Studiotech – változások és tervek a jövő érdekében

Az elmúlt hónapokban történt átszervezésről és a cég előtt álló feladatokról beszélgetünk Blázer József ügyvezető igazgatóval.

A Studiotech Hungary Kft. 1992-ben alakult, így idén ünnepli a 17 éves fennállását. A kezdetek gyakorlatilag a rendszerváltás utáni időszakra tehetők, amikor külföldi cégek hazai leányvállalatokat hoztak létre, illetve hazai vállalkozások alakulhattak a termékeik értékesítésére.

Az első Studiotech megalapítása Mécs Rudolf Belgiumban élő üzletember nevéhez fűződik, akit a hazai szakemberek is jól ismernek, hiszen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik itthon is. A Studiotech Hungary megalapítására a Studiotech Belgium és magyar szakemberek közreműködésével került sor, magyar többségi tulajdonnal.

Én 10 évvel ezelőtt csatlakoztam a vállalathoz, – mondja Blázer József ügyvezető igazgató – tehát erről az időszakról vannak személyes emlékeim. Amikor 1999-ben értékesítőként beléptem a Studiotech-hez, akkor ez egy klasszikus disztribútor cég volt, amely különböző külföldi vállalatok képviseletét látta el Magyarországon és értékesítette  a termékeiket a hazai piacon. Mind e mellett előfordult egy-két nagyobb üzlet, ahol már nem csak termékek eladásáról, hanem rendszerek tervezéséről, kulcsrakész kivitelezéséről is szó volt.

Blázer József, a Studiotech Hungary ügyvezető igazgatója

– Ki vezette akkor a céget?

A Studiotech alapításakor az ügyvezető igazgatói teendőket Csáki Béla látta el. Körülbelül egy év múlva Hargas Győző vette át az irányítást, aki egészen 2007 év végéig volt ebben a pozícióban. Akkor döntött úgy a tulajdonosi testület, hogy engem bíz meg a cégvezetéssel, miután Hargas Győző bejelentette, hogy le kíván mondani az ügyvezetői munkakörről.

Visszakanyarodva a kezdeti időkhöz, annak idején, az alapítás utáni időszakban, a vállalat életében nagyon fontos szerepe volt a szerviznek. Ezzel párhuzamosan jelentős potenciált képviselt a nagy ráfordítást igénylő broadcast eszközök értékesítése. A vállalat ebben az időszakban kevés ügyféllel állt kapcsolatban (gondoljuk meg, még csak az MTV és néhány videostúdió létezett), nekik azonban nagy értékű rendszereket értékesítettek.

Napjainkra a piaci helyzet teljesen megváltozott. A számítástechnika térhódításával és az „amatőr” felhasználóknak szánt eszközök drámai minőségjavulásával egyre szélesebb rétegek fértek, férnek hozzá a profi szolgáltatásokkal és kép/hang minőséggel rendelkező eszközökhöz. A piac szélesedését természetesen a konkurencia bővülése is követte. A piaci szereplők új magyar vállalkozásokkal bővültek, valamint az Európai Uniós csatlakozás és az internetes kereskedelem fejlődése igazi globális piacot hozott létre. Felismerve, hogy a megváltozott környezetben egy teljesen más stratégiával lehet eredményesen működni, a Studiotech-ben jelentős átalakulásokat kezdtünk már évekkel ezelőtt. Ez a folyamat jelenleg is tart.

Az MTV DSNG kocsija, – a projekt kulcsemberei: balról Tatai Viktor, Kovács Zsolt, Hornyák Sándor

Ügyvezetővé választásom után ez az átalakítás felgyorsult, az új céloknak leginkább megfelelő szervezeti struktúra, munkatársi gárda és motivációs rendszer kialakításával. Vállalatunk az alapításától kezdve szakmailag magas szintű, nagy tapasztalatokkal és kiterjedt ügyfélkapcsolatokkal rendelkező mérnökökre építette a működését és ez ma sincs másképpen. Ezekre az alapokra építve léptünk tovább és fogalmaztuk meg azt a célunkat, hogy a Studiotech Hungary Kft-ből egy olyan európai szinten is elismert rendszerintegrátor vállalatot hozzunk létre, amely feladatát a tervezéstől a kivitelezésen keresztül az „after sales support”-ig (eladás utáni támogatás) magas szinten tudja ellátni.

Az autó beltere,  – Harris, Sony, Gigawave, Swe-Dish, Yamaha, Tandberg berendezésekkel.

– Hogyan lehetne összefoglalni a Studiotech-nél, az elmúlt évben történteket?

2008 egyik meghatározó szakmai eseménye volt a Magyar Televízió által kiírt tender az új MTV székház technikai rendszereinek szállítására. A Studiotech, ebben a pályázatban nem egyedül, hanem a belga testvérvállalattal, valamint a Synergon-nal együtt vett részt. A munkamegosztás a három cég között az volt, hogy a belga Studiotech vállalta a klasszikus videó és audiotechnikai berendezések tervezését, beszállítását, és beszerelését, valamint a stúdiókat és a közvetítő kocsit. A magyar Studiotech felelőssége volt az összes olyan területet, ahol a számítástechnika jelen van, ideértve többek között az utómunka, hír-, adáslebonyolító és archiváló rendszereket. A tenderhez kapcsolódó további számítástechnikai feladatokat, a Synergon, vagyis a harmadik társpályázó vállalta. Ez a csapat, a nagyon szűkre szabott pályázati időben, sok embert mozgatva, komoly ajánlatot tett le az asztalra. A kollégáink közül sokan, ebben az időszakban – ami nagyjából 2008 első félévére tehető, – csak ezzel a feladattal foglalkoztak. E mellett komoly tapasztalatokkal rendelkező külsős szakértőket is felkértünk az együttműködésre. Ha összeszámoljuk, hogy a pályázatban együttműködő három résztvevő vállalatnál összesen hány ember dolgozott a megoldásokon, akkor nagyjából egy 50-60 fős létszám körvonalazódik, melyből csak a mi cégünknél cca. 25 fő belső és külső munkatárs vett részt a tervezésben.

Ennek a pályázati munkának az eredményeként végül összeállt egy dokumentáció, amiben 80 gyártó termékei, 4.500 tételsorban szerepeltek. Összességében  44 db rendszerrajzot adtunk be és 550 oldalon írtuk le azt, hogy az egész rendszer hogyan működik. Mindezt három hét alatt állítottuk elő. Azt hiszem ebből felmérhető, hogy milyen irdatlan méretű munkáról van szó.

Cinegy bemutató az IBM Tároló Megoldások Fórumán

Sajnos most már tudjuk, hogy az MTV ennek a pályázati kiírásnak a keretében nem tudja megvalósítani a tervezett beruházást. Ennek ellenére nem volt teljesen haszontalan a munka, hiszen rengeteg tapasztalatot szereztünk. Olyan, a munkamódszerre, a külső szakemberekkel való együttműködésre, a belső feladatok vezetésére és szervezésére vonatkozó tanulságokat hozott nekünk ez a munka, amit más további tenderek tervezésében és megvalósításában tudunk majd hasznosítani. Úgy is összegezhetném, hogy ez a tapasztalat volt az igazi hozadéka ennek a tendernek, ami némiképpen ellensúlyozza azt a befektetést, amit időben, energiában és pénzben erre fordítottunk.

– Voltak e mellett más munkák is?

Az év elején adtunk át a Magyar Televíziónak egy új műholdas közvetítő kocsit (DSNG Van). Ez egyébként, immár a második hírgyűjtő kocsi, amit Magyarországon értékesítettünk. Az elsőt három évvel ezelőtt adtuk át a Hír TV-nek. Emellett, persze számos projektben dolgoztunk Magyarországon és  külföldön is. A teljesség igénye nélkül, néhány példát említek, ami azt is mutatja, hogy a Studiotech nem csak a professzionális stúdió, illetve broadcast területen tevékenykedik. Ezek közé tartozik egy nagy szálloda teljes konferencia, valamint audiovizuális technikai rendszereinek szállítása, aminek végszerelése és üzembe helyezése jelenleg is tart. Ugyanakkor külföldi templomokba hangosító és videó felvételi rendszerek tervezését és kivitelezését végeztük, távvezérelt kamerákkal és a hozzávaló rögzítési technikákkal egyetemben. Ezen kívül, oktatási stúdiót fejlesztettünk, videó stúdiókat építettünk itthon és külföldön, valamint SONY XDCAM kamkordereket értékesítettünk komoly mennyiségben az egyik magán televíziónak.

Az elmúlt évben nagyon sikeresek voltunk a vezeték-nélküli kép és hangátviteli rendszerek értékesítésében. A Gigawave márkanév, amely pár évvel ezelőtt még teljesen ismeretlen volt Magyarországon, nekünk köszönheti ismertségét és egyre növekvő hazai mennyiségét. A kiváló minőségű rendszert a szakma olyan szinten fogadta el, hogy hasonló színvonalú termék talán nem is működik az országban, a meghatározó felhasználók mindegyike ezt választotta.

– Közben belső szervezeti átalakulások is folytak a Studiotech-nél. Milyen irányban történtek és kiket, mely területeket érintettek ezek?

Tavaly ősszel született egy döntés arról, hogy a klasszikus videotechnikai eszközök (jellemzően Betcam és DVCAM rendszerű szalagos magnók, kamerák) javításait átszervezzük. Az elmúlt években ezek használata jelentősen csökkent ügyfeleink körében, így a szervizelési igény is egyre kisebb lett. Ennek következtében már nem volt gazdaságos a korábbi módon, főállású munkatársakkal fenntartani ezt a tevékenységet. A munkatársak közül azonban a legnagyobb szakmai múlttal rendelkező kollégával fenntartottuk az együttműködést, csak más jogviszonyban állunk egymással. A szervizünk megszüntetéséről szóló híresztelések tehát teljesen alaptalanok, pontosan ugyanazokat a tevékenységeket végezzük, amit korábban, tehát továbbra is várjuk ügyfeleink megrendeléseit.

Ezzel párhuzamosan fejlesztettük a számítástechnikai szakember kapacitásunkat, január óta egy magas szintű informatikus mérnökkel gazdagodott a csapat, aki a tervezési, kivitelezési és szerviz teendőkben egyaránt részt vesz. Mellette éppen keresünk egy másik IT szakembert, így a szervizünkben és a technikai csapatunkban összességében nem leépítés, hanem fejlesztés történik.

– Milyen területen kerülnek „bevetésre” az új számítástechnikai munkatársak, és milyen feladatokat kell megoldaniuk a jövőben?

Az IT mérnök feladata elsősorban az olyan magas szintű rendszerek mély ismeretére épül, mint a Quantel szerverei és utómunka megoldásai, a Harris szerverek, az IBM storage megoldásai, a Cinegy Asset Management és Archívum, valamint az AVID utómunka rendszerek.

– A másfél évvel ezelőtti kinevezésekor, a tulajdonosok milyen elvárásokkal álltak  eléd, és Hargas Győző majdnem 16 éves regnálása után, hogyan érezhette magát ebben a helyzetben az új igazgató?

Kezdjük azzal, hogy teljesen váratlanul ért a felkérés. Korábban, mint kereskedelmi igazgató dolgoztam a cégnél. 2006 decemberében egy, az akkori ügyvezetővel folytatott beszélgetés végén Hargas Győző tette fel a kérdést, hogy vállalnám-e az ügyvezetői teendőket. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy elvállalom a cégvezetést. Ügyvezetői megválasztásom kapcsán az egyedüli elvárás az volt, hogy a Studiotech egy jól működő, fejlődő és nyereséges vállalkozás legyen. Én ennek értelmében vettem át a vállalatot és láttam a munkához.

Nagyjából egy év elteltével jutottam el odáig, hogy az új pozíciómban történő tapasztalatgyűjtés és vizsgálódás eredményeként kialakultak a megfelelő irányvonalak a fejemben. Ezt követően tettem le azt a stratégiai tervet a tulajdonosok asztalára, amely a következő öt évre irányozza elő a megvalósítandó célokat és a hozzájuk vezető feladatokat a Studiotech Magyarország számára.

Ebben a tervben nagy hangsúlyt kapott az a törekvés, miszerint a Studiotech-et, kifejezetten, nagy projekteket megvalósító vállalatként szeretném működtetni, amely azonban továbbra is szívesen áll a kisebb ügyfelei rendelkezésére is. Ezzel együtt olyan szakértelmet és referenciákat kívánunk felmutatni, amely irigylésre méltó a broadcast világban, növeli a vállalat korábban kialakult jó hírnevét, és bizalmat ad bel- és külföldi ügyfeleink számára.

Az eddig klasszikus üzleti területünkként működő broadcast piac mellett, más piacokon is megjelentünk, és a jövőben még markánsabban kívánunk ott lenni. Jelen pillanatban például Törökországban és Izraelben dolgozunk négy különböző projekten.

Az új helyzet és a kitűzött gazdasági célok elérése azt kívánta, hogy módosítsak a szervezési struktúránkon, és a szakemberek kiválasztásán. Ez segített abban is, hogy a Studiotech csoporton belül a jövőben szorosabbá tegyük az együttműködésünket, mint ahogy az például az MTV székház technológiai tender kapcsán is történt, ahol fél évig a belga kollégákkal dolgoztunk nagyon szorosan együtt. Mindez elősegíti annak a célnak a megvalósítását, hogy öt esztendő múlva a Studiotech itt Közép-Európában, a régió egyik vezető broadcast rendszerintegrátor vállalata legyen.

A Pukás Tivadar Távközlési Technikum Arri lámpákkal szerelt tornacsarnoka

– Hogyan lehet értékelni a jelenlegi broadcast piaci helyzetet itthon, és milyen lehetőségekkel számolhat a Studiotech a régióban?

Én azt látom, hogy bár régiós vonatkozásában Magyarország a makrogazdasági adatokat tekintve talán a legrosszabbul produkál, ennek ellenére, a magyar piacról érkező üzleti lehetőségek, az elmúlt időszakban a nagy projektek területén nem csökkentek, ahol jellemzően Uniós pénzekből, vagy egyéb pályázati forrásokból, esetleg magántőkés beruházásból valósulnak meg a különböző projektek. Ebben a szférában én eddig nem láttam semmiféle megtorpanást, vagy visszarendeződést a múlt időszakhoz képest, bár a hírek egyre mélyebb válságról szólnak. A környező országoknál pedig azt látom, hogy a magasabb növekedés miatt jobbak a lehetőségek, mint nálunk, bár a válság hatásai hosszabb távon kiszámíthatatlanok.

– Véleményed szerint miként hat az Euro erősödése a hazai export lehetőségekre, különös tekintettel a broadcast export vonatkozásában, és mit csinálnak a külföldi konkurensek?

A jelenlegi helyzet versenyelőnyt teremtett a számunkra, amit az elmúlt év végén meg is ragadtunk külföldi értékesítésekre és jelenleg is dolgozunk ilyen üzleteken. Ez azonban nem feltétlenül kompenzálja a hazai import árak nagyarányú emelkedése miatti kereslet visszaesést. Szerencsére mindig vannak lehetőségek, amikkel kompenzálhatóak a nehézségek. Mi most egy olyan lehetőséget kínálunk az ügyfeleinknek, amivel elérhetik, hogy a beruházásuknak csak a felét-háromnegyedét kell nekik fizetniük. Azt gondolom, ez bőven kompenzálja a deviza – árfolyamok miatti áremelkedést.

