IT322-es Wireless (WLAN) Booster 200 mW

A berendezés vételi erősítése 10 dB (minimum 6 dB), adás erősítése pedig 17 dBm fixen. Működési üzemmódja kétirányú, ful-duplex, adásjel által vezérelt automatikus átváltással.Bemeneti érzékenység (adás): 6-20 dBm, kimeneti teljesítmény (adás): 200 mW (27 dBm, maximum).

ITMEDIA.SK

Csúcsminőségű monitoring

Tökéletes hangzás, a külső zaj okozta interferencia nélkül: ez a cél lebegett a Sennheiser szeme előtt, amikor kifejlesztette új High-End fejhallgatóját az audio szakemberek – úm. hangmérnökök, zenészek és zenei producerek – számára. Az új fejhallgatót kifejezetten úgy fejlesztették ki, hogy a monitoring alkalmazások által támasztott magasszintű igényeknek megfeleljen. „Egy professzionális fejhallgatónak számos követelményt kell teljesítenie,” mondta Ivan Kuan, a Sennheiser termékmenedzsere. „Kitűnő, mindamellett valósághű hangzást kell nyújtania, hatékonyan csillapítva a külső zajt, mégis kényelmes viseletet biztosítva az akár többórás monitoring munka során is.”

A részletezett, lineáris hangreprodukció érdekében a dinamikus HD 380 Pro fejhallgató 8 – 27.000 Hz-es, igen széles frekvenciamenettel rendelkezik. A Sennheiser speciálisan kifejlesztett ‘Eargonomic Acoustic Refinement (E.A.R.) technológiája biztosítja, hogy a hangterelés is optimális legyen. A kis szögben megdöntött hangterelő lemezek a hangot közvetlenül a fülhöz irányítják. Ezen professzionális fejhallgató további kiemelkedő jellemzője a magas hangnyomásszint. Az audio jelek a 110 dB-es szintet is elérhetik, így garantálva a precíz lehallgatást, zajos körülmények között is. A HD 380 Pro hátul-zárt kialakításának köszönhetően a külső zaj csökkentésének mértéke akár a 32 dB-t is elérheti.

Canare – a kábeles

A vállalatot Kimio Kawamoto alapította Nagoyaban 1970-ben. Itt folyik a cseresznyefákkal övezett híres Kanare folyó, ami a névválasztást adta. A kezdeti években a legnagyobb sikert a mikrofon-kábeleikkel aratták a piacon, aztán az évek folyamán áthajóztak a videotechnika vizeire is. Ma termékeiket használják televíziós állomások, kamera gyártók, úgy mint Thomson, Sony, Panasonic, Ikegami, JVC. Szívesen kábeleznek Canare termékekkel közvetítő-kocsikat, koncerttermeket, színházakat, sport-létesítményeket, oktatási intézményeket és utómunka házakat.

Legutóbbi jelentősebb projektjük a bratislavai televízió (STV2 és STV3) Központi Kapcsolótermének teljes vezetékezése volt. A francia leányvállalat küldetésének érzi, hogy az európai HD piacra gyártson kiváló minőségű összekötő berendezéseket és az ezeket ellenőrző műszereket. E koncepció jegyében született a többszörösen díjnyertes „Cable Checker”. A készlet gyakorlatban egy mérőegységből és a hozzá tartozó mérőhurokból áll. Az egyik egység a kábel egyik végére, a másik a másik végére csatlakoztatható és máris indulhat a mérés. Az eszköz optikai és rézkábelek mérésére alkalmas. A kábelek veszteségeit, vezetőképességét, folytonosságát vizsgálhatjuk ezzel a kis kéziműszerrel.

Üzenet a múltból

A háromdimenziós televíziózás ma még ugyan álom, de a szakemberek már évtizedek óta álmodoznak róla. Molnár Miklós Balázs Béla-díjas operatőrnek elsőként sikerült előállítania térhatású televíziós felvételeket a Magyar Televízióban. Először 1973-ban forgatott egy háromdimenziós interjút a Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberttel, majd 15 év múlva Takács Mari tévébemondóval rögzített egy szívhez szóló üzenetet a jövő nézői számára. 1972-ban a Szent-Györgyi interjú idején a térhatású rögzítésnek még csak az elve létezett, a technikai megoldást gyakorlatilag rögtönözte Molnár Miklós. A 3D felvétel két felvevőgéppel készült, fekete-fehér 16-os filmre. Előhívás után az anyag 35 éve dobozba került, ugyanis akkoriban még nem volt lehetőség a térhatás megjelenítésére.

15 évvel később már nem filmre, hanem elektronikus kamerák segítségével képmagnóval mágnesszalagra rögzítették Takács Mari üzenetét, majd ezek a szalagok is Csipkerózsika álomba merültek.
A televíziós technika rohamos fejlődése, napjainkban tette lehetővé, hogy az MTV Digitális Restauráló Stúdiója elvégezze a régi felvételek korszerű felújítását, amik  most már digitális formában és digitális médiumokon kerültek biztonságba. Az így helyreállított felvételeket láthattuk a Magyar Televízió Nagyvetítőjében, poláros szemüvegeken keresztül. A vetítésről két, egymás fölé helyezett projektor gondoskodott, melyek képei egy speciális vásznon jelentek meg. Térhatás mindkét film esetében valóban keletkezett.

A rendezvényen beszélt még Dunavölgyi Péter az MTV Archívumának vezetője és Kis Sándor restaurátor, akik lelkesedésükkel és hozzáértésükkel segítették a 3D projekt megvalósulását. A rendezvény háziasszonya Bényi Ildikó volt. A fantasztikus időutazást nem csak technikai csodaként éltük meg, hanem megemlékezésként is, a filmek ugyanis emléket állítanak már nem élő televíziós kollégáinknak is, úgy mint: Novák Magdi műszaki vezetőnek, Takács Mari bemondónak és Kardos István riporternek.

sgy

Bényi Ildikó és Molnár Miklós

Poláros szemüvegben a közönség

3D

Ez így önmagában még nem lenne szenzáció, csak ha hozzátesszük, hogy e műsorok az ország első 3D tévéfelvételei, de eddig még nem szerepelhettek adásban, technikai különlegességük miatt. A szerző 1973-ban találta ki, hogy olyan térhatású felvételt készít, amit majd valamikor a jövőben, amikor fejlettebb lesz a technika, a nézők meg tudják tekinteni háromdimenziós tévékészülékükön. Ezt ugyan még nem értük meg, de a televíziós technológia fejlődése már lehetővé teszi, hogy az archívum egyedülálló 3D értékei, a felújításuk, digitális hordozóra való átmentésük, vágásuk, feliratozásuk után szűkebb közönségnek bemutathatók legyenek, fémvászonra vetítve, speciális poláros szemüveggel nézve.

ELŐZMÉNYEK

1952-ben, tizennégy éves koromban nagy hatással voltak rám Bodrossy Félix rendező-operatőr Toldi moziban vetített plasztikusnak elnevezett filmjei. Később aztán már operatőrként, személyesen is megismerhettem a térhatású mozifilm hazai úttörőjét, aki létrehozta a világ második állandó plasztikus moziját, a Toldit. Tisztelettel emlékezem meg róla, kitartó kutatásáról, és eredményes munkásságáról.  Közel két évtized után, 1971-ben ismét találkoztam a térhatású technikával, a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Intézetben. Tévéoperatőri munkám mellet több évig tartottam az intézetben szakmai tanfolyamokat. Itt nyílt először lehetőségem a sztereo fotózás gyakorlására. A térhatású eljárás elméletét könyvekből ismertem meg.

Balról Molnár Miklós, rendező-operatőr és Kis Sándor
restaurátor az MTV Archívumának Digitális Restauráló Stúdiójában

Utómunka a Philips Quadra Telecine-nel, és Da Vinci fényelőpulttal

Ebben az időben forgattam külföldön az orvostudomány Nobel-díjasainak kongresszusán, ahol a tévéinterjúk mellett több professzorról háromdimenziós fotókat is készítettem tervezett intézeti előadásaimhoz. Ekkor gondoltam először arra, hogy térhatású mozgóképet kellene forgatni rendkívüli emberekről.

A SZENT-GYÖRGYI 3D-FILM MŰHELYTITKAI

 Az USA-ban élő Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus, a C-vitamin feltalálója 1973 októberében hazánkba látogatott és sűrű programjába beiktatta, hogy interjút ad az MTV riporterének. Azt, hogy én leszek a film operatőre, csak néhány nappal a forgatás előtt tudtam meg. Íme, itt egy rendkívüli ember, el kellene mentenem a jövő nézői számára háromdimenziós megjelenítéssel! Szakmailag tisztában voltam azzal, hogy a tervezett 3D felvételhez nem kölcsönözhettem Bodrossy már használaton kívüli optikai előtétjét, mert rögtönözve, próbafelvétel nélkül, 35 mm-es filmre kellett volna forgatnom.

Szent-Györgyi Albert térhatásúan látható filmkockái

Így a legegyszerűbb megoldást kényszerültem választani: két 16 mm-es Arriflex BL filmfelvevőt szorosan egymás mellé fogok helyezni, hogy a bal és jobb szem látásának megfelelően, két kissé eltérő perspektívából készülhessen a felvétel. Az idő rövidsége miatt le kellett  mondanom arról, hogy készítessek egy fémplatót, amelyre a rárögzített kamerák együtt mozgathatók az állványon. Így feltétel lett, hogy a kamerák fixen legyenek az állványukon, és emiatt tág kompozíciót kell választani, hogy az interjú alatt a szereplő ne essen ki a képből.

Szent-Györgyi Albert térhatásúan látható filmkockái

 A másik problémával akkor szembesültem, amikor megmértem az egymás melletti kamerák objektívjei közötti távolságot, a bázist. Az ideális az lett volna, ha két szemünk távolságával azonos. Sajnos, 6,5 cm helyett 25 cm volt, mert a terjedelmük miatt nem fértek közelebb egymáshoz. A szakirodalom szerint a szélesebb bázis távolság azzal a következménnyel jár, hogy  megtekintéskor túlzott a térhatás, olyan mintha nagy látószögű objektívvel, egészen közelről, torzultan fényképeznénk. Mentőötletként azt találtam ki, hogy az optimálisnál távolabbról készüljön a felvétel, és a varióval szűkítsek közelebbre, enyhén telés helyzetbe, hogy az arc elegendően kitöltse a képmezőt. Előre elárulom, ezzel a lépéssel viszont más fajta torzulás keletkezett, amit csak most, az utómunka utáni első térhatású vetítésen vettem észre. A képen a tudós néhány pillanatra felemeli az arca elé a kezét, és a kéz a természetes méretéhez képest kisebbnek látszik. Mindez az objektív telés, perspektíva összenyomó hatása miatt.

 Szent-Györgyi MTV-nek szánt hagyományos technikájú interjúját két napig forgattuk a margitszigeti Grand Hotel halljában. Az egyik felvételi szünetben megkérdeztem a professzort, hogy a forgatás végén vállalkozna-e még egy rövid, újszerű interjúra, háromdimenziós felvételre, amelyet archiválnánk a jövő tévénézőinek. A 80 éves tudós nem is csodálkozott a szokatlan kérésen, örömmel vállalta, érdekelte az elképzelésem (1. kép). A forgatás helyszíne nem volt a legideálisabb a térhatású felvételhez. A hall átrendezésével nem akartam feltartani a tudóst, ezért csak behúzattam az ablak függönyét a háttéren, így nem lehetett kilátni a parkra, a távoli sétálókra. Nem csak azért volt szükség erre a lépésre, mert a mozgó háttér elvonná a néző tekintetét a tudós arcáról, hanem a 3D felvétel követelménye miatt is. Ui. a tér legközelebbi és legtávolabbi pontja közötti távolság egy bizonyos határt nem léphet túl, mert zavaró, kettős látás keletkezik a 3D kép szemlélésekor. Az adott 25 cm-es bázis figyelembevételével, táblázatból kaptam meg a háttérfüggöny távolságát. Sajnos, a függöny távolsága az ajánlott értéknél messzebb volt. Csak azért nem változtattam meg a távolságokat, mert abban bíztam, hogy a néző tekintete nem terelődik a viszonylag homogén háttérre, amin nincs néznivaló.

