 200m2. Csatlós Gábor lett az osztály vezetője, aki a filmgyárból jött, Bernáth Attila pedig a fotósok vezetője, Ő előtte a FŐFOTO laborját vezette. Itt minden egy helyen volt, labortól kezdve tartózkodóig. És kialakítottak egy kicsi, de korszerűnek mondható fotóműtermet is! És 1982-ben fényképezőgépeink is korszerűsödtek. Ez a hetvenes évek vége és a nyolcvanas eleje meghozta a teljes színesedésünket is!

Aztán egyszer csak megindult az ellenkező folyamat is.

Másfél évtized múltán a kilencvenes évek elején jön a váltás. A műsorok jelentős része kiment külsőbe. A gépek kezdtek amortizálódni, újabb fejlesztésre lett volna szükség.  Ezt a vezetés nem akarta meglépni. Eleinte úgy nézett ki, hogy az egész terület megszűnik A negatív hívásokat kivitték külsőbe. 1995-96-ban megszűnt a labor.

Elindultak az elbocsátások. Ide egy teljesen személyes dolgot be kell szúrnom. Szakszervezeti vezető és az Üzemi Tanács tagja voltam. Az én elküldésem nagy nehézséget okozott volna. Ezért el tudtam intézni, hogy a részleg ne szűnjön meg teljesen. Hárman maradtunk fotósok. Ebben az átszervezési folyamatban kerültek archivált fotóink át a központi archívumba és lett gondozójuk Kovács László. A negatívok szerencsére precízen lettek kezelve és írásosan dokumentálva is, hogy mi van a képkockákon. Papír képekre ez nem vonatkozik, azok szabadon voltak kezelve, a napi gyakorlatban ahhoz kerültek, akinek szüksége volt rá.

Ezzel a változással egy időben áltatok át a digitális technikára?

1992-ben kaptunk Nikon gépeket és álltunk át a számítógépes archiválásra. 2003-ban köszöntött be a digitális korszak. Ekkor már csak Sárospataki Györgyivel ketten voltunk. Először kettőnknek volt egy gépe. Már ez is egy évtizedes múlttal rendelkezik. Két tendencia zajlik egyszerre. A technika következtében a folyamat gyorsul, egyszerűsödik a végtermék előállítása, másrészt egyre kevesebben vagytok a feladatra, egyre több műsor készül külsőben, ott mások fotóznak. Nincs mód az egyes műsorok végigkövetésére, talán nincs is rá igény.

Egy kis humor. Vissy Karcsi bácsi meteorológus ül tanácstalanul két nő között. Pataki Ágnes producer és Csűrös Karola színművész készülődik a felvételre

A digitális fotótechnika megjelenésével egy időben, az MTV-ben a fotóosztály létszáma két főre majd egyre zsugorodik, ez nem teszi lehetővé a produkciók hagyományos módon való követését. Megváltozik az MTV-s fotós feladata?

Pillanatok alatt Sárospataky Györgyi kollegámmal beleszerettünk az új technikába, nagy könnyebbséget jelentett elsősorban fizikailag, mert megszűnt a rohangálás, a laborba majd az újságokhoz, de éreztük ennek a változásnak a minőségi hátrányát is. De ebben az időben már egyre kevesebbet gyártott a Magyar Televízió, egyre több volt a külsőbe kiadott produkció, ezért a cég igénye is megváltozott. Az egyre inkább domináló politikai műsorok, az egy-két napos stúdióműsorok és néhány nagyobb produkció igénye is más volt a fotós felé. Ezekbe a produkciókba már csak belefotóztunk és nem követtük a műsorkészítési folyamatot. Egyre fontosabb lett azonban a marketinghez való kapcsolódás, megszaporodtak a sajtótájékoztatók, azok az aktuális események melyeket minél hamarabb kellett eljuttatni a sajtóhoz. Szerencsére ezt az új technika lehetővé is tette.

Ekkor jelent meg a plakátkészítés is, mint új feladat?

Igen, szerencsére még ekkor megvolt a műtermünk, így igényes óriásplakátok születtek új műsorokról, meg a képernyős kollegákról. A klasszikus standfotó, amivel indultunk elmaradt, helyét a reklám és marketing feladatok foglalták el. A kedvencem a Presszó című műsor plakátja Udvaros Dorottya és Kern András pózolt nekünk a műterembe és egy nagy kampány kiemelt része volt az akkor készült plakát. A plakáttervet is a mi grafikusaink készítették. Szép igényes munka volt.

Valamikor a 90 években készült fotó. A színház és a tánc kedvenc témám. A képen Keveházy Krisztina táncművész látható. Szeretem ezt a képet.

Ez idő tájt a Szabadság téri épület Aulájában rendszeren láthattunk ismét standfotókat is!

Én mindig fényképeztem a stábot munka közben, ösztönösen éreztem, hogy ezeknek a képeknek idővel dokumentumértékük lesz. Csináltattam egy olyan tablót ahol az előző hónap tíz általam érdekesnek talált fotóját kiállítottam. Ötletemnek nagy sikere lett. Mindenki szeretett volna rajta lenni a képeken. A 2006-2007 –es esztendőben már nagyon nagy szüksége volt a kollegáknak egy kis örömre, önbizalomra, arra az érzésre, hogy ők is fontosak. Én most azon dolgozom, hogy az új házban is megvalósítható legyen ez a mini kiállítás, sajnos még gondot okoz, hogy az épület nem az MTVA tulajdona így a falakra semmit nem engedélyeznek, de reménykedem: ennek is eljön majd újra az ideje.

Maradjunk még a Szabadság téren. Úgy tudom sok fotó készült, mely megörökítette az elhagyásra szánt épületet.

Az utolsó évben szisztematikusan végig jártam a házat. Minden szobáról igyekeztem felvételeket készíteni. Az aulát, a vágószobákat, a műszakiak otthonát, a stúdiókat…abban az épületben még az elnöki folyosónak is hangulata volt. Büszke vagyok erre a munkára, majd egyszer valami lesz vele.

Hova tartozik a mai televíziózásban a fotós?

Az egy szem fotós most a kommunikációhoz tartozik, és ennek a területnek a kiszolgálása a feladata.

Hogyan archiválódnak a fotók?

A nagy közös szerveren a fotóknak van önálló tárhely ide kerülnek a fotók, képenként a szükséges feliratokkal ellátva. Csak meghatározott személyek férhetnek hozzá. Ez egy komoly érték.

Egy kis pihenő két felvételek között

Hogyan lettél szakszervezeti vezető, Üzemi Tanács tagja?

A Bojtár utcában a műszakiak megalakították a TEMÉSZ-t, mindez a rendszerváltás után, talán 1992-ben. Az én munkahelyem a Szabadság téren volt, de a főnökeim: Csatlós Gábor, Wéber Géza, Horváth Lóránt a Bojtár utcában voltak. Ezért keresett meg Dobos Menyhért, hogy lépjek be a kinti szakszervezetbe. Akkoriban sokan úgy érezték, hogy a kintieknek mások az érdekeik. Ez a szervezet egy kicsit radikálisabb igyekezett lenni, mint a TVDSZ a hagyományos szakszervezet. Természetemnél fogva szerettem beledumálni a dolgokba, nem elfogadni mindent, ahogy van. Így azon kaptam magam, hogy alelnöke, majd elnöke lettem és mint olyan a Közalkalmazotti Tanács majd az Üzemi Tanács tagja, egy időszakra az elnöke.

Hogyan éled meg azt a helyzetet, hogy egyre több veled sorsközösségben élő televíziós kerül a falakon kívülre?

Nehezen. A szakszervezetek sokszor nekifutottak, hogy erre a folyamatra megálljt parancsoljanak. De a helyzet egy storyval jellemezni tudom. Volt egyszer egy munkaruha per – itt a szakszervezetek be akartak keményíteni – egy ember merte névvel felvállalni. Azóta változtak a törvények, nem a dolgozók javára. Nagyon sok jogosítványt elvettek a szakszervezetektől. Nagyon behatároltak a lehetőségek és a dolgozók is félnek. Ez nehezíti a szakszervezetek munkáját. Kevés a szakszervezeti tag, egyre kevesebb, és most a szervezeti egyesülés után az MTVA-ban 13 szakszervezet van. A változás politikai felhangjaiba nem szeretnék belemenni, sajnos ezek a változások nem mindig szakmai alapon történtek, meghatározó volt a politika, de sajnos ez mindig is jellemezte a köztelevíziózást.

Egy szokásos stábfotó, az első sorban balról a második Zih Zsolt 

A szakszervezeti munkád nem olyan sikeres, mint a szakmai, hisz erre a periódusra esnek a nagy létszámleépítések, a szakszerűtlen átalakítások, a dolgozói létszám radikális csökkentése. Ezt nem tudták a szakszervezetek megakadályozni!

Nem ilyen kudarcos ez, ahogy megfogalmazod. Változik a világ, változik a televíziózás is. Amikor eljöttünk a tőzsde palotából sokan sírtak. Én is éreztem, hogy a lelkem benne van az épületben, sok-sok szép emlék, sok-sok híres ember barátsága, de mégis úgy éreztem az új televíziónak épült épület lehet a jövő. 

Élő közvetítések új Sony eszközei

Szerző: Média Technika | 2012. november 23. | Interjúk

Tovább erősödött az egyébként is markáns Sony termékvonal, az új HD élő gyártás eszközei kettős formátumú kamerákat, CCU-kat  és mixereket tartalmaznak. Ideális megoldás broadcastereknek, kábel TV hálózatoknak, produkciós irodáknak, közvetítő kocsikba, mindazoknak akik a kicsitől a közepesig gondolkoznak időálló korszerű technológiában.

Sony HDC-1700 kettős formátumú HD kamera sorozat

A közvetítők választhatnak a váltott soros és a progresszív formátumok között. A kamerák három chip-es 2/3 collos CCD rendszerek a legújabb DSP 16 bites A/D konverterekkel érkeznek. A CCD-k biztosítják a népszerű letapogatási eljárásokat és formátumokat: 1080/50i/59.94i és 720/50P/59.94P. Számos kiegészítő is elérhető a HDC-2000/1000 sorozathoz, úgy mint képkeresők és nagyméretű lencse adapterek. A HDC-1700 sorozat SMPTE szabványú optikai kábelt használ a digitális adatok nagy távolságú továbbításához. A kamerákat felszerelték még HD-SDI és digitálisan lekonvertált SDI, vagy analóg kompozit kimenetekkel. A karakterekkel ellátott képkereső jel elérhető az SDI kimeneti csatlakozón keresztül is, nagyobb kényelmet biztosítva az operatőrnek. A beépített digitális vízszintező méri a döntési szöget és kijelzi a keresőben és a monitoron, így könnyedén tartható a horizont felvétel közben. A kemény, öntött magnézium kameratest ellenáll az erőteljes külső hatásoknak.

HDC-1700 kamera és HDCU-1700 CCU

HDCU-1700 CCU

A mindössze fél rack széles, 3 RU magas kompakt egység számos beépített interfésszel rendelkezik:  HD-SDI/SD-SDI kimenetek, HD/SD visszajövő bemenetek, lekonvertált analóg kompozit monitor kimenet. A digitális optikai jelátvitel 2000 méterig használható.