– Visszakanyarodva a cégvezetéssel járó teendőkre, egy privát kérdés. Hogyan élted meg az átszervezésekkel járó személyi döntéseket?

Egy cégvezetőtől a tulajdonosok azt várják, hogy eredményesen működtesse a vállalatot, ez pedig számomra annyit jelent, hogy nekem is eredményt kell elvárnom a munkatársaimtól. Ha valaki – minden segítség ellenére – hosszú távon ezt nem teljesíti, akkor nem tudunk tovább együttműködni egymással. Ennek eldöntése nem okoz problémát nekem, hiszen legtöbbször az érintett munkatárs tudatja velem, tisztában van vele, hogy az együttműködésünk befejeződik.
 
A most nemrég meghozott személyi döntések a szerviz területen, melyek több embert érintettek, más érzelmeket keltettek bennem, hiszen itt a gazdaságossági tényezők játszottak elsődleges szerepet, így ezeknek a döntéseknek a meghozatala emberileg nem volt könnyű feladat.

– Ha a Studiotech tevékenységét részekre bontjuk, akkor miből áll össze az egész?

Három nagyobb szervezeti egységre bontható a vállalat az új szervezési struktúra szerint. Az első nagy egység, az üzletkötés folyamatát végzi egészen a szerződéskötésig. Ez magában foglalja az értékesítést a hozzá tartozó marketing tevékenységgel együtt. A második csoportba azok a kollégák tartoznak, akik ezeket a szerződéseket teljesítik. Tehát a logisztika, aki az áruforgalmat intézi és  a műszaki csapat, akik a tervezéstől a kivitelezésen át a technikai support-ig végzik a megvalósítást. A harmadik csapat egy új szervezeti egység, ami a cég működésével kapcsolatos tennivalókat végzi, ez a gazdasági osztály. Itt egy új pozíciót alakítottam ki a gazdasági vezető számára, akinek a kiválasztása megtörtént, rövidesen kezdi a munkát nálunk.

Ennek a feltételrendszernek a kialakítása volt szükséges ahhoz, hogy az erőinket és a magam a munkáját is, a leghatékonyabban tudjam végezni az új projektek megszerzése és lebonyolítása érdekében.
 
Ha a tevékenységi területeket nézzük, hogy hol fejtünk ki aktivitást, akkor három markáns területet tudok megjelölni, amivel már eddig is foglalkoztunk. A televíziók piacán jelentős tényezőnek számítunk. Itt az országos nagy televízióktól kezdve az egészen kis televíziókig, illetve a mindezeket kiszolgáló videó és utómunka stúdiókig nagyon sok helyen ott vagyunk, termékeket értékesítünk, rendszereket szállítunk.

Audios vonatkozásban is sokrétű a tevékenységünk. Korábban a Művészetek Palotájának hangrendszereit, összesen 5 különböző komplett rendszert szállítottuk és építettük. E emellett az elmúlt években komplett rádióstúdiókat is készítettünk, mint például a Lánchíd Rádió, vagy korábban a Katolikus Rádió, valamint több vidéki kisebb rádió, mint például a Gold FM.  Ezen a területen két új értékesítőnk várja ügyfeleinket.

A harmadik tevékenységi terület az audiovizuális projektek, amihez a konferenciatermek, szállodák, rendezvénytermek valamennyi tájékoztató rendszere, valamint az azokhoz kapcsolódó hang és kép eszközök sora tartozik. Ezeken a helyeken IP tévét, központi tájékoztató rendszert, tolmácsberendezéseket, valamint konferencia és vizuáltechnikai eszközöket is telepítünk.

E mellett új területekre is szeretnénk belépni. Az általunk képviselt gyártóink ugyanis számos olyan termékkel rendelkeznek, amik jól eladhatók, csak nem a mi klasszikus piacainkon.

– Milyen termékekről és milyen új piacról van szó?

Mondok egy konkrét példát, a Digital Signage, ami digitális hirdető táblát jelent ma már sok helyen jelen van, pl. benzinkutaknál, bevásárló központokban, gyógyszertárakban láthatók. Ezeknek a termékeknek a piaca dinamikusan növekszik, a mi eladásaink is folyamatosan bővülnek.

– Hány kolléga dolgozik most a Studiotech-nél?

A jelenlegi létszám 21 fő, azonban éppen több pozícióra is léptetünk be munkatársakat, így valószínűleg e cikk megjelenésével egy időben már 25-en leszünk.
Január óta egyébként a technikai igazgatói posztot, Piskóty András foglalja el, aki korábban hosszú ideig a Filmlabor videostúdióját vezette, így nem ismeretlen a szakma számára.

– Mi a helyzet a beszállítói kapcsolatokkal?

Számunkra nagyon fontosak a stabil beszállítói kapcsolatok. A nemzetközi rendszerintegrátori léthez elengedhetetlenül szükséges egy komoly portfolió, ezért a közelmúltban ennek intenzív bővítésén munkálkodtunk. Ilyen például az ANNOVA nevű cég, akik az Open Media news room rendszereikkel vannak jelen a piacon, és nagyon sikeresek. Napjainkban Németországban csupán elvétve van néhány hely, ahol más rendszer működik a médiákban. Új partnereink között ott van az ORAD is, aki grafikai rendszereket, virtuális stúdiókat fejleszt és forgalmaz a világban, mostantól rajtunk keresztül Magyarországon is. De új partnerünk lett a CINEGY nevű cég is, amely egy olyan rendszert fejleszt, amire a televíziózással kapcsolatos összes munkafolyamatot fel lehet fűzni. Tehát az editálástól az adáskijátszáson keresztül az archiválásig, mindez egy asset menedzsmenttel összefogva működik. A Cinegy egyébként az Avid rendszereivel és a Final Cut Pro–val is működik együtt, ezért a nagyobb helyi televízióktól kezdve az országos broadcasterekig mindenkinek kínál megoldást.

Már több éve vagyunk üzleti partnerei az IBM –nek, ezt a kapcsolatot elkezdtük közösen elmélyíteni. Már eddig is számos projektjükben vettünk részt szakértőként, legutóbbi storage rendezvényükön meghívott előadóként szerepeltünk, egyszóval szoros az együttműködésünk.

– Mi a vállalat és a Te üzeneted a szakma számára?

Az, hogy egy vállalat milyen mértékben tud megfelelni az ügyfelek, a tulajdonosok és a szakma többi szereplője elvárásainak, azon múlik, kik dolgoznak abban a vállalatban és mennyire hatékonyan tudnak együttműködni. Az elmúlt több mint egy évtizedben a Studiotech több vihart is megért. Mostanra azonban letisztult a csapatunk, felépült egy ütőképes vezetői gárda és egy elkötelezett, rutinos, tenni akaró munkatársi csapat. Ez az ügyfeleinknek örömre, a versenytársainknak aggodalomra adhat okot. Mindkettőjüknek bizonyítani fogjuk, hogy nem tévednek.

-sr-

A German Future Award jelöltjei

Az új mikrofon jelentősége, hogy a digitális technológia előnyei ezentúl a vezeték nélküli mikrofonok számára is elérhetők. A különféle intézetekkel, cégekkel és egyetemekkel együttműködésben folytatott tizenöt éves fejlesztésnek, valamint a technológia tökéletesítésére fordított több mint 20 millió eurós befektetésnek köszönhetően lényegesen több mikrofon alkalmazható egy megadott frekvencia tartományon belül.

A mikrofonok az analóg audio technológia egyik utolsó bástyájának számítanak. Miközben a keverőpultok, az effekt- és audio jelfeldolgozó berendezések már régen áttértek a digitális technológiára, a mikrofonok makacsul ellenálltak a digitális technológia nyújtotta előnyök csábításának. A vezetékes stúdió mikrofonok digitális modelljei néhány éve már jelen vannak a piacon, de egy kiváló minőségű, vezeték nélküli digitális mikrofon még váratott magára. A kereskedelmi vásárokon és kiállításokon bemutatott néhány prototípus adattömörítést alkalmaz, és ezért nem továbbítja a teljes jelet, vagy széles frekvencia spektrumra van szüksége, így alkalmatlan a professzionális gyártási körülmények között való használatra, különösen nagyszámú mikrofon egyidejű használata esetén. “Új termékünk egy hosszú tanulási folyamat eredménye,” magyarázza Dr. Jörg Sennheiser professzor. “A fejlesztési szakaszban számos elképzelést kellet elvetnünk a hangminőség túl alacsony színvonala miatt. Azonban minden elvetett elképzelésből értékes ötleteket merítettünk egy új megoldáshoz.”

A digitális mikrofonoknak a hangmérnök mesterek minden apró részletre figyelő, kritikus füle hallatára – és szeme láttára – kell bizonyítaniuk, hogy legalább olyan jók, mint analóg megfelelőik. Ez csak adattömörítés nélkül érhető el, mivel a tömörítés, azon túl, hogy hallható, „levágja” az eredeti hangot — és egy olyan felvétel, melynek minősége a gyártási lánc elején csorbát szenved, később már nem állítható helyre. Más szavakkal az audio jelnek minden változtatás nélkül kell fennmaradnia és rendelkezésre állnia.

A jelentős áttörés már a fejlesztési szakaszban megtörtént. “A kifinomult szimulációs technikák és a digitális átviteli technológia területén szerzett széleskörű tapasztalatunk által táplált naprakész tudással tarsolyunkban, 2002-ben Hamburgban aláírtunk egy együttműködési szerződést a Hamburgi Műszaki Egyetemmel”, mondta Dr. Sennheiser professzor. “A közös tervezési munkának köszönhetően végül sikerült kifejlesztenünk egy olyan rendszert, mely még a legkritikusabb hangmérnökök jelenlétében is nagyszerűen szerepelt a kezdeti teszteken.”

A legcsekélyebb jeltorzítás sem hallható, és a rendszer teljes mértékben kiaknázza a digitális technológia előnyeit: tiszta, zajmentes hangzás, még gyenge rádió jel és nagy távolság esetén is. A digitális jeltovábbítás egyik legfontosabb ismérve kiváló minősítést kapott: a jel latenciaideje, más szóval az elektronikus és numerikus jelfeldolgozás által okozott késleltetési idő nagyon rövid.

Dr. Jörg Sennheiser professzor egy további előnyre is rámutatott: “Mivel a kiváló minőségű digitális jelátvitel nagyon érzékenyen reagál az ún. nonlinearitásra, jeladóinkat és jelvevőinket olyan lineárisra terveztük, hogy azok csaknem teljes mértékben kiküszöbölik a szokásos intermodulációs termékeket. A hagyományos rendszerekben ezek jelentős átviteli kapacitást foglalnak le, melyet új rendszerünkben további vezeték nélküli mikrofonok számára használhatunk. Tehát fenntartható frekvenciahasználatról beszélhetünk.” “A megadott televíziós csatornákon belül kétszer több vezeték nélküli csatornát tudunk majd működtetni,” mondta Gerrit Buhe.

A hagyományos vezeték nélküli technológiával ellentétben az új Sennheiser rendszer vevőegysége a teljes UHF frekvencia tartományban működni fog. Ennek megvalósításához számos analóg rendszerre lenne szükség. Ez a nagyfokú rugalmasság azt jelenti, hogy a rendszer különböző frekvencia tartományokban használható világszerte, az egyes országokban engedélyezett értékeknek megfelelően.

A digitális mikrofon rendszert nemzetközi szabadalmak védik. A sorozatgyártás előtti modelleket jelenleg a főbb ügyfelek, valamint mester hangmérnökök tesztelik intenzíven. És amint ők áldásukat adják, megkezdődik a rendszer sorozatgyártása.

DAB – a jövő rádiója

Előnyei:

– Kiváló hangminőség
– Frekvencia hatékonyabb  kihasználása
– Szélesebb  műsorkínálat
– Kiegészítő  szolgáltatások lehetősége
– Megbízható vétel kedvezőtlen terepviszonyok, vagy autózás közben is.

A DAB+ technológia jellegzetessége, hogy egy adóberendezéssel nem egy, hanem 10-18 rádióműsor sugározható egyidejűleg egy multiplexen. Az egy adóval kisugárzott műsorok és adatok összességének neve a multiplex.  A világ számos országában folytatnak DAB+ kísérleteket, a környező európai országok közül Svájcban 13 rádióműsort sugároznak DAB+ formátumban, Csehországban 3 programmal folytatnak kísérleti sugárzást, Olaszország, Málta és Hollandia is tervezi a kísérletek indítását. Ausztráliában 2009. május 1-jén indul a kereskedelmi DAB+ sugárzás.

Az Antenna Hungária továbbra is elérhetővé teszi a DAB+ rendszerű digitális földfelszíni rádiós kísérleti sugárzását a rádióhallgatók számára, a digitális tartalom hozzájárult ahhoz, hogy beinduljon a DAB+ digitális rádiókészülékek forgalmazása is Magyarországon. A kísérleti sugárzás újabb programokkal, a Sláger Rádió és a Magyar Katolikus Rádió csatornáival bővült, ezáltal az elérhető programok száma nyolcra emelkedett.

Az Antenna Hungária DAB+ rendszerű digitális rádiós kísérleti sugárzása Budapesten és környékén érhető el. A sugárzás megindulásával párhuzamosan megkezdődött a DAB+ képes rádiókészülékek forgalmazása is Magyarországon, jelenleg 4, hamarosan pedig már 6-8 típusú készülék érhető el a kiskereskedelmi forgalomban. Az Antenna Hungária számít arra, hogy a forgalomba kerülő DAB+ sugárzás vételére képes készülékek száma emelkedni fog az elkövetkezendő hónapokban.

Mint ismeretes, az Antenna Hungária 2008. decemberéig kiépítette a digitális földi rádióhálózat első ütemét, melynek lakossági lefedettsége megközelíti a 30%-ot. Ezt követően a társaság kísérleti sugárzást indított a DAB+ digitális földfelszíni rádióhálózatán, mely 2009. január 23-ától érhető el Budapesten és környékén. Kezdetben a Magyar Rádió MR1, MR2 és MR3 csatornáit, valamint a Swiss Satellite Radio három csatornáját sugározták (Swiss Jazz, Swiss Classic és Swiss Pop). A kísérleti sugárzás február közepén a Sláger Rádió és a Magyar Katolikus Rádió csatornáival bővült, ezáltal az elérhető programok száma nyolcra emelkedett, változatos tartalmi kínálatot biztosítva a hallgatóság számára.

Párhuzamosan a magyarországi rádiós tartalomszolgáltatókkal történő kereskedelmi tárgyalásokkal, az AH szándékában áll a rendszer valós, élő tartalommal való tesztelése, a szükséges technikai finomhangolások elvégzése, a rádióhallgatók figyelmének felhívása a rádiózás ezen új formájára, valamint a leendő partnerek számára a szolgáltatás minőségének és vételi lehetőségének demonstrálása.