A 3D felvétel feltétele, hogy a két filmfelvevő optikai tengelye nézési irányvonala párhuzamosan legyen egymással. Ennek pontos beszabályozását a helyszínen nem lehetett volna elvégezni, ezért „kancsalítva” a kamerákkal, mind a két keresőben középre helyeztem a szereplőt, arra számítva, hogy majd az utókor fejlettebb eszközeivel „visszapárhuzamosítja” a bal és jobb képet, úgy, hogy az egymáson lévő két kép közül az egyiket megfelelő mértékig oldalirányba eltolja a másikhoz képest. Akkor még nem sejtettem, hogy 2008-ban a Restauráló Stúdióban Kis Sándor restaurátor mellett részese leszek ennek a sok számolással járó „visszapárhuzamosítási” számítógépes feladatnak.

A 3D felvétel másik követelménye, hogy a szereplő azonos méretben jelenjen meg a bal és jobb képkockán. Mivel a két felvevőgép azonos távolságban van az alanytól, és az egyforma típusú varióobjektívek gyújtótávolságát, látószögét azonos értékre állítom, akkor nem lehet probléma. Gondoltam akkor. Ám az utómunkánál, a számítógéppel parányit korrigálni kellett az egyik felvétel méretén. Szintén meglepett az utómunka során, hogy a bal és jobb felvétel között időbeli eltérés van, nincsenek szinkronban egymással. A problémát azért tartottam érthetetlennek, mert a filmfelvevők szinkronmotorokkal működtek. Megállapítottuk, hogy a jobb képpel szinkronban van a hang, viszont a bal kép 3 másodperccel hosszabb, így ezt vettük kezelés alá. A számítógép program egyenletesen elosztva kivett a bal felvételből 75 kockát, amelyek hiányát gyors áttünésekkel tette észrevétlenné. A Szent-Györgyi 3D felvételt 16 mm-es fekete-fehér filmre fényképeztem (Gevapan 36-os negatívra), amely az előhívás, másolás után még 35 évig dobozban várta „felélesztését”, mert nem volt mód arra, hogy látható legyen tökéletes térhatásában.

KÍSÉRLETEKTŐL TAKÁCS MARI 3D FELVÉTELÉIG

 A Magyar Televízió vezetésében olyan változás történt 1988-ban, amely lehetővé tette, hogy régi elképzelésem megvalósuljon. Folytatni tudtam azt a háromdimenziós koncepciót, amit a Szent-Györgyi 3D-filmmel elkezdtem. Jeles személyiségről kívántam rövid portréműsort készíteni 3D-ben, üzenetként a jövő tévénőzőinek. Az előzetes kísérleti felvételekhez fél napra megkaptam a TV akkori legkorszerűbb, ám de kis méretű 7-es stúdióját, amelynek lelkes műszaki csapata mindenben segítségemre volt. Az elektronikus kamerák elhelyezésére ezúttal más módszert alkalmaztam, mint a Szent-Györgyi 3D-filmnél. Két japán Ikegemi kamerát és a saját nagy méretű féligáteresztő tükrömet az l. ábrán látható módon állítottam össze. A jobb kamera tükrön keresztül, a bal kamera a tükörből nézett a témára. A kamerák megfelelő elrendezésével pontosan be lehetett állítani, hogy a két párhuzamos optikai tengely szemtávolságnyira, 6,5 cm-re legyen egymástól, vagy közeli felvételnél ennél kisebb bázis távolságra. Először csendéletszerű tárgyakról készítettünk térhatású felvételt, majd távolabbról az asszisztensről. A tükörből látszódó bal felvételt a trükk-keverővel visszaállítottuk normál helyzetű képpé, majd összeúsztattuk a bal és jobb képet. Az egymásra került képeken jól be lehetett állítani az egyik kamera variójának nyitásával, szűkítésével, hogy egyforma méretű legyen a balról és jobbról látszódó tárgy. Ugyanakkor az egyik kamera vízszintes elfordításával az optikai tengelyek párhuzamosítása is könnyen végrehajtható volt. Ahhoz, hogy ellenőrizhessük a térhatást, a kamerák képét elszíneztük vörös, illetve zöld színűre, majd a monitorra került összeúsztatott képet hasonló színösszeállítású szemüvegekkel néztük.

A virtuális távolság érzékeltetése

Miután a 3D technika készen állt, elkezdhettem a jövőnek szánt térhatású üzenet felvételét, természetesen nem vörös-zöld színben, hanem színhelyesen. Azt terveztem, hogy a TV elismert személyiségeivel kezdem a sort. Elsőként a népszerű Takács Mari, hazánk egyik első tévébemondója mondott igent a felkérésemre. Az 50 éves bemondó örömmel vállalta a 3D felvételt. 1988 októberében készítettük a 7-es stúdióban Takács Mari egy beállításból álló rövid portréműsorát, amelyben a jövő tévénézőihez szól. Komolyan vette feladatát, mert felkészülten, javaslatokkal jött a stúdióba. Súgógépre nem volt szüksége. A stúdióban nem lehetett felépíteni térhatást fokozó díszletet, berendezni bútorokkal. Meg kellett elégedni egy székkel és rozzant háttér függönnyel, hiszen a mi kísérletinek elnevezett produkciónkat nem tervezték adásra.

Takács Mari jövő tévénézőinek szóló felvételét két 1 colos videoszalagra vettük fel, külön a bal és külön a jobb kamera szemszögét. A felvételek az MTV Archívumába kerültek. A technikatörténeti hűséghez tartozik, hogy a végleges színhelyes felvétel előtt néhány héttel Takács Mari már szerepelt 3D-ben. A 7-es stúdióban többször is felvettük vörös-zöldre elszínezve, hogy színes szemüveggel visszanézve kiértékeljük a térhatású felvételeket. Egyrészt mondandójuk, másrészt látványuk miatt. Ezeket a tesztfelvételeket is az archívum őrzi.

Takács Mari tévébemondó 3D-ben nézhető videoképei

A Magyar Televízió gazdasági helyzete a későbbiekben már nem tette lehetővé, hogy további háromdimenziós felvételek készüljenek mulandó neves kortársainkról a jövő tévénézőinek szórakoztatására, épülésére. Takács Mari tévébemondó sajnos már nem érhette meg a mai korszakot, azt a varázslatot, hogy a felvétel után 20 évvel az archívumbeli térhatású mása megelevenedhetett az első próbavetítés meghívott szakmai nézői előtt. Akik személyesen ismerték őt, azokban különösen nagy katarzist váltott ki üzenete és a látványa.

A 3D FELVÉTELEK UTÓMUNKÁJA

Az utóbbi években észrevehettük szakmai világunkban, hogy a háromdimenziós mozgóképtechnika eddig még soha nem tapasztalt komoly fejlődésnek indult, mind a felvételi, mind a lejátszási oldalon. Amikor felfigyeltem e jelenségre, 2008-ban emlékeztettem az MTV Archívumát az évtizedekkel korábban forgatott háromdimenziós felvételeimre. Az Archívum akkori vezetője Dunavölgyi Péter, majd utóda Toperczer Attila jó érzékkel felismerte a művek jelentőségét és a bennük rejlő lehetőséget. Így indulhatott el 2008 őszén a 3D projekt az MTV Archívum Digitális Restauráló Stúdiójában, a felvételek azonnali korszerű felújítására, digitális hordozón való archiválására (2. és 3. kép). Kis Sándor restaurátorral megvalósítottam azt a kívánságot is, hogy már most lehetséges legyen megtekinteni a projektorokkal kivetített térhatású felvételeket. Amikor megnyílt a lehetőség a 3D felvételek utómunkájára, először meg kellett határoznom a vetített kép méretét. Úgy terveztem, hogy 120 centiméter széles kép majd elegendő lesz, figyelembe véve a használandó DLP-projektorok fényteljesítményét, a polárszűrők fénycsökkentő hatását, a nézők számát. A 120 centiméter széles vetített képen átlagos szemtávolságnyira, azaz 6,3 centiméter távolságban kell lennie vízszintesen egymástól a bal és jobb kép távoli azonos pontjának, amelyet a vászon síkja mögött, a végtelenben akarunk látni (2/A ábra). A képek oldalirányú eltérés nélküli pontja a vászon síkján jelenik meg (2/B ábra). Bámulatos hatás keletkezik, ha keresztbe fordítjuk a szemtengelyek irányát. Például ha a feliratot a bal képen kissé jobbra, a jobb képen balra helyezzük el, úgy, hogy egymástól szemtávolságnyira legyenek az azonos pontok, akkor a felirat elől,  a vászon és a néző közötti távolság felénél fog lebegni. 

3D felvételi rendszer féligáteresztő tükörrel

A feladat az volt, hogy ki kellett számolnom a vetítővászonra érvényes egyedüli biztos 6,3 centiméteres végtelen érték alapján a bal és jobb pontok közötti távolságokat az összes beállításhoz és a feliratok különböző mélységeihez. Ezután a vetített kép méretéből arányosan redukálnom kellett az értékeket a számítógép 37,5 centiméter szélességű monitorjára, amelyen az utómunkát végeztük. Mindezt anélkül, hogy láthattuk volna egyszer is térhatásúan. Valóságos vakrepülés volt.

3D VETÍTÉS

Aktuális megemlítenem szemünk két fontos „szolgáltatását”. Az egyik a konvergencia, azaz a szemtengelyek össze- és széthajlító képessége, a másik az akkomodáció, azaz a fókuszálás. A két képességünk össze van kapcsolva, szinkronban vannak. Mindig azt látjuk élesen, amire a két szemtengelyt, a figyelmünket irányítjuk. A hagyományos és a 3D vetítést egymástól eltérően nézzük. A hagyományos filmvetítés során a két szemtengelyünk állandóan a vászon síkjára irányul, és szemlencsénk is automatikusan erre a távolságra fókuszál.

A 3D vetítésnél a bal és jobb szemtengely követi a neki szóló mélységbeli képrészletet, ezért közeli témára figyelve összébb hajlanak, távolabbra tekintve párhuzamosra állnak át, de ezalatt a fókusz állandóan a vászon síkján marad. Szemünk „szolgáltatásainak” szétválasztása könnyen végbemegy, ha a 3D felvétel alkotója fokozatosan vezeti át a néző tekintetét a vászon síkja elé vagy mögé.

A vetítés lebonyolítására több elgondolásom volt, végül győzött a számítógépes módszer. A digitbetára rögzített végleges anyagból MPEG2 fájlt készítettünk és ezt töltöttük a laptopba, amelyből a vetítés során a bal és jobb fájl egymással szinkronban egy-egy DLP rendszerű projekorba jutott. Az objektívekre egymással ellentétes helyzetű polárszűrők kerültek. A bal és jobb képet a fémes vetítővászonra vetítettük, ahonnan a visszaverődő polarizált fény a poláros szemüvegen át jutott a néző szemébe. Mivel a szemüveg szűrőinek ellentétes helyzete megegyezett a vetítő szűrőinek állásával, így mindegyik szem csak a neki rendelt szögből készült felvételt érzékelte és ezzel a néző tudatában összeolvadt egyetlen virtuális térbeli látvánnyá.