MVS-6530/6520 képkeverők

Az új MVS-6530/6520 sorozat örökölte a már jól ismert MVS mixerek tulajdonságait, melyek a broadcast ipar specialistáinak számítanak. Az új MVS modellek elérhetők 3 és 2 M/E kialakításban, ideális megoldás élő közvetítésekhez, stúdióba és mobil környezetbe. Tökéletes az egyensúly a méret és műszaki tartalom között, chroma kulcsolással, átméretezővel és színkorrekcióval. 32 bemenet / 16 kimenet bővíthető 48 bemenet és 32 kimenetig 3 M/E kialakításban az MVS-6530 esetében. Ez a modell 16 kulcsolót kapott, míg a 6520-as kistestvér 8-at, amelyek kifinomult rétegezést biztosítanak minden egyes M/E-ből. A fő fadertől szeparáltan minden kulcsoló rendelkezik saját auto-átmenet vezérlővel, amely biztosítja hogy a felhasználó betegyen, vagy eltávolítson kulcsokat egyedi alapon független wipe-okkal, DME wipe-okkal és áttünésekkel.  További rugalmasság: minden kulcsoló mindegyik M/E-ben kínál chroma kulcsolást és színvektor kulcsolást, így nincs korlátozás a kulcsolásban. Az átméretező funkció biztosítja a legegyszerűbb 2.5D DME effekteket a támogatott 8 kimeneten keresztül 16 kulcsolóból az MVS-6530-on és 4 kimeneten keresztül 8 kulcsolóból az MVS-6520-on. Különböző effektek alkalmazhatók az átméretezett képeken, úgy mint mozaik és defókusz. Az összes ilyen effekt külső DME használata nélkül előállítható, így az egyszerű kezelés és a minimális költség haszna a miénk. Az MVS-6530/6520 mixerek bőséges funkciói között találjuk a két csatornás multiviewer kimenetet, 10 vagy 4 felé osztásban, helytakarékos, könnyű beállítás és költségcsökkentés előnyökkel. További tulajdonság az AUX átmeneti képesség, amely lehetővé teszi a felhasználó számára a keverést az AUX kimenet használatával, az új fejlesztésű ICP-6530/6520 vezérlőpanel tartalmazza a szín keresztpont mintákat, – amely ideális a csoportokba rendezéshez, – és a jól látható OLED forrásnév kijelzést. Mindez segíti a képvágót, hogy mindenkor informálva legyen a keresztpontokról, a gomb kiosztásokról és a forrás fajtákról.

MVS-6530 képkeverő

Még mindig az élő alkalmazások eszközeinél maradva új termék a kamera adapter, a CCU és a kompakt nagyteljesítményű képkeverő. A CA-FB70 száloptikai kamera adapter és a HXCU-FB70 CCU könnyedén integrálható már meglévő kamerákkal és kamkorderekkel ilyen a HXC-D70 és a PMW-320, PMW-350, és a PMW-500. A CA-TX70 digitális triax kamera adapter pedig a triax átvitelről gondoskodik ezekhez a kamerákhoz a HXCU-100 CCU-val. Az új kompakt és elérhető MVS-3000 több formátumú képmixer a Sony legfelsőbb kategóriás sorozatát erősíti. A CA-FB70 száloptika adapter érzékeli a bejövő jeleket és biztosítja a tápellátást külső kábel nélkül. Összekötve a HXCU-FB70 CCU-val nagytávolságú átvitel valósítható meg a képminőség romlás nélkül. Maximum 10 km távolság valósítható meg egy modusú optikai kábellel és LC konnektorral, miközben az optikai kábel hagyományos elektromos tápellátása 250 méterig biztosított. A HXCE-FB70 tápegység elérhető a kétfajta kábel kombinációjához. A CA-TX70 digitális triax kamera adapter is lehetővé teszi a „kábelszabad” kapcsolódást bármilyen külső kábelezés nélkül. A triax kábelek könnyedén használhatók  kültéren és amikor csatlakoztatva vannak a HXCU-100 CCU-hoz, akkor a tápellátás és a digitális triax átvitel elérheti a 600 métert is, 8.5 mm átmérőjű szabványos triax kábel esetében. A  CA-FB70 és a CA-TX70 rögzíthető a HXC-D70 és PMW-320, PMW-350 és PMW-500 kamerákhoz.

CA-FB70 száloptikai kamera adapter

HXCU-FB70 CCU

Ez a dedikált CCU a CA-FB70-hez tartozik. Az előlapon az általában használt kapcsolók és gombok találhatók a kép és a színek szabályzásához. A hátpanel a bemeneteket és kimeneteket tartalmazza.

MVS-3000 több formátumú képkeverő

A kompakt eszköz az MVS sorozatba érkezett, ideális gyártó stúdiókba, stadionokba, közvetítő kocsikba, ahol sok bemenetet kell keverni korlátozott helyen. Kifinomult képességei között található a két mix effekt, négy kulcsoló M/E-ként 2.5D átméretezővel, nagyteljesítményű szín kulcsoló, színkorrekció. Az önálló 4RU processzor kettős multiviewer-el van felszerelve, ami 4 vagy 10 részre osztható. Az MVS-3000 a legújabb technológiát képviseli, ilyen az új fejlesztésű képfeldolgozó, a 2.5D digitális több effektes motor, a klip átmenet effektek, oldalzászlók és az opcionális  belső formátum konverter. Közepes produkciókat szolgál ki fix 32 bemenettel, 16 kimenettel és 2 M/E-vel. A 8 kulcsoló könnyű rétegezést biztosit minden egyes M/E-ről. minden kulcsolónak saját átmenet vezérlője van. Az MVS-3000 nagy kapacitású frame memória rendszerrel szerelt, ami biztosítja a video kockák felvételét és tárolását állóképként. A rendszer engedélyezi a felvett képkockák sorrendjét, amelyek video klipként kerültek rögzítésre, („frame memory clip”).

ICP-3000 kontrolpanel

A teljesen új ICP-3000 kontrolpanel képes együtt dolgozni hagyományos VGA monitorral és egérrel. A gombok feltüntetése is jóval látványosabb a korábbi mixerekhez képest. Az OLED-es keresztpont kijelzés, a FlexiPad és a Shot Box gombok együttműködnek a hátsó megvilágítású minta ikonokkal, vagy szöveges kijelzőkkel.

NXCAM

Bővül az NXCAM termékskála egy költséghatékony, sokoldalú, cserélhető objektíves kamkorderrel. Az új NEX-EA50EH számos új alkalmazást és „E” lencsefoglalatot kínál. A nagyméretű Exmor APS HD CMOS szenzor nagy alkotói szabadságot kínál a full HD videók, vagy a fényképek felvételekor.  Minden egyéb kiegészítő nélkül dolgozhatunk kézből vagy vállról. Lehetőség van 1080 progresszív és váltottsoros felvételekre, 60/50Hz mellett, választhatunk (50p/25p/50i, vagy 60p/30p/24p/60i) formátumokat. Rögzíthetünk 16.1 megapixeles állóképeket RAW formátum támogatással, így sokkal több lehetőségünk nyílik az utómunkában. A kamera kapott egy beépített mechanikus, nagysebességű zárszerkezetet is a fényképezéshez. Az E típusú lencserendszer biztosítja az auto fókuszt, auto expozíciót és stabilizátor funkciót. A rövid perem – szenzor távolság révén az LA-EA2 lencse adapter segítségével „A” foglalatos objektíveket is használhatunk, más gyártó adaptereivel pedig egyedülálló lencseválasztékunk lehet.

NEX-EA50EH kamkorder

A kamera az új fejlesztésű Power Zoom  E PZ 18-200mm F3.5-6.3 OSS SELP18200 objektívvel érkezik, ennek jellemzője az auto fókusz, a folyamatosan szabályozható blende és az optikai képstabilizátor. Az elektronikusan szabályozható zoom elérhető a kamkorderen, vagy a tetején lévő fogantyúban is, így a filmes operatőrök is dolgozhatnak állandó sebességű, puha variókkal. Fixált fókusztávolság esetén a felhasználók szimulálhatják a zoom effektet, a digitális zoom funkcióval. Professzionális funkciók között találjuk az NXCAM kamkordereknél megszokott választékot, úgy mint 2 csatornás XLR hang, ECM-XM1 puskamikrofon, lineáris PCM audio, time code, felhasználó bit és beépített GPS. Biztonsági mentés érdekében a kamerához közvetlenül dokkolhatjuk a Sony HXR-FMU128 szilárdtest memória egységet. Az NEX-EA50EH kompatibilis az új „Mirrorring Memory Stick”-el (MS-PX64/32/16) az a világ első olyan memória kártyája amely tükrözés funkcióval van ellátva. Mindez biztosítja a nagy megbízhatóságot és az adat biztonságot. Ez a professzionális kártya 16, 32 és 64 GB kapacitással lesz elérhető.

Élő HD adás IP hálózaton keresztül

Az NXL-IP55 produkciós eszköz 2013 januárjától lesz elérhető, amely radikálisan egyszerűsíti a közvetítéseket IP infrastruktúrán keresztül. A Sony mérnökei vallják, hogy a jövő az IP alapú közvetítéseké. Többkamerás élő közvetítéseknél az NXL-IP55 hagyományos IP linket használ LAN-on keresztül. A felhasználók maximum 4 HD-SDI video streamet (3 lefelé és 1 felfelé), vagy (2 le és 2 fel) streamet továbbíthatnak. A rendszer támogatja még a 10 csatornás audiot, az utasító rendszert, vezérlő jeleket, adásjelzést, GPIO-t és genlock-ot. A megoldás drasztikusan csökkenti a kábelek számát és jelentősen egyszerűsíti a működést a hagyományos koax kábeles megoldásokhoz képest. Novembertől érkezik egy új IP távvezérlő, az RM-IP10 és egy opciós kártya (BRBK-IP10 & BRBK-IP7Z), amelyek lehetővé teszik a Sony BRC sorozatának (BRC-H900, Z330 és Z700) vezérlését. Az RM-IP10 az összes népszerű funkciót és működést megörökölte az elődmodell RM-BR300-tól. 99 kamera vezérlése valósítható meg ugyan azon az IP hálózaton.

NXL-IP55 IP egység

Az NXL-IP55-el kombinálva egy IP HD élő produkciós rendszert kapunk, amely broadcast minőségű videot, audiot és adatot továbbíthat nagyon kis késéssel, (kevesebb mint fél frame). A rendszer előnye igazán a sportközvetítéseknél jelentkezik, ahol viszonylag nagy távolságra lévő kamerákat kell működtetni. De például távvezérléssel működtethetünk kamerákat két különböző városban is, mindezt igen költséghatékonyan. A kis befektetéssel járó LAN GbE és az optikai kábelezés kombinációjával a broadcasterek használhatják az NXL-IP55-öt az egész világon. A mindössze fél rack széles kompakt készülékház bárhol elhelyezhető.

XDCAM újdonságok

A Sony tovább erősíti az XDCAM HD terméksort. A PMW-150 kamkorder 50 Mb/s HD422 felvételeket készít. A képekről 3 Full HD 1/3”-es Exmor CMOS szenzor gondoskodik, a beépített zoomobjektív 20x-os átfogású. Teljes manuális állítógyűrűk: fókusz, zoom és blende, plusz képstabilizátor funkció. Képfelvételi formátumok: 1080/50i, 1080/25P, 720/50P, 720/25P, vagy PAL.

PMW-150 kamkorder

Lassítás/gyorsítás 1-60 fps 720p módban, vagy 1-30 fps 1080p módban. Genlock In és Time Code In/Out biztosítja a többkamerás alkalmazás lehetőségét. A felvételi média lehet: SxS, SD, Memory Stick és XQD kártya. A WiFi távvezérlés egy adapter segítségével oldható meg, a fehéregyensúlyt és a visszajátszás funkcióit érhetjük el kompatibilis mobil eszközökkel. 15 másodperces cache memória gondoskodik arról hogy semmiről se maradjunk le.

PMW-50  SxS tereprögzítő

A PMW-50 egy SxS tereprögzítő berendezés, kettős foglalattal és sokféle csatlakozással. A 3,5”-es LCD biztosítja az élőkép, a visszajátszás és a másolás nyomon követését. A non-lineáris editálás és a fájlátvitel DSNG kijátszáshoz csak néhány a sok elérhető funkció közül. Felvételi formátumok: MPEG HD422 50 Mb/s (MXF), MPEG HD420 35 Mb/s (MP4) és DVCAM (MXF, AVI).

Innovációk

A Sony bemutatta az új XDCAM rekorderét. A fél rack széles, két SxS foglalattal ellátott deck költséghatékony eszköz stúdióktól a DSNG alkalmazásokig. Ez a több feladatra szabott eszköz híd megoldás az SxS és a ProDisc között, együtt kínálja a hagyományos broadcast működést és a modern IT munkafolyamatot. Ez az egyetlen olyan megoldás a piacon, amely editálást és rögzítést tesz lehetővé egyidőben (frame-chase editing). Az új v2.0 firmware upgrade a felhasználók visszajelzései alapján készült. Szövetségben a TVU Networks-el bemutatták a TVU Pack-ot 3G/LTE vezeték nélküli átvitelekhez XDCAM termékekhez és egy XDCAM kamerához dokkolható adóberendezést is. Mindez decemberben már elérhető lesz.