A digitális rádiós sugárzás számos új lehetőséget rejt magában a műsorszolgáltatók számára is, hiszen jelenleg Magyarországon már nincs rendelkezésre álló, országos lefedettséget biztosító analóg FM frekvencia. A digitális sugárzással a műsorszolgáltatók szélesíthetik hallgatói körüket, tematikus csatornák indításával bővíthetik és jobban szegmentálhatják a kínált tartalmat, valamint képi, szöveges információk megjelenítésével gazdagíthatják a szolgáltatásukat is; mindezt az analóg sugárzásnál lényegesen kedvezőbb áron.

A Híradástechnikai és Infokommunikációs Tudományos Egyesület (HTE) Digitális Rádió Köre által készített, a digitális rádiózással kapcsolatos fogyasztói elvárásokat vizsgáló 2008-as közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 74%-a a zajmentes vételt, közel 50%-uk a kifogástalan hangminőséget, 41%-uk pedig a programválasztékot emelte ki, mint a digitális rádióval kapcsolatos legfontosabb elvárásokat. A kutatásban résztvevők slágereket, híreket, kabaréműsorokat, jazz- és világzenei műsorszámokat hallgatnának legszívesebben a digitális platformon. A válaszadók 7%-a már egyetlen, számára kedvező csatorna elérhetősége esetén is vásárolna DAB vevőt, közel 65%-ukat pedig már 3-5 csatorna megléte készülékvásárlásra ösztönözné.

Az AH tervei szerint a következő hónapok során fokozatosan megjelennek a közszolgálati és kereskedelmi csatornák az új platformon, ezáltal a hallgatók számára a tartalomválaszték jelentősen szélesedhet

MTV – Lesz új elnök?

Tizenketten vették fel a péntek délutáni határidőig a Magyar Televízió (MTV) elnöki pályázatán induláshoz szükséges pályázati csomagot – értesült a tévékuratórium elnökségének egyik név nélkül nyilatkozó tagjától a nap folyamán az MTI. Czeglédi László kuratóriumi elnök azzal hárította el az MTI érdeklődését, hogy részleteket majd a pályázati csomagok bontása után közölnek. A január 15-én – három nappal az utolsó sikertelen elnökválasztási menet után – közzétett felhívás alapján erre sem kell sokat várni, hiszen hétfőn délelőtt tíz és délután két óra között már be is kell adniuk pályázatukat az indulóknak, akiket kedden és szerdán egyenként hallgat meg elképzeléseikről a kuratóriumi elnökség.

Az előzetes menetrend szerint pénteken reggel már jelöltet állítana a testület, ennek sikere esetén pedig még aznap dönthetne a kérdésben a nagykuratórium is.

A tisztség tavaly március elején üresedett meg, miután lejárt Rudi Zoltán négyéves megbízatása.

…erőszak, tragédia, brutalitás

Miközben számos kutatás foglalkozik a fikciós műfajokban jelenlévő erőszakkal, a valós történésekről szóló tudósítások ritkábban képezik tanulmányok tárgyát. Ugyanakkor az erőszakos hírek különösen magas arányáról általában megegyeznek a nézői vélemények. Egy, a ’90-es évek elején készült németországi tartalomelemzés[1] szerint a teljes műsorkínálatban előforduló erőszakos események nem egészen egytizede a hírműsorokban realizálódik. A kutatók (többek között Fiske) ennek kapcsán abból indulnak ki, hogy az emberek általában erősebben reagálnak a negatív információkra, miután ezek a saját cselekvési célok esetleges veszélyeztetettségére utalnak[2]. A negatív információkra adott intenzív kognitív, emocionális és szociális reakciók úgy működnek, mint a pszichológiai figyelmeztető rendszerek: ezeken keresztül a veszélyek gyorsabban felismerhetők és hatásosan leküzdhetők. Ebből következőn az erőszaktartalmú információk a televíziós hírműsorokban általában nagyobb figyelmet kapnak, mint a nem erőszakosak. A kifejezetten hírműsorokkal foglalkozó kutatások ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy a nézők nemcsak tájékozódás céljából nézik a híradásokat, hanem olyan szándékok is közrejátszanak ebben, mint a szórakozás és a kikapcsolódás. Ezen a felismerésen alapszik a közönség érdeklődésére számot tartó információk szórakoztató formában való prezentálása, amelyet az angol kifejezéssel élve – az information és entertainment szavak összevonásával – infotainmentként is szoktak emlegetni.

A hírműsorokkal kapcsolatos kutatásokra különösen jelentős befolyást gyakorolt Galtung és Ruge 1965-ben készült The structure of foreign news című tanulmánya…

A teljes tanulmány letölthető Adobe Acrobat formátumban a Média Technika weboldaláról: ORTT tanulmány

IT322-es Wireless (WLAN) Booster 200 mW

A berendezés vételi erősítése 10 dB (minimum 6 dB), adás erősítése pedig 17 dBm fixen. Működési üzemmódja kétirányú, ful-duplex, adásjel által vezérelt automatikus átváltással.Bemeneti érzékenység (adás): 6-20 dBm, kimeneti teljesítmény (adás): 200 mW (27 dBm, maximum).

ITMEDIA.SK

Csúcsminőségű monitoring

Tökéletes hangzás, a külső zaj okozta interferencia nélkül: ez a cél lebegett a Sennheiser szeme előtt, amikor kifejlesztette új High-End fejhallgatóját az audio szakemberek – úm. hangmérnökök, zenészek és zenei producerek – számára. Az új fejhallgatót kifejezetten úgy fejlesztették ki, hogy a monitoring alkalmazások által támasztott magasszintű igényeknek megfeleljen. „Egy professzionális fejhallgatónak számos követelményt kell teljesítenie,” mondta Ivan Kuan, a Sennheiser termékmenedzsere. „Kitűnő, mindamellett valósághű hangzást kell nyújtania, hatékonyan csillapítva a külső zajt, mégis kényelmes viseletet biztosítva az akár többórás monitoring munka során is.”

A részletezett, lineáris hangreprodukció érdekében a dinamikus HD 380 Pro fejhallgató 8 – 27.000 Hz-es, igen széles frekvenciamenettel rendelkezik. A Sennheiser speciálisan kifejlesztett ‘Eargonomic Acoustic Refinement (E.A.R.) technológiája biztosítja, hogy a hangterelés is optimális legyen. A kis szögben megdöntött hangterelő lemezek a hangot közvetlenül a fülhöz irányítják. Ezen professzionális fejhallgató további kiemelkedő jellemzője a magas hangnyomásszint. Az audio jelek a 110 dB-es szintet is elérhetik, így garantálva a precíz lehallgatást, zajos körülmények között is. A HD 380 Pro hátul-zárt kialakításának köszönhetően a külső zaj csökkentésének mértéke akár a 32 dB-t is elérheti.

Canare – a kábeles

A vállalatot Kimio Kawamoto alapította Nagoyaban 1970-ben. Itt folyik a cseresznyefákkal övezett híres Kanare folyó, ami a névválasztást adta. A kezdeti években a legnagyobb sikert a mikrofon-kábeleikkel aratták a piacon, aztán az évek folyamán áthajóztak a videotechnika vizeire is. Ma termékeiket használják televíziós állomások, kamera gyártók, úgy mint Thomson, Sony, Panasonic, Ikegami, JVC. Szívesen kábeleznek Canare termékekkel közvetítő-kocsikat, koncerttermeket, színházakat, sport-létesítményeket, oktatási intézményeket és utómunka házakat.

Legutóbbi jelentősebb projektjük a bratislavai televízió (STV2 és STV3) Központi Kapcsolótermének teljes vezetékezése volt. A francia leányvállalat küldetésének érzi, hogy az európai HD piacra gyártson kiváló minőségű összekötő berendezéseket és az ezeket ellenőrző műszereket. E koncepció jegyében született a többszörösen díjnyertes „Cable Checker”. A készlet gyakorlatban egy mérőegységből és a hozzá tartozó mérőhurokból áll. Az egyik egység a kábel egyik végére, a másik a másik végére csatlakoztatható és máris indulhat a mérés. Az eszköz optikai és rézkábelek mérésére alkalmas. A kábelek veszteségeit, vezetőképességét, folytonosságát vizsgálhatjuk ezzel a kis kéziműszerrel.

Üzenet a múltból

A háromdimenziós televíziózás ma még ugyan álom, de a szakemberek már évtizedek óta álmodoznak róla. Molnár Miklós Balázs Béla-díjas operatőrnek elsőként sikerült előállítania térhatású televíziós felvételeket a Magyar Televízióban. Először 1973-ban forgatott egy háromdimenziós interjút a Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberttel, majd 15 év múlva Takács Mari tévébemondóval rögzített egy szívhez szóló üzenetet a jövő nézői számára. 1972-ban a Szent-Györgyi interjú idején a térhatású rögzítésnek még csak az elve létezett, a technikai megoldást gyakorlatilag rögtönözte Molnár Miklós. A 3D felvétel két felvevőgéppel készült, fekete-fehér 16-os filmre. Előhívás után az anyag 35 éve dobozba került, ugyanis akkoriban még nem volt lehetőség a térhatás megjelenítésére.

15 évvel később már nem filmre, hanem elektronikus kamerák segítségével képmagnóval mágnesszalagra rögzítették Takács Mari üzenetét, majd ezek a szalagok is Csipkerózsika álomba merültek.
A televíziós technika rohamos fejlődése, napjainkban tette lehetővé, hogy az MTV Digitális Restauráló Stúdiója elvégezze a régi felvételek korszerű felújítását, amik  most már digitális formában és digitális médiumokon kerültek biztonságba. Az így helyreállított felvételeket láthattuk a Magyar Televízió Nagyvetítőjében, poláros szemüvegeken keresztül. A vetítésről két, egymás fölé helyezett projektor gondoskodott, melyek képei egy speciális vásznon jelentek meg. Térhatás mindkét film esetében valóban keletkezett.

A rendezvényen beszélt még Dunavölgyi Péter az MTV Archívumának vezetője és Kis Sándor restaurátor, akik lelkesedésükkel és hozzáértésükkel segítették a 3D projekt megvalósulását. A rendezvény háziasszonya Bényi Ildikó volt. A fantasztikus időutazást nem csak technikai csodaként éltük meg, hanem megemlékezésként is, a filmek ugyanis emléket állítanak már nem élő televíziós kollégáinknak is, úgy mint: Novák Magdi műszaki vezetőnek, Takács Mari bemondónak és Kardos István riporternek.

sgy

Bényi Ildikó és Molnár Miklós

Poláros szemüvegben a közönség

3D

Ez így önmagában még nem lenne szenzáció, csak ha hozzátesszük, hogy e műsorok az ország első 3D tévéfelvételei, de eddig még nem szerepelhettek adásban, technikai különlegességük miatt. A szerző 1973-ban találta ki, hogy olyan térhatású felvételt készít, amit majd valamikor a jövőben, amikor fejlettebb lesz a technika, a nézők meg tudják tekinteni háromdimenziós tévékészülékükön. Ezt ugyan még nem értük meg, de a televíziós technológia fejlődése már lehetővé teszi, hogy az archívum egyedülálló 3D értékei, a felújításuk, digitális hordozóra való átmentésük, vágásuk, feliratozásuk után szűkebb közönségnek bemutathatók legyenek, fémvászonra vetítve, speciális poláros szemüveggel nézve.

ELŐZMÉNYEK

1952-ben, tizennégy éves koromban nagy hatással voltak rám Bodrossy Félix rendező-operatőr Toldi moziban vetített plasztikusnak elnevezett filmjei. Később aztán már operatőrként, személyesen is megismerhettem a térhatású mozifilm hazai úttörőjét, aki létrehozta a világ második állandó plasztikus moziját, a Toldit. Tisztelettel emlékezem meg róla, kitartó kutatásáról, és eredményes munkásságáról.  Közel két évtized után, 1971-ben ismét találkoztam a térhatású technikával, a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Intézetben. Tévéoperatőri munkám mellet több évig tartottam az intézetben szakmai tanfolyamokat. Itt nyílt először lehetőségem a sztereo fotózás gyakorlására. A térhatású eljárás elméletét könyvekből ismertem meg.

Balról Molnár Miklós, rendező-operatőr és Kis Sándor
restaurátor az MTV Archívumának Digitális Restauráló Stúdiójában

Utómunka a Philips Quadra Telecine-nel, és Da Vinci fényelőpulttal

Ebben az időben forgattam külföldön az orvostudomány Nobel-díjasainak kongresszusán, ahol a tévéinterjúk mellett több professzorról háromdimenziós fotókat is készítettem tervezett intézeti előadásaimhoz. Ekkor gondoltam először arra, hogy térhatású mozgóképet kellene forgatni rendkívüli emberekről.

A SZENT-GYÖRGYI 3D-FILM MŰHELYTITKAI

 Az USA-ban élő Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus, a C-vitamin feltalálója 1973 októberében hazánkba látogatott és sűrű programjába beiktatta, hogy interjút ad az MTV riporterének. Azt, hogy én leszek a film operatőre, csak néhány nappal a forgatás előtt tudtam meg. Íme, itt egy rendkívüli ember, el kellene mentenem a jövő nézői számára háromdimenziós megjelenítéssel! Szakmailag tisztában voltam azzal, hogy a tervezett 3D felvételhez nem kölcsönözhettem Bodrossy már használaton kívüli optikai előtétjét, mert rögtönözve, próbafelvétel nélkül, 35 mm-es filmre kellett volna forgatnom.

Szent-Györgyi Albert térhatásúan látható filmkockái

Így a legegyszerűbb megoldást kényszerültem választani: két 16 mm-es Arriflex BL filmfelvevőt szorosan egymás mellé fogok helyezni, hogy a bal és jobb szem látásának megfelelően, két kissé eltérő perspektívából készülhessen a felvétel. Az idő rövidsége miatt le kellett  mondanom arról, hogy készítessek egy fémplatót, amelyre a rárögzített kamerák együtt mozgathatók az állványon. Így feltétel lett, hogy a kamerák fixen legyenek az állványukon, és emiatt tág kompozíciót kell választani, hogy az interjú alatt a szereplő ne essen ki a képből.

Szent-Györgyi Albert térhatásúan látható filmkockái

 A másik problémával akkor szembesültem, amikor megmértem az egymás melletti kamerák objektívjei közötti távolságot, a bázist. Az ideális az lett volna, ha két szemünk távolságával azonos. Sajnos, 6,5 cm helyett 25 cm volt, mert a terjedelmük miatt nem fértek közelebb egymáshoz. A szakirodalom szerint a szélesebb bázis távolság azzal a következménnyel jár, hogy  megtekintéskor túlzott a térhatás, olyan mintha nagy látószögű objektívvel, egészen közelről, torzultan fényképeznénk. Mentőötletként azt találtam ki, hogy az optimálisnál távolabbról készüljön a felvétel, és a varióval szűkítsek közelebbre, enyhén telés helyzetbe, hogy az arc elegendően kitöltse a képmezőt. Előre elárulom, ezzel a lépéssel viszont más fajta torzulás keletkezett, amit csak most, az utómunka utáni első térhatású vetítésen vettem észre. A képen a tudós néhány pillanatra felemeli az arca elé a kezét, és a kéz a természetes méretéhez képest kisebbnek látszik. Mindez az objektív telés, perspektíva összenyomó hatása miatt.