Valahányszor összeállítjuk vetítésre a polcos állványra egymásra helyezett két projektort, a vetített képek méretének azonosnak kell lenni, max. 120 centiméter szélességgel. A bal és jobb kép azonos méretre állítását egy-egy általunk rendszeresített eltérő színű rács ábra egymásra vetítése könnyíti meg. Az egyik projektor elmozdításával, variózásával, esetleg trapéz állításával kell a rácsot a másik projektor által vetített ráccsal fedésbe hozni. A beállító ábrán, a rácson kívül, a bal és jobb képen egy-egy függőleges vonal is van, amely a bal képen a középponttól kissé balra, a jobb képen ettől jobbra látható. Ha  a jól beállított projektorral vetített képet polárszemüveggel nézzük, akkor egyetlen vonalat látunk, amely a vetítővászon mögött, a végtelenben jelenik meg. Polárszemüveg nélkül a vetítővásznon természetesen két vonalat látunk, amelyeknek egymástól való távolsága átlagos szemtávolságnál nem lehet nagyobb. Ha szélesebb lenne, például nagyobb méretű kép vetítése esetén, a szemüvegen át nézve a bal szem a bal oldali, a jobb szem a jobb oldali vonalat követné, kifelé fordítaná a szemtengelyeket, ami bizony szemizom fájdalommal, fejfájással járna. Ezért a 3D vetítést nagy figyelemmel, körültekintéssel kell lebonyolítani. A fenti tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha a maximált 120 centiméternél kisebb szélességű képet vetítenénk, amelyen a vásznon a szemtávolságnál közelebb van egymáshoz a két függőleges vonal. Ilyenkor a szemüvegen áttekintve a szemtengelyek természetes módon közelebb tudnak egymás felé hajolni, ahogy a valóságban is, ha közelre nézünk, például amikor ezeket a sorokat olvassuk.

A SZERZŐ 3D ILLUSZTRÁCIÓIRÓL

A Médiatechnika olvasóinak ezúttal egy újdonsággal szolgálunk. Cikkünk illusztrálásához a 4. képpáron Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus, az 5. képpáron Takács Mari tévébemondó térhatásúan látható képkockáit mellékeltük. Megtekintésükhöz nem kell segédeszköz, szabad szemmel láthatjuk a térhatást. Csak éppen meg kell tanulnunk egy sajátos nézési módszert. Tehát, barátkozzunk meg az újdonsággal. Gyakorlása egyszerű és nem jár kellemetlen következményekkel. Sőt, szemtornának is megfelel. Ha olvasáshoz szemüveget használunk, vegyük fel. Kétféle nézési módszert ajánlok.

 1. Érintsük orrunk hegyét a képpár közé, és tegyünk úgy, mintha át akarnánk nézni az újságon. Lassan távolítsuk az újságot, de közben tekintetünk maradjon távolba merengő (nem kancsalító!). Amikor a távolításkor a megszokott olvasási távolságra érünk, álljunk meg, és akkor egy-két pillanat múlva „beugrik” a térhatású kép! Valójában három kép jelenik meg egymás mellett, amelyek közül csak a középső a háromdimenziós.

 2. Tartsuk olvasási távolságra, függőlegesen az újságot. Nézzünk az újság felett a távolba. Figyeljünk egy 3-5 méterre lévő mozdulatlan, világos pontra. Nem baj, ha szemüveggel életlenül látjuk. Mialatt távolba nézünk, a „szemünk sarkából” azt érzékeljük, hogy a két képből három keletkezett egymás mellett. Van aki először négy képet lát egy sorban, amelyekből kis idő múlva végül három kép lesz. Ha ezt elértük, akkor lassan emeljük feljebb az újságot, és a három kép közül a középsőre irányuljon a változatlanul távolba merengő tekintetünk. Ekkor rövid idő múlva megjelenik középen a térhatású kép! Ha nem sikerül elsőre meglátni és megtartani a 3D képet, türelmesen ismételjük meg valamelyik módszert.

MOLNÁR MIKLÓS

Megújult a TVP közvetítőkocsija.

- Milyen fejlődésen keresztül vezetett a vállalkozás útja a kezdetektől napjainkig ?

A TVP Kft. megalakulásakor először Betacam SP kamerák és montírozók bérbeadásával foglalkozott. Nem sokkal megalakulásunk után az egyik ügyfelünk kérésének megfelelően egy mikrobuszba építettük háromgépes montírozónkat. A mikrobuszhoz egy utánfutót kapcsoltunk, az ebben működő aggregátor segítségével menet közben is lehetett montírozni. Innen már csak egy kis lépés volt az első közvetítő kocsink, ami akkor még egy kerületi kábeltévétől esetenként bérelt kameraláncokkal működött. De az már régen történt! Mai közvetítő kocsink már a harmadik autónk.

- Miért volt szükség változtatásra, miért kellett három autót is építeni?

Az első közvetítő kocsinkat még egy használt mikrobuszban alakítottuk ki, ám a gyorsan bővülő igényeknek ez csak rövid ideig felelt meg, kinőttük. Második autónk már egy jóval nagyobb, de még mindig egy ún. zártfelépítésű mikrobusz volt, melyet az első autón szerzett tapasztalatok alapján építettünk meg. Itt is hamarosan rá kellett jönnünk, hogy a speciális televíziós igények kielégítésére, csak egy speciális felépítmény lehet alkalmas. Harmadik, ma is használt autónk felépítménye már a mi igényeinknek megfelelően egyedi kialakítás szerint épült.  Ez az autónk is már több, mint 6 éves. Így folyamatosan haladva a kor igényeivel, szükség volt már technikai megújítására.

- Milyen a jelenlegi közvetítőkocsi felépítése? Hogyan helyezkednek el a főbb munkahelyek?

A mostani közvetítő kocsink is a kisebbek közé tartozik. Egy 3,5 tonnás Iveco alvázra épített dobozos felépítmény, jobb oldalon szimpla oldalajtóval, míg  hátul dupla ajtóval. A kocsiban három sorban vannak a munkahelyek. Az elsőben, közvetlenül a monitorfal előtt, bal oldalon dolgozik a képvágó, mellette a rendező és asszisztense foglal helyet, a jobb szélén pedig a TitleBox feliratozó kezelője. A második sorban, a bal oldalon van a képmérnöki munkahely, a kamerák távvezérlői mellett itt külön monitorokon lehet ellenőrizni a kamerák képeit.

A közvetítőkocsi 6 kameralánc kiszolgálására képes. A képmérnök mellett „egy multifunkciós munkahelyen” dolgozhat a rögzítésvezető, vagy a kocsi műszaki vezetője vezérelheti a központi számítógépen keresztül az egyes eszközöket. A harmadik sorban van a hangmérnöki hely, egy kicsit megemelve, hogy az első sorban dolgozók feje fölött is láthassa a monitorfalat. A hangrészt egy plexi fallal választottuk le a rendezői tértől, hogy az itt folyó munka ne zavarja a hangmérnököt. Természetesen itt is van egy monitor, amire – egy képosztón keresztül – a számára különösen fontos forrásokat választhatja ki.

A közvetítő kocsi jobb oldalán a hangmérnöki munkahellyel szemben található a két egymásnak háttal álló berendezés rack. Az elsőben a rögzítők, a disk rekorder, a DVD felvevő, a külső jeleket fogadó frame syncronizerek és a rögzítők, kép és hang monitorozásához szükséges berendezéseket helyeztük el. Alapesetben 4 rögzítő csatlakoztatására van lehetőség, melyek legtöbbször Betacam Sp, Digital Betacam, vagy DVCam rendszerűek. Természetesen más rendszerű rögzítő csatlakoztatására is fel vagyunk készülve és volt már olyan eset is, hogy a megrendelő igényei szerint összesen 7 rögzítő dolgozott egyszerre. A rögzítős rack háta mögött található másik rack-ben vannak a kamerák CCU-i, a képkeverő berendezés központi egysége, a mátrixok, számítógépek és egyéb kiegészítő eszközök. Ennek a rack-nek az eleje már a közvetítőkocsi hátsó, szerviz ajtajából érhető el. A két rack egymásnak háttal történő elhelyezése igen jó megoldásnak mutatkozott, hiszen mindegyikben sok berendezés van. A közöttük kapcsolatot teremtő kábeleknél jelentős  kábelhossz csökkentéseket értünk el, ami végső soron egyszerűsödést és komoly súlycsökkentést is hozott, ami egy közvetítő kocsinál igen fontos szempont. A másik hátsó ajtó mögött sorakoznak a triaxos kábeldobok és a külső kapcsolatokhoz szükséges videó, hang és speciális patch felületek.

- Mik voltak a fejlesztés fő szempontjai?

A harmadik közvetítő kocsink már eredetileg is soros digitális rendszerben, triaxos kameraláncokkal épült, de új elvárás lett a 16:9-es képarányú felvétel. A hazai televíziózásban egyre nagyobb igény a 16:9-es képarány, de sok külföldi partnerünk már régóta szerette volna, ha ilyen formátumban tudunk számukra dolgozni. A fejlesztés első lépése a kamaráinknak a cseréje volt, a régi SONY DXC-D35-ös kameráinkat a legújabb átkapcsolható képarányú DXC-D55 WSP kamerákra cseréltük le, még tavaly nyár elején. A kamerákhoz kapcsolódó kameralánc többi egysége természetesen képes volt mind a 4:3, mind a 16:9-es képarányban történő jelfeldolgozásra. A fejlesztés másik nagy területe a megfelelő monitorozás megteremtése volt. Haladva a kor elvárásaival a monitorfal sok monitorát lecseréltük 2 db 37”-os Philips Full HD felbontású LCD monitorra. A két megjelenítő szinte a teljes korábbi monitorfalat kitölti, ergonómiai szempontból egy kicsit „egymás felé fordulnak”.

Meghajtásukról 2 darab Miranda típusú képosztó gondoskodik. Az egyikhez egy Miranda Kaleido típusú 10 csatornás képosztó csatlakozik, a másikat pedig egy Miranda Quad képosztó hajtja meg, melynek 4 bemenete van, de a hátteret is külön képforrásként kezeli. Közvetítő kocsinkban már korábban is alkalmaztunk Miranda Quad képosztót a képmérnöki munkahelyen, így ezért esett választásunk most is erre a típusra. A képosztók bemeneteire akár analóg akár digitális forrást is választhatunk, a kimenete egy valós 1920X1080 pixeles HD jel, mely az LCD-ken igen jó minőségben jelenik meg. A kijelzőn megjelenő kép, a források képei, az ún. layer szabadon tervezhető. Az egyes források képének mérete, pontos elhelyezkedése is változtatható annak megfelelően, hogy hány kamerát, egyéb forrást használunk, illetve hogy 4:3-as, vagy 16:9-es a képarány. Természetesen az adásjelzésre, illetve a források neveinek megjelenítésére is alkalmas a berendezés. Nagyon rugalmas, jól konfigurálható az eszköz. Számunkra ez nagyon fontos, hiszen nincs két egyforma produkció és megrendelőink speciális igényeit is teljesíteni tudjuk. A kamerák lecserélésével és a monitorfal átépítésével tulajdonképpen már teljes mértékben alkalmassá vált a közvetítő kocsink a 16:9 képarányú felvételek elkészítésére és rögzítésére.

– Ez azt jelenti, hogy be is fejeződött a korszerűsítés?

Nem teljesen. Az elmondott fejlesztések azért váltak szükségessé, hogy a 16:9-es képarányban is tudjunk dolgozni. Emellett más beruházásaink, fejlesztéseink is voltak tavaly, illetve tervezünk az idei évre. Tavaly vásároltunk egy komplett Gigawave D-Cam rádiós kamera rendszert.  A kamera a gyári távvezérlési, telemetria rendszerrel érkezett, tehát szinte minden funkciója elérhető a gyári Gigawave gyártmányú RCP-ről, így az adásjelzési rendszer is. A rádiós rendszerhez egy Sony DXC-D55WSP kamerafej tartozik, tehát megegyezik a közvetítő kocsi többi kamerájával. A másik fejlesztés egy 16×16 –os SDI mátrix beszerzése és beépítése volt. Ezzel a közvetítő kocsi belső konfigurálása vált rugalmasabbá, gyorsabbá és berendezés-meghibásodás esetén a tartalékoltság is nőtt.

Idén szeretnénk a fejlesztések folyamatát egy új Thomson GVG képvágó berendezés beszerzésével lezárni, legalábbis egy kis időre. Az új videoswitcher reményeink szerint február végére érkezik meg és rendszerbe tudjuk állítani. A berendezés főbb paraméterei: 16 SDI bemenet, 10 Aux bus, 4 Chroma Keyers, 4 csatornás DVE, 4 csatornás RamRecorder, RGB Color Corrector.  Ezekből a paraméterekből, azt hiszem mindenki jól láthatja, hogy egy nagy tudású, minden igényt kielégítő eszközt választottunk.