Monitorok

A képmegjelenítők bemutatóját a 15000 eladott TRIMASTER EL™ OLED monitor értékesítésével hangsúlyozták. Két új modell érkezett a professzionális terméksorba az egyik az OLED PVM-741, a másik LCD LMD-941W. Az előbbi egy 7.4 collos TRIMASTER EL™ OLED monitor, felbontása 960 x 540 pixel. Az LMD-941W az ipar első olyan 9 collos modellje, amely full HD LCD panelt kapott, a még élesebb és keményebb képek megjelenítése érdekében.

OLED PVM-741 monitor

Mindkét monitor két 3G SDI bemenettel rendelkezik. Számos új funkció növeli a rugalmasságot, vektor szkóp és hullámalak vizsgálat, zoom funkció, vonal választás, beépíthetőség. A szín fókusz funkció segíti a kamera fókusz finomhangolását. Az auto fehéregyensúly beállítás is támogatott, így a felhasználók akár a 10 legnépszerűbb szín elemzőt is társíthatják. A modellek tartalmaznak még time code kijelző funkciót és egy új progresszív átalakító interfészt is, amely a videojel késését csökkenti a képminőség karbantartásakor.

Archiválás

A forradalmi ODS-D55U meghajtó egység 1.5 TB kapacitással és optikai lemezes tárolással már kapható Európában. Fejlesztési fázisban van egy új robot könyvtár az ODS-L10, amely két meghajtót tartalmaz 10 média tárral, ez 2013 elejére várható. A rendszerek fejlesztésében tíz vezető gyártó is részt vesz pld. Adobe és Avid. Nagy kapacitású média tárolók érhetők el az Optical Disc Archive rendszerhez, 300 GB-tól 1.5 TB-ig. Mindegyik média kazetta véletlen elérést biztosít a fájlokhoz az Universal Disc Format használatával.

ODS-D55U meghajtó egység

Ultra hosszú tárolási idők érhetők el, mivel a kazetták becsült élettartama 50 év, ellenállnak a hőmérséklet és páratartalom változásainak, tűrik a port és a vízcseppeket. Minden tároló beépített RFID-vel rendelkezik, amely ellenőrzi a média tartalmakat. A Meghajtó egység 3.0 USB interfésszel szerelt, az ODS-D55U meghajtó egység rugalmas, megbízható és könnyedén üzembe helyezhető. A média vagyon rendszerezéséhez a Sony egyszerű menedzsment szoftverjét a Content Managert használhatjuk. Az automatikus metaadat kinyerés és adatbázisban tárolás révén a Content Manager biztosítja a gyors keresést, böngészést és a fájlok visszanyerését.

XDCAM Archiválás

A 2010-es debütálás óta az XDCAM Archive széles körben elfogadott megoldás lett az egész világon, az erőteljes fájl alapú tartalom és archívum kezelés ideális megoldás kis és közepes méretű A/V vállalkozások számára. Decemberben útjára indul az 1.6-os változat, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználók a már meglévő XDCAM Archive rendszerüket összekapcsolják a Sony Optikai Lemez Archiváló rendszerével. Az így felépített rendszer sokoldalúan szolgálja ki a felhasználóját.

Robot könyvtár

Az optikai lemezes termékek sorában az IBC-n látható volt a 2013 elején bevezetésre kerülő ODS-L10 kompakt robot könyvtár. Ez a berendezés két meghajtót tartalmaz, amelyet tíz 1.5 TB-os média kazetta szolgál ki, így a maximális kapacitás 15 TB, egyetlen, 19 collos rack egységben. A kompakt verziót kiegészítve a Sony tervez egy nagyobb, bővíthető robot könyvtár megoldást is, amely 2013 végén kerül majd piacra.

Együttműködés más gyártókkal

A Sony tíz másik gyártóval együtt fejleszti az optikai lemezes archív rendszerét, ezek a következők: Adobe, ASG-Atempo, AVID, Dalet, Front Porch Digital, Harris, SGL, Square Box Systems Ltd, TDK Corporation, Vizrt. A TDK bejelentette, hogy támogatja az Optical Disc Archive rendszert és a Sony licensze alapján elkezdi a diszk média gyártását. A Front Porch Digital szintén bejelentette támogatását és a Sony-val együtt a bővíthető robotkönyvtárakkal és az AXF (Archive eXchange Format) használatával kívánják kiszolgálni a hosszú idejű tárolásra fogékony vásárlókat.

A Sony kiállítása idén sem okozott csalódást, a globális gyártó sok bejelentéssel és sok új termékkel aposztrofálta vezető helyét a média iparban.

Seiler György

Pro Video napok a Panasonic-nál

Szerző: Média Technika | 2012. november 23. | Interjúk

Az első nap az újdonságok bemutatására szolgált, a második egyértelműen a 3D produkciók jegyében telt el.

Azt már megtapasztalhattuk, hogy a Panasonic az utóbbi években egyre nagyobb teret nyer a broadcast termékek területén. Ez a tendencia a Tengerentúlon már régen megfigyelhető, de az európai jelenlét is erős. Ezt segítette elő, hogy a dömping-törvény miatti korábbi vámmoratórium megszűntével ez év áprilisától újra teljes értékű résztvevője lehet az európai piacnak.

A mostani rendezvény egyaránt tartalmazott termékbemutatót és az újdonságokról szóló előadást. Ez utóbbit Kálnai György tartotta, aki rávilágított, hogy a Panasonic fejlesztéseihez egyre több cég csatlakozott, az idei IBC-n 42 partner képviseltette magát. A legkorszerűbb 3D-s termékek mellett a már hagyományosnak számító P2-es eszközökről is szó esett (ez a család Emmy díjat kapott), kiemelve az egyre népszerűbb H.264 szabványon alapuló AVC Intra és Ultra fejlesztéseket. Kitért arra is, hogy a Panasonic évek óta a nagy sportesemények kiemelt támogatója. Így volt ez az idei londoni olimpia esetében is, ahol a 3D-s közvetítések legnagyobb részben a cég eszközeivel valósultak meg.

A mostani bemutató kiterjedt a kamerákra, kamera vezérlő és az összeköttetést biztosító eszközökre, mixerekre, rögzítőkre, lejátszókra, valamint utómunkálati megoldásokra. Megismerkedhettünk egy elérhető árú, rendkívül jól használható LED-es világítástechnikai eszközzel is. Különös hangsúlyt kaptak a 3D-s produkciós berendezések. Itt a házigazda Kerekes Gábor volt.

A kamerák világában újdonságnak számít a 3D-s AG-3D P1, melyből 22 darabot használtak az olimpián. Ez jó kiegészítője a 3D-s A1-s és Z-10000-s kamerának (ezekről korábban már beszámoltunk). Érdekes volt egymás mellet működés közben látni ezt a családot. Ugyancsak új fejlesztés a 2D-s AG-HPX 600-as kamera. Az eszköz főbb jellemzői: 2/3” MOS szenzor, rendkívül jó jel/zaj viszony, 60 dB-es viszony érhető el 13-as érzékenység mellett (50Hz-es felvételnél a fókusz 15-ös), két darab P2-es kártyahellyel rendelkezik. Kezeli a 100 Mb/s-os AVC Intra tömörítés mellett a 200 Mb/s-os AVC Ultra rendszert is. A cég elmondása szerint ez a kamera 2013-tól alkalmas lesz a 25 illetve 50 Mb/s-os rögzítésre is, így a felvételi idő lényegesen megnő (amennyiben a minőségi elvárások ezt lehetővé teszik). Az SD kártyán rögzített Proxy videót wi-fi-n képes elküldeni, így jobban megoldható a forgatás közbeni monitorozás és számítógépen leegyszerűsödik a vágás menete,. A kamera fogadni tud micro P2 kártyát is, mely ugyancsak strapabíró fémtokos, elektronikai felépítését illetően ugyancsak RAID-es. Rendelkezik színes keresővel, a kameratest igen könnyű, mindössze 3 kg. Az operatőr munkáját segíti, hogy saját beállításait SD kártyán mentheti el. Többféle csomagban vásárolható meg a kamera, lesz egy kedvező árfekvésű optikával és keresővel felszerelt kiszerelés is.

Az AVC Ultra formátum esetén a HD rögzítésnél 2 perc 1 GB-ot igényel, egy 64 GB-os kártyával 128 percet lehet forgatni. Itt a tömörítés 4:2:2 10 bit-en, a következő lépés a 444, ahol már elérhető a 4K-s felbontás 4:4:4 12 bit-en. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez valószínűleg a filmes iparban fog hódítani.

A 2D-s kameracsalád többi tagja az AK-HC 3500-as újabb változata a 3800-as, valamint az AG-AC 90. Ez utóbbi egy 3×1/4”-os érzékelővel felszerelt félprofi kamera, előnyös tulajdonsága, hogy külön-külön gyűrűvel vezérelhető az irisz/fókusz/zoom. Az AW-HE 60-as robotkamera két változatban kapható, S és a H. Rendelkezik infra érzékelővel, előnyös tulajdonsága, hogy a videót etherneten is el tudja küldeni.

Az újdonságok közé tartozik az AG-HPX 250-es kézi kamera és a 255-ös, melyhez kapcsolható az EC4-es távvezérlő. A kamera összeköttetését biztosítják a kisméretű konverterek, az S-4600 SDI-HDMI, az S-4601 HDMI-SDI átalakítást biztosít. Tápellátásuk DC 12V-ról történik. A képek monitorozására igen alkalmas az új BT-LH 2170-es monitor.

Az eszközökkel elérhető áron teljes kameralánc kialakítható, mely a mixerhez kapcsolódhat. A kiállításon a már ismert AV-HS 450-es keverő mellett bemutatásra került az AV-HS 410-es, mely a 400-as továbbfejlesztett változata. 2D és 3D alkalmazásokra egyaránt alkalmas sokoldalú képkeverő, mely kiválóan használható élő adásokra. A bemenetek maximális száma (felhasználva a bővítési lehetőségeket) 13 lehet, alapból 8 darab HD-SDI és egy skálázható HD DVI-D. Kimenetei: 5 db HD-SDI és egy HD DVI-D, ezek száma 10-re bővíthető, ehhez kapcsolódik 4 AUX. Beépített 7”-os HD monitora van, melyen több minden megjeleníthető, be és kimenetek, multi-kimenetek, menü beállítások, de akár hullámalak monitorként és vektorszkóp-ként is használható. Többféle kulcsolási és effekt lehetőséget biztosít, akár 3D-ben is. Az AV-HS04M7D kiegészítő kártyával alkalmas 3D-s képpárok keverésére. A mixer beállításai SDHC kártyára menthetők, ez szolgálhat ugyanakkor anyagok betöltésére és mentésére is. Újdonság még a video klip tárhely time-line-on történő editálással és a memóriában eltárolt effektek előnézeti lehetősége. A felhasználók számára igen előnyös lehet az Application Program Interface (API) és az SDK (Software Development Kit), mely ugyancsak a csomag része. Ez eddig nem kapcsolódott a Panasonic broadcast termékeihez.

Az AG-HMX 100 típusú AV mixer egy kompakt, úgynevezett „all-in-one” eszköz, mely többféle SD és HD jelformátumot kezel, de van DVI és HDMI bemenete is, rendelkezik frame szinkronizátorral és DVE-vel. A Multiview funkciója révén itt is megjelenhetnek a bemenetek egyetlen monitoron. 2D működés mellett használható 3D-re is, ilyenkor két darab dual SDI bemenet adja a jeleket. Így egy olcsó 3D-s live keverő alakítható ki.

A termékcsalád tagja még az ipari felhasználásokhoz javasolt egyszerű AW-HS 50. Ez utóbbi kisméretű élő közvetítésekre szolgáló eszköz, mely ugyancsak többféle SD és HD jelet kezel. 4 SDI és 1 DVI-D bemenettel rendelkezik, kimenetei 2 SDI és 1 DVI-D. Ennek is van Multiview funkciója. Olcsó műsorkészítési lánc alakítható ki az AW-HS50S HD integrált kamerával és a kapcsolódó AW-RP50 távvezérlővel.

A kiegészítő eszközök közül figyelemre méltó a távvezérelhető LED-es lámpatest, mely mind hideg, mind meleg fény kiadására (és ezek kombinációjára) is képes. Ez Swit gyártmányú, típusjele S-2100. Nagy előnye, hogy akkumulátorról is képes működni.

A kiállításon partnerként megjelent a Media Networks Kft. is, aki Blackmagic Design eszközöket vonultatott fel.