 Szent-Györgyi MTV-nek szánt hagyományos technikájú interjúját két napig forgattuk a margitszigeti Grand Hotel halljában. Az egyik felvételi szünetben megkérdeztem a professzort, hogy a forgatás végén vállalkozna-e még egy rövid, újszerű interjúra, háromdimenziós felvételre, amelyet archiválnánk a jövő tévénézőinek. A 80 éves tudós nem is csodálkozott a szokatlan kérésen, örömmel vállalta, érdekelte az elképzelésem (1. kép). A forgatás helyszíne nem volt a legideálisabb a térhatású felvételhez. A hall átrendezésével nem akartam feltartani a tudóst, ezért csak behúzattam az ablak függönyét a háttéren, így nem lehetett kilátni a parkra, a távoli sétálókra. Nem csak azért volt szükség erre a lépésre, mert a mozgó háttér elvonná a néző tekintetét a tudós arcáról, hanem a 3D felvétel követelménye miatt is. Ui. a tér legközelebbi és legtávolabbi pontja közötti távolság egy bizonyos határt nem léphet túl, mert zavaró, kettős látás keletkezik a 3D kép szemlélésekor. Az adott 25 cm-es bázis figyelembevételével, táblázatból kaptam meg a háttérfüggöny távolságát. Sajnos, a függöny távolsága az ajánlott értéknél messzebb volt. Csak azért nem változtattam meg a távolságokat, mert abban bíztam, hogy a néző tekintete nem terelődik a viszonylag homogén háttérre, amin nincs néznivaló.

A 3D felvétel feltétele, hogy a két filmfelvevő optikai tengelye nézési irányvonala párhuzamosan legyen egymással. Ennek pontos beszabályozását a helyszínen nem lehetett volna elvégezni, ezért „kancsalítva” a kamerákkal, mind a két keresőben középre helyeztem a szereplőt, arra számítva, hogy majd az utókor fejlettebb eszközeivel „visszapárhuzamosítja” a bal és jobb képet, úgy, hogy az egymáson lévő két kép közül az egyiket megfelelő mértékig oldalirányba eltolja a másikhoz képest. Akkor még nem sejtettem, hogy 2008-ban a Restauráló Stúdióban Kis Sándor restaurátor mellett részese leszek ennek a sok számolással járó „visszapárhuzamosítási” számítógépes feladatnak.

A 3D felvétel másik követelménye, hogy a szereplő azonos méretben jelenjen meg a bal és jobb képkockán. Mivel a két felvevőgép azonos távolságban van az alanytól, és az egyforma típusú varióobjektívek gyújtótávolságát, látószögét azonos értékre állítom, akkor nem lehet probléma. Gondoltam akkor. Ám az utómunkánál, a számítógéppel parányit korrigálni kellett az egyik felvétel méretén. Szintén meglepett az utómunka során, hogy a bal és jobb felvétel között időbeli eltérés van, nincsenek szinkronban egymással. A problémát azért tartottam érthetetlennek, mert a filmfelvevők szinkronmotorokkal működtek. Megállapítottuk, hogy a jobb képpel szinkronban van a hang, viszont a bal kép 3 másodperccel hosszabb, így ezt vettük kezelés alá. A számítógép program egyenletesen elosztva kivett a bal felvételből 75 kockát, amelyek hiányát gyors áttünésekkel tette észrevétlenné. A Szent-Györgyi 3D felvételt 16 mm-es fekete-fehér filmre fényképeztem (Gevapan 36-os negatívra), amely az előhívás, másolás után még 35 évig dobozban várta „felélesztését”, mert nem volt mód arra, hogy látható legyen tökéletes térhatásában.

KÍSÉRLETEKTŐL TAKÁCS MARI 3D FELVÉTELÉIG

 A Magyar Televízió vezetésében olyan változás történt 1988-ban, amely lehetővé tette, hogy régi elképzelésem megvalósuljon. Folytatni tudtam azt a háromdimenziós koncepciót, amit a Szent-Györgyi 3D-filmmel elkezdtem. Jeles személyiségről kívántam rövid portréműsort készíteni 3D-ben, üzenetként a jövő tévénőzőinek. Az előzetes kísérleti felvételekhez fél napra megkaptam a TV akkori legkorszerűbb, ám de kis méretű 7-es stúdióját, amelynek lelkes műszaki csapata mindenben segítségemre volt. Az elektronikus kamerák elhelyezésére ezúttal más módszert alkalmaztam, mint a Szent-Györgyi 3D-filmnél. Két japán Ikegemi kamerát és a saját nagy méretű féligáteresztő tükrömet az l. ábrán látható módon állítottam össze. A jobb kamera tükrön keresztül, a bal kamera a tükörből nézett a témára. A kamerák megfelelő elrendezésével pontosan be lehetett állítani, hogy a két párhuzamos optikai tengely szemtávolságnyira, 6,5 cm-re legyen egymástól, vagy közeli felvételnél ennél kisebb bázis távolságra. Először csendéletszerű tárgyakról készítettünk térhatású felvételt, majd távolabbról az asszisztensről. A tükörből látszódó bal felvételt a trükk-keverővel visszaállítottuk normál helyzetű képpé, majd összeúsztattuk a bal és jobb képet. Az egymásra került képeken jól be lehetett állítani az egyik kamera variójának nyitásával, szűkítésével, hogy egyforma méretű legyen a balról és jobbról látszódó tárgy. Ugyanakkor az egyik kamera vízszintes elfordításával az optikai tengelyek párhuzamosítása is könnyen végrehajtható volt. Ahhoz, hogy ellenőrizhessük a térhatást, a kamerák képét elszíneztük vörös, illetve zöld színűre, majd a monitorra került összeúsztatott képet hasonló színösszeállítású szemüvegekkel néztük.

A virtuális távolság érzékeltetése

Miután a 3D technika készen állt, elkezdhettem a jövőnek szánt térhatású üzenet felvételét, természetesen nem vörös-zöld színben, hanem színhelyesen. Azt terveztem, hogy a TV elismert személyiségeivel kezdem a sort. Elsőként a népszerű Takács Mari, hazánk egyik első tévébemondója mondott igent a felkérésemre. Az 50 éves bemondó örömmel vállalta a 3D felvételt. 1988 októberében készítettük a 7-es stúdióban Takács Mari egy beállításból álló rövid portréműsorát, amelyben a jövő tévénézőihez szól. Komolyan vette feladatát, mert felkészülten, javaslatokkal jött a stúdióba. Súgógépre nem volt szüksége. A stúdióban nem lehetett felépíteni térhatást fokozó díszletet, berendezni bútorokkal. Meg kellett elégedni egy székkel és rozzant háttér függönnyel, hiszen a mi kísérletinek elnevezett produkciónkat nem tervezték adásra.

Takács Mari jövő tévénézőinek szóló felvételét két 1 colos videoszalagra vettük fel, külön a bal és külön a jobb kamera szemszögét. A felvételek az MTV Archívumába kerültek. A technikatörténeti hűséghez tartozik, hogy a végleges színhelyes felvétel előtt néhány héttel Takács Mari már szerepelt 3D-ben. A 7-es stúdióban többször is felvettük vörös-zöldre elszínezve, hogy színes szemüveggel visszanézve kiértékeljük a térhatású felvételeket. Egyrészt mondandójuk, másrészt látványuk miatt. Ezeket a tesztfelvételeket is az archívum őrzi.

Takács Mari tévébemondó 3D-ben nézhető videoképei

A Magyar Televízió gazdasági helyzete a későbbiekben már nem tette lehetővé, hogy további háromdimenziós felvételek készüljenek mulandó neves kortársainkról a jövő tévénézőinek szórakoztatására, épülésére. Takács Mari tévébemondó sajnos már nem érhette meg a mai korszakot, azt a varázslatot, hogy a felvétel után 20 évvel az archívumbeli térhatású mása megelevenedhetett az első próbavetítés meghívott szakmai nézői előtt. Akik személyesen ismerték őt, azokban különösen nagy katarzist váltott ki üzenete és a látványa.

A 3D FELVÉTELEK UTÓMUNKÁJA

Az utóbbi években észrevehettük szakmai világunkban, hogy a háromdimenziós mozgóképtechnika eddig még soha nem tapasztalt komoly fejlődésnek indult, mind a felvételi, mind a lejátszási oldalon. Amikor felfigyeltem e jelenségre, 2008-ban emlékeztettem az MTV Archívumát az évtizedekkel korábban forgatott háromdimenziós felvételeimre. Az Archívum akkori vezetője Dunavölgyi Péter, majd utóda Toperczer Attila jó érzékkel felismerte a művek jelentőségét és a bennük rejlő lehetőséget. Így indulhatott el 2008 őszén a 3D projekt az MTV Archívum Digitális Restauráló Stúdiójában, a felvételek azonnali korszerű felújítására, digitális hordozón való archiválására (2. és 3. kép). Kis Sándor restaurátorral megvalósítottam azt a kívánságot is, hogy már most lehetséges legyen megtekinteni a projektorokkal kivetített térhatású felvételeket. Amikor megnyílt a lehetőség a 3D felvételek utómunkájára, először meg kellett határoznom a vetített kép méretét. Úgy terveztem, hogy 120 centiméter széles kép majd elegendő lesz, figyelembe véve a használandó DLP-projektorok fényteljesítményét, a polárszűrők fénycsökkentő hatását, a nézők számát. A 120 centiméter széles vetített képen átlagos szemtávolságnyira, azaz 6,3 centiméter távolságban kell lennie vízszintesen egymástól a bal és jobb kép távoli azonos pontjának, amelyet a vászon síkja mögött, a végtelenben akarunk látni (2/A ábra). A képek oldalirányú eltérés nélküli pontja a vászon síkján jelenik meg (2/B ábra). Bámulatos hatás keletkezik, ha keresztbe fordítjuk a szemtengelyek irányát. Például ha a feliratot a bal képen kissé jobbra, a jobb képen balra helyezzük el, úgy, hogy egymástól szemtávolságnyira legyenek az azonos pontok, akkor a felirat elől,  a vászon és a néző közötti távolság felénél fog lebegni. 

3D felvételi rendszer féligáteresztő tükörrel

A feladat az volt, hogy ki kellett számolnom a vetítővászonra érvényes egyedüli biztos 6,3 centiméteres végtelen érték alapján a bal és jobb pontok közötti távolságokat az összes beállításhoz és a feliratok különböző mélységeihez. Ezután a vetített kép méretéből arányosan redukálnom kellett az értékeket a számítógép 37,5 centiméter szélességű monitorjára, amelyen az utómunkát végeztük. Mindezt anélkül, hogy láthattuk volna egyszer is térhatásúan. Valóságos vakrepülés volt.

3D VETÍTÉS

Aktuális megemlítenem szemünk két fontos „szolgáltatását”. Az egyik a konvergencia, azaz a szemtengelyek össze- és széthajlító képessége, a másik az akkomodáció, azaz a fókuszálás. A két képességünk össze van kapcsolva, szinkronban vannak. Mindig azt látjuk élesen, amire a két szemtengelyt, a figyelmünket irányítjuk. A hagyományos és a 3D vetítést egymástól eltérően nézzük. A hagyományos filmvetítés során a két szemtengelyünk állandóan a vászon síkjára irányul, és szemlencsénk is automatikusan erre a távolságra fókuszál.

A 3D vetítésnél a bal és jobb szemtengely követi a neki szóló mélységbeli képrészletet, ezért közeli témára figyelve összébb hajlanak, távolabbra tekintve párhuzamosra állnak át, de ezalatt a fókusz állandóan a vászon síkján marad. Szemünk „szolgáltatásainak” szétválasztása könnyen végbemegy, ha a 3D felvétel alkotója fokozatosan vezeti át a néző tekintetét a vászon síkja elé vagy mögé.

A vetítés lebonyolítására több elgondolásom volt, végül győzött a számítógépes módszer. A digitbetára rögzített végleges anyagból MPEG2 fájlt készítettünk és ezt töltöttük a laptopba, amelyből a vetítés során a bal és jobb fájl egymással szinkronban egy-egy DLP rendszerű projekorba jutott. Az objektívekre egymással ellentétes helyzetű polárszűrők kerültek. A bal és jobb képet a fémes vetítővászonra vetítettük, ahonnan a visszaverődő polarizált fény a poláros szemüvegen át jutott a néző szemébe. Mivel a szemüveg szűrőinek ellentétes helyzete megegyezett a vetítő szűrőinek állásával, így mindegyik szem csak a neki rendelt szögből készült felvételt érzékelte és ezzel a néző tudatában összeolvadt egyetlen virtuális térbeli látvánnyá.

Valahányszor összeállítjuk vetítésre a polcos állványra egymásra helyezett két projektort, a vetített képek méretének azonosnak kell lenni, max. 120 centiméter szélességgel. A bal és jobb kép azonos méretre állítását egy-egy általunk rendszeresített eltérő színű rács ábra egymásra vetítése könnyíti meg. Az egyik projektor elmozdításával, variózásával, esetleg trapéz állításával kell a rácsot a másik projektor által vetített ráccsal fedésbe hozni. A beállító ábrán, a rácson kívül, a bal és jobb képen egy-egy függőleges vonal is van, amely a bal képen a középponttól kissé balra, a jobb képen ettől jobbra látható. Ha  a jól beállított projektorral vetített képet polárszemüveggel nézzük, akkor egyetlen vonalat látunk, amely a vetítővászon mögött, a végtelenben jelenik meg. Polárszemüveg nélkül a vetítővásznon természetesen két vonalat látunk, amelyeknek egymástól való távolsága átlagos szemtávolságnál nem lehet nagyobb. Ha szélesebb lenne, például nagyobb méretű kép vetítése esetén, a szemüvegen át nézve a bal szem a bal oldali, a jobb szem a jobb oldali vonalat követné, kifelé fordítaná a szemtengelyeket, ami bizony szemizom fájdalommal, fejfájással járna. Ezért a 3D vetítést nagy figyelemmel, körültekintéssel kell lebonyolítani. A fenti tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha a maximált 120 centiméternél kisebb szélességű képet vetítenénk, amelyen a vásznon a szemtávolságnál közelebb van egymáshoz a két függőleges vonal. Ilyenkor a szemüvegen áttekintve a szemtengelyek természetes módon közelebb tudnak egymás felé hajolni, ahogy a valóságban is, ha közelre nézünk, például amikor ezeket a sorokat olvassuk.