– Mi volt a legnehezebb feladat az átépítésnél?

A legnehezebb a monitorfal mechanikus átépítése volt. A sok hagyományos CRT monitor helyett kellett a 2 nagy LCD kijelzőt beépíteni, úgy, hogy a teljes monitorfal megőrizze szilárdságát. Technikailag a képosztók és az LCD kijelző késletetéseiből adódó hang-kép szinkronitás visszaállítása adta a legtöbb feladatot. Ezt nem csak a rendezői térben, de a hangmérnöki munkahelynél is meg kellett oldani.

– Van valamilyen speciális, egyedi felszereltsége a közvetítő kocsinak, amit külön kiemelnél?

Itt talán a központi számítógépes rendszert és vezérlőszoftvert említeném.  Ez egy saját fejlesztésű program, illetve programcsoport. A képmérnöki munkahely melletti munkahelyről tudjuk vezérelni azt a számítógépet, amely szinte minden berendezésünkkel kapcsolatban áll. A képmagnókat soros porton képes vezérelni, a legtöbb berendezést viszont a kiépített hálózaton keresztül éri el. Az általunk „VTR controll”-nak nevezett szoftver a képmagnók vezérlését végzi, irányítja a felvételeket, bejátszásokat. Egyszerű adáslisták, playlisták szerkesztésére is van lehetőség. Sok esetben tehermentesíti az asszisztenseket és rögzítés vezetőket, hiszen a rendszer amellett, hogy a bejátszások hosszát, hátralevő idejét a monitorfalon is kijelzi, hangos visszaszámlálásra, üzemmód bemondásokra is képes. Sokszor volt vidám pillanat, amikor egy csupa férfi kollégából álló produkciónál egy kellemes női hang mondja be, hogy „10 másodperc” van már csak hátra a bejátszásból. A szoftver képes vezérelni a kocsiba beépített diskrecordert is, így gyorsan lehet összefoglalókat, visszajátszásokat, vagy lassításokat készíteni és adásba juttatni. 

A szoftvercsomag másik része a kocsiban levő mátrixok vezérlését látja el grafikus felületről.  A korábban már említett 16×16-os SDI mátrix mellett egy 32×32-es kompozit mátrixot is lehet vezérelni. Az első az adásjelek kapcsolását végzi, míg az utóbbi inkább a monitorozást segíti, bár az új mátrix beszerzésével szerepe csökkent. Erről a számítógépről lehet természetesen a képosztókat, a Leitch DPS-575 videó processzorokat is elérni és távvezérelni.  Azt hiszem, ez a számítógépes vezérlő rendszer ma még egyedi a magyarországi közvetítő kocsiknál, de a külföldi nagy kocsiknál már mind megtalálható. A produkciók nagyon szeretik a rendszert, sok javaslatukat már bele is foglaltuk az új szoftververziókba.

- Milyen produkciókat készítettetek a kocsival?

Szerencsére ez nagyon szerteágazó, sokfelé hívnak minket. A tavalyi évben a „Fel a cipővel” vetélkedősorozat összes adását vettük fel, sok labdajátékot közvetítettünk, de több kortárs komolyzenei koncert felvételén is közreműködtünk. A Duna Televízió megbízásából többször voltunk külföldön is, pl. a csatorna „Magyarok Karácsonya” című produkciójának munkácsi helyszínén dolgoztunk szenteste.  Nagyon büszkék vagyunk, hogy tavaly a NATO Védelmi minisztereinek informális találkozóján a médiaközpont technikai kiszolgálásában is részt vehettünk, de erről már korábban olvashattak a Médiatechnika olvasói.

- További tervek, fejlesztések?

Idén egy nagy nemzetközi sportesemény közvetítésére készülünk, de hadd mondjam, ez egyelőre titok, ha megvalósul, ígérem, részletesen beszámolok majd az olvasóknak róla.

- Szavadon fogunk, köszönöm szépen a beszélgetést.

Kenderessy Miklós
miklos.kenderessy@gmail.com

RTS Interkom

Hogyan voltak képesek a broadcasterek szembeszállni ezzel a példa nélküli nézői igénnyel? Nos az RTS kommunikációs rendszerein keresztül tartották a kapcsolatot. Michael Brown területi kereskedelmi igazgató és Scott Gilman rendszermérnök a területen biztosították, hogy a közvetítő partnerek zökkenőmentesen kommunikálhassanak a történelmi esemény teljes időtartama alatt. A gyakorlatban az RTS rendszerek már jól szerepeltek számos elnökválasztási előrendezvényen, azonban a beiktatási ceremónia volumenét tekintve óriási kihívás volt. Az esemény előtt néhány héttel az RTS mérnökei alaposan elmélyedtek a fő közvetítő állomások kommunikációs terveibe és igényeibe.

Néhány népszerű napközbeni programnak Washington DC adott otthont. Ezeken a helyszíneken a produkciós társaságok mindegyike az RTS „ADAM” alapú rendszereket használták belső közléseikben. Sok közvetítő házigazdája volt speciális eseményeknek az ünnepség előtti napon és a beiktatás napján is. Ilyen volt pl. „Newseum”, ahol a híranyagok készültek az Internetre, vagy a Sting koncert, ahol az „RVON” kapcsolódást használták. Kiemelt szerepe volt annak a hotelnek is, ahol a politikusok laktak, ezt a helyszínt a Game Creek produkciós vállalat biztosította több alvállalkozó bevonásával, itt az RVON VoIP rendszerrel kapcsolódtak Chicago-hoz. Az RTS RVON technológia főszerepet játszott a broadcasterek összekapcsolásában a világ felé.

Az RVON (RTS Voice Over Network) sorozat lehetővé teszi az interkom rendszerek teljes integrációját a felhasználó létező adathálózatán. Ezen túl lehetőség van független hálózatok létrehozására is, a felhasználók RVON berendezéseivel. Az RVON sorozat eszközei teljes mértékben IP kompatibilisek, az aktuális VoIP szabványokkal és SNMP-n keresztül monitorozhatók. A meglévő adathálózat használata nagy rugalmasságot tesz lehetővé és jelentősen egyszerűsíti az egész eljárást. További előny, hogy a RVON termékcsalád támogatja az alárendelt adatvezérlést is, így használható az RTS intelligens helyi kapcsolása. Ezek a termékek lehetővé teszik a helyi kapcsolódást IP hálózaton keresztül, ilyen esetben lehetőség van helyi állomásról akár az egész világ felé kapcsolódni.

Az egyik közvetítő RVON-t használt a „Newseum”, a Capitolium-nál álló közvetítő-kocsik, a Kongresszusi Könyvtár, a távoli állomások és a Központi Kapcsolóterem között. Mindez az RVON nagyfokú flexibilitásának és helyi kapcsolások intelligens skálázhatóságának köszönhető. Michael Brown beszámolóját így fejezte be: „Minden közvetítő-kocsiban, – amit meglátogattam a Capitolium Dombon-, RTS rendszer biztosította a fő kommunikációt, így elmondható, hogy az RTS RVON termékek kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a Beiktatási Ceremónia közvetítésében.”

-e-

Moziélmények

Az Autodesk a 2D-s és 3D-s tervezői szoftvermegoldásokat, animációs, vizuális effektusokat előállító és színkorrekciós eszközeit használják a filmkészítők a különböző műfajú és filmkészítési technikákat igénylő munkáik során. Az atmoszférikus hatásokkal teli, 250 jelenetből álló „Alkonyat” megalkotásához például, rotoscoping (kockánként feldolgozott) és kompozitált (több forrásból származó képek egy képben történő ötvözése) technikákra volt szükség az eleven vámpírmozgás viharos környezetbe helyezéséhez. A látványterv-készítési fázis előtt, a vizuális effektusokat előállító CIS Vancouver stúdió nagyban támaszkodott az Autodesk Maya 3D modellező, animáció készítő és renderelő szoftverre. A balett-teremben játszódó jelenetnél a tükrök összetett vizuális kihívást jelentettek: közel fél tucat visszatükröződést kellett nyomon követni a tükrök között. „A Maya segítségével számos előzetes kameratesztet készítettünk különböző szögekből, így a produkciós csapatnak több órányi munkát takarítottunk meg” – mondta Geoffrey Hancock, a stúdió vizuális effektusokért felelős vezetője. „Az Autodesk hatékony eszközei lehetővé tették számunkra, hogy a kreatív kihívásokra koncentrálhassunk a jelenet során, és ne a technikai problémákkal kelljen foglalkoznunk” – tette hozzá Hancock.

A CIS stúdió dolgozott az „Elcserélt életek” című történelmi drámán is. A filmesek a Maya segítségével végezték az összes modellezést és animáció-készítést, míg a matt festményekhez az Autodesk Inferno vizuális effekteket előállító szoftvert használták. „Az Inferno grafikai sebessége, a többszörös iterációs képesség és az általános, erőteljes felépítés kincset ért a folyamat során. A film apró vizuális effektusai lehetővé teszik a közönség számára, hogy teljesen beleéljék magukat a történetbe. Tulajdonképpen élveztük azt a kényszert, hogy hihető és történelmileg hű környezetet kellett létrehoznunk. Üdítő volt olyan láthatatlan effekteket készíteni, amelyek nem csak a csillogásról szólnak” – mondta Geoffrey Hancock.

A képzeletbeli állatvilágban játszódó, a DreamWorks Animation által számítógépekkel előállított animációs film, a „Madagaszkár 2.” is a Maya segítségével meséli el történetét. „A Maya lehetővé tette, hogy irányítsuk a részecske-szimulációkat. A szoftver apró részletekbe menően programozható, és mindenfajta vizuális effekt esetében jól skálázható a legegyszerűbb, két nap alatt létrehozott effektektől a legnehezebb jelenetig, amelynek elkészítése négy hónapot vett igénybe. A Maya a spektrum mindkét végén teljesítette a kívánságainkat, és évről évre egyre jobban támaszkodunk rá munkáink során” – mondta Scott Peterson, a Madagaszkár 2. effektusokért felelős munkatársa. A DreamWorks az Autodesk Lustre rendszert használta a film színkorrekciójához annak érdekében, hogy filmes effektusokkal tarkítsa a New York-i állatkert vegyes társaságának kalandjait.

A „Szikraváros” című film esetében a vizuális effektusokat irányító Luma Pictures a Maya szoftvert számos bővítménnyel, például a Mental Ray és a RealFlow szoftverekkel együtt alkalmazta. Ezekkel az eszközökkel hozták létre az összetett, számítógépes animációval felépített vízrendszerekkel teli fantasztikus világot, a földalatti helyszíneket és az óriási vakondot. „A Maya a vizuális effektusok folyamatának alappillére. Lenyűgöző ereje és parancsfájl-készítési rugalmassága lehetővé tette, hogy úgy keltsük életre a Szikravárost, ahogy azt senki sem képzelte volna” – mondta Payam Shohadai, a Luma Pictures vizuális effektusokért felelős vezetője.

-e-

Avid

„A PostDeko plug-in nagymértékben gyorsítja a grafikák hozzáadását híranyagainkhoz, így a munkafolyamatunk sokkal hatékonyabbá válik, ezáltal időt és pénzt takarítva meg.” – mondta Joe Royston a WOOD TV8 igazgatója. „Elmúltak már azok az idők, amikor a grafikusok kazettákon és különböző adathordozókon küldték a feliratokat és grafikákat a vágóknak, hogy tegyék be az anyagba. Mostantól a vágók pillanatok alatt képesek beilleszteni a grafikákat a PostDeko felületén keresztül mindenféle időt rabló újra renderelés nélkül.”

A PostDeko plug-in rendelkezik az Avid Deko rendszerek minden előnyével. Komplett megoldás valós idejű adásgrafikához, ami növeli a produktivitást, hatékonyságot, segíti a kreativitást a broadcast grafikák készítése során. Más rendszerekhez képest az Avid megoldása csökkenti az a munkatársak betanításának idejét, nem igényel speciális oktatást mivel használata egyszerű, template -alapú. A PostDeko kiváló megoldás nemcsak a televíziók, de az utómunka stúdiók számára is.