A második napon a 3D-s produkciókról és munkafolyamatokról volt szó. A Panaudió Kft. vezetésével számos ilyen produkció készült, melyek legnagyobb része az MTV 3D csatornáján az olimpia előtt sugárzásra került. A hétkamerás felvételekhez általában az A1-s és Z-10000-es kamerákat használták, az utómunkálatok EDIUS szoftveren készültek. A 25 koncert és a néhány természetfilm felvétele során az alkotók kiismerhették a 3D-s műsorkészítés fortélyait, mely sokban különbözik a 2D-s munkafolyamatoktól. Úgy tűnik, az érdeklődés hazánkban is nő ezen új technológia irányában. A szakmai nap meggyőzött arról, hogy az ehhez szükséges eszközöket és know-how-t a Panasonic is kiválóan tudja biztosítani.

Érdekességképpen elhangzott néhány IBC újdonság is, így például a 20”-os 4K monitor, a 103”-os 3D szemüveg nélküli televízió, valamint a 150”-os 8K televízió. A bemutatón összehasonlíthattunk aktív és passzív szemüveggel nézhető televíziókat. Középen ülve lényegében nincs különbség, itt érvényesülhet a passzív szemüvegek olcsósága. Amikor azonban oldalra mozdul a néző, az aktív rendszer lényegesen jobban élvezhető. Persze nagy kérdés a szemüveg nélküli 3D-s televíziózás. Amennyiben csak a sztereofonikus képről beszélünk (a másik a valódi, „körüljárható” holografikus kép), jelenleg a szemüveges megoldás sokkal meggyőzőbb, de ez már egy másik cikk témája lehet.

Bódi János

Sennhesier és Neumann mikrofonok Szegeden

Szerző: Média Technika | 2012. szeptember 11. | Interjúk

A Magyarok Nagyasszonya Székesegyház a produkciónak legalább annyira lenyűgözően látványos hátteret biztosított, mint amennyire lenyűgözően hallható eredménye volt a Sennheiser Nemzetközi Kapcsolatok részlege és a cég magyarországi disztribútora, az Audio Partner Kft. együttműködésének, akik a hangosítás tervezése és kivitelezése során együtt dolgoztak a technikát kölcsönző Votec-kel és Carsten Kümmel hangzástervezővel is. 

A show igazi „csapatmunka” volt, Carsten a szimfonikus zenekar hangosításához főként Neumann ‘Solution D’ digitális kapszulákat használt. Köztük 12 db KK 185 D (nx), 8 db KK 143 D (nx), 6 db KK 184 D (nx) és 6 db TLM 103 D mikrofont, valamint 4 db DMI-8 digitális mikrofon interfészt. A színészek 22 db Sennheiser HSP 2 polarizált fejmikrofont viseltek, SK 2000 vezeték nélküli adóegységekkel és 11 db EM 2050 vevőegységgel kombinálva.

Carsten Kümmel a szimfonikus zenekar hangosításához főként

Neumann ‘Solution D’ digitális kapszulákat használt…

A Neumann ‘Solution-D’ sorozat modelljei kiváló minőségben digitalizálják a mikrofonjelet rögtön a kapszulán belül, megőrizve így a zajnélküliséget, valamint lehetőséget adva a szint-illesztésre és egyéb jelfeldolgozási módokra. A mikrofonokba épített DSP funkciók a DMI-8 digitális interfészen keresztül távvezérelhetők – az erősítés beállítást, az elő-csillapítást, az alulvágó szűrőt, a kompresszor/limitert, a „de-esser” funkciót és a csúcs-limitert is beleértve. Az utóbbi csaknem közvetlenül a kapszulából veszi a kimeneti jeleket, melynek köszönhetően mindig biztonságosan használható a teljes rendelkezésre álló dinamika-tartomány.

„Nagyon érdekes volt, hogy most először digitális mikrofonokat használtunk a szimfonikus zenekar hangosításához, ez jelentős javulást eredményezett a jel-zaj viszonyban és az általános hangminőségben” – mondta Carsten. „A mikrofonokkal lemezfelvételi minőségű stúdióhangzást tudtunk elérni a szabadtéri élő előadáson. Úgy helyezhettem el a mikrofonokat, mint egy lemezstúdióban – kevesebbet használva, és a hangszerektől távolabb elhelyezve azokat. Hiszen stúdióbeli tapasztalatunk, hogy a hegedű igazán jól szóljon, ahhoz a mikrofont egy méternél távolabb kell elhelyezni a hangszertől.”

A 81. Szegedi Szabadtéri Játékok 2012 júliusában a Jekyll és Hyde című musical premier-előadásával nyitott, amelynek sikeréből a  technológiája is jelentősen kivette részét.

„A Neumann és a keverőpultot gyártó Innovason közötti együttműködés is sokat számított. Csodálatos volt, hogy az Innovason Eclipse keverőpultról távvezérelhettem a mikrofonok összes funkcióját. Akkor is változtathattam a mikrofon iránykarakterisztikáján, amikor a zenész játszott. Ez valóban nagyban segítette azt, hogy egész előadás alatt a lehető legjobb hangzást érjük el.”

Carsten szerint egy szimfonikus zenekar esetében az első pillanatok jelentik az előadás legfontosabb részét. Itt szintén nagy segítséget jelentettek a digitális Neumann mikrofonok.

„Egy-egy opera megkezdése előtt közvetlenül van egy varázslatos pillanat. Ez az, amikor a karmester egy nagyon rövid, de nagyon fontos pillanatban felemeli pálcáját, ekkor közönség és a zenekar lélegzet-visszafojtva hallgat, ugyanekkor a zenekar mikrofonjai azonban működésbe lépnek” mondja. „Az audio vonalak hosszúsága miatt az analóg mikrofonok esetében ilyenkor zaj hallható, ami a rézvezető használatára és a közeli elektromos berendezések okozta interferenciára vezethető vissza. Azonban mivel a digitális mikrofonok csak információkat továbbítanak az audio jelekre vonatkozóan – és nem a jelet magát -, a rendszer olyan halk, mintha a szimfonikus zenekar akusztikusan játszana. Vagyis nincs zaj, ami megtörje ennek a lélektanilag fontos pillanatnak a csendjét.”

Carsten ellenőrzés alatt tartotta az egész rendszert. A mellette látható erősítőszekrény jól érzékelteti a munka grandiózus voltát. A képen látható rackbe épített digitális vevőrendszer, külön-külön gondoskodott a mikrofonok zajtalan és zavartalan működéséről.

A technikát kölcsönző Votec a fesztivál első napján egy bemutatóra és egy technikai workshop rendezésére is lehetőséget kapott, amelyeken megmutathatta, milyen előnyökkel jár, ha a mikrofontól egészen a hangfalig egyetlen komplett digitális audio jelút áll rendelkezésre. A résztvevők között magyar és orosz hangmérnökök is voltak, köztük Vladimir Ryabenko, a híres szentpétervári Marinsky Színház vezető hangtechnikusa.

„A workshop a teljes digitális munkafolyamatot bemutatta, az előadáson alkalmazott, a digitális Neumann mikrofonokat és vezeték nélküli digitális Sennheiser berendezéseket tartalmazó komplett összeállítás bemutatását is beleértve” – mondta Selmeczi Imre, az Audio Partner Kft. ügyvezetője. „Carsten is tartott egy bemutatót, melyben példákon keresztül illusztrálta, hogyan használja munkája során a digitális mikrofon technológiát, illetve elmagyarázta a Jekyll és Hyde előadáson alkalmazott rendszer működését is. Azután tartottunk egy helyszíni bemutatót a Dóm téren, ahol a résztvevők megtapasztalhatták, milyen előnyökkel jár a digitális mikrofonok használata egy teljes mértékben digitális munkafolyamaton belül, mind hangminőség, mind vezérelhetőség tekintetében.”

A rendszer tökéletes teljesítményt nyújtott az előadás során, pontosan úgy, ahogy a szakemberek a várták egy ilyen kiválóan összeállított, korszerű rendszetől és persze Carsten is nagyon elégedett volt az eredménnyel:

„Minden a vártaknak megfelelően működött és én nagyon elégedett voltam a digitális mikrofonok teljesítményével” – mondta. „Egy ehhez hasonló, zenekari kísérettel előadott musical ideális feladat ezen mikrofonok számára – a használatuk valóban különbséget jelent a korábbi analóg technikához képest.”

Pierre Morant, a Sennheiser EMEA kapcsolatokért felelős vezetője is nagyon elégedett, hogy az Audio Partnerrel folytatott újabb szoros együttműködés ilyen kiváló eredménnyel zárult:

„A magyar képviseletünk, az Audio Partner támogatójaként nagy örömmel vettünk részt a Szegedi Szabadtéri Játékokon” – mondta. „Ez az esemény egy szakmai-szervezeti összefogás fantasztikus példája volt, egy olyan közös, igazi sikernek számít, amelyet a digitális mikrofon technológia tett lehetővé.”

www.audiopatner.hu

Beszélgetés Havas Judittal

Szerző: Média Technika | 2012. augusztus 29. | Interjúk

 Az MTV Zrt. Sport Produceri Iroda vezetője vagyok. Tavaly január óta a négy közszolgálati médiumnak a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) gyártja a műsorokat, a négy Zrt.-é (MTV, Duna Tv, Magyar Rádió, MTI) a megrendelői, elfogadói szerep. Ezek a szervezetek kis létszámmal működnek, a műsortervezéshez, lebonyolításhoz szükséges adminisztratív munkatársakon kívül az egykori főszerkesztőségek egy-egy képviselője rendeli meg a műsorokat – természetesen előre egyeztetve az MTVA-val, hiszen az anyagi forrás, a kapacitás és a személyi állomány ott van –, azaz előfordulhat, hogy a válasz nemleges. Hogy konkrét példát mondjak: adva van egy sportesemény, amit közvetíteni szeretnénk, ennek időpontját egyeztetem a műsorigazgatósággal, tájékozódom a csatornát illetően, egyeztetünk, majd megrendelem a műsort. Elfogadni is nekem kell, de ez a sport esetében eléggé speciális, mivel nekünk gyakorlatilag csak élő műsoraink vannak, azaz a klasszikus elfogadásról nemigen beszélhetünk.

Amikor valami nagy sportesemény kerül a köztelevízió képernyőjére, akkor a nézettség jelentősen emelkedik, megközelíti, esetenként el is hagyja a kereskedelmi televíziók nézőszámát. Ilyen volt pl. a foci Eb, annak ellenére, hogy – sajnos – a magyarok nem jutottak a legjobbak közé.

Igen, a magyar néző szereti a sportot, persze elsősorban azt, ha a magyaroknak drukkolhat, de érdeklik a nagy világesemények is. Érdekes módon a hazai bajnokságok – egy-két kivételtől eltekintve – nemigen nézettek: miközben háromszoros olimpiai bajnokok vagyunk vízilabdában. Néhány éve az egyik kereskedelmi csatorna megvette a hazai bajnokság jogait de belebukott –, alig nézték, legalábbis az ő elvárásaik szerint.

Bár a közszolgálati tv-nek a magyar sport segítése lenne a dolga, de a nézettség nekünk is fontos, és bizony nem hozza a várt eredményeket. Az is igaz, hogy a hazai szövetségek néha irreális áron ajánlják a bajnokságok jogait – különösen a teljesítménnyel összehasonlítva -, amire a nagy sportesemények közvetítése mellett már nem jut sem adásidő, sem pénz.

A soron következő nagy világeseményre, a londoni olimpiára még visszatérünk, szerencsére ott jelentős a magyar részvétel is. Előtte azonban még egy személyes kérdés: a futás szóról mi jut eszedbe?

Rendszeresen futok, ma is teljesítettem már a 6 km-es penzumomat. Atléta voltam, igaz sprinter, de azért a futás szeretete megmaradt.

Mikor kezdtél el futni?

Későn. Második gimnazista voltam. De addig már nagyon sok mindent kipróbáltam: voltam ifi válogatott úszó, kajakoztam, kézilabdáztam, és általában egy percig nem maradtam nyugton.

Hogy jött aztán a futás?