A SZERZŐ 3D ILLUSZTRÁCIÓIRÓL

A Médiatechnika olvasóinak ezúttal egy újdonsággal szolgálunk. Cikkünk illusztrálásához a 4. képpáron Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus, az 5. képpáron Takács Mari tévébemondó térhatásúan látható képkockáit mellékeltük. Megtekintésükhöz nem kell segédeszköz, szabad szemmel láthatjuk a térhatást. Csak éppen meg kell tanulnunk egy sajátos nézési módszert. Tehát, barátkozzunk meg az újdonsággal. Gyakorlása egyszerű és nem jár kellemetlen következményekkel. Sőt, szemtornának is megfelel. Ha olvasáshoz szemüveget használunk, vegyük fel. Kétféle nézési módszert ajánlok.

 1. Érintsük orrunk hegyét a képpár közé, és tegyünk úgy, mintha át akarnánk nézni az újságon. Lassan távolítsuk az újságot, de közben tekintetünk maradjon távolba merengő (nem kancsalító!). Amikor a távolításkor a megszokott olvasási távolságra érünk, álljunk meg, és akkor egy-két pillanat múlva „beugrik” a térhatású kép! Valójában három kép jelenik meg egymás mellett, amelyek közül csak a középső a háromdimenziós.

 2. Tartsuk olvasási távolságra, függőlegesen az újságot. Nézzünk az újság felett a távolba. Figyeljünk egy 3-5 méterre lévő mozdulatlan, világos pontra. Nem baj, ha szemüveggel életlenül látjuk. Mialatt távolba nézünk, a „szemünk sarkából” azt érzékeljük, hogy a két képből három keletkezett egymás mellett. Van aki először négy képet lát egy sorban, amelyekből kis idő múlva végül három kép lesz. Ha ezt elértük, akkor lassan emeljük feljebb az újságot, és a három kép közül a középsőre irányuljon a változatlanul távolba merengő tekintetünk. Ekkor rövid idő múlva megjelenik középen a térhatású kép! Ha nem sikerül elsőre meglátni és megtartani a 3D képet, türelmesen ismételjük meg valamelyik módszert.

MOLNÁR MIKLÓS

Megújult a TVP közvetítőkocsija.

- Milyen fejlődésen keresztül vezetett a vállalkozás útja a kezdetektől napjainkig ?

A TVP Kft. megalakulásakor először Betacam SP kamerák és montírozók bérbeadásával foglalkozott. Nem sokkal megalakulásunk után az egyik ügyfelünk kérésének megfelelően egy mikrobuszba építettük háromgépes montírozónkat. A mikrobuszhoz egy utánfutót kapcsoltunk, az ebben működő aggregátor segítségével menet közben is lehetett montírozni. Innen már csak egy kis lépés volt az első közvetítő kocsink, ami akkor még egy kerületi kábeltévétől esetenként bérelt kameraláncokkal működött. De az már régen történt! Mai közvetítő kocsink már a harmadik autónk.

- Miért volt szükség változtatásra, miért kellett három autót is építeni?

Az első közvetítő kocsinkat még egy használt mikrobuszban alakítottuk ki, ám a gyorsan bővülő igényeknek ez csak rövid ideig felelt meg, kinőttük. Második autónk már egy jóval nagyobb, de még mindig egy ún. zártfelépítésű mikrobusz volt, melyet az első autón szerzett tapasztalatok alapján építettünk meg. Itt is hamarosan rá kellett jönnünk, hogy a speciális televíziós igények kielégítésére, csak egy speciális felépítmény lehet alkalmas. Harmadik, ma is használt autónk felépítménye már a mi igényeinknek megfelelően egyedi kialakítás szerint épült.  Ez az autónk is már több, mint 6 éves. Így folyamatosan haladva a kor igényeivel, szükség volt már technikai megújítására.

- Milyen a jelenlegi közvetítőkocsi felépítése? Hogyan helyezkednek el a főbb munkahelyek?

A mostani közvetítő kocsink is a kisebbek közé tartozik. Egy 3,5 tonnás Iveco alvázra épített dobozos felépítmény, jobb oldalon szimpla oldalajtóval, míg  hátul dupla ajtóval. A kocsiban három sorban vannak a munkahelyek. Az elsőben, közvetlenül a monitorfal előtt, bal oldalon dolgozik a képvágó, mellette a rendező és asszisztense foglal helyet, a jobb szélén pedig a TitleBox feliratozó kezelője. A második sorban, a bal oldalon van a képmérnöki munkahely, a kamerák távvezérlői mellett itt külön monitorokon lehet ellenőrizni a kamerák képeit.

A közvetítőkocsi 6 kameralánc kiszolgálására képes. A képmérnök mellett „egy multifunkciós munkahelyen” dolgozhat a rögzítésvezető, vagy a kocsi műszaki vezetője vezérelheti a központi számítógépen keresztül az egyes eszközöket. A harmadik sorban van a hangmérnöki hely, egy kicsit megemelve, hogy az első sorban dolgozók feje fölött is láthassa a monitorfalat. A hangrészt egy plexi fallal választottuk le a rendezői tértől, hogy az itt folyó munka ne zavarja a hangmérnököt. Természetesen itt is van egy monitor, amire – egy képosztón keresztül – a számára különösen fontos forrásokat választhatja ki.

A közvetítő kocsi jobb oldalán a hangmérnöki munkahellyel szemben található a két egymásnak háttal álló berendezés rack. Az elsőben a rögzítők, a disk rekorder, a DVD felvevő, a külső jeleket fogadó frame syncronizerek és a rögzítők, kép és hang monitorozásához szükséges berendezéseket helyeztük el. Alapesetben 4 rögzítő csatlakoztatására van lehetőség, melyek legtöbbször Betacam Sp, Digital Betacam, vagy DVCam rendszerűek. Természetesen más rendszerű rögzítő csatlakoztatására is fel vagyunk készülve és volt már olyan eset is, hogy a megrendelő igényei szerint összesen 7 rögzítő dolgozott egyszerre. A rögzítős rack háta mögött található másik rack-ben vannak a kamerák CCU-i, a képkeverő berendezés központi egysége, a mátrixok, számítógépek és egyéb kiegészítő eszközök. Ennek a rack-nek az eleje már a közvetítőkocsi hátsó, szerviz ajtajából érhető el. A két rack egymásnak háttal történő elhelyezése igen jó megoldásnak mutatkozott, hiszen mindegyikben sok berendezés van. A közöttük kapcsolatot teremtő kábeleknél jelentős  kábelhossz csökkentéseket értünk el, ami végső soron egyszerűsödést és komoly súlycsökkentést is hozott, ami egy közvetítő kocsinál igen fontos szempont. A másik hátsó ajtó mögött sorakoznak a triaxos kábeldobok és a külső kapcsolatokhoz szükséges videó, hang és speciális patch felületek.

- Mik voltak a fejlesztés fő szempontjai?

A harmadik közvetítő kocsink már eredetileg is soros digitális rendszerben, triaxos kameraláncokkal épült, de új elvárás lett a 16:9-es képarányú felvétel. A hazai televíziózásban egyre nagyobb igény a 16:9-es képarány, de sok külföldi partnerünk már régóta szerette volna, ha ilyen formátumban tudunk számukra dolgozni. A fejlesztés első lépése a kamaráinknak a cseréje volt, a régi SONY DXC-D35-ös kameráinkat a legújabb átkapcsolható képarányú DXC-D55 WSP kamerákra cseréltük le, még tavaly nyár elején. A kamerákhoz kapcsolódó kameralánc többi egysége természetesen képes volt mind a 4:3, mind a 16:9-es képarányban történő jelfeldolgozásra. A fejlesztés másik nagy területe a megfelelő monitorozás megteremtése volt. Haladva a kor elvárásaival a monitorfal sok monitorát lecseréltük 2 db 37”-os Philips Full HD felbontású LCD monitorra. A két megjelenítő szinte a teljes korábbi monitorfalat kitölti, ergonómiai szempontból egy kicsit „egymás felé fordulnak”.

Meghajtásukról 2 darab Miranda típusú képosztó gondoskodik. Az egyikhez egy Miranda Kaleido típusú 10 csatornás képosztó csatlakozik, a másikat pedig egy Miranda Quad képosztó hajtja meg, melynek 4 bemenete van, de a hátteret is külön képforrásként kezeli. Közvetítő kocsinkban már korábban is alkalmaztunk Miranda Quad képosztót a képmérnöki munkahelyen, így ezért esett választásunk most is erre a típusra. A képosztók bemeneteire akár analóg akár digitális forrást is választhatunk, a kimenete egy valós 1920X1080 pixeles HD jel, mely az LCD-ken igen jó minőségben jelenik meg. A kijelzőn megjelenő kép, a források képei, az ún. layer szabadon tervezhető. Az egyes források képének mérete, pontos elhelyezkedése is változtatható annak megfelelően, hogy hány kamerát, egyéb forrást használunk, illetve hogy 4:3-as, vagy 16:9-es a képarány. Természetesen az adásjelzésre, illetve a források neveinek megjelenítésére is alkalmas a berendezés. Nagyon rugalmas, jól konfigurálható az eszköz. Számunkra ez nagyon fontos, hiszen nincs két egyforma produkció és megrendelőink speciális igényeit is teljesíteni tudjuk. A kamerák lecserélésével és a monitorfal átépítésével tulajdonképpen már teljes mértékben alkalmassá vált a közvetítő kocsink a 16:9 képarányú felvételek elkészítésére és rögzítésére.

– Ez azt jelenti, hogy be is fejeződött a korszerűsítés?

Nem teljesen. Az elmondott fejlesztések azért váltak szükségessé, hogy a 16:9-es képarányban is tudjunk dolgozni. Emellett más beruházásaink, fejlesztéseink is voltak tavaly, illetve tervezünk az idei évre. Tavaly vásároltunk egy komplett Gigawave D-Cam rádiós kamera rendszert.  A kamera a gyári távvezérlési, telemetria rendszerrel érkezett, tehát szinte minden funkciója elérhető a gyári Gigawave gyártmányú RCP-ről, így az adásjelzési rendszer is. A rádiós rendszerhez egy Sony DXC-D55WSP kamerafej tartozik, tehát megegyezik a közvetítő kocsi többi kamerájával. A másik fejlesztés egy 16×16 –os SDI mátrix beszerzése és beépítése volt. Ezzel a közvetítő kocsi belső konfigurálása vált rugalmasabbá, gyorsabbá és berendezés-meghibásodás esetén a tartalékoltság is nőtt.

Idén szeretnénk a fejlesztések folyamatát egy új Thomson GVG képvágó berendezés beszerzésével lezárni, legalábbis egy kis időre. Az új videoswitcher reményeink szerint február végére érkezik meg és rendszerbe tudjuk állítani. A berendezés főbb paraméterei: 16 SDI bemenet, 10 Aux bus, 4 Chroma Keyers, 4 csatornás DVE, 4 csatornás RamRecorder, RGB Color Corrector.  Ezekből a paraméterekből, azt hiszem mindenki jól láthatja, hogy egy nagy tudású, minden igényt kielégítő eszközt választottunk.

– Mi volt a legnehezebb feladat az átépítésnél?

A legnehezebb a monitorfal mechanikus átépítése volt. A sok hagyományos CRT monitor helyett kellett a 2 nagy LCD kijelzőt beépíteni, úgy, hogy a teljes monitorfal megőrizze szilárdságát. Technikailag a képosztók és az LCD kijelző késletetéseiből adódó hang-kép szinkronitás visszaállítása adta a legtöbb feladatot. Ezt nem csak a rendezői térben, de a hangmérnöki munkahelynél is meg kellett oldani.

– Van valamilyen speciális, egyedi felszereltsége a közvetítő kocsinak, amit külön kiemelnél?

Itt talán a központi számítógépes rendszert és vezérlőszoftvert említeném.  Ez egy saját fejlesztésű program, illetve programcsoport. A képmérnöki munkahely melletti munkahelyről tudjuk vezérelni azt a számítógépet, amely szinte minden berendezésünkkel kapcsolatban áll. A képmagnókat soros porton képes vezérelni, a legtöbb berendezést viszont a kiépített hálózaton keresztül éri el. Az általunk „VTR controll”-nak nevezett szoftver a képmagnók vezérlését végzi, irányítja a felvételeket, bejátszásokat. Egyszerű adáslisták, playlisták szerkesztésére is van lehetőség. Sok esetben tehermentesíti az asszisztenseket és rögzítés vezetőket, hiszen a rendszer amellett, hogy a bejátszások hosszát, hátralevő idejét a monitorfalon is kijelzi, hangos visszaszámlálásra, üzemmód bemondásokra is képes. Sokszor volt vidám pillanat, amikor egy csupa férfi kollégából álló produkciónál egy kellemes női hang mondja be, hogy „10 másodperc” van már csak hátra a bejátszásból. A szoftver képes vezérelni a kocsiba beépített diskrecordert is, így gyorsan lehet összefoglalókat, visszajátszásokat, vagy lassításokat készíteni és adásba juttatni. 

A szoftvercsomag másik része a kocsiban levő mátrixok vezérlését látja el grafikus felületről.  A korábban már említett 16×16-os SDI mátrix mellett egy 32×32-es kompozit mátrixot is lehet vezérelni. Az első az adásjelek kapcsolását végzi, míg az utóbbi inkább a monitorozást segíti, bár az új mátrix beszerzésével szerepe csökkent. Erről a számítógépről lehet természetesen a képosztókat, a Leitch DPS-575 videó processzorokat is elérni és távvezérelni.  Azt hiszem, ez a számítógépes vezérlő rendszer ma még egyedi a magyarországi közvetítő kocsiknál, de a külföldi nagy kocsiknál már mind megtalálható. A produkciók nagyon szeretik a rendszert, sok javaslatukat már bele is foglaltuk az új szoftververziókba.

- Milyen produkciókat készítettetek a kocsival?

Szerencsére ez nagyon szerteágazó, sokfelé hívnak minket. A tavalyi évben a „Fel a cipővel” vetélkedősorozat összes adását vettük fel, sok labdajátékot közvetítettünk, de több kortárs komolyzenei koncert felvételén is közreműködtünk. A Duna Televízió megbízásából többször voltunk külföldön is, pl. a csatorna „Magyarok Karácsonya” című produkciójának munkácsi helyszínén dolgoztunk szenteste.  Nagyon büszkék vagyunk, hogy tavaly a NATO Védelmi minisztereinek informális találkozóján a médiaközpont technikai kiszolgálásában is részt vehettünk, de erről már korábban olvashattak a Médiatechnika olvasói.

- További tervek, fejlesztések?

Idén egy nagy nemzetközi sportesemény közvetítésére készülünk, de hadd mondjam, ez egyelőre titok, ha megvalósul, ígérem, részletesen beszámolok majd az olvasóknak róla.

- Szavadon fogunk, köszönöm szépen a beszélgetést.

Kenderessy Miklós
miklos.kenderessy@gmail.com

RTS Interkom

Hogyan voltak képesek a broadcasterek szembeszállni ezzel a példa nélküli nézői igénnyel? Nos az RTS kommunikációs rendszerein keresztül tartották a kapcsolatot. Michael Brown területi kereskedelmi igazgató és Scott Gilman rendszermérnök a területen biztosították, hogy a közvetítő partnerek zökkenőmentesen kommunikálhassanak a történelmi esemény teljes időtartama alatt. A gyakorlatban az RTS rendszerek már jól szerepeltek számos elnökválasztási előrendezvényen, azonban a beiktatási ceremónia volumenét tekintve óriási kihívás volt. Az esemény előtt néhány héttel az RTS mérnökei alaposan elmélyedtek a fő közvetítő állomások kommunikációs terveibe és igényeibe.