A PostDeko kompatibilis az Avid Media Composer 3.0-ás illetve a Symphony 3.0-ás és a NewsCutter 7.0-ás vagy újabb szoftverekkel. Az AVX2 plug-in lehetővé teszi, hogy teljes értékű Deko grafikákat készítsünk az Avid timeline-ján belül a grafikák újra építése és anyagok újra tervezése, renderelése és file mozgatás nélkül. „Korábban a broadcast vagy utómunka osztályoknak újra kellett készíteni a feliratokat a vágás és az élő adás során is” – mondta Patrick McLean az Avid termék marketing igazgatója. „A PostDeko plug-in használatánál ez nem szükséges, mivel a feldolgozás munkafolyamatai során a branding által meghatározott grafikai elemek mindegyike egyszerű és integrált módon megtartható. Továbbá lehetővé teszi a vágók számára, hogy alapvető módosításokat végrehajtsanak a vágó szoftveren belül, amivel megint csak időt takaríthatnak meg. Ennek végeredményeképpen az adás produkciós folyamataihoz hatékonyabban rendelhetők az erőforrások.”

TWENTIETH CENTURY FOX

Az Avid Technology bejelentette, hogy a Twentieth Century Fox Stúdió több új Avid® HD utómunka megoldást vásárolt, azzal a célzattal, hogy produkcióit HD felbontásra konvertálja. A filmstúdió 22 Media Composer® Nitris® DX-t vásárolt, amelyeket azonnal alkalmazott is új filmjei, például: a Night at the Museum 2, Battle of the Smithsonian, They Came from Upstairs, vagy az X-Men Origins Wolverine készítése során.
A stúdió az új beruházás indokai közül az Avid rendszerek gyorsaságát, megbízhatóságát, és költséghatékonyságát emelte ki. „Az Avid komoly mércét állított Media Composer Nitris DX megoldásaival a HD utómunka terén. Vágóinkat lendületbe hozza a rendszerek teljesítménye, és előszeretettel dolgoznak ezen megbízható HD rendszeren.” – mondta Kory Voxen a Twentieth Century Fox Stúdió digitális vágásért felelős igazgatója. „A teljes HD felbontásra való átállási folyamat során  utómunka folyamataink nagy részét az Avid DNxHD®-vel akadálymentesen készítettük el, miközben szerkesztettünk és előnéztünk ugyanabban a felbontásban. Az Avid DNxHD®-val képesek voltunk visszajátszani real-time streameket az Avid Unity rendszerről, amely rengeteg időt és pénzt spórolt meg nekünk. Ennek eredményeként vágóink jobban koncentrálhatnak a munka kreatív részére, és kevesebb időt töltenek a technikai részletekkel.“

Kirk Arnold, az Avid ügyfélágazatának igazgatóhelyettese elmondta: „Izgatottan várjuk, hogy szorosan együtt dolgozhassunk a Twentieth Century Fox Stúdióval a bevezetés során. Különösen fontos ez nekünk, hiszen ügyfeleink az Avid HD utómunka megoldásait adaptálják, és ezáltal megerősítik azt a meggyőződést, hogy vállalatunk olyan technológiával támogatja a vágó csapatok igényes munkáját, amely azonnal képes ötleteiket megvalósítani. Mivel több termékünk is a HD-ra való átállást szolgálja, fontos, hogy semmi ne lassítsa, vagy változtassa őket az utómunka során, és hogy ezek a megoldások ténylegesen lehetővé tegyék, hogy zavartalanul foglakozhassanak azzal, amit igazán szeretnek.

-e-

Magyar találmány – Helikopter fahrt

Távirányítható helikoptere kifejezetten filmes, televíziós produkciókhoz lett kifejlesztve. A jármű fedélzetén hasznos teherként egy Panasonic AG HVX-200-as HD kamerát hordoz, ami egy háromtengelyes gyro-stabilizált gömbpályához van rögzítve.  A gömbpálya oly módon lett tervezve, hogy akár nagyobb, illetve nehezebb kamerákat is tudjon hordozni.  Ezek közé tartozhat akár a RED ONE kamera is.  Ez a stabilizálás biztosítja a kamera rezgés-mentesítését, így teszi lehetővé stabil, zavarmentes képek felvételét.

A helikoptert egy 6 kW-os gázturbina hajtja melynek üzemanyaga A-1-es kerozin, egy tankolással 30 percet képes a levegőben maradni. A gép fel van szerelve egy generátorral ami a fedélzetén lévő elektronikai berendezések áramellátásáról gondoskodik, illetve lehetővé teszi a szinte szünetmentes működést.  Kiegészítőként a gép el van látva egy fél-autonóm robot-pilótával ami adott esetben leveszi az irányítás terhét a pilóta válláról, illetve a rádióösszeköttetés megszakadása esetén segít a gép biztonságos földrejutásában, autorotálva.

A maximális repülési magasságot csak a láthatár illetve a levegősűrüség korlátozza.  A kisérleti repülések során tengerszinttől repültek  kb. 2500 méter magasra robotpilótával és videó-összeköttetéssel. Az üzemeltetéshez két ember szükséges: egy pilóta és egy operatőr. A kamera és a jármű mozgását a földre közvetített élőképen keresztül kísérhetjük figyelemmel. A vezeték-nélküli távirányító rendszer segítségével a kamera szokásos funkcióit vezérelhetjük, úgy mint: zoom, írisz, fókusz. Ez egy teljesen független rendszer a helikopter irányításától. Az eszközzel gyakorlatilag úgy forgathatunk mintha felszálltunk volna kameránkkal egy igazi helikopter fedélzetére. Igen ám de egy valóságos repülő jármű fedélzetén még ott van a rezgés, aminek a csillapításáról gondoskodni kell, nos Hauer István ezt is megoldotta.

A gyro stabilizálás biztosítja a kamera rezgésmentesítését ami lehetővé teszi a stabil, zavarmentes filmanyag kamerára való rögzítését.  Ezt egy programozott algoritmussal érték el, ami egy folyamatosan biztosított mü-horizonthoz képest hasonlítja a kamera pozicióját, illetve irányát a gömpályán belül.  A kamera irányában a helikopter mozgása okozta eltéréseket így pontosan tudják értékelni és egyidejüleg automatikusan kompenzálni.  Ez a folyamat másodpercenként több százszor történik meg, ami lényegében a nemkivánatos mozgásokat nemlétezővé teszi, ezáltal az operatőr dolgát lényegesen megkönnyítve. Jelenleg a gép egy analóg videó jelet kozvetít, de igény esetében megoldható az élő HD Broadcast minőség földre való közvetítése is.  A video-assist szakadásmentes működését egy általuk előállított automata irányított antenna biztosítja ami a gép mozgását két tengelyen (Zenit és Azimut) 180 illetve 360 fokban követi le.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért előnyösebb az említett helikopter használata?  A válasz több rétű:  Az üzemeltetési költségek nagyságrendekkel kisebbek, mint egy 1:1-es méretű repülő használata esetén, a helikopter kis mérete lehetővé teszi, hogy a gép az adott objektumhoz illetve személyhez egy-méteren belül repüljön és filmezzen, nem beszélve a csökkentett zajról. A felhasználási lehetőségek nem merülnek ki a filmiparban, a helikopter akár katasztrófa elhárításnál is alkalmazható nehezen megközelíthető területeken.

SGY

Gyors beugrás

A színpad két oldalán egy-egy, hátul pedig a harmadik projektor közeliket és a hangszereket mutatja. Tíz kamera dolgozott a produkcióban, melyeket vágtak, de ezen túl mindegyik kamera képét külön-külön is rögzítették, analóg és digit Betákra. A megrendelő igényei szerint a későbbiekben egy DVD anyag készül a koncertről. A tíz kamera közül volt egy rádióskamera, ami a közönség között járkált, vezeték-nélküli összeköttetésben a kocsival. Ezen a legújabb Gigawave szett található, a vevőantenna a kocsi tetején vette a jeleket. A szett része egy saját fejlesztésű kameravezérlő, ami együttműködik a Sony RCP-kel, így a rádióskamera minden paramétere ugyan úgy szabályozható mintha triaxon keresztül lenne bekábelezve a kocsiba. A következő kamera egy Jimmy Jib-re került. Másik három kézi kameraként működött a színpadon, míg rendezői balon egy 33X varió dolgozott. A hangfalak elé gurira szerelve szintén telepítettek egyet alapoptikával, ez fharolni is tudott. Dolgozott továbbá egy totálkamera, valamint a hangkeverő jobboldalán egy 36X lencse, rendezői balon hátul egy 75X Canon HD zoom teljesített szolgálatot, – Presser vagy a szólózók közelijét mutatta folyamatosan. 5 db 4,5-es nagylátó optikát használtak összesen. A képek formátuma 16:9. Európai Unios GOP-os pályázaton a tavalyi évben sikerült pénzforrást nyerni, így megszülethetett 15 db. Sony D55 WSP-s kamera Canon 20 X zoom optikával.

-Ha már itt járunk, milyen fejlesztéseitek voltak a közelmúltban?

Az utóbbi néhány évben folyamatosan 50, 60-70 milliós beruházásokat hajtok végre. 2008-ban a legnagyobb falat a már említett 15 kameralánc volt. Beszereztünk két Gigawave mikrohullámú szettet. Így már három vezeték-nélküli kamerát tudunk csatasorba állítani. Ezekből kettő, diversity, a harmadik pedig egy antennával rendelkezik.

A Gigawave diversity új szett fantasztikus, nagyon szeretjük. Gyakorlatilag megkétszerezték a hatótávolságát, a biztonságát az eszköznek. Ha két antennát leteszünk egymástól 5 cm távolságra, gyakorlatilag mindkettő érzékeli a jelet, de a rendszer nem úgy diversity, hogy a nagyobb jelet használja, hanem úgy, hogy az MPEG csomagokat bontja ki és a két csomagból kombinálja össze a hibátlan képet. Ez ugyanis digitális és szemben az analóg átviteli rendszerekkel nem gyengül a kép, hanem ha van elég információ akkor van kép, ha meg nincs akkor nincs. Ezt volt szerencsénk kipróbálni nyáron a Kékszalag Vitorlás Versenyen. Alaphelyzetben mindkét antenna kivezérlési szintje a minimum alatt állt, egyenként nem tudtak képet produkálni, amint mindkét antenna rákerült a vevő egységre máris megjött a hibátlan kép. Ez esetenként akár 15 km-es távolságot jelentett.

Folytatva a beszerzéseket: vettem három ratio konvertert, ami nagyon hasznos, pl. most ennél a produkciónál is, mivel a projektorok 4:3-ban dolgoznak, szükséges tehát a képarány konverzió. Másik felhasználás, amikor 4:3-ban fogadunk egy jelet és ezt illesztjük a mi 16:9 rendszerünkbe. Még mindig a konvertereknél maradva, szükségessé vált egy HD up konverter rendszerbe állítása is. Vannak már Magyarországon HD-ben sugárzó TV csatornák, így a program képet akár HD-ben is ki tudjuk adni műholdas sugárzásra vagy üvegszálas jeltovábbításra. Kalkulálunk esetleges külföldi csatornák magyarországi élő közvetítéseire is. Aztán a tavalyi évben  a régi kép mixerünk végleg  javíthatatlanná vált, így kényszerből cserélnünk kellett. Beszereztünk egy újszerű állapotú Sony DVS 7250-es modellt. Ez egy 36 csatornás, 2,5 M/E, 15 Aux-os  keverő, ez mindenképpen jelentős előrelépés számunkra a nagyobb produkciók felé. Végezetül vettünk még egy Thomson GrassValley Turbo diszkrekordert.

-Hangtechnikában léptetek-e?