Testnevelési órán kiválasztottak az egyik egyesülethez kézilabdázni. Gyors voltam, s jól ment minden, amíg nem jött a labda. Az nagyon zavart. Akkor ajánlották a futást. Közel laktunk a Pasaréti úti Vasas pályához, odamentem  atlétizálni. 1966-ban kezdtem és 1968-ban már kint voltam a mexikói olimpián, igaz csak tartalékként.

Úgy tudom, több mint tízszer voltál magyar bajnok.

Váltóval együtt biztos többször. Egyéniben? Nem tudom. Volt egy nagyon jó évem, amikor hármat nyertem, a három sprint-távon, ami atlétikában ritka. Ez 1973-ban volt, két évvel az első fiam születése után – egyébként 3 fiam van –, igazolandó azt az orvosilag is mondott tételt, hogy a nők a szülés utáni második évben a legjobbak.

Rövidtávon versenyeztél?

Igen. És nagyon utáltam a hosszú futásokat a téli alapozás idején. Az edzőm arra sem tudott rávenni, hogy a Pasaréti térig elfussak – mostanában, hogy gyakran futok arra, már tudom, kb. másfél kilométerért hisztiztem. Ehhez képest azóta  mintegy 10-szer futottam le a félmaratont, és egyszer  nekigyürkőztem a maratoni távnak is.

Miért fut egy sprinter 42 kilométert?

Mert hiú, és mindhárom szülés után maradt rajtam felesleg, és mert annak idején elhatároztam, hogy 50 éves koromra lefutom. Igaz, hogy 56 lett belőle, megcsináltam, teljesítettem. Azóta 10-12 km-nél többre nem vállalkozom – a félmaratonra való felkészüléshez nincs már energiám. De a heti ötszöri 6-10 km futást még élvezem.

Hogy lettél televíziós?

Még versenyeztem, amikor Franciaországban Párizsból busszal mentünk Metzbe, és a buszon Radnai János mellé kerültem – akkoriban még az MTV sok atlétikát közvetített, és Gyulai mellett Radnai volt a másik kommentátor -, neki mondtam ott a pillanat hatása alatt, hogy televíziós szeretnék lenni. Ha jól emlékszem, az lett az utolsó „sport-évem”, mert addigra már felmértem, bár itthon az élvonalhoz tartoztam, nem lesz belőlem sikeres versenyző – ennél viszont többet akartam az életben elérni. Volt egy történelem-francia szakos tanári diplomám, jól beszéltem németül is – többre vágytam. Így aztán, amikor abbahagytam a futást, Radnai – a Sportosztály vezetőjeként – tartotta a buszon tett szavát, és engedett külsőzni a Sporton. Időközben megszületett a második fiam, és alig volt néhány hónapos, amikor kaptam egy levelet a televízió személyzeti osztályáról, hogy menjek be.

Ott kiderült, hogy Bokor Péter rendező történelem szakos asszisztenst keres a Századunk sorozatához, én életrajzom szerint ennek a kritériumnak megfeleltem. Belsős munkaviszonyt ígértek. Ugyan hezitáltam, mert  sportot szerettem volna csinálni, de Radnai János azt tanácsolta, hogy fogadjam el a lehetőséget, mert bentről könnyebb területet módosítani. Bokor tartotta a szavát, így 1977-től belsős lettem, a Művelődéspolitikai Főosztályon dolgoztam 1982-ig. Noha a sport volt a mindenem, nem bántam meg ezt a kitérőt, nagyon élveztem a Századunk forgatásait. Az egyéb munkáimat már nem annyira, így amikor Radnai 1982-ben hívott a Sportra, boldogan mentem, pedig váratlan ajánlatot tett: szüksége van egy nemzetközisre, és mivel időközben az angolt is elsajátítottam alapszinten, a három nyelv ismerete miatt rám gondolt.

Mit jelent ez a feladatkör?

Nagyon összetett feladat. Akkor azért lett nagyon fontos, mert az új Sportcsarnokban rengeteg világversenyt rendeztek, amit az MTV közvetített (azaz az MTV volt az ún. Host Broadcaster), amit  Európa,  sőt a világ sok-sok tv-csatornája átvett. Az eseményt ilyenkor ki kell ajánlani: mikor van, mennyibe kerül, mi a jogdíj, ki kér kommentátorállást, ki nem, hoznak-e önálló közvetítő kocsit stb. És persze ugyanennek a „pendant”-ja: vannak a  külföldről átvett események, ahol a nemzetközisnek kell megmondani, hogy mit tűz műsorra az MTV, küld-e kommentátort, átveszi-e a selejtezőket vagy csak a döntőt stb.-  mindezt letárgyalni, lelevelezni. Itt a sporthoz is konyítani kell, de ez inkább gyártási, produceri tevékenység.

Most itt vagyunk a londoni olimpia előtt – igaz mire a Médiatechnika megjelenik, már utána leszünk –, hány olimpiához volt közöd?

Ha az 1968-as mexikói „versenyzőit” nem számítom, akkor ez lesz a nyolcadik televíziós olimpiám. Moszkva volt az első, ott az Intervíziónak dolgoztam, Los Angelesről csak napi egy órás összefoglalót készíthettünk itthon, azt szerkesztettem, Szöulban nemzetközisként voltam kint, 1992-ben itthon voltam vezető szerkesztő, 1996-ban Atlantában nem csak szerkesztettem, hanem az atlétikai versenyek egyik kommentátora is lehettem.  A 2000-es év, mint televíziósnak kimaradt, mert akkor beleestem a csoportos leépítésbe (bár akkor az MTI Sportosztályán szintén olimpiai tudósításokat írtam), 2004-ben a Duna Tv is adhatott napi másfél órát, azt szerkesztettem, 2008-ban pedig főszerkesztő-helyettesként dolgoztam Pekingben. Most jön London, s még a téli olimpiákat nem is számoltam!

Mi változott televíziós szempontból, ha visszagondolsz az elmúlt olimpiákra?

Rengeteg. Olimpiáról olimpiára fejlődött a technika, ez a néző számára élvezhetőbbé teszi az olimpiát, a mi életünket – persze képletesen szólva – megnehezíti. Pekingben pl. 48 bejövő vonal között választhattuk ki, hogy mit mutatunk meg azonnal a nézőnek, vagy mit rögzítünk, hogy később megmutassuk. (Ez a szám Londonra már 54 lett!)  Gyorsvonati sebességgel változik négyévente a technika adta lehetőség, de erről szakszerűbben inkább a műszaki szekció tudna beszélni. Az én feladatom, hogy az adás tökéletes legyen, és ez egyáltalán nem könnyű.

Az olimpia mindig a szerkesztői munka non plus ultrája, ahol nagyon sok azonnali döntés kell, ugyanakkor előre fel kell készülnöd minden lehetőségre. Mondjuk, egy délelőtti 6 órás etapban legalább 15 sportágnak van eseménye, ebből 10 olyan, amit meg kell mutatni a nézőnek, vagy azért, mert magyar van benne, vagy azért, mert érdekli a nézőt, pl. a magyar vízilabda csapat következő ellenfelének a meccse, vagy az amerikai férfi kosárlabda Dream team. Ebből legalább 4 abszolút egyszerre van – és te csak egyet tudsz adni élőben, mondjuk egy kézilabda meccset, a többit pedig rögzíted, hogy majd a kézilabda szünetében, vagy az indifferens úszószámok alatt mindet megmutasd!  Viszont amint vége van a kézilabdának, leadod ezeket, de közben csinálod az összefoglalót a kézilabdából, mert gondolni kell azokra a nézőkre is, akik ilyenkor dolgoznak, és természetesen este 6-kor meg akarják nézni a fontosabb történéseket. És azért nézed az előtted lévő további 50 vonal képét is, hogy hol történik esetleg olyan, amit ugyan eszed ágában sem volt megmutatni, de összedőlt/megsérült/világcsúcsot ért el/ stb. – szóval valami váratlan történt. És persze közben csináltatsz riportot a medencéből kimászó Cseh Lacival, és azt is be kell szerkeszteni. Tudsz követni?

Külön nehezíti az életünket három olyan sportág, amelynek érmei egy nap alatt dőlnek el: cselgáncsban, vívásban, birkózásban a magyar versenyző kieshet már az első fordulóban 10-kor, délelőtt bármikor, és eljuthat az esti 7 órás döntőig is. De éppen ezek a sportágak amúgy nem érdeklik a magyar nézőt, tehát neked minden eshetőségre fel kell készülnöd, azaz mindig kell lenni egy egérútnak, egy olyan sportágnak, amit bevethetsz (azaz a nap minden szakában közvetít egy kommentátor valamely csapatsportágat, hogy vész esetén oda lehessen kapcsolni.)

Hogy tudod megoldani, hogy minden magyar képernyőre kerüljön?

Nem könnyű, de megoldható. Nézzünk egy konkrét példát. Július 28. szombat délelőtt: Gyurta úszásával egy időben lesz tornában Berki selejtezője, vív Mohamed Aida és judózik Csernoviczky  Éva, de  amikor ezt az interjút adom  még nincs meg a tenisz, asztalitenisz és az ökölvívás sorsolása, tehát ad abszurdum előfordulhat, hogy a két magyar lány pingpongozik, hogy Szávay teniszezik és Harcsa bokszol – mindenki délelőtt, egyszerre! Tehát abban kell dönteni, hogy kit adunk élőben, kit adunk be a rögzítésből, mert mindent rögzítünk. És mindezek tetejében még vannak egyéb kötelezettségek is: sok támogatói spot, sok reklám – ráadásul utóbbiakat Budapestről sugározzák, azaz kb. óránként vissza kell adni a képet-hangot Budapestnek. Ugyanakkor a napi két Híradóval is törődni kell, egyeztetni velük, hiszen sokszor  előfordul majd,  nem tud eredeti időpontban menni, mert éppen akkor játsszunk vízilabda meccset, vagy nem tud a megszokott hosszúságú lenni, mert ütközik valami fontos eseménnyel.

Hány fős stáb lesz Londonban és hány dolgozik Budapesten azért, hogy mi nézők láthassuk az olimpiát?

Londonban nem tud több, mint 49, hiszen csak ennyi akkreditációt kaptunk, ez már a harmadik olimpia biztos kvótája. Ebből sok a műszaki, mivel kb. reggel 7-től este 11-ig dolgozunk (londoni időben), a technikai részleg csak két műszakban tudja a munkát jól elvégezni. Csak a szerkesztői és a rendezői csapat dolgozza végig a napot, mert nekik egészében kell látniuk az egész napot. Nagy stáb dolgozik Pesten is, hiszen az m2-n is adunk napi 13 órát – ott mást, mint az m1-en, hiszen nem lesz annyira magyar centrikus, azaz több, a magyar nézőt egyébként nagyon érdeklő csapatsportág lesz. És akkor még nem beszéltünk a Program, az ún. Lebony munkatársairól, a két csatorna műsorbonyolítóiról, vagy pl. a reklámosokról, akiknek naponta kell a mi előző nap elküldött adástervünk ismeretében a reklámokat megszervezniük.

Hol készülnek a műsorok?

Az m1 adása teljes mértékben Londonban készül. Az MTVA bérelt egy kb. 200 nm-es irodát, ahol a vezérlőn és a stúdiórészen kívül vannak szerkesztői szobák, technikai helyiségek, un. off tube helyiségek. Ez utóbbiakra azért van szükség, mert nincs minden helyszínen kommentátorállásunk, azaz bizonyos sportágakat az IBC-ből (nemzetközi televíziós központ) fogja a kommentátor alámondani – ilyen pl. a röplabda, asztalitenisz, tenisz, műugrás, kerékpár.

Az m2 adása Budapesten készül, az V-ös, ún. virtuális stúdióban, ahová bejön részint az m1 adása, részint önállóan is rendeltünk ide vonalakat: pl. az USA férfi kosárlabda csapata majd minden csoportmeccsét (magyar idő szerint) 22.15-24.00 között játssza – ez az m1 adásidejébe nem fér bele, de az m2-ébe igen.

Szakmai, üzleti titok, hogy mibe kerül a londoni olimpia?

Ez nem az én területem, ezért nem is beszélek róla.

Elképesztően komplikált feladatot vázoltál fel és ezt viszonylag kevés embernek kell elvégeznie, hogy lehet ezt bírni?