Néhány népszerű napközbeni programnak Washington DC adott otthont. Ezeken a helyszíneken a produkciós társaságok mindegyike az RTS „ADAM” alapú rendszereket használták belső közléseikben. Sok közvetítő házigazdája volt speciális eseményeknek az ünnepség előtti napon és a beiktatás napján is. Ilyen volt pl. „Newseum”, ahol a híranyagok készültek az Internetre, vagy a Sting koncert, ahol az „RVON” kapcsolódást használták. Kiemelt szerepe volt annak a hotelnek is, ahol a politikusok laktak, ezt a helyszínt a Game Creek produkciós vállalat biztosította több alvállalkozó bevonásával, itt az RVON VoIP rendszerrel kapcsolódtak Chicago-hoz. Az RTS RVON technológia főszerepet játszott a broadcasterek összekapcsolásában a világ felé.

Az RVON (RTS Voice Over Network) sorozat lehetővé teszi az interkom rendszerek teljes integrációját a felhasználó létező adathálózatán. Ezen túl lehetőség van független hálózatok létrehozására is, a felhasználók RVON berendezéseivel. Az RVON sorozat eszközei teljes mértékben IP kompatibilisek, az aktuális VoIP szabványokkal és SNMP-n keresztül monitorozhatók. A meglévő adathálózat használata nagy rugalmasságot tesz lehetővé és jelentősen egyszerűsíti az egész eljárást. További előny, hogy a RVON termékcsalád támogatja az alárendelt adatvezérlést is, így használható az RTS intelligens helyi kapcsolása. Ezek a termékek lehetővé teszik a helyi kapcsolódást IP hálózaton keresztül, ilyen esetben lehetőség van helyi állomásról akár az egész világ felé kapcsolódni.

Az egyik közvetítő RVON-t használt a „Newseum”, a Capitolium-nál álló közvetítő-kocsik, a Kongresszusi Könyvtár, a távoli állomások és a Központi Kapcsolóterem között. Mindez az RVON nagyfokú flexibilitásának és helyi kapcsolások intelligens skálázhatóságának köszönhető. Michael Brown beszámolóját így fejezte be: „Minden közvetítő-kocsiban, – amit meglátogattam a Capitolium Dombon-, RTS rendszer biztosította a fő kommunikációt, így elmondható, hogy az RTS RVON termékek kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a Beiktatási Ceremónia közvetítésében.”

-e-

Moziélmények

Az Autodesk a 2D-s és 3D-s tervezői szoftvermegoldásokat, animációs, vizuális effektusokat előállító és színkorrekciós eszközeit használják a filmkészítők a különböző műfajú és filmkészítési technikákat igénylő munkáik során. Az atmoszférikus hatásokkal teli, 250 jelenetből álló „Alkonyat” megalkotásához például, rotoscoping (kockánként feldolgozott) és kompozitált (több forrásból származó képek egy képben történő ötvözése) technikákra volt szükség az eleven vámpírmozgás viharos környezetbe helyezéséhez. A látványterv-készítési fázis előtt, a vizuális effektusokat előállító CIS Vancouver stúdió nagyban támaszkodott az Autodesk Maya 3D modellező, animáció készítő és renderelő szoftverre. A balett-teremben játszódó jelenetnél a tükrök összetett vizuális kihívást jelentettek: közel fél tucat visszatükröződést kellett nyomon követni a tükrök között. „A Maya segítségével számos előzetes kameratesztet készítettünk különböző szögekből, így a produkciós csapatnak több órányi munkát takarítottunk meg” – mondta Geoffrey Hancock, a stúdió vizuális effektusokért felelős vezetője. „Az Autodesk hatékony eszközei lehetővé tették számunkra, hogy a kreatív kihívásokra koncentrálhassunk a jelenet során, és ne a technikai problémákkal kelljen foglalkoznunk” – tette hozzá Hancock.

A CIS stúdió dolgozott az „Elcserélt életek” című történelmi drámán is. A filmesek a Maya segítségével végezték az összes modellezést és animáció-készítést, míg a matt festményekhez az Autodesk Inferno vizuális effekteket előállító szoftvert használták. „Az Inferno grafikai sebessége, a többszörös iterációs képesség és az általános, erőteljes felépítés kincset ért a folyamat során. A film apró vizuális effektusai lehetővé teszik a közönség számára, hogy teljesen beleéljék magukat a történetbe. Tulajdonképpen élveztük azt a kényszert, hogy hihető és történelmileg hű környezetet kellett létrehoznunk. Üdítő volt olyan láthatatlan effekteket készíteni, amelyek nem csak a csillogásról szólnak” – mondta Geoffrey Hancock.

A képzeletbeli állatvilágban játszódó, a DreamWorks Animation által számítógépekkel előállított animációs film, a „Madagaszkár 2.” is a Maya segítségével meséli el történetét. „A Maya lehetővé tette, hogy irányítsuk a részecske-szimulációkat. A szoftver apró részletekbe menően programozható, és mindenfajta vizuális effekt esetében jól skálázható a legegyszerűbb, két nap alatt létrehozott effektektől a legnehezebb jelenetig, amelynek elkészítése négy hónapot vett igénybe. A Maya a spektrum mindkét végén teljesítette a kívánságainkat, és évről évre egyre jobban támaszkodunk rá munkáink során” – mondta Scott Peterson, a Madagaszkár 2. effektusokért felelős munkatársa. A DreamWorks az Autodesk Lustre rendszert használta a film színkorrekciójához annak érdekében, hogy filmes effektusokkal tarkítsa a New York-i állatkert vegyes társaságának kalandjait.

A „Szikraváros” című film esetében a vizuális effektusokat irányító Luma Pictures a Maya szoftvert számos bővítménnyel, például a Mental Ray és a RealFlow szoftverekkel együtt alkalmazta. Ezekkel az eszközökkel hozták létre az összetett, számítógépes animációval felépített vízrendszerekkel teli fantasztikus világot, a földalatti helyszíneket és az óriási vakondot. „A Maya a vizuális effektusok folyamatának alappillére. Lenyűgöző ereje és parancsfájl-készítési rugalmassága lehetővé tette, hogy úgy keltsük életre a Szikravárost, ahogy azt senki sem képzelte volna” – mondta Payam Shohadai, a Luma Pictures vizuális effektusokért felelős vezetője.

-e-

Avid

„A PostDeko plug-in nagymértékben gyorsítja a grafikák hozzáadását híranyagainkhoz, így a munkafolyamatunk sokkal hatékonyabbá válik, ezáltal időt és pénzt takarítva meg.” – mondta Joe Royston a WOOD TV8 igazgatója. „Elmúltak már azok az idők, amikor a grafikusok kazettákon és különböző adathordozókon küldték a feliratokat és grafikákat a vágóknak, hogy tegyék be az anyagba. Mostantól a vágók pillanatok alatt képesek beilleszteni a grafikákat a PostDeko felületén keresztül mindenféle időt rabló újra renderelés nélkül.”

A PostDeko plug-in rendelkezik az Avid Deko rendszerek minden előnyével. Komplett megoldás valós idejű adásgrafikához, ami növeli a produktivitást, hatékonyságot, segíti a kreativitást a broadcast grafikák készítése során. Más rendszerekhez képest az Avid megoldása csökkenti az a munkatársak betanításának idejét, nem igényel speciális oktatást mivel használata egyszerű, template -alapú. A PostDeko kiváló megoldás nemcsak a televíziók, de az utómunka stúdiók számára is.

A PostDeko kompatibilis az Avid Media Composer 3.0-ás illetve a Symphony 3.0-ás és a NewsCutter 7.0-ás vagy újabb szoftverekkel. Az AVX2 plug-in lehetővé teszi, hogy teljes értékű Deko grafikákat készítsünk az Avid timeline-ján belül a grafikák újra építése és anyagok újra tervezése, renderelése és file mozgatás nélkül. „Korábban a broadcast vagy utómunka osztályoknak újra kellett készíteni a feliratokat a vágás és az élő adás során is” – mondta Patrick McLean az Avid termék marketing igazgatója. „A PostDeko plug-in használatánál ez nem szükséges, mivel a feldolgozás munkafolyamatai során a branding által meghatározott grafikai elemek mindegyike egyszerű és integrált módon megtartható. Továbbá lehetővé teszi a vágók számára, hogy alapvető módosításokat végrehajtsanak a vágó szoftveren belül, amivel megint csak időt takaríthatnak meg. Ennek végeredményeképpen az adás produkciós folyamataihoz hatékonyabban rendelhetők az erőforrások.”

TWENTIETH CENTURY FOX

Az Avid Technology bejelentette, hogy a Twentieth Century Fox Stúdió több új Avid® HD utómunka megoldást vásárolt, azzal a célzattal, hogy produkcióit HD felbontásra konvertálja. A filmstúdió 22 Media Composer® Nitris® DX-t vásárolt, amelyeket azonnal alkalmazott is új filmjei, például: a Night at the Museum 2, Battle of the Smithsonian, They Came from Upstairs, vagy az X-Men Origins Wolverine készítése során.
A stúdió az új beruházás indokai közül az Avid rendszerek gyorsaságát, megbízhatóságát, és költséghatékonyságát emelte ki. „Az Avid komoly mércét állított Media Composer Nitris DX megoldásaival a HD utómunka terén. Vágóinkat lendületbe hozza a rendszerek teljesítménye, és előszeretettel dolgoznak ezen megbízható HD rendszeren.” – mondta Kory Voxen a Twentieth Century Fox Stúdió digitális vágásért felelős igazgatója. „A teljes HD felbontásra való átállási folyamat során  utómunka folyamataink nagy részét az Avid DNxHD®-vel akadálymentesen készítettük el, miközben szerkesztettünk és előnéztünk ugyanabban a felbontásban. Az Avid DNxHD®-val képesek voltunk visszajátszani real-time streameket az Avid Unity rendszerről, amely rengeteg időt és pénzt spórolt meg nekünk. Ennek eredményeként vágóink jobban koncentrálhatnak a munka kreatív részére, és kevesebb időt töltenek a technikai részletekkel.“

Kirk Arnold, az Avid ügyfélágazatának igazgatóhelyettese elmondta: „Izgatottan várjuk, hogy szorosan együtt dolgozhassunk a Twentieth Century Fox Stúdióval a bevezetés során. Különösen fontos ez nekünk, hiszen ügyfeleink az Avid HD utómunka megoldásait adaptálják, és ezáltal megerősítik azt a meggyőződést, hogy vállalatunk olyan technológiával támogatja a vágó csapatok igényes munkáját, amely azonnal képes ötleteiket megvalósítani. Mivel több termékünk is a HD-ra való átállást szolgálja, fontos, hogy semmi ne lassítsa, vagy változtassa őket az utómunka során, és hogy ezek a megoldások ténylegesen lehetővé tegyék, hogy zavartalanul foglakozhassanak azzal, amit igazán szeretnek.

-e-

Magyar találmány – Helikopter fahrt

Távirányítható helikoptere kifejezetten filmes, televíziós produkciókhoz lett kifejlesztve. A jármű fedélzetén hasznos teherként egy Panasonic AG HVX-200-as HD kamerát hordoz, ami egy háromtengelyes gyro-stabilizált gömbpályához van rögzítve.  A gömbpálya oly módon lett tervezve, hogy akár nagyobb, illetve nehezebb kamerákat is tudjon hordozni.  Ezek közé tartozhat akár a RED ONE kamera is.  Ez a stabilizálás biztosítja a kamera rezgés-mentesítését, így teszi lehetővé stabil, zavarmentes képek felvételét.

A helikoptert egy 6 kW-os gázturbina hajtja melynek üzemanyaga A-1-es kerozin, egy tankolással 30 percet képes a levegőben maradni. A gép fel van szerelve egy generátorral ami a fedélzetén lévő elektronikai berendezések áramellátásáról gondoskodik, illetve lehetővé teszi a szinte szünetmentes működést.  Kiegészítőként a gép el van látva egy fél-autonóm robot-pilótával ami adott esetben leveszi az irányítás terhét a pilóta válláról, illetve a rádióösszeköttetés megszakadása esetén segít a gép biztonságos földrejutásában, autorotálva.

A maximális repülési magasságot csak a láthatár illetve a levegősűrüség korlátozza.  A kisérleti repülések során tengerszinttől repültek  kb. 2500 méter magasra robotpilótával és videó-összeköttetéssel. Az üzemeltetéshez két ember szükséges: egy pilóta és egy operatőr. A kamera és a jármű mozgását a földre közvetített élőképen keresztül kísérhetjük figyelemmel. A vezeték-nélküli távirányító rendszer segítségével a kamera szokásos funkcióit vezérelhetjük, úgy mint: zoom, írisz, fókusz. Ez egy teljesen független rendszer a helikopter irányításától. Az eszközzel gyakorlatilag úgy forgathatunk mintha felszálltunk volna kameránkkal egy igazi helikopter fedélzetére. Igen ám de egy valóságos repülő jármű fedélzetén még ott van a rezgés, aminek a csillapításáról gondoskodni kell, nos Hauer István ezt is megoldotta.

A gyro stabilizálás biztosítja a kamera rezgésmentesítését ami lehetővé teszi a stabil, zavarmentes filmanyag kamerára való rögzítését.  Ezt egy programozott algoritmussal érték el, ami egy folyamatosan biztosított mü-horizonthoz képest hasonlítja a kamera pozicióját, illetve irányát a gömpályán belül.  A kamera irányában a helikopter mozgása okozta eltéréseket így pontosan tudják értékelni és egyidejüleg automatikusan kompenzálni.  Ez a folyamat másodpercenként több százszor történik meg, ami lényegében a nemkivánatos mozgásokat nemlétezővé teszi, ezáltal az operatőr dolgát lényegesen megkönnyítve. Jelenleg a gép egy analóg videó jelet kozvetít, de igény esetében megoldható az élő HD Broadcast minőség földre való közvetítése is.  A video-assist szakadásmentes működését egy általuk előállított automata irányított antenna biztosítja ami a gép mozgását két tengelyen (Zenit és Azimut) 180 illetve 360 fokban követi le.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért előnyösebb az említett helikopter használata?  A válasz több rétű:  Az üzemeltetési költségek nagyságrendekkel kisebbek, mint egy 1:1-es méretű repülő használata esetén, a helikopter kis mérete lehetővé teszi, hogy a gép az adott objektumhoz illetve személyhez egy-méteren belül repüljön és filmezzen, nem beszélve a csökkentett zajról. A felhasználási lehetőségek nem merülnek ki a filmiparban, a helikopter akár katasztrófa elhárításnál is alkalmazható nehezen megközelíthető területeken.