Igen, hogyne. Az InnovaSun SY 48-as keverőasztalát installáltuk a kocsiba. Ez egy francia gyártmányú digitális pult 48 potméterrel, teljesen szabadon konfigurálható. Gyakorlatilag 102 bemenetel és 64 kimenettel rendelkezik, attól függően, hogy milyen boxokat illesztünk hozzá. Mindezt egy belső mátrix alapján szoftverből lehet kapcsolgatni. Jelenleg van benne 16-16 vonal be és kimenetünk, 16 mikrofonbemenet, 16 SDI AES EBU bemenet és 16 AES EBU kimenet. Tartozik hozzá két nyolcas output box, ami Ethernet kábelről hajtható meg.

Ezt a mostani koncert rögzítésénél is használjuk, ugyanis 11 Beta magnót kell ellátnunk jellel, ebből a kocsiban csak négy fér el. Ilyenkor a kocsin kívül felépítünk egy kis rögzítő szigetet, ide Etherneten kivisszük a programhangot és a Time Code-ot. Talán elmondani, felsorolni mindezt nem sok, de megtermelni annál inkább.

-Milyen fejlesztési koncepciód van?

A legutóbbi fejlesztésnél nem variáltam nagyon sokat, hogy HD, vagy SD. SD rendszerem volt 4:3-as  képaránnyal. Azt gondoltam egy SD 16:9-es, 14 bit-es rendszerrel ami a Sony DXC D50 WSP-s kamera még mindig közelebb vagyok a HD-hoz legalább is képarányban és bontásban mint a korábbi 12 bit-es 4:3-as rendszerrel.  Így az SD mellett döntöttem. Azt tudni kell, hogy Magyarországon nagyon kevés az igazi HD tartalom. A legtöbb magyarországi HD adás gyakorlatilag egy felkonvertált változat.

Én óvatos vagyok a HD fejlesztéssel, ugyanis a HD háromszor, négyszer költségesebb mint az SD és itt nem csak a kamerákra gondolok. Ha én átállnék HD-re, nekem cserélnem kellene a mixert, mátrixot, monitorokat, gyakorlatilag mindent. Ha nagyon összehúzom magam akkor se tudnék egy kocsit összehozni 400 millió forint alatt. Döbbenetes szám ez. Magyarországon ezt kitermelni szinte lehetetlen. Ha ügyes vagyok és jók a cégmutatóim, jók a pályázat íróim, akkor megnyerhetek egy 40%-os támogatást, az elvisz a költségekből 160 milliót. Az induló részlet hitelkonstrukció esetén minimum 10 % és ki kell csengetni a teljes Áfát, ehhez 120 millió készpénzzel kell rendelkeznem. Még mindig hiányzik 200 millió ami a hitel,  ha kapok ennyit és ki kell fizetnem 2-3 év alatt. Én egyelőre nem látok sok esélyt arra, hogy a magyar piac képes lesz megfizetni a HD-t. Sokan szeretnének HD minőséget SD áron, vagy maximum plusz 10 % ért. Azért játszom a gondolattal, a mostani autó néha kicsi, az idő is eljárt felette, jó lenne egy nagyobb új autó, de erre a rapszodikus piacra a mai gazdasági helyzetet is figyelembe véve nehéz tervezni… ( főleg HD-ben !!)

Seiler György

A sztárok a fejükre estek

– A Somos Videonak hogyan sikerült bekerülnie ebbe a projektbe?

Frei Tamás és Somos Attila személyes jó barátok, ami jó alapul szolgált az együttműködéshez. A Dosszié című műsorhoz évek óta a Somos Video szállítja a technikai berendezéseket. Az így kialakult jó munkakapcsolatra lehetett építkezni, ebben a mindenki számára kihívást jelentő produkcióban.

– Kinek az ötlete volt a kalandshow?

Az alapgondolat Frei Tamásé, neki segített két neves holland műsorfejlesztő, Kirsten van Nieuwenhuijzen és Mark van Berkel. Az ő nevükhöz fűződik a Big Brother, a Legyen Ön is milliomos és a Széf című műsorok ötlete is. Tehát ez a kalandjáték hazai ötletből született és mint ilyen az első. A nemzetközi fogadtatás igen reménykeltő, több külföldi csatorna máris érdeklődik a műsor iránt.

– A kreatív vonalról térjünk át a konkrét megvalósításra! Milyen eszközparkkal közvetítettétek a játékot?

A rendszer lelkét egy Land Rover Defender terepjáróba épített technika adta. Ez volt a produkció mobil, központi kapcsoló terme. A kocsiban kapott helyet az Avid Unity rendszer háttértára.

– Hány kamerát vittetek ki?

A kamera hadtest nyolc Sony kamkorderből állt, ebből négy XDCAM és négy HDV. Az XDCAM-ekből kettő PDW-510-es, a másik kettő PDW-530-as volt. A nagylátószög és teleoptikák mindegyike Canon gyártmány. A HDV-k HVR Z7-esek voltak. Alapvetően a szalagos rögzítést próbáltuk elkerülni, egyrészt a fájlok gyors rendszerbe helyezése indokolta ezt, másrészt a por és egyéb mechanikus behatás és a nehéz sivatagi körülmények. A lemez és a CF kártya mint média megbízhatóan kiszolgálta a produkció igényeit. Felmerültek speciális feladatok is pl. bungee jumping, vagy egyéb vizes körülmények, ezeken a helyeken a fejvédő sisakra erősített Panasonic kis kamerákkal dolgoztunk, melyekből négy állt bevetésre készen. Kivittünk még egy Steadycam-et a felkonfokhoz és az élő adásokhoz. Voltak még kis „gömböc” kamerák is melyek a szereplők arcát vették a veszélyes feladatok végrehajtása közben. A Panasonic kamerák SD, míg a gömböckamerák micro SD kártyára rögzítettek, így minden master anyag fájlalapú volt.

– Hogyan épült fel az utómunka szekció?

A digitális tartalom a forgatás után a Defenderben lévő 8 terabájtos háttértárra került, ahol a szerkesztőkkel és vágókkal előre egyeztetett könyvtárrendszer várta az anyagokat. A forgatott XDCAM lemezek beírását a háttértárra 2 darab a Defenderbe beépített Avid munkaállomás végezte. A kalandshow 33 forgatási napból állt, ezért nagyon precízen ki kellett találni, hogy milyen projekt és bin struktúrával mentjük le a fájlokat. Erre az ingest feladatra egy-egy ember váltásban volt rendszeresítve. A forgatott médiákat nem vettük újra használatba, – a Sony támogatásának köszönhetően, akik elegendő hordozóval látták el a produkciót – így az eredeti és a szerverre került duplikátumok biztosították a produkció oda-vissza biztonságát, de hogy mindenki nyugodtan aludjon, még hordozható merevlemezekre is mentettünk. Csak az utolsó három napban kellett a legkorábbi felvételekből törölni, amely már semmilyen érdeksérelemmel nem járt.

– Hány utómunka-állomás teljesített szolgálatot?

A kocsitól 30 méterre tudtuk leágaztatni a munka-állomásokat gigabites hálózaton, melyek praktikusan laptopok voltak, Avid Media Composer rendszerekkel. Hat vágó és három szerkesztői, leválogató munkahelyet installáltunk ilyen módon. A vágott anyagok aztán a nekik fenntartott binben várakoztak arra, hogy a finish-elő, kolléga és az adásszerkesztő összeállítsa a napi kb. 40 perces műsorfolyamot. Az így elkészült fájlt kiírták XDCAM lemezre, majd egy XDCAM deck játszotta ki. A tartalom aztán egy mobil SNG szett segítségével lett átlőve a TV2 adáslebonyolító stúdiójába.

– Milyen áramellátással dolgoztatok?

A helyi hátteret biztosító kinti kollégáktól béreltünk egy 24 kW-os, 3 fázisú aggregátort, amit egy külön teherautó szállított. 
 

– A masszív technika után, mesélnél a kiutazásról, az ottani körülményekről és a helyszínekről?

Persze örömmel, amikor már biztos volt, hogy a műsor létrejön mi már két hónappal az indulás előtt megbeszéléseket tartottunk a legfontosabb stábtagokkal. Ebben a légkörben már érezhető volt, hogy ez a program abban az adott környezetben kihívásokkal lesz fűszerezve. Ugyan tartottunk egy főpróbát itthon, három héttel a kiutazás előtt, de nem tudhattuk, hogy ez a technika 50 fokos hőségben hogyan fog teljesíteni. A kocsi hátsó részét részben átépítettük, azért, hogy a szükséges három rack elférjen benne. Az így kialakított teljesen zárt rendszer háromszoros klimatizálást kapott, amire sok esetben nagy szükség is volt. Teljes felelősséggel állíthatom, hogy a rendszer plusz 50 fokot kibír. A nagy hőség mellett a másik nehézséget a folyamatos költözés jelentette, de már a kiutazás se volt átlagosnak mondható.

Előre ment egy nyolc fős stáb Botswanaba akik, felépítették az un. első alaptábort. A kocsit és a 12 roadbox-nyi technikát korábban elreptettük Johannesburgig, onnan a Defender lábon, ill. a többi eszköz teherautókon utazott az első állomásra. Ezután a gyártásvezető és a Somos Video technikai személyzete egy nyolcfős csapatként utazott ki. Az utolsó és egyben a legnagyobb hadtest a szereplőkkel, az összes operatőrrel, a nyersanyagokkal, extra felszerelésekkel, sisakokkal, vízálló kamerákkal stb. a zambiai Livingstone-ba érkezett. Itt forgattunk négy napot, onnantól dzsipekkel közlekedtünk. Zambia után következett Botswana, itt egy-egy táborban egy-egy hetet töltöttünk, ez volt a menetrend. Lement az élő adás a pénteki napon, utána szombat hajnalig összepakoltuk az összes kamerát, munkaállomást, a kilométerekben mérhető kábelezést, ez egy elég fárasztó momentum volt. Egyébként 3,5 km kábelt vittünk ki, ebben az összes erősáram, videó, hang, IT vezeték beleértendő. Szombat reggel indultunk a következő helyszínre, mi a műszak, vagy egyenesen odahajtottunk, vagy megaludtunk és vasárnap hajnalban kezdtük el kicsomagolni és installálni ismét a mobil technikát, hiszen az úton forgatott anyagokat máris be kellett vinni az általunk csak Unity Car-nak nevezett technikai központba. Minden perc fontos volt, ugyanis a 40 perces adásanyagot összevágni napról napra nem kis feladatot jelentett.

-Voltak-e speciális felvételi igények?

Igen, a hang vonatkozásában biztosan, mert a hangot azt folyamatosan rögzítenünk kellett. Erre a célra egy 16 csatornás Allen&Heath hangmixert és a mikroportokat, – amiket a sztároknak mindig viselniük kellett, – használtuk. A hangfelvétel nagyon fontos tényező egy ilyen kalandshow-ban, hiszen a verbalitás sok információt, érzelmet, reakciót árul el a szereplőkről.

Ide kívánkozik a kérdés, – hány főből állt a stáb?

A televíziós csapat 31 emberből állt, ebből a műszak mindjárt nevesítve: Somos Attila, mint műszaki igazgató és producer, Orbán Zsolt aki a teljes informatikai hátteret adta, Albert Tamás és ifj. Albert Tamás a videotechnikáért feleltek és még világítottak is, Kriskó László rendező és Csincsi Zoltán vezetőoperatőri igényeinek megfelelően. Jómagam, Spiegl Judit a technikai koordinációt és az utazásoknál a műszaki logisztikát intéztem. Skultéti Csaba volt a másik loggoló, – ifj. Albert Tamás mellett – és az SNG fellövéseket is ő csinálta. Velünk volt még Greg Donoghue skót broadcaster, aki a Linx Productions-től jött, ő hozta és működtette Csabával a bérelt satelite berendezést. A Somos Video kötelékében még két hangmérnök gondoskodott a hallhatóságról, Blaskó György és Rajna György, így kilenc fő tette ki a szorosan vett technikai személyzetet. A maradék, 22 fős alkotó magot, az operatőrök, vágók, szerkesztők, Somogyi Zsuzsi főszerkesztő, Frei Tamás producer és a már említett Kriskó László rendező tette ki. Ezen felül voltak természetesen a szereplők, induláskor 11-en és a 2 műsorvezető Liptai Claudia és Kovács Áron. A kalandshow-t elkísérte még három újságíró is.