Nagyon fontos az előkészítés precízsége, és kell, hogy a szerkesztők az egészet is átlássák, ne csak a közvetlen feladatra koncentráljanak. A mostani helyzet azért nehéz, mert zömében olyan munkatársakkal kell a feladatot megoldani, akik még nem voltak olimpián. Rendkívüli lesz a terhelés. Nagyon fárasztó olimpia lesz, hiszen fél hat körül el kell majd jönni a szállodából és éjjel egy óra előtt nem kerülünk ágyba. És biztos, hogy reggelenként még futni is fogok, mert másképpen nem bírom ki a napot, nekem fél óra futás, több mint fél óra alvás. De Pekingben is ilyen volt az életünk, ott is kibírtuk.

A Forma 1 Magyar Nagydíja is erre az időszakra esik…

Bizony a megnyitó napján kezdődik a Hungaroring.  Az a magyar stáb, amelyik ezt közvetíti, beleértve a kommentátort, műsorvezetőt, nemzetközist, nem is tud velünk utazni, csak a verseny után este jön utánunk, ami az első három nap londoni beosztását megnehezíti. És ha ehhez hozzávesszük, hogy ugyanezen a hétvégén indul a labdarúgó OTP Bank Liga, valamint, hogy – továbbjutás esetén – futballcsapataink az olimpia alatt játszhatnak BL- és El-selejtezőket, akkor kiderül, hogy nagyon nagy teher van a Sport Főszerkesztőségen, ahol ennyi munkához kevesen vagyunk. (Pl. az NB I-es meccsek első három fordulóját az olimpia alatt a Duna sugározza, külsős kommentátorokkal, hiszen, aki él és mozog, Londonban van.)

Van egy olyan futószám, ahol a stafétabotot át kell adni. Látsz arra esélyt, hogy nyolc olimpia tapasztalatodat valakinek átadd?

Valószínű, hogy nem lesz rá szükség. A következő téli és nyári olimpia közvetítési jogait ugyanis a NOB egy reklámügynökségnek adta el, amely információim szerint elképesztően magas árat kér majd, s amelyet várhatóan a mi műsorszolgáltatónk, az MTVA sem lesz képes finanszírozni. Még a gazdag közszolgálati tv-k (BBC, ARD, TF1) sem tudják majd megfizetni. Ráadásul azt tervezik, hogy nem összességében, hanem sportáganként árulják: úgyhogy lehet, ez az utolsó ilyen tv-s olimpia.

Mit fog csinálni egy ennyire aktív ember, ha tényleg nyugdíjas lesz és nem lesz több olimpia?

Nem tudom. Van egy alapmondásom: akkor megyünk át a hídon, ha elértük a folyót. Egyelőre egy sikeres olimpiával érjem el a folyót. Aztán vagy átmegyek a hídon, vagy még ezen az oldalon maradok…

Babiczky László

Studiotech az IBC 2012 előtt

Szerző: Média Technika | 2012. augusztus 29. | Interjúk

Tavaly sikeres volt jelenlétünk a kiállításon, standunk szinte állandóan tele volt látogatókkal. Ebben nemcsak annak volt szerepe, hogy lengyel, belga, észak-afrikai és természetesen magyar cégeink partnerei nagyobb számban vettek részt a kiállításon, hanem annak is, hogy próbáltunk egy olyan barátságos légkört teremteni a nyüzsgő vásár közepén, ahol a vendégeinkkel egy ital, kávé, esetleg csokoládé társaságában kötetlenül tudtunk beszélgetni. Ezt szeretnénk ez évben is megvalósítani – kezdi a beszélgetést Orosz Károly.

Mi volt az eddigi tapasztalat?

A Studiotech Európa és a nagyvilág több országában jelen van, így amszterdami jelenlétünk valójában része egy közös marketing stratégiának. Ezzel elsősorban azt szeretnénk megmutatni, hogy mekkora lehetőség rejlik abban, ha egy viszonylag kis cég mögött nemzetközi szinten is komoly műszaki és pénzügyi kapacitás áll.  Mi elsősorban Magyarországon tevékenykedünk, és bizony egy ilyen kiállításon szembesülünk azzal, hogy más piacok, mint például a lengyelországi, mennyivel erősebb és nagyobb. A példánál maradva elmondható, hogy tavaly lengyel kollégáink szinte megállás nélkül fogadták a partnereiket, és bizony komoly, azóta már megvalósult üzletek alapjait rakták le.

Milyen országokban van jelen a Studiotech?

Jelenleg 7 országban működnek Studiotech vállalatok. Elsőként Belgiumot említem, ahol az anyavállalatunk van, Lengyelországban és Magyarországon már régóta jelen vagyunk, emellett Algériában és Marokkóban is van egy-egy irodánk. Idén tavasszal Sydney-ben nyílt egy képviseletünk, két hete pedig Párizsban kezdte meg működését a francia iroda. Természetesen az IBC Studiotech standján velünk együtt ők is képviseltetik magukat.

Hol találják meg az érdeklődők a Studiotech standját az IBC-n?

Ez évben két standunk lesz, az egyik a 8A 68–as csarnokban lesz, ahogy a mellékelt térképen be is jelöltük.  A másik a 11D 39-es csarnokban külön kuriózumnak ígérkezik. Egy kisméretű 8 kamerás HD DSNG közvetítő kocsi bemutatása gazdagítja a Studiotech jelenlétét az idei IBC-n.

Milyen várakozással tekint a magyar Studiotech az idei IBC elé?

Arra számítunk, hogy egy letisztultabb piaci környezetben, nagyobb sikerrel tudunk részt venni a kiállításon, és lehetőségünk nyílik a hazai befektetőkkel és broadcast szakemberekkel konstruktív megbeszélésekre, amiből később konkrét eredmények is születnek. Ugyanígy nyitottak vagyunk a környező országok stúdiótechnikai beruházásaiban való részvételre is, ahol jól tudnánk hasznosítani az eddig szerzett hazai és nemzetközi tapasztalatainkat.

Kik utaznak szeptemberben Amszterdamba?

Idén legtöbb munkatársunk elutazik az IBC-re, igaz nem egyszerre. A csapatból az értékesítő kollégák – Gyengő István, Tóth Attila, Vécsei István és Billédi Géza, illetve a technikai kollégák – Kovács Máté és Perneczky Miklós végig kint tartózkodnak, tehát mobil telefonjaikon, vagy standunkon a hostess lányok közvetítésével bármikor elérhetőek, hívhatóak. Én természetesen ott leszek elejétől végéig, innen a vásár zárása után Brüsszelbe utazom a Studiotech cégcsoport évi ülésére, majd onnan vissza az Evertz területi igazgatójával Magyarországra jövök, ahol folytatjuk az előttünk álló feladatokat egyeztetésével.

Mi indokolta a Studiotech számára az új képviseletek beindítását?

Új piaci lehetőségeket keresett a vállalat és ezeken a piacokon volt rá igény. Az új leányvállalatok rendszerintegrációval foglalkoznak. Vezetőik nagy szakmai tapasztalattal és kapcsolati tőkével rendelkeznek. A Párizsban alakult irodánk vezetője Gerard Maisan a Snell korábbi vezetője volt, több mint 20 éve van a szakmában. Az ausztrál irodánk vezetője Michael Bentsen pedig a Grass Walley–nél hosszú éveken át mint rendszermérnök dolgozott. Mindkettőjük feladata, hogy bevezessék a Studiotech-et a francia, illetve az ausztrál piacra.

Tartogat-e valamilyen meglepetést a Studiotech cégcsoport az IBC-vel kapcsolatban?

Amiről beszéltem, a 8 kamerás HD DSNG közvetítő kocsi bemutatása annak tekinthető.  Ez jelen pillanatban még gyártás alatt van, és bizony egész mostanáig kérdéses volt, hogy lesz-e szabad stand, ahol bemutatható.  Szerencsére sikerült helyet kapnunk, így már nincs akadálya annak, hogy bemutathassuk a szakmai közönségnek ezt az újdonságot. ( – )

m3D elindult az MTVA kisérleti adása

Szerző: Média Technika | 2012. július 07. | Interjúk

(Sajtótájékoztató)

A megfelelő készülékkel rendelkezők előfizetési díj nélkül, illetve az adást  továbbító szolgáltatókkal szerződésben álló televízió nézők 3D-ben is élvezhetik a Londoni Olimpiai Játékok kiemelt sportágainak közvetítését, valamint az MTVA kifejezetten az 50 napos kísérleti adásra összeállított exkluzív filmcsomagját, jelentette be június 12-i sajtótájékoztatóján dr. Szabó László Zsolt, az MTVA vezérigazgató-helyettese, és Rákay Philip, az MTV Zrt. programigazgatója, az m1, m2 intendánsa.

                                                                                                                                                       (MTI Fotó: Máthé Zoltán)

A sajtótájékoztató résztvevői

A Londoni Olimpiát összesen 12 ország, az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Hong Kong, Japán, Ausztrália, Korea, Brazília, Anglia, Franciaország, Magyarország, Olaszország, és az Arab Emirátusok televíziói sugározzák 3D-ben.

Ismét fontos és meghatározó állomásához érkezett a magyar televíziózás. A Magyar Televízió 2008-ban már HD minőségben sugározta a pekingi olimpiát. Az idén pedig kísérleti csatornája a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjét és a londoni olimpiát teszi elérhetővé 3D-ben is – látványos térélményt nyújtva. A közszolgálati média – kísérleti jelleggel – 2012. június 25-én, délelőtt 10 órától augusztus 12-éig, a XXX. nyári olimpiai játékok zárásáig 3D-s műsorokat sugároz sportbarátoknak és mindazoknak, akik a 3D képélményére vágynak. A sportesemények mellett a csatorna más, látványos és szórakoztató 3D programokkal is várja nézőit. Láthatják a magyar könnyűzenei élet legfrissebb koncertjeit a Republic együttestől kezdve az Omega 2012-es szuperkoncertjéig. Napközben Főzőshow, cirkuszi bemutatók, űrkutatásról szóló, a Genfi autószalont és más autós rendezvényeket, a világ filmfesztiváljait és premierjeit bemutató műsorok mellett számtalan vadonatúj természetfilmet vagy épp extrém sportbemutatókat láthatnak nézőink, vagy a fotelben ülve körbeutazhatják a világot a leghíresebb városokat, nyaraló- és kirándulóhelyeket bemutató sorozatunkkal. Esténként többek közt egészestés rajzfilmeket, koncerteket, a Wim Wenders által rendezett, az Európai Filmakadémia díjával jutalmazott táncfilmet, Koncsalovszkij fantasy filmjét, a Diótörőt, vagy Michael Flatley Lord of the Dance előadásának 3D-s ősbemutatóját ajánljuk figyelmükbe. A magyar filmkészítők lépést tartanak a technikai vívmányok kihívásaival, és a világ alkotóival. A magyar 3D filmkészítés legújabb, Magyarország és Erdély kastélyait és természeti szépségeit is az, egyenlőre 50 napon keresztül sugárzó csatorna.

A csodálatos  filmek nagy részét  2D (HD) joggal is megvásárolta az MTVA,, így azok nemcsak a 3D hozzáféréssel rendelkezők  számára lesz elérhető.  A műsorokat 2D-ben is levetítjük egy későbbi időpontban.

Az ötvennapos kísérleti adás alatt igyekszünk hozzájuttatni a kivételes élményhez 3D hozzáféréssel nem rendelkező nézőinket is. A Cinema Cityvel kötött megállapodásunk értelmében Budapesten és több vidéki város filmszínházában is látható lesz az m3D csatorna.

Az Antenna Hungária Európában az elsők között indít 3D tesztsugárzást a digitális földfelszíni televíziós platformon.

A Széchenyi hegyi adó 3D sugárzásának lefedettsége

A műsorszórás júnus 18-án tesztsugárzással indult a budapesti Széchenyi-hegyről és tető-, illetve egyes helyeken szobaantennával is fogható Budapesten és környékén. A 3D képet csak a 3D tartalmak megjelenítésére alkalmas tévékészülékeken lehet élvezni.

A Budapest és környékén fogható kísérleti sugárzás keretében 2012. július 1-jén kizárólag a MinDig TV-n érhetik el 3D-ben az érdeklődők a Futball Európa-bajnokság döntőjét. A július-augusztusi időszakban ingyenesen elérhető 3D tesztsugárzással bővül ki a MinDig TV kínálata, a Nyári Olimpiai Játékok idejére.