SGY

Gyors beugrás

A színpad két oldalán egy-egy, hátul pedig a harmadik projektor közeliket és a hangszereket mutatja. Tíz kamera dolgozott a produkcióban, melyeket vágtak, de ezen túl mindegyik kamera képét külön-külön is rögzítették, analóg és digit Betákra. A megrendelő igényei szerint a későbbiekben egy DVD anyag készül a koncertről. A tíz kamera közül volt egy rádióskamera, ami a közönség között járkált, vezeték-nélküli összeköttetésben a kocsival. Ezen a legújabb Gigawave szett található, a vevőantenna a kocsi tetején vette a jeleket. A szett része egy saját fejlesztésű kameravezérlő, ami együttműködik a Sony RCP-kel, így a rádióskamera minden paramétere ugyan úgy szabályozható mintha triaxon keresztül lenne bekábelezve a kocsiba. A következő kamera egy Jimmy Jib-re került. Másik három kézi kameraként működött a színpadon, míg rendezői balon egy 33X varió dolgozott. A hangfalak elé gurira szerelve szintén telepítettek egyet alapoptikával, ez fharolni is tudott. Dolgozott továbbá egy totálkamera, valamint a hangkeverő jobboldalán egy 36X lencse, rendezői balon hátul egy 75X Canon HD zoom teljesített szolgálatot, – Presser vagy a szólózók közelijét mutatta folyamatosan. 5 db 4,5-es nagylátó optikát használtak összesen. A képek formátuma 16:9. Európai Unios GOP-os pályázaton a tavalyi évben sikerült pénzforrást nyerni, így megszülethetett 15 db. Sony D55 WSP-s kamera Canon 20 X zoom optikával.

-Ha már itt járunk, milyen fejlesztéseitek voltak a közelmúltban?

Az utóbbi néhány évben folyamatosan 50, 60-70 milliós beruházásokat hajtok végre. 2008-ban a legnagyobb falat a már említett 15 kameralánc volt. Beszereztünk két Gigawave mikrohullámú szettet. Így már három vezeték-nélküli kamerát tudunk csatasorba állítani. Ezekből kettő, diversity, a harmadik pedig egy antennával rendelkezik.

A Gigawave diversity új szett fantasztikus, nagyon szeretjük. Gyakorlatilag megkétszerezték a hatótávolságát, a biztonságát az eszköznek. Ha két antennát leteszünk egymástól 5 cm távolságra, gyakorlatilag mindkettő érzékeli a jelet, de a rendszer nem úgy diversity, hogy a nagyobb jelet használja, hanem úgy, hogy az MPEG csomagokat bontja ki és a két csomagból kombinálja össze a hibátlan képet. Ez ugyanis digitális és szemben az analóg átviteli rendszerekkel nem gyengül a kép, hanem ha van elég információ akkor van kép, ha meg nincs akkor nincs. Ezt volt szerencsénk kipróbálni nyáron a Kékszalag Vitorlás Versenyen. Alaphelyzetben mindkét antenna kivezérlési szintje a minimum alatt állt, egyenként nem tudtak képet produkálni, amint mindkét antenna rákerült a vevő egységre máris megjött a hibátlan kép. Ez esetenként akár 15 km-es távolságot jelentett.

Folytatva a beszerzéseket: vettem három ratio konvertert, ami nagyon hasznos, pl. most ennél a produkciónál is, mivel a projektorok 4:3-ban dolgoznak, szükséges tehát a képarány konverzió. Másik felhasználás, amikor 4:3-ban fogadunk egy jelet és ezt illesztjük a mi 16:9 rendszerünkbe. Még mindig a konvertereknél maradva, szükségessé vált egy HD up konverter rendszerbe állítása is. Vannak már Magyarországon HD-ben sugárzó TV csatornák, így a program képet akár HD-ben is ki tudjuk adni műholdas sugárzásra vagy üvegszálas jeltovábbításra. Kalkulálunk esetleges külföldi csatornák magyarországi élő közvetítéseire is. Aztán a tavalyi évben  a régi kép mixerünk végleg  javíthatatlanná vált, így kényszerből cserélnünk kellett. Beszereztünk egy újszerű állapotú Sony DVS 7250-es modellt. Ez egy 36 csatornás, 2,5 M/E, 15 Aux-os  keverő, ez mindenképpen jelentős előrelépés számunkra a nagyobb produkciók felé. Végezetül vettünk még egy Thomson GrassValley Turbo diszkrekordert.

-Hangtechnikában léptetek-e?

Igen, hogyne. Az InnovaSun SY 48-as keverőasztalát installáltuk a kocsiba. Ez egy francia gyártmányú digitális pult 48 potméterrel, teljesen szabadon konfigurálható. Gyakorlatilag 102 bemenetel és 64 kimenettel rendelkezik, attól függően, hogy milyen boxokat illesztünk hozzá. Mindezt egy belső mátrix alapján szoftverből lehet kapcsolgatni. Jelenleg van benne 16-16 vonal be és kimenetünk, 16 mikrofonbemenet, 16 SDI AES EBU bemenet és 16 AES EBU kimenet. Tartozik hozzá két nyolcas output box, ami Ethernet kábelről hajtható meg.

Ezt a mostani koncert rögzítésénél is használjuk, ugyanis 11 Beta magnót kell ellátnunk jellel, ebből a kocsiban csak négy fér el. Ilyenkor a kocsin kívül felépítünk egy kis rögzítő szigetet, ide Etherneten kivisszük a programhangot és a Time Code-ot. Talán elmondani, felsorolni mindezt nem sok, de megtermelni annál inkább.

-Milyen fejlesztési koncepciód van?

A legutóbbi fejlesztésnél nem variáltam nagyon sokat, hogy HD, vagy SD. SD rendszerem volt 4:3-as  képaránnyal. Azt gondoltam egy SD 16:9-es, 14 bit-es rendszerrel ami a Sony DXC D50 WSP-s kamera még mindig közelebb vagyok a HD-hoz legalább is képarányban és bontásban mint a korábbi 12 bit-es 4:3-as rendszerrel.  Így az SD mellett döntöttem. Azt tudni kell, hogy Magyarországon nagyon kevés az igazi HD tartalom. A legtöbb magyarországi HD adás gyakorlatilag egy felkonvertált változat.

Én óvatos vagyok a HD fejlesztéssel, ugyanis a HD háromszor, négyszer költségesebb mint az SD és itt nem csak a kamerákra gondolok. Ha én átállnék HD-re, nekem cserélnem kellene a mixert, mátrixot, monitorokat, gyakorlatilag mindent. Ha nagyon összehúzom magam akkor se tudnék egy kocsit összehozni 400 millió forint alatt. Döbbenetes szám ez. Magyarországon ezt kitermelni szinte lehetetlen. Ha ügyes vagyok és jók a cégmutatóim, jók a pályázat íróim, akkor megnyerhetek egy 40%-os támogatást, az elvisz a költségekből 160 milliót. Az induló részlet hitelkonstrukció esetén minimum 10 % és ki kell csengetni a teljes Áfát, ehhez 120 millió készpénzzel kell rendelkeznem. Még mindig hiányzik 200 millió ami a hitel,  ha kapok ennyit és ki kell fizetnem 2-3 év alatt. Én egyelőre nem látok sok esélyt arra, hogy a magyar piac képes lesz megfizetni a HD-t. Sokan szeretnének HD minőséget SD áron, vagy maximum plusz 10 % ért. Azért játszom a gondolattal, a mostani autó néha kicsi, az idő is eljárt felette, jó lenne egy nagyobb új autó, de erre a rapszodikus piacra a mai gazdasági helyzetet is figyelembe véve nehéz tervezni… ( főleg HD-ben !!)

Seiler György

A sztárok a fejükre estek

– A Somos Videonak hogyan sikerült bekerülnie ebbe a projektbe?

Frei Tamás és Somos Attila személyes jó barátok, ami jó alapul szolgált az együttműködéshez. A Dosszié című műsorhoz évek óta a Somos Video szállítja a technikai berendezéseket. Az így kialakult jó munkakapcsolatra lehetett építkezni, ebben a mindenki számára kihívást jelentő produkcióban.

– Kinek az ötlete volt a kalandshow?

Az alapgondolat Frei Tamásé, neki segített két neves holland műsorfejlesztő, Kirsten van Nieuwenhuijzen és Mark van Berkel. Az ő nevükhöz fűződik a Big Brother, a Legyen Ön is milliomos és a Széf című műsorok ötlete is. Tehát ez a kalandjáték hazai ötletből született és mint ilyen az első. A nemzetközi fogadtatás igen reménykeltő, több külföldi csatorna máris érdeklődik a műsor iránt.

– A kreatív vonalról térjünk át a konkrét megvalósításra! Milyen eszközparkkal közvetítettétek a játékot?

A rendszer lelkét egy Land Rover Defender terepjáróba épített technika adta. Ez volt a produkció mobil, központi kapcsoló terme. A kocsiban kapott helyet az Avid Unity rendszer háttértára.

– Hány kamerát vittetek ki?

A kamera hadtest nyolc Sony kamkorderből állt, ebből négy XDCAM és négy HDV. Az XDCAM-ekből kettő PDW-510-es, a másik kettő PDW-530-as volt. A nagylátószög és teleoptikák mindegyike Canon gyártmány. A HDV-k HVR Z7-esek voltak. Alapvetően a szalagos rögzítést próbáltuk elkerülni, egyrészt a fájlok gyors rendszerbe helyezése indokolta ezt, másrészt a por és egyéb mechanikus behatás és a nehéz sivatagi körülmények. A lemez és a CF kártya mint média megbízhatóan kiszolgálta a produkció igényeit. Felmerültek speciális feladatok is pl. bungee jumping, vagy egyéb vizes körülmények, ezeken a helyeken a fejvédő sisakra erősített Panasonic kis kamerákkal dolgoztunk, melyekből négy állt bevetésre készen. Kivittünk még egy Steadycam-et a felkonfokhoz és az élő adásokhoz. Voltak még kis „gömböc” kamerák is melyek a szereplők arcát vették a veszélyes feladatok végrehajtása közben. A Panasonic kamerák SD, míg a gömböckamerák micro SD kártyára rögzítettek, így minden master anyag fájlalapú volt.

– Hogyan épült fel az utómunka szekció?

A digitális tartalom a forgatás után a Defenderben lévő 8 terabájtos háttértárra került, ahol a szerkesztőkkel és vágókkal előre egyeztetett könyvtárrendszer várta az anyagokat. A forgatott XDCAM lemezek beírását a háttértárra 2 darab a Defenderbe beépített Avid munkaállomás végezte. A kalandshow 33 forgatási napból állt, ezért nagyon precízen ki kellett találni, hogy milyen projekt és bin struktúrával mentjük le a fájlokat. Erre az ingest feladatra egy-egy ember váltásban volt rendszeresítve. A forgatott médiákat nem vettük újra használatba, – a Sony támogatásának köszönhetően, akik elegendő hordozóval látták el a produkciót – így az eredeti és a szerverre került duplikátumok biztosították a produkció oda-vissza biztonságát, de hogy mindenki nyugodtan aludjon, még hordozható merevlemezekre is mentettünk. Csak az utolsó három napban kellett a legkorábbi felvételekből törölni, amely már semmilyen érdeksérelemmel nem járt.

– Hány utómunka-állomás teljesített szolgálatot?

A kocsitól 30 méterre tudtuk leágaztatni a munka-állomásokat gigabites hálózaton, melyek praktikusan laptopok voltak, Avid Media Composer rendszerekkel. Hat vágó és három szerkesztői, leválogató munkahelyet installáltunk ilyen módon. A vágott anyagok aztán a nekik fenntartott binben várakoztak arra, hogy a finish-elő, kolléga és az adásszerkesztő összeállítsa a napi kb. 40 perces műsorfolyamot. Az így elkészült fájlt kiírták XDCAM lemezre, majd egy XDCAM deck játszotta ki. A tartalom aztán egy mobil SNG szett segítségével lett átlőve a TV2 adáslebonyolító stúdiójába.

– Milyen áramellátással dolgoztatok?

A helyi hátteret biztosító kinti kollégáktól béreltünk egy 24 kW-os, 3 fázisú aggregátort, amit egy külön teherautó szállított. 
 

– A masszív technika után, mesélnél a kiutazásról, az ottani körülményekről és a helyszínekről?

Persze örömmel, amikor már biztos volt, hogy a műsor létrejön mi már két hónappal az indulás előtt megbeszéléseket tartottunk a legfontosabb stábtagokkal. Ebben a légkörben már érezhető volt, hogy ez a program abban az adott környezetben kihívásokkal lesz fűszerezve. Ugyan tartottunk egy főpróbát itthon, három héttel a kiutazás előtt, de nem tudhattuk, hogy ez a technika 50 fokos hőségben hogyan fog teljesíteni. A kocsi hátsó részét részben átépítettük, azért, hogy a szükséges három rack elférjen benne. Az így kialakított teljesen zárt rendszer háromszoros klimatizálást kapott, amire sok esetben nagy szükség is volt. Teljes felelősséggel állíthatom, hogy a rendszer plusz 50 fokot kibír. A nagy hőség mellett a másik nehézséget a folyamatos költözés jelentette, de már a kiutazás se volt átlagosnak mondható.

Előre ment egy nyolc fős stáb Botswanaba akik, felépítették az un. első alaptábort. A kocsit és a 12 roadbox-nyi technikát korábban elreptettük Johannesburgig, onnan a Defender lábon, ill. a többi eszköz teherautókon utazott az első állomásra. Ezután a gyártásvezető és a Somos Video technikai személyzete egy nyolcfős csapatként utazott ki. Az utolsó és egyben a legnagyobb hadtest a szereplőkkel, az összes operatőrrel, a nyersanyagokkal, extra felszerelésekkel, sisakokkal, vízálló kamerákkal stb. a zambiai Livingstone-ba érkezett. Itt forgattunk négy napot, onnantól dzsipekkel közlekedtünk. Zambia után következett Botswana, itt egy-egy táborban egy-egy hetet töltöttünk, ez volt a menetrend. Lement az élő adás a pénteki napon, utána szombat hajnalig összepakoltuk az összes kamerát, munkaállomást, a kilométerekben mérhető kábelezést, ez egy elég fárasztó momentum volt. Egyébként 3,5 km kábelt vittünk ki, ebben az összes erősáram, videó, hang, IT vezeték beleértendő. Szombat reggel indultunk a következő helyszínre, mi a műszak, vagy egyenesen odahajtottunk, vagy megaludtunk és vasárnap hajnalban kezdtük el kicsomagolni és installálni ismét a mobil technikát, hiszen az úton forgatott anyagokat máris be kellett vinni az általunk csak Unity Car-nak nevezett technikai központba. Minden perc fontos volt, ugyanis a 40 perces adásanyagot összevágni napról napra nem kis feladatot jelentett.

-Voltak-e speciális felvételi igények?

Igen, a hang vonatkozásában biztosan, mert a hangot azt folyamatosan rögzítenünk kellett. Erre a célra egy 16 csatornás Allen&Heath hangmixert és a mikroportokat, – amiket a sztároknak mindig viselniük kellett, – használtuk. A hangfelvétel nagyon fontos tényező egy ilyen kalandshow-ban, hiszen a verbalitás sok információt, érzelmet, reakciót árul el a szereplőkről.