Ugyan távol esik Botswana Magyarországtól, de azért elmondanád mely helyszíneken estek a sztárok a fejükre?

Az első állomás a már említett Zambia volt. Ezt követte a botswanai Chobe folyónál található Nemzeti Park Kasane közelében, a sztárok tábora a folyóparton volt felépítve, ami tele volt vízilovakkal és krokodilokkal. Innen aztán az Okavango Delta, a vadon közepe következett, majd a Kalahári Sivatag, ez a két helyszín volt legtávolabb a civilizációtól, mintegy 55 km-re volt az első műút. Az utolsó helyszínt, – Mokolodit – 900 km-es autózás után értük el, Botswana déli részén, a fővárostól Gaboronetól húsz percre. Ez egy dimbes-dombos, sziklás vidék volt. Izgalmas volt számunkra, hogy minden helyszín más és más jellegű volt és ennek megfelelően új és új megoldandó technikai feladatokat kaptunk az élettől.

 
-Voltak-e váratlan események, technikai meghibásodások?

Klasszikus készülék meghibásodás nem történt, azonban a körülmények okoztak nehézségeket. Az egyik ilyen eset a Chobe folyónál történt, ahol is, hogy ne járjon át a technikai stáb a sztárok táborán, egy kis patakon átkelőt kellett létesíteni, – amelyben mellesleg krokodilok tartózkodtak – ezt a helyi segítőink egy kiékelt kenuval oldották meg. Az ideiglenes híd pár napig jól szolgált, azonban a sok járkálástól egyre jobban kilazult és ingataggá vált. Történt aztán, hogy Balassa Laci az egyik operatőr, vállán az egyik 530-as kamerával, megbillent, elvesztette egyensúlyát és beleesett a patakba. Ez a kamera innentől kiesett a produkcióból, de szerencsére hazaérkezésünk után sikerült megjavítani. Egy másik malőr is történt kamera fronton: az egyik kamkorder lebillent a Steadycam-ről, elkaptuk ugyan esés közben, de a kereső tartó konzolja sajnos letört. Alberték aludtak egyet a problémára. Másnap megkérdezték a helyi stábot, hogy levághatnak-e flex-el az egyik Land Rover fellépő lemezéből egy pár centis darabot? Mondták, hogy persze, nos így megszületett a megmentő keresőkonzol.

– Ha már az autóknál járunk, – milyen szállító járműveitek voltak?

A Land Rover „Unity Car-on” kívül volt a már említett helyi kiszolgáló stábunk, ők biztosították a terepjáró személy-gépjárműveket és néhány nagyobb méretű teherautót. Egyébként ők még mostak ránk, főztek ránk és a lakósátrainkról meg fürdővízről is gondoskodtak.

– Mi lesz a sorsa a Unity Car-nak, visszaalakítjátok normál terepjáró személyautónak?

Szándékaink szerint nem, szeretnénk ha hasonló produkciók bérbe vennék, addig pedig biztonságos helyen tároljuk.

Seiler György
Fotó: Veres Viktor

Sony 4K projektorok féláron.

A különböző teljesítményű berendezések, más-más célfeladatra használhatóak, utómunka stúdiókba, fényelő munkahelyekre, csakúgy mint közepes, vagy akár nagyméretű multiplex mozikba. Nos, ha ön, vagy vállalata elhatározta, hogy vásárol egy Sony 4K vetítő rendszert itt az idő. A felbontás 4096X2160 pixel, a rendszer nagymértékben csökkentette a sorok láthatóságát, azáltal, hogy a sorok közötti hézag gyakorlatilag megszűnt. Az intelligens képsimító (Smoothing) redukálja a képszélek csipkésedését, így még élethűbb képeket reprodukálhatunk.

Élvezzük a HD minőséget a HD-nál jobb minőségben! Az ugye mindenki előtt világos, hogy minden egyes 4K projektor, úgy dolgozik mint másik négy HD kivetítő, s teszi ezt úgy, hogy nincs színeltolódás, pixel veszteség a kép elállításakor.

A Sony 4K rendszerekről további információk a: http://pro.sony.com/bbsc/ssr/micro-sxrdsite/ weboldalon találhatók.

Rádióakadémia

 A képzés során a résztvevők:

    * megismerkednek az online médiumok komplex működésével
    * gyakorlati kamerakezelési, fényképezési és szerkesztési ismereteket szereznek
    * felkészülnek a nyugati médiában már elterjedt „one man crew”, vagyis „egyemberes forgatóstáb”munkamódszer alkalmazására
    * szerkesztőségi gyakorlaton kipróbálják és alkalmazzák a képzésen tanultakat.

Az elméleti és gyakorlati foglalkozások délután 16 és 20 óra között lesznek.

A hallgatók a képzés végén írásbeli egyéni értékelést és a részvételről szóló tanúsítványt kapnak.

Jelentkezési feltételek:

    * angol nyelvtudás (középfokú, társalgási szintű, szakmai nyelvismeret)
    * egyetemi vagy főiskolai szintű felsőfokú végzettség vagy megkezdett és folyamatban lévő egyetemi vagy főiskolai tanulmányok
    * felhasználói szintű számítógép és internet ismeret

Előnyt jelent, ha a felvételiző kommunikáció vagy média szakirányú végzettséggel és kamera- és fényképezőgép kezelési ismeretekkel rendelkezik. A jelentkezők felvételi beszélgetésen vesznek részt. A képzésre és a felvételi beszélgetés időpontjára a Rádió Akadémia Alapítvány oldalán erre a linkre kattintva lehet jelentkezni.

Bővebb információ: www.radioakademia.hu

ORTT közlemény

A panaszos beadványában kifogásolta, hogy a Danubius Pirítós műsorszám három műsorvezetője (Sebestyén Balázs, Vadon János és Rákóczi Feri) gyerekkori csínytevéseikről, lopási kísérleteikről beszélgettek, s ennek kapcsán a hallgatók között olyan játékot hirdettek, amelynek nyertese az lesz, aki a legjobb lopással kapcsolatos történetet osztja meg a hallgatókkal. Az állampolgári bejelentést követően a Testület megvizsgálta a Pirítós című műsorszámot, és nem rendelt el hatósági ellenőrzést a Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt. műsorszolgáltató által 2009. január 9-én 06:04 órai kezdettel sugárzott Danubius Pirítós című műsorszámmal kapcsolatban. A Testület többsége az elhangzottak alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Danubius Rádió a kifogásolt műsorszámmal nem sértette meg a médiatörvény egyetlen rendelkezését sem, az elhangzottak legfeljebb etikai okból vethetnek fel kételyeket. Budapest, 2009. február 9.

Szalai Annamária, az ORTT tagja különvéleményt csatolt a panasszal kapcsolatban hozott határozathoz és ebben fejtette ki a többségitől eltérő álláspontját. Véleménye szerint a Testületnek vizsgálatot kellett volna elrendelni a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések sérelmére tekintettel:

A Testület ügyrendje 8. § (5) bekezdésében foglaltak alapján, az ORTT 205/2009. (I.28.) számú határozatával szemben SzA.-229/2009. számon az alábbi különvéleményt fogalmazom meg.

A Testület a 205/2009. (I. 28.) számon hozott határozatában úgy döntött, hogy nem rendel el hatósági ellenőrzést a Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt. által 2009. január 9-én 06:04 órai kezdettel sugárzott „Danubius Pirítós” című műsorszámmal kapcsolatban, mivel az ott elhangzó, lopásokkal kapcsolatos történetek nem sértették meg „az Rttv. egyetlen rendelkezését sem, az elhangzottak legfeljebb etikai okból vethetnek fel kételyeket”. A Danubius Rádió reggeli műsorszámában a műsorvezetők (Sebestyén Balázs, Vadon János és Rákóczi Feri) gyerekkori lopási kísérleteikről kedélyesen beszélgettek, majd egy játék keretében felhívták a hallgatókat arra, hogy sms-ben írják meg, illetőleg telefonon mondják el saját, hasonló történeteiket. A legjobb történet elmesélőjét „a nap hallgatójának” választották és Danubius ajándékcsomaggal jutalmazták.

A Testület osztotta az Iroda vélekedését, mely szerint a rádió nem sértette meg az Rttv. egyetlen rendelkezését sem, az elhangzottak legfeljebb etikai okból vethetnek fel kételyeket. Álláspontom szerint azonban a műsorszám nemcsak a jó ízlést sértette, és nemcsak „etikai okból” vetett fel kételyeket, hanem kifejezetten ellentétben állt a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rttv.) egyes rendelkezéseivel is. Azzal, hogy a műsorszámban a lopást gyermekcsínyként mutatták be, mondván „mindenkivel előfordul”, ráadásul jutalmat is érdemel a legjobb lopós történet, bizonyosan nem befolyásolták kedvező irányba a kiskorúak erkölcsi fejlődését. A reggeli órában a kiskorú gyerekek védtelenül hallgathatják a műsorszámot. A kiskorúak tévesen ítélhetik meg az ábrázolt magatartásformát. Félreértést okozhat bennük, hogy a lopás társadalmi, jogi megítélése ellentétes a műsorszámban bemutatott pozitív, követendő mintával, a bűnért nem büntetés, hanem jutalom jár.

 A Testületnek kötelessége lett volna vizsgálatot elrendelni a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések sérelmére tekintettel. A kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések sérelme mellett felvetődik a műsorszolgáltatás alapelveinek sérelme is. Az Alkotmány a 13. §-ában védeni rendeli a magántulajdon intézményét, és az Rttv. a 3. § (2) bekezdésében pedig kifejezetten előírja, hogy a műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, így a Testület ezen alapelvi rendelkezés alapján is elrendelhette volna a vizsgálatot.

A hatóság ellenőrzés elrendelése helyett a Testület megállapította, hogy „a műsorszolgáltatók nem kötelesek figyelembe venni minden egyes néző/hallgató egyéni érzékenységét.”, és úgy határozott, e döntéséről tájékoztatja a panaszost. A Testület többsége az esetet nem látta sérelmesnek egyik törvényhely alapján sem, és nem rendelte el a műsorszám hatósági ellenőrzését. Tette ezt annak ellenére, hogy egy korábbi, hasonló esetben viszont vizsgálatot indított a Cool Tv 2005. március 7-én sugárzott „Kontra” című műsorszáma ellen, amelyben a két műsorvezető és főszereplő versengtek egymással, hogy ki tud nagyobb értékben különféle üzletekből tárgyakat eltulajdonítani. Akkor a Cool Tv-vel szemben 300.000 Ft bírságot szabott ki a Testület a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések megsértése miatt (958/2005.(V.26.) határozat), a szolgáltató a határozatot végrehajtotta.

Azzal, hogy a Testület nem lép fel következetesen hasonló tényállás felmerülése esetében, egyrészt saját törvényi kötelezettségeit hagyja figyelmen kívül, másrészt a kiszámíthatatlan döntéseinek jóval nagyobb, az egész társadalomra kiterjedő hatása lehet. A vizsgálat elmaradása azt az értelmezést is eredményezheti, melynek értelmében a Testület szerint elfogadottnak tekinthető az a szolgáltatói attitűd, hogy a nézők/hallgatók minél szélesebb körének elérésére, ezáltal reklámbevétel szerzésére érdekében, akár erkölcsileg és büntetőjogilag elítélhető magatartásmintát is lehet népszerűsíteni.