Tavaly a digitális földfelszíni televízió bizonyult a leggyorsabban bővülő platformnak, mára már több mint 300 000 háztartás használja az ingyenes MinDig TV szolgáltatást. A boltokban kapható lapostévék (plazma, LCD, LED) szinte mindegyike tartalmazza a MinDig TV vételéhez szükséges DVB-T MPEG-4 tunert, így akár külön dekóder közbeiktatása nélkül, egy tető- vagy szobaantennával lehet nézni többek között az ingyenes, HD-minőségű sportközvetítéseket.

(Az Antenna Hungária DVB-T 3D tesztsugárzásának műszaki paraméterei: Sugárzás helye: Budapest, Széchenyi-hegy (OMK), Csatorna: 43 (650 MHz), Beállítások: 16QAM, FEC 1/2, GI 1/32,  Sávszélesség: 12,06 Mbps, Video: 3D side by side

Audio: AC-3 5.1 vagy AC-3 2.0 és Mpeg1 layer II stereo.

További információ: Tóth András tel: 464 2110  e-mail: totha@ahrt.hu, web: www.ahrt.hu; www.mindigtv.hu; www.mindigtvextra.hu) 

Kábeltelevíziós előfizetés esetén a július 2-a utáni vételi lehetőségről a szolgáltatók tudnak felvilágosítást adni.

A csatorna másik hivatalos partnere a Samsung, a világ egyik vezető televízió-gyártója, a 3D technikai fejlesztések elkötelezett támogatója.

A vállalat tavaly nyáron bemutatott Explore 3D szolgáltatása ingyenesen tesz elérhetővé számos háromdimenziós videót, így téve érdekesebbé a tévé előtt eltöltött időt. A legújabb Samsung Smart 3D TV-k az otthonok médiaközpontjaként egyszerre nyújtják a televíziózás, a kapcsolattartás és a netezés élményét. Idén márciustól már az MTVA alkalmazása is letölthető a készülékekre, a Magyar Televízió, valamint a Magyar Rádió archívumának páratlan választékát kínálva a felhasználóknak.

„Büszkék vagyunk arra, hogy részesei lehetünk az m3D indulásának. A Samsung több mint egy évtizede a Magyar Olimpiai Bizottság és ezáltal az olimpikonjaink egyik legmegbízhatóbb támogatója. Személyes öröm számomra, hogy a m3D csatorna nézői a XXX. Londoni Nyári Olimpiai Játékokat már háromdimenziós közvetítésben követhetik nyomon, így szinte azt érezhetik, mintha nem is a nappalijukból, hanem a pálya széléről szorítanának kedvenceikért” – mondta el az eseményen dr. Facskó István, a Samsung Electronics Magyar Zrt. elnöke.

A Samsung Electronics világelső a félvezetők, a telekommunikáció, a digitális média és a digitális konvergencia terén. A vállalat konszolidált bevétele 2011-ben elérte a 143,1 milliárd dollárt. 71 ország 205 irodájában világszerte 222 000 embert foglalkoztat. A vállalat kilenc üzletágból áll: vizuális megjelenítők, mobilkommunikáció, telekommunikációs rendszerek, digitális háztartási elektronika, IT megoldások, digitális képfeldolgozás, memória, rendszer LSI és LED. Gazdasági, környezeti és társadalmi szempontok alapján a Samsung Electronics 2011-ben a legjobbnak bizonyult a Dow Jones Fenntarthatósági Index technológiai vállalatokat tartalmazó listáján.

Üzenet a múltból, üzenet a jövőnek…

A televíziós műsorszórás kezdetétől izgatta a mérnököket, hogyan lehetne igazi térbeli képet továbbítani, megjeleníteni. A Magyar Televízióban készült két 3D-ben készült alkotás. Molnár Miklós először 1973-ban forgatott egy háromdimenziós interjút a Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberttel, aki három dimenzióban üzent az utókornak. Az MTV mérnöke 15 év múlva, 1988-ban Takács Mari bemondóval rögzített egy szívszorító  üzenetet a jövő nézőinek. A kezdeti, elsősorban 50-es években domináns, színes szemüveges megoldás azonban nem hozta el a várt sikert és és a mérnökök után szép csendben a tévénézők is elfeledkeztek a térhatású adásokról.

Néhány éve azonban újra megjelentek a mozikban a látványos 3D filmek, és erre a  piaci szereplők, a tévékészülék gyártó gyorsan reagáltak. A televízós műsoros tartalom azonban lényegesen kevesebb, amint arra igény lenne. Az MTVA ezt az igényt hozta össze a londoni olimpia közvetítésével és hozta létre az 50 napos, kísérleti jellegű, ideiglenes csatornát.

Az M3D csatorna augusztus 13-án befejezi működését  és a tapasztalatok felhasználásával készülünk a jövőre…

www.hirado.hu

1957 május 1. Ötvenöt éves a magyar televíziózás

Szerző: Média Technika | 2012. április 30. | Interjúk

Az első TV-közvetítés a május 1-jei felvonulásról. A helyszínt karszalagos munkásőrök biztosították, vonulás közben lehetett csak fényképezni, megállni tilos volt.A – Sztálin szobor talapzatából lett – tribün előtti fotó készítése csak a hivatásos fényképészek, a sajtó számára volt csak engedélyezve. Foto: dr. Takács István

( Forrás: szerkesztő Takkk édesapjának, dr. Takács Istvánnak korabeli diafelvétele, szkennelte Takkk)

This image has been released under the GNU Free Documentation License

Erről a napról sokan írtak memoárjaikban, elsősorban tévések, de jelentősége dacára csak kevés fotó őrzi emlékét. A Wikipédián találtunk egy korszakra jellemző fotót, ahol közvetítés méreteit és technikai eszközeit is érzékelni lehet az eseménynek.

A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy az 1957-es május elsejei felvonulás – bár tanácsadói ellenezték – Kádár János személyes döntése volt, aki a kor legmondernebb televíziós technikájával akarta megmutatni a világnak, és az országnak, hogy Magyarországon stabil politikia helyzet van, ráadásul a televízió beindításának ügye már régen napirenden volt, azt már 1953-ban megszavazta a Minisztertanács. A Magyar Televízió első élő közvetítését néhány próbaadás előzte meg, és a technikai felkészültség pedig valóban „átvitte a lécet”. Négy vadonat új Thomson márkájú kamerával, és 16 rádiós riporterrel zajlott a közvetítés, amit csak a kiváltságosak tudtak otthonukban nézni, mivel nagyon kevés készülék volt még akkor az országban. A televízió előfizetőinke a száma is nagyon csekély volt, a közvetítést pedig csak Budapest körzetében láthaták az előfizetők, akik ugyancsak kevesen voltak, de ez a szám a kövegtkező tíz év alatt közel egymillióra emelkedett.

A mostani jubileumi adással a közmédia méltó szinvonalon ünnepli az évfordulót. Az 55. évvel ez elött indúlt hazai tévéadást bonyolító Magyar Televízió, mai nevén MTVA ezen az ünepen négy közvetítőkocsival, egy látványstúdióval, valamint 36 különböző márkájú legmodernebb kamerával van jelen a helyszíneken, és közvetítí a belvárosi kultúrális programok javarészét. Az adás bonyolításában az MTVA több mint 160 munkatársa vesz részt, ami összehasonlításban 10x szerese az 1957.évi indulásnak. ( -sr- )

Én szerettem segíteni, ahol tudtam…

Szerző: Média Technika | 2012. április 20. | Interjúk

Beszélgetésem a „baráttal” csak arra irányult, hogy olyan dolgokat tudjak meg, melyek adalékok lehetnek a magyarországi televíziózás történetéhez.

MTV Örökös tag díjátadás, 2008

Hogy indult televíziós pályafutásod?

Zsurzs Évával a televízióba való felvételem napján 1966-ban ismerkedtem meg. A Vidám vasárnap című tévéfilmet forgatták. Baji Tibor, akinek gyakornoka lettem mutatott be a rendezőnek. Az első olyan produkció, melyben érdemben is munkatársa lehettem, a Koppányi aga testamentuma volt.

Tanítómestereim Zsurzs Éva és Baji Tibor. Tőlük tanultam meg az alapokat, dinamikát, a helyzetfelismerést és nem utolsó sorban azt, hogy mindent meg lehet kérdezni, de mindent pontosan kell érteni. Húsz évet dolgoztam Zsurzs Évával egy stábban. A hatvanas, hetvenes években a Zsurzs név fogalom volt. Ha az ember felhívott egy színészt és kimondta Éva nevét, már nem kérdezték, hogy milyen a szerep és mennyi a gázsi, mindenki igent mondott. Státuszszimbólum volt dolgozni vele.

Horváth Lóri, a kezdő felvételvezető Zsurzs Éva új 850-es Fiatjával megjárja Szegedet oda vissza, mert akkoriban még be kellett járatni az új autókat.

Én szerettem segíteni, ahol tudtam. De reggel hatkor ott kellet lennem a stáb indításánál. Az hozzátartozott akkor egy kollektív munkához, hogy Ő azzal járul hozzá, hogy mindenhez ért és megteremt egy alkotói légkört, és egy maradandó produkciót, biztosítja nekünk a rendszeres jó munkát, mi meg segítjük őt mindenben, hogy a rendezésre tudjon koncentrálni.

A Fekete város 102 napig 68 helyszínen 4 országban forgott.  Kiemelt produkció volt, nyugati nyersanyagot kapott, ez akkoriban ritkaság volt. Megérte, nem csak művészileg, de gazdaságilag is, csak a 2000-es években annyiszor ismételték, hogy csak a műsoridővel is behozta az árát, hány gyenge filmet kellett volna megvenni és leadni.

Milyen volt ebben a filmben, a már nem kezdő Horváth Lóránt kapcsolata rendezőjével.

Ebben a filmben debütáltam, mint gyártásvezető. Megpróbáltam nagyon precíz lenni, Éva is ilyen volt. Nem beszélve arról, hogy olyan kimagasló szakmai minőségű stábtagok voltak mellette, hogyha elakadtam segítettek. De Zsurzs kreativitására jellemző volt, ha bármi olyan probléma adódott, amit nem lehetett megoldani, időjárási viszonyok, színészegyeztetési problémák, mindig talált áthidaló megoldást anélkül, hogy az a művészi minőség rovására ment volna. Nem mondott le forgatást, átalakított, változtatott, ha kellett, de a célt nem tévesztette szem elől.
 

Játék határok nélkül díjátadás, Magyarország, 1993

Amikor nézed a filmet és látod a csuklyás hóhért, mi jut eszedbe?

A magyarországi forgatásokon én voltam a hóhér, Szlovákiában a kinti rendezőasszisztens. A produkcióban mindenki alkotóként vett részt, a világosító is. Bizonyos epizód szerepeket a stáb játszott, ez megtiszteltetés is volt, meg egy kis anyagi pluszt is jelentett a szereplőnek. És nagy segítség is volt, hisz a sok helyszín miatt a szereplők szállítása nem volt egyszerű.

Gyártási Igazgatóként majd Ügyvezető elnökként milyen volt a kapcsolatod Zsurzs Évával?

Soha nem kért külön semmit. Az összes kapacitás hozzám tartozott, soha nem hívott fel, hogy adjak neki még ezt vagy azt, hogy hivatkozott volna stábbeli kapcsolatunkra. Tudta azt, hogy mi jár egy produkciónak, aminek Ő a rendezője. Amikor ügyvezető elnök lettem, akkor már Éva nyugdíjas volt. Az elődöm, Peták István elengedte. Hiba volt.

A szocializmus tervgazdálkodásos rendszerében a filmgyártás külön utakon járt, mert egy-egy produkció akkor is vállalkozásszerűen működött. Egy cél érdekében szerveződött szakmai vállalkozások voltak.

A produkciók kisebb KFT-hez hasonlítottak.   A televízió főszerkesztői, szerkesztői,  dramaturgjai voltak a producerek.. Ők találták meg a témákat és rendelték a forgatókönyveket. A következő szint volt a rendező és a gyártásvezető.  A televízióban általában kiosztották a feladatokat a rendezőknek, de az Irodalmi és Drámai Főosztályon nagyobb szabadsága volt a rendezőknek, választhattak a feladatok közül, együtt dolgoztak, műhelyszerűen, a dramaturgokkal, szerkesztőkkel.  Ezt követte az a döntés, hogy milyen technikával dolgozhat a produkció (film v. elektronika) és hogy hol készülhet, belsőben, az MTV-ben vagy külsőben, a filmgyárban.