Ide kívánkozik a kérdés, – hány főből állt a stáb?

A televíziós csapat 31 emberből állt, ebből a műszak mindjárt nevesítve: Somos Attila, mint műszaki igazgató és producer, Orbán Zsolt aki a teljes informatikai hátteret adta, Albert Tamás és ifj. Albert Tamás a videotechnikáért feleltek és még világítottak is, Kriskó László rendező és Csincsi Zoltán vezetőoperatőri igényeinek megfelelően. Jómagam, Spiegl Judit a technikai koordinációt és az utazásoknál a műszaki logisztikát intéztem. Skultéti Csaba volt a másik loggoló, – ifj. Albert Tamás mellett – és az SNG fellövéseket is ő csinálta. Velünk volt még Greg Donoghue skót broadcaster, aki a Linx Productions-től jött, ő hozta és működtette Csabával a bérelt satelite berendezést. A Somos Video kötelékében még két hangmérnök gondoskodott a hallhatóságról, Blaskó György és Rajna György, így kilenc fő tette ki a szorosan vett technikai személyzetet. A maradék, 22 fős alkotó magot, az operatőrök, vágók, szerkesztők, Somogyi Zsuzsi főszerkesztő, Frei Tamás producer és a már említett Kriskó László rendező tette ki. Ezen felül voltak természetesen a szereplők, induláskor 11-en és a 2 műsorvezető Liptai Claudia és Kovács Áron. A kalandshow-t elkísérte még három újságíró is.

Ugyan távol esik Botswana Magyarországtól, de azért elmondanád mely helyszíneken estek a sztárok a fejükre?

Az első állomás a már említett Zambia volt. Ezt követte a botswanai Chobe folyónál található Nemzeti Park Kasane közelében, a sztárok tábora a folyóparton volt felépítve, ami tele volt vízilovakkal és krokodilokkal. Innen aztán az Okavango Delta, a vadon közepe következett, majd a Kalahári Sivatag, ez a két helyszín volt legtávolabb a civilizációtól, mintegy 55 km-re volt az első műút. Az utolsó helyszínt, – Mokolodit – 900 km-es autózás után értük el, Botswana déli részén, a fővárostól Gaboronetól húsz percre. Ez egy dimbes-dombos, sziklás vidék volt. Izgalmas volt számunkra, hogy minden helyszín más és más jellegű volt és ennek megfelelően új és új megoldandó technikai feladatokat kaptunk az élettől.

 
-Voltak-e váratlan események, technikai meghibásodások?

Klasszikus készülék meghibásodás nem történt, azonban a körülmények okoztak nehézségeket. Az egyik ilyen eset a Chobe folyónál történt, ahol is, hogy ne járjon át a technikai stáb a sztárok táborán, egy kis patakon átkelőt kellett létesíteni, – amelyben mellesleg krokodilok tartózkodtak – ezt a helyi segítőink egy kiékelt kenuval oldották meg. Az ideiglenes híd pár napig jól szolgált, azonban a sok járkálástól egyre jobban kilazult és ingataggá vált. Történt aztán, hogy Balassa Laci az egyik operatőr, vállán az egyik 530-as kamerával, megbillent, elvesztette egyensúlyát és beleesett a patakba. Ez a kamera innentől kiesett a produkcióból, de szerencsére hazaérkezésünk után sikerült megjavítani. Egy másik malőr is történt kamera fronton: az egyik kamkorder lebillent a Steadycam-ről, elkaptuk ugyan esés közben, de a kereső tartó konzolja sajnos letört. Alberték aludtak egyet a problémára. Másnap megkérdezték a helyi stábot, hogy levághatnak-e flex-el az egyik Land Rover fellépő lemezéből egy pár centis darabot? Mondták, hogy persze, nos így megszületett a megmentő keresőkonzol.

– Ha már az autóknál járunk, – milyen szállító járműveitek voltak?

A Land Rover „Unity Car-on” kívül volt a már említett helyi kiszolgáló stábunk, ők biztosították a terepjáró személy-gépjárműveket és néhány nagyobb méretű teherautót. Egyébként ők még mostak ránk, főztek ránk és a lakósátrainkról meg fürdővízről is gondoskodtak.

– Mi lesz a sorsa a Unity Car-nak, visszaalakítjátok normál terepjáró személyautónak?

Szándékaink szerint nem, szeretnénk ha hasonló produkciók bérbe vennék, addig pedig biztonságos helyen tároljuk.

Seiler György
Fotó: Veres Viktor

Sony 4K projektorok féláron.

A különböző teljesítményű berendezések, más-más célfeladatra használhatóak, utómunka stúdiókba, fényelő munkahelyekre, csakúgy mint közepes, vagy akár nagyméretű multiplex mozikba. Nos, ha ön, vagy vállalata elhatározta, hogy vásárol egy Sony 4K vetítő rendszert itt az idő. A felbontás 4096X2160 pixel, a rendszer nagymértékben csökkentette a sorok láthatóságát, azáltal, hogy a sorok közötti hézag gyakorlatilag megszűnt. Az intelligens képsimító (Smoothing) redukálja a képszélek csipkésedését, így még élethűbb képeket reprodukálhatunk.

Élvezzük a HD minőséget a HD-nál jobb minőségben! Az ugye mindenki előtt világos, hogy minden egyes 4K projektor, úgy dolgozik mint másik négy HD kivetítő, s teszi ezt úgy, hogy nincs színeltolódás, pixel veszteség a kép elállításakor.

A Sony 4K rendszerekről további információk a: http://pro.sony.com/bbsc/ssr/micro-sxrdsite/ weboldalon találhatók.

Rádióakadémia

 A képzés során a résztvevők:

    * megismerkednek az online médiumok komplex működésével
    * gyakorlati kamerakezelési, fényképezési és szerkesztési ismereteket szereznek
    * felkészülnek a nyugati médiában már elterjedt „one man crew”, vagyis „egyemberes forgatóstáb”munkamódszer alkalmazására
    * szerkesztőségi gyakorlaton kipróbálják és alkalmazzák a képzésen tanultakat.

Az elméleti és gyakorlati foglalkozások délután 16 és 20 óra között lesznek.

A hallgatók a képzés végén írásbeli egyéni értékelést és a részvételről szóló tanúsítványt kapnak.

Jelentkezési feltételek:

    * angol nyelvtudás (középfokú, társalgási szintű, szakmai nyelvismeret)
    * egyetemi vagy főiskolai szintű felsőfokú végzettség vagy megkezdett és folyamatban lévő egyetemi vagy főiskolai tanulmányok
    * felhasználói szintű számítógép és internet ismeret

Előnyt jelent, ha a felvételiző kommunikáció vagy média szakirányú végzettséggel és kamera- és fényképezőgép kezelési ismeretekkel rendelkezik. A jelentkezők felvételi beszélgetésen vesznek részt. A képzésre és a felvételi beszélgetés időpontjára a Rádió Akadémia Alapítvány oldalán erre a linkre kattintva lehet jelentkezni.

Bővebb információ: www.radioakademia.hu

ORTT közlemény

A panaszos beadványában kifogásolta, hogy a Danubius Pirítós műsorszám három műsorvezetője (Sebestyén Balázs, Vadon János és Rákóczi Feri) gyerekkori csínytevéseikről, lopási kísérleteikről beszélgettek, s ennek kapcsán a hallgatók között olyan játékot hirdettek, amelynek nyertese az lesz, aki a legjobb lopással kapcsolatos történetet osztja meg a hallgatókkal. Az állampolgári bejelentést követően a Testület megvizsgálta a Pirítós című műsorszámot, és nem rendelt el hatósági ellenőrzést a Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt. műsorszolgáltató által 2009. január 9-én 06:04 órai kezdettel sugárzott Danubius Pirítós című műsorszámmal kapcsolatban. A Testület többsége az elhangzottak alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Danubius Rádió a kifogásolt műsorszámmal nem sértette meg a médiatörvény egyetlen rendelkezését sem, az elhangzottak legfeljebb etikai okból vethetnek fel kételyeket. Budapest, 2009. február 9.

Szalai Annamária, az ORTT tagja különvéleményt csatolt a panasszal kapcsolatban hozott határozathoz és ebben fejtette ki a többségitől eltérő álláspontját. Véleménye szerint a Testületnek vizsgálatot kellett volna elrendelni a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések sérelmére tekintettel:

A Testület ügyrendje 8. § (5) bekezdésében foglaltak alapján, az ORTT 205/2009. (I.28.) számú határozatával szemben SzA.-229/2009. számon az alábbi különvéleményt fogalmazom meg.

A Testület a 205/2009. (I. 28.) számon hozott határozatában úgy döntött, hogy nem rendel el hatósági ellenőrzést a Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt. által 2009. január 9-én 06:04 órai kezdettel sugárzott „Danubius Pirítós” című műsorszámmal kapcsolatban, mivel az ott elhangzó, lopásokkal kapcsolatos történetek nem sértették meg „az Rttv. egyetlen rendelkezését sem, az elhangzottak legfeljebb etikai okból vethetnek fel kételyeket”. A Danubius Rádió reggeli műsorszámában a műsorvezetők (Sebestyén Balázs, Vadon János és Rákóczi Feri) gyerekkori lopási kísérleteikről kedélyesen beszélgettek, majd egy játék keretében felhívták a hallgatókat arra, hogy sms-ben írják meg, illetőleg telefonon mondják el saját, hasonló történeteiket. A legjobb történet elmesélőjét „a nap hallgatójának” választották és Danubius ajándékcsomaggal jutalmazták.

A Testület osztotta az Iroda vélekedését, mely szerint a rádió nem sértette meg az Rttv. egyetlen rendelkezését sem, az elhangzottak legfeljebb etikai okból vethetnek fel kételyeket. Álláspontom szerint azonban a műsorszám nemcsak a jó ízlést sértette, és nemcsak „etikai okból” vetett fel kételyeket, hanem kifejezetten ellentétben állt a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rttv.) egyes rendelkezéseivel is. Azzal, hogy a műsorszámban a lopást gyermekcsínyként mutatták be, mondván „mindenkivel előfordul”, ráadásul jutalmat is érdemel a legjobb lopós történet, bizonyosan nem befolyásolták kedvező irányba a kiskorúak erkölcsi fejlődését. A reggeli órában a kiskorú gyerekek védtelenül hallgathatják a műsorszámot. A kiskorúak tévesen ítélhetik meg az ábrázolt magatartásformát. Félreértést okozhat bennük, hogy a lopás társadalmi, jogi megítélése ellentétes a műsorszámban bemutatott pozitív, követendő mintával, a bűnért nem büntetés, hanem jutalom jár.

 A Testületnek kötelessége lett volna vizsgálatot elrendelni a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések sérelmére tekintettel. A kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések sérelme mellett felvetődik a műsorszolgáltatás alapelveinek sérelme is. Az Alkotmány a 13. §-ában védeni rendeli a magántulajdon intézményét, és az Rttv. a 3. § (2) bekezdésében pedig kifejezetten előírja, hogy a műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, így a Testület ezen alapelvi rendelkezés alapján is elrendelhette volna a vizsgálatot.

A hatóság ellenőrzés elrendelése helyett a Testület megállapította, hogy „a műsorszolgáltatók nem kötelesek figyelembe venni minden egyes néző/hallgató egyéni érzékenységét.”, és úgy határozott, e döntéséről tájékoztatja a panaszost. A Testület többsége az esetet nem látta sérelmesnek egyik törvényhely alapján sem, és nem rendelte el a műsorszám hatósági ellenőrzését. Tette ezt annak ellenére, hogy egy korábbi, hasonló esetben viszont vizsgálatot indított a Cool Tv 2005. március 7-én sugárzott „Kontra” című műsorszáma ellen, amelyben a két műsorvezető és főszereplő versengtek egymással, hogy ki tud nagyobb értékben különféle üzletekből tárgyakat eltulajdonítani. Akkor a Cool Tv-vel szemben 300.000 Ft bírságot szabott ki a Testület a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések megsértése miatt (958/2005.(V.26.) határozat), a szolgáltató a határozatot végrehajtotta.

Azzal, hogy a Testület nem lép fel következetesen hasonló tényállás felmerülése esetében, egyrészt saját törvényi kötelezettségeit hagyja figyelmen kívül, másrészt a kiszámíthatatlan döntéseinek jóval nagyobb, az egész társadalomra kiterjedő hatása lehet. A vizsgálat elmaradása azt az értelmezést is eredményezheti, melynek értelmében a Testület szerint elfogadottnak tekinthető az a szolgáltatói attitűd, hogy a nézők/hallgatók minél szélesebb körének elérésére, ezáltal reklámbevétel szerzésére érdekében, akár erkölcsileg és büntetőjogilag elítélhető magatartásmintát is lehet népszerűsíteni.

Azzal, hogy egyes kereskedelmi médiumok a nézőszám-hallgatószám növelése érdekében az álszent, úgymond „minél érdekesebb műsor” sugárzásának elvét szem előtt tartva a legalapvetőbb társadalmi-együttélési normákat felrúgva olyan jeleneteket, témákat mutatnak be, amelyek erőteljes ingereket, így pl. undort, félelmet, zavart, megbotránkozást vagy kárörömöt váltanak ki a nézőkből/hallgatókból, közösségek szétbomlásának, a társadalom dezintegrációjának folyamatát erősítik. „Miközben az egyik oldalon a családok, az iskolák, a különböző közösségek, civil szervezetek, egyházak, a jogrend és a közérdek képviseletére hivatott egyéb intézmények arra törekednek, hogy a felnőtt társadalom zökkenőmentes működését biztosítsák s az újabb és újabb generációk tagjaiból tisztességes, becsületes, szorgalmas, igazmondó, családszerető, munkaszerető, felelősségvállaló, a szülőket, az időseket támogató, másokkal szemben türelmes, agresszióikat féken tartani tudó, jómodorú, saját és mások személyiségét, jogait, érdekeit tisztelő, eszmei és morális értékek által vezérelt – közösségi – embert neveljenek, a másik oldalon egyes tömegmédiumok a műsorszámaik jelentős részével mindennek lerombolására s a rombolás révén előidézhető lelki izgalom, feszültség, transzgresszió- és regresszióélmény anyagi értékesítésére törekednek.

A végeredmény: az ösztönéleti motívumokkal és anyagi érdekmotívumokkal korlátlanul befolyásolható ember kialakítása. Amit lerombolnak: a közösség sokezer milliárdos értéke, amit a rombolók nyernek vele: néhány milliós vagy tízmilliós magánhaszon.”[1] Véleményem szerint a Testület rossz úton jár, amikor elhárítja a panaszos által kifogásolt morális és alkotmányos értékeket romboló műsorszám vizsgálatát, mivel a jelenség nem megfoghatatlan, az emberi jogok és az etika éteri magasságában lebegő aggály, hanem konkrét, az Rttv-ben is nevesített törvénysértés, amellyel kapcsolatban a Testületnek törvényi kötelessége, hogy eljárjon, illetőleg vizsgálatot indítson. Budapest, 2009. január 29. Szalai Annamária