Azzal, hogy egyes kereskedelmi médiumok a nézőszám-hallgatószám növelése érdekében az álszent, úgymond „minél érdekesebb műsor” sugárzásának elvét szem előtt tartva a legalapvetőbb társadalmi-együttélési normákat felrúgva olyan jeleneteket, témákat mutatnak be, amelyek erőteljes ingereket, így pl. undort, félelmet, zavart, megbotránkozást vagy kárörömöt váltanak ki a nézőkből/hallgatókból, közösségek szétbomlásának, a társadalom dezintegrációjának folyamatát erősítik. „Miközben az egyik oldalon a családok, az iskolák, a különböző közösségek, civil szervezetek, egyházak, a jogrend és a közérdek képviseletére hivatott egyéb intézmények arra törekednek, hogy a felnőtt társadalom zökkenőmentes működését biztosítsák s az újabb és újabb generációk tagjaiból tisztességes, becsületes, szorgalmas, igazmondó, családszerető, munkaszerető, felelősségvállaló, a szülőket, az időseket támogató, másokkal szemben türelmes, agresszióikat féken tartani tudó, jómodorú, saját és mások személyiségét, jogait, érdekeit tisztelő, eszmei és morális értékek által vezérelt – közösségi – embert neveljenek, a másik oldalon egyes tömegmédiumok a műsorszámaik jelentős részével mindennek lerombolására s a rombolás révén előidézhető lelki izgalom, feszültség, transzgresszió- és regresszióélmény anyagi értékesítésére törekednek.

A végeredmény: az ösztönéleti motívumokkal és anyagi érdekmotívumokkal korlátlanul befolyásolható ember kialakítása. Amit lerombolnak: a közösség sokezer milliárdos értéke, amit a rombolók nyernek vele: néhány milliós vagy tízmilliós magánhaszon.”[1] Véleményem szerint a Testület rossz úton jár, amikor elhárítja a panaszos által kifogásolt morális és alkotmányos értékeket romboló műsorszám vizsgálatát, mivel a jelenség nem megfoghatatlan, az emberi jogok és az etika éteri magasságában lebegő aggály, hanem konkrét, az Rttv-ben is nevesített törvénysértés, amellyel kapcsolatban a Testületnek törvényi kötelessége, hogy eljárjon, illetőleg vizsgálatot indítson. Budapest, 2009. január 29. Szalai Annamária

AZYL-BUSHO

Beadási határidő: 2009. február 21.

Részletek itt: http://www.busho.azyl.sk

Panaudio szakmai nap

A január végi rendezvényen három slágertermék jelent meg. Az egyik a Varicam, ami a filmes produkciókat célozza. A kiállított darab egy 2700-as modell, Fujinon filmes objektívvel. A kamera dinamikája, a gamma görbe és színgörbe is állítható, így szélesebb színspektrum állítható be. A nagyobbik, 3700-as modell azon túl, hogy Full HD, HD SDI-on keresztül 4:4:4 színkimenettel is rendelkezik, magas minőségi igényű filmes produkciókhoz igazodva.

Varicam bemutató

A következő újdonság egy HD robotkamera, zoom optikával Pan/Tilt fejre szerelve. Ez akár stúdió, akár helyszínre települve képes akár öt operatőrt helyettesíteni. A hozzá tartozó vezérlőegység Ethernet kábellel csatlakozik, amely képes öt kamerát vezérelni, egyenként 10 mozgást, vagy pozíciót taníthatunk be neki, amely egyetlen gombnyomásra előhívható. HD komponens és HD SDI kimenete lehetővé teszi, hogy mixerbe kössük.  A harmadik újdonság, nem is egy termék, hanem egy komplett HD stúdió. Ez áll négy HPX-171-es kamerából, az imént említett AW-HE100-as robotkamerából és a HS-400-as mixerből, amely egy tízcsatornás képkeverő beépített képosztóval. A szett része még egy kis és egy nagy HD monitor, egy komplett Avid utómunka állomás feliratozással, Blu-ray-re történő archiválással. Ez a nagykapacitású tárolási mód igen hasznos, mert a felvétel minőségromlás nélkül kerül a kék lézerrel égetett lemezre. A kamerákkal együtt járnak az állványok, vezérlők és a P2 kártyák. Ez az összeállítás most igen kedvező áron érhető el. A Panaudio rendezvényein természetesen a Panasonic termékek állnak a fókuszban, azonban mindig meghívnak más gyártókat is, hogy azok is bemutathassák termékeiket.

Jobbról HPX-2100, Varicam 2700, HPX-500

Így volt vendég kiállító a Maxell. Ők elhozták a legújabb kis HDD alkalmazásaikat. A hordozható 250 GB-os merevlemezekre akár terepen, akár stúdióban menthetjük a P2 kártyák adatait. Archiválást, kimentést végezhetünk így el. Az iVDR márciustól kapható. A termék tesztelés alatt áll és a folyamatos visszajelzések alapján csiszolódik a Panasonic igényeihez.  A következő nagy bemutató májusban, az NAB után lesz, előadásokkal, bemutatókkal stb. Azonban addig is egyedi bemutatókkal kiszolgálják a piacot.  A Panaudio fontosnak tartja a folyamatos tájékoztatást. A kínálat igen kusza, az átlag vásárlónak nem könnyű az eligazodás, pláne most amikor a HD átállás is benne van a levegőben. Próbálnak egy bizonyos utat mutatni. A Panasonic rendszerei logikusak, mind a 13, piacon lévő HD kamera egymással kompatibilis lefele és felfele egyaránt. Ezek a képfelvevő eszközök már nem tartalmaznak mozgó alkatrészt, ez a tény biztosítja, hogy ezekre a készülékekre 5 éves garanciát vállal a gyártó. Tartozékok oldaláról is kerek egészet mutatott a január végi bemutató. Egy év szünet után itt volt ismét a már jól ismert Kata a táskáival, hátizsákjaival, esővédő huzataival. 

A HD stúdió egy részlete, két kamera, egy robotkamera, mixer, monitor

A cserélhető optikás kamerákon Fujinon HD lencsékkel találkozhattunk. A HD szegmensben a magas minőség, igen kedvező árral párosul, ennek eredménye, hogy a közelmúltban több nagy projektet is sikerült megnyernie a gyártónak. A kínai Swit akkumulátorai, fejlámpái, HD monitorai már elismerést vívtak ki a hazai piacon is. A következő bemutatón már látható lesz a Swit 5-6 új monitor családja, nagyon széles lesz a paletta, 5 colltól 15 collig lesznek termékek, amelyek stúdióba, közvetítő-kocsiba, terepre, monitorozásra, vagy kamerakeresőnek is igen népszerűek. Számítógépes utómunkában az Avid és a Canopus, – most már Thomson DES-, termékei voltak jelen. Kamera állványok terén a Manfrotto teljes kínálata elérhető, sőt kedvező árfekvésű optikavezérlőkkel is kiegészülnek.

Seiler György

RTS Interkom

Hogyan voltak képesek a broadcasterek szembeszállni ezzel a példa nélküli nézői igénnyel? Nos az RTS kommunikációs rendszerein keresztül tartották a kapcsolatot. Michael Brown területi kereskedelmi igazgató és Scott Gilman rendszermérnök a területen biztosították, hogy a közvetítő partnerek zökkenőmentesen kommunikálhassanak a történelmi esemény teljes időtartama alatt. A gyakorlatban az RTS rendszerek már jól szerepeltek számos elnökválasztási előrendezvényen, azonban a beiktatási ceremónia volumenét tekintve óriási kihívás volt. Az esemény előtt néhány héttel az RTS mérnökei alaposan elmélyedtek a fő közvetítő állomások kommunikációs terveibe és igényeibe.

Néhány népszerű napközbeni programnak Washington DC adott otthont. Ezeken a helyszíneken a produkciós társaságok mindegyike az RTS „ADAM” alapú rendszereket használták belső közléseikben. Sok közvetítő házigazdája volt speciális eseményeknek az ünnepség előtti napon és a beiktatás napján is. Ilyen volt pl. „Newseum”, ahol a híranyagok készültek az Internetre, vagy a Sting koncert, ahol az „RVON” kapcsolódást használták. Kiemelt szerepe volt annak a hotelnek is, ahol a politikusok laktak, ezt a helyszínt a Game Creek produkciós vállalat biztosította több alvállalkozó bevonásával, itt az RVON VoIP rendszerrel kapcsolódtak Chicago-hoz. Az RTS RVON technológia főszerepet játszott a broadcasterek összekapcsolásában a világ felé. Az RVON (RTS Voice Over Network) sorozat lehetővé teszi az interkom rendszerek teljes integrációját a felhasználó létező adathálózatán. Ezen túl lehetőség van független hálózatok létrehozására is, a felhasználók RVON berendezéseivel. Az RVON sorozat eszközei teljes mértékben IP kompatibilisek, az aktuális VoIP szabványokkal és SNMP-n keresztül monitorozhatók. A meglévő adathálózat használata nagy rugalmasságot tesz lehetővé és jelentősen egyszerűsíti az egész eljárást. További előny, hogy a RVON termékcsalád támogatja az alárendelt adatvezérlést is, így használható az RTS intelligens helyi kapcsolása. Ezek a termékek lehetővé teszik a helyi kapcsolódást IP hálózaton keresztül, ilyen esetben lehetőség van helyi állomásról akár az egész világ felé kapcsolódni.

Az egyik közvetítő RVON-t használt a „Newseum”, a Capitolium-nál álló közvetítő-kocsik, a Kongresszusi Könyvtár, a távoli állomások és a Központi Kapcsolóterem között. Mindez az RVON nagyfokú flexibilitásának és helyi kapcsolások intelligens skálázhatóságának köszönhető. Michael Brown beszámolóját így fejezte be: „Minden közvetítő-kocsiban, – amit meglátogattam a Capitolium Dombon-, RTS rendszer biztosította a fő kommunikációt, így elmondható, hogy az RTS RVON termékek kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a Beiktatási Ceremónia közvetítésében.”

HSC könyvbemutató

A HSC immáron mint könyvkiadó is tevékenykedik, ennek eredménye három szakmai mű. A bemutatott könyvek mindegyike hosszú évek fáradtságos munkájának és kísérleteinek eredménye. A mai fiatal filmes generációnak az ösvényt kitaposták az igazi nagyok, úgy mint Illés György, Zsigmond Vilmos, Kovács László, Vagyóczky Tibor, Koltai Lajos…

Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr diedikál.

A „Kézikönyv Film & TV alkotóknak* c. könyvet Vagyóczky Tibor operatőr, egyetemi tanár ismertette. Ez a könyv nem ismeretlen a filmes szakmában, gyakorlatilag egy alapmű, amelynek tíz évvel ezelőtti változatából tanult a mostani filmoperatőr generáció. Az új átdolgozott kiadás az egy dekád alatt történt technikai változásokat gyűjti össze és rendszerezi tematikusan. A következő könyv a „Labor Kézikönyv” – Analóg és Digitális Filmkidolgozás témában néz a technológiák mélyére. A szerző: Erdélyi László Attila, kilenc év szakmai tapasztalatát publikálja, melyben Aradi László a Filmlabor produkciós igazgatója volt segítségére.

Végezetül Novák Emil vezetőségi tag, a Filmszemle Tanács elnöke bemutatta a HSC által működtetett Stáb iskolát, mely OKJ szakképzéssel foglalkozik. Az intézményben többek között segédoperatőr, rendező asszisztens, gyártásszervező, kameraman, világosító, díszletépítő és díszletfestő szakmát oktatnak. Ehhez a tanításhoz nyújt kiváló segédletet a HSC angol-magyar FILMES szó-tár. Ötödik éve működik az Aranyszem Operatőr Fesztivál, melyen 2008-ban 103 filmet és 43 operatőr munkáját méltatták, fejezte be beszámolóját Novák Emil. Befejezésül a Társaság bejelentette, hogy idén is megrendezik az immáron hagyománnyá vált Digitális Szemináriumukat. „Mindig van új a Nap alatt” március 4-5-6.

MTV

A tavaly november óta az MTV hírigazgató-helyetteseként dolgozó Bednárik Imre a TV2-től igazolt át a köztévéhez, és eddig kétszer nyerte el az Országgyűlés elnökétől az év parlamenti újságírója kitüntetést.

Kert Attila, aki 2006 júniusától két és fél évig állt a Hír Főszerkesztőség élén, a jövőben új műsorformátumok kidolgozásával és régiek megújításával foglalkozik a Magyar Televízióban. Ebben már nagy gyakorlata van, mert nevéhez fűződik a Híradó, az Este, A Szólás szabadsága, a Panoráma és a Kék Fény című műsorok megújítása, és a Szempont című riportmagazin elindítása is — áll az MTV sajtóközleményében.
eMasa