Milyen technikai bázisa volt a televíziónak, mikor gyártási igazgatói posztot elnyerted?

Dúlt a harc, hogy mi a fontosabb a tartalom, a főszerkesztőségek igénye vagy a televízió műszaki teljesítőképessége. A viták jelentős része az elnökségi értekezleten dőlt el. Ezt elégelte meg Nagy Richárd és úgy döntött, hogy alakuljon egy rendszerszerűen felépített televízió. Eközben Kerpel Róbert műszaki igazgató a Tervhivatalnak már a többedik székház tervet adta be, de a hatalomnak nem volt szándéka ekkora beruházást jóváhagyni. Csak annyi pénzt lehetett szerezni, amellyel a Szabadság téri épület felét, a IV stúdiót ki lehetett alakítani. Ide be sem léphetett mindenki és az itt készülő produkcióknak lett gyártási pótléka is, amit a filmgyárban dolgozóktól, a televíziósok mindig is irigyeltek. Ennek a stúdiónak az lett volna a feladata, hogy kiváltása a MAFILM-es produkciókat. Ez valóban korszerű stúdió volt, lámpaparkjával, vezérlőjével, kiszolgáló helységeivel, de a filmgyári világ szakmai módszertanát nem lehetett behozni ezzel a televízióba. Először csak szórakoztató műsorok készültek, szilveszterek, vetélkedők, később helyet kaptak a televíziós játékok is. Bár az hamar kiderült, hogy a filmgyári kreatív légkör, a filmezés módszertana nem könnyen ültethető át. Nem minden a technika. Kerpel Róbert 1986-ban mutatta fel a Tervhivatal engedélyét, hogy kezdődhet a „bojtárstúdiók” építése. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy csinálunk ott egy kisebbfajta vállalatot, ahol már egy másfajta gondolkodás is érvényesülni tud, ahova átmenthető a filmgyári szemléletmód. De akkor sem gondoltam, hogy ezzel teljesen kiválthatók a MAFILM-es produkciók, mert a külsőkben forgatott filmek világát nem lehet bekényszeríteni egy televízió stúdióba.

Abban az időben az is elterjedt, hogy szándékod volt a Bojtár utcai bázist leválasztani a televízióról. Önálló vállalattá alakítani.

Igen egy „kis mafilmről” álmodtam. De belebuktam ezt ma már elmondhatom, túl újszerű volt ez az elképzelés. Sok érdeket sértett, hogy mindenért, amit a produkció használ, azért fizetni kell majd. A rendszer precízen ki volt találva. De bevezetni csak úgy lehetett, hogy ez az egész csak virtuálisan működött, mintegy tájékoztató jelleggel. Megnyugodtak, hogy a valóságban nem kell fizetni. Ez a virtualitás lett az elképzelés halála. Nem lehetett belőle tovább lépni.

MTV Gyártási Igazgatóság Demo film forgatás, Kunigunda utca, 1996

Tudtad-e a produkció centrikus elképzeléseidet érvényesíteni, amikor azt hozta az élet, hogy megbízott elnök lettél?

Nem, mert ez a rendszerváltás után egy egész más politikai környezetben történt. Ekkor már politikai harcok színtere volt a televízió és ez a háborús terep ráépült az előző korszak ellentmondásaira. Peták István és helyettese Sárközi Erika mellett én voltam a realizáció irányítója. Abban állapodtunk meg, hogy ők kitalálják, mi legyen, és én másnap megmondom, tudjuk-e az elképzeléseket realizálni. Nevetséges, de az volt a legnagyobb gond, hogy kevés a szoba ahhoz, hogy az új szervezet felálljon. Én felajánlottam, hogy kimegyek a házból a „bojtár bázisra” és viszem magammal a munkatársaimat és ezzel a bentieknek több tér jut. Az embereim nehezen fogadták ezt a döntést. Kimenni a gulágra!! Biztattam őket: ingyen parkolhatsz, lesz irodád. Ekkor vittem ki a lámparaktárt, a szcenikát, az összes műhelyt, kellékraktárt stb. Ekkor vettük meg a „bojtár bázissal”szemben lévő ipari tanuló iskolát és itt rendezkedtünk be irodáinkkal és táraink egy részével. Itt lett az én szobám is. Törekedtem arra, hogy ennek az épületnek legyen dizájnja. Lakhatóbb legyen, mint a benti ház.
 

Miközben épül a kinti világ, Peták István elnök körött megfagy a levegő, le kell mondania.

A bukás oka nem csak politikai volt. Sokan mentek panaszkodni a képviselőkhöz, a kurátorokhoz a „házból” is, hogy az én elképzelésem sem jó. A sok akarnok sok patrónusra talált a politikában. Addig mószerolták Petákot, míg kialakult az a vélemény, hogy nem jó elnök. Ez nagy hiba volt. Hetente számoltatták be mindenről és engem is. Mindent, minden pici döntést meg kellett okolni. Így nem lehet vezetni. A semmihez nem értő társadalmi kurátorok civil kérdéseire kellett állandóan válaszolgatni. Peták megbukott.  Bizalmi szavazáson leváltották az elnököt, majd a két alelnök irányít addig, míg a pályázat kiírása után ismét lesz elnöke a televíziónak.

Az egyik hétfőn telefonon hívtak (1998. január 6.), reggel volt, épp ittam a kávémat, keresnek a kuratóriumból. Felállok, kávémat leteszem. Titkárnő hangja a telefonban: Lóránt üljön le! Honnan gondolta, hogy állok? Tíz óra öt perctől maga a televízió elnöke. Azonnal jöjjön be. Berohanok a tévébe. Mondják, menjek át a Szabadság tér 5-6-ba ott vár a kuratórium. Kilépek a tévéből rengeteg kamera, újságírók, villognak a vakuk. Kérdeznek: mi a koncepcióm? Kit fogok kirúgni? Átmentem a kuratóriumhoz. Mondták, a közjegyző már aláírta, te itt írjad alá, és holnapra tegyél le egy koncepciót.

Te lettél az első ember. Az lesz, amit te akarsz! Most itt a lehetőség!

Én is azt hittem, de ez nem így működött. Két-három nap alatt összekovácsoltam egy koncepciót. Szerintem ez a koncepció részben még ma is működik. Egy olyan szervezeti rendszert dolgoztam ki, melynek az volt a célja, hogy mindenki a tehetsége szerint dolgozhasson és az egyes egységek ne akadályozzák egymás munkáját. Az egész célja pedig az eredményes közfeladatot ellátó televízió. Nekem abban az egyben szerencsém volt, hogy ismertem a munkatársaimat, így megtaláltam szerepüket az általam megalkotott szervezeti felépítésben. Nem menekültem elefántcsonttoronyba, lejártam a büfébe és ebédelni, nem csak a szobámban lehetett velem szót váltani, így közvetlenül értesülhettem mindenről.

Johann Sebastian Bach, NDK- magyar koprodukciós film forgatás, Erfurt, 1984

Mi indokolta, hogy a konkurens az RTL kapjon segítséget az MTV-től?(Stúdió használatot, konténervárost az MTV területén, munkaerő szükségletet, szakembereket.)

Én törvénytisztelő ember vagyok. A médiatörvényben benne volt a plurális televíziózás megteremtése. Hittem ennek hasznosságában, hittem, hogy ennek megteremtése, jó tesz a magyar demokráciának. Hittem a versenyhelyzet hasznosságában. A Duna Televízió megalakulásakor ugyanilyen szellemben döntöttem. A Könyves Kálmán körúton, filmgyár kettes telepén, egy stúdiószegletbe beültek és a beszélgetéseket rögzíteni tudták, de nem tudták sugározni. Ebben segítettem. Kiépítettük a mikroláncot a mi adóhálózatunkig.
 

MTV-s segítséggel jutott el a Duna adása a nézőkhöz.

Pontosan. Az a technológia, ami a Fradi meccset közvetítette, állt át, hogy a Dunát segítse! Nem egy televíziós kollegánk dolgozott ezen a projekten. Az indulás pillanatában itt is segítettünk.

Visszatérve az RTL-re, utólag nem látod helytelennek akkori döntésedet, nem kellett volna a helyzeti előnyt kihasználni, hagyni kínlódja ki a konkurencia az infrastruktúra megteremtését. Ezzel is időt nyert volna a közszolgálati televízió.

Lehet, de az én emberi tartásom ezt nem tette lehetővé. Hittem a tisztességes versenyben és feladataink különbözőségében. Persze viszont segítséget soha nem kaptam, de egy előny azért származott az együttműködésből: még tisztábban láttam a gyors és racionális döntések előnyét. Ott egy holland középvezető, akit megbíztak a magyarországi feladatok elvégzésével mindent eldöntött és eldönthetett. Nem szóltak bele a munkájába ezren, mint nálunk. Amit mi megbeszéltünk az úgy volt. Pillanatok alatt leszállították a megrendelt technikát. Célratörőbb és racionálisabb lettem.

Milyen mértékig szorongatta az „elnököt” a politika? Ismerted ezt a világot hisz azelőtt színészek körében forgolódtál, rendezőkkel dolgoztál?

Komolyan vettem a feladatomat. Mindenhova elmentem, ahova csak hívtak. Sokfelé hívtak. Ez akkor még nagyon komoly pozíciónak számított.  Tudtam, egy felső vetőnek ismernie kell azt a környezetet, amiben dolgozni kényszerül. Hamar megismertem a politikai élet akkori szereplőit. Sajnos. Az első negyedévben, amikor kialakítottam a programomat, akkor önálló voltam. De egyre inkább egy leírhatatlan koncepciót kellett volna követnem, amit nem követtem, de a sajátomat sem tudtam már realizálni. Nagyon nagy szorítás volt. Személyes telefonok és üzenetek. Rendszeresen a kuratóriumon keresztül, de gyakorta közvetlenül is. A dolgozók fizetését akarták elvonni, hogy én mit harcoltam minden hónap huszonhatodikán, hogy új bankot szerezzek, hogy a kincstár oda utaljon, ahonnan le tudom hívni a fizetéseket. Folyamatosan változtatgatni kellett a bankokat és hasonló cseleket csinálni, hogy a dolgozóknak legyen fizetése.
 

1999 májusában lemondtál az elnöki posztról, de továbbra is az alelnöke maradtál az MTV-nek.  Milyen volt a viszonyod Szabó László Zsolttal az új Elnökkel?

Nem jó, érdemi befolyásom nem volt, minden fontos területet kiszervezetek alólam. Anyagi érdekeik is így kívánták.

Trónörökös (Der Kron Princ) Osztrák- magyar- német koprodukciós film forgatás, Schönbrun, 1988

Még egy fontos kérdésről kell beszélni, ez az MTV Archívumának korszerűsítése. A technológia felfejlesztése elkezdődött, volt szándék a megújításra, de ez is megakadt. Hosszú ideig még elsőszámú vezetője sem volt, aki lobbizhatott volna a fejlesztésért.

Az alapkoncepcióm szerint az Archívum közvetlen elnöki irányítás alá tartozott. Ezért hívtam Józsa Anikó mellé Dunavölgyi Péter gyártásvezetőt, gazdasági szakembert és Babiczky László rendezőt, a tartalmak mentésének irányítására. A gazdasági irányítást vezető Dunavölgyi mellett az MTV napi műsorainak kiszolgálása lett volna a feladata Józsa Anikónak, Babiczky László rendezőnek pedig a közgyűjteményi funkció fölfejlesztése, a művészeti, kulturális értékeknek a jövő számra való megmentése, a művek felújításának irányítása. Sajnos ez a rendszer sem tudott véglegesen felállni és vált később lehetségessé a triumvirátus élére ejtőernyős vezető kinevezése, ami megakasztotta a fejlődést.

Milyennek látod a köztelevízió jövőjét az MTVA megalakulásával, és a Rádió, a Duna Tv és az MTV negyvenkilenc fős szerkesztőségeivel?

Két fontos tényezővel kell számolni.. Az egyik az információrobbanás, a másik a technológiarobbanás. Ma televíziót, televíziókat lehet nézni marok telefonon és neten is. Ebben a médiatérben kell megtalálni a köztelevízió helyét. Ehhez pénz és szakértelem kell, és színvonalas alkotások sora. Sok-sok idő és türelem kell a nézők visszahódítására. ( – )

Babiczky László